Készült: 2024.09.19.02:36:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

164. ülésnap (2012.02.20.), 340. felszólalás
Felszólaló Font Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:55


Felszólalások:  Előző  340  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mint ahogy miniszter úr is említette, nem minden előzmény nélküli a most benyújtott és itt vitatott törvénytervezet, hiszen volt ennek egy tárgyiasult formája, ami egy határozati javaslatot jelentett 2008-ban, ami említésre is került. De volt olyan konkrét szervezési része is, amit itt Lezsák Sándor közel két éven keresztül végzett, a felsőházi ülésteremben több alkalommal beszéltünk, tárgyaltunk arról, hogy ki mit ért a nemzeti értékeken, a hungarikumokon, és ezt hogyan lehetne összerendezni. Mert elég széles a tárház, és mondhatnám azt, hogy volt ennek előzménye, az a több száz év, közel ezer év, amit itt a magyarság egyszerűen ránk hagyott. Csak nem volt erő vagy idő vagy késztetés arra, hogy tényleg megfogalmazzuk azt a választ, hogy mi is az a hungarikum.

Úgy, ahogy miniszter úr is említette, szinte már sokszor a szavainkba beleivódott, ha tényleg valami a magyarságra jellemző - akár szellemi, tárgyi vagy kulturális örökségről beszéltünk -, akkor egyszerűen azt mondtuk róla, hogy hungarikum. Ezt könnyen mondtuk, mert mi értettük, hogy mit akarunk ezzel mondani, valami olyasmit, ami csak ránk jellemző. De hogyha a dolgok mélyére ástunk, akkor kiderült, hogy definíció szinten igazából senki nem tudta megmondani, hogy akkor mi is az a hungarikum. Ezzel aztán természetesen a piac hol élt, hol visszaélt, úgy, ahogy itt Hadházy Sándor is említette, hogy erre majd esetleg figyeljünk oda.

(22.30)

Természetes, hogy éreztük, mert van valami olyasmi, ami ránk jellemző, és ez talán különleges is, és hála istennek, erről a ránk jellemzőről, ami az egész Kárpát-medencei magyarságra jellemző, ezt tudjuk mondani, hogy hungarikum, és most elérkezett az idő, hogy ezt törvényi szinten, definíciószinten is fogalmazzuk meg. Ha már így ezt a szellemi, kulturális, tárgyi örökséget definíciószinten is meg tudjuk fogalmazni, és ahogyan a törvény ezt majd javasolja is, belehelyezzük abba a nagy magyar értéktárba, akkor legyen egy bizottság, a hungarikumbizottság, amelyik a legmagasabb polcra, a hungarikumok polcára ezt fölrakja. És hogyha jól tesszük mindezt, akkor a törvény arról is gondoskodik, hogy bizony ide védjegyet kell tenni. Persze, nehéz, mondjuk, a szellemi örökségeket védjeggyel ellátni, nem is őróluk van itt szó, hanem nyilvánvaló, ennek az örökségünknek van a tárgyi örökségi része, amiről tudjuk, hogy nemcsak nekünk, a magyarságnak jelent értéket, hanem azoknak is, akik ezeket éppen előállítják, netán forgalmazzák, netán megélhetés céljából üzleti hasznot is remélnek.

