Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e valaki még szólni. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. Akkor megkérdezem Juhász Gábor államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván válaszolni, az általános vitát lezárom.

(18.50)

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/4177. számon, az emberi jogi bizottság ajánlását pedig T/4178/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót ismét Juhász Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek ismét 15 perc áll rendelkezésére, hogy gondolatait megossza velünk.

JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A rendőrségről szóló törvény módosítására a hatálybalépése óta első alkalommal az idei év első felében került sor. E módosítás ugyanakkor a politikai konszenzus eredményeként kialakult független rendészeti panasztestület beiktatása, valamint a gumilövedék mint tömegoszlató eszköz megszüntetése kivételével kizárólag a rendőrség és a határőrség integrációjához szükséges rendelkezéseket tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy az Rtv. módosítása rendészeti szakmai szempontból nem halasztható tovább, a jelenlegi társadalmi-jogi viszonyoknak megfelelő, számos ponton alapvetően új megközelítést igénylő törvényi szabályozás szükséges.

A törvényjavaslat a következő főbb csomópontok mentén módosítja a hatályos törvény rendelkezéseit:

1. A javaslat felülvizsgálja az Rtv. - első félévi módosítása során a politikai pártok között kialakult konszenzusnak megfelelően - intézkedést foganatosító rendőr azonosításával kapcsolatos szabályait. Tartalmilag a rendelkezés biztosítja, hogy a rendőri intézkedések, eljárások során az intézkedő rendőr minden kétséget kizáróan azonosítható legyen.

2. A javaslat az alkotmányos garanciáknak megfelelően rögzíti az igazoltatás szabályait, konkrétan meghatározza, hogy a személyazonosság megállapítására mely esetekben kerülhet sor: közrend, közbiztonság védelme érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, az igazoltatott vagy más személy jogainak védelme érdekében.

A 3. csomópont korszerűsíti az Rtv. kép- és hangfelvételre vonatkozó szabályait. A tárgybeli rendelkezések pontosításra kerülnek, továbbá alkotmányos követelményeknek megfelelően kerül szabályozásra a rögzített felvételek megőrzési ideje is.

A kormány által a közlekedésbiztonság területén hirdetett nulla tolerancia követelményének megfelelően megtiltja a forgalomban való részvételt abban az esetben, ha a jármű vagy vezetőjének állapota a közúti forgalom biztonságát veszélyezteti. Ezen túlmenően a jármű kulcsait kötelezően rendeli elvenni, és a járművet, ha az a forgalmat akadályozza, el kell szállíttatni a jövőben.

A javaslat tartalmazza a rendőrség által egyes létesítmények vagy védett személyek védelme érdekében lezárható területekre vonatkozó részletes szabályokat is. A lezárható területek alkotmányos garanciával ellátott szabályozását biztosítja, hogy a rendőrség vezetőinek hivatalból rendszeres időközönként felül kell vizsgálniuk a lezárás indokoltságát és jogszerűségét.

A 6. terület mentén a javaslat lehetőséget ad biztonságvédelmi zóna kialakítására a védett személy tartózkodási helye, illetve a külön jogszabályban kijelölt létesítmény körüli közterületnek legfeljebb 50 méteres körzetében. Meghatározza továbbá a biztonságvédelmi zónában alkalmazott intézkedések részletes szabályait.

A 7. terület, figyelemmel arra, hogy az Rtv.-nek a rendőrség adatkezelésére vonatkozó szabályai elavultnak tekinthetők, a fejezet rendelkezései eleddig nem követték az adatkezelésre vonatkozó jogfejlődést, így a fejezet teljes átalakítását tartalmazza. Erre figyelemmel az Rtv. VII. fejezetének szabályai az adatvédelmi biztossal való egyeztetések alapján kerültek megállapításra.

Nem tartalmazza a javaslat az Rtv. titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseinek módosítását, hiszen a nyomozás elrendelése előtt végzett titkos információgyűjtésről, valamint a nyomozás elrendelését követően végezhető adatszerzésről a bűnüldözési célú titkos információgyűjtésről szóló T/4192. számú törvényjavaslat rendelkezik, amelyet éppen ezen napirend után tárgyal majd a tisztelt Országgyűlés.

Kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Rába Lászlónak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának, akinek öt perc áll rendelkezésére. Egészen pontosan: megadnám a szót, de helyette Gál Zoltán képviselő úr fogja elmondani a bizottsági véleményt.

DR. GÁL ZOLTÁN, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen, Rába László helyett engem ért ez a megtiszteltetés, hogy elmondhatom a honvédelmi és rendészeti bizottság döntését. Ennek a döntésnek az a tartalma, hogy a bizottság kormánypárti képviselőinek igen szavazatával és az ellenzéki képviselőtársaink tartózkodása mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a bizottság a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A következő bizottsági előadó következik, Hankó Faragó Miklós képviselő urat illeti a szó.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottságban a javaslattal kapcsolatban nem alakult ki jelentősebb vita. Hogy a bizottság előadója én lehetek, az talán annak is köszönhető, hogy egyedüli hozzászóló voltam a törvényjavaslattal kapcsolatban. Arra irányuló kérdést fogalmaztam meg a kormány jelen lévő képviselőjéhez, hogy a civil szervezetekkel történő egyeztetés megtörtént-e, ami általában az ilyen típusú javaslatoknál nem szokott mindig egyszerű lenni. Ez az egyeztetés tudomásom szerint megtörtént, ez el is hangzott a bizottság ülésén, és egyébként további vita az ülésen nem volt a javaslatról. A bizottság tagjai nagy többséggel támogatták és elfogadták a törvényjavaslat támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Írásban előre négy képviselő jelezte felszólalási szándékát.

