Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitásra bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Az általános vitát lezártam.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/2941. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2941/1. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat elsődlegesen a kormány-tisztviselői, illetve a köztisztviselői törvény felmentésre vonatkozó új szabályait tartalmazza. Ennek oka, hogy az Alkotmánybíróság mindkét törvény tekintetében megsemmisítette az indokolás nélküli felmentésre vonatkozó szabályokat, a kormány-tisztviselői törvény esetében 2011. május 31-ei hatállyal, ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta, hogy a jogalkotó széles körű szabadsággal rendelkezik a felmentési jogok szabályozásában. Nem vitatható ugyanis, hogy az államszervezet hatékony működése indokolhatja a tisztviselők felmentési lehetőségének könnyítését.

A javaslat az említett szabályozási szabadsággal alapvetően a tisztviselő személyével összefüggésbe hozható felmentési okok meghatározásában él nagyobb értékben a korábbiakhoz képest, míg a strukturális felmentési okokat lényegében változatlan formában megtartja, például a létszámcsökkentés vagy az átszervezés esetében. Ennek megfelelően a javaslat alapján felmentéssel meg kell szüntetni a jogviszonyt többek között akkor, ha a tisztviselő a hivatalára méltatlan, munkavégzése nem megfelelő, vezetőjének bizalmát elveszti.

Engedjék meg, hogy mindhárom új felmentési jogcímhez bővebb magyarázatot is fűzzek.

A tisztviselői hivatás ellátásához az igazgatási hozzáértésen felül a tisztviselőknek a viselkedés, magatartás általános normáit meghaladó követelményeknek is eleget kell tenniük. Mindezek alapján a tisztviselő felróható magatartásával nemcsak a rábízott igazgatási munkával együtt járó hivatali kötelezettségeit sértheti meg - például határidő-mulasztás, belső utasítások nem megfelelő végrehajtása, jogszabályok és egyéb előírások be nem tartása -, hanem a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat is megingathatja. Míg az első felelősségi forma érvényesítésére a fegyelmi eljárás szolgálhat, addig az utóbbi szankcionálása nem megoldott; erre tekintettel javasolható a méltatlanság mint rendkívüli felmentési jogcím bevezetése.

A tisztviselő kötelezettsége, hogy szakszerűen lássa el a feladatát. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy szakmai képességei nem érik el azt a szintet, amely szükséges az adott feladatkör ellátásához. Ekkor a korábbi szabályozás szerint a tisztviselőt szakmai alkalmatlanság miatt csak abban az esetben lehetett felmenteni, ha a tisztviselő általában alkalmatlannak minősült a közigazgatási munkavégzésre, a szakmai alkalmatlanság azonban csak valamilyen konkrét feladattal, illetve munkakörrel összefüggésben értelmezhető. Erre tekintettel indokolt önálló felmentési jogcímként meghatározni a nem megfelelő munkavégzést, amely kizárólag az adott munkakör vonatkozásában állapítható meg.

A tisztviselő érdekeit védő garancia, hogy az e jogcímen elrendelt felmentést munkaértékeléssel kell alátámasztani. A felmentés feltétele az is, hogy a munkáltató nem rendelkezik olyan másik felajánlható munkakörrel, amely a tisztviselő számára a szakmai képessége alapján megfelel, vagy az ilyen felajánlott munkakört a tisztségviselő nem fogadja el.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A javaslat külön rendelkezik arról, hogy a tisztviselő a vezető iránt szakmai lojalitással köteles ellátni a feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést. A javaslat értelmében a szakmai lojalitás hiánya szintén megalapozhatja a tisztségviselők felmentését, ugyanakkor ebben az esetben is lényeges garancia, hogy kizárólag a tisztségviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény támaszthatja alá az e jogcímen történő felmentést.

A javaslat a felmentési okok újraszabályozása mellett garanciális okokból a jogorvoslati eljárás hatékonyabbá tételét is szolgálja. Az új felmentési jogcímekre alapított munkáltatói intézkedések megalapozottságának felülvizsgálata sajátos szakértelmet, tapasztalatot, a közigazgatás belső viszonyainak, eljárásainak, munkamódszereinek elmélyült ismeretét igényli. A közigazgatás belső szervezete és működése gyorsan változhat, ezért megnehezíti a bizonyítást, ha évekre elhúzódik a jogorvoslati eljárás, ráadásul a jogviták sok esetben jelentős perköltséggel is járnak.

Mindezek alapján a sajátos szakértelem, a gyorsaság és a költséghatékonyság iránti igény indokolttá teszi, hogy más országok gyakorlatát is figyelembe véve a közigazgatásban is legyen lehetőség a bírósági eljárást megelőző, belső jogorvoslat igénybevételére. Ennek érdekében a módosítás javaslatot tesz a bírói felülvizsgálat lehetőségének megtartása mellett egy új, országos hatáskörrel rendelkező, belső jogorvoslati fórum, az úgynevezett kormány-tisztviselői döntőbizottság 2012. január 1-jétől történő kialakítására. E belső jogorvoslati fórumhoz a kormánytisztviselő a jogviszonyából származó igény érvényesítése érdekében fordulhat, így különösen a jogviszony megszüntetésével, az összeférhetetlenséggel, a minősítéssel, a teljesítményértékeléssel összefüggésben vagy a fegyelmi és kártérítési ügyekben.

A javaslat a kormánytisztviselők vonatkozásában kiegészíti a célfeladat megállapítására vonatkozó szabályokat. Ezzel megteremti annak a lehetőségét, hogy célmegállapodást kössenek a tárcák közötti együttműködés keretében is, valamint külön megállapodás legyen köthető a kormányzati tevékenységet szolgáló kutatás végzésére. A javaslat értelmében a jövőben az államtitkárok illetményét 20 százalékkal csökkentett mértékben is meg lehet állapítani.

A köztisztviselői törvény kiválasztásra vonatkozó szabályait a törvényjavaslat módosítja, és ezzel megteszi az első lépést a közszolgálati életpályamodell kialakítása felé. A karrierrendszer bevezetése során kétségkívül ezen a területen jelentős lemaradások mutatkoznak, és talán ennek is betudható, hogy 2008-ban egy olyan rendszer kialakítása vette kezdetét, amelyre nemzetközi összehasonlításban szokatlanul sokfajta elem rendszertelen összekapcsolódása - versenyvizsga, pályázat, kompetenciavizsgálat, próbaidő - is jellemző volt. A kiválasztás túlbiztosítása nem növelte, inkább lerontotta a szelekció hatékonyságát, akadályozta a minőségi utánpótlást.

A jövőben a toborzás és a kiválasztás folyamatát egyszerre kell megfeleltetni a minőségi szelekció, a versenyelvűség és a nyitottság szempontjainak, valamint a gyors és rugalmas munkaerő-utánpótlás igényeinek.

(11.00)

Ennek megfelelően az üres munkakör betöltésének módjáról a munkáltatónak kell döntenie. Így a kiválasztási eljárást lefolytathatja önálló hatáskörben, meghívásos eljárás formájában, illetve megbízhatja a személyügyi központot az eljárás lefolytatásával; ez a pályázati eljárás. A javaslatot a kormány a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanáccsal, valamint az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanáccsal több fordulóban egyeztette, illetve további egyeztetéseket is tervez még.

Tisztelt Ház! Ahogy említettem, a törvényjavaslat tartalmazza a felmentésre vonatkozó új szabályokat. Az új szabályozás hiányában a kormány-tisztviselői jogviszony akár munkáltató, akár kormánytisztviselő általi megszüntetése szabályozatlan maradna 2011. június 1-jétől. A felmentési indokok újraszabályozásával, valamint a felmentéssel szembeni jogorvoslati eljárások kibővítésével a kormánytisztviselők az alkotmánynak megfelelően hatékony jogvédelmet kapnak. A kormánytisztviselők jogviszonyának megszüntetésére előre kiszámítható módon, kizárólag törvényben meghatározott indokok alapján kerülhet sor.

Mindezek alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Vas Imrének, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2011. május 2-án megtartott ülésén megtárgyalta a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló T/2941. számú törvényjavaslatot. A bizottság 18 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak nyilvánította. A javaslat mellett a kormánypárti, míg ellene az ellenzéki képviselők szavaztak.

Kormánypárti oldalról Szakács Imre képviselőtársam szólalt fel, aki az ellenzéki képviselők felszólalásaira reagálva az alábbiakat mondta. Minden kormányváltás után téma volt, hogy a megelőző kormányok hogyan távolították el az előző ciklusban kinevezett köztisztviselőket. 2002-ben sok más köztisztviselő mellett az akkor hivatalba lépő kormány eltávolította a Központi Statisztikai Hivatal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét, valamint az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium vezető köztisztviselőit.

1990-ben az a döntés született, hogy a vállalkozói szféra és a közszféra dolgozói különválnak. Az akkori kormányzat vezetői úgy gondolták, hogy a köztisztviselőknek nem tudnak olyan bért fizetni, mint a vállalkozói szférában, ezért ellentételezésként kiszámítható életpályamodellt kívántak a köztisztviselők elé állítani.

Szakács képviselő úr elmondta, hogy a helyzet 1990 óta jelentősen megváltozott. A változás legkirívóbb példája a mindenkori kormányok részéről 1997-ben történt, a Horn-kormány idején. Az akkori törvénymódosítás lényege az volt, hogy a köztisztviselők péntekenként nem 16 óráig, hanem 13 óra 30-ig dolgoznak. Az volt a jogszabály-módosítás indoka, hogy ez egyéb pénzügyi forrásokat nem igénylő, hangulatjavító intézkedés.

Kormánypárti képviselőtársam természetes törekvésnek tartja, hogy minden vezető szeretne olyan munkatársakkal dolgozni, akinek lojalitásában és szakértelmében ő maga megbízik. Azt az álláspontját fejtette ki képviselőtársam, ez egy kísérlet arra, hogy a helyzetet valamilyen normális módon rendezzük.

Répássy államtitkár úr felhívta a bizottság figyelmét, hogy a közigazgatási bíróságok létrehozása esetén célszerű lenne a közszolgálati jogvitát, a kormány-tisztviselői döntőbizottság határozata elleni jogorvoslat elbírálását ehhez a külön bírói fórumhoz telepíteni.

Más többségi véleményhez tartozó felszólalás nem volt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményt Lamperth Mónika képviselő asszony ismerteti.

Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem véletlen, hogy Vas Imre képviselőtársam, kollégám a többségi vélemény ismertetésekor gyakorlatilag Szakács Imre képviselő úr hozzászólását olvasta fel. Ennek nyilvánvalóan az is az oka, hogy ennél a napirendnél nem volt hosszú és rendkívül felfokozott hangulatú vita, mégpedig azért nem, mert ugyanezen az ülésen tárgyaltuk a Btk. módosítását, ahol viszont volt. Tehát nem azért nem volt ez egy alaposabb és hosszabb ideig tartó vita az alkotmányügyi bizottságban, mert egyébként ne lenne nagyon fontos, de azokat az érveket, amelyek alapján nemmel szavazott az ellenzék, azért elmondtuk, és lesz módunk majd itt a plenáris vitán is részletesen kifejteni. Én is a Magyar Szocialista Párt részletes álláspontját vezérszónokként el fogom majd mondani.

Ami miatt a tárgysorozatba-vételre és az általános vitára való alkalmasságra is nemet mondott a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, az leginkább az, hogy ami miatt az Alkotmánybíróság megsemmisítette e két törvény bizonyos rendelkezéseit - ez persze tételesen normaszövegen alapuló kritikája az Alkotmánybíróságnak -, amögött mégiscsak az volt, hogy a köztisztviselők és kormánytisztviselők munkaviszonyának megszüntetése, illetve felmentése valós és okszerű kell legyen. Ebbe az irányba vártuk volna - s nemcsak mi, hanem az Alkotmánybíróság is -, hogy ez a szabályozás elmenjen. Ehhez képest a kormánytisztviselők és köztisztviselők bizonytalanságát, alávetettségét ez a törvény csak fokozni fogja. Miközben formálisan persze eleget tesz az Alkotmánybíróság elvárásának, de tartalmában egy ilyen módosításra alapozni bármilyen életpályamodellt, köztisztviselői, kormány-tisztviselői életpályamodellt legalábbis lehetetlen. Vagy ha kicsit sarkosabban akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy cinikus hozzáállás. Hiszen olyan új intézményeket kíván bevezetni, amelyekről eddig nem volt szó, és egyáltalán nem a kormánytisztviselők, köztisztviselők érdekét szolgálja, hanem kifejezetten a kormány érdekét. A vezérszónoklatban részletesen ki fogjuk majd fejteni a kormány-tisztviselői döntőbizottsággal kapcsolatos kritikánkat, és részletesen ki fogjuk majd fejteni az úgynevezett bizalomvesztés mint felmentési ok kritikáját.

Szeretném kiemelni azt, ami a bizottság ülésén is elhangzott, és amire államtitkár úr is - igaz, nagyon-nagyon felszínesen - utalt a szóbeli expozéjában, ez pedig az érdekképviseletekkel való egyeztetés. Államtitkár úr, azok a dátumok, amelyeket ön nem mondott el dátumszerűen, de hogy voltak találkozók az érdekképviseletekkel - államtitkár úr most jelzi, hogy három találkozó volt; igen, április 6-án, április 21-én, és még egy napon, amit elfelejtettem felírni, és nem jegyeztem meg, ezért elnézést kérek -, ez azért került ismertetésre az alkotmányügyi bizottság ülésén, mert én megkérdeztem, hogy milyen érdekegyeztetés volt, és mi volt annak az eredménye, és Hazafi főosztályvezető úr adott tájékoztatást arról, hogy három alkalommal volt. Ő is elmondta azt, amit most ön is elmondott az expozéban, hogy további egyeztetésre szeretnének még sort keríteni. Államtitkár úr, az én információim szerint ezek sokkal inkább közlések voltak, mint valódi egyeztetések. S hiába kérdeztem a főosztályvezetőt, hiába kérdeztem a kormányt az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy mi lett ennek az eredménye, vagyis hogy mit mondtak az érdekképviseletek, az sem ott nem hangzott el, és most ön sem mondta el.

Azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésben, ami ilyen mélyen vág bele az állomány szövetébe, rendkívül fontos lenne, hogy megpróbálják hozzá megszerezni az érdekképviseletek támogatását. De ha nem, az ő álláspontjukat akkor is megismerhessék a jogalkotók, hogy amit elfogadnak, azt milyen érvek alapján teszik, amit pedig nem fogadnak el az ő álláspontjukból, az milyen érvek alapján történik.

(11.10)

Ez ennek az előterjesztésnek rendkívül súlyos fogyatékossága. A többi kritikánkat pedig a plenáris ülés keretében, itt a vezérszónoklatnál fogjuk elmondani.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság véleményét Kara Ákos képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A többségi véleményt szeretném ismertetni önökkel. A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a tegnapi ülésén megtárgyalta a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló, előttünk levő előterjesztést. A bizottságon elhangzott lényegi, nem politikai vonatkozású, nem politikai indíttatású elemeket szeretném most megfogalmazni, megismertetni önökkel, hiszen ahogy elhangzott - de a tényszerűség kedvéért akkor elmondom -, az Alkotmánybíróság határozatai szerint alkotmányellenes a kormánytisztviselő és a közszolgálati jogviszony tekintetében a korábban szabályozott, indokolás nélküli felmentés, ezért szükséges meghatározni tehát a felmentési indokokat.

A köztisztviselők új felmentési indokai alapvetően a kormánytisztviselők új felmentési indokaihoz igazodnak. A kormánytisztviselők felmentésének új jogcímei: fel lehet menteni egyrészt strukturális okok miatt, ahogy elhangzott, létszámcsökkentés, államigazgatási szerv vagy az államigazgatási szerv tevékenységének megszűnése esetében, amelyben a kormánytisztviselőt foglalkoztatták; átszervezés után - hangsúlyozottan mondom -, amennyiben a munkaköre feleslegessé vált. Fel kell menteni, aki a hivatalára méltatlanná vált, illetve nem megfelelő munkavégzés vagy a munkakör egyoldalú módosítása esetén, amely szerint, ha a kormánytisztviselő azt kéri; bizalomvesztés, egészségügyi okból alkalmatlan, illetve különböző nyugdíj-jogosultsági feltételek alapján. A jogszabály meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a felmentés során okokat, illetve adott kérdésben, adott helyzetben vitás kérdéseket jelenthetnek.

Ahogy elhangzott, szeretném hangsúlyozni, hogy kibővítésre kerülnek a felmentéssel szembeni jogorvoslati eljárások is, új belső jogorvoslati fórumként létrejön a kormány-tisztviselői döntőbizottság. Ennek a fórumnak az egyik célja, hogy elejét vegye a hosszan elhúzódó bírósági eljárásoknak. A módosítás csak a fő szabályokat rögzíti, a részletszabályozást külön jogszabály látja majd el.

A bizottsági ülésen minden frakció képviselője hangsúlyozta, illetve szándékai szerint mondta, hogy azt szeretné, hogy a közszférában egyre egyszerűbben és egyre kevesebb bürokráciával zajlódjanak le a folyamatok. Azt gondolom, ez nemcsak a bent levőknek, hanem mindenkinek érdeke, aki igénybe veszi az ellátásokat, szolgáltatásokat. Ugyanakkor minden vitában részt vevő, a bizottsági ülésen minden vitában részt vevő bizottsági tag azt is szeretné - azt gondolom, ezt mondhatom nyugodtan -, hogy kellő garancia is legyen a munkavállalók számára érdeksérelem esetén.

Mindezeket a szempontokat tehát azért mondtam el az előbb, mert a javaslat szerint, ahogy elhangzott, kibővítésre kerülnének a felmentéssel szembeni jogorvoslati eljárások is. Ennek az új belső jogorvoslati fórumnak a neve tehát a kormány-tisztviselői döntőbizottság. A bizottságban arról volt vita, hogy az előbbi két szempont, amelyet említettem, érvényesül-e ennek a testületnek a törvényi meghatározása következtében. E jogi fórum létrehozása mellett vagy ellen majd - gondolom -, aki szeretne, majd érvelni fog a parlamenti vita során.

Fontos szempontnak tartom, ezért elmondom, hogy a jogszabályban szereplő munkakör-módosítási lehetőség csak a kormánytisztviselők számára áll fenn, de az is a munkavállaló szempontjából garanciális szabályokkal.

A többségi véleményt megfogalmazó Fidesz-KDNP-s bizottsági képviselők az elmúlt időszak vitái alapján azt mondjuk, hogy szükség van a szakmai alkalmasság, alkalmatlanság kérdésében kritériumokat megfogalmazni, ennek ez a javaslat eleget tesz. Ahogy a bizottsági ülésen elhangzott a képviselőtársaktól, valóban beszéltünk arról, hogy a szakmai érdek-képviseleti szervezetekkel abban a három körben a képviselő asszony által említett időpont, április 28-a volt tudomásom és ismereteim szerint a harmadik egyeztetés időpontja, ahol magát a normaszöveg tervezetének a konkrétumait is egyeztették.

A bizottsági álláspontunk többségi, illetve kisebbségi lényegéhez tartozik, hogy a bizottságunk végül 12 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta a benyújtott javaslatot.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A foglalkoztatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amelyet most két képviselő, Kaufer Virág és Nemény András fognak előterjeszteni.

Elsőnek megadom a szót Kaufer Virágnak, természetesen az öt perc időkeret így kettőjükre fog vonatkozni, és Nemény András majd azt az időkeretet fogja fölhasználni, amely Kaufer Virág képviselő asszony után fönnmarad. Képviselő asszony, öné a szó.

KAUFER VIRÁG, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem takarékos lenni az idővel, barátian elosztani.

A tartalmi és részletes kritikát meghagynám a képviselőtársam számára, ugyanis az ellenzéki pártok a legfőbb kritikai pontokban egyetértettek, hogy milyen kritikájuk van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Azonban egy fontos elemet szeretnék kiemelni, ami a vita természetére vonatkozott. A bizottsági ülésen a legfőbb vita a munkáltató túl nagy hatalma és a munkavállalóval szembeni szubjektivitása miatt volt, tehát túl nagy döntési szabadságot ad a munkaadó számára ez a törvényjavaslat arra nézve, hogy miért is bocsáthatja el, mentheti fel a köztisztviselőt, illetve kormánytisztviselőt. Ez volt az a legfontosabb elem, amiben minden ellenzéki párt egyetértett, hogy módosításra szorul.

A bizottsági vita elég érdekesen alakult, leginkább a Fidesz és az MSZP vitatkozott azon, hogy kormányzásuk alatt ki bocsátott el, ki épített le több köztisztviselőt. Ezt mi, új parlamenti pártok, a Jobbik és az LMP érdeklődéssel hallgattuk, de abban egyetértettünk, hogy igazából itt egy olyan politikai kultúra, olyan politikai szemlélet van, amin mindenképpen változtatni kell, ezt az átkot mindenképpen meg kell törni. Fel kell hagyni azzal, hogy a köztisztviselőket politikai zsákmányállatnak tekinti a mindenkori politikai elit, a kormány, és nem szakmai partnerként, és nem a szakmaiságuk értékelésével és figyelembevételével viszonyulnak hozzájuk. Ez az a politikai átok, amit meg kell törni, és a két új parlamenti párt egyetértett abban, hogy ez a törvényjavaslat sajnos ezt nem teszi meg, annak ellenére, hogy a kormány szándéka az, hogy egy átlátható és hatékony köztisztviselői rendszert hozzon létre. Ezzel a törvényjavaslattal tulajdonképpen ezt a rossz politikai kultúrát, politikai hagyományt folytatja. Ezért nem tudtuk támogatni.

Itt adnám át a szót MSZP-s képviselőtársamnak, aki a részletes kritikát is megfogalmazza, amelyben a három ellenzéki párt nagyjából egyetértett.

Köszönöm. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A hátralévő időre megadom a szót Nemény András képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan hallatszott, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén azért éles politikai vita bontakozott ki, ami talán nem is csoda, hiszen ebben a formában ez a törvény nem tisztán szakmai kérdés, és láthatjuk, ez politikai kérdéssé minősült. Mint ahogyan az előzménye is már az volt, hiszen két alkotmányellenes törvényt hozott a kormány javaslatára a parlament. Egészen pontosan az egyiket nem is a kormány javaslatára tette, hanem az itt lévő államtitkár úr és miniszter úr egyéni képviselőként nyújtotta be, hogy még az egyeztetés se legyen lehetséges a szakszervezetekkel vagy egyéb, egyeztetésre jogosult szervezetekkel.

Ami szomorú ebben az egészben, hogy ezekkel az alkotmányellenes törvényekkel több kormánytisztviselő és köztisztviselő veszítette el az állását. A bizottságban persze volt arról vita, hogy hány, de azt gondolom, nem is érdemes belemennünk semmilyen számmisztikába, hiszen nem ez a lényeg. Akár ha csak egy ember is veszítette el az állását, akik ezek a törvényeket hozták, felelősséggel kell hogy tartozzanak ezért. Persze az kérdés, hogy hogyan tudnak jogorvoslathoz jutni, hiszen éppen a bírósághoz fordulás joga volt az egyik olyan jog, amelyik csorbult ezzel a törvénnyel.

Az új szabályozás - ahogy már elhangzott - formálisan eleget tesz az Alkotmánybíróság döntésének, de tartalmilag ugyanolyan helyzetbe hozza a köztisztviselőket és a kormánytisztviselőket. Ez a helyzet egy szóval: a kiszolgáltatottság helyzete, és ennek a két legfőbb eszköze - ahogy már elhangzott - a bizalomvesztés, amelyik a szubjektív elem, amit mindannyian kritizáltunk, amelynek nincs helye egy ilyen törvényben, a másik pedig a kormány-tisztviselői döntőbizottság létrehozása, amely egyrészt növeli a bürokráciát, amely ellen mindannyian kellene hogy küzdjünk, másrészt pedig azért beszédes, hogy a miniszterelnök nevezi ki az elnökét és tagjait az igazságügyi miniszter javaslatára.

(11.20)

Az is elhangzott, és talán ez a bizottsági kisebbségi vélemény zárszava, hogy ez volt a köztisztviselői életpálya első eleme, ez volt a kormány képviselőinek a véleménye és mondata. Igen, mi azt gondoljuk, hogy sokaknak egyben az utolsó is ez a mostani törvényi szabályozás, ezért a három ellenzéki frakció ebben egyetértve általános vitára sem találta alkalmasnak a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek, 20-20 perces időkeretben, s ezek között a házszabályi előírásoknak megfelelően kétperces felszólalásokra nem kerülhet sor.

Elsőnek megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, parancsoljon!

DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/2941. számú törvényjavaslat a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szól. A javaslat két részével foglalkozom, egyrészt a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők felmentésével, másrészt a kormány-tisztviselői döntőbizottsággal.

Az Alkotmánybíróság 8/2011. számú határozatával a kormánytisztviselők tekintetében, 29/2011. számú határozatával a köztisztviselők tekintetében semmisítette meg az indokolás nélküli felmentést. Ezt az űrt vagy joghézagot kívánja pótolni ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat egyrészt szabályozza azokat az eseteket, amikor a kormány-, illetve a köztisztviselőt fel lehet menteni, és azt külön szabályozza, amikor fel kell menteni. A kormány-, illetve köztisztviselőt fel lehet menteni abban az esetben, ha az arra illetékes szerv vagy az adott szerv vezetője döntése alapján létszámcsökkentést kell végrehajtani, és a kormány-, illetve köztisztviselő továbbfoglalkoztatására nincs további lehetőség; megszűnt a szerv azon tevékenysége, amelyben a kormány-, illetve köztisztviselőt foglalkoztatták; átszervezés következtében a munkakör feleslegessé vált; a kormány-, illetve köztisztviselő nyugdíjasnak minősül - itt azonban van néhány kivétel, amit most nem kívánok részletezni.

