Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról, valamint az egyes törvényeknek az egészségkárosodás mértékére vonatkozó új minősítési rendszer és a rehabilitációs járadék bevezetésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Bejelentem önöknek, hogy a kormány részéről meghatalmazással Juhász Gábor államtitkár úr képviseli az előterjesztőt. Önök az előterjesztést T/4321. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/4321/12. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat, azok számára és összefüggéseire figyelemmel, összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, abszolút többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés javaslatomat elfogadta.

Megnyitom a vitát az ajánlás 1-7. pontjaira. Írásban nem jelentkezett senki, viszont helyben jelentkezett Keleti György képviselő úr, akinek így megadom a szót 5 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen még a cím sem takarja a szolgálatiidő-pótlékot, a módosító indítványok többsége mégis a szolgálatiidő-pótlékhoz csatlakozik, erről is szeretnék néhány szót szólni. Mindenekelőtt azért, mert a korábbi időszakban létezett ez a fajta intézmény a Magyar Honvédségnél, ami azt jelenti, hogy 2001-ig, ameddig nem vált külön a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak jogállásáról szóló törvény és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonáinak jogállásáról szóló törvény, addig általánosságban valamennyi szervezetre, tehát a honvédségre, rendőrségre, határőrségre, és sorolhatnám, kiterjedt ez a fajta meghatározás, hogy szolgálatiidő-pótlék.

Azt tartom rendkívül komoly és jelentős dolognak, hogy ez a törvényjavaslat kiterjeszti ezt a jogkört és lehetőséget, és a honvédségnél szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses katonák számára is visszavezeti, visszahozza a szolgálatiidő-pótlék intézményét. Mint említettem, a módosító indítványok döntő többsége ezzel foglalkozik. A honvédelmi és rendészeti bizottság szavazása alapján, amely igazodott értelemszerűen a kormány javaslataihoz, megmaradt az eredeti elképzelés. Én mégis, ha megengedik, egy mondattal kiegészítve azt mondanám, hogy mivel olvasható volt benne Szabóné Müller Timea frakciótársamnak egy módosító indítványa, amely átveszi a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak jogállásából eredő beosztást évekre és százalékokra, ezt a bizottság elutasította, nem támogatta még egyharmad sem. Ennek ellenére én magam benyújtottam egy kapcsolódó módosító indítványt, erről szeretnék néhány mondatot mondani.

A dolog lényege, hogy az eredeti törvénymódosítás a minisztert hatalmazza fel arra, hogy állapítsa meg a szolgálatiidő-pótlék mértékét és azokat a szolgálatiidő-határokat, amelyekhez köthető. Azt gondolom, hogy egy ilyen nem túl jelentős, de mégiscsak anyagi elismerést jelentő, illetményszerű kifizetésnek kell legyen olyan feladata is, hogy megpróbálja itt tartani az állományt, épp ezért az eredeti elképzelés szerint 10 év szolgálati idő felett kapnának csak ilyen pótlékot a szerződéses katonák. Én meg azt gondolom, hogy szükséges lenne ezt a kort lejjebb vinni, és már 5 év szolgálati idő után adni ilyen pótlékot, azon egyszerű oknál fogva, mert ma a hadseregben a szerződéses katonák átlag szolgálati ideje 4,8 év, ami talán azt jelentené, hogy ennek a pótléknak a bevezetése révén jobban lehetne kötni. Hiszen az egy érték, amilyen kiképzést a hadsereg beléjük öl, forintban is kifejezve. Vagyis az ő megtartásuk a hadsereg számára jelentős kedvezményt jelentene.

Ugyanakkor beadott egy módosító indítványt Rába képviselőtársam is, ami hasonló módon elvenné a miniszter jogkörét az önálló döntéstől, és törvényben szabályozná. Azt gondolom, a holnapi kormányülésnek kell elfogadnia azt a konstrukciót, amit támogatni tud, és a következő zárószavazásnál pedig a parlamentnek kell erre vonatkozóan dönteni. Azt hiszem, ez a természetes.

