Felszólalás adatai

Két okból nem meglepő ez az én számomra most. Először is azért, mert ez az első olyan év, amiben az új rendszer vizsgázik, másodszor pedig azért nem, mert az pontosan köztudott, hogy elnök asszonynak meghatározó szerepe volt az új struktúra kialakításában. Először nehezen tudtuk követni, hogy hogy alakult ki, hiszen az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban még a fideszes képviselőtársaim - akárcsak a KNDP-s képviselők - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács fenntartása mellett tettek hitet. Idéztem a bizottsági ülésen is, most is teszem: Vas Imre képviselő úr a Fidesz részéről azt mondta el még itt, a plenáris ülésen is - nem is csak a bizottság ülésén -, hogy a koncepció szerint a bíróságok igazgatását továbbra is az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírói önkormányzati szervek részvételével látná el.

A KDNP, a másik koalíciós partner részéről Rubovszky képviselő úr mondta el azt, hogy természetesen abban is egységes volt az alkotmány-előkészítő bizottság, hogy a bírói önigazgatás változatlanul az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörében maradjon. Aztán hirtelen szembesültünk egy másik struktúrával, sőt most már Gulyás képviselő úr szeretne úgy emlékezni, mintha a Fidesznek mindig is ez lett volna a terve, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez egyébként, megjegyzem, még csak nem is a Fidesz terméke, hanem valaki - valakik - másé.

Nem a bírósági rendszer mondott csődöt, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról van szó, és az okozta a legnagyobb problémát, hogy az OIT hiába tett a parlamentnek javaslatokat és előterjesztéseket, amelyek jellemzően kétharmados hozzájárulást igényeltek volna, a Fidesz a "minél rosszabb, annál jobb" elvét követve semmihez nem járult hozzá. De semmihez! Ez okozta azt, hogy bizonyos kétharmados törvények módosításának hiányában valóban nem lehetett hatékony megoldást találni, de ez a Fidesz hozzáállásának következménye volt, nem pedig a régi bírósági rendszer alapvető kudarca.

Senki nem azt állítja, hogy a régi szisztémán ne lehetett volna javítani. Sőt, az OIT maga tett javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne ezt megtenni, csak sajnos ezeknek a módosításoknak az elfogadásához a Fidesz szintén nem járult hozzá annak idején, nem tudtuk biztosítani a kétharmados többséget. Az tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy megbukott volna ez a rendszer, egyszerűen nem igaz. Önök bevezettek egy másik rendszert, ami vagy működni fog, vagy nem, de az, hogy a régi megbukott volna, nem tudom ezt a szemléletet osztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a rendszerről viszont, amit önök bevezettek, kijelenthető, hogy megbukott. Ez, azt gondolom, szintén nem képezheti vita tárgyát. Ugyanis önök bevezettek egy olyan modellt, ami az európai és egyébként a magyar alkotmányos mércével mérve sem volt fenntartható. Bevezettek egy olyan rendszert, aminek az Európai Bíróság ítélete, a Velencei Bizottság kritikái, az Európai Bizottság nyomása miatt önök nagyjából a 80 százalékát visszavonni kényszerültek. Én ezt elhiszem, hogy fönnmaradt az Országos Bírósági Hivatal mint szervezeti egység, mint alkotmányos szerv, csak éppenséggel azokból a jogkörökből, amelyeket az Országos Bírósági Hivatal elnökének az egyszemélyi hatáskörébe kívántak utalni, azokból gyakorlatilag nem maradt semmi.

Márpedig a kritika tárgyát alapvetően ez képezte. Egyetértek elnök asszonnyal abban, hogy sokféle jogállami modell működik. Ez igaz. Lehet a jogállami modell a teljes bírói önigazgatás, lehet jogállami modell egy ahhoz hasonló struktúra, ami ma van Magyarországon, és lehet jogállami modell az is, amit Balsai képviselő úr mondott el mint lehetőséget az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, nevezetesen, hogy az igazságügy-miniszter gyakorolja az igazgatási jogkörök jó részét. Én a magam részéről Balsai volt elnök úr - most alkotmánybíró úr - felfogásával értek leginkább egyet.

Vannak azonban olyan sztenderdek, amelyek mind a nemzetközi jogból, mind a magyar alkotmányból, alaptörvényből következnek, amiket viszont be kell tartani. Ezeket viszont önök nem tartották be. Ennek a legfontosabb egyik eleme, mozzanata, hogy személyi kérdésekben, bírókat érintő státusdöntésekben, ami a bírói függetlenség egyik attribútuma, csak a bírói önkormányzatok egyetértésével lehet dönteni. Ez egy olyan megkérdőjelezhetetlen alapelv, amelyet betartottak és betartanak minden európai országban, bármilyen modellről is legyen szó. Ehhez képest önök bevezettek egy olyan modellt, ahol az OBH elnöke egy személyben, felülírva ezeket a bírósági önigazgatásból származó javaslatokat, tetszése szerint módosíthatja. Ez az és ehhez kapcsolódóan természetesen számos rendelkezés az, ami a legnagyobb kritikát váltotta ki.