Nos, én nagyon bízom abban, hogy az a komoly munka, ami több év óta tart, és amint említettem, több száz év óta az őseink termelik nekünk, és örökül ránk hagyták a hungarikumok gyűjteményét, most ennek az összerendezése megtörténik. Ennek a törvénynek és az ebben megfogalmazott eljárásnak az alapja egy értéktár rendszerének a megfogalmazása. Hála istennek, a törvény a helyi értékekkel, tehát az alulról jövő értékekkel kezdi, hiszen a települési, valamint a tájegységi értéktárat tekintjük az alapértéktárnak, majd a megyei értéktárat, emellett társulva az ágazati értéktárat, és itt természetesen nem feledkezünk el a határon túli magyarság által hozott, vitt, örökölt értéktárról. Ha ez az értéktár, mint említettem, összegződik, és az a 13 tagú hungarikumbizottság a törvényjavaslat által megfogalmazottak által delegálásra kerül, tehát feláll, és a törvényben leírt módon majd kiválasztja, hogy az értéktárból mit is nevezhetünk hungarikumnak, nos, akkor ez lesz az a nagy érték, amiről a magyarság megismertetik, mert talán a definíciója helyesebb; most mondjuk így, kell egy szövegszerű, törvényszerű megfogalmazás, egy normaszövegszerű megfogalmazás. De én magamban úgy fogalmaztam, amikor megkérdezték, hogy jó, jó, de mi az a hungarikum, akkor azt mondtam, amiről a magyarság megismertetik. Nemcsak a magunk számára mondjuk ezt, hanem remélem, lesz alkalmunk arra, hogy a külföld, a világ számára fel tudjuk ezt mutatni.

És igen, eljutottunk egy olyan szituációba, amikor a vendégeink sokasága, de akár, amikor mi megyünk vendégségbe külföldre, és ha azt akarjuk üzenni, mutatni, hogyha egy igazi értéket szeretnél Magyarországról látni, kapni, hallani, akkor, kérlek szépen, nekünk van egy olyanunk, hogy értéktár, hogy hungarikum, és ami ebbe a témakörbe besorolható, és ott meglátod ezeket a szellemi, tárgyi és kulturális értékeket, meglátod felsorolva - na, ez Magyarország, erről ismerszik meg Magyarország és az egész magyarság. Itt, mint említettem, az egész Kárpát-medencére kiterjedve próbálja meg a törvény összeszedni az igazi értékeket. Én azt mondom tehát, hogy hungarikum mindaz, amiről a magyarság megismertetik, mi magunk előtt is, és reméljük, hogy a kívülállók előtt is.

Itt térek vissza újra arra a számomra nagyon fontos részre, ami egy apró rész, hogy bizony itt a védjegy fontos lesz. Aki ismeri, hogy a magyarság, a magyar fogyasztók - most így mondanám - körében végzett kutatás esetében arra a kérdésre, hogy hajlandó lenne-e magyar terméket vásárolni, hála istennek, a magyar fogyasztókban ez az igény még jelentősen él, mintegy 80-90 százalékos a hajlandóság a magyar fogyasztókban arra, hogy magyar terméket vásároljon. Az más dolog, hogy ezeket sajnos ma nem mindenhol találja meg, sőt, ahol megtalálhatná, ott pedig nem tudja őket beazonosítani.

Közismert az a vita, és remélem, hogy az a törvény vagy rendelet is hamarosan életbe lép, ami majd a magyar termék, a hazai termék kérdéskört rendezi, mert az a kistestvére az én felfogásomban itt a hungarikumoknak és ezen belül a tárgyi termékeknek természetesen, különösen, amikor majd az élelmiszerekről beszélünk; nos tehát, hogy a fogyasztóknak meg tudjuk mutatni, na kérem szépen, ha az ezzel a jellel, védjeggyel ellátott terméket, élelmiszert fogod megvásárolni, akkor itt 100 százalékosan egy magyar terméket fogsz megkapni.

Amint említettem, legyünk földön járók. Bizony sokan ismerik azt a fogyasztói szándékot, hogy szeretnének magyar terméket vásárolni, és bizony a magyar fogyasztók néha olyan terméket is magyarnak gondolnak, ami nem az, de kellő csomagolási praktikákkal úgy tüntetik ezt fel, mintha az lenne. Ez nagyon fontos rész az én szememben, hogy ez a védjegy olyan egyértelmű, hamisíthatatlan és a többi tulajdonságokkal rendelkezzen, amelyekről a fogyasztó egyértelműen be tudja azonosítani, na, ez magyar, ez a miénk, netán a legnagyobb értéket képviselő termék, mivel a hungarikum védjegyet majd tartalmazni fogja, és a legnagyobb értéket képviselő magyar termékről van szó.

