Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-22   23-34      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 20. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre.

Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a táncművészeti életjáradék bevezetésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Lázár János, Balog Zoltán és Dunai Mónika képviselők, Fidesz, által benyújtott előterjesztés T/12739. szá­mon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Balog Zoltán miniszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, miniszter úr!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: (Hangosítási hiba.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan közhely, merthogy a közhelyeknek az a sajátossága, hogy valami alapvető igazságot kifejeznek, még akkor is, ha a gyakori használatban elkopik, eltorzul az értelmük, az, hogy Magyarországnak, amely egy idő óta jelentős ásványkincsekben, nyersanyagokban nem gazdag, illetve nem rendelkezik, a legfontosabb erőforrása az, ami a fejünkben van, vagy talán hozzátehetném, ha már a kultúráról beszélünk, ami a szívünkben van. Ez egy olyan alapigazság, amit akár közhelynek is tekintünk, de mindenképpen megőrizte az értelmét és az érvényét.

ELNÖK: Miniszter úr, bocsánatot kérek, hogy megakasztom. Legyen szíves a mikrofonját megigazítani, megfordítani, mert ön nem hallhatja, de a susogó hang zavaró.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: A szívműködésem?

ELNÖK: Nem, a szívműködése biztos nagyon rendben van, a miénk is, így aztán a fékek és ellensúlyok rendszere működik ebben az esetben. Parancsoljon, folytassa!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a kollegiális segítséget. Tisztelt Miniszter Úr! ‑ azt is mondhattam volna.

Tehát a magyar kultúra jelentősége indokolja azt, hogy a kormány különös figyelmet fordítson mind­azokra, akik ezt a kultúrát fenntartják, illetve újjáteremtik. Akkor, amikor a magyar kultúráról beszélünk, az is egy alapigazság, hogy a magyar kultúra a nélkül a népi kultúra nélkül, amely az önazonosságunk, az identitásunk őrzésében az egyik legfontosabb szerepet játszotta évszázadokon, hadd ne mondjam, egy évezreden keresztül, egy különös he­lyet foglal el a kulturális teljesítményünkön, a kulturális életünkön belül is.

Ha csak az elmúlt időknek ‑ hadd mondjam így ‑ nagy veszteségeire gondolok, akkor is nyilvánvaló az, hogy ennek nemcsak az elméleti megalapozására ‑ gondoljunk Kodályra vagy éppen Bartók Bé­lá­ra ‑, hanem a gyakorlati megvalósítására is olyan művészekkel rendelkezünk, rendelkeztünk, akik ezt világszínvonalon művelték. Ha itt Csoóri Sándort említem, akitől nemrégen búcsúztunk, az ő alaptétele, hogy magyar népi kultúra nélkül XXI. századi magyarság és magyar identitás nem létezhet, egy ilyen fontos jelzés, egy fontos örökség számunkra. De ha közelítek a népi kultúra szakmai részéhez, akkor gondoljunk Halmos Bélára, aki nemzedékeken keresztül a táncházmozgalomban, a magyar népi kultúra értékeinek a felkutatásában, összegyűjtésében és megőrzésében óriási, döntő szerepet vállalt, vagy a korábban elhunyt Martin Györgyre. Itt hívom föl a figyelmet a nem olyan régen megjelent elismerési rendeletünkre, miniszteri rendeletünkre, egy külön díjat alapítottunk a szakmának, a magyar népi kultúra képviselőinek a kérésére. Tehát a jövő évben először fogunk Martin György-díjat adni. Mindezek indokolják azt, hogy különös figyelemmel legyünk azok iránt, akik ezt a kultúrát fenntartják és újjáteremtik.

Ha szabad még az általános megközelítésben két ügyet említeni, amely jelzi azt, hogy ez a nem is két lábon állás, de az a sokféleség, az a gazdagság, ami jellemzi a magyar kultúrát, hogyan tud megvalósulni a legmodernebb, a legkorszerűbb vagy időszerűbb formában, akkor azért említenék két olyan televíziós produkciót, amire, úgy gondolom, hogy mindannyian méltán büszkék lehetünk. Az egyik a Virtuózok produkció, amely a klasszikus zenének az egészen fiatal kortól való nemcsak tanítását, hanem előadását és képviseletét mutatja meg az egész ország nyilvánossága számára. Büszkén számolhatok be arról, még ha ebben nekünk mint kormánynak kevés részünk is van, de azért büszkék lehetünk rá, hogy nemzetközileg is komoly érdeklődés van ennek a műsornak az adaptációjára különböző országokban.

A másik pedig, amely már a népi kultúráról szól, a Páva-mozgalomnak a legújabb ága, a „Felszállott a páva” műsor, ahol alkalomszerűen, illetve rendszeresen olyan fiatalokkal, gyermekekkel találkozunk, akik ezt a népi kultúrát a Kárpát-medence különböző részein őrzik, képviselik, fenntartják és újjáteremtik. Mindezek az ügyek, ahogy említettem, azokra is irányítják a figyelmünket, akik ennek a kultúrának a fenntartói és újjáteremtői ‑ gondolok itt most a táncművészekre.

Az a javaslat, amit mi benyújtottunk az Országgyűlésnek Lázár János képviselőtársammal együtt ‑ most képviselőként nyújtottuk ezt be, mert a kormány első körben nem kívánt állást foglalni ebben az ügyben ‑, azt célozza, hogy azt a balett­művészeti életjáradékot, amit egy korábbi törvényünkkel 2011-ben megalapítottunk, kiterjesszük a táncművészet néptánc ágára is, és így nem balett­művészeti, hanem táncművészeti életjáradékká alakítsuk.

Szigorú feltételekhez kötnénk ennek az életjáradéknak az igénybevételét. De talán az indokolásban első körben hadd mondjam el azt, hogy az mindenki számára világos, hogy akik ezen a szinten, a legmagasabb szinten művelik a táncművészetet, azoknak a testét egy olyan komoly fizikai megterhelés veszi igénybe, amely más művészeti ágakkal szemben hasonlít a sportolók megterheléséhez a biológiai, fizikai kondíció tekintetében. Ezért indokolt az, hogy amikor elérik azt a kort ‑ itt akár már 35 éves korról is beszélhetünk ‑, amikor nem képesek ezt az igénybevételt teljesíteni vagy ennek megfelelni, akkor egy olyan életjáradékot kapjanak, ami segíti őket abban, hogy az életük hátralévő részében valami olyan más, hasonló szakmai feladatot tudjanak ellátni vagy egy olyan hivatást találjanak, folytassanak, ami következik az előző tevékenységükből. Ennek a segítésére szolgál ez az életjáradék.

25 év professzionális ‑ hangsúlyozom, professzionális ‑ munka a feltétele ennek az életjáradéknak, 40 éves kor fölött lehet igénybe venni. Ha kiszámoljuk azt, hogy alapesetben egy fiatal táncos, ha elvégzi a főiskolát, akkor, mondjuk, 22 éves korban tudja elkezdeni ezt a tevékenységét professzionálisan, és ha ehhez hozzáteszünk 25 évet, akkor megkapjuk azt az időt, amitől kezdve ez az életjáradék rendelkezésükre tud állni. A feltétel az, hogy egy állandó társulat tagjai legyenek, ennek a társulatnak nemzeti minősítése legyen, és főállásúként vegyék igénybe ezt az életjáradékot.