Ezzel együtt, illetve azt mondom, éppen ezért voltak kénytelenek önök visszavonulót fújni, és ma már elnök asszony úgy beszél erről a rendszerről, mintha ez lett volna a kezdeti, holott ez nem igaz. Az, ami most kialakult, nagyjából-egészéből még el is fogadható. Van egy-két olyan eleme, ami még módosításra szorul, de az a rendszer, amit be kívántak vezetni és először be is vezettek, úgy bukott meg, ahogy volt, tisztelt képviselőtársaim. Az összes lényegi elemet kénytelenek voltak visszavonni, ennek utolsó mozzanata volt az ügyáthelyezési jog megszüntetése, kiemelése a magyar jogrendszerből.

Áttérve - mert azt gondolom, alapvetően nem az új struktúra az, amit most elemezni kell - a beszámolóra, engedjék meg, hogy egypár gondolatot megosszak önökkel. Persze, kapcsolódik a régi, hál' istennek, most már jellemzően hatályát vesztett struktúrához ez a problémakör, amely miatt mi nem fogjuk tudni támogatni az OBH elnökének beszámolóját és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot.

Az egyik ilyen az ügyáthelyezési jog. Tisztelettel, míg ez hatályban volt, és mi arra kértük az elnök asszonyt, hogy ne gyakorolja ezt a jogkörét, hiszen minden létező - megint csak azt mondom - hazai és nemzetközi sztenderddel, gyakorlattal, szabállyal, alkotmányos elvvel ellentétes ez a jogintézmény. Nagyon érdekes volt és kiderült elnök asszony beszámolójából, hogy amit mi igazán nem vártunk, bevallom őszintén, a legfőbb ügyész volt az, aki önkontrollt gyakorolt ebben az ügyben. Ugyanis a legfőbb ügyész nem terjesztett elő egyetlen ilyen kérelmet sem, ha legalábbis a beszámolóban leírtak a valóságot fedik, márpedig én azt gondolom, hogy nyilvánvalóan fedik. Ehhez képest elnök asszony több ilyen ügy áthelyezéséről rendelkezett, méghozzá olyan ügyek áthelyezéséről is, amelyek politikai szempontból érintettek voltak. Azt gondolom, hogy ez legalábbis véletlen nem lehet.

A másik ilyen problémánk a bírói kényszernyugdíjazással összefüggő OBH-elnöki hozzáállás volt.

(11.40)

Ezt többször kifejtettük már, úgyhogy nagy meglepetést nem fog okozni, azt gondolom, sem elnök asszonynak, sem a képviselőtársaimnak, de néhány pontot villantsunk fel ebből. Először is én azt gondolom, és ebben vita van köztünk elnök asszonnyal természetesen, hogy az OBH elnökének igenis kötelessége lett volna haladéktalanul jogszabály-módosítást kezdeményezni, vagy legalábbis erről tárgyalásokat kezdeményezni a kormánnyal. Ez nem történt meg, de nemhogy nem történt meg, hanem az OBH azokat a munkaügyi pereket, amelyeket a bírák jogerősen megnyertek, és vissza kellett volna helyezni őket a beosztásukba, azokat is megfellebbezte. Sőt, tovább megyek ennél, volt olyan eset, amikor jogerős bírósági ítéletet nem hajtott végre az OBH elnöke, és nem helyezte vissza eredeti beosztásába azt a bírót, akit egyébként a munkaügyi bíróság oda visszahelyezett. Én ezt elfogadhatatlannak tartom nemcsak emberi oldalról nézve, hanem ha a bírósági szervezeti igazgatás feje azt mondja, hogy nem hajtok végre egy jogerős bírósági ítéletet, az énszerintem nem megengedhető, márpedig ez történt.

Tudom a helyzet abszurditását, ismerem, mert oda, arra a pozícióra már elnök asszony kinevezett egy másik embert, ettől függetlenül furcsa hozzáállás. Mellesleg ezt is kértük, hogy ne tegye elnök asszony, mert várható ebben döntés, legalább ne töltse be véglegesen ezeket az álláshelyeket, hiszen, ahogy látjuk, nagyon jól elműködnek a megyei törvényszékek akár több mint egy évig is megbízott elnökkel. Nem volt elnök asszonynak ebben az én meglátásom szerint pozitív hozzáállása, sőt még egy törvénymódosítás kapcsán azt is kifejezetten ellenezte, hogy a vezetői státusukat vissza tudják kapni azok a bírák, akiket kényszernyugdíjaztak, holott egyébként a kormány javaslata annak idején erre irányult.

