Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én örömmel hallottam volna azt, amit ön most, fél tizenkettő után arról mondott, hogy konszenzusra törekszik és hogy jó elkerülni a politikai csatározásokat. Csak akkor azt nem értem, hogy reggel fél tízkor viszont az expozéját jó fideszes miniszterként miért a Bokros-csomag támadásával kezdte. Mert ez nem a konszenzushoz vezet, hanem annak a gazdaságpolitikának a támadása, amely ma egyáltalán lehetővé teszi önnek mint egészségügyi miniszternek, hogy többletek elosztásán törhesse a fejét. (Derültség és moraj a Fidesz soraiban. - Tóth István: Megint félrebeszélsz!) Ez a dolog egyik fele.

De ami a dolog érdemét illeti, tisztelt képviselőtársaim: amikor ön hatályon kívül helyezni javasolja az úgynevezett kapacitástörvényt, akkor - elismerem - egy olyan megoldástól fordul el, amely a súlyos betegség kezelésében a sebészkéshez nyúlt. Kétségtelen tény, hogy ha valakinek megvan az energiája, a képessége és a pénze arra, hogy felkészüljön arra, hogy a leghatékonyabb és a legkevesebb hátránnyal járó kemoterápiát alkalmazza például a betegség kezelésére, akkor ez egy jó dolog. Csak ha az ember ezt a törvényjavaslatot olvassa el, akkor nem a korszerű, bonyolult, alkalmas gyógymódot találja meg benne, hanem az jut eszébe (Tóth István: Zavaros! - Dr. Horváth Zsolt: Az egy másik szakma! - Derültség a Fidesz soraiban.), hogy itt mintha a Š vejk katonaorvosával állnánk szemben, aki minden betegségre beöntést rendel. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)