A kormány-, illetve a köztisztviselői jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, például ha a hivatalára méltatlan, a munkavégzése nem megfelelő, egészségügyi okból a feladatára alkalmatlan. Van egy olyan, ami kizárólag a kormánytisztviselőkre vonatkozik, a munkakörének egyoldalú módosítása esetén ezt a kormánytisztviselő kéri, a vezetőjének bizalmát elveszti, rokkantsági, baleseti rokkantsági, előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult, valamint 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nő ezt kéri.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a javaslat egyértelmű fogalommeghatározást ad arra, hogy ki tekinthető hivatalára méltatlannak, kinek a munkavégzése nem megfelelő, illetve mi minősül bizalomvesztésnek. Ezeket a fogalommeghatározásokat megfelelő jogi garanciának tartom arra, hogy az ellenzéki képviselők kritikái (?) miatt tehát pontosan meghatározza a javaslat, hogy ezek alatt a fogalmak alatt mit kell érteni.

A kormány-tisztviselői döntőbizottság intézményének bevezetésével a javaslat egy új jogorvoslati fórumot teremt meg a kormánytisztviselők számára. E jogorvoslati fórumhoz fordulhat a kormánytisztviselő, különösen a jogviszonyának megszüntetésével, összeférhetetlenséggel, minősítéssel, teljesítményértékeléssel, fegyelmi és kártérítési üggyel kapcsolatos munkáltatói döntéssel szemben, valamint a kinevezés egyoldalú módosításával, fizetési felszólítással és vezetői pótlék csökkentésével kapcsolatos ügyben. Ezen új jogorvoslati fórum előnye, hogy az adott szakterületre specializálódott szakemberek bírósági eljárásnál rövidebb idő alatt döntenek a jogvitában, ugyanakkor a bíróság ezt a döntést kérelemre felülvizsgálhatja vagy felülvizsgálja, ami további garanciákat jelent a kormány-tisztviselők számára.

Összegzésként elmondható, hogy a javaslat nagyobb biztonságot teremt a kormány-, illetve a köztisztviselők számára, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Lamperth Mónika képviselő asszony, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónoka, aki jelezte, hogy felszólalását innen, az emelvényről fogja megtenni. Köszönöm szépen, képviselő asszony, hogy felfáradt.

Parancsoljon!

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt nem csodálom, hogy a vezérszónoklatra rendelkezésre álló 20 percből Vas Imre képviselőtársam mindössze 4 perc 35 másodpercet költött el, mert erről a törvény-előterjesztésről több jót mondani igazán nem lehet, úgyhogy az ön teljesítménye így is tiszteletre méltó, képviselő úr.

Demokratikus jogállamban egy ilyen esetben, amikor a kormánytisztviselőkről, majd a köztisztviselőkről szóló törvény esetében is az Alkotmánybíróság megsemmisíti az indokolás nélküli felmentésekre vonatkozó szabályt nagyon súlyos érvekkel, akkor legalábbis annyit illett volna mondania a kormánynak, hogy bocsánat. Nem az ellenzéktől, mert mi ezt megmondtuk előre, nem tőlünk, hanem azoktól a kormánytisztviselőktől, köztisztviselőktől, akiket indokolás nélkül kirúgtak, és akiknél nem voltak hajlandóak még csak nyitottan gondolkodni sem arról, hogy hogyan tudnának nekik jogorvoslatot biztosítani, miközben az Alkotmánybíróság feketén-fehéren bebizonyította, hogy amit önök csinálnak, az alkotmánysértés.

De megvan ennek is az oka, hogy miért nem tette meg ezt a Fidesz-KDNP-s kormány, ez nem véletlen. Nem gondolom, hogy az ott dolgozó jogászok, akár az államtitkár úr, akár tanult kollégái ne tudták volna nagyon pontosan, hogy amit csinálnak, az alkotmánysértés. De ezt tudatosan csinálták, mégpedig azért, mert a politikai zsákmányszerzés, a totális hatalomkoncentráció eszközeként akarták ezt az intézkedést alkalmazni, s úgy gondolták, hogy ha az érintetteknek ez majd nem tetszik, az Alkotmánybírósághoz fordulnak, az Alkotmánybíróság ezt jól meggondolja, jogászkodik egy kicsit, oszt' jó napot. Ismerjük ezt a logikát, az önök miniszterelnöke ezt a logikát a jogállamra nézve a választások esetében, a választási szabályokra nézve egyszer már elmondta.

Nos, ilyen politikai környezetben született meg ez a törvénymódosítás, amelyet, talán nem kell nagy fantázia ahhoz, előre megmondom, a Magyar Szocialista Párt nem fog támogatni. Nemcsak az előzmények miatt nem fogja támogatni, hanem amiatt sem, ami ebben benne van, ami a tartalma. Mert egyébként, miközben az előzményeket politikailag rendkívül erőteljesen kritizáljuk, ha a kormánytöbbség egy picinykét magába szállt volna, és azt gondolta volna, hogy megpróbál egy tisztességes reparációt elvégezni, akkor ez még akár támogatható lenne. De nem ez történik, hanem az történik ezzel a törvénnyel, hogy ugyanazt a célt, jelesül, hogy a kormánytisztviselőket és a köztisztviselőket önálló szakmai tartás nélküli, alávetett szolgai helyzetbe hozzák, nos, ezt próbálják meg más eszközökkel elérni.

Én tehát azt gondolom, hogy ezek az új intézmények, amelyekről itt kormánypárti képviselőtársaim beszéltek, csak ezt a kiszolgáltatott helyzetet, a kormánytisztviselők, köztisztviselők kiszolgáltatott helyzetét erősítik. Ezért nem véletlen az, hogy Rétvári államtitkár úr, aki egyébként felkészült jogász, és kiválóan tud replikázni fejből is, ha éppen úgy hozza a sors, most mélyen a papírjába bújva, mintegy szégyenkezve elmotyogta, hogy miről is szól ez a törvénytervezet. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Ez nem véletlen. Úgy látom, ezek a mondatok mintha egy picit felhergelték volna a fideszes képviselőket. (Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.) Lehet majd megvédeni a vitában az álláspontot, kedves képviselőtársaim, nekem bizonyítékaim vannak arra nézve, amit állítok.

Először is az új intézményről, erről a kormány-tisztviselői döntőbizottságról, a törvénytervezetről az államtitkár úr is beszélt. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy a miniszterelnök a törvény szerint kinevez egy bizottságot, amelyikhez fordulniuk kell a kormánytisztviselőknek; ha egyébként a felmentésükkel kapcsolatosan valamilyen jogi aggodalmuk van, ha úgy gondolják, hogy ez nem helyénvaló, akkor úgynevezett belső jogorvoslati lehetőségként az újonnan létrehozott kormány-tisztviselői döntőbizottsághoz fordulhatnak.

(11.30)

Azzal indokolják ezt, hogy a munkáltatói intézkedések megalapozottságának vizsgálata sajátos szakértelmet és tapasztalatot kíván, valamint gyors és költséghatékony eljárás lefolytatását igényli, és ezt fogja majd megtenni ez az új döntőbizottság.

Államtitkár Úr! Ha egy kormánytisztviselő még nem fél eléggé ebben a fenyegetett helyzetben, amiben most van, meg amibe majd az új törvény hozza, akkor még egy ilyen bizottság elé citálni, mielőtt egyébként bírói jogorvoslatért fordulhatna, azt gondolom, hogy tovább erősíti ezt a jogos félelmet és ezt az alávetettséget. Úgyhogy a rossz emlékű abortuszbizottságot idézi; ha valaki még nem félt eléggé attól, ami történni fog vele, akkor még ennek a bizottságnak egy ilyen lehetőséget biztosítanak.

A miniszterelnök nevezi ki a közigazgatási és igazságügyi államtitkár javaslatára, és egyébként pedig rendkívül komoly és magas fizetést kapnak majd ezek az emberek. Szijjártóval élve, pofátlanul magas fizetésért fogják ott a kormánytisztviselőket tovább riogatni, hogy mi fog még velük történni, ha egyébként nem úgy tesznek, ahogyan azt a kormány elvárja.

Van egy következő intézmény, amelyet ugyancsak nagyon erős kritikával kell illetnünk. Ez a bizalomvesztés intézménye mint felmentési ok. Az Alkotmánybíróság is kimondta, de a korábbi, köztisztviselőkre vonatkozó szabályozásnál a felmentés indokának fontos szempontja volt, hogy valósnak és okszerűnek kell lenni - valósnak és okszerűnek. Mindkettő olyan objektív kategória, ami objektíve bizonyítható. A bizalomvesztés pedig olyan szubjektív kategóriára épül, amikor is akkor van bizalomvesztés, és akkor fel kell, illetve lehet menteni a kormánytisztviselőt, ha megszegi a kötelezettségét, amely szerint feladatait szakmai lojalitással köteles ellátni. Megfoghatatlan és igazából arra alkalmas és jó, ha valakitől meg akarnak szabadulni, és a kormány meg akar szabadulni attól a kötelezettségtől, hogy valós és okszerű felmentési indokként ezt megindokolja, akkor erre a gumiszabályra gyakorlatilag bármit rá lehet húzni, és a köztisztviselők és kormánytisztviselők alávetettségét és félelemben tartását ez a szabály csak tovább erősíti.

Ugyancsak kritizálnunk kell és kritikával kell illetnünk az új kiválasztó rendszert, a meghívásos eljárást. Ez teljesen ellehetetleníti a pályázati rendszert. Ez a rendszer kvázi kiváltja, és azt gondolom, hogy egy olyan új befolyásolási lehetőséget teremt, amelyet nem tartunk indokoltnak ebben a rendszerben.

Az előbb már, amikor a bizalomvesztés intézményének, illetve mint felmentési ok kritikáját elmondtam, akkor is azzal érveltem, hogy ez egy szubjektív megítélés alá eső és az érintetteket erőteljes kiszolgáltatott helyzetbe hozó szabályozás.

De még azt is szeretném ehhez hozzátenni, hogy a bizonyítási eljárások ellehetetlenülését is ki fogja ez váltani. Ezek az új szabályok bizonyítandó azt az állításomat, hogy még inkább alávetett helyzetbe hozzák a kormánytisztviselőket, köztisztviselőket, azért is nehéz helyzetbe hozzák őket, mert egyszerűen az eljárások pont a gumiszabályok és a megfoghatatlan szabályok miatt egészen ellehetetlenülnek.

Az, hogy ez a törvénymódosítás a vezetők, illetve a kormány, a különböző vezetői szintek hatalmát erősíti, teljesen ellentmond a korábbi életpályamodelleknek. A bizottsági előadóknál ellenzéki képviselőtársaim és Kaufer Virág képviselő asszony is beszélt arról, hogy az életpályamodell, illetve az a célkitűzés, amelyet a kormány a szavakban elmond, ahhoz képeset teljesen ellentétes intézkedések történnek, hiszen ez az új törvényjavaslat a kormányt erősíti, a munkaadói pozíciót erősíti, és egyáltalán nem felel meg annak az elvárásnak.

Ha életpályamodellt akar építeni a kormánytisztviselők, köztisztviselők tekintetében a kormány, akkor nyilván a többletkötelezettségekért cserébe többletjogosítványokat ad. Az arányosság rendkívül fontos lenne. A köztisztviselőket még a korábbi hatályos szabályozásnál is azért illették meg többletjogosítványok, mert nagyon súlyos többletkötelezettségek terhelik. Ezért kell, hogy ez egy sajátos munkajogviszony legyen, és ne munka törvénykönyve szabályozza, hanem egy másik jogviszony keretében nyer szabályozást. Ez az arányosság itt egyáltalán nem sejlik föl. Ez a törvény minden tekintetben a kormányt és a vezetőket erősíti. Ezért azt gondolom, hogy ha nyitottnak mutatja magát a kormány módosító indítványokra, mi ezen mindenképpen szeretnénk változtatni.

Amit nagyon erős kritikával szeretnénk ugyancsak illetni, ez az ezzel kapcsolatos érdekegyeztetés. Utaltam arra a bizottsági kisebbségi előadói véleményben elmondott mondataimban, hogy ennek az előzetes egyeztetése az érdekképviseletekkel egyáltalán nincs rendben. De amikor megkérdeztem az előterjesztőt és az előterjesztőt ott képviselő Hazafi főosztályvezető urat az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy mi volt a véleménye a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek erről a tervezetről, erre a kérdésre nem kaptam választ. Az expozéban az államtitkár úr sem beszélt erről.

Azt elmondták, hogy áprilisban volt két-három egyeztetés, és hogy még lesz is, ebből rendkívül éles logikával arra tudtam következtetni, hogy még nincs megegyezés, ha még akarnak egyeztetni, tehát azt gondolom, hogy egy nagyon komoly, az Alkotmánybíróság által nagyon komolyan megkritizált ilyen szabályozás után az legalább elvárás lenne, hogy a munkavállalók érdekképviseleteivel ebben a módosításban meg tudjanak állapodni. Vagy ha nem tudnak megállapodni, legalább tegyenek kísérletet rá, és az pedig minimum elvárás, hogy a jogalkotó - jelen esetben az Országgyűlés - megismerje ezeket a véleményeket, megismerje ezeket a kritikákat, ha vannak ilyenek, és a tartalmát tekintve joggal következtetünk arra, hogy vannak ilyen kritikák.

Az egész törvénymódosítás tehát azért elfogadhatatlan a Magyar Szocialista Párt számára, mert jóllehet formálisan megoldja azt a problémát, amit az Alkotmánybíróság fölvetett, de szellemében, szellemiségében a kiszolgáltatottságot, az alávetettséget, a fenyegetettséget erősíti.

Zárásként szeretnék elmondani önöknek Kaposvárról, az én választókerületemből, ahol én élek, egy példát, hogy hogy működik most a fideszes hatalom. Ott valamilyen oknál fogva úgy döntött a fideszes városvezetés - leginkább személyesen a polgármester -, hogy becsuk egy iskolát, megszünteti a Toldi Általános Iskolát és Gimnáziumot. Nem ennek a szakmai tartalmáról akarok beszélni, mert az is elfogadhatatlan egyébként, de a példa mást kíván igazolni.

(11.40)

Ebben a városban soha nem látott erővel megszerveződött egy civil közösség, a szülők és a diákok, és nagyon komoly erővel kimondták azt, hogy ezt az eljárást ők elfogadhatatlannak tartják, a döntés tartalmát is, de az eljárást még inkább. Amikor a közgyűlés ülésén ezt az előterjesztést tárgyalta a kaposvári képviselő-testület, akkor az egyik fideszes képviselő, nem is akárki, az oktatási bizottság elnöke, erős alákérdezéssel megkérdezte a polgármestertől, hogy nem gondolja-e a fideszes polgármester, hogy mégiscsak felháborító dolog az, hogy az önkormányzati pénzből, azaz közpénzből működő iskola pedagógusai úgymond segítenek egy ilyen civil szerveződésnek, hogy ők megszervezzék azt, hogy elmondják, hogy küzdjenek az igazukért, mert nem más történt. Semmi jogsértést nem követtek el, egyszerűen a nyilvánosság előtt küzdöttek az igazukért, mert ők úgy gondolják, hogy ezt az iskolát meg kell menteni. Nos, megkérdezte ez a bizottsági elnök, hogy nem gondolja-e a polgármester, hogy itt bizony a pedagógusoknál sort kellene keríteni valamilyen felelősségre vonásra, hogy hogyan képzelik, hogy ők segítenek egy ilyen civil szerveződésnek információval, ezzel, azzal, amazzal.

Már maga a kérdésfeltevés is egészen elképesztő volt, de annyi hatást bizonyára elért, hogy azok a szerencsétlen pedagógusok, akik egyébként nem tudják, hogy hol lesz a munkahelyük egy év múlva vagy két év múlva, vagy lesz-e egyáltalán munkahelyük, ötször is meggondolják azt, hogy a fideszes hatalmasságokkal szemben fel merjék-e emelni a hangjukat. Nos, azt gondolom, ez a történet is jól alátámasztja, hogy hogyan közelít most a közszférához, a széles értelemben vett közszférához ez a kormányzat és ez a hatalom.

Ez a törvénymódosítás nem hoz egyensúlyt, nem hoz nyugalmat. Formálisan ugyan megfelel az Alkotmánybíróság elvárásának, de a kormánytisztviselők, a köztisztviselők alávetettségét erősíti, és meggyőződésem szerint ilyen módon a közigazgatás hatékonyságát is gyengíti, ugyanis félelemben tartott, elbizonytalanított emberek nem fognak tudni magas színvonalú és hatékony munkát végezni. Ezért ez a törvényjavaslat káros, és a Magyar Szocialista Párt nem fogja megszavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő vezérszónoki felszólalásra megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony! Tegye fel nyugodtan a portot. Köszönöm.

Öné a szó, parancsoljon!

BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A probléma a javaslattal az, hogy gyakorlatilag ugyanabban a szellemben készült, mint az indoklás nélküli felmondás, csak jobb a körítés, avatatlan szem számára el van rejtve benne, hogy hol is vannak itt kiszolgáltatva a munkavállalók.

Na, akkor nézzük részletesen a problémákat! Három új kategória került bevezetésre a felmentés esetére. Az egyik a kormány-, illetve köztisztviselők méltatlan magatartása. Idesorolták a pártatlanság, befolyásolhatatlanság sérelmét. Hogy ez pontosan mit is jelent, az államtitkár úr konkrétabban megfogalmazta az expozéjában, csak sajnos az expozé nem a törvény, tehát ettől még a törvényben egy nagyon komoly gumijellegű szabályozást foganatosítottak, és további probléma, hogy ez nemcsak a munkahelyen érvényes, hanem munkahelyen kívül is. Tehát abszurd esetben, mondjuk, egy étteremben az asztalnál beszélgetnek, a szomszéd meghallja, és aztán azt mondja, hogy méltatlan, hiszen nem pártatlan, vagy ezt befolyásoltságnak lehet megítélni, és másnap kirúghatják, ráadásul azonnali felmentéssel, végkielégítés nélkül. A jogorvoslati folyamat nem halasztó hatályú, tehát gyakorlatilag indoklás nélkül megint bárkit bármikor utcára lehet tenni. Ez egy nagyon komoly aggály ezzel kapcsolatban.

A másik új kategória a vezetői bizalomvesztés. Idesorolják például a szakmai lojalitás hiányát. A szakmai lojalitás hiánya megint egy nagyon tág kategória, például szakmai egyet nem értés esetén is akkor innentől kezdve fel lehet menteni a közszolgát. Érdemi szakmai vita vezet a széles látókörű megoldásokhoz. Ha ez már probléma, hogy szakmailag más véleményen van egy köztisztviselő vagy kormánytisztviselő, akkor ezzel megölik a szakmaiságot, hiszen a felmentéstől való félelem miatt innentől kezdve mindenki muszájból egyet fog érteni, és azonos szakmai véleményen lesz, ez pedig elég szűklátókörű megoldásokhoz fog vezetni.

Némileg csökkenti, hogy a munkáltatónak kell bizonyítania, de mivel nincs halasztó hatálya a jogorvoslati kérelemnek, ezért ez igazából nem vigasz, mert az, hogy pár év múlva kiderül, hogy mégiscsak a munkavállalónak volt igaza, és kap némi kártérítést, az a jelen helyzetben nem oldja meg az alatt a pár év alatt a megélhetését, illetve a munkaerő-piaci helyzetét. Ez a kettő indoklás tehát nem elég konkrét, gumiszabály, és tulajdonképpen az indoklás nélküli felmondásnak egy megfelelő rizsával körülhintett változata.

A harmadik pedig a munkavégzés nem megfelelő színvonalon történő elvégzése. Tulajdonképpen ezt az irányvonalat akár jónak is tartanánk, mi is ez irányban kezdtünk el gondolkodni, azonban a jelen helyzetben annyira szubjektív az értékelési rendszer, hogy így nem tartjuk jónak belevenni ezt a szabályozást. Először az értékelési rendszert kellene átalakítani, objektívebbé tenni, és aztán lehetne ilyen irányba elindítani ezt a felmentési indokot, továbbá szükségesnek tartjuk, hogy ne egyszeri értékelés esetén lehessen felmenteni, hanem minimum két egymást követő ilyen értékeléssel, mert ez lehetőséget adna arra, hogy a munkavállalónak a munkavégzés minőségét javítani lehessen, illetve az életpályamodellhez egy foglalkoztatási biztonság hozzátartozik. A közszférában ezt is biztosítaná, hogy ne az legyen, hogy egyik hétről a másikra egy értékelés miatt fel legyenek mentve.

Itt hívnám fel a figyelmet, hogy van egy komoly inkonzisztencia a törvényjavaslatban. A 2. § kimondja, hogy a 8. § (2) bekezdése úgy hivatkozik, hogy kormánytisztviselő jogviszonyát meg kell szüntetni, míg a 8/B. § (1) bekezdése szerint a fentiek fennállása esetén felmentésre kerülhet. Tehát ez a "kell" vagy "lehet" probléma megjelenik a köztisztviselők kapcsán is a 17. § (2b) és a 17/D. § (1) bekezdésének szembenállásával.

A következő probléma a kormány-tisztviselői döntőbizottság létrehozása, amit az államtitkár úr expozéja alapján belső jogorvoslati fórumnak aposztrofál. Ezt mi szimplán időhúzásnak tekintjük, ugyanis amennyiben nem ért egyet a munkavállaló az ott hozott döntéssel, márpedig vélhetően, ha a munkáltató fel akarja menteni, akkor a kormány-tisztviselői döntőbizottság, tekintve, hogy ezt nem lehet egy független döntőbizottságnak tekinteni, nyilvánvalóan helyben fogja hagyni, tehát a következő lépés a munkaügyi bíróság lesz, innentől kezdve az egész csak annyit változik, hogy még hónapokkal vagy évekkel hosszabbra nyúlik a jogorvoslati folyamat.

Engedjék meg, hogy itt egy kicsit a vélemények alapján, akik éltek abban az időben, elmondjam, hogy ez mindenkit a pártállami idők munkaügyi döntőbizottságára emlékeztet annyi különbséggel, hogy a vélemények szerint az sokkal függetlenebb volt, mint ez. Legfőképpen azért érthetetlen ennek a bizottságnak a felállítása, merthogy a törvény a jogértelmezési zavarokat nem tisztázza, tehát nem ad olyan megoldást, amely kapcsán, mondjuk, a munkaügyi bíróságok is könnyebben dönthetnének, illetve ha az volt a célja, hogy tehermentesítse a munkaügyi bíróságokat, azt sem valósítja meg, hiszen lehet, hogy egyszer az első, a bevezetéskori folyamatban leveszi az új perek terhét időlegesen, de a rendszer beéri önmagát, tehát idővel ugyanott fogunk tartani.

Ez egy háromtagú tanácsot jelölne ki mindenhol helyileg az adott problémára, illetve jogorvoslatra egy panasz kapcsán. Egy főt a munkáltató bíz meg, egy főt a panaszos választ, az elnököt pedig a kormány-tisztviselői döntőbizottság küldi, és szavazattöbbséggel döntenek, tehát nyilvánvalóban van két munkáltatópárti és egy munkavállaló-párti, innentől kezdve már nyilvánvaló a döntés, illetve abszurd helyzetként felmerül, hogy nem valósítja-e meg a bizalomvesztés felmentési indokát az a munkavállaló által megbízott tag, aki szembeszavaz a munkáltató megbízottjával, hiszen itt elvileg nézetkülönbségek lehetnek.

A kérdés lehet a szakmai lojalitás. Tehát innentől kezdve mind a három ember kénytelen a munkáltató mellett szavazni, különben esetleg ő lehet a következő felmentett a vezetői bizalomvesztés címszó alatt. A megoldás esetleg egy független elnök lehetne, de még így sem látjuk sok értelmét ennek az egész bizottságnak.

(11.50)

A harmadik - ezt igazából csak érdekességképp, elgondolkozás szintjén -, hogy a kormánytisztviselők áthelyezhetőségének kizáró okai között, illetve feltételként van, hogy kettő óra, illetve másfél óra utazási időn belül kell lennie az áthelyezés helyének, tíz év alatti gyermek esetén másfél óra.

Pontosan mi is az utazási idő? Tehát ezt hogy definiálják, mert ez nincs benne, ez megint egy pontatlan megfogalmazás, mi számít bele? Például az beleszámít-e, hogy a cigánybűnözés keretei közt napi szinten ellopott vasúti kábelek miatti folyamatos késések, amikor mondjuk, a 20 perces menetidő 50 perc vagy másfél óra, ez beleszámít-e az utazási időbe? Ez egy szokásos, értelmezhetetlen, betarthatatlan, de elviekben jól hangzó szabályozás.

Aztán amit kifejezetten aggályosnak tartunk, de már megszoktuk, a jogalkotási elvek tekintetében elfogadhatatlan, hogy megint egy törvénymódosítás keretein belül mindenhez hozzányúlnak. Tehát az alkotmánybírósági döntés miatti sürgető hatály égisze alatt be akarják hozni a tárcaközi céljuttatások szabályozásától kezdve a kutatói céljuttatást, a pályázati rendszer átalakítását, illetve a központi államigazgatási szervek és a kormány tagjainak jogállásáról szóló törvény módosítását is, az illetménykiegészítés módosítását.

