Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a gondolatait, és engedje meg, hogy itt megelőlegezzem, ahogy miniszter úr is bejelentette, hogy ha a tanulmány a kormány rendelkezésére áll, úgy ezt a tanulmányt a kormány hajlandó megvitatni a parlamenti pártokkal, de azt gondolom, hogy valóban ez a tanulmány az ország gyarapodását kell szolgálja, tehát nincs oka annak, hogy ez ne legyen nyilvánosan is megvitatva, de természetesen a kollégáim, ahogy ez elkészült, el fogják küldeni önnek, illetve a következő tavasszal esedékes vitanap alapdokumentumának szeretnénk ezt mi is tekinteni.

Mindenesetre örömmel tölt el az, hogy a vita eddigi szűk hat óráját végigülve azt látom körvonalazódni, hogy abban nincs nézeteltérés a parlamenti pártok között, hogy a cél tekintetében, amely felé haladunk, és amelynek a fókusza a 2020-ig tartó fejlesztési időszakban a gazdaságfejlesztés, azzal mindenki egyetért, inkább az a kérdés, hogy a gazdaságfejlesztést milyen eszközökön keresztül szeretnénk szolgálni.

Engedje meg, hogy néhány konkrét kérdésére is válaszoljak vagy adott esetben vitaalapot adjak. Amikor azt kérdezte, hogy milyen iparágaktól lehet remélni a magyar gazdaság, mondjuk így, saját lábra állását vagy az erejének a megteremtését, hiszen 2020 után mi úgy kalkulálunk, hogy ha lesznek is kohéziós források, akkor azok felhasználási szabályrendszere jelentősen különbözni fog azoktól a szabályoktól, mint amelyek mentén most használjuk fel.

Még mielőtt válaszolnék a kérdésre, azonban mindenképpen szeretnék egy elvi dilemmát is megosztani az Országgyűlés nyilvánosságával, mert van olyan nézet, ami azt mondja, hogy alapvetően az Európai Unió 2004 utáni keleti bővítésének a szándékai mögött azért ott voltak a nettó befizetők, a tagállamok gazdasági szereplői, akiknek úgy kellett egy izolált piacbővítés, hogy nem kell szembenézniük ezen a zárt piacon vámmentességet élvezve a délkelet-ázsiai vagy adott esetben az Amerikai Egyesült Államokban lévő konkurenciájukkal, és úgy kapnak egy közel 150 milliós piacot, hogy ebben nekik előnyük van.

(21.20)

Nem probléma, mert ezzel hatalmas előnyhöz jutott ez a régió, amely nemcsak politikai okokból integrálódott vagy tartott a nyugat-európai politikai szövetség irányába, hanem gazdasági megfontolásból is. Valóban egy komoly kérdést vet fel, hogy a magyar vállalkozások versenyképességére és inkább versenyszellemére milyen hatással van az, hogy valóban ‑ idézőjelesen ‑ itt vannak ezek az ingyen­pén­zek a piacon, amelyek ha egy idő után elfogynak, ezek a vállalkozások leszoknak erről a klasszikus versenyben edzett állapotról, és valóban kiszolgáltatottá válnak vagy válhatnak.

Ezt azért mondtam el elővezetésként, mert ennek a kérdésnek a megértése nélkül szerintem az a kérdés, amit ön feszegetett, nem értelmezhető, méghozzá az, hogy ezeknek a pénzeknek csak azokhoz a vállalkozásokhoz kell eljutniuk, amelyek valóban érdemi termelőmunkára képesek, vagy valóban ennek a pénzügyi lehetőségnek azokat a vállalkozásokat is kell támogatni, amelyeket a támogatás első időszakában lényegében a túlélés lehetőségéhez juttatunk hozzá.

Ez egy nagy vita a szakmai szervezetekkel is, például a KAVOSZ elnöke, Krisán László elnök úr számtalan alkalommal hangoztatta azt a nézetét, hogy a magyar kormánynak nem a Taigetosz-elvet kell követnie, és csak azokat a vállalkozásokat támogatni, amelyeknek valóban érdemi produktumuk van, hanem több vállalkozást abba a helyzetbe hozni, amelyben valóban érdemi produktumot tud hosszú távon előállítani.

Ez valóban egy fontos vita, és azt látom, hogy a gazdasági szereplők sem jutottak dűlőre egymással ebben a kérdésben, de az biztos, hogy egy önmagát patriótának tartó kormányzatnak a lehetőségét meg kell ragadni annak, hogy ezen a pénzen keresztül képletesen szólva saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból, és teremtse meg annak a növekedésnek az alapját, ami 2020 után a magyar fejlesztéspolitika alapja lehet a magyar vállalkozások által megtermelt adóbevételeken keresztül.