Elsőként Gál Zoltán képviselő úr következik, az MSZP frakcióból; őt majd Kontrát Károly követi.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat általános vitájában - bár az államtitkári expozé részletesen indokolta ezt - mégiscsak szóba kell hozni azt a helyzetet, hogy tényleg szükség van-e ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalására és elfogadására, indokolt-e, hogy most az Országgyűlés ezzel foglalkozzon. Ahogy az államtitkár úr említette, sok szakmai érv szól mellette, ugyanakkor felvetődik az emberben, hogy akkor, amikor a rendőrség és a határőrség integrációja folyik - ami hatalmas munka és szükségképpen a szervezet megrázkódtatásával jár együtt, és nyilván még majd idő kell az integráció hivatalos befejezése után is, hogy összerázódjon a két szervezet -, ebben a helyzetben szükség van-e arra, hogy most a rendőrségről szóló törvénynek egy viszonylag nagy lélegzetű módosításába kezdjünk.

A szocialista frakció mérlegelvén a dolgokat arra a következtetésre jutott, hogy bár szólnak ellene érvek - mint ahogy azt említettem -, szükséges, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot vitassa meg, és kétharmados törvényről lévén szó, lehetőleg jussunk egyetértésre és fogadjuk el. Megítélésem szerint ugyanis az államtitkár úr által említett szakmai érvek mellett komoly politikai érv is szól amellett, hogy beszéljünk a rendőrségről. Az a komoly politikai érv is szól mellette, ami a rendőrség körüli helyzetre vonatkozik, ami az elmúlt évben kialakult, azokra a kritikai, sokszor nagyon éles politikai támadásokra gondolván, amelyek a rendőrséget érték, és amelyek természetszerűleg - mindannyian tudjuk - nem tettek jót a rendőrség tevékenységének; egyfajta elbizonytalanodást lehet tapasztalni.

(19.00)

Úgy hiszem, hogy egy tisztességes, korrekt parlamenti vita - ennek a reményét feltételezem, és ennek alapot ad a tavaszi módosítás során kialakult helyzet, konszenzus - segít ennek a helyzetnek a túlhaladásában, segít a politikai erőknek abban, hogy maguk is reálisabban lássák a rendőrség tevékenységét, és azt hiszem, hogy ezen keresztül egyfajta jó hátteret tudunk teremteni a rendőrség munkájához, az elbizonytalanodás feloldásához, és úgy gondolom, hogy ez politikai nézetektől vagy párthovatartozástól függetlenül közös ügyünk lehet és kell is hogy legyen, mert hiszen ennek a helyzetnek a következménye nyilván a közbiztonság, a közrend védelmében megmutatkozó ilyen-olyan problémákban csapódik ki.

Ha már a kritikát említettem, hadd jegyezzem meg - s ez is az úgynevezett helyzethez tartozik -, hogy egy nagyon kedvező változás látszik lenni a magyar rendőrség szervezeti kultúrájában. Arra gondolok, hogy a korábbi években, évtizedekben nem nagyon lehetett tapasztalni azt, aminek a jeleit most már látjuk, sőt dokumentálható is, nevezetesen, hogy a rendőrség maga is kritikusan tekint a tevékenységére, van egyfajta belső megújulási szándék, amit legegyértelműbben éppen az úgynevezett Ignácz-, illetőleg Papp-jelentés bizonyít a tavalyi eseményekkel összefüggésben.

Ez egy rendkívül fontos fejlemény, ami biztató a jövőre nézve is, és pontosan a rendőrségnek ez a belső változtatási igénye, ennek az attitűdnek a megjelenése teszi indokolttá azt, hogy az Országgyűlés próbáljon olyan jogi hátteret adni a rendőrség munkájához, amivel nemcsak az állampolgár jár jól, hanem maga a szervezet is otthonosabban, biztosabban tud mozogni, ami megint csak nyilvánvalóan a tevékenység hatásfokában jelenik meg. Mi tehát ezeknek a szempontoknak az alapján indokoltnak tartjuk, hogy ezzel a viszonylag nagy lélegzetű módosítással az Országgyűlés foglalkozzék, és lehetőleg próbáljunk megállapodni olyan szabályokban, amelyek az előbbieknek megfelelően segítik a rendőrség munkáját.

Ami a benyújtott törvényjavaslatot illeti: az alapvető szempont, aminek alapján azt a tervezetet értékeltük, változatlan - erről sokszor beszéltünk már itt az Országgyűlés előtt -, nevezetesen: annak a kérdésnek a megválaszolását kértük és kérjük számon a törvényjavaslaton, ami körülbelül úgy szól, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a jogállamiság kritériumait a rendőrség tevékenységének hatékonyságával, hogyan lehet a jogállamiság kritériumait úgy érvényesíteni, hogy az erősödjön, anélkül, hogy ez a rendőrség munkájának a nehezebbé tételét eredményezné. Tudjuk, hogy az az ösvény, amelyen ez a dolog megjelenik, meglehetősen szűk, de ez egy olyan kritérium a szemünkben, amiben engedni nem lehet. Tehát akkor, amikor véleményt mondunk erről a törvényjavaslatról, ezt a szűk ösvényt keressük, és az a véleményünk, hogy a módosítások után a törvényjavaslat megfelel ennek a kritériumnak, kiállja ennek a kritériumnak a próbáját.