Tehát mi indokolja, hogy ezen egy módosítás keretei között ennyire eltérő és a témától független dolgokat is szabályozni akarjanak? Ez megint egy ilyen salátajellegű szabályozásnak tűnik, ahol bár vannak benne jó részek, de megint azt tudjuk mondani, hogy ezt nem lehet így megszavazni, egyrészt a jogalkotási elvek miatt, másrészt mert egyszerűen méltatlan, hogy megint egy füst alatt mindent gyorsan lerendezünk.

Ez is az arrogancia egy megnyilvánulási formája, hiszen az ellenzéknek úgy sincs beleszólása, kétharmaddal mindent lehet- akkor minek húzzuk az időt, és minek akarjunk külön érdemi vitát minden egyes ilyen témáról?

Tehát sem a joghézag betöltésére tett javaslattal, sem a jogalkotás ilyen módjával nem értünk egyet, ezért a Jobbik ezt nem tudja megszavazni. És amíg valóban jobbat nem sikerül alkotni, addig az eredeti köztisztviselői törvényben lévő felmentési lehetőségeket tartjuk szükségesnek visszaállítani, mert a panaszokból tudjuk, hogy ha felmenteni nem is, de kellő ellehetetlenítéssel elűzni mindenkit lehetett már eddig is, ahogy tették is sok esetben, akit akartak; bár kétségtelenül hosszabb időt vett igénybe, és többe került.

Tudjuk, hogy nem egyszerű megoldást találni, mert az egyik fél mindenképp kiszolgáltatottabb lesz, mint a másik, de a jelen tervezet durván és egyoldalúan a munkavállalókat helyezi kiszolgáltatottabb szituációba, a Jobbik pedig pontosan a családok és az egyének egzisztenciális védelme miatt, hogy egyik napról a másikra ne lehetetlenüljenek el, ezt elfogadhatatlannak tartja.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Szilágyi Péter képviselő úrnak, az LMP vezérszónokának, ugyancsak 20 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljáróban mindenképpen azzal szeretném kezdeni, hogy köszönet illeti meg az Alkotmánybíróságot, hogy a kormány általi folyamatos fenyegetettség ellenére az alkotmánynak és a nemzetközi szerződéseknek megfelelő döntést hozott, és ezzel is bebizonyította azt, hogy a kormány hatalmi szóval nem tehet meg mindent a kormánytisztviselők, illetve a köztisztviselők párt iránti lojalitása bevezetése érdekében.

Ugyanakkor dicséret illeti a kormányt a tekintetben, hogy ahogy az előző törvényeknél, most nem felejtették el az érdekegyeztetést, és ahogy hallottuk, még a holnapi napon is lesz egy egyeztetési folyamat állomása. Ez mindenképpen előrelépés, és azt bizonyítja, hogy belátták annak a politikának a kudarcát, hogy mindent erőből kívánnak lenyomni.

Ugyanakkor körülbelül három hete, ha jól emlékszem, három hete volt egy foglalkoztatási albizottsági ülés, ahol már az alkotmánybírósági döntés utáni helyzetről volt szó, és itt a minisztérium képviselője említette, hogy egy egyeztetésen már egy tervezetet egyeztetnek. Akkor azt furcsállottuk, hogy ez miért nem került ki a honlapra. Tehát itt a nyilvánossággal még mindig nagyon komoly problémák vannak, és a tegnapi foglalkoztatásügyi bizottsági ülésen is felvetettük ezt a kérdést, hogy miért nem lehetett ezt a tervezetet nyilvánosságra hozni a minisztérium honlapján, erre sajnos nem kaptunk egyértelmű választ.

Most szeretnék rátérni a törvény részletes vizsgálatára. Itt már több ellenzéki képviselőtől hallották a gumifogalom megnevezést, ami teljes mértékben helytálló. Ilyen a vezetőhöz való szakmai lojalitás, mert ez nem ad választ arra, hogy mi történik, ha a lojalitás és a jogszerűség ellentétbe kerül. Pedig a köztisztviselőnek igenis feladata elmondani a hivatali vezetőjének, amennyiben annak elképzelését szakmailag - hangsúlyozom: szakmailag - vitatja. Ezt az új szabályozás szerint igen kockázatos lesz megtennie.

Lássuk a további részleteket! Az alkalmatlanság szabályozása elég furcsára sikerült. Mintha a ló túlsó oldalára esett volna át a jogalkotó. Ha az alkalmatlanság esetén nemcsak azt kell a munkáltatónak bizonyítani, hogy a konkrét munkakörre alkalmatlan az érintett, hanem ha ezt valamennyi üres munkakörre is meg kell tennie, akkor változatlanul inkább fog fiktív átszervezést csinálni a munkáltató. Tehát a könnyű elbocsátás lehetősége nem szűnik meg, csak éppen más lesz a hivatkozási alap, nem az alkalmatlanság. Idetartozik az is, hogy az alkalmatlanság és a vezetői bizalom elvesztése egy olyan közigazgatásban, ahol csak a törvény számít, egy és ugyanaz, ez az ideális eset. Ez a törvény távol áll az ideális szabályozástól.

A jog alá rendelt közigazgatással nem fér össze a Ktv. új 37. § (4) bekezdése, amely szerint a köztisztviselőnek a jogszabályok iránt kell elkötelezettnek lennie, nem pedig a vezetője szakmai értékrendje iránt. Természetesen azt kell végrehajtani, amit a felettese rendel, de lelkesednie nem kell érte. A bizalomvesztésnek a törvényjavaslatban definiált módja ezt nem biztosítja. A köztisztviselőnek és a kormánytisztviselőnek jogállamban a jogszabályokhoz és nem a szakmai vezetőkhöz kell lojálisnak lennie. A bizalomvesztés a törvényjavaslat szerint deklaráltan nem a tisztviselő magatartásán, hanem a főnöke ezzel összefüggő szubjektív értékítéletén alapul, bár ugyan formálisan megjelenik mellette a kötelezettségszegés is mint kritérium. De a vezető iránti szakmai lojalitás ezen új tartalma mégsem lehetett annyira immanens része a közhivatal viselésének, ha elvolt nélküle a köztisztviselői, sőt a kormány-tisztviselői törvény is. Ennyiben biztosan kevesebb védelmet ad a szabály, mint a munka törvénykönyve adna, hiszen utóbbi nem ismer olyan felmentési okot, amely a főnök kirúgási szándékát ismerné el indokként.

Ami pedig leginkább alkalmassá teszi ezt a felmentési okot az indokolás nélküli felmentés szellemének továbbvitelére, az az, hogy a mindennapi munkában különböző elvárások egymással konkurálnak. Például, ha egy kormánytisztviselő abban a helyzetben, amikor az általa kidolgozandó kormányzati intézkedés végrehajthatatlan és ésszerűtlen, akkor a következő lehetőségek közül választhat. Ha ezt nem jelzi vezetőjének, akkor feladatvégzése nem volt lényegre látó és szakmailag elhivatott. Ha a végrehajtás helyett jelzi kételyeit, akkor nem volt fegyelmezett. Ha pedig a döntési javaslat mellé csatolja fenntartásait, akkor azzal biztosan megsérti a vezetőivel való alkotó együttműködés kötelezettségét. Ezzel tehát a javaslat olyan sapkát ad a közigazgatás politikai vezetőinek kezébe, amit bárkire bármikor rá lehet húzni, így ez lehet majd sláger a létszámleépítés és az átszervezés mellett a felmentési okok között.

Azzal egyetértünk, hogy olyan szabályozás kell, amely megengedi, hogy a munkáját netán rosszul végző köztisztviselőt viszonylag könnyen el lehessen bocsátani a közigazgatásból, de legalább ilyen fontosnak tartjuk, hogy a jogszerűség mellett kiálló közszolgát ne lehessen, ne bújhassanak mindenféle gumiparagrafusok mögé. De hadd tegyek fel egy kérdést az előterjesztőnek: őszinte vallomást vagy tréfás sajtóhibát kell látnunk a törvény azon passzusában, ez a 24/A. § (1) bekezdése, amely az irányítás alatt nem álló minisztériumról beszél? Ez vélhetően freudi elkodifikálás, ami jól jellemzi a közigazgatás irányításának színvonalát, de a törvényeket célszerű hosszú távra alkotni, és bízni abban, hogy a minisztériumok egyszer majd hatékony vezetés alatt állnak.

Rátérek a döntőbizottságra. A közszolgálati döntőbizottság intézményének létrehozásával több problémánk is van. Első látásra ez nem rossz ötlet, mert tehermentesítheti a bíróságokat. Mi indokolja azonban, hogy tagjai a konkrét eljárásban való részvétel nélkül is havi félmillió forintot kapjanak? Körülbelül ennyi a minisztériumi főosztályvezetői illetmény. És nincs létszámkorlát sem a törvényben. Felmerül az a kérdés, hogy csak nem a klientúrának teremtenek újabb zsíros állásokat, miközben leépítéseket terveznek a közigazgatásban. Hasonló jogintézményeknél csak az eldöntött ügyek után kapnak pénzt a választottbírák. Úgy véljük, ízléstelen dolog az, hogy amikor a megszorításoktól már amúgy is fulladozik a közigazgatás, akkor ilyen juttatások kerülnek kiadásra.

(12.00)

Ráadásul a kormány-tisztviselői döntőbizottságok egyáltalán nem független testületek. Azt javasoljuk, hogy a döntőbizottság elnökét és helyettesét, valamint tagjait az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács javaslatára nevezze ki a miniszterelnök, és ne határozatlan időre, hanem meghatározott időszakra; mi hároméves időtartamot javasolunk. Félő, hogy közvetlenül a panaszos hivatali felettesének érdekeit érvényesítené ez a döntőbizottság. Megjegyzem, ha egy sunyi, utolsó pillanatban beadott alkotmánymódosítással nem nyugdíjaznának több száz bírót, akkor most nem is volna szükség erre az új, drága és korántsem független testületre.

Összességében ez a javaslat egyértelmű beismerése annak, hogy a Fidesz kísérlete az indokolás nélküli elbocsátásra megbukott, és ezért volt kénytelen az alkotmányos normákhoz közelítő új szabályt alkotni. Megbukott, ám az Orbán-kormány mégsem adja fel az irányú törekvéseit, hogy gumifogalmak mögé bújva folytathassa a nem megfelelő káderek tisztogatását. Ellenezzük a törvényt, mert a célnak, ami a minőségi közigazgatás és a köztisztviselők védelme, nem felel meg, nem szünteti meg a köztisztviselők, kormánytisztviselők fenyegetettségét, bár persze jobb, mint az alkotmányellenes indokolás nélküli kirúgás.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki kör végére értünk, innentől kétperces felszólalásokra van lehetőség. Rögtön meg is adom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel figyeltem a kormány előterjesztését, illetve a kormánypárti képviselőknek az előterjesztését, viszonyulását. Hogyha azok a köztisztviselők, kormánytisztviselők is hallották őket, akik ma a rendszeren belül tevékenykednek és dolgoznak, akkor szerintem elkeseredettséggel felruházódtak, egyszerűen annak okán, hogy mindkét megszólaló, akár a Fidesz képviselője, akár államtitkár úr újólag azokat a gondolatokat viszi tovább, amelyeket az első alkotmányellenes törvénytervezet készítésekor foganatosítottak. Akkor is felhívtuk a figyelmét államtitkár úrnak, személyesen és bizottsági ülés keretei között is, hogy mi lesz a végkifejlete ennek a történetnek, vagy nem hitte el vagy nem akarta elhinni, vagy tudta, de nem érdekelte. Sajnos, én ezt a harmadikat feltételezem, hogy tudta a végkimenetelt, de nem érdekelte, mert egy alapvető feladatot teljesített, amely feladat arról szól, hogy kirúgásokat alapozhassanak meg, nem számít, hogy alkotmányellenesen, válhassanak meg emberek sokaságától, ezreitől, akik számukra nemkívánatosak, politikai indíttatás határozta meg a viszonyulásukat.

Nem baj, hogy mindaz, ami azon gondolatok és törvény keretei között megfogalmazódott, az tudvalevőleg a későbbiekben alkotmányellenes minősítést fog kapni; nem számít. Most, amikor ez bekövetkezett mind a köztisztviselői, mind a kormány-tisztviselői törvény tekintetében, most újólag, arra hajazva hoznak egy új törvénytervezetet, amely gyakorlatilag bújtatottan megalapozza mindezt, vagy még inkább megerősíti mindezt. Szégyenletesnek tartom.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalására kerül sor, és innen meg is kérdezem Nemény András képviselő urat, hogy elállt-e a felszólalástól (Dr. Nemény András: Igen.) Igen, köszönöm szépen, mert a monitorról törölték a nevét.

Elsőnek megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém) (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Általános vitáról lévén szó, én is néhány általános elméleti megfontolást szeretnék megfogalmazni annak erősítésére, hogy a 2010-ben létrejött új kormány miért gondolta azt, hogy ezen a területen változtatásokat kíván megvalósítani.

Itt már a vita során is elhangzott az, hogy egy speciális, különös munkavégzésről van szó, ahol különös körülmények között, különös szabályok alapján végzi tevékenységét mind a két oldal, a munkáltató és a munkavállalói oldal is, a munkáltató esetében az állam vagy annak képviseleti szerve, míg a munkavállaló esetében e tekintetben a kormánytisztviselő vagy a köztisztviselő. Ez a kiinduló alap, és nyilván a korábbi időszakban is ez alapozta meg azt, hogy a munka törvénykönyvétől eltérően más törvény speciális szabályokat fogalmazzon meg a munkavégzés esetében is.

Mi volt az általános gyakorlat ez esetben? Ha munkaügyi vitára került sor, akkor tíz esetből kilencben a munkavállaló lett a per nyertese azokban az esetekben, amikor a munkáltató azt szerette volna bizonyítani, hogy a munkavállaló nem megfelelően végzi a tevékenységét. Ezt mondhatjuk úgy is, hogy ez esetben ez egy nagyon jó védő körülmény volt, hiszen mégiscsak, az erőfölényt tekintve is a munkavállaló van kevesebb lehetőség között, míg a munkáltató mögött ott van természetesen az állam és annak minden eszköze. Azonban ezek az esetek, és ez az általános gyakorlat, mert aki találkozott ezzel a lehetőséggel a másik oldalon, tehát nemcsak a köztisztviselő vagy kormánytisztviselő oldalán, hanem a túloldalon is, például a végrehajtó hatalom képviselőjeként is... - akkor tudja, hogy két dolog miatt volt probléma ez az általános gyakorlat. A munkáltató részéről probléma, mert nem tudja végrehajtani megfelelően a feladatát.

Miről is van szó? Végrehajtó hatalom lévén ő abban érdekelt, hogy azoknak a törvényi előírásoknak, amelyek az ő tevékenységét szabályozzák, mindenféleképpen érvényt szerezzen, sőt azokat a szabályokat általánosságként a mindennapi gyakorlatba is átültesse. Ha azonban azzal az esettel találkozott, amely szerint ebben a tevékenységében pontosan egy nem megfelelő munkavégzés miatt nem tudja ezt az elvárható szinten teljesíteni, akkor ez problémát okozott a munkáltató esetében; teszem hozzá még egyszer, ilyenkor természetesen az államról, illetve annak képviseleti szervéről van szó.

De úgy gondolom, hogy ez az általános gyakorlat, amit felvázoltam, problémát jelentett a munkavállaló részéről is, hiszen nekem szent meggyőződésem, és általánosságban is azt tapasztaltam, hogy a kormánytisztviselők, köztisztviselők döntő többsége, elsöprő többsége magas színvonalon, nagy szakmai gyakorlattal, évek óta, évtizedek óta ezen a területen dolgozva végzi ezt a tevékenységet. Ennek megfelelően ilyenkor egy kisebbség, amely nem tudja, azért, mert talán nem alkalmas, vagy nem akarja végrehajtani megfelelő színvonalon ezt a tevékenységet... - akkor ez probléma ezen az oldalon is, hiszen azt a jó hírnevet bontja le, amely egyébként a döntő többség által, az elsöprő többség által felvázolva lehet.

2010-ben az új kormány, amikor létrejött, és meghirdette azt, hogy a közigazgatás területén is egy új szemléletet, a jó állam szemléletét szeretné a gyakorlatba átültetni, azt gondolom, hogy akkor méltán volt ez a kormány részéről is elvárás, illetve feladat, hogy ezen a területen változtatásokat hajtson végre. Én azt gondolom, hogy ez azzal indokolható elsősorban, hogy csak abban az esetben lehet sikeres ez az új elmélet, csak akkor tud ez a gyakorlatba átültetve megvalósulni, hogyha valóban, a kormánytisztviselők esetében, akik speciális feladatokat látnak el, speciális körülmények között, megteremti ezt az új szemléletet.

Tegyük hozzá, hogy hétköznapi emberként a mindennapok ügyeit intézve mi is jó néhány esetben találkozhattunk azzal, hogy ebben a bürokratikus rendszerben, amely egyébként a közigazgatást jellemezte az elmúlt időszakban, jó néhány olyan feltételnek kell megvalósulnia, amely tényleg arra mutat a hétköznapi emberek számára is, hogy itt a kormánytisztviselők és a köztisztviselők nem bonyolítani szeretnék ezeket az ügyeket, hanem valóban megoldani a legjobb körülmények között, a legjobb feltételekkel és adott esetben viszonylag rövid időtartam alatt. Ennek megfelelően, hogyha nem vesszük figyelembe ennek a speciális munkavégzésnek a másik oldalát, amely szerint egy állam, amikor bizonyos döntéseket meghoz, és azt a gyakorlatba átültetve a legmagasabb színvonalon szeretné visszalátni, hogyha nem teremtjük meg az állam vagy annak képviselői számára azt a lehetőséget, a végrehajtói oldalon megkövetelve azt, hogy a lehető legmagasabb színvonalon valósuljanak meg a gyakorlatban ezek a feladatok, akkor tévúton járunk.

(12.10)

Akkor valóban azt láthatjuk, mint az elmúlt időszakban, hogy hiába van egy jó döntés ezen az oldalon, a gyakorlatba átültetve nem tud vagy nem akar megvalósulni. Azt gondolom, hogy ez esetben kell ezt mindenképpen figyelembe venni, amikor az államnak, az új kormánynak azt a törekvését láttuk, hogy változtatni kíván ezeken a szabályokon. Azt gondolom, hogy egy általános gyakorlatot mindenkinek tudomásul kell vennie, és számomra ez a kiinduló alap. Meglátásom szerint nem létezik olyan döntéshozó, bármely végrehajtó szerv élén álló vezető, aki ne abban lenne érdekelt, hogy neki olyan kormánytisztviselői, olyan köztisztviselői legyenek, akik több évtizede magas színvonalon, nagy szakmai gyakorlattal rendelkezve tudják az ő munkáját segíteni. Azt gondolom, hogy ilyen vezető nem létezik, hiszen mindenki abban érdekelt, hogy ez a végrehajtói oldalon is ilyen magas színvonalon megvalósuljon, hiszen ez lesz az alapja minden tekintetben.

Tehát ha ezeknek a változtatásoknak a hátterét nézve, valaki azt gondolja, hogy bárki a jelenlegi kormányzat részéről akár kormány-tisztviselői vagy köztisztviselői oldalon abban lenne érdekelt, hogy olyan nagy szakmai gyakorlattal rendelkező, a munkáját magas színvonalon végző tisztviselőt szeretne elbocsátani, mert az ő számára ilyen vagy olyan formájában nem megfelelő, akkor tévúton jár. Mindezek alapján kell értelmezni a kormány ezen törekvéseit.

Azt gondolom, az Alkotmánybíróság döntése is megerősítheti a kormányt a tekintetben, hogy a jogalkotó széles körű szabadsággal rendelkezik abból a szempontból, hogy kialakítsa a munkavégzés ezen speciális körülményeit. Ez az újfajta változat, azt gondolom, minden esetben ez irányba mutat, és nagyon bízom abban, hogy ez az általános gyakorlat később a bírói gyakorlatba is átültetve megfelelő feltételeket tud létrehozni mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalon is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom a Házat, hogy négyen várnak kétperces hozzászólásra, mindnyájan az MSZP képviselőcsoportjából. Elsőként Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselőtársam gondolataival részben egyet is lehetne érteni akkor és ha olyan törvénytervezet kerülne a Ház elé, amely egzakt, egyértelmű, fogható, amely nem szubjektív alapokra helyeződő. Tudja, képviselőtársam, emlékképeimben előjön egy 9-10 évvel ezelőtti történet, amikor az önök szóhasználatával élve a főtisztviselői kar elhagyta a rendszert 10-15 millió forintos, pofátlan végkielégítésekkel. Persze, a törvények, amelyek visszaható hatállyal rendelkeztek az önök döntése alapján, őket nem érintették. És most azt látom, hogy ez a főtisztviselői kar újra megjelenik, újra pozicionálja önmagát különböző hivatalok élén.

Vannak haszonélvezői tehát a köztisztviselői karon belül is a történetnek, de a haszonélvezők nem az átlagos tevékenységet folytató, mindennapi munkát végző köztisztviselők és kormánytisztviselők. Ők elszenvedői az egy esztendőnek, elszenvedői a különféle elkobzásoknak, magán-nyugdíjmegtakarításnak, áthárításoknak, különadóknak, megszorítások egyéb formájának, illetve olyan típusú járuléknöveléseknek - biztos emlékeznek rá, 9,5-ről 10 százalékra -, amelyekről szó nem volt azt megelőzően, mielőtt a hölgyek 40 éves szolgálati idő, majd jogosultsági idő melletti nyugdíjba vonulását teremtették meg - tehát elszenvedői. És ezen elszenvedések mellett, mint ahogy beszéltünk róla, a kirúgások alanyaivá is váltak úgy, hogy azt indoklás nélkül meg lehetett velük tenni, alkotmányellenesen. És közben még bizonyos értelemben titkosszolgálati megfigyelések alanyai is lettek ezek az emberek. Na, ennyi az átlag köztisztviselő meg példaként a főtisztviselő közötti különbség az önök értékrendje szerint.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szakács Imre képviselő úr következik kétperces felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy akik régóta, a rendszerváltoztatás óta figyelemmel kísérjük a közszolgálati szektor fejlődését és az ebben való különböző jogszabályi alakításokat, nagyon jól tudjuk, hogy milyen helyzet alakult ki. Ugye, 1990-ben, a rendszerváltoztatás után az állam nyíltan bevallotta, hogy nem képes a versenyszférával egyező vagy azzal versenyképes béreket, fizetéseket biztosítani a közszférában, ezért '92-ben a közalkalmazotti, illetőleg a köztisztviselői törvényben és az ahhoz kapcsolódó illetmény-előmeneteli rendszerben úgymond egy alacsonyabb bérezésért kiszámítható és biztos életpályamodellt kívánt felvázolni.

Az elmúlt 20 évben, el lehet mondani, az akkor fölvázolt modell nem vált be, illetőleg nagyon sok módosításon esett keresztül. De azt a problémát nem kezelte, hogy a különböző kormányok alatt a közszolgálati szakszervezetek, illetőleg a különböző lobbiérdekek mindig becsempésztek valami olyat négy évről négy évre, ami erősítette és egyre nehezebbé tette azt, hogy a nem alkalmas, a feladatot végrehajtani nem akaró, úgymond csak elücsörgő köztisztviselőktől megváljanak. Legyenek ezek a központi közigazgatásban, a minisztériumokban vagy a hozzá tartozó háttérszervezetekben, akár pedig az önkormányzatoknál, nagyon nehéz volt a bíróság előtt is védhető módon megszabadulni tőlük. Ezért kísérletet tesz ez a törvény arra, hogy ezen a helyzeten változtassunk, és ténylegesen a közszolgálatba olyan köztisztviselők, illetőleg kormánytisztviselők kerüljenek be, akik végre tudják hajtani a feladatokat.

Majd folytatnám egy következő kétpercesben, elnök úr, köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Lamperth Mónika képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szakács képviselő úr és korábban Horváth Zsolt is arról beszélt, hogy a köztisztviselők, kormánytisztviselők - Horváth Zsolt szó szerint azt mondta - elsöprő többsége magas színvonalon dolgozik. Ez egy új fejlemény ahhoz képest, amikor behozták azt a törvénymódosítást, hogy indokolás nélkül is ki lehet őket rúgni. Akkor az alkotmányügyi bizottságban Répássy államtitkár úr úgy beszélt a magyar köztisztviselői karról, hogy remélem, azóta is szégyelli magát miatta, mintha csupa ingyenélő, a bokáját vakarászó ember ülne a közigazgatásban. Ez egy új megközelítés. Ez becsülendő.

De ha ezt önök komolyan gondolják, hogy az a valódi Fidesz-álláspont, hogy többségében felkészült, elkötelezett, magas színvonalon dolgozó emberek vannak itt, akkor miért engednek olyan szabályozást, ami az egész köztisztviselői kart, az egész kormány-tisztviselői kart alávetett és kiszolgáltatott helyzetbe hozza? Mert ha igaz az, önök nem mondtak számot, de tételezzük föl, hogy az elsöprő többség önnél, mondjuk, 90 százalékot jelent, és a 90 százalék tisztességesen, magas színvonalon dolgozik, a 10 meg trehány és disznózik, akkor miért nem olyan szabályokat hoznak, hogy erre a 10 százalékra nézve lehessen valamilyen lépéssort tenni, és a másik 90, aki tisztességesen dolgozik, biztonságban érzi magát?