Iparágakat kérdezett a képviselő úr. Itt azért vannak determinációk Magyarország esetében. Én az autóipar dominanciáját nem tartom problémásnak abban az esetben, ha amellett még azért van egy-két olyan ágazat, amelyben valóban érdemes és van mozgásterük a magyar vállalkozásoknak. Az autóipar tekintetében két szegmensről szeretnék beszélni, egyrészt a Magyarországon lévő négy nagy autóipari gyártóról, az általuk foglalkoztatottakról, akik nagyon fontosak, de az ő esetükben talán még fontosabb az a beszállítói kör, amely az elmúlt hat-nyolc évben vált valóban első vonalbeli beszállítóvá ezekben a gyárakban, és nemcsak ezekben a gyárakban, hanem a magyar export tekintetében is ezek a vállalkozások ‑ több tucatnyi vállalkozásokról beszélünk ‑ a régiós, illetve világpiacon is autóipari beszállítóvá tudtak válni. Ez egy terület, amit mindenképpen érdemes komolyan venni.

A másik ilyen terület, azt gondolom, a mezőgazdaság. A mezőgazdasági támogatások átstrukturálása pont arról szólt, hogy hogyan tudjuk a kis- és közepes méretű családi gazdaságokat megerősíteni. Egy jelentős olyan szabad munkaerő-kapacitással találkozunk Magyarországon, amely a szakképzettség hiányából fakadóan nem tud elhelyezkedni, ráadásul az országnak pont azokon a peremterületein, ahol a mezőgazdasági foglalkoztatás a rendszerváltást megelőzően igen domináns volt. Rájuk támaszkodva, kisebb technológiai fejlesztésekkel egy jelentős munkaerő-felszívó hatást tudunk generálni.

Azt gondolom, a mezőgazdaságban komoly kitörési lehetőségek vannak. Egy egészséges arányt kell megtalálni a nagybirtok és a kisbirtokok között. Ha egy számot kérdez képviselő úr, akkor szerintem ez a 80:20 százalék birtokméret tekintetében, tehát 20 százalék a nagybirtokok és 80 százalék a kis- és közepes birtokok tekintetében.

Ahogy azt mondtam az előzőekben is, két másik iparágat is mindenképpen érdemes szerintem figyelembe venni. A magyar gyógyszeriparnak nagyon komoly múltja van, történelmi tradíciója van. Ez egy olyan ipari terület, ahol a magyar vállalkozásoknak valóban a világpiacon van lehetőségük megjelenni és fejlődni.

Végezetül pedig az informatika, de az informatikának is két szintjéről beszélünk, hiszen az informatikushiány ‑ tízezer betöltetlen informatikai álláshely van Magyarországon ‑ már nemcsak a klasszikus ötéves egyetemi képzést követően kiképzett informatikusokat jelenti, hanem jelenti az úgynevezett új kékgalléros informatikusokat is, akik pár hónapos átképzést követően képesek valami olyan munkakör betöltésére, ahol informatikai szaktudásra van igény.

Ha csak ezt a négy területet sikerül megragadni, akkor azt gondolom, hogy sikerült megtalálni Magyarország gazdaságfejlesztésének azt a négy területét, ahol egymástól független ágazatokban van a magyar gazdaságnak növekedési lehetősége.

Az a vita pedig, ami a parlament előtt van, illetve azok a dokumentumok, amelyeket a kormány a parlament rendelkezésére bocsát ‑ gondolok itt a negyedévenként önök kezébe kerülő statisztikai jelentésre az európai uniós források felhasználásáról és az évenként két alkalommal esedékes vitanapra, illetve az ezt kiegészítő konferenciákra, ahol szintén várjuk önöket szeretettel ‑, mind-mind alkalmat adnak arra valóban, hogy olyan fejlesztési programokról, amelyek jóval túlnyúlnak egy-egy kormányzat parlamenti mandátumán, a potenciális kormánypártok, illetve akár a parlamenten kívüli pártok is, amelyek versenyeznek a választók bizalmáért, érdemi információt kaphassanak a kormányzattól, és érdemi ötleteket tehessenek le a kormányzat asztalára, hiszen valóban a teljes nemzet jövőjét befolyásolják ezek a források, illetve ezek felhasználása. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)