Nem akarok én most itt a részletekbe belemenni, és ezt bizonyítandó a törvény paragrafusait felidézni, képviselőtársaim - legalábbis akik itt vannak -, gondolom, hogy olvasták. Elég az expozéban is emlegetett rendőri intézkedés átláthatóságára - hogy divatos kifejezést használjak - vonatkozó szabályokat említeni. Idetartoznak a védett személyekkel és a védett létesítményekkel kapcsolatos új szabályok, amelyek, azt hiszem, tényleg garanciákat jelentenek az esetleges rendőri önkénnyel szemben, ugyanakkor a rendőrség számára is olyan feltételeket biztosít, amelyekben otthonosabban mozogva tudják az ezzel kapcsolatos feladataikat ellátni.

És idetartozik a módosításnak egy nagy része, ami az adatkezelésre vonatkozó szabályokat illeti. Úgy hiszem, hogy a szabályok döntő többsége minden szempontból megfelel az európai uniós előírásoknak, megfelel az adatkezelésre vonatkozó egyéb törvényi szabályoknak, és nagyon világos rendszerbe szedi azokat a normákat, ahogy a rendőrség a nagyon érzékeny adatokat egyáltalán kezelheti. Fontos ebből a szempontból, hogy elválasztja a bűnüldözési, a határrendészeti és az igazgatási típusú adatok kezelési szabályait.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Felvetődik az - és maga az indokolás is szól róla -, hogy kellenek-e ezek a szabályok, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unióban átfogó felülvizsgálata folyik ezeknek a szabályoknak. Úgy hiszem, ha ez belátható időn belül be is következik, mégis érdemes nekünk azon gondolkozni, hogy ha csak átmenetileg is, de tegyük tisztába ezt a rendszert, tegyük világosabbá, mert ez számunkra, állampolgárok számára is és a rendőrség számára is hasznos lesz. Később aztán gondolkozhatunk azon, hogy mit kell ezen az uniós szabályok következtében változtatni vagy nem változtatni.

Én bízom abban, tisztelt Országgyűlés, hogy meg tudunk egyezni, közös nevezőre tudunk jutni a legfontosabb kérdésekben, és a törvénymódosítást az Országgyűlés még ebben az évben el tudja fogadni. Azt hiszem, az állampolgárok is jól járnak vele, és jól jár vele a rendőrség is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kontrát Károly képviselő úrnak.

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament az ez év június 25-i zárószavazáskor fogadta el a rendőrségi törvény legutóbbi módosítását, amely hosszú idő után következett be. Mi úgy látjuk, hogy az 1994. évi XXXIV. törvény alapvetően egy jól sikerült törvény, közel 14 éve hatályban van, de ez nem jelenti azt, hogy a módosításáról ne lehetne beszélni. Mi ezt nem is kifogásoljuk. Úgy gondoljuk, ha a módosítás következtében javul a közbiztonság, javul Magyarország polgárainak a biztonsága, az uniós kötelezettségeinknek jobban eleget tudunk tenni, vagy segíti annak a közbizalomnak a helyreállítását ez a törvény, amely tavaly októberben jelentős mértékben megsérült, akkor ez mind önmagában is elegendő ok arra, hogy erről beszéljünk. Nem is zárkózunk el ez elől.

De szeretném elmondani, sajnálatosnak tartom, hogy az a kiérlelési folyamat, az az egyeztetési folyamat, ami egy ilyen fontos törvénynél elengedhetetlenül szükséges, most elmaradt. És szeretném aláhúzni és hangsúlyozni, hogy ennek a törvénynek a 8. §-a a közterületen elhelyezett képfelvevő eszközök használatával kapcsolatban az önkormányzatok számára jelentős kötelezettségeket szeretne előírni. Az önkormányzati szövetségekkel tudomásom szerint nem történt egyeztetés, amit rendkívül sajnálatosnak tartok.

Ami a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség hozzáállását jelenti a benyújtott törvényjavaslathoz: szeretném aláhúzni, hogy ezen hiányosságok ellenére érdemben tárgyaljuk ezt a javaslatot, hiszen már módosító indítványokat nyújtottunk be ehhez a tartalmát illetően jelentős törvényjavaslathoz, amelyek egy része javító, jobbító szándékú olyan módon, hogy pontosítja a szabályozást, másik része pedig elhagy bizonyos tervezett változásokat.

(19.10)

Ha ezeket a módosító indítványokat tudjuk egyeztetni, meg tudunk állapodni ezeknek az elfogadásáról, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem zárkózik el a törvény elfogadása elől. De azt szeretném elmondani és hangsúlyozni itt is, és ebben egyetértek Gál Zoltán képviselőtársammal, hogy a magyar rendőrség és a határőrség integrációja, ami jelenleg folyamatban van - 2008. január 1-jétől lép működésbe, kezdi meg tevékenységét ez az új szervezet -, mindenképpen egy olyan feladatot ró az illető szervek, tehát mind a rendőrség, mind a határőrség vezetésére, személyi állományára, amely megfontolás tárgyává teszi, hogy újabb szabályozással vajon terheljük-e ezeket a szervezeteket, illetőleg az új szervezetet.

A benyújtott törvényjavaslat egyes pontjairól is szeretnék röviden az általános vita szabályaira tekintettel véleményt mondani. Az általunk benyújtott módosító javaslatok javasolják kivenni a tervezetből a biztonságvédelmi zónával, illetve a védett személyekkel kapcsolatos szabályokat. Úgy gondoljuk, hogy a jelenleg hatályos rendőrségi törvény erre vonatkozóan jól szabályozza a kérdést. Ezekkel egy a teendő: ezeket a szabályokat be kell tartani.