De önök most olyan szabályt hoznak, ami mindannyiukat ebben az alávetettségi és fenyegetettségi helyzetben tartja. Ez pedig, azon túl, hogy tisztességtelen, embertelen, még rontani is fogja a közigazgatás színvonalát. Mert nem tud magabiztosan dolgozni az a szakember, akinek állandóan ott lóg Damoklész kardjaként a feje fölött a bizalomvesztés ürügyén való kirúgás. Mert egyébként ez egy olyan puha szabály, hogy arra konkrét okot mondani sem kell. Itt a lehetőség, hozzanak akkor ilyen szabályt!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Szakács Imre képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

Parancsoljon, képviselő úr!

(12.20)

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Lamperth Mónikával vitatkozva azért hadd mondjam azt, hogy ez egy nézet, hogy a fenyegetettség a munkavállaló, köztisztviselő, kormánytisztviselő fölött ellehetetleníti, blokkolja a munkáját - a versenyszférában pont azt mondják, hogy ez serkenti minél jobb teljesítményre.

Tehát én azt gondolom, valahol meg kellene találni a helyes középutat aközött, amikor gyakorlatilag a munkáltató részéről lehetetlen volt bíróság előtt bizonyítani az alkalmatlanságot, és ezért a munkaügyi bíróságok sorban rakták vissza a köztisztviselőket a korábbi állásukba, annak ellenére, hogy egyébként a munkáltató tudta bizonyítani, hogy nem végzi el a feladatot, vagy nem tudja olyan minőségben megtenni, és aközött, hogy félelemben éljenek. Azt gondolom, hogy mindannyian azt szeretnénk, az országnak az a célja - és ebben a kormány szerintem úttörő munkát vállalt az elmúlt húsz év kormányaihoz képest -, hogy a közszolgálatban olyan szakemberek dolgozzanak, akik a jó állam, a szolgáltató közigazgatás szellemében folytatják a munkájukat, nem pedig egy ugyan nem túlzottan magas fizetésű, bár ez sem igaz, hiszen a közszférában azért, ha megnézzük a különböző kormányok alatt a jutalmakat, illetőleg azokat a kifizetéseket, amelyeket a közszolgák, főleg a vezető közszolgák megkaptak, az nem kis pénz, és úgymond elülnek. Arról nem beszélve, hogy azért megint csak legalább magunk közt valljuk be - itt a parlamentben szinte mindenki volt már kormányzati pozícióban, vagy a frakciókból voltak kormányzati pozícióban -, hogy az egy bevett gyakorlat volt, hogy kormányváltások után mindenki megpróbálta a maga szakembereit és a hozzá lojális vagy a számára megbízható embereket beültetni a közszolgálati pozíciókba. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez nem volt feltétlenül eredményes a korábbi közszolgálati jogszabályok szempontjából.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Nemény András képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szép célokat hallunk megfogalmazni a fideszes képviselőktől, de azért azt ne felejtsük el, hogy ma azért vagyunk itt, mert önök olyan törvényeket alkottak, amelyek öt alkotmányos alapjogot is sértettek egyszerre. Talán érdemes megemlíteni ezeket: a jogállamiság elve, a munkához való jog, a bírósághoz fordulás joga, az emberi méltósághoz való jog és a közhivatal viseléséhez való jog. És még azt is hozzátehetjük, hogy az érdek-képviseleti szervekkel sem egyeztettek a korábbi törvény meghozatalakor.

Ha pedig a mostani törvényre térünk ki, az indokolásban megnéztem két mondatot: az egyik az, hogy a köztisztviselők az alkotmánynak megfelelő jogvédelmet fognak kapni - ha az új alkotmányra gondolnak, akkor az eleve kevesebb jogvédelmet tartalmaz; és azt is tartalmazza az indokolás, hogy a felmentésük pedig előre kiszámítható módon történik. Ezt felfoghatjuk egy önbeteljesítő jóslatnak is, az biztos, hogy jó néhányukat fel fogják menteni. De hogy mik lesznek ezek az indokok, és hogy valóban tényleges, világos, valós, jogszerű indokok lesznek-e, amelyek ellen majd bírósághoz lehet fordulni, ezt illetően erős kétségeink vannak, hogy a bizalomvesztés egyáltalán milyen módon tud megnyilvánulni egy felmentési indokként.

Tehát ez a szubjektív elem, ez a gumiszabály csak a visszaélések melegágya lesz a jövőben is, és megint csak az fog történni, hogy a köztisztviselők kiszolgáltatottsága nő, és ahogy már elhangzott, a szakmai kontroll fog csökkenni, és végső soron azok az emberek fogják meginni a levét, akiket önök szeretnének jobb helyzetbe hozni, hogy egy jobb, tisztább közszolgáltatást tudjanak kapni. Úgyhogy ezért végképp nem tudunk ezzel a két törvénymódosítással egyetérteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kétperces hozzászólásra Szakács Imre képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megint csak vitatkoznom kell a szocialista képviselőtársaimmal.

Azért önök között is van sok polgármester vagy volt polgármester és olyan, aki a közigazgatásban magas szinten irányítóként részt vett, önök is tudják, hogy igazán az érdemi munkát azok a köztisztviselők, kormánytisztviselők végzik el, ők készítik elő a döntéshozatalt, hajtják végre a döntéseket, és ebben mindenki érdekelt, hogy ott magas színvonalon lojális és gyors szakértő munka valósuljon meg. Tehát csak azért, hogy embereket vegzáljanak, egy vezető sem fog senkihez hozzányúlni.

Az egy más kérdés, hogy ha az adott vezető úgy érzi, hogy a munkatársa nem megfelelő felkészültségű, nem úgy áll a munkához, nem akarja végrehajtani, attól viszont szeretne megszabadulni, és itt megint csak azt mondom, hogy ez az egész országnak, a közösségnek az érdeke, hiszen azok az állampolgárok, akik ügyfélként kapcsolatba kerülnek ezekkel a köztisztviselőkkel, nagyon sokszor panaszolják, hogy kényelmesen, időt húzva, packázva velük intézik az ügyeket. Én azt gondolom, hogy itt a parlamentben nekünk arra kell törekedni, hogy olyan keretszabályokat hozzunk - és ezt a kormánytisztviselők, illetőleg a köztisztviselők esetében meg kell tennünk -, amelyek biztosítják azt, hogy hatékony, gyors, ügyfélbarát ügyintézés legyen a hivatalokban, a központi államigazgatási szervekben, akár az önkormányzatoknál vagy más hatóságoknál. Én azt gondolom, hogy az előző évek vagy évtizedek szabályozása, a köztisztviselői törvény igazán nem tett a munkahelyi vezető kezébe olyan eszközöket, amellyel ki tudta volna kényszeríteni ezt a munkavégzést. Az, hogy nem kap jutalmat, nyilván nem egy ilyen, ez egy jelzés lehetett a köztisztviselő számára, de nem oldotta meg azt, hogy hatékonyan és gyorsan dolgozzon.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom Apáti István és Kaufer Virág képviselőket, akik rendes felszólalásra írásban bejelentkeztek, hogy pillanatnyilag négyen előzik őket kétperces hozzászólással.

Most Göndör István képviselő úrnak adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én még Horváth Zsoltra akartam reagálni, de azt hiszem, hogy amit Szakács Imre mondott, arra is hajaz a dolog.

Szakács képviselő úr, kérem önt, olvassa majd vissza a jegyzőkönyvet, remélem, csak nyelvbotlás volt, amikor azt mondta, hogy az érdekképviseletek az ülő, melegedő tisztviselőket védik. Én ebben látom azt, hogy önök tényleg politikát csinálnak abból, hogy ne kelljen érdekegyeztetni, hogy megkerülhessék az érdekegyeztetési fórumokat.

A másik: én dolgoztam a versenyszférában.

Képviselő Úr! Tudom, egyetértünk abban, hogy a versenyszférában minőségi munkavállalók dolgozzanak, ott tételesen és konkrétan megmondják annak, akitől megválnak, hogy miért válnak meg tőle, mi az, ami nem megfelelő, és így hajtják végre a minőségi cserét; ezzel szemben az ezt megelőző törvényben - amiért belekényszerültek a mostaniba - az volt, hogy önök ezt nem akarták megindokolni. Tehát ez a nagy probléma, hogy mindenféle indoklás nélkül akarták elbocsátani őket, és most pedig tényleg egy olyan helyzetet hoznak létre, amelyben kiszolgáltatottak lesznek a tisztviselők. Nem minőség lesz, hanem kiszolgáltatottság és hátrányos helyzet!

Csak egyetlen mondatot hadd tegyek hozzá: talán ön is elolvasta a törvényjavaslatban, hogy a köztisztviselői döntőbizottság elnökét ki fogja kinevezni. Ne mondja már nekem azt, hogy van esélye egy tisztviselőnek ennél a döntőbizottságnál bármit is elérni, még akkor is, ha igaza van!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gúr Nándor képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szakács Imre képviselőtársam azon gondolatával, amely azt sugallja, hogy az alkalmatlanoknak nincs helye, vagy nem is sugallja, hanem kimondja, hogy nincs helye, azzal egyetértés van; szerintem senki nem vitatkozik a Ház falai között e tekintetben.

De a "hogyan" egy másik kérdés, az, hogy olyan szabályozási rendszert csinálunk-e, amely egzakt, egyértelmű, fogható, mérhető, vagy olyat, mint amilyet önök akarnak és fognak csinálni hitem szerint, amely arról szól, hogy abszolút szubjektív megközelítési alapon teheti megrendelésre alapulva adott esetben azt, hogy eltávolítsák azokat, akiket úgy gondolnak, és nem a szakmai egzakt álláspontok és mérőpontok alapján, az elfogadhatatlan. Ez az, amiről beszélünk. Nem arról, hogy meg kell védeni és meg kell őrizni azokat akár a közigazgatásban, akár a versenyszférában bárhol, akik nem tesznek eleget annak a kötelezettségnek, ami elvárható tőlük, nem erről. Arról beszélünk és azt hangsúlyozzuk, hogy olyan szabályozási rendszert kell csinálni, amelynek keretei között az emberek, a köztisztviselők, a kormánytisztviselők nem válnak kiszolgáltatottá, nem válnak a politika kiszolgáltatottjaivá, nem válnak az önök kiszolgáltatottjaivá. Az elmúlt egy esztendő bebizonyította: azzá váltak. Indoklás nélkül két hónap leforgása alatt kirúghatók voltak. Nem egyet, nem tízet, nem százat, hanem ezresével rúgták ki az embereket. Borsod-Abaúj-Zemplén megye munkaügyi hálózata kirendeltségvezetőinek, több mint tíz embernek a felét csont nélkül kirúgták. Nem tudok arról, hogy bármelyiküket érintően egzakt, egyértelmű szakmai parametizálás alapján történő megközelítés lett volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez az, ami elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen.

(12.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Péter képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívántam ehhez a vitához hozzászólni, de Göndör képviselőtársam a hozzászólásában azt mondta, hogy a versenyszférában történő kirúgásokhoz minden esetben indoklást adnak, illetve pontosan megmondják, hogy kit miért bocsátanak el. Az én tapasztalatom ennek az ellenkezője: soha nem mondják meg, hogy mi az indok. S nemcsak az elbocsátásnál, hanem a felvételnél sem. Nem tudom, tapasztalta-e Göndör képviselőtársam, én tapasztaltam: ha valakit nem akarnak felvenni, mert másra gondoltak, akkor nem azt mondják, hogy én nő helyett férfire gondoltam vagy fiatalabbra, esetleg öregebbre. Ha valakinek van diplomája, akkor azt mondják neki, hogy túlképzett, ha meg nincs diplomája, akkor azt mondják neki, hogy alulképzett. Nem mondanak igazat, képviselőtársam, ez a napi gyakorlat. Én is dolgoztam az üzleti életben, nem is keveset. Már a felvételnél nem mondanak igazat, nemhogy a kirúgásnál! Multinacionális cégeknél napi gyakorlatként fordul elő, hogy úgy rúgnak ki kollégát, hogy reggel 8-ra behívja a főnök, azt mondja neki, hogy köszönöm szépen az eddigi munkádat, légy szíves és 9 órakor hagyd el ezt az épületet, többet be se gyere, minden kulcsot, mindent adj le. S ahogy kimegy a főnök szobájából, egy biztonsági őr követi, és a saját cuccait is csak úgy tudja összepakolni, hogy a biztonsági őr nézi, hogy semmilyen, a cég tulajdonában lévő holmit nem visz-e el onnan. Az üzleti élet sokkal-sokkal keményebb világ, mint a közszféra, ezt a kettőt azért ne keverjük össze!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Ipkovich György következik kétperces hozzászólásra, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amiért hozzá kívánok szólni, az az elhangzott kijelentés, hogy nézet kérdése: kellő védelmet kapott-e a köztisztviselő vagy nem kellő védelemben részesült. Ez nem nézet kérdése, tisztelt képviselőtársam, hanem jogi szabályozás kérdése, vagy megvan a jogi garancia a védelmére, vagy nincs meg. Kicsit mosolygok Szakács képviselőtársam hozzászólásán. A korábban általa is megszavazott jogszabály azt mondta, hogy semmiféle védelmet nem érdemel, indokolás nélkül bárki kirúgható. Most ehhez képest van egy másik szabályozás előttünk, amely tulajdonképpen azt mondja, hogy nem ilyen nyersen mondom ki, hogy bárki kirúgható indokolás nélkül, hanem belebújtatom egy jól elrejtett jogszabályhalmazba. Most pont azt kívánjuk megvitatni önökkel, hogy mik a hiányosságok, mik azok a jogi garanciai hiányok, amelyek ugyanúgy kiszolgáltatottá teszik a köztisztviselői kart, mint korábban.

A másik, amiért szót kértem, egy kifejezés - képviselőtársam használta -, az úgynevezett "jó állam"; az a mi szándékunk, hogy a köztisztviselői kar a jó államot képviselje. Ezt nem először hallom. Azért kértem szót, mert önöknél ez lassan felváltja a "jogállam" kifejezést, ami óriási különbség. Az egyiknél belátás és jó szándék kérdése, hogy hogyan bánok a beosztottaimmal, a másiknál kemény garanciák által körbevett magatartási szabály. S mi azért küzdünk, hogy ne az önök mérlegelésére bízott jóság szerint döntsenek a köztisztviselőkről, hanem jogi garanciákkal körbebástyázott jogállam részeseivé tegyük őket, és ez óriási különbség.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szakács Imre képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak két percben.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért a szocialisták szájából a jogállamiságot meg a köztisztviselők fokozott védelmét hallani nagyon érdekes, főleg, ha visszagondolunk a 2002-es kormányváltásra. Olyan tömegben köztisztviselőktől a központi közigazgatásban még soha korábban nem váltak meg, mint 2002 után. Elég, ha csak azt a példát mondom, amit a Központi Statisztikai Hivatal elnökének, Meller Tamásnak az eltávolítása jelentett. Őt végül is a bíróság helyezte vissza; az persze más kérdés, hogy mégsem ment vissza a vezető tisztségbe. De ide lehet sorolni a PSZÁF elnökének a leváltását is. Önök tehát ne próbálják azt mondani, hogy mindig a jogszerűség alapján döntöttek, amikor hatalomra kerültek. Ez a dolog egyik oldala.

A másik pedig az, amit Gúr Nándor, pontosabban Göndör István mondott, hogy a döntőbizottság létrehozásában ki a kinevezett. Azt gondolom, hogy prejudikál képviselőtársam, arról nem is beszélve, hogy ez megint csak egyfajta kisiklatása a gondolatnak, hiszen a döntőbizottság döntése miatt is lehet munkaügyi bírósághoz fordulni. Magyarán szólva ennek az eljárást meggyorsító és megkönnyítő döntőbizottságnak a közbetétele próbálja gyorsítani az ügyeket. Önök az elmúlt egy évben, amikor olyan jellegű testület jött létre, ahol a központi közigazgatás vezetése a minisztérium és a miniszterelnök-helyettes úr irányítása alatt van - az teljesen normális dolog, hogy a döntőbizottság vezetőjét ő nevezi ki -, de hasonló esetekre önök nagyon prejudikálták, hogy majd ez lesz meg az lesz, a médiatörvénytől kezdve nagyon sok mindenre, és nem az történt. Kedves képviselőtársam, önök azt mondták, hogy vége a sajtószabadságnak, semmi nem jelenhet meg a közmédiában. Nos, ez nem vált be. Önök megpróbálják megtéveszteni az embereket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Volner János képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Nagyon köszönöm, elnök úr. Kovács Péter fideszes képviselőtársam szavaira szeretnék néhány szóban reagálni. Kovács úr, nem tartom szerencsésnek kompletten lehazugozni a versenyszférát, és olyan minősítéssel illetni, hogy gyakorlatilag az egész versenyszférában hazudoznak a munkavállalók, törvényt sértenek s a többi. Képviselőtársam, ez a kijelentés a versenygazdaság szellemével is ellentétes. Szeretném felhívni a figyelmét arra a különbségre, ami a versenyszféra és az állami szféra között van. A versenyszférában - ahogy már Göndör képviselőtársam is rámutatott - meglehetősen világosak a felvétel szabályai, meglehetősen világos életutat láthat maga előtt az, aki oda jelentkezik, és elkezd dolgozni. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy az önök által elfoglalt közhivataloknál pofára mennek a kinevezések. A Köztársasági Elnök Hivatalától, képviselőtársam, a takarítókat leszámítva mindenkit kirúgtak, pedig az aztán végképp nem politikai beosztás, hogy odakerül valaki jogásznak; telepakolták a rokonságukhoz tartozó pályakezdőkkel az egész hivatalt, és önök beszélnek arról, hogy milyen szörnyű állapotok uralkodnak a versenyszférában. Képviselőtársam, vannak a nyugati kultúrában olyan munkakörök, amelyek politikailag valóban csereszabatosnak számítanak, egy-egy kormányváltáskor valóban lecserélik az ott lévő embereket. De önöknél nem ez határozza meg a lecserélt emberek körét és számát, hanem az, hogy hány embernek kell az önök soraiból, az önök köreiből új munkahelyet teremteni. Amikor soknak kell, akkor sok munkahelyet fognak megszüntetni, sok munkavállalót fognak kirúgni, és beteszik oda a saját embereiket. Képviselőtársam, ezt mutatják a tények, ezt mutatják a számok.

Végül, de nem utolsósorban felmerült a PSZÁF-elnök úr személye is. Szász Károlyt önök ismét visszatették, egy olyan embert pedig menesztettek - mondván, hogy nem igazán lesz alkalmas -, aki kemény munkavállalói versenyben éppen most nyerte el az európai bankfelügyelet elnöki tisztségét. Képviselőtársam, ez mindent elárul az önök személyzeti politikájáról! (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lamperth Mónika képviselő asszony következik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Szakács képviselőtársam érvelésére azt kell mondanom, hogy ügyes. Mert amikor fölsorol olyan, valóban a szocialista kormány által felmentett embereket, mintegy bizonyítandó az ő jogalkotásukat, akkor azt az ügyes csavart viszi bele, hogy megfeledkezik arról, hogy ezeket megindokolta a kormány. Mi nem azt mondtuk, lehetetlen, hogy kormányváltáskor ne legyen személyi változás. Azt nem lehet két percben elmondani, hogy ezt egyébként hogyan kéne megcsinálni. (Kontur Pál: 18 ezer embert rúgtak ki!) A bekiabálókkal most nem foglalkoznék. Mi ezt azért kritizáltuk, mert egyrészt indokolás nélkül meg lehet tenni, másrészt pedig az a cél, amit most önök itt a vitában megfogalmaznak, hogy sok-sok tisztességes és jól dolgozó köztisztviselőnek adjanak védelmet, azoktól meg, akik nem így dolgoznak, könnyebben meg lehessen szabadulni, nos, ez az eszköz alkalmatlan erre. És nem is erről szól, mert hamis az érvelésük. Szakács képviselő úr - aki éppen nincs a teremben - azt mondta, csak azokkal van probléma, akik nem jól végzik a dolgukat. Képviselő úr, aki olvas újságot, az tudja, hogy a Botka László vezette szegedi önkormányzatnál a Fidesz hogyan próbált meg nekifeszülni a jegyzőnek, csak azért, mert a jegyző nem csinál mást, mint felhívja a figyelmet arra, hogy amit akarnak, az törvénytelen. Olyan ügyetlenül csinálták meg, hogy még ezt se tudták jogszerűen, pedig a mostani törvények igazán minden lehetőséget tálcán kínálnak annak, aki politikai tisztogatást akar csinálni, de még ehhez is csacsi volt az a fideszes társaság, hogy megcsinálja. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy nekünk van igazunk. Ha valóban akarnak garanciát adni, akkor legyenek szívesek meghallani azt, amit mondunk.

Köszönöm szépen.

(12.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner János képviselőtársam mondott konkrét példákat, azt mondta, a takarítónőkig vagy takarítókig mindenkit. Én olyan példát is tudnék mondani most, amely arról szól, ahol a takarítókat is kirúgták, mert egy érdekcsoport hozza a saját embereit. Szóval, nagyon nagy a baj, ha már nem a köztisztviselői, a kormány-tisztviselői, hanem bármilyen szinten azzal találjuk magunkat szemben, hogy mindegy, kiről beszélünk, csak és azok, akik a mi érdekkörünkbe tartozók, lássanak el bizonyos tevékenységeket.

Most ránéztem Ódor Ferenc képviselőtársamra, aki megérkezett, és eszembe jutott, hogy annak idején - személyes példákat nem akarok idehozni, csak egy gondolat említése -, amikor Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkaügyi központ igazgatója voltam, és az én felállításom, vezetői megbízatásom visszavonása, kirúgásom megalapozása zajlott, visszagondolok arra, hogy hogyan és miképpen történt. És tényleg nem akarok ilyen felütést tenni, de azt kell mondanom, hogy ott is az volt a jellemző és adott, hogy: indoklás? Az minek?

Nem Ódor Ferenc volt az, akivel nekem ebben bármit is beszélnem kellett volna, csak azért említettem, mert ő akkor a megyei közgyűlés elnöke volt, és viszonylag normális, jó emberi kapcsolatban voltunk - vagyunk ma is -, és ő is azt mondta akkor, amikor beszélgettünk, hogy: hát, a politika az ilyen. Na de az, hogy egy adott ember, egy miniszter, bárki, akinek jogosítványa van a kezében, amikor felmentést tesz, akkor meg se alapozza mindazt? Amikor kérdésre vonatkozóan az a válasza, hogy csak? Vagy éppen, ha bővebb választ akarok, mondani, akkor az a válasza, hogy a politikai erők nem kívánnak magával együtt dolgozni? Nem a szakmaiságot vitatták el, hanem azt, hogy van identitástudata az embernek.

A személyes példákról ennyit. Sok mindent tudnék még, más személyes példákat mondani, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem jó, ha ezt a pályát futjuk, akár a közigazgatás, akár a kormánytisztviselők vonatkozásában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Kaufer Virág képviselő asszony következik kétperces felszólalásra, az LMP képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő asszony!

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Élmény hallgatni az MSZP-t és a Fideszt azon versenyezni, hogy ki rúgott ki több köztisztviselőt a kormánya időszaka alatt. Ez egy élmény.

Egy dologra szeretnék reagálni, és a többit aztán majd kifejteném a rendes felszólalásomban, és ez pedig az, hogy a Fidesz folyamatosan a hatékonyság elvével jön, és azzal, hogy egy felhasználóbarát közszférát szeretne létrehozni. Ezzel az LMP maximálisan egyetért, de semmiképp ne állítsuk ezt szembe a munkavállalói jogokkal, és ne tekintsük ezt érvnek arra, hogy a munkavállalói jogokat sértjük.

A Fidesz kér minket arra, hogy bizalommal forduljunk a vezetőkhöz, bizalommal forduljunk feléjük, és bízzunk abban, hogy nem fognak jó szakembereket eltávolítani a közszférából. Erre sajnos két ellenérvem van. Az egyik a tapasztalat, amit a képviselőtársaim számos példával már alátámasztottak a mai vita során, a másik pedig az, hogy a jogalkotásban, a munka világában - azt gondolom - egy kiemelt feladatunk van, és ez pedig az, hogy a gyengébbet, a munkavállalót védjük a munkaadóval szemben. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni ennél a törvényjavaslatnál is, és kérem azt, hogy ezt a hatékonyság elvére hivatkozva semmiképpen ne adjuk fel.

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Ipkovich György képviselő úr következik kétperces fölszólalásra; őt majd Gúr Nándor fogja követni.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok számvitákba belemenni, bár örülök, hogy sokan élvezik ezt a vitát, hogy ki hány embert rúgott ki. Inkább azt nézném, meg, hogy melyik kormány milyen jogszabály alapján bocsátott el köztisztviselőket. A korábbi elbocsátásoknál megvolt a bírói út, megvolt a végkielégítés-nyújtás lehetősége, és ahogy azt Szakács Imre képviselőtársunk mondta is, a bíróság tömegeknél élt is ezzel a jogával.

A mostani tervezet szerint viszont indokolás nélküli két hónapos elbocsátásokról beszélünk, vagy annak stilizált változatáról, ami most van itt előttünk éppen vitán. Tehát én inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a garanciákat megteremtette valamikor a jogszabályalkotó ilyenhez, vagy nem teremtette meg a munkavállaló védelmében.

