Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Furcsa paradoxona az életünknek, a közéletünknek is az, hogy a viharfelhők közül is előbújik a nap, egyszerűbben szólva: minden rosszban van valami jó is. A jó jelesül most az - ahogy az előttem szólók is erről megemlékeztek -, hogy a nemzetpolitikai sorskérdésekben egyetértésre jutottak a parlamenti pártok. A rossz viszont az a veszély, az a fenyegetés, amit az ukrán oktatási törvény jelent a magyar kisebbségre nézve és valamennyi Ukrajnában élő kisebbségre nézve.

Nem vigasztalhat bennünket az a tény sem, hogy Ukrajnában a lakosság mintegy 20 százaléka tartozik valamilyen kisebbséghez; őket ugyanúgy sújtja. Nekünk a külhoni és elsősorban most jelesül a kárpátaljai magyarságért érzett és viselt felelősségünkkel kell törődni, és annak érdekében kell szólnunk.

Az országgyűlésihatározat-tervezet kilenc olyan nemzetközi többoldalú vagy kétoldalú egyezményt sorol fel, amelyet az ukrán oktatási törvény sért; megismétlem, kilencet, és mellettük vagy közöttük ott van az ukrán alkotmány is. Ez tehát a helyzet jogi kérdése, amit nincs időm és talán nem is szükséges kifejteni, hiszen az előttem szólók részletesen elmondták, hogy milyen szerzett jogokat von el az ottani kisebbségektől, köztük a magyarságtól.

(19.30)

De nem csak jogi kérdés. A józan észnek is ellentmond egy ilyen törvény, hiszen azok a fiatalok, akik nem tanulhatnak az anyanyelvükön, alapvetően esélytelenségre vannak ítélve. Ezért elfogadhatatlan szakmai szempontból is az ukrán oktatási miniszter vagy államtitkár asszony érvelése, amelyet többször is hallhattunk, aki azzal érvelt a törvény mellett, hogy ők esélyegyenlőséget akarnak biztosítani az Ukrajnában élő kisebbségeknek azzal vagy azért, hogy megtanulhassák az ukrán nyelvet.

Ez egy fából vaskarika. Az embernek a fejlődéséhez az ad alapvetően esélyt, ha az anyanyelvén tanulhat, amelyre született, amelyet jól ismer, amelyen gondolkozik, amelyen olvasni tud. Emellett nem kizárva, sőt erősítve természetesen azt, hogy az adott országnak a nyelvét is ismerje, hiszen az ottani cégeknél és munkahelyeknél így tud majd igazán boldogulni.

Elfogadhatatlan az is, hogy az ukrán partnerekkel folytatott megelőző tárgyalásokban az ukrán fél biztosította a magyar tárgyalófeleket arról, hogy megoldják ezt a kérdést. Nem oldották meg. Ezért tehát felmerül az ukrán vezető politikusok szavahihetősége is, amelyre mi, kereszténydemokraták különösen is érzékenyek vagyunk. Elfogadhatatlan számunkra minden olyan képmutatás, álságos ígéret, amely egyszerűen szólva hazugságot jelent, és a szószegés vádja jelen esetben igaz ítélet.

Ezért tehát azt várjuk az ukrán politikai tényezőktől, hogy döntsék el végre, hogy Európához akarnak-e tartozni, amit olyan szerződések aláírásával igazoltak eddig, amelyek aláírására vagy az ahhoz való csatlakozásra senki nem kényszerítette őket, ezeket önként vállalták. Ha pedig Európához akarnak tartozni, ebből az következik, hogy azokat a normákat, amelyeket aláírásukkal vállaltak, kövessék a mindennapokban, hozzanak olyan törvényeket és jogszabályokat, amelyek jelesül most a kisebbségek jogait is védik.

Végül köszönetet szeretnék mondani a kormánynak, a külügyminiszternek és a Külügyminisztériumnak azért a határozott fellépésért, amelyet az elmúlt napokban mutattak. A magunk részéről mi is ezt fogjuk tenni minden nemzetközi fórumon, én személy szerint az Európa Tanácsban, ahol továbbra is ezt a vonalat képviseljük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)