Ami a rendőrök azonosításával kapcsolatos, régóta húzódó vitát illeti: úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat szándékait illetően jó szándékú e tekintetben, de nem kellően pontos. A mi módosító indítványaink azt célozzák meg, hogy ezt a feltételt vagy ezt a követelményt megfelelő módon tudjuk biztosítani. Bízom abban, hogy a kormánypárti képviselőtársaim támogatják ezt a módosítást, aminek a lényege az, hogy a rendőr köteles nevét, azonosító számát, szolgálati helyét, valamint az intézkedés tényét és célját az érintett tudomására hozni. A rendőrnek az intézkedés befejezése után közölnie kellene az állampolgárral azt, hogy az intézkedés ellen hol élhet panasszal.

A javaslat egyik pontja álláspontunk szerint alkotmányos aggályokat is felvető szabályozást tartalmaz, amely szerint a közúti közlekedésben részt vevő gépjármű-tulajdonosok személyi tulajdonához való joga sérülne, a tervezet szerint ugyanis a rendőr a jármű kulcsait elveszi - elveszi, hangsúlyozom -, ha a jármű vagy a vezető állapota a biztonságot veszélyezteti. A jelenleg hatályos szabályozásban ez a rendelkezés opcionális - elveheti -, míg a tervezet kötelezővé teszi a kulcsok elvételét a törvényben meghatározott esetekben. A törvényjavaslat - ha tehát a Ház elfogadná ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában - azt eredményezné, hogy nem lenne lehetőség arra, hogy amennyiben a vezető állapota veszélyezteti a biztonságot, de a jármű műszaki állapota egyébként nem, akkor a gépjárműben utazó más személy, a felesége, testvére, gyermeke - lehetne még sorolni az érintett, szóba jöhető személyeket - átvegye a vezetést. Én úgy gondolom, ez nem lehet célja a rendőrségi törvény módosításának, erre nincs szükség. Ha a feltételek fennállnak, a rendőr ma is megteheti. Én úgy gondolom, a jelenlegi szabályozást nem kellene elrontani, mert ami jó, azt ne rontsuk el. Tehát ehhez kapcsolódóan módosító javaslatot nyújtottunk be.

Ugyancsak a 8. § - amit érintettem -, a képfelvevő eszközök szabályozását illetően sem helyes a szabályozás. Én egyébként az önkormányzati vezetőkkel beszéltem, megkérdeztem a véleményünket, megmutattam a törvényjavaslatot, hogy hogyan értékelik, milyen véleményük, milyen észrevételük van, és azt mi beépítettük a beadott módosító javaslatba. Mi úgy látjuk, hogy az önkormányzatokra rendőrszakmai feladatokat hiba lenne átruházni. Úgy látjuk, hogy a képfelvevő eszközökről a rendőrségnek kellene dönteni, természetesen az önkormányzatok egyetértési jogával. Nem támogatjuk azt a törekvést sem, hogy ezen eszközök beszerzésének teljes anyagi hátterét az önkormányzatok és ne a rendőrség, közvetve a magyar állam, a Magyar Köztársaság költségvetése állja.

Az adatkezelési szabályokról szeretném elmondani azt, hogy nem zárkózunk el attól, hogy ezeket a szabályokat áttekintsük, esetleg később módosítsuk, de úgy, ahogy Gál Zoltán képviselőtársam is elmondta, jelenleg az uniós kerethatározat előkészítése és az elfogadási folyamat zajlik. Úgy gondoljuk, nem lenne célszerű az, hogy esetleg a jövő év első felében újra a rendőrségi törvényt tárgyaljuk. Érdemes lenne megvárni ezt az uniós szabályozást.

Vannak a tervezetnek egyébként olyan pontjai is, amelyekkel már a jelenlegi formájában is egyetértünk, vagy csak kisebb módosításokat tartunk szükségesnek. Ilyen az 1. §, az 5. §, a 6. §, amely a rendőri igazoltatás körét szűkíti, ami kizárja, hogy öncélú igazoltatás legyen. Ilyen a 9. §, a 13. § és a 14. §.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az elmondottak alapján és a már benyújtott módosító javaslatai alapján fontosnak tartja, hogy olyan szabályozás kerüljön elfogadásra, amely megfelel azoknak a céloknak, amelyeket a hozzászólásom elején megfogalmaztam, az ország és polgárai érdekeit szolgálja, és még ebben a jelenlegi, rossz politikai légkörben is hajlandók vagyunk arra, hogy a kétharmados döntési körbe tartozó törvényjavaslat kapcsán érdemi egyeztetést folytassunk, az eredményes egyeztetés után pedig itt, a parlamentben a szavazások során igen gombot nyomva elfogadó módon álljunk hozzá. De még egyszer mondom, ehhez az kell, hogy a szocialista-szabad demokrata képviselőtársaink is elfogadják azokat az érveket, amelyeket a módosító javaslatainkban megfogalmaztunk.