Az előbb említett előadó-művészeti törvény 43. §-a értelmében a balettművészeti életjáradékra jogosultak voltak eddig is azok a személyek, akik a Magyar Nemzeti Balettnél, a Győri Balettnél, a Pécsi Balettnél vagy éppen a Szegedi Kortárs Balettnél ‑ tehát ez egy meghatározott kör ‑ vagy ezeknek a jogelődjeinél összesen legalább 25 éven át ‑ ide nem értve a képzés idejét ‑ magántáncosi vagy tánckari tevékenységet főfoglalkozásszerűen ‑ ez is hangsúlyos ‑ folytattak. Ezek felelnek meg a törvény további feltételeinek.

(9.10)

A hivatásos táncművész szakma kérte azt, hogy úgy változtassuk meg ezt a szabályozást, hogy terjesszük ki ezt a balettművészeti életjáradékot további négy kategóriára. Itt előtérben van számunkra a néptánc, tehát a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vagy régi nevén a Honvéd Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Budapesti Operettszínház Tánckara. Ezek azok, amelyek nemzeti minősítéssel rendelkező intézmények. A vitát megelőlegezve, van még egy másik ilyen minősítés, hogy nemzeti intézmény, a Nemzeti Táncszínház, de miután az befogadószínház, nincs állandó társulata, tehát értelemszerűen, ha ezeket az együtteseket, akiket az előbb felsoroltam, oda vendégjátékra hívnák meg, akkor ezekre már érvényes más módon ez a táncművészeti életjáradék.

Ahogy említettem, a Magyar Táncművészek Szövetsége volt a kezdeményező ebben az ügyben, és mi Lázár János képviselőtársammal, akit szintén megkerestek, és engem is megkerestek, szívesen álltunk e mellé a javaslat mellé. Azt kérem önöktől, hogy mérlegeljék ennek a javaslatnak az értelmét és a fontosságát. Arra szeretném felhívni a figyelmet ‑ itt már részben elkezdtük a vitát lefolytatni a fis­kussal, a Nemzetgazdasági Minisztériummal ‑, hogy a számításaink szerint ‑ és ezek elég megbízható számítások ‑ egy, kettő, három, maximum négy embert tud érinteni évente ennek a fajta életjáradéknak az igénybevétele, hiszen azok köre, akik ezt igénybe vehetik, behatárolt; pontosan felsorolt intézményekként a legmagasabb minősítésű intézmények. Az előadó-művészeti törvény értelmében a nemzeti minősítéshez való eljutás és az ezzel kapcsolatos kedvezmények, támogatások igénybevétele nagyon szigorú feltételekhez kötött.

Úgy látom ‑ bízom benne, hogy nem fogják ezt megcáfolni ‑, hogy ez a fajta minősítési rendszer, amit a kormányzásunk elején, 2011 környékén elkezdtünk kidolgozni a szakmai szervezetek részvételével, az egy olyan szabályozást jelent, amelyik, nyilván a kultúra területén kizárólag objektív kritériumokról nem beszélhetünk, de mégiscsak egy megbízható minősítési rendszert jelent, és azon túl, hogy természetesen a kulturális vállalkozások, különböző szakmai műhelyek támogatására mindig lehetne több pénzt is fordítani, mint amennyit fordítunk, ettől eltekintve a szakma konszenzusát, az egyetértését bírja ez a minősítési rendszer, amelybe bele lehet kerülni. Tehát elméletileg bővülhet ez a kör más táncegyüttesekkel is, de a nemzeti minősítéshez való hozzájutás elbírálásának a módja, az eljárásrend, és azoknak a szakmai hitele, akik ebben a minősítésben részt vesznek, garantálja azt, hogy ez nem egy olyan zsák, aminek nincsen alja, hanem világosan behatárolható a kör és a tevékenység, amelyet érint. Tehát ahogy említettem, egy és négy fő között tervezhető az, hogy kik azok a művészek, akiket ilyen módon foglalkoztatnak, és hozzájuthatnak majd ehhez az életjáradékhoz.

Kérem a Ház támogatását ebben az ügyben, és ahogy említettem, a kormány első körben nem kívánt állást foglalni, úgyhogy most kíváncsian várom a kormány véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban. Én magam azt kérem, hogy támogassa ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy miniszter úr ez esetben képviselői minőségében mint előterjesztő szólt, így kötelességem megkérdezni államtitkár urat a kormány képviselőjeként, hogy kíván‑e most szólni. (Jelzésre:) Hoppál Péter államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos ügyben képviselői önálló indítvánnyal járult az Országgyűlés elé az emberi erőforrások minisztere, országgyűlési képviselőként a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, és azt gondolom, hogy egy fontos társadalmi igényt tisztáz ez a jelenlegi, a parlament előtt fekvő törvényjavaslat.

Az imént miniszter úr pontosan rámutatott az előzményekre. Tehát valóban, 2011-ben az ország helyzetét áttekintve, a kormány egy olyan javaslattal élt az Országgyűlés felé, amely szerint a korkedvezményes nyugdíj elmúlt évtizedekben ellenőrizhetetlen módon történt túlburjánzását az ország stabilitása érdekében szabályozott keretek közé kellett tenni. Azt gondolom, hogy ekkor egy nagyon nemes gesztust tett egyébként a törvény ‑ amennyiben annak idején mi jegyeztük a módosító indítványt ‑, amennyiben a balettművészek vonatkozásában egy kivételt fogalmazott meg. Magyarán, az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt, ahogy miniszter úr ezt jelezte, egy 25 éves tevékenység után lehetővé teszi, hogy egy átmeneti időszakra, tehát az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig egy átmeneti járadékban, ebben a bizonyos balettművészeti járadékban részesülhessenek azon művészek, akikre a szigorú kritériumrendszer érvényes volt.

Azonban természetes módon valóban a Magyar Táncművészek Szövetsége az azonos diplomával rendelkező, tehát táncművészeti diplomával rendelkező nemcsak balettművészek, hanem immár a táncművészet másik nagy ágán, a népművészet területén tevékenykedő művészek számára is kinyitni szándékozta ezt a kedvezményt.

Miniszter úr nagyon pontosan fogalmazott, hogy itt ez a kedvezményezetti kör nem jelent több százezres terhet a magyar államgazdaság számára. Itt tulajdonképpen pár tucat művészről van szó, akik ezzel a kedvezménnyel élnek. Számítsunk csak gyors fejszámolással! Azok a művészek, akik elvégzik a Táncművészeti Főiskolát, és 22 éves korukban friss diploma birtokában, magas szakmai előremenetel után lehetőséget kapnak, hogy az itt jelzett négy, nagy hagyománnyal rendelkező balettegyüttes valamelyikében ‑ ugye, a törvény eddig csak rájuk terjedt ki, a Magyar Állami Operaházban működő Nemzeti Balettre, a Győri Balettre, a Pécsi Balettre és a Szegedi Kortárs Balettre ‑, akik már pályájuk kezdetén ezen együttesekben társulati tagságot kaphatnak, az már önmagában egy nagy presztízsű elismerés. Tehát azt mondhatjuk, hogy jó volt az eddigi törvényi szabályozási kivétel, hiszen akik ezekben a társulatokban 25 éven keresztül tevékenykedhetnek, ha ők 47 éves korukban ‑ amikor elgondolhatjuk, hogy ezek a már gyerekkoruktól kezdve, 5-6 éves koruktól fogva nagyon erőteljes napi dresszúra alatt álló művészek, akik elképesztő módon terhelik a csontrendszerüket, az ízületeiket ‑ ott vannak, hogy már nem érzik magukat színpadképesnek, és erről sok esetben orvosi papír is van, igenis legyen egy lehetőség arra, hogy ha ők nem kívánnak a társulatban más módon tovább működni, vagy akár oktatói, tanári pályára menni, akkor egy átmeneti járadékban részesülhessenek. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát, hogy nagyon kevesen éltek ennek a kedvezménynek a lehetőségével.

