Felszólalás adatai

Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának J/5881. számú önálló indítványát és az ehhez kapcsolódó jelentést a gazdasági és informatikai bizottság 2012. március 12-i ülésén megvitatta. A bizottság 18 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal, 4 tartózkodás mellett a jelentést és az önálló indítványt általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság többsége azon a véleményen volt, hogy a jelentés kiegyensúlyozott hangvétellel, tárgyszerűen bemutatva a devizahitelezés folyamatát, alakulását, okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a devizahitelezési helyzet kialakulásában háromosztatú felelősségi szituáció alakult ki. A bankoknak van egy komoly felelősségük, valamint részleges felelősséggel rendelkeznek bizonyos önkormányzati szervek és a hitelt felvevő egyszerű állampolgárok.

Tisztelt Ház! Ez utóbbiak védelmében hadd mondjam el, hogy a magyar családok túlnyomó többségének nem kellett minden devizahitelezési kockázattal, főleg makrogazdasági kockázattal, valamint banktechnikai eszközökkel tisztában lenniük. Helyettük az alapvető kockázatokat az akkori kormányzatnak kellett volna mérlegelni és tenni olyan fékező lépéseket, amelyeket egyébként néhány más közép-európai országban még időben megtettek.

A jelentés a háromosztatú felelősséget alaposan feltárta és bemutatta. Az elfogadásra javasolt alkotmányügyi bizottsági önálló indítványban ehhez igazodó, a devizahitelezés jövőbeni kockázatait csökkentő, illetve minimalizáló feladatok elvégzésére kéri fel a kormányt és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Figyelemmel az ezt követően elhangzó kisebbségi bizottsági véleményekre, meg kell jegyeznem, hogy a jelentés és a határozati javaslat arany középutat képvisel a bizottsági ülésen elhangzott két ellenzéki vélemény között, ami azt mutatja álláspontom szerint, hogy az alkotmányügyi bizottság jelentése nem feltétlenül jár rossz úton.

Tisztelt Ház! Most rátérnék a gazdasági bizottság H/6335. számú önálló indítványának ismertetésére és annak indokaira. A gazdasági bizottság indítványában az Országgyűlésnek elfogadásra javasolta a 2002-2010 közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálatáról szóló jelentést.

(17.10)

A jelentés alapos következetességgel tárta fel a devizahitelezés kialakulásának folyamatát és tényeit. Megállapította, hogy a lakossági devizahitel-állomány 2008-ban 6552,2 milliárd forint volt, ami az összes lakossági hitel 68,5 százalékát tette ki.

Fontos ismérve ennek a hitelállománynak, hogy a fogyasztási és egyéb hitelek részaránya nagyobb volt, mint a lakáshiteleké. Bár az is igaz, hogy ezekhez a fogyasztási, mármint nem lakáshitelekhez is lakás- és ingatlanfedezetek kapcsolódtak. E tekintetben a jelentés korrekt megállapítást tesz.

Fontos bázisa és kiindulópontja volt a lakossági lakáscélú devizahitelezés elterjedésének, hogy 2003 végén megszűnt a kamattámogatást biztosító lakáscélú hitelezés. Ennek az indoka, hogy a költségvetés nem bírja el az ilyen támogatást, a jelentés tanulsága szerint és az ott meghallgatott szakértők, valamint az érintett politikusok szerint nem igazolódtak.

A kamattámogatás nélküli hitelek a 16 százalékos kamat mellett a lakosság számára nem voltak vonzóak. Az ügyfelek számára a kamat és a törlesztés mértéke jelentett kizárólagos irányadó szempontot abban a kérdésben, hogy vegyenek-e fel hitelt, vagy nem. A devizahitelezés kockázatára nem voltak felkészülve; nem kaptak teljes körű tájékoztatást; nem voltak annak a tudásnak a birtokában, amellyel józanul mérlegelhették volna a jövőbeni kockázatokat.

Ezenkívül azt is hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdaság ezzel párhuzamosan a világgazdasághoz képest enyhe recesszióba hajlott, és a politika hangzatos mellébeszélése biztos gazdasági és személyi jövőképet vizionált, a lakosságot mintegy támogatva a gazdaságilag alá nem támasztott fogyasztási igények kielégítésében. A jegybank és a PSZÁF ezen időszak alatt a figyelemfelhívások mellett, amelyek nem a lakosságot célozták meg, nem tettek semmit a devizahitelek számának növekedése ellen.

A Magyar Nemzeti Bank 2004. évi stabilitási jelentésében már szerepelt a devizaalapú lakásfinanszírozás addicionális kockázatainak bemutatása, amely mellett elismerte, hogy a jegybanki kamatemelés is hozzájárult ahhoz, hogy a bankok és a háztartások a devizahitelezés felé fordultak. A jelentés készítőinek véleménye szerint már itt, tehát a 2004. évi stabilitási jelentés kapcsán kellett volna, hogy a Nemzeti Bank lépéseket kezdeményezzen kormányzati szinten, és önmaga is kellett volna hogy lépéseket tegyen a hitelintézetek felé, részben korlátozó, másrészt kockázatfeltáró és megosztó tartalmú intézkedések mentén.