Befejezésül azt a gondolatot szeretném elmondani, hogy ma beszéltem a Honvéd Szakszervezet vezetőjével, aki azt is jelezte, hogy ők nagyobb összegű szolgálatiidő-pótlékot vártak, az illetményalapnak megfelelően számítva. A jelenlegi törvényjavaslat maximum 25 százalékban gondolkozik. Ők nagyobbra számítottak, és elmondásuk szerint a tárcánál, ők legalábbis úgy tudják, rendelkezésükre áll ez az összeg. Én pedig az itteni államtitkár asszonyi expozéból, illetve korábban még a honvédelmi miniszter sürgősségi indítványkor elmondott beszédéből arra emlékszem, hogy ők ennek az összegnek a fedezetét látják a jelenlegi költségvetésben. Tehát azt gondolom, helyes az az értékelés, amit a Honvéd Szakszervezet vezetői mondtak, hogy a szolgálatiidő-pótléknak ez a fajta visszaállítása jelentős dolog, de azt kérem tőlük, hogy a jelenlegi lehetőségeknél a 25 százalékkal elégedjenek meg.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Csampa Zsolt, a Fidesz képviselője. Öné a szó, parancsoljon!

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először az általam benyújtott 6. számú módosító javaslathoz szeretnék indoklásul egypár szót szólni. A miniszter úr is elismerte, és a bizottságban is elismertük azt, hogy 2004 óta nemzetbiztonsági stratégiánk gyakorlatilag hol van, hol nincs. Ez pontosan annyit jelent, hogy 2000-ben az Orbán-kormány fogalmazott meg először egy nemzetbiztonsági stratégiát, 2002-ben kellett volna ezt továbbvinni, 2004-ben a kormány elfogadott valamilyen stratégiát nemzetbiztonsági stratégia néven. De ami a legfontosabb, a módosító javaslatom arra irányult, hogy ágazati stratégiák hiányában per pillanat, akár békeidőszakról, akár minősített időszakról beszélünk, gyakorlatilag nincsenek felelősök, nincsenek kidolgozott stratégiáink.

Azt gondolom, hogy az a módosító javaslat, amit már kapcsolódó módosító javaslatként is úgy fogalmaztunk meg közösen, és frakcióm támogatását is bírja, a honvédelmi miniszterhez rendeli, és a honvédelmi miniszternek ad egyfajta olyan jogkört és lehetőséget, hogy az ágazati miniszterekkel egyeztetve fogadják el ezeket a stratégiákat, és ő legyen a központi irányítója. Remélem, hogy ezt majd a tárgyalás során, akár a holnapi napon a kormány részéről támogatásban fogják részesíteni.

Keleti képviselőtársam felvetéséről, mind a két kapcsolódó javaslatról azt gondolom, hogy ha visszanézzük a szerződéses állomány rotációs rendszerét, nagyon jól tudjuk, hogy azok a kimutatások azt bizonyítják, hogy az állomány megtartására, miután 1-1,5 év a kiképzési idő, utána pedig kivonultak, ez jó indok, illetve jó irány az, ha egy picit csökkentünk a 10 éven.

(18.30)

Abban a gondolatomat továbbfejtve, amit Rába képviselő úr benyújtott, akár az, hogy ne a miniszter legyen az, aki megállapítja, hanem tényleg legyenek garanciális elemek, azt gondolom, akár a törvényben, ez részünkről is elfogadhatóvá válik.

Az az anomália, amit két mondatban Keleti képviselő úr itt említett, a minisztérium, illetve a szakszervezetek közötti kapcsolattartás, illetve ki mit fogad el, természetesen mi nem látunk oda, illetve nem voltunk jelen. Azt gondolom, per pillanat az már előremozdítja a mostani lehetőséget és a mostani helyzetet, hogy beszélhetünk egyáltalán egyfajta szolgálati pótlékról, ami megnövelheti a katonák fizetését. Ezáltal gyakorlatilag hosszú távon tudjuk biztosítani nekik egy előmeneteli rendszerben is azokat a garanciákat, hogy életképes élet- és munkakörülmények megtartásaképpen a családot is otthon tudják támogatni.