Ugyanakkor, aki jól ismeri a néptáncosok körét, az amatőr együttesekben is láthatjuk, hogy a mindennapos mozgás vonatkozásában is igenis nagyon nagy intenzitást fejtenek ki azok a gyerekek, akik a néptánc területén dolgoznak, és láthatjuk, hogy a színpadon milyen teljesítményt nyújtanak, és nemcsak az egész Kárpát-medencében, hanem a határon túli diaszpóraterületeken is milyen kulturális önazonossággal bír az, amikor a néptánc tevékenységében alkotó módon részt vesznek helyi közösségek.

(9.20)

Igen ám, de vannak professzionális együtteseink, akik a legmagasabb szinten reprezentálják évtizedek óta a nemzetközi színtéren is a kodályi, bartóki úton indulva és a táncházmozgalomban megerősödve a legmélyebb gyökerű magyar kultúrát, a magyar népművészetet. Azt gondoljuk, hogy ez a fajta kedvezménykibővítés, ami a törvénymódosítás előterjesztésében szerepel, jogos és igazságos. Tehát a táncművészeti szakmában az azonos diplomával rendelkező művészek számára nemcsak a balettosoknak, hanem immáron majd a néptáncosoknak is lehetővé teszi az említett kedvezményi kör igénybevételének lehetőségét.

Előre gondolom, hogy ellenzéki képviselőtársaim részéről fölmerülhet az a kérdés ‑ ezért kicsit megelőzném ‑, hogy mi van azzal a dicső múlttal, amikor még 25 év után bármelyik művész nyugdíjba mehetett. Hát, az nem volt olyan dicső múlt, tisztelt képviselőtársaim, mert 2011 előtt, amikor az öregségi nyugdíj előtti 25 éves művésznyugdíjat igénybe vették a művészek, nagyon sanyarú feltételekkel vehették csak igénybe.

Nem véletlen, hogy az elmúlt fél évszázadban lehetőséget kapó művészek sorából mindössze 500-an éltek ezzel a lehetőséggel. Tehát ma a statisztikai adatok szerint 500 művésznyugdíjas van, olyanok, akik ezt még a régi rendszer szerint vették igénybe. S miért? Azért, mert az a mostani értéken egy 100 ezer forint körüli juttatást biztosított. Ez igazságtalan, mert nem ismeri el a magyar művészet lényegét, nem ismeri el annak megfelelő pozíciójában az értékét. Amikor mi szakítottunk ezzel a hagyománnyal, akkor egyúttal a művészek megalázásával is szakítottunk, illetve az ország gazdasági lehetőségeihez igazítottuk a korábban rossz szabályozási környezetet.

Azt mondhatjuk tehát, hogy manapság, amikor végre arról intézkedik a kormány, hogy 15 százalékos általános bérfejlesztést hajt végre a kulturális szférában, és január 1-jétől több mint 20 ezer kulturális közalkalmazott számára 15 százalékos béremelést kezdeményezett Balog Zoltán miniszter úr, s ezt a kormány támogatta és elfogadta, akkor azt mondhatjuk, hogy a 20 ezer fős közalkalmazotti létszámhoz viszonyítva a korábbi csökkentett értékű művésznyugdíj 500 fős igénybevétele majdnem hogy elenyésző létszám. Ehhez viszonyítottan is az a pár tucat ember, akik ma a 157 ezer forintos, átlagosan 160 ezer forintra taksált átmeneti járadékban részesülnek, tehát balettművészeti, majd a kezdeményezés folytán táncművészeti járadékban részesülnek, nos, ez a 160 ezer forintos nyugdíj vagy nyugdíjszerű ellátás sem jelent olyan nagy kihívást, ezért a művészek kevés esetben élnek ezzel a kedvezménnyel. A nemzetgazdaságot tehát nem fogja megrengetni. Az lehet az esetlegesen további felmerülő kérdés, hogy ennek a költségvetési fedezete biztosított‑e. Igen, a költségvetési fedezete biztosított ennek a kedvezménytételnek.

Annyit szeretnék még befejezésül az indítványt tevő miniszter úrnak, képviselőtársamnak, valamint a tisztelt Országgyűlés felé tisztelettel jelezni, hogy ‑ mint ahogy ezt ő is jól tudja ‑ a népi kultúra magasabb szintű pozicionálása érdekében a kormányzat a Hagyományok Háza pozícióit egy nagyon jelentős csomagban tovább erősíti. Nemcsak hogy felújítjuk 5,5 milliárd forintos nemzeti forrásból a Hagyományok Háza székhelyét, a Budai Vigadót ‑ a Pesti Vigadó csodálatos állapotban már a közönség rendelkezésére áll ‑, hanem a Hagyományok Házát a legmagasabb presztízsű nemzeti intézmények sorában tovább emeljük, és egy határon túli hálózati kiépítés terveit most állítja össze a Hagyományok Háza.

Nagyon szeretnénk, ha ezt az örökséget, ezt az ezredéves népművészeti örökségünket, amelynek a táncházmozgalommal már egész komoly hálózati rendszere épült ki, a legmagasabb szintű állami háttérintézményünkkel, a Hagyományok Házával egy szakmai innovációs keretbe tudnánk foglalni. Tehát a konzervatív nemzeti kormány gondolkodásában kiemelt szerepet kap napjainkban és a jövőben is a népművészet és a népi kultúra támogatása.

Ezért is gondoljuk úgy, hogy Balog Zoltán és Lázár János előterjesztése, ami a parlament elé került, mindenképpen támogatandó, és arról tudok beszámolni, hogy a kormány természetesen jó szívvel támogatja a kedvezményezetti kör említett együttesekkel történő kibővítését és a balettművészeti járadék táncművészeti járadékká történő átalakítását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Csak kötelességem kiegészíteni, hogy három képviselő adta be a törvényjavaslat módosítását, és nyilván csak véletlenül nem került megemlítésre Dunai Mónika képviselő asszony. (Dr. Hoppál Péter: Ő később csatlakozott hozzá!) Aki aztán csatlakozott, de ezt annyira megtette, hogy vezérszónok lett belőle, így most a vezérszónoki felszólalások körében mint a Fidesz vezérszónokát Dunai Mónikát szólítom. Parancsoljon!

DUNAI MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz képviselőcsoportja támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, annak a céljával egyetértünk, történetesen azzal, hogy a balettművészeti életjáradék terjedjen ki a táncművészekre is, ilyen módon ennek a járadéknak a jogosultsági köre és az igénybe vevők köre is bővülhessen. Összességében örömünkre szolgál és üdvözlünk minden olyan előterjesztést, amely a művészetet kiemelten kezeli, és a művészeket erkölcsileg és anyagilag is jobban megbecsüli, illetve a megbecsülésüket növeli.

Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény értelmében jelenleg balettművészeti életjáradékra az a személy, az a balettművész jogosult, aki a Magyar Nemzeti Balettnál, a Győri Balettnál, a Pécsi Balettnál, a Szegedi Kortárs Balettnál vagy ezek jogelődjeinél összesen legalább 25 éven át, ide nem értve a képzés idejét, magántáncosi vagy tánckari tevékenységet főfoglalkozásszerűen folytatott és megfelel a további törvényi feltételeknek.

A jelen javaslat azt fogalmazza meg, hogy a hatályos jogszabályban nevesített négy szervezetnél foglalkoztatott munkavállalókon kívül további négy nagy múltú társulatnál foglalkoztatott táncművész számára nyíljon meg a jogosultság a táncművészeti életjáradék igénylésére, ha 25 évet a törvényben elő­írt művészeti szervezeteknél táncművészként tel­je­sített. A javaslat a jogosultak körét bővítené ki, egyéb lényegi vonatkozásaiban a juttatás teljes rendszerét nem érintené. Az ellátási forma megnevezésének változása miatt szükséges az összes érintett jogszabály módosítása, amely kizárólag jogtechnikai jellegű, és része a jelen előterjesztésnek. A javasolt, beemelni kívánt négy nemzeti minőségű együttes a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, amely korábban a Honvéd Táncegyüttes volt, és a Budapesti Operettszínház.

A törvény személyi hatályának kiterjesztése a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Budapesti Operettszínház vonatkozásában véleményünk szerint, frakciónk szerint teljes mértékben indokolt. Az ország legnagyobb nemzeti minősítésű néptáncegyüttesei kiváló táncművészeti produkciókkal népszerűsítik a hazai kulturális értékeket országszerte külföldön egyaránt. Kiemelkedő tehetségű és képességű táncművészek foglalkoznak ezekben az együttesekben. A szintén nemzeti minősítésű Budapesti Operettszínház professzionális táncművészei nélkülözhetetlenek a zenés színházi produkciókból. E nagy­hírű és jelentős múltú együttesek művészei számára megbecsülést jelentene, további biztonságot nyújtana, ha a táncművészeti, balettművészeti életjáradékra jogosulttá válnának.

A jelen helyzet feloldására véleményünk szerint megoldást jelent a balettművészeti járadék táncművészeti járadékká alakítása, a jogosultak körének ilyen irányú bővítése. A balettművészeti életjáradék fentiek szerinti átalakítása táncművészeti életjáradékká, továbbá kiterjesztése a három nagy hivatásos néptáncegyüttes, valamint a Budapesti Operettszínház tánckari foglalkoztatottjaira évente ‑ ahogyan miniszter úr és államtitkár úr is említette ‑ átlagosan egy-két fő néptáncművészt, a Budapesti Operettszínház esetében is nagyságrendileg évente egy-négy táncművészt érintene.

(9.30)

A számítások a főfoglalkoztatásban alkalmazott művészeket veszik alapul.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján a Fidesz-frakció jó szívvel ajánlja önöknek elfogadásra ezt a törvényjavaslatot, mert meggyőződésünk szerint a táncművészet és a magyar művészek megbecsülését szolgálja ez az előterjesztés. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Korózs Lajos képviselő úr következik.

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezen a törvényjavaslaton, kezdeményezésen elég hamar túl tudunk lenni. Sok mindenben támogatjuk az előterjesztőket, bár meg kell mondjam, és elsősorban miniszter úr felé jelzem, hogy a tegnapi nap folyamán nyújtottunk be Kunhalmi Ágnes képviselőtársammal módosító indítványt hozzá. Várom majd a bizottsági ülést, hogy támogatja‑e a kormánypárti oldal.

Én elsősorban arra szeretnék hagyatkozni, amit miniszter úr említett. Azért mondtam, hogy elég gyorsan túl tudunk lenni ezen az előterjesztésen, mert távol áll tőlem, hogy kinyissuk azt a kaput, amit Hoppál Péter államtitkár úr már egy picit kinyitott itt a korkedvezményes nyugdíjak kapcsán (Balog Zoltán: Csak feszegetett.), úgyhogy ezt most hagyjuk. Igen, persze, abban voltak olyan dolgok, amiken kellett változtatni, én magam soha nem állítottam azt, hogy a nyugdíjtörvény olyan statikus, mintha gránitszilárdságú lenne. Ahhoz mindig hozzá kell nyúlni, mindig igazítani kell rajta, hiszen újabb és újabb kihívások vannak az életben. Ámde ez az előterjesztés, ahogy itt többen is említették, a táncművészek irányába egyfajta nyitást jelent, hiszen régebben ezen a területen a művésznyugdíj volt, ami az igénybevételek után lehetőségként adódott a művészvilágban, illetve később a balettművészeti életjáradék. Nézzék, ezt a kezdeményezést annál is inkább nagyon értékesnek, fontosnak tartom, azon túl, hogy ez nem fogja megrengetni a nyugdíjkasszát vagy az államháztartást, mert pontosan tudjuk, hogy bár lényegesen többen vannak, mint akikről szó van, csak életkorban nem lesznek ott, hogy igénybe tudják venni a művészek nagy tömegben.

A népművészet rajongójaként, ugye, a táncművészetet különösen támogatom ebből a szempontból. Pontosan tudom, hogy ha valaki férfi létére 25 éven keresztül a kalotaszegi legényest táncolja, és betölti a 48-50. életévét, akkor örül, ha még normálisan járni tud ‑ ezt egy picit idézőjelbe tettem. Annál is inkább, mert bizony azok az ízületi, csontrendszeri megterhelések felérnek azzal, mint amit például elszenvednek a balettművészek. Tehát ebből az aspektusból a Szocialista Párt ezt az előterjesztést támogatni kívánja.

Az államigazgatási feltételek, amelyeket az előterjesztő megemlített, szintén helyénvalóak, akár a 25 év, és az, hogy akkor biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezhet. Ez egyértelmű, mert két ellátást nem lehet igénybe venni, hogy állományban is van és a járadékot is folyósítják számára. De azt hiszem, jól emlékszem, a balettművészeti életjáradéknál is ez így volt, hogy a biztosítási jogviszonyt a kérelem napján meg kellett szüntetni, mert a kettő együtt nem folyósítható.

Szeretném megjegyezni azt, és ez szintén az előterjesztés kapcsán örvendetes, hogy rendszeres pénzellátásban nem részesül, illetve biztosítási jogviszonyban nincs, de tettek kivételt, az özvegyi nyugdíjban, a baleseti hozzátartozói nyugdíjellátásban és a hadigondozottak, nemzeti gondozottak ebből kikerültek; nagyon helyesen, mert én is azt gondolom, az nem lenne rendjén, hogy ha valaki ilyen ellátással rendelkezik, akkor elessen ettől a kedvezménytől, amiről szó van.

Szeretném, ha majd miniszter úr kitérne arra, miért gondolták azt, hogy február 28-ig benyújtható, és május 1-jétől kerül folyósításra. Most csak kérdezni szeretném a praktikus oldalát, hogy ha most elfogadásra kerül a törvény, akkor mi az az igazgatási menet, ami indokolja azt, hogy csak május 1-jétől kerül megállapításra a folyósítás. Hangsúlyozni szeretném, hogy az indítványunk arról szól, és kérdezem is miniszter urat, hogy elfogadhatónak tartanák‑e, ha ezt a művészjáradékot esetleg a szobrászokra vagy később a zenészekre, vagy akár egy időben a szobrászokra és a zenészekre is ki lehessen terjeszteni.

