Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat államtitkári előterjesztéséből kitűnt, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása a települési szennyvíztisztításról szóló európai uniós irányelvben meghatározott követelményeknek a hazai jogrendbe illesztése érdekében szükséges. A törvényjavaslat a vízgazdálkodás területén emiatt pontosítja, illetve részben újrafogalmazza mind az állam, mind a települési önkormányzatok feladatait. A feladatok újrafogalmazására csak a települési szennyvíztisztítás feladatainak a szemszögéből tesz javaslatot az előterjesztő, holott egy szomorú aktuális esemény, a tiszai árvíz indokolttá tenné a vízgazdálkodási problémáknak egy tágabb újrafogalmazását is.

Tisztelt Ház! Az állam feladatait a javaslat a korábbi törvényhez képest csak pontosítja. A korábbi, a vízgazdálkodás országos koncepciójának a kidolgozására és végrehajtására vonatkozó bekezdés bővült az országos program egyes részterületeinek a kialakítási kötelezettségével is.

A törvényjavaslat a koncepció kidolgozására vonatkozóan nem tartalmaz semmilyen határidőt. A határidő hiányát, az ebben rejlő késlekedési lehetőséget aggasztónak tartom a jelenlegi körülmények között.

Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy az 1995. évi törvény sem tartalmazott határidőket, de akkor még nem lehetett látni az országot fenyegető, növekvő árvízveszélyt. Az elmúlt három év vízmagassági rekordokat döntő árvizei arra figyelmeztetnek minket, hogy nem késlekedhetünk, nagyon hamar, egy új koncepció keretében kell megterveznünk és megszerveznünk a Tisza mentén élők árvíz elleni védelmét, mert minden jel szerint a korábbi koncepció szerinti védekezés tovább már nem szolgálja az itt élők élet- és vagyonbiztonságát.

Eddig a védekezés egész rendszere annak a célnak a szolgálatában állt, hogy az időről időre bekövetkező árvizeknél a víztömeget minél gyorsabban engedjék keresztül a fő elvezetőn, azaz a gátakkal határolt hullámtérben. Ez a koncepció az elmúlt évszázad esztendeinek többségében bevált, az utóbbi három évben viszont tarthatatlannak bizonyult, és úgy tűnik, ma már nem lehet kizárólag a gátak magasítására alapozni a védekezést. Ha a különböző vízfolyásokon egyszerre érkező árhullámok feltorlódnak, akkor ma már a legmagasabb gát is alacsonynak, gyengének bizonyulhat.

Ezzel nem azt mondom, hogy rossz volt a korábbi elképzelés, hanem csak azt mondom, hogy ezen az élet már túllépett, okafogyottá vált. A Tisza vízgyűjtő területein végzett erdőirtások új helyzetet teremtettek, s nekünk ehhez a megváltozott körülményhez mint alvízi országnak alkalmazkodnunk kell. A gátak vég nélkül már nem magasíthatóak tovább, és egy olyan hirtelen jött áradat, mint az idei, amelyik 24 óra alatt nyolc méternyit emelt a vízszinten, bármikor átszakíthatja a rejtett gyenge pontokon a védműveket.

A legtöbb szakmai javaslat az eddigi hullámtérnek csak a jelentős kiterjesztése árán látja elkerülhetőnek az árvizeket. A további kérdés az, hogy mit lehetne kezdeni a ma még hullámtéren kívüli, részben mezőgazdasági művelésbe vont, időszakosan elárasztandó földekkel. Mivel a vízborítás nem lenne állandó, az államnak szerződést kellene kötnie a gazdákkal, hogy kártérítést kaphassanak azokban az években, amikor szükség van a megnövelt hullámtér elárasztására. Ennek az új koncepciónak a szakmai megvitatása nem késlekedhet tovább, máskülönben minden évben számíthatunk az idei árvízkárok megismétlődésére.

Szót kell hogy ejtsek egy másik, már évek óta halogatott koncepció kidolgozatlanságáról is. 1995-ben hatpárti egyetértéssel született meg a Duna-Tisza közi homokhátság apadó vízkészletének utánpótlásáról rendelkező országgyűlési határozat.

(18.50)

A 105/1995. sorszámú országgyűlési dokumentum arra kötelezte a kormányt, hogy dolgozzon ki javaslatot a homokhátságot fenyegető természeti katasztrófa elhárítására, és az itt élő mintegy 700 ezer lakos aszálykárokkal sújtott életfeltételeinek javítására. Az évszázad elején még közel 600 tó volt, mára viszont tíz alá csökkent a tónak nevezhető, tartósan is vízzel borított területek száma. Mind a felszíni víz, mind a talajvíz, mind a mélyebbről elérhető rétegvíz minősége évről évre romlik.

2001-ben hatéves lesz ez a végre nem hajtott országgyűlési határozat, emiatt is hiányoltam hozzászólásom elején jelen törvényjavaslatból a koncepciók kialakításának határidejét.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat az uniós elvárásoknak megfelelően előírja a települési szennyvíztisztítás önkormányzati kötelezettségeit. A korábbi törvényhez képest bővülnek az önkormányzatok feladatai. Idézem: "A települési önkormányzat a vízgazdálkodási tevékenységek mint közfeladatok körében köteles gondoskodni a települések lakott területén az ivóvíz minőségű vízre vonatkozó előírásoknak megfelelő ivóvízellátásról, a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvízelvezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek összegyűjtéséről, tisztításáról, elvezetéséről, a szennyvíziszap elhelyezéséről, illetőleg a szennyvizek egyéb, ártalommentes elhelyezésének megszervezéséről."

A víztisztítás céljával egyetértek, azzal viszont magam sem, hogy ismét egy olyan feladatkörrel bővülnek a települési önkormányzatok teendői, amelyhez hiányoznak a megnevezett pénzügyi források.

Abban egyetértek Pap János fideszes képviselőtársammal, hogy valóban nem kell ezen háborogni, hiszen az önkormányzatok jelentős része különféle pályázati lehetőséggel megteremti majd ennek a forrását, és meg fogja oldani ezt a feladatot is, azonban a kérdéssel foglalkozó szakemberek szerint a vízminőség javításának 2009-ig szóló ütemterve 90 milliárd forintba kerülne. Vajon ebből az összegből mennyi terhe lehet olyan településeknek, a hátrányos térségek kisebb településeinek, amelyek már ma is a közvilágítás csökkentésén, az intézmények fűtésén próbálnak spórolni, vagy éppen az általános iskola bezárását fontolgatják?

Tisztelt Ház! Mind a határidők törvényjavaslatba történő beépítése, mind a szennyvíztisztítás forrásainak a megnevezése beépíthető a törvényjavaslatba módosító indítványok révén, ezért a törvényjavaslatot ilyen formában a Magyar Demokrata Fórum nevében támogatásra érdemesnek tartom.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MDF és a Fidesz soraiból.)