Bár nincs itt Karsai képviselőtársam, de azt gondolom, hogy jó lenne, ha elgondolkodna a kormányzati oldal azon, hogy a Hszt.-nek azon módosítása, amely egy életpályamodell, és amit képviselőtársam is beterjesztett - és most Karsai képviselőtársamról beszélek -, elég fontos számunkra. Pont picit kapcsolódhat ahhoz, hogy tíz évről öt évre, de mégiscsak legyen egy perspektívája annak a katonának, aki belép a rendszerbe, hogy hova tud eljutni, hogyan tud eljutni egyfajta életpályamodellhez.

Ez mindenféleképpen fontos, és itt is szeretném megerősíteni azt, amit már az általános vitában is elmondtunk, hogy mi várjuk azt a megkeresést akár egy ötpárti egyeztetés során, hogy mind a Hszt.-t, mind a Hjt.-t rázzuk gatyába. Tényleg, valójában a katonák érdekéről és a rendvédelmi szervek érdekéről beszélünk abban az esetben, ha tényleg nem egy évben ötször módosítunk egy törvényt, bár tudjuk azt, hogy törvényeket alkot a Ház, és annak megfelelően kell a Hszt.-t, Hjt.-t is valamilyen szinten igazítani, de nem ártana tényleg egy ilyen XXI. századi életpályamodellnek megfelelően, a járandóságoktól kezdve az előmeneteli rendszerig gyakorlatilag biztosítani a jövőre szóló pályát.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Mécs Imre, az MSZP képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Mind a három előttem felszólaló nagyon fontos dolgokat említett, amelyekhez szeretnék csatlakozni, illetve amelyeket szeretnék nyomatékosítani.

Keleti képviselő úr javaslata, hogy tíz évről öt évre szállítsuk le a határt, amelytől pótlékot kapnak a szerződéses katonák, nagyon életszerű. Talán még ennél lejjebb is lehetne menni, hiszen jól tudjuk, ahogy itt hallottuk az adatokat, hogy átlagban az öt évet nem töltik ki a sorkatonák, holott nagyon nagy értéket jelentenek a gyakorlott és megbízható öreg katonák, akiket feltétlenül jutalmaznunk kell. Rába képviselő úr is ezt támogatta, és erre tett javaslatot.

Amit Csampa képviselő úr mondott az életpályamodellekről, az nagyon alapvető és rendkívül fontos; az, hogy a honvédség minden tagja számára világos életmodellek álljanak rendelkezésre. Ez vonatkozik a tisztikarra, a tiszthelyettesi karra és vonatkozik a szerződéses katonákra egyaránt. És semmilyen törvényhozási akció során ezt ne lehessen megsérteni. Ezek nem szerzett jogok, hanem egy világos szerződéskötést jelent. Tehát az egyén szerződést köt az állammal, szerződést köt a hadsereggel, hogy ő öt évet szolgál, tíz évet szolgál, elvégzi az orvosi egyetemet, belép a hadseregbe, és tíz évet szolgál, és így tovább.

Ilyen modellek vannak az ismert nagy hadseregekben, a Bundeswehrben vagy a brit hadseregben, és nekünk is erre kell törekedni, hogy világos, áttekinthető, transzparens életmodellek álljanak rendelkezésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezt stabilan tartsuk is.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A monitoromon nincs több felszólalási igény, úgyhogy a részletes vitát lezárom.

Kérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Bólogat, tehát szeretne, így államtitkár úré a szó. Parancsoljon!

JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Mielőtt bárki arra gondolna, hogy illetéktelenség okán képviselem itt a kormányt, tisztelettel bejelenteném, hogy Vadai Ágnest helyettesítem ebben a vitában, és ilyen módon én képviselem a kormány álláspontját ennek a zárszónak az elmondásakor. Nem személyi kérdés történt tehát a minisztériumban, úgy, ahogy az elnök úr ezt különben nagyon helyesen és korrekten el is mondta, csak arra gondoltam, hogy aki figyelemmel kíséri a vitát, nagyon meglepődik, hogy egy ezen a szakterületen tán nem ismeretlen nevű, de mégis nem ide pozicionált államtitkár mondja a zárszót.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek után a törvényjavaslat november 28-ai általános vitájának összefoglalása során kiemelésre kerültek a törvényjavaslat benyújtásával összefüggő hozzászólások. Megismerve a benyújtott módosító javaslatokat, a jelen zárszóban így csak egyes, nem támogatott módosító javaslatokkal összefüggésben szeretném a kormányzati álláspontot rögzíteni.