Hangsúlyozni szeretném, hogy egyébiránt támogatni fogjuk ezt a kezdeményezést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dúró Dóra képvi­selő asszony, a Jobbik vezérszónoka következik. Parancsoljon!

DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Természetesen a Jobbik is támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot, illetve annak elfogadását, elvi vita nincs is közöttünk sem a táncművészet megítéléséről, sem pedig ennek a javaslatnak a támogathatóságáról.

Ugyanakkor néhány észrevételt szeretnék tenni, egyrészt ezzel a törvénnyel kapcsolatban, másrészt pedig egy kicsit tágítva ennek perspektíváját, általánosságban a táncművészek helyzetével kapcsolatban Magyarországon. Egyrészről le kell szögezni, hogy óriási lehetőségek vannak a magyar kultúra számára magában a táncban, mind a külföldi megjelenések tekintetében, Magyarország megítélésének vonatkozásában, másrészt pedig belföldön is. Nekem szívügyem, hogy minél több gyermeket minél korábban szoktassunk néptáncra, járassunk néptáncra, mert egyszerre a zenei érzéket fejleszti, egyszerre a mozgást fejleszti, egyszerre pedig hagyományőrzésben is részt vesznek. És azoknak a készségeknek köszönhetően, amelyeket így elsajátítanak, az élet más területein is, más tudományterületeken is akár jobban tudnak teljesíteni ezek a gyerekek. Ezért is van talán nagyobb jelentősége ennek a törvényjavaslatnak, mint amennyi figyelmet kap, akár bizottsági szinten is maga a tánc vagy a táncművészet, és itt az Országgyűlésben is.

Az első kérdésem az lenne, hogy egy kicsit furcsa az a jogi helyzet, hogy két miniszter, illetve Dunai Mónika képviselő asszony csatlakozik, és ők nyújtják be a javaslatot. Mi volt az oka annak, hogy a kormány nem kívánt állást foglalni ezzel kapcsolatban első körben? Hiszen itt nem nagyon merült fel az ellenzék részéről sem ellenérv, olyan óriási költségvetési vonzata ennek nincsen, ahogy miniszter úr is mondta, ráadásul, ha évente egy-négy emberről van szó, akkor gyakorlatilag egy kvázi személyre szabott törvényhozásról van szó. Tehát egy kevés embert érintő, de nagy jelentőségű változtatásról van szó.

Miniszter úr is említette, hogy szigorú feltételekhez van kötve ennek az életjáradéknak a folyósítása. Érdemes átgondolni azt, hogy ez helyes‑e, hogy így van. Tudom, hogy van egy feltételrendszer az előadó-művészeti törvényben az együttesekre vonatkozóan, a különböző kategóriák, és lehet ehhez kötni nyilvánvalóan a táncművészeti életjáradék folyósítását. Ez egy logikus, érthető és mindenki számára világos érvelési rendszer.

Csakhogy, ha már ilyen kevés emberről van szó, évente egy-négy emberről, ahogy miniszter úr említette, akár az felmerülhet, hogy egyedi elbírálás alapján más táncművészek is, akik akár nem ezeknek az együtteseknek a tagjai, de olyan kiemelt jelentőségű és magas színvonalú művészeti tevékenységet fejtenek ki, ami alapján érdemesnek tartanánk őket arra, hogy erre az életjáradékra jogosultak legyenek; felmerülhet, hogy akár miniszteri elbírálás alapján ők is jogosulttá váljanak ennek az életjáradéknak a folyósítására. Tehát ezt a szigorú feltételrendszert talán egy kicsit rugalmasabbá lehetne tenni, talán mások számára is meg lehetne nyitni a lehetőséget azzal, hogyha nemcsak ezekhez az együttesekhez kötnénk, és nem zárnánk ki a többi művészegyüttesben tevékenykedő művészeket ebből.

A második, ami szintén egy kisebb bővítést rejthet magában, az az, hogy ha a képzési idő alatt kifejtett művészeti tevékenységet is figyelembe vennénk. Akár itt is lehet egyedi elbírálást alkalmazni, tehát nem feltétlenül kell azt mindenki számára figyelembe venni, hogy a képzési idő beleszámítson az életjáradék folyósításába.

(9.40)

Bár, megjegyzem egyébként, emellett is szólhatnak érvek, hiszen nagyon sok művész már a képzési idő alatt olyan színvonalú művészeti tevékenységet fejt ki, amit mások, mondjuk, a későbbiekben sem. Tehát itt, mivel művészetről van szó, és mivel kis létszámú maguknak a táncművészeknek a társadalma Magyarországon, ezért ilyen egyedi elbírálásra, ilyen rugalmasabbá tételre szerintem a képzési idő vonatkozásában is lehetőség lenne, ha ezt is figyelembe vennénk bizonyos esetekben, az itt kifejtett művészeti tevékenységet is elismerve ezzel.

Ezek olyan felvetések, amelyeket inkább továbbgondolásra javaslok az előterjesztők figyelmébe. Természetesen ezek nélkül is támogatni tudjuk az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most képviselői felszólalás következik. Kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki. Előre bejelentett felszólaló képviselőként azonban Simon Róbert képviselő úr jelentkezett, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

SIMON RÓBERT BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy a táncos pálya a testet igénybe vevő komoly fizikai megterhelés miatt nagyon rövid. Más művészeti ágakkal ellentétben a táncművészetben, annak bármelyik műfaját tekintjük is, lehet az balett, néptánc vagy modern, kortárs tánc, a biológiai vagy esztétikai értelemben kevésbé színpadképes előadóknak már nincsen fellépési lehetőségük. Egy átlagos ember adottságait vizsgálva és a modern színpadi táncművészet követelményeit figyelembe véve a nagyfokú megterhelés 35 éves kor felett már komoly problémát jelent a test számára. 35-40 éves kortól a táncosok terhelhetősége csökken, így korlátozott mértékben foglalkoztathatók.

Különleges adottságokkal kell rendelkezni ahhoz, ezért nagyon ritka, hogy valaki a professzionális követelményeknek 40 éves kor felett is megfeleljen. Ebben az értelemben a táncművész pálya befejeződése tehát nem az egyén döntése, hanem a körülmények következménye, vagyis szükségszerű állapot.

2012-től Magyarországon a korhatár előtti nyugdíjakkal együtt a művésznyugdíjak is megszűntek, korhatár előtti ellátássá alakultak; a kedvezmények megszerzésére ettől az időponttól kezdve nincsen lehetőség. A művésznyugdíj megszűnését követően a hatályos jogszabályok alapján országosan négy kiemelt balettegyüttes tagjai 25 év táncművészeti tevékenység után jogosultak hivatásgyakorlatukkal összefüggő balettművészeti életjáradék igénybevételére, abban az esetben, ha megfelelnek a törvényben rögzített követelményeknek. A jelenlegi szabályozás szerint a balettművészeti életjáradék a Győri Balettnél, a Magyar Nemzeti Balettnél, a Pécsi Balettnél, a Szegedi Kortárs Balettnél vagy ezek jogelődjeinél, összesen legalább 25 éven át, ide bele nem értve a képzés idejét, magántáncosi vagy tánckari tevékenységet főfoglalkozásszerűen folytatott táncművészekre vonatkozik.

A Magyar Táncművészek Szövetsége tavaly márciusban jelentette meg a nemzeti táncprogramot, azt a 80 oldalas dokumentumot, amely többek között a szakmai nyugdíj kérdésével is foglalkozik. A Magyar Táncművészek Szövetsége több egyeztetés után azt a kérést fogalmazta meg és terjesztette elő a kormány irányába, hogy a balettművészeti életjáradék kerüljön kiterjesztésre további négy társulatra. Az általunk most tárgyalt törvényjavaslat a miniszterek urak által nyilván ezért került előterjesztésre. A javasolt négy nemzeti minősítésű együttes: a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes ‑ korábban Honvéd Együttes ‑, a Duna Művészegyüttes és a Budapesti Operettszínház tánckara.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a nemzeti minősítésnél egy pillanatra megállok. 2012-ben jelent meg az előadó-művészeti szervezetek minősítését tartalmazó miniszteri rendelet. Az emberi erőforrások minisztere rendeletének 1. melléklete tartalmazza a nemzeti minősítésű előadó-művészeti szervezeteket, míg a 2. mellékletben a kiemeltnek minősített előadó-művészeti szervezeteket sorolja fel.

A jogszabály értelmében a nemzeti kategóriában szereplők fenntartója az állam vagy maga az együttes, ha az állammal szerződésben áll, és tagjainak legalább 70 százaléka szakirányú felsőfokú, vagy a közalkalmazotti törvényben előírt végzettséggel rendelkezik. A rendelet szerint, idézem: „Nemzeti előadó-művészeti szervezetté az a szervezet minősíthető, amely állami fenntartású vagy az állammal közszolgálati szerződést kötött és amely magyar előadó-művészeti életben betöltött szerepe, művészeti tevékenysége, a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték és minta közvetítése szempontjából kiemelkedő jelentőségű.” Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzeti előadóművészi minősítéssel rendelkező szervezeteknek a jogszabályban meghatározott néző- és előadásszám mellett magas teljesítménycélokat és követelményeket kitűzve kell a legmagasabb szakmai minőségi követelményeket teljesíteni.

Győr város országgyűlési képviselőjeként a kezdetektől nemzeti minősítéssel rendelkező Győri Balett és az EMMI között megkötött közszolgálati szerződésből idézek. „A Győri Balett táncművészeti előadó-művészeti tevékenységet végez, amelynek célja Győrött, Magyarországon és a határon túli területeken, külföldi helyszíneken igényes, értékes táncprodukciók létrehozása, bemutatása, repertoáron tartása, továbbá a hazai táncművészet fejlődésének elősegítése és minél szélesebb közönségréteghez való eljuttatása. Tevékenységével gyarapítja a táncművészet értékeit, ápolja és fejleszti a társadalom kulturális szellemi állapotát, a hazai táncművészeti kultúrát, elősegíti a magyar kulturális emlékezet és az egyetemes tánckultúra fenntartását. Tudatos és koncepciózus tevékenységgel vállalja a határon túli magyar kultúra és táncművészet ápolását és népszerűsítését, illetve a hazai nemzetiségi táncművészeti élet kibontakoztatásának elősegítését.”

Mindezeket azért tartottam fontosnak elmondani, hogy érzékeltessem azt, hogy az érintett jogszabály-módosítások négy olyan együttest érintenek, amelyek nemzeti minősítéssel rendelkeznek. Az előadó-művészeti törvény személyi hatályának kiterjesztése a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Budapesti Operettszínház vonatkozásában véleményem szerint teljes mértékben indokolt. Az ország legnagyobb nemzeti minősítésű néptáncegyüttesei kiváló táncművészeti produkciókkal népszerűsítik a hazai kulturális értékeket országszerte és külföldön egyaránt, ezért kiemelkedő tehetségű és képességű táncművészeket foglalkoztatnak.

A szintén nemzeti minősítésű Budapesti Operettszínház professzionális táncművészei nélkülözhetetlenek a zenés színházi produkciókból. Ezen nagy hírű és jelentős múltú együttesek művészei számára komoly megbecsülést jelentene, továbbá biztonságot nyújtana, ha a táncművészeti életjáradékra jogosulttá válnának.

A magam nevében, úgy is, mint a Kulturális bizottság tagja, támogatom a törvénymódosítást, vagyis a balettművészeti életjáradék átalakítását táncművészeti életjáradékká, továbbá annak kiterjesztését a három nagy hivatásos néptáncegyüttesre, illetve a Budapesti Operettszínház tánckari foglalkoztatottjaira. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány nevében Hoppál Péter államtitkár úr jelentkezett szólásra. Tessék!

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgatva a vezérszónoki hozzászólásokat és a képviselői megnyilvánulást, szeretném megköszönni az együttműködésüket. Örülök, hogy nemcsak a kormány, hanem az ellenzéki frakciók vezérszónokai is támogatásukról biztosították az előterjesztést.

Néhány dologra, amiket képviselőtársaim felvetettek, szeretnék röviden reagálni; egyrészt, hogy kinyitható‑e, vagy esetleg tovább nyitható‑e a most megnyitandó kapu. A kormány álláspontja szerint ennek a kedvezménynek a bővítése éppen a szükséges és elégséges mértéket üti meg. Tehát ha további bővítéseket tennénk, akkor még azutáni bővítésekre is sor kellene hogy kerüljön. Úgy látjuk egyébként, hogy nem csak a néptáncosok körére terjed ki, magam is emellett érveltem az imént; de igazából, amikor az előterjesztő úgy gondolkodott, hogy a Magyar Nemzeti Balett esetében a Magyar Állami Operaház tánckara számára biztosított eddig kedvezményt a törvény, és a másik hasonló állami nagy intézmény, a Budapesti Operettszínház vonatkozásában is szükséges lenne a tánckar számára megadni ezt a kedvezménylehetőséget, akkor éppen a néptáncos kört egy kicsit bővítette, hiszen az Operettszínház tánckara nem feltétlenül csak néptáncügyekben kell hogy teljesítményt nyújtson a színpadon.

(9.50)

A képzési idő merült fel még bizottsági elnök asszony, képviselőtársunk részéről. A képzési idő beszámításának kérdésköre bonyolult lehetőségeket nyitna meg, merthogy van passzív idő, van aktív idő, úgyhogy ennek a bonyolultságát nem hiszem, hogy jó lenne magunkra vállalni. Az a biztonságos, amikor a végzettség megszerzését igazoló okirat dátumától, illetve a társulati tagság kezdetétől tudjuk datálni. Ez egy biztos számítási alap. Látom, hogy a szocialista frakció vezérszónoka, korábbi államtitkár is egyet­értőleg jelzi, hogy valóban bonyolulttá tenné a szabályozásban az idő számítását. Úgyhogy ezért is nem javasoltuk az előterjesztőknek a képzési idővel történő bővítést.

Miért országgyűlési képviselői indítványként kerül a parlament elé? Balog Zoltán miniszter úrral gyorsan konzultáltam erről. Azt jelezte, hogy ‑ a kormány egy körben ezt az ügyet már tárgyalta, és akkor passzív álláspontra helyezkedett ‑ azért, mert az idei parlamenti ülésszak során már nem ment volna végbe az a kormányzati belső egyeztetési, a nemzetgazdasági tárcával történő egyeztetésifórum-folyamat, ami után a kormánykabinet-ülésekre, majd a kormányülés jóváhagyására igényt tarthatott volna. Tehát kifutott volna az időből, a mostani parlamenti cikluson túlnyúlt volna a kezdeményezés végigvitele, ezért döntöttek úgy Lázár miniszter úrral ‑ majd később valóban Dunai Mónika képviselő asszony csatlakozott az előterjesztéshez ‑, hogy ilyen módon hamarabb kerüljön a parlament elé ez a szabályozás, amivel a teljes szakmai közvélemény egyetért, sőt, kezdeményezőként léptek föl ebben a kérdéskörben.