Volner képviselőtársam talán meg fog lepődni, egyetértek azzal a felvetésével, hogy a legjobb alkalom lenne most egy ilyen törvényben meghúzni azt a szintet, ahol egyértelművé tesszük, hogy mi az a szint, ami politikai felelősséggel jár együtt, és a kormány távozása után el kell hogy menjen a tisztelt munkavállaló, és melyik az a szint, amely a közigazgatás szférájába tartozik, és tilos hozzányúlni a politikából, csak szakmai alapokon. Ez jelenleg ebben a szabályozásban nem szerepel. Nagyon szívesen belemennék olyan vitába, hogy ezt beszéljük meg. Igen, bizonyos embereknek el kell menni a kormány távozásával egyidejűleg, de bizonyosoknak pedig sértetlennek kell maradni.

Ha még megengedik nekem, visszautalnék arra a vitára, amit itt lefolytattunk, hogy kinek nem kell közigazgatási gyakorlat a vezetői kinevezéshez. Aztán majd lesz egy olyan kormányrendelet, ami még a szakvizsgát is mellőzi. Na most, tisztelt képviselőtársaim, amikor ezek a vezetők fogják majd elbírálni a szakmai lojalitást, és jogorvoslati lehetőség nélkül fognak kirúgni embereket, abból csak törvénysértés lehet, és erre kellene nekünk most a vitát kihelyezni; egyetértek képviselőtársaimmal. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az Ipkovich György képviselő úr által mondottakat nem ismétlem, de a szabályozás lényegét hangsúlyozni szeretném én is. Azt szeretném mondani, hogy szerintem minden embernek van valamifajta identitástudata. Mindenki gondolkodik valamiféleképpen, mindenki, ha nem is politikai értelemben vetten, de vall nézeteket. Az egymástól különböző nézeteket valló embernek nem kell áldozattá válni adott esetben azért, mert egy más politikai kurzus van, mint azt megelőzően - nemhogy nem kell, nem szabad. Ez a törvénytervezet meg annak a lehetőségét adja meg, hogy váljon áldozatává. Ez nem jó, ez az, ami nem helyes.

A másik oldala az identitástudaton kívül a szakmaiság. Ha közigazgatásban dolgozik az ember, köztisztviselő, kormánytisztviselő, akkor nyilván van egyrészt szakmai rálátása, vannak nézetei a dolgokhoz illesztetten, és ezeknek a nézeteknek, szakmai rálátásoknak a sarokba szorítása, megfojtása zajlik ezen törvénytervezeten keresztül, mert azt mondja a törvénytervezet, hogy a lojalitás - amely persze helyes és szükségszerű - olyan értelemben kell hogy megjelenjen, hogy szinte már a saját szakmai álláspont megmutatásra sem kerülhet sor.

Ez így nincs rendben, a közszolgálati életpálya vonatkozásában pedig az a fajta kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, amit csak két apró momentummal támasztanék alá. Akár a munkakör tekintetében, akár a munkavégzés helye vonatkozásában olyan formában lehet változtatni a mostani jogszabálytervezet alapján, ami egyoldalú módosításként jelenik meg a köztisztviselővel, a kormánytisztviselővel való egyeztetés nélkül, ez szintén abba a kategóriába tartozik, ami elfogadhatatlan. Hiszen a munkakör, a munkavégzés helye - ismerjük, még az Mt.-ben is az a négy fogalom - az alapvetés.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Írásban előre bejelentkezett felszólalás következik: Apáti István képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt idézzük vissza emlékezetünkbe, hogy miért is tartunk itt, miért kell most ennek a törvényjavaslatnak a vitáját lefolytatnunk. Hát ennek az az oka, hogy tavaly év végén önök nem hallgattak ránk. Pedig szóltunk előre, hogy aztán nehogy baj legyen belőle, és mégis megtörtént a baj. Önök olyan törvényjavaslatot fogadtak el, erőltettek át, megerőszakolva a törvényességet és az alkotmányosságot, amelyről már messziről ordított, hogy alkotmányellenes.

Erre az ellenzék valamennyi pártja, valamennyi, abban a vitában felszólaló képviselő részletesen felhívta az önök figyelmét, önök mégis úgy gondolták, hogy a kétharmados felhatalmazással ez esetben is nem élni, hanem visszaélni kell. Átpasszírozták a törvényhozáson, és lám, meg is lett ennek az eredménye: az Alkotmánybíróság csont nélkül alkotmányellenesnek nyilvánította. Mindjárt hozzáteszem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom is beadványt nyújtott be ebben az ügyben, tehát mi is ott voltunk a hat beadványozó között, és szakmai és politikai sikerként könyveljük el, hogy meg tudtuk védeni a tisztességesen dolgozó köztisztviselő kollégákat.

Mondom ezt annak az előrebocsátása mellett, hogy a köztisztviselők irányában, a köztisztviselők javára elfogultnak érzem magam, hiszen úgy gondolom, hogy amikor a köztisztviselők mellett kiállok, kiállunk mi, jobbikosok, akkor nem elvtelenül védjük a mundér becsületét, hanem megpróbáljuk kikérni az ő nevükben és az ő érdekükben magunknak azt, hogy valamifajta bűnbaknak vagy bármi okának kiáltsák ki őket, holott ők erre nem szolgáltak rá.

Elhangzott az előbb a versenyszféra és a magánszféra összehasonlítása. Nagy érdeklődéssel hallgattam a vitának ezt a részét is, de néhány dologról megfeledkezett mind az MSZP, mind a Fidesz néhány képviselője. E tárgyban nagyon helyes volt, hogy Volner képviselőtársam kiegészítette önöket, ehhez nekem is lenne egy-két szavam. Hát azért ne feledjük már el, tisztelt képviselőtársaim azt, hogy egy versenyszférában dolgozó munkavállaló és egy köztisztviselő munkabére, illetőleg illetménye között mekkora hatalmas különbség áll fenn, vagy mekkora hatalmas a különbség a munkafeltételekben.

(12.50)

A legtöbb köztisztviselő, különösen a helyi önkormányzatok szintjén legfeljebb csak álmodhat azokról a tárgyi és technikai feltételekről vagy felszereltségről, amely a versenyszféra világában teljesen természetes. A versenyszférában van egy valódi életpályamodell, amely valós perspektívát nyújt a munkavállalóknak. Nem azzal a tudattal kell belevágni a versenyszférába valakinek, mint általában egy köztisztviselőnek, hogy 25 évesen ki tudja számolni, hogy 55-60 éves korában vagy éppen a nyugdíjhoz közeledve milyen megalázóan alacsony munkabérért kell dolgoznia, s azt se felejtsük ám el, hogy a köztisztviselő kollégáknak számos pluszkötelezettséget kell teljesíteniük, elegendő most csak kettőt kiemelni. Ilyen a titoktartási kötelezettség, a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, amely mind-mind pluszkötelezettségként hárul rájuk egy átlagos, munka törvénykönyve szerint foglalkoztatott munkavállalóhoz képest, és az egész munkakörük egy komoly specifikumot hordoz magában, nevezetesen: a földkerekség egyik legszebb és egyben legnehezebb mesterségét űzik, nap mint nap emberekkel kell bánniuk, emberek ügyes-bajos dolgait kell intézniük, és ahogyan szoktam volt mondani, ez már csak azért sem egyszerű, hiszen alapvetően háromféle embertípus létezik ezen a földön: az ilyen, az olyan és az amolyan. Tehát nagyon nehéz eligazodni nekik az emberek között, hiszen semmire nem lehet felírni általános receptet, minden ember, minden ügyfél, minden ügy, minden megoldandó probléma más és más.

Bizony, ez embert próbáló feladat, különösen annak tükrében és annak ismeretében, hogy milyen megalázó illetményekért kell dolgoznia a legtöbb köztisztviselőnek, értem ez alatt elsősorban a helyi önkormányzatok szintjén dolgozó köztisztviselő kollégákat. Talán megyei vagy országos szinten, az országos hatáskörű szerveknél, a központi közigazgatás szintjén valamivel jobb a helyzet, bár azt is láthatjuk, hogy ők az áldozatos munkájukért az elmúlt 8 évben nem kaptak mást, csak sorozatos megaláztatást, megfaragásokat, csökkentéseket, elvonásokat, és nagyon szomorúan látjuk, hogy ezt folytatja a Fidesz is, ezen sem kíván változtatni. Ismétlem: nem azt várjuk önöktől, vagy nem azt kérjük önökön számon, hogy egyik napról a másikra nem tudtak csodát tenni, de azért azt nagyon nem szeretnénk hallani az idők végezetéig vagy mondjuk, 2013 végén, akár a köztisztviselői helyzet, akár pedig az egyéb fontos ügyek kapcsán, hogy 1 év alatt, 2 év alatt, 3 év alatt, 4 év alatt nem lehetett csodát tenni, majd azután ki tudja, meddig folyamatos felhatalmazást kérnek azért, hogy 8 év problémáit nem lehetett ennyi idő alatt megoldani, és majd a ki tudja, mikori, ködös, távoli jövőbe helyezik ezeknek a problémáknak a megoldását.

Ugyanis ezen pluszkötelezettségek vállalása és teljesítése fejében mit kaptak a köztisztviselők? Megvontak tőlük szinte mindent, eltűntek a pluszhavi juttatások, eltűntek a jutalmak, eltűntek a 13. havi fizetések, a ruhapénzek, a kafetériát gyakorlatilag teljes mértékben lefaragták. Bizony, nagyon sok esetben a köztisztviselők a helyi önkormányzatoknál azzal szembesülnek, hogy járni jár valami vagy járna valami, csak éppen nem jut, nem jut rá elegendő pénz, és gyakorlatilag némely köztisztviselő, pláne hogyha mondjuk, még a 30-as évei elején jár, s az adott önkormányzat nem tud számukra kiegészítéseket, pótlékokat biztosítani, akkor gyakorlatilag nem sokkal keresnek többet, mint mondjuk, egy minimálbérért vagy annak arányos részéért foglalkoztatott közmunkás. Ez tehát mélységesen megalázó, abszolút nem áll arányban az elvégzett munka mennyiségével és minőségével, s ezek után hozták meg önök azt az alkotmányellenesnek minősített törvényt, hogy indokolás nélküli felmentéssel, két hónapos felmentési idővel ki lehet őket rúgni.

Ez a mostani, előttünk lévő törvényjavaslat sem sokkal szebb, gyakorlatilag narancsos cukormázzal leöntötték azt, amit eddig nem rejtettek el, most próbálják a narancsos mázzal elrejteni. Sajnos, nem vagyunk elégedettek, sőt kifejezetten elégedetlenek vagyunk. Itt három fogalmat hadd emeljek ki. Az egyik a méltatlan magatartás, a másik a vezetői bizalomvesztés, a harmadik pedig a nem megfelelő munkavégzés esete. Ezek között van, ami már részben közelítene a megoldáshoz, hiszen egy szóval sem mondom azt, hogy az esetlegesen nem megfelelő munkát végző, valóban különböző okokból alkalmatlan köztisztviselőket meg kellene hagyni a rendszerben. Nem vitás, vannak ilyenek, a vita legfeljebb abban van köztünk, hogy szerintünk sokkal kevesebb az ilyen köztisztviselő, amint azt önök feltételezik. Nem is lenne ezzel különösebben nagy problémánk, ha az elmúlt 20 év nem adna nekünk bőven okot a gyanakvásra, hiszen itt valóban, amikor az MSZP-sek meg a fideszesek próbálják védeni a köztisztviselőket, vagy pró és kontra támadják egymást, visszamutogatva az egyik vagy másik korábbi kormányra, akkor viszonylag kevés hiteles, annál több hiteltelen véleményt hallunk, mindezt az elmúlt cselekvések, törvényalkotások tükrében merem kijelenteni.

Tehát a méltatlan magatartást nem ártana akár példálózva, akár taxatív jelleggel pontosan megfogalmazni, hogy egy konkrét esetet mondjak: nem vitás az, hogy ha ne adj' isten - bár én nem ismertem ilyen köztisztviselőt az elmúlt 7 évben -, mondjuk, valaki napi fél liter szilvapálinka elfogyasztásával járna be a munkahelyére, és ha ott nyilvánvalóan munkavégzésre alkalmatlan állapotban jelenik meg, akkor természetesen az méltatlan magatartásnak minősülhet, azonban az ilyen kirívó esetek rendkívül ritkák, véleményem szerint a munkaügyi bíróság ügygyakorlata is nagyon kevés ilyen esetet tárt föl, de ezen kívül attól félünk, ez is egy olyan gumifogalom, amit majd azután a vezetők vagy a jegyző esetében például, mondjuk, a képviselő-testület a végtelenségig tágíthat, és mindent beleszuszakolhat, annak érdekében, hogy egy számára például politikailag vagy egyébként nemkívánatos jegyzőtől megszabaduljon, vagy pusztán csak azért, hogy azután jó fideszes szokás szerint a saját embereit tudják odaültetni, hiszen a Fidesz az elmúlt egy évben ráérzett annak az ízére, hogy mindenhol lehet melegedni, de a legjobban a tűz mellett, és innentől kezdve az összes emberét beültette, annak érdekében, hogy legkésőbb, mondjuk, 2013-14-re az államgépezet valamennyi posztján már csak az ő játékosai focizhassanak.

Vezetői bizalomvesztés, ez is egy gyönyörű fogalom, ez ismét annak az önkénynek teremti meg az alapjait, amely ellen minden józan gondolkodású, demokratikus felfogású képviselőnek fel kell emelnie a szavát. Én arra biztatnám a kormánypárti képviselőket, hogy tegyék ezt meg, hiszen ez megint a legteljesebb, a legtotálisabb diktatórikus módszerek kialakításához vezethet a kisebb vagy nagyobb hivatali szervezeteken belül is, és teljesen kiszolgáltatottá teszi a köztisztviselőiket az esetlegesen őket kirúgni szándékozó vezetőikkel szemben.

Amivel kicsit már közelebb jutnánk a megoldáshoz, az a nem megfelelő munkavégzés, tehát ez már közelítene ahhoz, amit kívánatosnak tartanánk, és kiállhatná akár az alkotmányosság próbáját is. Ezt kellene jobban kibontani, alátámasztani, azzal együtt, hogy megfelelő rugalmasságot biztosítson, kizárja a lehető legteljesebb mértékben a szubjektivitást, ugyanakkor egy megfelelő munkavállalói, köztisztviselői érdekvédelem feltételrendszerének is megfeleljen, ezért nekünk, most egyelőre a vita szintjén, gondolatébresztőként annyi hozzáfűznivalónk lenne, hogy mi akadálya lenne annak, ha például csak két egymást követő teljesítményértékelés nem megfelelő minősítése után lehetne valakitől megválni. Ezen persze azután lehet vitatkozni, hogy ennek a két teljesítményértékelésnek, mondjuk, negyedéven vagy féléven belül kell-e megtörténnie, vagy esetleg a kettőt megemeljük háromra, de ebben az esetben is pár hónap után meg lehet válni attól a köztisztviselőtől, aki valóban semmilyen szempontból nem felel meg a különböző teljesítményi előírásoknak. Ez tehát nem egy akkora időintervallum lenne, ami sértené a vezetők érdekeit, sértene bizonyos szakmai érdekeket, tehát valóban nem kellene felesleges teherként cipelni azokat a köztisztviselőket, akik ilyen értelemben menthetetlenek, de ugyanakkor nem kellene attól tartaniuk, hogy egyik pillanatról a másikra az utcára kerülhetnek, és földönfutóvá válhatnak egy felelőtlen vagy önkényes döntés kapcsán.

Az pedig már egy külön szép történet, ami az előbb elhangzott, hogy a munkaügyi döntőbizottság előtt mennyi esélye van egy köztisztviselő kollégának a munkaügyi döntőbizottság vezetőjének kinevezési rendjét tekintve. Valóban, itt úgy tűnik, egy átlagos földi halandónak vagy egy átlagos köztisztviselőnek körülbelül annyi esélye lehet, mint mondjuk, a Télapónak húsvétkor, tehát nem ártana, ha egy kicsit több garanciális elemmel kibélelnénk vagy legalábbis körbeépítenénk, azzal együtt, hogy a nem megfelelő munkavégzést jó iránynak tartjuk. A másik kettőt, főként a vezetői bizalomvesztés fogalmát úgy, ahogy van, ki kellene venni a törvény szövegéből.

Ha nem látjuk a köztisztviselő kollégák érdekvédelméhez kapcsolódó megfelelő garanciális elemeket, akkor önök megint arra fognak minket kényszeríteni, hogy Alkotmánybírósághoz forduljunk, és akkor ki tudja, hány törvényjavaslatot kell még önöknek benyújtaniuk, ki tudja, hány körös vitákat kell még lefolytatni ahhoz, hogy ezt az egyébként tényleg nagyon fontos kérdést mindenki számára megnyugtatóan képesek legyünk megoldani.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Apáti képviselőtársam azt mondja, hogy jár, jár, de nem jut. Erről az jut az eszembe, ami az elmúlt esztendő vége felé jellemző volt, hogy a köztisztviselőket érintően az illetménypótlékok megvonása, az alapilletmény 100 százalékra való beállítása, ha pozitívabb volt, mint 100 százalék, miközben mondjuk, ennek a törvénytervezetnek a kapcsán a Rétvári államtitkár úr által említett mínusz 20 százalék államtitkári illetményeltérítés mellett ott van a plusz 30 százalék is, tehát aközben az egyszerű köztisztviselőknek több tízezer forintos, voltak olyan esetek, hogy 40-50 ezer forintos nettó jövedelemcsökkenést kellett elszenvedniük. Körülbelül ennyit erről a történetről.

A másik része, ami konkrétan a törvénytervezethez kapcsolódik, az pedig a kormánytisztviselők és a köztisztviselők kiválasztásával kapcsolatos. Azt mondja, hogy pályáztatni is lehet. Persze, lehet, de a meghívásos feltételek keretei közötti foglalkoztatási jogviszony életre hívása, ez válik majd modellé.

(13.00)

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy igazából senki nem fog pályáztatni, mert majd eldöntöm én mint munkaadó - már nem én, hanem az, aki munkaadó - azt, hogy kiket fogok magam mellé venni. És vajon milyen szempontok alapján? Sugallja a törvény belső tervezete.

Tehát magyarul: átláthatatlan és abszolút módon szubjektív elemek sokaságával van felruházva a törvénytervezet, olyannal, amely egy szakmai identitástudattal, szakmai bensőséggel felruházott közigazgatási kormány-tisztviselői kört fel sem tud tételezni, annak a kialakulását fel sem tudja tételezni, csakis a politikai lojalitáson alapuló együttgondolkodással párosuló folyamatok fognak tudni megerősödni, és ez elfogadhatatlan, ez helytelen.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Örvendi László képviselő úr következik, ugyancsak kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy visszanyúljak az előző kétpercesekhez, ugyanis Ipkovich képviselő úr szakmaiságot firtató kérdésére szeretnék reagálni.

2002-ben a kormányváltás után a Medgyessy-kormány szinte minden kistérségi menedzsert leváltott. Többek között a Berettyóújfalu térségében jól működő kistérségi menedzsert is leváltotta, aki mezőgazdasági és közgazdasági szakember volt. Helyébe kinevezett egy zenetanárt, és mikor megkérdeztük, hogy miért váltották le a kistérségi menedzsert, akkor azt a választ kaptuk, hogy megingott benne a politikai bizalom. Ennyit a szakmaiságról, amit önök alkalmaztak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Jelzem, hogy további két képviselő jelentkezett kétperces fölszólalásra. Tisztelettel azt is szeretném a kétperces felszólalásra jelentkezőknek elmondani - mert nagyon sokan a rendes fölszólalásukat teszik meg két percben; ez méltatlan azok számára, akik időben írásban bejelentkeztek -, hogy lehetőleg adjanak arra lehetőséget, hogy akik írásban előre bejelentkeztek, elmondják a felszólalásukat. Most Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én az elhangzottakhoz kapcsolódom, Örvendi képviselőtársam a szakmaiságról beszél. Én, akármilyen kurzus van, teljesen mindegy, milyen színezete van, teljesen mindegy, milyen identitástudattal rendelkezik, mindig azt képviseltem és fogom is képviselni, hogy igenis a közigazgatásban a szakmaiságnak kell az elsődlegesnek, a szakmaiságnak kell a döntőnek lennie.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt mondom tehát, és ha még felfedhetők adott esetben torz példák az elmúlt 20 esztendő bármelyik kormányzási időszakára vonatkozóan, akkor is az a dolgunk ma a Parlament falai között, hogy olyan jogszabály elfogadására kerítsünk sort, amely, ha voltak, azokat a torzókat likvidálja, amely nem megerősíti, nem még inkább kinyitja esetleg azokat a kapukat, amelyek ellenében sok képviselőtársam fel tud szólalni, jómagam is.

A vezetői bizalom, a vezetői bizalom elvesztése ebben a törvénymódosításban fogantatik. Az azzal jár a törvény leirata szerint, hogy felmentéssel meg kell szüntetni a jogviszonyt a vezetői bizalom elvesztése okán. Ugye, értik képviselőtársaim, hogy miről beszélek? Ha én beosztott köztisztviselő vagyok, lehet, hogy megfeszülök, a legjobban teszem azt, amit tennem kell, de/és semmit nem jelent, mert a vezetői bizalmat elveszítettem. Mindegy, milyen alapon, mindegy, miért, mindegy; elveszítettem, innentől kezdve felmentéssel meg kell szüntetni a jogviszonyt.

A vezető iránti feltételnélküliség, a kiszolgálás - hogy ne használjak csúnya szavakat -, ez az, ami mértékadó kell hogy legyen? Ez az, ami erősíti a közigazgatást? Én ebben nem hiszek. Ezt jó lenne felülgondolni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. 15 perces időkeretben Kaufer Virág képviselő asszonyt illeti a szó.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most már tudják a kormánytisztviselők, köztisztviselők és közalkalmazottak, hogy mire számíthatnak a Fidesztől; attól a Fidesztől, amely akár arra is kész, hogy alkotmánysértő módon könnyítse meg a maga számára nem tetsző köztisztviselők kirúgását.

Ennek az Alkotmánybíróság megálljt parancsolt. De a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján láthatóan nem állt el attól a szándékától, hogy a köztisztviselőket sakkban tartsa. Szilágyi Péter képviselőtársam, az LMP vezérszónoka már számos problémára kitért. Én azonban szeretném a törvényt a munkavállalói jogok és érdekek szempontjából vizsgálni, és röviden kitérnék felszólalásomban a köztisztviselők, közalkalmazottak jelenlegi általános helyzetére.

Egy héttel ezelőtti hír szerint a szakszervezetek egyeztetni fognak a javaslatról a kormánnyal. Sokat kerestük, de nem találtuk az egyeztetések eredményéről szóló híradást. Remélem, most itt a vitában elmondják őszintén, a törvény mely pontjai azok, amelyeket a szakszervezetek akarata ellenére erőltetnek most keresztül önök a parlamenten. És talán arra is választ kapunk, miért nem egyeztettek velük előbb. Az alkotmánybírósági fiaskó után különösen fontos volna, hogy önök most önmérsékletet tanúsítsanak, és hallgassanak az érintettek szempontjait képviselői szakszervezetek szavára. A megfélemlítettség légköre nem tesz jót a munkavégzés minőségének.

A hír szerint a szakszervezetek úgy ítélik meg, nincsenek megnyugtatóan definiálva a törvényjavaslatban a létszámcsökkentés, a munkakör megszűnése esetén kezdeményezhető felmentés jogi kritériumai. De aggasztó az olyan körvonalazatlan fogalmak kodifikálatlansága is, mint amilyen a bizalmatlanság és a méltatlanság. Ezekről Szilágyi képviselőtársam már bővebben szót ejtett, és a vita során több képviselőtől is elhangzott.

Ami pedig a közszférában dolgozók általános helyzetét illeti, az LMP komoly aggodalmat lát. Először bevezettek egy igazságtalan adórendszert, amely őket is sújtotta. Ezt később igyekeztek egy pluszintézkedéssel korrigálni, amellyel több baj is van. Az egyik, hogy csak a nominális szinten tartást vállalták a fizetéseknél. Márpedig az infláció nem hallgatott a kétharmadra, nem csökkent nullára. Így aztán a reáljövedelme sok tízezer közalkalmazottnak és köztisztviselőnek csökkent. Ezt tetézte a béreltérítés kedvezőtlen változtatása számos helyen, valamint a kafetériajuttatások egy részének megvonása.

Egyelőre, hölgyeim és uraim, ezt kapták a közszolgák a Fidesztől. Vajon ez milyen hatással lehet az önkormányzatoknál, a közigazgatási és kormányszerveknél dolgozók munkavégzésére? És mennyire kapnak kedvet a tehetséges pályakezdő fiatalok arra, hogy ezt a pályát válasszák? De jövedelemcsökkenés mellett kaptak mást is a közszolgák. Azt az erődemonstrációval, megfélemlítő akcióval is felérő törvényt, amelyet az Alkotmánybíróság szerencsére megsemmisített. Ezért vagyunk most itt.