Másrészt pedig szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy érdemes és hasznos egyébként az egyeztetéseket lefolytatni, az időt erre rászánni. Mi ebben, ha erre kellő idő áll rendelkezésre, partnerek vagyunk. Én abban bízom egyébként, hogy az ország és polgárai érdekének megfelelő törvény elfogadására kerül sor a rendőrségi törvény módosításával.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Hankó Faragó Miklós képviselő úr a következő felszólaló.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Éveken keresztül nem került sor a rendőrségi törvény módosítására, és úgy tűnik, hogy az idén már második alkalommal történik ez majd meg. Ez önmagában még sem jót, sem rosszat nem jelent, ha szükséges, akkor módosítani kell a hatályban lévő törvényeket. Úgy tűnik, hogy az a módosítási csomag, amely előttünk fekszik - ez a második csomag -, szükséges változtatásokat hajt végre a törvényen, ezért alapjaiban elfogadhatónak tartjuk, és tudjuk támogatni.

Már a tavaszi módosítás során én is módosító javaslatot nyújtottam be arra vonatkozóan, hogy a rendőri intézkedés során a rendőr hogyan igazolja önmagát, és ez hogyan történjen meg előre. Akkor az a megállapodás született, hogy ezt a kérdést halasszuk erre az őszi módosításra, és ezt elfogadva került most elénk ennek a szabályozásnak a megváltoztatása. Én azt hiszem, hogy az egy fontos, garanciális szempont, hogy az intézkedő rendőr felfedje személyének a kilétét, hogy ha később bármilyen probléma merül fel, az visszakereshető legyen. Nyilván az is egy nagyon lényeges szempont, hogy ez ne veszélyeztesse az intézkedés eredményességét, de én azt hiszem, hogy ez a megfogalmazás nagyjából ezeknek a követelményeknek meg is felel.

Rögtön ezt követően szabályozza a törvényjavaslat az igazoltatás szabályainak új változatát. El tudjuk fogadni, egyet tudunk érteni ezzel a változtatással. Én azt tartom nagyon lényegesnek, hogy elérjük végre azt, hogy a felesleges, zaklató jellegű, semmilyen célt nem szolgáló igazoltatások lehetőség szerint szűnjenek meg, vagy minimális számra csökkenjenek. Erre senkinek semmilyen körülmények között nincs szüksége. A rendőrség semmilyen hasznos információhoz nem jut, ha feleslegesen igazoltatnak, az állampolgárban nyilvánvalóan ellenszenvet kelt a dolog, mert általában mindenki sietne a dolgára, szeretné a magánéletét élni, és ha abba bárki bármilyen módon, mondjuk, indokolatlanul beavatkozik, azt senki nem szereti.

Az nagyon fontos, hogy a rendőrség a munkáját csakis a társadalom bizalma birtokában végezheti. Semmilyen rendőri intézkedés nem tud igazán hatékony lenni, ha nincs mögötte meg az az egyetértés, hogy a társadalom támogatja a rendőrséget az egyébként rendkívül fontos tevékenységében. Ahhoz, hogy ez a támogatás meglegyen, bizalmat kell tudni kelteni az állampolgárokban, és ha a rendőr jól tudja fölmérni az adott helyzetet, megfelelően intézkedik, kellő eréllyel lép fel, de törvényesen, mindenkor maximálisan minden szempontot figyelembe véve, akkor igenis nagyon fontos, hogy a társadalom tagjaiban igen komoly bizalmat képes kelteni, és ez elemi érdeke mind a társadalomnak, mind pedig a rendőrségnek.

(19.20)

Mi helyesnek tartjuk azt, hogy ezek a szabályok változzanak.

Azt hiszem, hogy a legnagyobb vitát valóban az a rendelkezés fogja kiváltani, amelyről talán Kontrát képviselő úr a legterjedelmesebben szólt az iménti felszólalásában. Ez a 10. §-ban rögzített rendőri intézkedés, amikor a rendőr a jármű vezetőjét igazoltatja, és ha úgy találja, hogy a jármű vagy a vezetőjének állapota a közúti forgalom biztonságát veszélyezteti, a forgalomban való részvételt megtiltja. Azt hiszem, ez most is így van, és ez lehetséges, hogy a jármű kulcsait elveszi, és ha a jármű a forgalmat akadályozza, azt elszállítja.

Ha ebben a tekintetben mérlegelés nélküli kötelező szabály lép hatályba, márpedig így van, akkor igen-igen komoly problémák fognak adódni a törvény végrehajtásával kapcsolatban. Egyrészt, ha a jármű állapotát vesszük alapul, akkor például önmagában az a tény, hogy télen jeges úton gépjárművek nyári gumival közlekednek, az egészen biztosan veszélyezteti a közlekedés biztonságát, és veszélyezteti a forgalom résztvevőinek biztonságát. Ez ma egyértelmű tény. Ezt mindenki tudja, minden szakértő egyértelműen megállapítja, hogy a nyári gumival jeges úton történő közlekedésnél négyszerese, ötszöröse a fékút, és rendkívül nehezen irányítható a jármű.

De ezen kívül vannak nagyon rossz műszaki állapotban lévő járművek, amelyek néha meg tudják szerezni a műszaki vizsgát, a műszaki engedélyt, és aztán utána úgy közlekednek, hogy bizony a forgalom biztonságát a jármű léte, az úton való közlekedése veszélyezteti, nem égnek a féklámpái, nem működik a fékje, és még lehetne biztosan hosszabban sorolni. Ezekben az esetekben minden egyes alkalommal kötelezően el kell majd venni a gépjármű kulcsait, és a járművet el kell szállíttatni. Az egy érdekes helyzet lesz, amikor, mondjuk, az esti országúton a hófúvásban megállítják a járművet, és megállapítja a rendőr az illető gépjárművezetőről a szondáztatást követően, hogy, mondjuk, közepes alkoholos befolyásoltság alatt áll. Nagyon helyes, hogy az ilyen személy ne vezessen járművet, de nem fogja tudni megtenni azt, hogy azt mondja, hogy hölgyem, aki mellette ül, mondjuk a felesége, önnek van-e jogosítványa, és fogyasztott-e alkoholt, és ha van jogosítványa, és nem fogyasztott alkoholt, akkor sem tud mást tenni, mint kiteszi őket a hóra, lezárja a járművet, és elveszi a kulcsokat. Ez törvényes kötelezettsége lesz, ha ez a rendelkezés így marad hatályban, illetve így lép majd hatályba.