Végül engedjenek meg egy utolsó megjegyzést ‑ ami ugyan nem merült fel -: a kedvezmé­nye­zet­ti körnek mégiscsak sokkal szélesebb bázisa van a művészek világában ma már Magyarországon, és büszkék lehetünk arra, azt hiszem, frakcióálláspontunktól teljesen függetlenül, hogy a magyar kultúra legmagasabb szintű reprezentánsai számára a Magyar Művészeti Akadémia és a kormány kezdeményezésére létrehozott Nemzet Művésze kitüntető címmel létrejött az a nagy nemzeti művészpanteon, amely a ma élő, 65. évüket már betöltött, Kossuth-díjjal rendelkező és nemzetközi kitekintetésben is magas presztízst szerzett művészek számára hét művészeti ágban összesen 70 művész számára biztosítja a Nemzet Művésze címet, amely 650-660 ezer forint nettó járandósággal jár havonta.

Azt gondolom, olyan magas szintre emelte a legmagasabb szintű művészek megbecsülését Magyarországon négy évvel ezelőtt és két évvel ezelőtti bevezetéssel ez a kormányzati szándék, amely ‑ hogy mondjam ‑ a mostani kezdvezményezetti kör fölé egy olyan bázist épített, amely méltó a magyar kultúra legmagasabb értékhordozóihoz.

Köszönöm szépen még egyszer, hogy az előterjesztők által benyújtott indítványt az elhangzott hozzászólásokban önök is támogatták. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Sneider Tamás képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke, a Jobbik képviselője jelentkezett szólásra. Parancsoljon!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Itt már mindenki kifejtette a támogató véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban. Nyilván ezt én is megteszem, és én is örülök, hogy még ha csak néhány művész számára is, de lehetőség nyílik arra, hogy egy normális életvitelt élhessenek akkor is, amikor fizikailag már nem tudják teljesíteni azt a követelményt, ami a színpadon vár rájuk vagy várna rájuk. Továbbra is ott maradhatnak a művészvilágban, de már egy életjáradék-támogatással más funkciót is be tudnak tölteni, és továbbra is egyébként értékes tagjai lesznek és lehetnek a művészvilágnak.

Amiért én igazából szót kértem, az az, hogy szinte idézhetném az összes képviselőtársamat, akár ál­lam­titkár urat is azzal kapcsolatban, hogy bizony ez az életjáradék azért szükséges, mert elkopnak az ízületek, nem tudják olyan intenzitással és olyan minő­séggel végezni a munkájukat, a művészeti mun­kájukat, ami elvárható lenne.

Én nagy örömmel vettem tudomásul a művészvilágtól külön is, hogy végre van egy olyan előterjesztés, amelyben a kormány elismerte, hogy vannak olyan területek, vannak olyan szakmák, ahol egyszerűen nem lehet 60-65 évesen ugyanazokat a követelményeket elvárni, mint jóval fiatalabb korban. Ugyanakkor viszont egy kicsit reagálva államtitkár úrra, azt azért szomorúan veszem tudomásul, hogy jelen pillanatban csak ezt a kört érinti akár a művészvilágon belül is az életjáradék bevezetése, mert azért mindenki tudja Magyarország gazdasági helyzetét, nagyjából önök is, még a számokat is lehet, hogy jól tudják, hiszen az elmúlt három évben 470 milliárd forinttal nagyobb szociális hozzájárulási adóbevétel folyt be a kormányzathoz, ami azért lehetővé teszi, hogy a nyugdíjak vagy életjáradékok mértékén növelni lehessen vagy éppen ki lehessen szélesíteni ezt a kört. 470 milliárdból lehet, hogy nemcsak ez a körülbelül négy személy kaphatna életjáradékot, hanem mások is.

Kicsit úgy érzem magam egyébként, mintha közel száz évet visszarepülnék az időben, ugyanis jelen pillanatban egy nagyon drákói nyugdíjrendszerünk van, és mi, jobbikosok szeretnénk feltörni ezt a drákói nyugdíjrendszert, szeretnénk, ha ezt minél jobban ki lehetne szélesíteni, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy ha színesíteni lehetne, mint minden nyugat‑európai országban, lennének különböző lehetőségek arra, hogy bizonyos szakmákban hamarabb elmehessenek nyugdíjba az ott dolgozók.

Nem is akarnék kitérni nyugat‑európai rendszerekre, hogy ott mennyire fejlett, cizellált nyugdíjrendszerek alakultak ki. Nálunk az elmúlt pár évben, 2011 óta nagyjából pont az ellenkezője ment végbe, mint a nyugati vagy éppen a közép‑európai világban, mi pont az ellenkezőjét cselekedtük: egy rendkívül drákói, rendkívül egysíkú rendszert vezettünk be.

Nemegyszer elmondtam már a parlamentben, hogy lehetetlen dolog azt kérni egy mentőstől, hogy egy 120 kilós beteget a 4. emeletről lehozzon, vagy egy tűzoltótól azt kérni, hogy a 30-40 kilós felszereléssel felrohanjon a 10. emeletre, és mentse az életeket. Ezért is érdekes számomra, hogy egy viszonylag szűk körnek hál’ istennek sikerült kilobbiznia ‑ és a szakma is ebben segítette őket ‑, hogy változtassanak az ő helyzetükön, létrejöjjön ez a járadék, ugyanakkor viszont jóval nagyobb tömegek ‑ akiknek persze, mondhatom azt, hogy nyilván nagyobb költségvetési kihatással jár a nyugdíjrendszerük megváltoztatása ‑ viszont nem tudják elérni ugyanezt. Pedig akár az alábbi két példából is jól látható, hogy lehetetlent kíván a jelenlegi kormányzat tőlük. Mondhatnám azt is, hogy örülök annak, hogy ez a három, négy vagy akár öt ember, aki ebben a járadékban fog részesülni, nem fog közmunkára kerülni, miután a pályafutásának a végére ért, hiszen az előbb említett szakmákban ez a helyzet, hogy közmunkásként végzik 25-30-35 év munka után a pályájukat. Kérdezem én: vajon ezt érdemlik‑e ezek a személyek, hogy így, egy ilyen karrierrel kelljen az utolsó éveiket befejezni?

Azért mondtam az előbb, hogy kicsit száz évvel ezelőtti vitákra emlékeztet a mai, mert akkor kezdődött el a nyugdíjrendszer kialakítása Magyarországon. Én emlékszem jól, kimondottan mezőgazdasági dolgozók esetére, hogy először mindössze a gazdatiszteknek adta meg a tisztelt Ház akkor a nyugdíj lehetőségét, és ezzel végre kinyílt az a kiskapu, hogy elinduljon a további támogatás, a nyugdíjrendszer átalakítása. 1936-ban relatív csekély számú, négyezer gazdatiszt megkapta a lehetőséget, hogy nyugdíjba vonulhasson, majd utána ’38-ban már ezt ki tudták bővíteni a mezőgazdasági munkavállalók szinte majdnem teljes körére, és később, miután elvették a földjét a magyar parasztságnak, 1961-ben a földjük beadása után mint téesztagok ők is már nyugdíjba vonulhattak. Így szép lassan kialakult és növekedett a nyugdíjjogosultak köre.