A kormány most azt ígéri, több lépcsőben, már az idén elindítva megkezdődik a közigazgatás megújítása, és fokozatosan bevezetnek egy új életpályamodellt. Ezt a közszolgálatban dolgozók most már le tudják fordítani magyarra. Először elbocsátanak közülük többezret - ezt a szakszervezetek adatai alapján lehet tudni -, majd felvesznek ki tudja, hány narancskádert, zsíros állást kapnak az úgynevezett közszolgálati döntőbizottság tagjai, törvényben rendelkeznek arról, hogy a még meglévő közszolgákat hogyan lehet elbocsátani, aztán átszabják a képzési rendszert és így tovább. De az illetményemelést csak tervezik, ígérik, hiszen a nemzetközi helyzet fokozódik, és nem lehet tudni, mire számíthatunk.

Legvégül szeretném megismételni, amit kisebbségi véleményemben már hangsúlyoztam. Az LMP meg akarja törni azt a rossz és ártó hagyományt, amiben a mindenkori kormánypártok zsákmányállatként tekintenek a közszférára. Önök hatékony és átlátható rendszert szeretnének. Önöknek, tisztelt uraim és hölgyeim, kétharmaduk van, és ezzel együtt történelmi lehetőségük arra, hogy ezt a politikai átkot megtörjék.

Nem kell az MSZP-vel versenyezni az elbocsátásokban. Ha a közszférát szakmai partnerként kezelik, akkor nem félelmet, hanem bizalmat építenek, és ennek valós szakmai munka és hosszan tartó együttműködés lesz a következménye. Ajánlom, hogy próbálják meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A kétperces vitákban részben már elmondtam a véleményemet az előttünk fekvő javaslatról, de azért néhány szót még szólnék róla.

Mindenekelőtt megállapítom, hogy nem először fekszik ez a vitatéma előttünk. Úgy látszik ezt ilyen dadogva fogjuk elfogadni, jelezve azt a problémasort és azt a kérdésözönt, amit meg kellene oldani ennek a kérdésnek a megtárgyalásakor.

(13.10)

Nem lennék őszinte, ha nem ismerném el azért a fejlődés folyamatát, és ezt Rétvári államtitkár úrnak mondom, hogy kezdtük ezt a vitát mint egyéni képviselői indítványt, és amikor lefejezte ezt a dolgot az Alkotmánybíróság, most már mint kormány-előterjesztés, mint egy kollektív bölcsességet megfogalmazva, fekszik előttünk.

Mégis látom a veszélyét annak, tisztelt államtitkár úr, hogy ha ezt nem tárgyaljuk ki megfelelő alapossággal, akkor ismét a saját dugánkba dőlhetünk, és előbb-utóbb szegény Alkotmánybíróság, bár esetleg nem igazán szeretné, mégis visszaküldi ide ezt a jogszabályt elénk, hacsak az a módszer, amit az alkotmányban tetszettek alkalmazni, nem kerül itt is alkalmazásra. Mondjuk, azt tetszenek majd mondani, hogy addig nem lesz hatásköre az Alkotmánybíróságnak ebben a kérdésben dönteni, míg a köztisztviselők száma 50 százalék alá nem csökken, és akkor majd újra visszakapja a jogkörét. Van már egy ilyen szabályozásmód, azt hiszem, a költségvetési témákban az új alkotmányunkban, aminek az alkalmazását kíváncsian várom.

Az őszinteségüket viszont elvesztették, tisztelt államtitkár úr. Azt kell hogy mondjam, egy kicsit még tiszteltem is azt a karakánságot, amikor azt mondták, hogy maguk szerint a közalkalmazottakat indoklás nélkül, két hónapos felmondásra ki kell rúgni, aztán kész. Erre mondta az Alkotmánybíróság, hogy ez nem megy. És most az van előttünk, hogy egy kicsit körmönfontan, kicsit homályba burkolva, mindenféle jogszabályok közé elrejtve, tulajdonképpen ugyanezt mondják, csak azt mondják, hogy eleget teszünk az alkotmánybírósági követelményeknek.

Egész érdekes dolgokat lehet itt látni, már elnézést kérek, hogy időnként elmosolyodok, a jogszabálytervezetben. A meghívásos eljárás alapján történő vezetőimunkakör-betöltés kapcsán nagyon érdekelne, hogyan tetszenek ezt gondolni. Gondolom én, hogy a meghívásos eljárásban betöltött vezetői munkakör lesz az a munkakör, ahol kevesebb munkaügyi vita fog történni. Tehát ott nem lesz olyan lényeges majd a garanciális jogszabály; annál inkább azoknál, akik mondjuk, elveszítik a szakmai lojalitásukat. Ez is érdekes, mert a lojalitást azt tudom, hogy mit jelent. A szakmai lojalitást, ezt a kettőt együtt azért majd egy kicsit magyarázni kell, mert nem olyan egyértelmű dolog.

Én visszagondolok a korábbi vitára, mert az államtitkár úr talán emlékszik rá, hogy volt már itt ebben a témában vitánk, hogy kinek kell szakmai gyakorlat a vezetői kinevezéséhez, kinek nem kell szakmai gyakorlat, ki mentesíthető egy kötelezettség alól. Aztán szó esett olyan kormányrendeletről is, amelyik viszont azt mondja majd meg, hogy mondjuk, szakvizsga nélkül ki lehet vezetői beosztás nyertese. Ilyenkor merül fel bennem igazán az a gondolat, hogy milyen eljárás lesz az, amikor mondjuk, egy szakmai gyakorlat nélküli, mert mentesítést kapott, és mondjuk, a kormányrendeletnek megfelelően még szakvizsgamentességet is élvező vezető fogja a szakmai lojalitását elbírálni egy húsz éve dolgozó közigazgatási dolgozónak. Én úgy gondolom, ez nem igazán az a vita lesz, amit a jogtörténet fel fog jegyezni a veretesebb viták közé.

Viszont ha történik justizmord, és jogorvoslatra kerül a sor, akkor, meglepődve látom a tervezetben, a bírói utat viszont nem minden esetben tetszenek biztosítani az ilyen felmentések esetén. Sőt, azt mondja itt az egyik passzus, hogy a mérlegelésen alapuló felmentés - pedig ezek az igazán izgalmas kérdések! - tekintetében csak akkor van bírói út, hogyha ez a törvény ezt megengedi. Szerintem ezt azért végig kellene gondolni, hogy ez megfelelő szabályozás-e. Énszerintem pontosan a mérlegelési jogkörben meghozott döntések tartoznak igazán a bírói eljárások körébe.

Tehát én azt javasolnám, hogy ezt azért gondolja végig a tisztelt előterjesztő, mert ez lehet az a casus belli, amire esetleg az Alkotmánybíróság megint azt fogja mondani, hogy itt bizony sérülnek a jogok, és ez bizony alkotmányellenes. Tehát nekem van egy ilyen érzésem. Ne legyen igazam, de azért azt mondom az államtitkár úrnak, hogy ezt végiggondolnám.

És a másik, ami itt már elhangzott, szintén javaslat lenne, hogy valóban most lenne alkalom meghúzni azt a határt, amely a politikai felelősséget és a szakmai munkát élesen elválasztja egymástól. Mert egy köztisztviselő és egy kormánytisztviselő akkor lesz igazán a védettség birtokában, ha tudja, hogy ő melyik szférába tartozik: hogy ő politikai felelősséget visel-e és a politikai felelősség körébe tartozik-e az ő munkája, vagy pedig szigorúan vett szakmai körbe. És az egyiknél, én is azt gondolom, a felsővezetésnél, a politikai felelősséget viselő körnél jogos az indokolás nélküli felmentés, mert hogyha megy a kormány, megy az a pereputty is, amelyik közvetlenül kiszolgálta az ő igényeit; de a szakmai hátteret, a szakmailag képzett apparátust azért ne bántsuk, és őnekik kőkeményen biztosítsuk az egzisztenciális védelmet.

Önök mondták, hogy olyan köztisztviselői karra van szükség, amely az egzisztenciájában biztos, és kellő alapja lehet egy állami működésnek, egy megfelelő jogállami működésnek. Akkor, azt kell hogy mondjam, hogy ezt a határt valahol meg kell húznunk.

És még egyet engedtessenek meg nekem: örülök, hogy most már úgy, mint kormány-előterjesztés, a jogalkotási törvényben biztosított rendet próbálja betartani maga a vita menete is. Azért hadd emlékeztessem az államtitkár urat, hogy tegnap egy kicsit meg tetszett bántani, amikor azt mondta, hogy pont egy szocialista hivatkozik a jogalkotási törvényre, pont az a párt, amelyik nem szavazta meg ezt a törvényt. Ugye, jól emlékszem, hogy tegnap ezt, kicsit megpirongatva, tetszett mondani? (Dr. Rétvári Bence: A jegyzőkönyvet...) Én azért arra emlékszem, és azért bántódott meg az érzékeny lelkem, mert én magam voltam a vezérszónoka ennek a törvénynek, és pontosan azért nem fogadtuk el, talán tetszik emlékezni, államtitkár úr, mert akkori előterjesztésként a jogalkotási jogszabályba önök írták bele a 2. §-ba a visszamenőleges jogalkotás tilalmát, és az ezt megelőző napon tetszettek éppen visszamenőlegesen jogot alkotni, és akkor mondtam, hogy ebben a folyamatban nem kívánunk részt venni, amikor önök maguk sem hiszik el, amit leírtak.

Egy kicsit most hasonló, déj vu érzésem van. Megint attól félek, hogy beszélünk itt hosszasan a közalkalmazotti törvényről, annak a szabályozásáról, és a vége az lesz, hogy ahogyan önök szokták, indokolás nélkül ki tetszenek rúgni számos közalkalmazottat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Egy pillantást vessenek a díszpáholyra: Indiából érkezett vendégeinket köszöntöm, köztük Ashwani Kumar urat (Taps. - A delegáció felállva köszöni meg a tapsot.), aki a parlamenti ügyekért felelős indiai államminiszter. Kíséretében az alsóház és a felsőház képviselői vannak itt, valamint a nagykövet úr. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm őket, és magyarországi tárgyalásaikhoz sok sikert, kellemes időtöltést kívánok. Köszönöm szépen. (Taps.)

A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Göndör István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem ezzel a törvényjavaslattal az alapvető problémám az, hogy ez ugyanúgy része az átverés politikájának, mint sok más törvény. Hogy miért mondom ezt? Amilyen példákat fogok elsorolni: tehát egészen mást mondanak, és ezt a korábbi kétperces viták is igazolták, mint amit a valóságban tesznek, mert amit tesznek, az az írott szöveg, az a törvényjavaslat, ami elénk kerül, mert ezt a hatálybalépése után alkalmazzák majd.

Tisztelt Államtitkár Úr! A korábbi kétpercesben ugyan érintettem már, de hogyan gondolják azt, hogy igazságos, vagy biztonságot ad a köztisztviselő számára az a kormány-tisztviselői döntőbizottság, amelynek a kinevezése aszerint történik, ahogy a törvényben volt?

Szakács Imre képviselő úrra akkor nem reagáltam. Én most tisztelettel ajánlanám az ön figyelmébe a kamarai választottbíróságot. Igaz, hogy az nem döntőbizottság, hanem választottbíróság, de a feladata valami hasonló. (Dr. Szakács Imre: Óriási különbség!) Óriási különbség, de a feladata hasonló: megelőzni, csökkenteni a bírósági perek számát, és megpróbálni megoldani a problémát, még a bíróság előtt. Ennek a bizottságnak ugyanez lenne a feladata, csak egészen más körülmények között, a sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben lévő tisztviselői karral.

Mondanám a következőt, mert csupa gyöngyszem: a költségvetésnél egyfolytában takarékosságról beszélnek. Tessék végiggondolni, mi történt eddig! Lett ugyan nyolc miniszterünk, de lett számlálhatatlan államtitkárunk, kormánymegbízottunk, nyugdíjügyi biztosunk, nyugdíjvédelmi biztosunk, tehát hihetetlen nagy kiadások.

(13.20)

Most mi történik? Ennek a hivatalnak ugyanúgy az állami költségvetés, ahogy Lamperth Mónika képviselő asszony elmondta, nem is akármilyen javadalmazására számíthatnak majd, amikor miniszteri és államtitkári jövedelmekre és járandóságokra utalnak.

Miközben beszéltek a védelemről, eközben sajnos a törvényjavaslatban az van, hogy egyoldalúan lehet a munkakört, a munkavégzési helyet módosítani. Azt gondolom és meggyőződésem, hogy ebben több korlátot kellene felállítani, mint az a gyenge korlát, ami ebben a törvényjavaslatban van.

Aztán egy igazi gyöngyszem a kutatási megállapodás. Ahogy körülnézek, jó néhányan vannak a Házban, akik még emlékeznek, és megint csak hivatkozom képviselőtársaimra, akik a főtisztviselőkre vonatkozó törvényre hivatkoztak, igen, mi még emlékszünk arra, hogy ezt 2002 előtt hogyan használták fel politikai célokra, és erre most tökéletesen hajaz, az akkori gyakorlatra, a kutatási megállapodás. Tessék csak végiggondolni! Az van a törvényjavaslatban, hogy lehet mentesíteni a munka alól azt, akit kutatási megállapodással kötnének a hivatalhoz, de a munkahelye betölthető. Magyarul: egy újabb lehetőség megkerülni, hogy nem szemtől szembe azt mondjuk, hogy alkalmatlan vagy, és el kell menned, hanem azt mondani, hogy kutatási megállapodást kötök veled, kapod a fizetésedet, munkát nem kell végezni, de az állást be lehet tölteni azonnal és rövid határidővel.

Szeretnék... - a végére hagytam: szóval ugyanúgy, mint más törvényjavaslatokban is, az átverésnek része az, hogy vannak üres halmazok, és ezt én egyenesen tragikusnak érzem. Tisztelt Államtitkár Úr! A szöveg pontosan úgy fogalmaz, hogy meghívásos vagy pályázat. Nyugodtan el lehetne hagyni a pályázatot, mert nincs munkavállaló, aki ezt valaha meg tudja támadni, mert a törvény azt mondja, hogy meghívásos vagy pályázat - meghívásos volt. Tehát a "vagy pályázat" teljesen indokolatlan és fölösleges, része az átverésnek.

Szeretném, hogyha a szolgáltató központra vonatkozóan részletesebb szabályok lennének. Nekem ez egy kicsit - bocsánat a kifejezésért - a Kubatov-listára hajaz, hogy a szolgáltató központ majd szépen összerakja, hogy kik azok, akik részt vesznek abban a bizonyos meghívásos folyamatban, és mindenki másnak, aki képzettségénél, felkészültségénél, szakmai gyakorlatánál fogva bekerülhetne a rendszerbe, esélye sem lesz állást betölteni vagy állást megszerezni, mert pályázatról szó sem esik.

Korábban Szakács Imre képviselő úrral az érdekképviselet tárgykörben is váltottunk már szót, én most ide tenném. Államtitkár Úr! Az egyenesen megalázó, hogy azt mondják ki, hogy az érdekképviselet bevonható. Magyarul: ebben a törvényben ugyanúgy tetten érhető, mint minden másban, amikor képviselői indítványokkal nyújtanak be nagyon fontos törvényeket, hogy az önök számára, miközben hangoztatják a társadalmi párbeszédet, és leveleznek 8-10 millió választópolgárral, eközben a valóságban a törvényben azt írják, hogy "bevonható". Azt gondolom, hogy ez az igazi átverés csúcsa.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP. (Babák Mihály: Savanyú a szőlő!)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rétvári Bence államtitkár úr, tudom, többfelé is tud egyszerre figyelni, tudja használni az előtte lévő eszközt is és rám is, de szeretném a figyelmét felhívni a következőkre, és szeretném arra is kérni, hogy fontolja meg mint valamikori előterjesztő, ami egy alkotmányellenes törvényhez vezetett, a következőket.

Érdemes lenne végiggondolni, hogy a kormánytisztviselő esetében a munkakörre vonatkozó és a munkavégzés helyére vonatkozó egyoldalú módosítás így jó-e, ahogy van. Én azt javaslom, módosító indítványokon keresztül is próbáljuk ezt orvosolni, hogy fogadják be azt, hogy ez így nem jó, és haladjanak más irányba. Érdemes fenntartani azt, hogy a vezetői bizalom elvesztése után gyakorlatilag felmentéssel meg kell szüntetni a jogviszonyt. Én azt gondolom, fontolják meg, gondolják meg, mert abszolút módon szubjektív alapokra helyezi a történetet.

Már korábban elhangzott általam és mások által is, érdemes-e fenntartani azt a pályáztatási formát, ami nem pályáztatás, hanem meghívás. Tudom, hogy mobillá, rugalmassá vagy rugalmasabbá akarják tenni a rendszert, de a rendszer rugalmasabbá tétele nem azt jelenti, hogy ne kelljen pályázni, és ne kelljen korrekt feltételeknek megfelelni.

Azt gondolom, a felmentéshez illesztetten, a felmentések lehetőségéhez illesztetten egy dolgot mindenképpen mondani kell, azt, ami talán nem volt eddig soha megkérdőjelezhető, hogy a felmentés az okszerű és valós alapokon nyugodjon, ez legyen így a későbbiekben is, ne úgy, ahogyan ebben a törvénytervezetben megfogalmazódik. Mindezeket talán, főleg egy ilyen alkotmánybírósági döntés után, egy alkotmányellenes törvény visszahozatala kapcsán érdemes lenne a nemzeti együttműködés jegyében legalább azokkal végigtárgyalni, akiket érint a történet.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Novák Előd képviselő urat illeti a szó.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István képviselő úr hozzászólására reagálva szeretném megkérni őt és az összes többi szocialista képviselőt, hogy ne vegyék a szájukra Kubatov Gábor nevét vagy a Kubatov-lista kifejezést, egészen addig, amíg nem támogatják a Jobbiknak azt a javaslatát, hogy egy vizsgálóbizottság vizsgálja ki ezt a széles körű botrányt. Hiszen önök voltak azok, akik meghiúsították ezt a kezdeményezésünket, nyilvánvalóan a kéz kezet most alapon, illetve önöknek is van bőven takargatnivalójuk, érthető, hogy kötöttek egy ilyen háttérpaktumot, hogy egy ilyen széles körű társadalmi felháborodást kiváltó botrány... (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Képviselő úr, emlékeztetem, hogy térjen a tárgyra.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Igen, igen, igen. Arról beszélek pontosan, kétperces hozzászólásomban reagálok az előttem szólóra. Hiszen nyilvánvaló, hogy az ilyen Kubatov-listákat fel tudják használni adott esetben a köztisztviselők kirúgása kapcsán, hogy kitől akarnak adott esetben megválni, és tudjuk jól, hogy ilyen törvénytelen felhasználásokra adott esetben használhatják, ezért joggal merülhetne föl az ezzel kapcsolatos visszaélések kérdésköre. Azonban erre ez a napirendi pont nem alkalmas, hogy itt most dobálózzunk ezzel, miközben önök vélhetően egy hasonló adatbázist rejtegetnek, amiről már a 2002-es választási visszaélések óta sok hír jár a közvéleményben.

Ellenben önök azok, akik ezt a mai napig akadályozzák ennek a kivizsgálását, hiszen egyötödnyi, az országgyűlési képviselők egyötödének aláírása szükségeltetik ahhoz, hogy egy vizsgálóbizottság felállításra kerüljön. Önök az erre irányuló jobbikos kezdeményezést nem támogatták. Nyilván Kubatov Gábortól és társaitól nem várhatjuk ennek a vizsgálóbizottságnak a létrejöttét, önöktől viszont vártuk volna. Azonban az, hogy ezt önök leszavazták, mi sem ékesebb bizonyítéka annak, mintsem hogy önöknek is takargatnivalójuk van.

Még egyszer kérem: Kubatov Gábor nevét ne vegyék a szájukra egészen addig, míg az erre irányuló vizsgálóbizottságunkat nem támogatják. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Lamperth Mónika képviselő asszonyt illeti a szó, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Erre az utóbbi megszólalásra nem fogok reagálni, mert ez nem ide való.

Viszont amit fontosnak tartanék elmondani, az két dolog. Az egyik, hogy ebben a vitában, azt gondolom, hogy az ellenzék hozzászólásai világosan bemutatták és leleplezték úgymond azt a kormányzati szándékot, hogy itt továbbra is, sőt bizonyos szempontból még inkább félelemben és alávetettségben akarják tartani a kormánytisztviselőket és a köztisztviselőket. Egyetlen módon tudja lemosni magáról ezt a vádat a kormányoldal, hogyha hajlandó változtatni az eredeti beterjesztett törvényjavaslaton, és hajlandó garanciákat adni, ami nem a kormányt erősíti, nem a főnököket erősíti, hanem a kormánytisztviselőket, beosztott köztisztviselőket. Ezzel tudják bizonyítani, hogy nem igaz, amit mi mondtunk. Én nagyon remélem, hogy erre sor kerülhet. Bár ha igaz az eredeti cél, amit én megfogalmaztam a vezérszónoklatom elején, akkor erre, megmondom őszintén, sajnos kicsi esélyt látok.

De amit ugyanilyen veszélyesnek és fontosnak látok: innen, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plenáris üléséről üzenem a szakszervezeteknek azt, hogy ez a kormány a munka törvénykönyvét is szeretné módosítani. Ha ugyanebben a logikában akar majd dolgozni, hogy a munkaadókat erősíti és a munkavállalókat gyengíti, akkor azt gondolom, hogy nagyon komoly és súlyos munkavállalói összefogásra számíthat, mert én azt hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ezt jogállamban nem lehet eltűrni. Szeretném erre fölhívni mindenkinek a figyelmét. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

(13.30)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valójában nem szakterületem, de magam is köztisztviselőkkel dolgozom, úgy gondolom, hogy a köztisztviselő kormányhivatali alkalmazottak vonatkozásában van egy nagyon jelentős kérdés. Miután a hatalom kiszolgálói és dolgozói, ezáltal van egy szolgálati jogviszonyuk, és van egy bizalmi jogviszony a mindenkori vezetéssel kapcsolatban, amely nagyon kényes kérdés, hogy valaki ellene dolgozik, vagy pedig segíti pontosan azt, ami a feladata lenne. Nagyon fontos kérdés az alkalmasság ügye, amelyben szubjektív megítélés is van, de fontos különben a végzettség, de minek a végzettség, hogyha nem tudja valaki alkalmazni mindazt, ami tudott vagy tudnia kellene az adott munkakörben.

Én úgy gondolom, az ellenzéknek is tolerálnia kellene azt, hogy ennél a kormánynál - és ez így volt önöknél is - más az alkalmazás filozófiája, más a bizalom elve. Hadd mondjak ezzel kapcsolatban egy-két dolgot! Nekem nagyon nem tetszett az elmúlt 8 évben, hogy nagyon drága volt az országnak az önök paktuma annak idején az SZDSZ-szel, és osztogatták, sőt fosztogatták az egész országot azokkal az emberekkel, akik a kormányhivatalokban és közhivatalokban voltak. Tisztelet a kivételnek, mert nem szeretnék alaptalanul megvádolni senkit, de az ország sorsa bizonyíték arra, hogy nagyon rosszul csinálták.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miért folyt ezer csapon a pénz? Azért, mert a kormány tájékán olyan alkalmatlan emberek voltak a paktumok kapcsán, akik lopták a pénzt, és most az egész ország fizeti az árát. (Közbeszólás a Jobbik részéről: El kellene számoltatni őket!) Én úgy gondolom, hogy most tisztelni kell az új kormány ezzel kapcsolatos filozófiai különbözőségét, és aki hasonlókat tesz, vagy alkalmatlan erre a közbizalomra, rá kell ütni a kezére, és alkalmasint meg kell tőle válni.

Úgy gondolom, hogy bagoly mondja verébnek, és mi vagyunk a veréb, és önök voltak a baglyok, akik rengeteg hibát követtek el annak idején, mert lecserélték az egész államapparátust, és minden köztisztviselőt, közalkalmazottat, kormányhivatalnokot. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Megtették ezt, soha nem történt ebben az országban olyan váltás, mint amit önök tettek, úgyhogy kérem, legyenek csöndben, mert önöknek szólni sincs joguk.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Négyen várakoznak kétpercesre, elsőként Kemény András képviselő urat illeti a szó, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Nemény András - csak mert mindenki a saját nevére kényes.

ELNÖK: Bocsánat, Nemény Andrást illeti a szó.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy rövid záró gondolatot akartam mondani a bizalomvesztéssel kapcsolatban, de előtte még azért mondanám Babák "veréb" Mihály képviselő úrnak, hogy a köztisztviselők nem a hatalom kiszolgálói, hanem a magyar államot szolgálják, és azt, hogy önök ezt a kettőt összekeverik, ez önöket minősíti, sajnos. (Taps az MSZP soraiban.)

A zárógondolatom pedig annyi lenne, hogy a bizalomvesztés, amely a mai nap talán egyik kulcsszava és neuralgikus pontja a vitának, próbáltuk ennek a tartalmát föltárni frakciószinten, de nem sikerült, hiszen a törvény nem ad hozzá sok támpontot, persze elképzeléseink vannak, hogy önök mit gondolnak erről. A foglalkoztatási bizottságban a fideszes tagok között elhangzottak különböző megközelítések ilyen tartalommal, hogy akiben bízik a vezető, az a jó köztisztviselő, akiben nem, az nem, tehát nem lehet együtt dolgozni azzal, akiben nem lehet bízni, valami hasonló mondatok hangzottak el.