Elöljáróban megismétlem azonban a kormányzati készséget a jogállási törvények koncepcionális szintű, jövő évi ötpárti egyeztetése vonatkozásában. Mindezt azért teszem, hogy a kormányzat nevében deklaráljam, hogy a kormány mérlegeli az ellenzéki szempontokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem elégséges egy módosító javaslatot jó szándékkal, pozitív cél érdekében megfogalmazni. Adott esetben például egy tartalmilag elfogadhatónak tűnő módosító javaslat elutasításához is vezethet, ha meglévő törvényi felhatalmazás helyébe léptetéssel éppen az eredeti felhatalmazások vesznének el.

Karsai alelnök úr egyik módosító javaslatának elutasításához tehát az vezetett, hogy a pénzügyi szabályok meghatározására vonatkozó hatályos miniszteri rendelet, felhatalmazás alkalmas a szolgálatiidő-pótlék részletszabályainak meghatározására, az általa javasolt konkrét felhatalmazás viszont a 3/2002-es HM-rendelet, illetve a HM-illetményrendelet jogalapját szüntetné meg. Nem támogattuk hát.

Az alelnök úr másik módosító javaslata a szolgálatiidő-pótlék mértékét érinti. Abban igaza van az alelnök úrnak, hogy a pótlék számításának az alapilletményhez kötése differenciáltabb rendszert eredményezne, mint az illetményalaphoz, tehát az Országgyűlés által évente meghatározott mértékhez kötés, a rugalmasabb rendszer költségvetési igénye ugyanakkor jóval nagyobb lenne, amely a tárca jövő évi költségvetésébe nem illeszthető bele. És ebből a szempontból az éves költségvetés a kisebb probléma.

Csampa Zsolt képviselő úr módosító javaslatát egyes tervezési okmányok vélt hiányával indokolja. Tisztelettel jelzem, hogy a honvédelmi fejezet éves költségvetése a védelmi tervezés rendszerében évente gördítésre kerülő tízéves tervek rendszerén keresztül kapcsolódik a NATO és az Európai Unió védelmi tervezési rendszeréhez. E rendszerben a költségvetési kiadású ad hoc ötletek más pontokon fejlesztési problémákat és forráshiányokat vetnek fel.

Visszatérve Csampa képviselő úr honvédelmi törvény felhatalmazásaihoz tett módosító javaslatához, a kormányrendelet és a kormányhatározat, mint az köztudott, nem szinonim fogalmak. Ha a nemzetbiztonsági stratégiától kezdődően valamennyi biztonságot érintő szektoriális stratégia kormányzati tárgykör, e rendszerbe nem illeszthető rendeleti szinten egy feltételezett védelmi igazgatási stratégia, amelynek ráadásul a tartalmi elemei nem rögzítettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én semmilyen tárgykörben nem mernék támogatni egy olyan felhatalmazást, amelynek tartalma és határai ködösek. A honvédelem területén különösen óvatos lennék. A koncepcionális szintű politikai egyeztetések éppen az ilyen új kérdések körvonalainak meghatározására szolgálnak.

A kormányzat konszenzusorientáltsága adott. Ennek határait azonban értelemszerűen az ellenzéki padsorokban ülők szavazatai is befolyásolják. Mindezekkel együtt külön köszönöm Keleti György képviselő úrnak, Mécs Imre képviselő úrnak és Csampa Zsolt képviselő úrnak a vitában tanúsított jó szándékú részvételét. Kérem, hogy a törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító javaslatokkal kiegészítve, támogató szavazataikkal elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)