Mindezek a gondolatok, mint említettem, a mezőgazdasági bizottság ülésén is elhangoztak. Én örülök annak, hogy van néhány olyan témakör itt a parlamentben, amelyben, úgy néz ki, hogy félre tudunk tenni minden előéletet, kinek-kinek az egyes benyújtott törvényjavaslatokhoz kapcsolódó előéletét, az egyes tárgyiasult termékekhez való előéletét, netán a politikai előéletét is. Én bízom abban, hogy ez egy olyan bennünket is erősítő, összekovácsoló, és őszintén mondom, a magyarságot is, olyan értelemben, hogy meg tudjuk majd mutatni, mennyi kincsünk van.

Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy hogyan lehet ezt az úgynevezett termékpiramist, ezt a hungarikumpiramist felépíteni, mert a tárház nagyon széles, itt a szellemi termékektől kezdve, ahogyan a miniszter úr is említette, a törvény is utal rá, kulturális örökségértékeken keresztül tárgyiasult, ma élelmiszer formájában, netán mint egy Rubik-kocka, amely közismerten, remélem, a világ számára beazonosíthatóan magyar szellemi termék. Remélem, egyszer majd a döntnökök hungarikumnak fogják és tudják ezt minősíteni. Olyan széles ez a repertoár, ami egyben nehézkessé tette, hogy megfogalmazzuk, mi is az a hungarikum, milyen termékeket, szellemi örökséget gondolunk annak, és ráadásul majd most ennek a besorolási rendje és értékrendje hogyan alakul ki, hogy amely termékek, szellemi termékek, tárgyiasult termékek ide bekerülhetnek, azok mindenki számára megkifogásolhatatlanok legyenek, azaz nehogy megforduljon valaki fejében az, hogy nem is biztos, hogy ez hungarikum. Ez nagy baj lenne, mert ezzel rongálnánk ennek a termékpiramisnak a csúcsát.

Ezért fontos az, amit a miniszter úr is említett, hogy a bizottságra komoly feladat hárul. Nem véletlen, hogy az a 13 leendő tag nagyon meghatározott jelölések alapján kerülhet majd remélhetőleg ebbe a bizottságba, hogy ezt az egész nemzet számára fontos értékrendet abszolút biztonsággal állapítsák meg.

Soha ne feledjük el, hogy a csúcson akkor tudnak már csak kiválasztani, amikor a helyi értékek felmenő rendszerben eljutnak arra a szintre, hogy a csúcson hungarikumnak lehet minősíteni, mert az alap mégiscsak az a nagyon széles piramistalp, amely a települési és a tájegységi értéktárat és értékeket jelenti. Ugyanez vonatkozik a régiós és a megyei értékekre. Tehát ez azt jelenti, hogy igazából mindenkinek van helyi hungarikuma, helyi titkos értéke. Bács-Kiskun megyében Lezsák Sándor inspirálására nagyon sok néprajzos kutató, fiatal egyetemista ezeket már megpróbálta összeírni, és tényleg hihetetlenül sok érték került elő, mondhatnám úgy, hogy a semmiből, de nem mondom, ez ott volt, csak nem tudtunk róla, de ezeket fel lehet hozni, és ha jól tesszük a dolgunkat, ez a törvény alapot ad arra, hogy mindenkiben erősítsük ezt a tudatot, hogy igen-igen sok értékünk van, amit most már nevesítünk definícióval is.

Ezért bízom benne, hogy nemcsak én leszek ilyen elfogult ezzel a törvénnyel kapcsolatosan, hanem mindazok, akik fontosnak tartják, hogy ma és majd az elkövetkezendő héten a vitában ehhez hozzászóljanak, és remélhetőleg a jobbító szándékú indítványaikat megtehessék.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(22.40)




Felszólalások:  Előző  340  Következő    Ülésnap adatai