Felszólalás adatai

(16.00)

Emellett módosítási javaslatot terjesztett elő a kormány a bányatörvény módosításával kapcsolatban a kutatási, termelési tevékenységhez kapcsolódó egyes rendelkezések újraszabályozása érdekében, továbbá fogyasztóvédelmi jellegű szabályozásokat iktatott vagy iktat be a jövőben a villamosenergia-, a földgáz- és a távhőszolgáltatást szabályozó törvényeknél.

A módosítás rögzíti - a bányatörvényről beszélek most -, hogy miképpen lehet a bányatörvény alapján az úgynevezett koncessziós, illetve hasznosítási célból kijelölni az úgynevezett zárt területeket, milyen műszaki, milyen használhatósági, milyen környezetvédelmi és milyen hatékonysági szempontokat kell az illetékes hatóságnak figyelembe venni, amikor a zárt területeket kijelöli. Ez egy hiánypótló szabályozás. Eddig ilyen részletességgel törvényi szinten nem történt meg ennek a szabályozása. Ez megadja a hatósági eljárások műszaki irányát és a követelményeit is. Fontos garanciális szabálynak tekintem a törvényben, hogy a koncessziós pályázatok során beérkezett ajánlatokat egy műszaki bizottság köteles értékelni, és az ő javaslatára dönt a miniszter a koncessziós pályázat odaítéléséről.

Az is nagyon fontos része ennek a dolognak, hogy vannak olyan esetek is, amikor a koncessziós időszak lejár, tehát a bányászati jogosultsága megszűnik egy adott területen a bányászat jogosultjának, és maradt még olyan érzékelhetően hasznosítható, kibányászható ásványi anyag, ásványi vagyon, amelyet érdemes újra koncessziós pályázat alá vonni, és e tekintetben lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy az új koncessziós eljárás során a legjobb ajánlattevő ajánlatát az előző koncesszor elfogadhatja, és amennyiben a legjobb ajánlatot elfogadja, a továbbiakban is jogosult a bányászati tevékenységet folytatni. Ennek praktikus okai is vannak. Az a bányászati jog jogosultja folytathatja azt a tevékenységet, aki a legjobban ismeri a területet, aki vélhetően a legjobban megkutatta, aki a legnagyobb hatékonysággal tudja folytatni a bányászati tevékenységet, és tisztában van a bányaterület, a bányatelek környezetvédelmi és egyéb kockázataival. Én ezt a törvényjavaslatot egy nagyon hasznos és praktikus szabályozásának tekintem.

Többször elhangzott az előttem szólóknál, legfőképpen a szocialista képviselőknél, hogy mi az oka a koncessziós díj fizetésének, illetőleg mi az oka ennek abban az esetben, ha a bányászati jogot elnyert vállalkozó, bányavállalkozó nem teljesíti a szerződésben elvárt kötelezettségét, azaz nem kezd hozzá a bányászati tevékenységéhez. Ezt a törvény eddig szankció nélkül hagyta. Az új módosítás ösztönző jelleggel koncessziós díjat, illetve térítési fizetési kötelezettséget ír elő az ilyen bányavállalkozónak. Ennek alapvetően az az oka, hogy tekintettel arra, hogy az elmúlt időszak alatt a bányatörvény szempontjából egy fontos esemény történt, nevezetesen eddig - ha jól tudom - az egész ország egy nyílt terület volt, de most zárt területté történt a nyilvánítása, ezáltal beterelték az egész folyamatot egy koncessziós eljárási folyamatba, amelynek az lett a következménye, hogy a sikeres eljárások következtében megszerzett bányászati joggal nem éltek ezek a vállalkozók, mintegy jegelték azt a vagyont, amelynek az volt a célja, hogy egyébként folytassák rajta a bányászati tevékenységet, folytassák a kitermelést, és a kitermelés következtében a kitermeléssel válik kötelezetté a bányavállalkozó a bányajáradék megfizetésére. E tekintetben volt egy joghézag, amit ezzel az ösztönző jellegű fizetési kötelezettséggel próbál az állam orvosolni. Az a vita, hogy kérem szépen, nem az a célja a magyar államnak, hogy a magyar ásványi vagyont minél jobban és minél hatékonyabban kitermeljék, ez természetesen igaz. Ez egy stratégiai kérdés, amely ott dől el, hogy melyik területre biztosítunk koncessziós jogot, hogy kérem szépen, kiírja a miniszter a koncessziós pályázatot. Előtte kell mérlegelnie, hogy az a terület, ahol a bányászati jogot biztosítani kívánja, olyan stratégiai terület-e, amelyre érdemes a koncessziós pályázatot kiírni, érdemes a bányajogot biztosítani. Ebből a szempontból az már csak másodlagos kérdés, a következő lépés az, hogy az így megszerzett koncessziós joggal visszaélve, illetve azt nem gyakorolva, az állami tulajdonhoz kapcsolódó érdeket megsértve, azaz az állami tulajdonhoz kapcsolódó érdeket megsértve, azaz az állami tulajdonhoz ebben az esetben az az érdek fűződik, hogy a bányajáradék és a bányászat folytatódjék, ezt próbálja a törvényjavaslat szerintem a jövőt illetően hatékonyan orvosolni.

Kovács képviselőtársam problémafelvetésére, bár nem az én tisztem, úgy látom, hogy a már megszerzett bányászati joggal rendelkezőket ez a fajta korlát nem érinti, már csak azért sem, mert visszamenőlegesen nem nagyon lehet jogokat tenni, másrészt azt is el kell mondani, hogy jelen pillanatban a leginkább azok a vállalkozások, amelyek bányászati joggal rendelkeznek és ezt gyakorolják, folyamatosan végzik a kitermelést az adott területen.

A másik fontos dolognak tartom, hogy újragondolja bizonyos szempontból a törvényjavaslat a felszíni ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos részeket. Egyrészt összhangban a nemzeti energiastratégiával, azonos jogi és gyakorlati pozíciót biztosít a biogáz, a biometán szállítására szolgáló vezetékekkel. Ez egy nagyon nagy hátránya volt eddig ezeknek a vezetékeknek, nem volt meg az ilyen vezetékeket létesítőknek az a joga, az a kedvező pozíciója, amit a bányatörvény a bányaszolgalmi jog biztosításával más bányavállalkozóknak megadott, nevezetesen egy magasabb állami érdeket is támogatva a bányászati jog jogosultjának tevékenységét az adott ingatlan tulajdonosa meghatározott körülmények között tűrni volt köteles.

Ez a jövőben remélhetőleg olcsóbbá teszi a biometán-, a biogázvezetékek létesítését és az ilyen üzemek működtetését. Az a versenyhátrány, amely egyébként is mint a megújuló energia bevezetésével kapcsolatban megvan a piacon, ez a versenyhátrány ezzel a jogszabályi intézkedéssel érzékelhetően csökkenni fog.

Azt is hozzá kell tennem, és az is fontos eleme ennek a szabályozásnak, hogy átteszi a bányaszolgalmi jog jogosultja, valamint a földterület tulajdonosa közötti jogviszony rendezésének a súlypontját a felek közötti megállapodás elsődlegességére, nevezetesen csak akkor jöhet a kényszer szolgalmi jog megállapítása, ha a felek egyébként nem tudtak érdemben megállapodni, és a bányászati jog jogosultja kérelmezi ennek a kényszer szolgalmi jognak a megállapítását.

Rátérnék ezek után a törvényjavaslat gerincére, a szén-dioxid-tárolással kapcsolatos problémákra. Több dolog elhangzott az előttem szólóktól, az ellenzéki oldalról is, a Fidesz vezérszónoka is nagyon pontosan megvilágította ennek a törvényjavaslatnak az indokoltságát, nevezetesen egy európai uniós elvárást kell teljesítenünk. Hogy a szén-dioxid-gázok, a szén-dioxid föld alatti tárolásának a megítélése milyen a világban, ebben tökéletes képet kaptunk az előttem szólóktól. Igencsak vitatott abból a szempontból is, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, sikerül-e ezzel csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátásának a mennyiségét, illetőleg megoldást ad az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos éghajlati problémákra, illetőleg mennyire működőképes ez a rendszer mindenféle központi állami vagy európai uniós, vagy más forrás támogatása nélkül.