Ez a mérlegelési jogkör megvonása véleményem szerint nem helyes. Szerintem igenis rá kell bízni a rendőrökre azt, hogy az ilyen típusú helyzeteket értékeljék, felmérjék, és legyen valamelyest mozgástere, legyen valamelyest valamilyen mérlegelési lehetősége a rendőrnek. Tudom, hogy mi motiválta a kormányt, amikor ezt a javaslatot ilyen módon terjesztette elénk. Az, hogy bizony sajnos, gyakran előfordul, hogy annak ellenére, hogy az illető személy alkalmatlan a vezetésre, visszaél azzal a lehetőséggel, hogy egyszerűen csak a rendőr megtiltja, és egyébként az adatait följegyzi, és még sok minden mást tesz annak érdekében, hogy az illető ne vegyen részt a forgalomban, és ő ezt figyelmen kívül hagyja, ennek ellenére visszaül a gépkocsiba, és elhajt a helyszínről. Tudom, hogy van ilyen.

Ez egyértelmű törvénysértés, de véleményem szerint nem az a helyes megoldás, ha ilyenkor mindenféle mérlegelési jogkört megvonunk, hanem az a helyes megoldás, ha az illető személyt megbüntetik, és olyan büntetést kap, amely visszatartó erővel bír. Egyébként is ezeknél a büntetéseknél, hiszen itt egyébként előttünk több más javaslat is fekszik, amely ilyen típusú, a közlekedéssel összefüggő szabályok változtatását jelenti, nem a büntetés nagysága az igazi visszatartó erő, hanem az, hogy minden alkalommal, ha az illető szabályt szeg, törvényt sért, a KRESZ szabályait megsérti, akkor lehetőség szerint mindig mindenki minden alkalommal lebukjon, ha szabad ezt a kifejezetést használni, azaz minden alkalommal eljárás induljon ellene, és minden alkalommal megbüntessék, nem eltúlzott mértékben, hanem olyan mértékben, amely méltányos. De ha minden alkalommal ez megtörténik, az véleményem szerint sokkal nagyobb visszatartó erő, mint ha egyszer talán, ha véletlenül úgy adódik, akkor kap 300 ezer forintos bírságot, mert valamilyen súlyos szabálysértést követ el. A bírság, a büntetés nagysága önmagában biztos, hogy nem bír visszatartó erővel. Azt gondolom, hogy ennek a rendelkezésnek a módosítása talán valamelyest indokolt lehet.

A törvényjavaslat többi rendelkezésével alapvetően egyet tudunk érteni. Akár a védett személyek körére vonatkozó szabályozás megváltoztatása, a biztonságvédelmi zónában alkalmazott intézkedések körére vonatkozó szabályozás, útzár, megállásra kényszerítés, egyebek, ma jelentős részben vagy nem vagy nagyon hiányosan szabályozott jogszabályhelyek, és ha ebből adódóan problémák adódtak, márpedig tudom, hogy problémák adódtak, akkor helyes, ha a törvényi szabályozással világos helyzetet teremtünk. Ezek a szabályok alapvetően elfogadhatók.

A törvényjavaslatot, elsöprő többségét a rendelkezéseknek elfogadhatónak tartjuk ebben a formájában, és tudjuk támogatni. Néhány helyen talán érdemes megfontolni, hogy a módosító javaslatok közül indokolt-e támogatni egyet-mást, de ez általában így szokott lenni főleg kétharmados törvényeknél.

Reméljük, a végére egy olyan változat alakul ki, ami mindenki számára elfogadható lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Két percre Kontrát Károly képviselő úré a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Még szeretnék reagálni a Gál Zoltán képviselőtársam által elmondottakra, mégpedig két vonatkozásban. Egyrészt az eredeti törvény, a '94. évi XXXIV. törvény egyik bevezető szakasza kimondja, hogy a rendőrség pártpolitikai befolyástól mentesen végzi tevékenységét. Én azt szeretném, ha ez a jövőben így lenne.

A második pedig, utalt rá a képviselő úr, úgy fogalmazta, a rendőrséget ért politikai támadás vagy morális válság, nem emlékszem pontosan, erre azt szeretném elmondani, hogy nagyon fontos és a jövőt illetően a rendőrség tevékenységét erősítené, és a rendőrség önbizalmát növelné, ha a politikai válságot nem rendőri eszközökkel próbálná a kormány megoldani, és nem venné igénybe ezekre a célokra a rendőrséget. Úgy gondolom, hogyha ez elmarad, ez nagyban növelné a rendőrség önbizalmát, és javítaná az eredményességet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Végül Boross Péter képviselő úré a szó.

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a kellemes és áhítatosnak is mondható hangulatban azért én megkockáztatom azt a kijelentést, hogy egy jogalkotás színvonalát, egy jogalkotási menet színvonalát sok minden befolyásolja, de többek között az biztos, hogy milyen gyakran kerül sor módosításra. Az a körülmény, hogy a rendőrségi törvény ebben az évben másodszor kerül napirendre, azért az annalesekben feljegyzésre kerül, és nem válik korunk dicsőségére. Ezt azért jó tudni.