A köztisztviselői életpálya pont, hogy nem erről szól, ez kiszámítható, szakmai, pártokon és politikán felül állónak kell, kellene lennie. Én attól tartok, hogy önök meg fogják kapni a választ arra, hogy mit jelent a bizalomvesztés, 2014-ben a köztisztviselők is elmennek majd szavazni, és ők majd meg fogják mutatni önöknek, hogy mi az igazi tartalma. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Nemény András képviselő úr. Következik kettő percben Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbentő az, amit Babák úr, Babák képviselőtársam mond. Megdöbbentő! Megdöbbentő, hogy a tudatában az áll össze, hogy a köztisztviselő és a kormánytisztviselő az a hatalomé. (Babák Mihály: Nem! Annak a szolgája.) Megdöbbentő! Azért megdöbbentő, mert a köztisztviselő és a kormánytisztviselő arra hivatott, hogy az állampolgárok érdekeit szolgálja. Nem a hatalmat, nem, nem, nem az aktuális 32 százalék, a választók 32 százalékával, az összes leadott szavazatok 53 százalékával, a parlamenti logika alapján kétharmadot nyert hatalmat szolgálja. (Közbeszólások a Fidesz oldaláról: Savanyú a szőlő? - El van keseredve.)

Nem, nem savanyú a szőlő, képviselőtársaim, nyugalom van, nem, nem savanyú a szőlő, sokkal inkább az ember attól válik frusztrálttá, hogy az önök agyában megfogalmazódik az, hogy a köztisztviselő, a kormánytisztviselő a hatalom, a hatalom szolgája. Nem, a nép szolgája, az istenadta népé (Babák Mihály: Hol voltatok 8 évig? Hol voltak a szolgáitok?), azé a népé, akitől önök még a népszavazás intézményrendszerét is elvették olyan kérdések tekintetében, amelyek érintették őket, akár a magánnyugdíj-megtakarítások elkobzása kapcsán, vagy hogy a járulékok tekintetében ne lehessen népszavazás. Igen, az istenadta népé! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: 8 éven keresztül ezt kellett volna csinálni! - Kontur Pál: 50 éven keresztül kit képviseltetek?) Nem, a hatalom nem erről szól. Nem, a hatalomnak szolgálnia kell, és a közszolga, a köztisztviselő, a kormánytisztviselő nem a hatalmat, még egyszer mondom, hanem az állampolgárok érdekeit kell hogy szolgálja.

Egyszerűen megdöbbentő, elfogadhatatlan az, amit Babák képviselőtársaim kimondott. Remélem, kormánypárti képviselőim nem tudnak azonosulni az ő gondolataival és mondataival.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Nem gondoltam azt, hogy a szocialisták és az SZDSZ-esek által korábban hatalomnak nevezett kormányzást így kitekerik, tudniillik az az igazság, hogy praxisomban éltem, és tudom, csak önnek át kell adnom, mert úgy látszik, a bagoly tényleg nem tudja, csak huhog.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hatalom nem a kormányé, a népé, ettől kapta. A kormánynak szolgálnia kell, és vannak asszisztensei, a hatalom és a kormány szolgái, köztisztviselők, közszolgák, benne van a fogalmában is, akinek a közt kell szolgálnia, és nem politizálnia. Önök pedig telerakták annak idején a kormányhivatalokat, a közhivatalokat politikusokkal és tolvajokkal alkalmasint, tisztelet a kivételnek.

Mélyen tisztelt Gúr Nándor Képviselőtársam és Szocialisták! Egyet ne felejtsenek el! Önök osztogatták ezeket a hivatalokat, és fosztogattak közben. Miről beszélnek? Nem értik, hogy más a filozófiája az adott kormánynak? Az, hogy szolgálja a népet, és ne vigye a csődbe az országot, és ehhez nem kellenek a tolvajok, nem kellenek az alkalmatlan emberek és nem kellenek a megbízhatatlan emberek. Tetszik érteni? Erről szól a történet. És ha valaki nem alkalmas, azt föl kell menteni. Nem így van? Önök pedig számolás nélkül egzisztenciákat törtek össze, és zavartak el mindenkit, alkalmas embereket, kiherélték a jogalkotás régi szakembereit, akik kitűnő szakemberek voltak, és az utcára kerültek. Miről beszél, Gúr képviselő úr?

Köszönöm, hogy szólhattam, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Babák Mihály úrnak most volt egy freudi elszólása, azt kell hogy mondjam. Önök szoktak rohangálni jegyzőkönyvekkel, de igazán nincs szükség erre, azonban ön egyértelműen fogalmazott, a hatalom kiszolgálóiról beszélt, amikor a köz szolgáiról kellett volna beszélnie, és azt mondta, hogy ha ezt a felfogást nem tudjuk tolerálni, akkor egyébként fogjuk be. Tehát nagyjából ezt sikerült az előbb kifejeznie, kifejezésre juttatnia. (Babák Mihály: Ez annyit jelent, hogy nincs erkölcsi alapotok hozzá.)

Azt gondolom, hogy rengetegen nem tudják tolerálni ezt a felfogást, egyébként a közszolgák tömegei nem tudják tolerálni ezt a felfogást, akik most létbizonytalanságban vannak, akiknek a konvergenciaprogram és a Széll Kálmán-terv szerint 2015-ig befagyasztják a bérüket, akiket egyébként, most mondjuk ki... - az elmúlt időszakban, két hónap indoklás nélküli felmondással tömegeket rúgtak ki úgy, hogy ugyanekkora vehemenciával érvelt egy alkotmányellenes javaslat mellett egyébként hónapokkal ezelőtt.

Tehát azt kell hogy mondjam, alkotmányellenes, törvényellenes, és minimum egyébként erkölcstelen volt minden egyes ilyen kirúgás, amit azért kellett megtenniük, merthogy egyébként az önkormányzati választások után... - úgy, hogy még előtte is hazudtak az embereknek, szépen kitakarítottak mindent maguk előtt, és pártkatonákkal töltik fel ezeket az intézményeket. Ez szerintem elfogadhatatlan, mint ahogy az is elfogadhatatlan, hogy az OÉT-tel változatlanul nem egyeztetnek, és most sem volt semmiféle érdekegyeztetés ebben a tekintetben sem. Nem tudok erre mit mondani. Ha önök szerint ez a demokrácia, és ezt nekünk, illetve az egész országnak tolerálni kéne, akkor valóban nagyon el vannak tévedve. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben mindenképpen több szerénységre volna szükség.

Elmondom magának, országszerte, országszerte indoklás nélkül komoly szakembereket rúgtak ki. (Babák Mihály: 18 ezret rúgtak ki.) Miskolcon is egyébként, ahonnan én származom, volt olyan jelöltjük utána, a komoly szakmaiság jegyében, aki egyébként két órát tölthetett a posztján, mert utána belátta, hogy alkalmatlan rá. Gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken, és egyeztessenek azokkal, akiket érint ez a jogszabály.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(13.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ipkovich György képviselő urat illeti két percben a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régóta nagy csodálója vagyok Babák képviselőtársam és korábbi polgármester-kollégám azon képességének, hogy felállít magának egy szörnyet, és nagyon hatásosan küzd ellene. (Derültség az MSZP soraiban.) Képviselőtársamnak, mivel nem olyan régen jött be, tájékoztatásul mondanám, hogy a köztisztviselői jogszabályról folyik a vita. Az az időszak, amit Babák képviselőtársam említett meg, egy olyan jogszabállyal folyt végig, ahol a köztisztviselőnek joga volt, jogorvoslati lehetősége volt, és ahogy korábban Szakács képviselőtársunk említette, tömegével hozott a bíróság olyan ítéletet, hogy visszahelyezte a köztisztviselőt a jogaiba, illetve kárpótlásról, kártalanításról rendelkezett. (Dr. Szakács Imre: A KSH elnökét is, akit a szocialisták rúgtak ki.) Így van.

Most ez a helyzet nem állhat elő az önök jogszabálya alapján, mert egyszerűen nem lesz erre jogszabályi lehetőség. Tetszik tudni, Babák képviselőtársam? Az igazi problémánk nekünk az, hogy félretéve a számszaki vitákat, azt döntsük el, hogy kell-e jogvédelem a dolgozónak, aki szakmai követelménynek megfelelően dolgozik, vagy nem kell jogvédelem. Hát Babák képviselőtársunk száján is kiszaladt egy őszinte szó, azért értsük meg, hogy az új világ új követelményekkel áll elő. Hát, ne értsük meg, tisztelt Babák képviselőtársam! A szakmában szakmai követelményeket kell támasztani, a politikában pedig politikaiakat, és pontosan ez a mi problémánk az előttünk fekvő jogszabállyal, ha majd tetszik figyelni énrám is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Babák képviselőtársam, arra, amit mond, nem is akarok válaszolni. (Babák Mihály: Mert nem is tudsz.) Nem. Azért, mert minősíthetetlen, nem azért, mert nem tudok. (Babák Mihály ismét közbeszól.) Jó, akkor tudok, Babák képviselőtársam. Akkor azt mondom önnek, a közszolgálati életpályát szétzúzzák ezzel a törvénytervezettel. Maga adja személy szerint ehhez a szavazatát. Kiszolgáltatottságot teremtenek, létbizonytalanságot teremtenek az emberek körében. A kormánytisztviselők munkakörét, a munkavégzés helyét érintő egyoldalú módosításokhoz fogja adni a szavazatát. Ahhoz fogja adni a szavazatát, hogy azt, amit az Alkotmánybíróság visszadobott egyéni képviselői indítványra Rétvári Bence államtitkár úr jóvoltából született történés kapcsán, azt, ami alkotmányellenes volt, majd más úton-módon meg fogja erősíteni a saját szavazatával. A kiszolgáltatottság alapját fogja megteremteni.

Azt, hogy a kiválasztás módjában a kormánytisztviselők tekintetében nem a pályáztatás, hanem a meghívás lesz a mértékadó. Tudja, ismeri az önök értékrendje szerinti meghívásos kérdéseket. Azt, hogy a vezető bizalmának elvesztése kapcsán majd ki fogják rugdosni, fel fogják menteni, mert meg kell szüntetni ezen törvénytervezet keretei között megfogalmazottak alapján a jogviszonyt. Na, ezt fogja ön a szavazataival megerősíteni. És akkor csak annyival fejezem be a gondolatomat, hogy ön, aki úgy tekint a közszolgákra, a köztisztviselőkre és a kormánytisztviselőkre, mint a hatalom szolgáira, óriási tévedésben van. Ezek az emberek nem a hatalmat, még egyszer mondom, az állampolgárokat kell hogy szolgálják. Ők sokkal jobban tudják azt, mint ön, hogy mit kell tenniük. Az állampolgárokat kell szolgálniuk, nem pedig a hatalmat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Szakács Imre képviselő úr, Fidesz.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért szocialista képviselők szájából azt hallani, hogy hatalom, meg hatalomhoz ragaszkodás... Ne felejtsük el, Hogy 2006-ban önök Gyurcsány Ferenc támogatójaként úgy léptek föl, csak a hatalom megtartásáért, hogy átvertek egy egész országot. Önök a hatalom megtartásáért 2005 decemberében még elfogadtak egy ötéves adócsökkentési csomagot, amelyet aztán a választás után, 2006 júniusában szintén a szocialista többségű parlament hatályon kívül helyezett. Önök a hatalom megtartásáért abban támogatták Gyurcsány Ferencet, amit ő az őszödi beszédben elmondott: "Majd' megdöglöttem, hogy úgy csináljak, mint ha kormányoznánk. Négy évig nem csináltunk semmit. (Babák Mihály: Trükkök százai.) Trükkök százait csináltuk." Önök beszélnek? Van erkölcsi felhatalmazásuk, nem is tudom, hogy mijük, mert szavakat nem találok rá, hogy ezeket a sallangokat elengedik itt azok után, amit önök 8 év alatt ezzel az országgal csináltak?

Amikor jogtechnikai - jogtechnikai?! -, hatalomtechnikai trükkökkel átvertek egy egész országot, hazudtak egy egész országnak, önöknek van pofájuk most itt a parlamentben fölállni, és nem tudom, mint valami erkölcsi piedesztálról megvédeni bárkit is? (Tukacs István közbeszól.) Hát gondolkozzanak már egy kicsit! Gondolják végig, hogy mit csináltak ezzel az országgal 2002-től 2010-ig, főleg a 2006-os választáson, és utána maradjanak csöndben! (Babák Mihály: Drága volt az országnak! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Göndör István képviselő urat illeti a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amit most Szakács úr elmondott és előtte Babák úr, azt gondolom, képviselőtársaim, hogy nagy a baj. Igen. Sikerült rátapintanunk arra, ami a valóság: hogy van egy hihetetlenül túlburjánzott kormányzati hivatal, ami terheli az adófizetők pénzét, és Babák Mihálynak ezért kellett bejönni, és most Szakács képviselő úrral megpróbálják elterelni a figyelmet arról, ami ebben a törvényjavaslatban van.

Tisztelt Képviselő Urak! Szeretném bejelenteni, hogy miközben önök tolvajoznak, nem szocialista képviselők miatt kell hozzányúlni a képviselők javadalmazásához, hanem fideszes, kormánypárti képviselők miatt, akik több helyről funkcióhalmozással vették föl a járandóságokat. És ezután tessék tolvajlásról beszélni! Sajnos, elnök úr, nem fér bele a témába, de szívesen megtenném, hogy Szakács képviselő urat emlékeztessem arra, hogy 2002 és 2010 között akár az adócsökkentés, ami közel 4 millió embert érintett, az autópálya és egyéb más fejlesztések, kulturális fejlesztések... (Babák Mihály: Drága volt! - Derültség a kormánypárti padsorokban.) Mibe került?

A zárómondatom, képviselő úr, csak egyetlenegy, ami Babák képviselő úrnak is szól. Egy év alatt több mint 700 milliárddal nőtt az államadósság, nem csökkent 80-ról, hanem már a 81 százalékot is meghaladta. Így tessék beszélni a munkáról!

ELNÖK: Képviselő úr, térjünk a tárgyra!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy térjünk vissza az adott tárgyra.

Varga László képviselő urat illeti a szó, két percben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem a tárgynál vagyunk, én kifejezetten arról fogok beszélni, hogy úgy gondolom, szégyen, ami elhangzott a fideszes képviselők részéről. A következő történt. Október 3-áig önök egy ilyen szép világ képét festették fel, ami az önök kormányzásával el fog következni. Hazudtak mindenkinek, nem mondták meg az igazat, önökre sokan szavaztak. Ezt nem is vitatta senki, hiszen ezek a demokratikus játékszabályok. Ezek szerint indultak önök a választáson. Csakhogy erkölcsi értelemben mégiscsak mondjuk ki, hogy nem mondták meg ezeket a terveiket az embereknek. Ezek után több alkotmányellenes jogszabállyal kitisztították azokat a vidéki önkormányzatokat, nem tudok már más szót használni, az önök által nem elfogadott közszolgáktól, amit eddig még nem tettek meg 2006 és 2010 között. Erre hoztam fel egyébként példának Miskolcot is, ahol egyébként évtizedek óta a szakmájukban lévő közszolgákat rúgtak ki aljas módon, indoklás nélkül, ellehetetlenítve őket szakmailag.

Ez vélhetően megismétlődött rengeteg önkormányzatban ebben az országban, és ez elfogadhatatlan, antidemokratikus. És ezt nem lehet tolerálni, Babák képviselőtársam! De mondhatnám ezt az összes többi fideszes képviselőnek, aki most nem nyom olyan sűrűn gombot, mert gondolom, persze ki lett adva frakcióülésen, hogy ebben az esetben sunnyogni kell. Én azt javaslom önöknek, ne legyenek most már ennyire pökhendiek. Csökken a támogatottságuk, ez látszik. Nem fogja mindenki már elhinni ezt a szép új világot, amit önök magyaráznak, mert az emberek érzik a bőrükön, hogy csökkent a fizetésük, a közalkalmazottak, közszolgák érzik, hogy kiszolgáltatottabbá válnak, és már nem lesz elég mindig nyolcévezni.

Egy éve kormányoznak, erről a helyzetről kéne valamit mondani, és nem még egy alkotmányellenes jogszabályt alkotni. Persze, meg lehet majd változtatni az Alkotmánybíróság jogkörét ebben a tekintetben, és akkor majd nem mondhat semmit. Ugyanezt csinálták egyébként a sztrájkjoggal is. Zárásul ezt tudom mondani. Van olyan vidéki Volán-társaság, amelynek harmadjára dobják vissza az elégséges szolgáltatásra vonatkozó javaslatát már a bíróságok. Egyszerűen hazudtak az embereknek. Ez elfogadhatatlan. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(Dr. Stágel Bencét a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Novák Előd képviselő urat illeti a szó.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a szót. Ezt a meddő, színjátéknak tűnő vitát egy kicsit megszakítva, Göndör Istvánt ismét fel kell szólítsam, hogy tartsa magát távol, nemcsak a Kubatov-listák elleni látszólagos fellépéstől, de attól is, hogy az álláshalmozást a szájára véve kritizálja a fideszeseket. Ne tegyen úgy, mintha akár a saját pártjában ez tiltott dolog lenne! Egyedül a Jobbik alapszabályában tiltott országos szinten az álláshalmozás, a politikusi álláshalmozás, és önök sem támogatták azt a jobbikos törvényjavaslatot, amivel ennek véget kívántunk vetni. Sőt, az önök frakciójában is van. Azért, mert ekkora választási bukás után ugyan nem olyan sokan, de például Szeged polgármestere, Botka László szintén országgyűlési képviselő, és sorolhatnánk a példákat.

Tehát azt tudom mondani, hogy az álláshalmozás fő problémája, hogy több helyről vesznek föl főállású fizetést, mert ez a probléma, nem az, hogy esetleg még a költségtérítéseket is egészen pofátlanul duplán veszik föl. Ez önökre is jellemző, önök sem támogatják az ezzel szembeni fellépést, ezért ne próbáljon úgy feltűnni, mint ha önöknél ez nem lenne általánosan bevett norma, ha nem az, akkor csak azért, mert elbuktak a legutóbbi választásokon.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(13.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról van szó, és meg fogom vonni a szót legközelebb, ha valaki másról kezd el beszélni.

Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak mindezek után.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én arról fogok beszélni...

ELNÖK: Tudom.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Szakács képviselő úr, úgy látszik, dühében még a termet is elhagyta (Babák Mihály: Nagyon felbosszantottátok!), tehát addig jó volt, amíg a szocialisták fogják be a pofájukat... (Babák Mihály: Megviselte a hazugság!)

ELNÖK: Térjen a tárgyra, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): ...azt követően már nem. (Novák Előd: Ez a törvény?) Ez a törvény, igen, a törvény pont arról szól, köztisztviselőkről és kormánytisztviselőkről, Novák Előd képviselőtársam. Az, ami az elmúlt egy percben elhangzott, az a törvény?

A kormánytisztviselők és a köztisztviselők tekintetében: az elmúlt egy esztendőben ez a kormány csak elvett. Megszorított, elvett, olyan intézkedéseket hozott (Babák Mihály: Szűzanyám!), amelyeknek kárvallottjai ezek az emberek. (Babák Mihály: Rád szakad a csillár is!) Illetménypótlék, sok minden egyéb más - talán nem kell mondanom, talán ezt még Babák képviselőtársam is megérti. De ha globálisan nézem, úgy együttesen, hogy mit csináltak egy egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszeren keresztül, ezek az emberek messze-messze döntő többségében azok közé tartoznak, akik a 280 ezer forintos bruttó kereset alatti jövedelemre tesznek szert. Ők mind kárvallottjai annak az egy esztendőnek, amelyet önök egy ilyen egykulcsos személyi jövedelemadóval párosítottak, a tehetősek javára, a szerényebb jövedelműek kárára, és ebben a "szerényebb jövedelműeknek a kárára" kategóriában bizony-bizony a köztisztviselők is jelentős számban jelen vannak. Úgyhogy önöknek talán nem kellene oly hangosnak lenniük, nem kellene minősíthetetlen jelzőket, minősíthetetlen, megfoghatatlan dolgokat kiabálniuk a Parlament falai között. Sokkal inkább szembe kellene nézni önmaguk cselekedeteivel, sokkal inkább végig kellene gondolniuk azt (Babák Mihály: Nektek!), hogy az elkövetkezendő időszakban (Babák Mihály: Nyolc év!) a kormánytisztviselők és a köztisztviselők érdekét és a magyar nép érdekét szolgáló törvénytervezeteket hívjanak életre. (Babák Mihály: Szűzanyám! Rád szakad a plafon!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Karakó László képviselő úr következik, Fidesz.

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon nagy érdeklődéssel hallgatom ezt a vitát, különösen a szocialista képviselők hozzászólását, és sok mindenről van itt szó, valóságról és egyéb dologról. Egy Mark Twain-mondatot szeretnék különösen Varga képviselő úr figyelmébe ajánlani (Dr. Varga László: Megtisztel!): "Először ismerd meg a tényeket. Elferdíteni őket ráérsz később is." (Dr. Varga László: Nagyon bravúros!)

Tehát sok mindenről lehetne itt beszélni, és ezt a kormányt, amely a nemzet akaratából került kétharmaddal Magyarország élére, olyan határozott kívánság és elvárás feszíti, amelynek meg kell felelnie. Előttünk van egy törvény, amelyet az Alkotmánybíróság visszadobott, most fogalmazzunk így, a parlament elé. Abban is különbözünk, tisztelt képviselőtársaim, önöktől, hogy én emlékszem rá, annak idején az Alkotmánybíróság által visszaküldött törvényeket változatlanul beterjesztettek újra a parlament elé - ezt mi nem tesszük. Mi szeretnénk annak az elvárásnak megfelelni, amelyet a választópolgárok, amikor köztük vagyunk, felénk megfogalmaznak - az az irány. Nagyon egyszerű ez a történet, nem kell ezt bonyolítani. Történt egy választás, önök a politikai hatalmat, ha úgy tetszik, elveszítették, most rögtön szakmai kérdésekbe bonyolódnak, én pedig azt mondom, hogy mi mind a kettőt együtt kívánjuk vinni. A kormánynak az volt a célja ezzel a módosítással, hogy attól a köztisztviselői rétegtől - és innen is üzenem, senki nem boszorkányüldözésből gondol részünkről rájuk -, amely nem hajlandó abban együttműködni, szakmai vagy más okok miatt, hogy azt a kormányprogramot, amely a nemzet felhatalmazásából előttünk áll, végrehajthassuk, tőlük természetesen nem jó szívvel, de meg lehessen válni. Nem kell itt ezt bonyolítani, én megértem önöket természetesen, de most ennek a kormánynak van igen erős felhatalmazása. Segítsék ezt a munkát!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Ipkovich György képviselő úr következik.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A felszólaló képviselőtársamnak mondom, hogy a törvények lényege pontosan az, hogy akármilyen választási eredmény van, a politikai működési alapelvek változatlanul maradjanak, és az emberek biztonsága sértetlen maradjon - különösen sértetlen maradjon egy olyan szervezetnek a biztonsága, amelytől a szakmaiságot magas szinten követeljük meg.

Képviselőtársam, ne hivatkozzon a kétharmados választási győzelmére, mert a kétharmados választási győzelmet nem azért tetszettek szerezni, hogy létbizonytalanságba sodorjanak embereket, és kiszolgáltassák őket a saját önkényüknek! Azt feltételezték az önök szavazói, hogy továbbra is a jogállamiság alapelveit betartva fogják a hatalmat gyakorolni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez történt!) Önök ezt megszegték, és erről most már papírjuk is van, hiszen az Alkotmánybíróság kimondta, hogy fél tucat alkotmányos alapelvet tetszettek megsérteni a jelenlegi szabályozással. Szó sincs itt politikai féltékenységről! Itt szakmáról és jogalkotásról van szó, amelyben önök nem hajlandók tudomásul venni, hogy önöket is kötik bizonyos jogalkotási alapelvek.

Kérem, hogy ezt vegyék önök figyelembe. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Varga László képviselő urat illeti a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egészen röviden. Karakó képviselőtársamtól kérdezném, hogy a közszolgák mely csoportjának volt határozott elvárása ilyen típusú jogszabályalkotásra önökkel szemben. Milyen megállapodás, választási együttműködés alapján jött önök irányába ez a határozott elvárás, a társadalom mely csoportjai kívánták azt, hogy alkotmányellenes módon rugdaljanak ki közszolgákat mindenfelé az országban, politikai tisztogatásképpen?

Illetve arra kérdeznék még rá, hogy konkrétan ezt a jogszabályt, illetve a már megsemmisítetteket - amelyekkel, még egyszer mondom, ezreket, tízezreket lehetetlenítettek el - hol találja: a választási programban vagy a kormányprogramban? Tehát ez mennyire demokratikus ebben a tekintetben? Én azt gondolom, hogy a tények önökre cáfolnak rá, erre kellene választ adniuk. Nem hiszem, hogy nekünk. Ha minket utálnak, ezt értjük, azt hiszem, hogy ez egy tiszta sor, de ez egy politikai kérdés; nem politikai kérdés ez a történet szerintem. A történet lényege az, hogy közszolgák tízezrei nézik vagy élőben, vagy felvételről ezt a folyamatot, hogy mi itt vitázunk erről a kérdésről, akik létbizonytalanságban vannak hónapok óta, és ezután is ebben lesznek, mert egy újabb alkotmányellenes jogszabály jön ezután. Nekik mit mondanak? Értem én, hogy velünk nem állnak normálisan szóba, de legalább velük szóba állnának! Vannak ennek intézményes keretei is, OÉT és a többi, soroltam ezeket, ezeket kellene működtetni, nem leveleket küldözgetni állandóan blődli kérdésekkel a választópolgároknak!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Karakó László képviselő úr következik, Fidesz.