(16.10)

Az is vitatható ebben a kérdésben, hogy ennek a rendszernek, ennek a technológiának az alkalmazása milyen mértékben befolyásolja az így termelt energia árát, illetőleg az így megtermelt energia ára versenyképes lesz-e a hagyományos zöld- vagy éppen a hagyományos fosszilis energia árával. Azt kell mondanom, hogy jelen pillanatban ez nyitott kérdés. A világ is óvatosan bánik ezeknek a technológiáknak a felhasználásával. Több ország, több terület foglalkozik ennek a kutatásával, illetve alkalmazásával, úgynevezett próbaprojektek mennek a világban: az Egyesült Államokban, Kínában, Ausztráliában és főképp az Európai Unióban. Ez egy nyitott kérdés, erre itt szerintem most nem tudunk választ adni. De az bizonyos, hogy az egész rendszer egy átmeneti megoldást nyújthat abban a kérdésben, hogy az egyébként az energiaellátás biztonsága és fenntarthatósága szempontjából jelenleg szükséges, főleg szénalapú erőművek működtetésénél miképpen oldjuk meg az üvegházhatású gázok csökkentését, illetőleg azt, hogy minél kevesebb kerüljön ki a légtérbe, és az emberiség lábnyomát ezáltal kicsit konszolidáltabb keretek közé tereljük.

Nézetem szerint ez a probléma, és ebben nem akarok ilyen neoliberális elveket mondani, de valahol piaci körülmények között is megoldható hosszú távon. Nevezetesen - és el is hangzott az előttünk szólóknál - jelenleg az üvegházhatású gázok kvótakereskedelmében ennek a kvótának az ára az elmúlt négy-öt évben igen mélyre csökkent. Hozzá kell tenni, ez nem magyar specialitás, ennek a kvótának az ára a világkereskedelemben mindenhol csökkent, mi a világpiaci árat tudjuk követni ebben az esetben is. Amennyiben ez a kvótaár - ehhez persze újabb szabályozás, biztosíték, átláthatóbb rendszer kell, több résztvevője kell hogy legyen ennek a piacnak - vélhetően növekedni fog, és a fogyóban levő más fosszilis energiaforrások ára is növekedni fog, elképzelhető, hogy van egy olyan matematikai, közgazdasági egyensúly, amikor már megéri, hogy ezt a fosszilis felhasználást, azaz a szénerőműveket az oxidációs eljárással történő szén-dioxid-kinyeréssel működtessük, és biztosítsuk azokat az elvárásokat, amelyeket a tavaly elfogadott nemzeti energiastratégia is megfogalmazott. Ennek a kiindulópontja - mindenki nagyon jól tudja - az volt, hogy törekednünk kell az energiafüggőségünk csökkentésére, és e törekvés mellett, illetve ennek a törekvésnek az egyik ilyen fontos eszköze lehet és kell hogy legyen a meglevő széntartalékaink ésszerű és környezetbarát felhasználása.

Mindenesetre azt lehet látni, hogy nem ma kell azokra a kérdésekre választ adnunk, amelyeket az előttem szólók megfogalmaztak, hanem az a törvény igazi célja, hogy egy európai uniós elvárást megfogalmazva a lehető legjobban felkészítse a jogi környezetet arra, hogy amikor erre szükség van, ne akkor kelljen szabályozni, illetőleg ha vannak ilyen kísérletek, vannak ilyen próbaprojektek az országban, amelynek a támogatását vagy finanszírozását valami más módon meg lehet oldani - egyébként európai uniós támogatást is lehet szerezni ezekre az úgynevezett pilotprojektekre -, akkor ezeknek a kisebb megközelítésű, kisebb mértékű mintaprojekteknek a jogi feltételeit is biztosítani tudjuk. Ebből a szempontból úgy érzem, hogy a törvénynek ez a része, illetőleg az európai uniós normák átvétele nem túlterjeszkedő, pont olyan arányos módon és óvatos megközelítéssel történt, ahogyan a mi jelenlegi helyzetünk ebben a kérdésben determinálja ezt a szabályozást.

Talán még annyit szeretnék elmondani, hogy a törvényjavaslatnak ez a része és a tényleges használat egy nagyon nehéz döntés lesz a jövőben. Erre csak annyit tudok mondani, annyit merek idézni óvatosan, hogy minden gazdasági cselekményünknek morális tettnek kell lenni, és ha ez a moralitás meglesz, akkor tudjuk óvatosan, megfelelő biztonsággal elősegíteni e törvényi rendelkezések alkalmazásával a fenntartható fejlődésünket, tudjuk biztosítani az energiabiztonságunkat, és tudjuk teljesíteni azokat a követelményeket, azokat a célokat, amelyeket az energiastratégiánk meghatározott.

Mindezek alapján és mindezeket összegezve úgy gondolom - illetve nem úgy gondolom, hanem biztos vagyok benne -, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója a kormány előterjesztését támogatni tudja, és az elfogadásában közre fog tudni működni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)