Felszólalás adatai

Ezt Mádl Ferenc 1993-ben mondta, akkor tárca nélküli miniszter volt, nem itt, a parlamenti patkóban, itt is tehette volna, hanem egy lap, méghozzá a Magyar Tudomány hasábjain egy interjúban. Mádl Ferenc munkásságából, életéből nagyon sok mindent kiemelt képviselő úr, a piarista éveket, családjának megpróbáltatásait, akik szorgalmas emberek voltak, és külföldi munkából idehaza teremtettek birtokot, és mindegyik gyereküket, ha jól emlékszem, hat gyermeküket kineveltették, és a szegény sor ellenére mindegyik diplomát szerzett. Volt, aki jogászit, volt, aki közgazdászt, volt, aki bölcsészt. Tehát volt példa Mádl Ferenc előtt, hogy nehéz körülmények között is miképpen kell előrejutni, és ennek, azt hiszem, meg is felelt.

Ha a tudós embert nézzük, talán a legfontosabb üzenete az Európához tartozás. És bár valamelyest egy kereskedelmi résznek, az európai magánjognak volt a professzora, legyen szó akár Strasbourgról, akár a Berkeley Egyetemről, akár más nyugat-európai vagy észak-amerikai tudományos műhelyről, szinte mindenütt elismerték őt, és különböző tudományos fokozatokat, tiszteletbeli címeket vagy kitüntetéseket kapott. De mégsem gazdasági irányból közelítette meg, hanem méltón ahhoz a tárcához is, amit viselt itt a parlamentben, ő kulturális szempontból is fontosnak tartotta Európa egységét. Az Európához tartozás számára nem egy közjogi, magánjogi, kereskedelmi vagy piaci, gazdasági lépés, hanem egy kulturális kötődés az európai kultúrkörhöz. Az európai jogi kultúrát igyekezett Magyarországon is meghonosítani, egyetemi munkásságát is ennek szentelte.

Nyilvánvalóan Antall József is azért ragaszkodott hozzá, hiszen a kormányzatban többféle funkciót betöltött, láthatóan az első rendszerváltó miniszterelnöknek Mádl Ferenc személye szinte fontosabb is volt, mint hogy éppen milyen tisztséget visel, számára fontos volt, hogy a kormányban minden döntéshez ezt a nyugodt, higgadt, tudományos megalapozottságú és nemzetközi összehasonlító kitekintésű jogászi tudását a döntések meghozatalakor a kormánynak is segítségére tudja bocsátani.

(9.30)

Úgyhogy ezért volt ő is azok táborának gazdagítója, akik nemcsak európai gazdasági integrációról, de a kultúra fontosságáról és az európai kultúra egységéről is beszéltek. Talán ez különbözteti meg az igazi értelmiségit, az igazi kultúrembert attól, aki csak a szakmájában tudja látni az éppen aktuális irányokat vagy modern tapasztalatokat.

Mádl Ferencnek itt a parlamentben is nagyon sok mindent köszönhetünk, hiszen az ő minisztersége alatt került elfogadásra az egységes és átfogó alaptörvénye a felsőoktatási rendszernek. Ma már nehezen elképzelhető: akkor, 1993-ban a parlament több mint 90 százalékos többséggel fogadta el a felsőoktatási törvényt, pedig a kormánynak akkor bőven nem volt ekkora többsége. Neki köszönhetjük azokat a fogalmakat - az ő miniszterségének -, mint a nem állami intézmények mint egyetemfenntartók, az intézményi autonómia, a Felsőoktatási Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság, vagy azt, hogy a kutatói utánpótlás-nevelés és a doktori képzés visszakerült az egyetemekre, illetőleg igyekezett egy átláthatóbb felsőoktatás-finanszírozási rendszert meghonosítani, valamint azt az elvet is, hogy az állami és nem állami, tehát állami és egyházi fenntartású oktatási intézmények azonos finanszírozás alá essenek. Illetőleg törvény született Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz címmel, amely nemzetközi forrásokból igyekezett a magyar felsőoktatást magasabb színvonalúra emelni vagy a rendszerváltás után átalakítani.

Szintén a Magyar Tudományos Akadémián végzett korábbi tevékenysége nyomán is, mint MTA-t felügyelő miniszter is az ő nevéhez fűződik az MTA újraszabályozása a rendszerváltás után, és a polgári jog tudósaként sokszor nemcsak a minisztériumával kodifikáltatta, hanem maga is írta a törvényeket vagy azok egyes rendelkezéseit. Így mind oktatásért felelős miniszterként, művelődési és közoktatási miniszterként, mind köztársasági elnökként, azt hiszem, példa lehet mindnyájunk számára.

Nagyon köszönöm a képviselő úrnak, kormánymegbízott úrnak, hogy megszervezte a Barankovics István Alapítvánnyal közösen ezt a konferenciát, és biztos vagyok benne, hogy még sok hasonlóra fog sor kerülni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)