Egyéb törvényekkel kapcsolatban is - hisz az alkotási düh elég erős nálunk - felvethető az a kérdés, hogy nem volna-e érdemes tanulmányozni, mondjuk, a 70-80 évvel ezelőtti jogalkotást és a törvények időtávját és hatályát, ami természetesen feltételezné azt is, hogy a minisztériumokban olyan törvény-előkészítő főosztályok működjenek, mint egykoron, akik kizárólag szerkesztéssel foglalkoztak sok éven keresztül, mert ennek megvolt a maga értelme.

Nekem az a meggyőződésem, hogy nem kommentálok sok mindent, módosító indítványt is nagyon mértékkel fogunk benyújtani, de két dologra felhívnám vagy szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az adatdüh vagy az adattól való félelem dühe, ami most már éppen a különböző politikai nyomások meg jogállami kategóriák miatt, úgy érzem, hogy ne tartsunk nyilván, vagy érdemlegesen ne tartsunk nyilván adatot akkor sem, mert ez egy jogállami feltétel, princípium, akkor se, ha némely adat tartós tárolásával tisztességes állampolgárok biztonságát tudnánk védeni. Egyoldalúvá vált minden. A politika megrontotta a jogalkotást is, ami nálunk most, ezekben az években folyik már, de ezt külön hangsúlyozni szeretném.

Talán emlékeztetőül hadd idézzem fel a megelőző rendőrségi törvény módosítását, amelyben a határbelépésnél az autók képi rögzítését 72 órán belül meg kell semmisíteni.

(19.30)

A határvonalon, főleg Schengen miatt, gondolom, nagyon drága instrumentumokat szerelnek fel, aztán egy embernek mögéje kell ülni. Aki a nemzetközi bűnözés, a határt átszelő bűnözés helyzetét ismeri, az nagyon jól tudja, hogy 72 óra alatt még csak szállodai szobát keres, és azt követően kezd bűnözni. És amikor szükség volna rá, hogy mikor lépte át a határt, akkor már régen megsemmisítődött. Kellemetlenül érintett engem, hogy ezt a benyújtott és teljesen logikusnak tűnő módosító javaslatomat milyen nagyvonalúsággal és felületességgel utasította el a Ház, és maradt a 72 óra. Államtitkár úrnak nagy tisztelettel azt javaslom, hogy a határokra ne tegyék fel ezeket a drága szerkentyűket, ne költsenek rá pénzt, mert nem érdemes 72 órát tárolni. Valamit drágán teszünk azért, hogy aztán ne hasznosítsuk azt az adatot ésszerű keretek között, amit egyébként hasznosítani lehetne.

Ugyanez a rendőrségi törvény jelenlegi módosításával kapcsolatban is az egyik ilyen aggályom, hogy szerezzük meg az adatot, némelykor nagyon drága pénzen, de aztán nagyon gyorsan semmisítsük meg, hogy semmiféle haszon ne származzon belőle. Szeretnék utalni a hatályos rendőrségi törvény 84. §-ára, amelyik bizonyos feltételek mellett két évig tette lehetővé, hogy az igazoltatás során szerzett adatokat tárolják. Na most, némileg más átfogalmazásban, hozzá kell tennem, államtitkár úr, nem elég alapos átfogalmazással a két évből három nap lett. Három nap múlva meg kell semmisíteni - nem értem. Tudom, hogy űzik sok helyről ezt, hogy senkiről semmit ne lehessen tudni, de akkor minek három napig tudni? Akkor azonnal meg kéne semmisíteni. Az égvilágon semmi értelme nincs, pláne abban a szövegezésben nincs, hogy kivéve, ha büntetőeljárásban kerülnek felhasználásra. Ugyan már! Az igazoltatást követő harmadik napon ki tudja, hogy az az adat büntetőeljárásban kerülne felhasználásra. Azt csak nyolc nap múlva tudja meg, és akkor már nincs adat mögötte.

Ezért tisztelettel azt javasolnám, hogy a három napot arra a hat hónapra mégiscsak módosítani kellene. Tudom, hogy bizonyos előkészítő beszélgetés során a két évről hat hónapra csökkentés az ombudsman álláspontja is volt. Nem tudom, pontosan miféle riadalom viszi le az ombudsmannal szemben három napra ezt a korlátot. Ez az egyik, amire feltétlenül szeretném felhívni a figyelmet, általános értelemben is, ami az adatriadalmat jelenti, és konkrétan kérem ezt figyelembe venni.

A másik: a hatályos rendőrségi törvény 86. §-ában benne van, hogy bizonyos feltételek esetén mi nem közérdekű adat, és ezért korlátozni lehet. Azt hiszem, jól értelmezem a jelenlegi módosítást, ami ebben meglehetősen nagyvonalú, és mondjuk, a biztosítási tervek közérdekű adatnak minősülnek, nem lehet őket eltitkolni. De azt mondják ehhez értők, hogy ha öt biztosítási tervet nyilvánosságra hoznak, akkor már az összes bűnöző tudja, hogy a hatodiknál milyen módszer szerint jár el a rendőrség. Tehát úgy gondolom, indokolt az a módosító indítvány, amit benyújtottam, és érinti ennek a törvénynek a megfelelő szakaszát, hogy kapjanak jogot olyan belső szabályozások, eljárási módozatok nyilvánosság elől való visszatartására, amelyeknél a bűnözők olyan előnyös tájékoztatást kapnak, ami megint csak a jogállami kötelezettség, az embervédelmi kötelezettség szempontjából kifogásolható.