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Varga Úr! Én nem kívánok ebben a vitában így tevőlegesen részt venni, mert úgy gondolom, hogy nem értik, miről beszélünk. Akkor én elmondom, hogy kitől kaptunk felhatalmazást: Magyarországtól kaptunk felhatalmazást. (Dr. Varga László: Mire? Mire kaptatok?) A kormány kapott felhatalmazást. Most a hatalmi ágakat kezdjem el sorolni, hogy hogyan állnak fel Magyarországon a hatalmi ágak, hogy mi van a hatalmi ágak csúcsán, a központi közigazgatásban, ezt mondjam el?

Tulajdonképpen mi neveztük ki a kormányt, választottuk meg a kormányt, és a kormány irányítja az államigazgatást - ilyen egyszerű. A választópolgárok azt várják tőlünk, hogy azt az irányt, amelyet önök vittek, ne folytassuk, mert nem jó. Tíz hónap után messzemenő következtetéseket ne vonjunk már le ennek a kormánynak a munkájáról!

Tisztelt Képviselőtársaim! Akárhova nyúlunk, mindenütt csak a legnagyobb problémát látjuk a nemzetgazdaság területén - és akkor hirtelen előállnak ilyen hatalmas igényekkel. Meg fog ez a kormány ennek felelni, ehhez kérünk felhatalmazást a parlament részéről.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Gúr Nándor képviselő úr következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A felhatalmazást nem konkrét ügyekre, nem köztisztviselői, kormány-tisztviselői, az ő érdeküket sértő törvények életre hívására kapták, hanem arra kapták, hogy tegyenek valami olyat, ami jobb, mint tegnap volt. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Azt csináljuk!) Az elmúlt egy év meg azt bizonyítja be, legalábbis számomra, de azt hiszem, nagyon sokak számára, hogy amit egy éve tesznek, az nemhogy nem jobb, hanem jóval rosszabb. Szinte nincs Magyarországnak olyan leválasztható csoportosulása, amely nem szenvedne el sérelmet az önök intézkedései okán azért, mert közben olyan döntéseket hoznak, amelyek egy határozott, szűk kör érdekeit szolgálják.

(14.00)

S közben a messze többség meg elszenvedője ezeknek a folyamatoknak. Köztük a köztisztviselők meg a kormánytisztviselők is.

Karakó képviselőtársam, államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, szerintem abba az irányba kellene haladni, ami a konkrét törvénytervezet kapcsán a tisztességes munkát és teljesítményt, a munkája legjavát nyújtó köztisztviselő, kormánytisztviselő érdekét szolgálja, és egyéb törvények tekintetében is azoknak az érdekét, akik abban játszanak szerepet, ahhoz járulnak hozzá, hogy ebben az országban, jelképesen mondva holnap meg holnapután jobb legyen, mint ma. Ne ő ellenükben cselekedjenek, ne egy szűk érdekcsoport kedvéért tegyék mindazt, amit tesznek a törvényeken keresztül, ráadásul a szerényebb jövedelműek, a falhoz szorítottabbak kárára. Jelesül a kormánytisztviselők, köztisztviselők kárára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Varga László MSZP-s képviselő urat illeti a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen röviden. Sok választás volt már '90 óta ebben az országban, sokan vesztették el a bizalmat, és sokan kaptak újra bizalmat. Azt gondolom, az elmúlt húsz év tekintetében is sok mindent lehetne felhánytorgatni egymásnak. Én egyre hívnám fel a figyelmet így a polémia vége felé: önök nem biankó csekket kaptak - ezt az elmúlt húsz év bőven bizonyítja -, hanem arra kaptak felhatalmazást, hogy a választási programjukat formálják kormányprogrammá, a kormányprogramjukat meg hajtsák végre négy év alatt. Sem a választási programjukban, sem a kormányprogramjukban nincs benne az a kérdés, amit ma vitatunk, amely közszolgák tízezreit, százezreit lehetetleníti el ma Magyarországon. Ezt jeleztem, és még egyszer mondom, nem velünk kell politikai vitát folytatniuk - ez is egy feladatunk, nyilván mindannyiunknak, hogy megvédjük egymás politikai álláspontját, pontosabban a saját politikai álláspontunkat egymás előtt -, de azt kell mondjam, hogy közszolgák százezrei követnek ma minket, és ők fognak ettől ellehetetlenülni. Velük számoljanak el, ők fognak részint 8 millió magyar választópolgár között is dönteni arról, hogy megfelelt-e számukra ez a négy év. Ebből három még hátra van. Én inkább arra kapacitálnám önöket, hogy széles körűbben egyeztessenek, vitassák ezt meg az érintettekkel, és minden kérdésben, amit csinálnak, ezt a logikát folytassák. Van még három év, szerintem lehet ezen a habituson változtatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik, két percben.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről nem kívánom tovább folytatni a vitát, ha egyéb impulzus nem ér minket. De egy dologgal szeretném zárni, mégpedig azzal, hogy ha egy évvel ezelőtt úgy indultak neki ennek a folyamatnak, hogy a nemzeti együttműködés kormányaként aposztrofálták magukat, akkor nem lenne baj, sőt kívánatos és jó lenne az, ha tényleg és valójában ekképp is cselekednének. Ha Rétvári Bence államtitkár úr menet közben nem azt mutatná fel, hogy - tudom, mit jelentett a hármas - háromszori egyeztetés is történt, mert az nem tekinthető egyeztetésnek, hogy valahol ott vannak az érdek-képviseleti szervek képviselői, és ott elmondják nekik, hogy körülbelül mire számíthatnak. Ez nem érdekegyeztetés. Az az érdekegyeztetés, tudja, ha az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülését összehívják bizonyos kérdésekben. Vagy nem az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, hanem más olyan szerveket, amelyek hivatottak arra, hogy összehívásra kerüljenek, akár a közszolgákat, köztisztviselőket érintően. Ott lehet érdekeket egyeztetni, adott esetben ott lehet vitatni a dolgokat, és meg is lehet egyezni. De tudja, egy éve - vagy inkább úgy fogalmazok, hogy pontos legyek: a mostani vezetés utolsó időszakában - nem volt az OÉT-nek plenáris ülése, mert nem történt olyan dolog az országban, most jelesül a kormánytisztviselőket és a köztisztviselőket illetően, de lehet itt a konvergenciaprogramról, az egykulcsos személyi jövedelemadóról és sok minden másról is beszélni - hát ez elfogadhatatlan! Úgyhogy ha a nemzeti együttműködés kormányaként mutatják be magukat, akkor nem lenne baj az sem, ha legalább azokkal tárgyalnának, akiket érint az a konkrét ügy, amiről beszélniük kell.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Volner János képviselő úr hozzászólása következik, 15 perces időkeretben, Jobbik. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Türelmesen kivártam ezt az idestova két órája zajló adok-kapokot, amelynek szakmai mondanivalója gyakorlatilag nem volt, csak a két, korábban egymást a kormányzásban váltó párt mutogatott jobbra és balra, hogy ki a felelős az elmúlt húsz év jelenlegi állapotáért, azért az állapotért, amiért az elhibázott kormányzás volt a felelős.

Képviselőtársaim, én először is azt tanácsolnám önöknek, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot inkább valami kirúgáskönnyítő csomagként kellene aposztrofálni, ez ugyanis nem szól egyébről, mint hogy teljesen egyoldalúan a munkavállalók kárára módosítják a munkavállalás jogszabályait, és olyan módon lépnek minden egyes területen, amely a közszférában dolgozó munkavállalók kárára van. Gyakorlatilag semmi egyébről nincs szó, mint hogy az elbocsátásokat, a kirúgásokat és a protekciós alapon történő kinevezéseket fogják most törvényi úton szentesíteni. Ezeknek a jogszabályait terjesztették be a Ház elé, és most erről kell vitáznunk. Ez az összes közszférában dolgozó emberre nézve kedvezőtlen tendenciát jelent.

Mi is lenne a célja egy ilyen törvénymódosításnak? Először is többen számon kérték már önökön - így én is egy kétperces felszólalásban -, hogy végre külön kellene választani a politikai és a szakmai állásokat, azokat a politikai állásokat akár tételesen is meg kellene nevezni, amelyek úgymond politikailag csereszabatosak egy-egy kormányváltás alkalmával. Ilyenek természetesen a miniszteri és államtitkár helyek. Erről meg lehetne állapodni, erről párbeszédet kellene kezdeni, hogy elkerüljük azt a jelenlegi állapotot, miszerint nem kis részben azért kontraszelektálódik a közszféra, mert részben folyamatosan megszorítások sújtják az ott dolgozó több százezer embert, részben pedig egész egyszerűen a legtehetségesebb pályakezdő fiatalok nem is gondolkodnak a közszférában, mert tudják, hogy egy idő után eljutnak a szakmai fejlődésben arra a szintre, ahol már politikailag csereszabatos állásokba kerülhetnek, és ilyen módon kirúghatóvá válnának, holott a közszférának pont az lenne a lényege, hogy bizonyos hátrányokat elszenved a munkavállaló bizonyos előnyökért cserébe, ezek az előnyök pedig az állandó, kiszámítható, egyértelműen látható életpályamodellben öltenek testet.

Mi az, amit eddig megtudhattunk, minek a célját szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat? Jól tudjuk, hogy a kormányzat tervei az idei évre 25-30 ezer fős létszámleépítést jelentenek a közszférában. Ezt önök számszerűsítették. A gazdasági bizottság ülésén a költségvetés makropályájával megismerkedhettünk. Maga Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr is közölte, hogy a bürokrácia körülbelül 2800 milliárd forintos költségét 30 százalékkal, azaz 840 milliárd forinttal szeretné éves szinten lefaragni. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag ennek egy része, hogy hogyan szabaduljunk meg a közszférában dolgozó munkavállalóktól lehetőség szerint úgy, hogy jóformán semmit ne fizessünk nekik végkielégítésként, jóformán semmit ne kínáljunk nekik a későbbiek folyamán aktív éveikben alternatívaként. Oldják meg maguk úgy, ahogy szeretnék! Többé-kevésbé ez az önök álláspontja. Nem szól itt egyébről a dolog. Nem arról van szó, hogy egy hatékony, átlátható közigazgatást szeretnének felépíteni.

Csak emlékeztetni szeretnék rá képviselőtársaim - már felróttam ezt önöknek hiányosságként -, 2007-ig kellett arra várni Magyarországon, hogy egyáltalán legyen egy olyan kormány, amelyiknek eszébe jut az országos közfeladatok felmérése és a feladatkataszter felállítása. Ekkor számoltak össze 9045 állami és önkormányzati rendszerben ellátott közfeladatot Magyarországon. Ezt egy hatszintű funkcionális csoportosításba rendezték, és ennek alapján az állam, az önkormányzati rendszer működése átláthatóvá vált. Ez lenne az első olyan lépés, amit meg kellene lépni azért, hogy valóban hatékony munkahelyeken dolgozhassanak a kormánytisztviselők és az egyéb közszférában dolgozó közalkalmazottak. Ez lenne az első olyan lépés arra, amelyet megkerülhetetlenül meg kell lépni, amelyet megkerülhetetlenül meg kell hozni, mert enélkül minden olyan több tízezer fős létszámcsökkentés, amit önök most komolyan fontolgatnak, nem egyéb, mint a fűnyíróelvnek alárendelt létszámcsökkentő, megszorító intézkedéssorozat.

(14.10)

Ez lenne tehát a legfontosabb, hogy ez a munka történjen meg, ez azonban még el sem kezdődött. Most egyelőre ezen a területen a változások abban öltöttek testet, hogy kaptunk egy államtitkári tájékoztatót, igaz azt már több ízben interpellációkra adott válaszként arról, hogy majd elindulnak a kormányablakok, de hogy milyen módon fogják majd felállítani az életpályamodellt a kormánytisztviselők részére, arról gyakorlatilag egyelőre még nem kaptunk semmit, csak egy év kormányzás után is homályos, a jövőbe mutató ígéreteket, hogy majd egyszer megcsináljuk.

Hát kérdezem én, képviselőtársaim, nyolc évig tetszettek ellenzékben lenni, egy éve kormányoznak, mi az ördög választja el önöket attól, hogy kidolgozott szakmai javaslatokkal jöjjenek ide, a Ház elé. Azt ugye nem gondolják komolyan, hogy elfogadható a közszférában dolgozó munkavállalók részére az, hogy önök folyamatosan csak elvettek tőlük, most a Széll Kálmán-terv nevű megszorító csomag alkalmával újabb megszorításokat jelentettek be, közölték a közszférában dolgozó emberekkel, hogy csökken a kafetéria, hogy bérbefagyasztás jön, és gyakorlatilag folyamatosan ellehetetlenítik az életfeltételeiket, majd pedig ennek kompenzálásául olyan homályos ígéreteket fogalmaznak meg, hogy majd a jövőben megtörténik ennek a kompenzálása, majd a jövőben feláll egy életpályamodell, minden szép lesz, és még talán az ég is rózsaszínűvé válik.

Hát ez elfogadhatatlan hozzáállás! Tessék egy csomagban kezelni ezeket a kérdéseket, úgy jönni be ide a Ház elé, hogy a közszférában dolgozó emberek egyrészt tisztességes elbánásban részesüljenek, ne egyoldalúan sanyargassa őket a kormányhatalom, még akkor sem, ha itt az Országgyűlésben kétharmados felhatalmazással rendelkezik, és legyen lehetőség az érdemi párbeszédre. Az előttünk fekvő törvényjavaslat is arról szól, hogy nem volt a munkavállalóknak lehetősége érdemben beleszólni a jogalkotás folyamatába, holott akár az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, akár pedig egyéb fórumokon keresztül meg lehetett volna tenni ezt a lépést. A kétharmados arrogancia, azt kell hogy mondjam, a párbeszédet nem pótolhatja.

Végül, de nem utolsósorban ennél az általános összefoglaló résznél számon kell kérni egyet s mást. Önök átlátható és hatékony működésről beszélnek. Képviselőtársaim, én felidézném önöknek azt, hogy mi folyt ebben az Országgyűlésben a reggeli órákban. Tom Lantos Intézetről beszéltünk, illetve kiderült Németh Zsolt külügyi államtitkár úr szavaiból, hogy népirtás-megelőzési központot állítanak fel az adófizetők pénzén. Az egyiket elnevezték egy magyargyűlölőről, aki annyit ártott Magyarországnak, amennyit csak lehetett, a másikat meg egész egyszerűen nem is tudjuk, hogy miért hozzák létre. Hát önök így gazdálkodnak az adófizetők pénzével, és nem kell nagy jóstehetségnek lenni hozzá, hogy az ember előre lássa a jövőt, ezek az intézetek, ezek a közszférában lévő állások, ezek az adófizetői pénzből finanszírozott munkahelyek csupa haveri, a politikusi körhöz tartozó emberrel lesznek a jövőben feltöltve.

Több aggályunk van az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban. Sorolnám néhányukat a teljesség igénye nélkül. Először is megszüntethető a kormány-tisztviselői jogviszony, ha a munkavállaló a vezetőjének bizalmát elveszíti. Már elnézést a pesties kifejezésért, de ez az a bizonyos dolog, amire azt szokta mondani a köznyelv itt, hogy pofára megy. Egész egyszerűen nincsenek definiálva a feltételek, hogy mi az, hogy elveszíti valaki a vezetőjének a bizalmát, nincs kellően körülírva, magyarul: ez egy olyan feltétel, hogy betesznek valakit egy megfelelő állásba, aztán ha ott akár a vezető beosztására veszélyt jelent, mert olyan tehetséges és megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezik a munkavállaló, akkor nagyon hamar az utcára teszik. Hát egész egyszerűen ez az álláspont, ez a fajta berendezése a közszférának számunkra teljesen elfogadhatatlan.

Aztán megtudhattuk azt is, hogy ha a közszférában dolgozó munkavállalónak valamilyen problémája van a munkáltatásával kapcsolatban, akkor közszolgálati jogvitát kezdeményezhet először alsóbb szinten, később aztán a bíróságnál, de a részletszabályokból kiderült az is, hogy jelentősen csökkentették annak az esélyét, hogy a munkavállalónak az államhatalommal szemben igaza legyen. Mire is gondolok? A kormány-tisztviselői döntőbizottságba gyakorlatilag két főt delegál közvetett, illetve közvetlen módon maga az állam, a munkáltató, és csak egy főt adhat a munkavállaló. Gyakorlatilag már ott eldőlt a sorsa, hogy kétharmados többségbe kerülnek a munkavállalóval szemben, egészen biztos, hogy nem lesz igaza. Ha tovább nézzük ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor azt is láthatjuk, hogy az Alkotmánybíróság által visszadobott javaslat, amelyről egyébként már a parlamenti vita során elmondtuk, hogy alkotmányellenes lesz, és azt is elmondtuk, hogy miért, az Alkotmánybíróság által visszavont javaslatot próbálják önök a továbbiakban annak szellemiségét megőrizve tovább toldozgatni-foldozgatni. Ez tehát elfogadhatatlan.

Érdekes megállapítás, a törvényjavaslatban egy érdekes fejlemény, hogy meghatározott célfeladat teljesítése érdekében kutatási megállapodást lehet kötni a munkavállalóval, majd ezért kutatási céljuttatás jár. Önmagában azt kell hogy mondjam, hogy ha ezt halljuk önmagában, és nem nézzük az eddigi kormányzati gyakorlatot, akár egyet is érthetünk ezzel a törekvéssel, hiszen minél többet oldjon meg az állam saját hatáskörben. Ha megfelelő felkészültségű, szakmai tudású munkavállalókkal rendelkezik, akkor miért is nem lenne jó az, ha a különböző területek közötti átjárást a közszférában dolgozó emberek szakmai tudásának és munkaszeretetének köszönhetően közpénzből lehetne fedezni.

Azonban a gyakorlat ebben az esetben is mást mutat, képviselőtársaim. Például a legutóbbi példa mi volt? A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese a volt üzlettársának szervez ki 2 milliárd forint értékben ügyvédi munkadíjat, és ilyen módon gyakorlatilag egy egészen nevetséges közbeszerzési eljárás keretén belül a volt üzlettárs jut egy óriási állami megrendeléshez, és megjegyzem egyébként, hogy óránként 18 ezer forintért dolgozni nem tűnik rossz üzletnek, különösen akkor, ha 2 milliárd forint marad az ember zsebében.

Képviselőtársaim, a törvényjavaslat szelleme és az önök által folytatott kormányzati gyakorlat élesen szemben áll egymással. Ez a kormányzati gyakorlat ugyanis elfogadhatatlan, és elfogadhatatlan az is, hogy különböző meghívásos pályázatokon szeretnének nemcsak közbeszerzésekről dönteni, hanem ennek analógiájára a közszférában betöltött vezetői állásokat is hasonló módon szeretnék betöltetni. Tessék megmondani, mi akadályozza meg az önök kétharmados kormánytöbbségét abban, hogy világos szabályokkal rendelkező munkahelyeket jelöljön meg az álláspályázatokban, mi akadályozza meg önöket abban, hogy világos szakmai és előmeneteli szabályokat állítsanak a munkavállalók elé, hogy aztán eldönthessék azt, hogy kell-e nekik az az állás a meghatározott bérfeltételek mellett vagy sem. Ennek az égvilágon semmilyen akadálya nincs. Ha azt szeretnénk, hogy valóban célszerűen és hatékonyan működjön a közszféra, akkor ez is egy olyan megkerülhetetlen lépés, amit nem meglépni nem hiba, de egyenesen bűn.

Örülünk annak, hogy toborzási adatbázist állítanak fel, illetve működtetnek tovább gyakorlatilag a lehetséges pályázók pályáztatásának elősegítésére, én azonban felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az ambiciózus kormányzati tervek szerint százezres létszámban jönnek létre a közmunkaprogram keretén belül munkahelyek, célszerű lenne ezt összekapcsolni. Én ugyanis most azt látom az eddigi kormányzati előterjesztésekben, hogy a közmunka alatt valami nagyon egyszerű, képzettség nélkül végezhető kétkezi munkára gondol folyamatosan minden kormányzati előterjesztő, hogy ott a nyugati országok gyakorlata azt mutatja, hogy egy kompetenciaalapú felméréssel egészen pontosan monitorozzák a munkavállalók felkészültségét, ilyen módon kerülnek be egy adatbázisba, és ez lesz akár annak is az alapja, hogy a közszférában később el tudjanak helyezkedni, vagy akár az elsődleges munkaerőpiacra visszakerülve a versenyszférában valódi értékteremtő állásokat találjanak maguknak. Ez tehát egy olyan kérdés, amiben szerintem pótolni kellene az eddigi elmaradásokat, hiányosságokat.

Egyetértünk természetesen azzal, hogy a munkavállalónak szakmailag lojálisnak kell lenni a vezető által megjelölt értékekkel szemben, lojalitást kell mutatnia, és azok teljesítését lehetőség szerint el kell érnie, azonban fontosnak tartjuk azt is, hogy ha a munkavállaló részére ezeket a feltételeket előírjuk, akkor gondoskodjunk arról, hogy minél egzaktabb módon legyenek ezek a feltételek megfogalmazva. A jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat ugyanis jellemzően gumijogszabályokat tartalmaz csupán.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.)

Kérdezem Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. A csíptetőt felrakta, jelzi, hogy igen.

Öné a szó.

(14.20)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! A vitában előre megjósolható módon ki-ki az előző években már megszokott politikai szlogenjeit mondta, sok esetben ezek köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. Én csak egy számadatot, egy számpárt mondanék önöknek: 2010-ben az indokolásnélküliséggel együtt összesen 850 kormánytisztviselő került felmentésre, ezzel szemben Gyurcsány Ferenc 2006-ban 14 ezer embert távolított el a közigazgatásból. Azt hiszem, ez a számpár önmagáért beszél.

Mi magunk egy minél magasabb szakmai színvonalú közigazgatásban vagyunk érdekeltek, mert ekkor költjük el jól az adófizetők pénzéből összegyűjtött költségvetési forrásokat, éppen ezért a felmentés indokainál, a toborzás indokainál, a minősítés rendszerénél mind-mind a szakmai szempontokra vagyunk tekintettel, önök is olvashatják ezt a törvényben. Azért, hogy ennek garanciái is legyenek, egyrészről opcionális lehetőségként ott van a döntőbizottság. Furcsállom, hogy pont a szocialista párti képviselők ellenezték ezt, hiszen ez egy klasszikus baloldali javaslat, klasszikusan a szocialista pártok szokták az ilyesfajta közvetítést, a döntőbírói szolgálatok bevezetését, az ilyesfajta munkaügyi mediációt bevezetni, ennek ellenére most a szocialisták mégis ellenezték, mert egy jobboldali kormány terjesztette elő, de ha valaki nem ezt a mediációs utat választja a különböző jogorvoslati eljárásai igénybevételére, vagy nem így kívánja az igazát megvédeni, akkor a bírói út továbbra is a rendelkezésére áll.

Ennek a garanciái megvannak, akár a munkaügyi bíróságon, ha úgy alakul, akár az igazgatásszolgáltatási reformmal a közigazgatási bíróságon érvényesítheti a jogait, s továbbra is a felmentés indokának, amint a mostani törvényben is van, valósnak, okszerűnek kell lennie, ráadásul a munkavállalók vagy kormánytisztviselők, köztisztviselők számára egy kedvezőbb helyzet van, hiszen megfordul a bizonyítási teher, nem neki kell bizonyítania az alkalmasságát, hanem az őt felmentő szervnek kell bebizonyítani azt, hogy nem megfelelő szakmai színvonalon végezte a munkáját, tehát sokkal előnyösebb helyzetben van, mint korábban.

A törvényjavaslat oka egyértelműen az Alkotmánybíróság döntése volt. Amint azt már ebben a Házban is már többször kifejtettük, nem lehetett előre tudni, hogy mi lesz az Alkotmánybíróság válasza a beadványokra. Maga Sólyom László sem az Alkotmánybíróságnak küldte el az akkori törvényjavaslatot, mert bizonytalan volt, még többféle alkotmánybírósági döntés is volt, amelyik ellentétes határozatokat is megindokolt volna, de végül az Alkotmánybíróság döntött. Korábban az MSZP, ilyenkor volt, amikor szó szerint, akár a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban vagy a közigazgatási hivatalokkal kapcsolatban szövegszerűen ugyanazokat a javaslatokat terjesztette elő a parlamentben, és újra elfogadtatta, amit újra megsemmisített az Alkotmánybíróság. Mi egy másfajta módszert választottunk, igyekeztünk az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából és a párhuzamos véleményekből kiindulni, egy annak megfelelő alkotmányos módot választani a mostani szabályozásra.

Ez a mostani közigazgatási életpályát és annak szakmaiságát megerősítő javaslatunk illeszkedik abba, ami korábban már megvalósult a magyar közigazgatási ösztöndíjprogrammal, a parlament előtt már megvitatásra került a közszolgálati egyetem létrehozatalával kapcsolatban, és ez még folytatódni fog, hiszen június 1-je csak egy lépcsőfok az új közigazgatási életpályamodell kidolgozásában, ez január 1-jéig több ütemben, többszörös hatályba léptetéssel még vissza fog kerülni ide, a Ház falai közé.

Bízom benne, hogy ki-ki a maga szempontjából a jobbító szándékú módosító javaslatát megfogalmazza, beadja, és ezek vitájával folytathatjuk itt a parlamentben a törvényjavaslat vitáját.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények megalkotásáról s az Alap létrehozásával kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/2940. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/2940/1. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.