(10.00)

Abban bízom, hogy ez a folyamat most el fog indulni, hiszen amit önök itt elmondtak, egytől egyig, az mind-mind ezekre a szakmákra is érvényes, bármikor idézni lehet ezeket a gondolatokat, és én valószínűleg meg is fogom tenni az elkövetkező vitákban, amikor ilyen dolgokról lesz szó. Önök is látják azokat a szakmákat, látják azokat a nehézségeket, amiket nem egyszerű áthidalni fizikailag, és ezért bízom benne, hogy tovább tudjuk majd növelni és alakítani Magyarország nyugdíjrendszerét.

Utoljára, utolsó gondolatként tényleg csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a magyar államnak jelen pillanatban bőven van mozgástere arra, hogy változtasson a nyugdíjrendszeren, hogy akár bevezesse azt, hogy bizonyos esetben 40 év munkaviszony után is nyugdíjba lehessen vonulni. Úgyhogy én abban bízom, hogy a művészeti életjáradék, pontosabban a táncművészeti életjáradék megváltoztatása után tovább tudunk majd lépni, és mind a művészvilágban, mind messze azon túl ki lehet bővíteni ezt a lehetőséget. Úgyhogy végezetül még egyszer csak azt tudom mondani, hogy nagyon örülök ennek az előterjesztésnek, főleg ilyen szempontból, mert én ebben látok sokkal nagyobb összefüggéseket és lehetőségeket is az elkövetkező hónapokban vagy az elkövetkező években. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván‑e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom.

Megkérdezem Dunai Mónikát mint jelen levő előterjesztő képviselőt, kíván‑e reflektálni. (Dunai Mónika jelzésére:) Parancsoljon!

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a frakciók hozzáállását ehhez az előterjesztéshez. Ritka az olyan előterjesztés, amikor nemcsak a kormánypárti képviselők és frakciók, hanem az ellenzéki frakciók vezérszónokai is támogatólag szólnak hozzá az előterjesztés tartalmához, és egyetértenek a céljával. Azonban érdekes kanyart vett most az utolsó felszólalás a Jobbik részéről. Egyrészt köszönjük a pozitív hozzáállást, köszönjük a javaslatokat is, amelyeket a vezérszónoki körben képviselőtársaink, a vezérszónokok elmondtak, azonban Sneider Tamás az utolsó felszólalásában megnyitott egy olyan vitát, ami nem a jelen előterjesztés témája, hanem egy korábbi, tehát az előző parlamenti ciklusban meghozott törvénnyel és annak az utóéletével kapcsolatos.

Abban az időben, az elmúlt parlamenti ciklusban a kormány felelősen átgondolta azt, hogy ezt az előrehozott nyugdíjkérdést hogyan rendezi. Ez egy korábban kialakult, még az 1990 előtti időszakban kialakult rendszer volt, amely nagyon-nagyon sok ponton igazságtalanságokat tartalmazott, nemcsak a társadalom más csoportjai szemében, hanem maguknak az érintetteknek a szemében is, hiszen nagyon sok olyan ember volt, aki 42-44 évesen nem akart volna ‑ ereje teljében volt ‑ nyugdíjba vonulni, és nem is vonult, csak papíron, utána elment dolgozni, és még utána 20-25 éven keresztül folytatta a keresőtevékenységet. Fájdalmas és nehéz vita volt az akkori, de ezt meghozta az akkori kormány, illetve a Fidesz-KDNP-frakció támogatását bírta. A társadalom is egyetértett ezzel, hiszen az igazságtalanságokat kiegyenlítette. Az, hogy egyetértett a társadalom ezzel és az érintettek többsége is, arra az a legfőbb bizonyíték, hogy ezt követően 2014-ben, tehát a 2011‑es módosítás után 2014-ben ismét a Fidesz-KDNP-többséget választotta meg a magyar emberek többsége, akkor kétharmados aránnyal. Azt gondoljuk, hogy ez a kérdés mára nyugvópontra jutott, mindazonáltal mi nyitottak vagyunk arra, hogy tovább finomítsunk.

Például ez az előterjesztés is azt a célt szolgálja, hogy ezt a rendszert ott, ahol jogos ‑ és itt többen is elmondták a mai vita során, hogy az egészségi állapot, az ízületek kopottsága miatt, a fokozott fizikai igénybevétel miatt a balettművészetnél, és kibővítve, a táncművészeti ágazatnál igenis indokolt a bővítése ‑, ezeket az apróbb korrekciókat mi meghallgatjuk, meghalljuk a szakma részéről is, és meghalljuk itt a Ház falain belül is, és ennek a módosítására mi készek vagyunk. Az egész rendszerhez, a korábbi rendszerhez való visszatérésben nem vagyunk érdekeltek, és azt nem is szeretnénk. Azt gondoljuk, hogy az ilyen javaslatokat, amelyeket ma megtettek a vezérszónoki körben, ezeket viszont érdemes lesz megfontolni.

Köszönjük szépen nemcsak a vezérszónoki hozzászólásokat, javaslatokat, hanem a kormány támogatását is ebben az ügyben. Volt egy olyan kérdés Korózs Lajos részéről, ha jól emlékszem, hogy miért ilyen felállásban, két miniszter úr és jómagam terjesztettük be ezt az előterjesztést. Nincs ebben semmi sandaság, ahogy államtitkár úr is elmondta; látható, hogy a kormány támogatja ezt az előterjesztést, tehát nem a kormány ellenében nyújtottuk be, és bírja a balettművészekre és a táncművészekre vonatkozó jogszabály-módosítási előterjesztés a kormány igenjét is. Egyetlenegy dologra még engedjék meg, hogy röviden kitérjek, amit érintettek is a vitában, félig-meddig kérdésként is felmerült, de kellő hangsúlyt még nem kapott, mégpedig az, hogy itt említettük, hogy 1-2-3-4 személy az, aki pluszként be tud majd kerülni a következő években évente, ennek az életjáradéknak a hatálya alá tud esni. Fontos kiemelni, hogy nemcsak azok, akik ezután igénylik, a törvény meghozatala után, illetve 2017. február 28-áig igénylik, és akkor válnak jogosulttá, igényelhetik ezt az életjáradékot, hanem visszamenőlegesen, aki 2014-ben lett volna jogosult vagy 2015-ben vagy 2016-ban, az idén lett volna jogosult, ennek a törvénynek a megszületése előtt, ők is kérhetik.

És így egy olyan statisztikai adattal még kiegészítésképpen végezetül szeretnék önöknek szolgálni, hogy 2014-ben az említett most beemelendő négy, a három néptáncegyüttes és a Budapesti Operettszínház balettművészei közül összesen plusz 6 főt érint. 2015-ban ebből a négy együttesből 4 főt, 2016-ban, ebben az évben 5 főt és a jelenlegi számítások szerint 2017-ben összesen 3 főt. Tehát összességében 2017-től, amikor megigénylik a járadékra való jogosultságot, összesen jövőre 18 fő bővüléssel számol a javaslat, és onnantól kezdve fog beállni ez az 1-2-3-4 fő évente.

Még egyszer köszönöm szépen a hozzászólásokat, az észrevételeket, a javaslatokat, a támogató nyilatkozatokat mind a frakcióknak, mind képviselőtársaimnak és a kormánynak. Köszönöm szépen, elnök úr.

Felszólalások:   1   1-22   23-34      Ülésnap adatai