Elhangzott itt sok minden, az is egy görcs, hölgyeim és uraim, és nagyon komoly görcs, hogy itt olyanok kerülnek törvénybe, ami normális körülmények között, kevésbé viharos politikai viszonyok között nem igényelne olyan részletes törvényi szabályozást, ami jellegüknél fogva valamikor egy miniszteri utasításba is belefért, még csak nem is rendeletet mondtam. Nagy baj van itt a jogalkotási felfogással. Ez csak tükörképe annak, de ez egy külön téma lenne, és főleg időt rabló.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Két percre Csampa Zsolt képviselő úr kért szót.

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni a kormány képviselőjeként, hiszen kormánypárti oldalról mind az SZDSZ, mind az MSZP is hozzászólt abban a kérdésben, és egyetértett ellenzéki képviselőtársaim mondanivalójával, hogy a rendőrök azonosítása mennyire fontos, és ez gerincét képezi a mostani törvény módosításának. Szeretném felhívni a figyelmet arra, amivel magam a napokban találkoztam, hogy a Köztársasági Őrezrednél kiosztottak egy új kártyát. Ha kimegyünk, találkozhatunk egy arcképes igazolvánnyal, amivel alapjában nem lenne probléma mindaddig, amíg az a szám, ami alatta van, nem egyezik az igazolvány számával. Az, hogy a Köztársasági Őrezred felirat alatt ott van egy Security felirat, azt gondolom, egyik törvénynek sem felel meg. Azt gondolom, egy Police felirat az egyetlen, ami ma elfogadható.

Mindenféleképpen szeretném most itt államtitkár úr figyelmét is felhívni erre, mert azt gondolom, ha azonosításról beszélünk, akkor ezek az alapvető dolgok jó lenne, ha valamilyen szinten bekerülnének, akár biztosítékként is. A tavaszi események kapcsán tudjuk, hogy volt a rendőrség részéről egy nagyon komoly és átfogó csapaterőben mozgás, akár a sisakos, akár egyéb azonosításra gondolok. A jövőben, úgy gondolom, mindenféleképpen követendő példa, hogy ez a vonal induljon meg. De az, hogy per pillanat egy ilyen mozzanat, egy ilyen igazolvány, ami kint van, és az arcképen és a néven kívül minden más adat picit csúsztatás, vagy nem található meg, mindenképpen figyelemfelhívás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Juhász Gábor államtitkár úré a szó.

JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csampa úr megjegyzésére szeretnék reagálni. Tisztelettel mondanám képviselő úrnak, hogy a rendőrön lévő azonosító szám megegyezik a rendőri jelvény számával. Amennyiben találkozik egy igazolvánnyal, amelyen rajta van az arcképe, meg rajta van a neve, ezt tessék szíves úgy tekinteni, hogy további bonus információkat tetszett nyerni az őrezredes rendőrről. Így megismerheti, hogy mondjuk, az a név, amit az igazolvány tartalmaz, ahhoz a különben kétségkívül megbízható és becsületes ábrázathoz tartozik, ami az igazolványból önre néz, ha rátekint. Tehát ez nem külön zavar, hanem egy különben ma meglévő jelzésrendszer mellett egy olyan igazolvány, amelyről ön tudomást szerzett. Ebben az égvilágon semmi különös dolog nincs.

Ugyanakkor az azonosíthatósági szám minden esetben a rendőr jelvényszáma, tehát azzal kell összeazonosítani. Így kérném önt, ha ilyennel találkozik, akkor eszerint ítélje meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gál Zoltán képviselő úr következik.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kontrát Károly képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a Szocialista Párt nem hülye. Ebből következően tisztában van azzal, hogy politikai eszközöket rendőri eszközökkel nem lehet megoldani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mécs Imréé a szó két percben.

MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adatvédelemmel kapcsolatban sok tekintetben egyetértek Boross Péter képviselőtársammal. Úgy érzem, hogy valahogy a gyakorlati helyzettől és a technikai helyzettől eltérő és az eszme győzelme a józan ész felett típusú megoldás az, amikor a közterületen felvett adatokat három nap után meg kell semmisíteni. Ez egy abszurd dolog. Ráadásul a bűnüldözés szempontjából rendkívül fontosak lehetnek. Nem fizikai biztosítékokat kell adni, hanem rendszerbeli biztosítékokat.

(19.40)

Erre tanít minket a modern számítástechnika is, a modern rendszerelméletek is, és sohasem az eszközökben kell megfogni a garanciákat, biztosítani a garanciákat. Olyan rendszerszemléletet kell biztosítani, olyan állami fegyelmet kell biztosítani, amelyek mellett akár három évre is eltehetjük ezeket a felvételeket, hogy egy nagyobb szabású bűnügyet le tudjunk leplezni. De akkor szinte teljesen felesleges feltenni a kamerákat és begyűjteni az adatokat, ha három nap után ezt meg kell semmisíteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Egy apró technikai megjegyzés: a technikusokat nagyon idegesíti a kézben tartott mikrofon. Kérem, hogy ezentúl tűzzük fel, ha lehet. Köszönöm szépen.

Több jelentkezőt nem látok. Kérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Juhász Gábor nemet int.) Nem. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a vitára a későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a bűnüldözési célú titkos információgyűjtésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/4192. számon, az emberi jogi bizottság ajánlását T/4192/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.