A többségében külföldi érdekeltségű bankvilág ekkor már sztenderdizált termékként árulta a devizahiteleket, minimális adósminősítési feltételek mellett. A nemzetközi szervezetek és a Deutsche Bank szinte egybehangzóan hívták fel a figyelmet a devizahitelezés kockázataira, és ugyan nem követeltek lépéseket, de a hatáselemzéseikre hivatkozva stabilitási szempontból minősítették az átlagostól nagyobb kockázatúnak a hazai gyakorlatot. Hangsúlyozni szükséges, hogy a külföldi szervezetek, de alapvetően az IMF a kelet-európai régióban Magyarországot minősítette úgy, hogy itt a leggyengébb a szabályozói fellépés, utalva a jegybanki és kormányzati lépések elmaradásának hiányára.

A jelentés elfogadásának folyamatában az MSZP erősen kritizálta a Járai Zsigmond által vezetett MNB tevékenységét. Én úgy gondolom, hogy ez a kérdés attól is függ, hogy hűséges-e, kitart-e az MSZP azon véleménye mellett, hogy a jegybank önállóságát, függetlenségét és döntéseit nem lehet kritizálni, illetve ha ez az elvárás, amit mostanában megfogalmaz az MSZP, igaz-e a múltra nézve is. Én azt látom, hogy a jelentés, nagyon helyesen, arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban a kormányzati mozgástérre fókuszált a megállapításai tekintetében. Meg kell jegyeznem, hogy a hitelezés gazdasági növekedést indukált, amire az akkori kormányzatnak a gyatra teljesítménye miatt különösen nagy szüksége volt, ezért "a cél szentesíti az eszközt" filozófiája mentén nem mérlegelte kellő súllyal és kellő erővel a kockázatokat.

Emlékeztetek arra, hogy a magyar gazdaság növekedése egy növekedési pályát mutató gazdasági környezetben ahhoz képest enyhe recesszióban volt már 2002-től kezdődően, 2004-től meg kifejezetten. (Dr. Józsa István: 4,9 volt! - Az elnök csenget.) Ne feledjük, hogy 2004-ben a miniszterelnök is arra számított, hogy viszonylag közel van az euró bevezetése. Ez a fajta pályaív, ez a fajta gazdasági vízió, amelynek a megalapozottságát a gazdasági teljesítmény nem igazolta, és a széteső gazdasági irányítás meg kifejezetten gátolta, mindenesetre megint csak tévedésbe ejtette a hitelt igénylő lakosságot is. Ma már azt lehet mondani, vita nélkül és keserűen megállapíthatjuk, hogy az euró elérésének 2004-ben felvázolt időpontja illúzió volt, és nem volt semmilyen gazdasági megalapozottsága.

Fontos felelősségi megállapításokat tett, mint már említettem, a jelentés a tekintetben, hogy mit tartalmazott igazából, mi volt az alapja a kormányzati felelősségnek. Elsősorban az, hogy az országot ebben az időszakban nem a gazdasági célszerűség irányította, hanem az a hamis és bűnös kormányzati logika, hogy a hatalmat mindenáron meg kell tartani.

Az emellett létező kormányzati felelősséghez tartozik az is, hogy a kormányzati szervek nem voltak képesek betartani az akkor hatályos szabályokat; nem követték a gazdasági és hitelezési folyamatokat; nem készítettek elő olyan védekezési mechanizmust, amely segítette volna a gazdaságban kellő jártassággal nem rendelkező devizahiteleseket a devizahitel kockázataival szembeni védekezésre.

Az is hozzátartozik banki oldalról, hogy nem minden esetben kötöttek a pénzintézetek tisztességes szerződéseket. Sokszor elemi szakmai szabályokat nem tartottak be; túlzott teret engedtek a hitelközvetítői szereplőknek, akik megfelelő jutalék kedvéért gátlástalanul, az embereket félrevezetve ösztönözték őket arra, hogy devizahiteleket vegyenek fel, devizában adósodjanak el. Úgy látom, hogy ezt a felelősségi rendszert a jelentés kellő mélységben és kellő részletezettséggel világította meg, tényeket mutatott be, a tényállást, az ezt elősegítő folyamatokat igen alaposan tárta fel.

Mindezeket összegezve a jelentésre alapozott H/6068. számú határozati javaslat előremutató, és egyben a hitelezés kockázatait csökkentő feladatcsomagot tartalmaz, amelynek megvalósítása csökkentheti a lakossági hitelezés kockázatát; figyelő, követő állami tevékenység kialakításának fundamentuma lehet; továbbá a lakosság pénzügyi tudásszintjének emelésével egy igazán előrelátó, gondos polgári hitelezési gyakorlatot valószínűsít.

Mindezek alapján terjesztette elő a gazdasági bizottság a határozati javaslatát az alkotmányügyi bizottság javaslatának, illetve jelentésének elfogadása tekintetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)