Ismerem én a választ erre, tisztelt elnök asszony, hogy Brüsszel végül jóváhagyta a megoldást. Hát igen, végül jóváhagyta, merthogy jobb híján nem volt ennél jobb, ugyanis ha kinevezek oda egy másik bírót, és azt távolítom el, és helyezem vissza az elődjét, ez ugyanolyan problémát okoz alkotmányos vagy nemzetközi szinten, mint a réginek ilyen módon történő nyugdíjazása. Ez valóban, ahogy szokták mondani, ilyen csuka fogta róka esete, de ez nem azt jelenti, hogy azért, mert Brüsszel azt mondta, hogy ha már ez így alakult, visszaforgatni az idő kerekét nem lehet, akkor ezt a megoldást lenyeli, hogy Brüsszel ennek örült volna, s azt sem jelenti, hogy mi örülünk ennek, és azt sem jelenti, hogy mindez a kvázi belenyugvás kinek mit, van, akinek a politikai felelősségét, van, akinek az erkölcsi felelősségét ne jelentené ebben az ügyben.

Kiemelendő még kritikaként a pályázatok eredménytelenné nyilvánításának ügye. Elnök asszony ezzel a lehetőséggel él, én pedig úgy gondolom, hogy ezzel nem kéne élnie, annál is inkább nem kéne élnie, mert a magyar Alkotmánybíróság kimondta, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet követett el azzal, hogy ennek az objektív kritériumrendszerét nem vázolta fel és nem rögzítette törvényben. Ha pedig ezt tudjuk, akkor én azt gondolom, hogy ennek a tudatában, ennek az alkotmánybírósági, most már létező és kihirdetett határozatnak a tudatában elnök asszonynak ebben a vonatkozásban legalábbis nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítania, és azt is gondolom, a leghelyesebb az lenne, ha ezzel a lehetőséggel, amíg ez a helyzet megnyugtatóan nem rendeződik, nem élne. Vagy ha már él, akkor legalább, ahogy az ügyáthelyezés vonatkozásában a Bírói Tanács hozott egy döntést arról, hogy nagyjából milyen kritériumrendszer alapján lehet ügyeket áthelyezni, legalább az eredménytelenné nyilvánítás vonatkozásában is jó volna, ha a Bírói Tanács hozna egy ilyen objektív döntést.

Azt gondolom, hogy ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy pozitív változások is történtek, és én ezt szeretném elismerni a kritikák mellett. Ilyen például a mediáció intézményének fejlesztése, ilyen a gyerekközpontú igazságszolgáltatás elvének a kiteljesítése, ilyen a leterheltség csökkentése, az arányosabb ügyteherelosztás, ami, én azt gondolom, hogy közös érdeme az Országgyűlésnek és az Országos Bírósági Hivatalnak. Tehát e vonatkozásban feltétlenül ért el eredményeket elnök asszony, és amit én még a magam részéről kiemelek, és ezt szeretném külön megköszönni, hogy példamutató elnök asszonynak az a magatartása, ahogy a hatalmi ágak közti párbeszéd vonatkozásában eljár. Kérem arra, hogy ez a jövőben is így legyen, és nagyon köszönöm azt, hogy ez az eddigi időszakban is így volt.

Ami még, azt gondolom, hogy kiemelést érdemel...- nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást módomban áll-e kapni. (Jelzésre:) Köszönöm szépen, elnök úr, mert akkor érdemes belekezdeni. Egyrészt a beszámoló a lábjegyzetben jelzi, hogy a kedvezőtlen irányú változásokra tekintettel jogszabályváltozást kezdeményeztek. Engem nagyon érdekelt volna, meg érdekelne, hogy mik voltak ezek a javaslatok, és hogy ezt a jogalkotó megfogadta-e, mert erre vonatkozóan nekem nem állt rendelkezésemre információ.

A másik a létszámmal kapcsolatos kérdések. A beszámoló a 64. oldalán és a mellékletben a valós képet meglátásom szerint azzal fedi el, hogy a 2011-hez képest bekövetkezett változást nem a tényleges létszám alakulásával, hanem az engedélyezett létszámhelyek mértékének változásával és annak részletezésével mutatja be, s míg az engedélyezett létszám például a bírósági ügyintézőknél emelkedett, az igazságügyi alkalmazottak tényleges összlétszáma csökkent. Éppen ezért azt gondolom, a valós képet az festette volna, ha a tényleges létszám alakulása képezi az elemzés tárgyát. Ha megnézzük azt, hogy hány bíró dolgozott egy évvel ezelőtt, és most ténylegesen hány dolgozik, akkor azt látjuk, hogy kevesebb. Ha megnézzük ugyanezt más alkalmazottak vonatkozásában, ott van - azt hiszem, talán egy helyen -, ahol nagyobb a létszám, a titkároknál, de a többi helyen, például az igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában a tényleges létszám, én úgy tudom, kevesebb, tehát azt gondolom, érdemesebb lett volna a tényleges létszámmal számolni, és nem az előírt létszámmal.

Sajnos az ügybefejezésre, a peres ügyek alakulására idő már a felszólalás keretében nem jut, valószínűleg itt élni fogok egy ismételt felszólalási lehetőséggel. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak.