Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi gazdálkodásának önök előtt lévő dokumentuma alapján joggal állítható, hogy az 1999. év a társadalombiztosítás szempontjából is rendkívül kedvezően alakult. Ezt bizonyítja, hogy a tényleges hiány - eltérően a korábbi évektől, lásd 1994-1998 között - csak minimális mértékben, 4,9 milliárd forinttal haladta meg az eredeti előirányzatot, így a tényleges hiány 46,6 milliárd lett. Történt mindez annak ellenére, hogy 1999-ben rendkívül jelentős munkáltatói társadalombiztosítási járulékcsökkentés történt. Nyilván önök is emlékeznek rá, hogy a kormányprogram megvalósításának részeként 1999-ben 6 százalékponttal csökkent a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége. Azt gondolom, ha valaki kiszámolja, hogy egy százalékpont mögött milyen bevételelmaradás van, akkor joggal mondhatja, hogy több mint 100 milliárd forintos tétel maradt a vállalkozók zsebében.

Tisztelt Ház! Csakúgy, mint a központi költségvetés esetében, az 1999. év a társadalombiztosítási alapok vonatkozásában is kedvezőtlenül indult. Az év első felében az alapok hiánya hónapról hónapra jelentősen meghaladta a tervezettet, s az államháztartási egyensúly biztosítása érdekében az Egészségbiztosítási Alapnál is - hasonlóan a költségvetési fejezetekhez - jelentős, csaknem hétmilliárd forint összegű céltartalékképzést kellett végrehajtani.

Problémák mutatkoztak a gyógyszer-támogatási előirányzat alakulásánál is. A gyógyszer-támogatási előirányzatnál megjelenő többletkiadás miatt az alrendszeri szintű deficit megtartása érdekében a kormánynak az Egészségbiztosítási Alap egyes kiadásai tekintetében év közben több intézkedést, előirányzat-zárolásokat kellett végrehajtania. Az év második felében azonban az eddigi negatív tendencia megfordult, és az év végén már olyan lépésekre is sor kerülhetett, amelyek, ha teljes mértékben nem is tudták megszüntetni, de enyhíteni tudták az előbbiekben jelzett szigorító intézkedéseket. Így sor kerülhetett a gyógyító-megelőző ellátásoknál történt összesen 6,1 milliárd forint zárolás részleges feloldására és 1,7 milliárd forintnak a fekvőbeteg-szakellátásban történő felhasználására. Ezt is figyelembe véve, a gyógyító-megelőző ellátás 1999. évi teljesítése csaknem 339 milliárd forint lett, amely 13,3 százalékkal haladja meg az 1998. évi tényadatot.

A teljesítési adatokból kitűnik, hogy a munkáltatói és a biztosítotti járulékbevételek együttesen az előirányzatot 2,6 százalékkal haladták meg, annak ellenére, hogy a járulékbevételek részét képező kintlevőségek behajtásából származó bevételek az előirányzott összegnek csak közel 50 százalékéban teljesültek.

(18.50)

A tételes egészségügyi hozzájárulásból származó bevétel-előirányzat közeli szinten alakult, a százalékos egészségügyi hozzájárulás címén befolyó bevétel azonban nagymértékben elmaradt a tervezett összegtől. Az előirányzati összeg közel 43 százaléka teljesült csak. Ennek oka egyrészt az, hogy új fizetési kötelezettség bevezetéséről van szó, másrészt az, hogy a konstrukcióból adódóan a bevételek egy része csak a 2000. évben realizálódott. A költségvetési pozíció megőrzéséhez nagyban hozzájárult a vagyonértékesítés, melynek révén az előirányzott bevételeken felül mintegy 20 milliárd forint bevétel keletkezett.

A nyugellátások kiadása a törvényi előírásoknak megfelelően teljesült. Az 1999. évben differenciált, a nyugellátás összegétől függő nyugdíjemelés valósult meg. Ez azt jelenti, hogy a nyugellátások 1999-ben minimum 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal emelkedtek, az emelés mértéke azonban nem haladhatta meg a 25,5 százalékot. Az átlagos emelkedés 14,2 százalék volt. Ez azt eredményezte, hogy a nyugdíjak reálértéke az 1994-1998. évek között bekövetkezett 9,8 százalékos reálértékvesztés helyett 3,8 százalékkal emelkedett. Mindezek mellett az Állami Számvevőszék által megfogalmazottak számunkra mindig rendkívül hasznosak, és figyelembevételükre, minél nagyobb arányú hasznosításukra évről évre törekszünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék jelentése is foglalkozik a járulékbeszedés adóhatóság által történő átvételének témájával. Önök előtt is ismert, hogy az állami adóhatóság 1999. január 1-jétől vette át a járulékbeszedés,- nyilvántartás feladatát a társadalombiztosítási szervektől. Ez az adóhatóság számára mindenképpen új típusú elvárásokat, jelentős többletfeladatot jelentett. Várható volt, hogy 1999 ebből a szempontból átmeneti év lesz.

Mint ahogy az Állami Számvevőszék jelentésében megállapította, az APEH objektív okok miatt nem tett eleget évközi, havi adatszolgáltatási teljesítésének. Emiatt év közben az alapok kezelőinek jogszabályi felhatalmazáson alapuló megállapodása alapján került sor a járulékok és a hozzájárulások napi megosztására. A végleges elszámolás ez év áprilisában készült el, amely mintegy 20 milliárd forintos elszámolási különbözetet mutat a ténylegesen teljesülő pénzforgalmi kimutatásokhoz képest. Mivel ezen pénzeszköz 1999-ben felhasználásra került, javasoljuk a különbözet rendezésének elengedését. Bizton állítható, hogy ilyen problémák a 2000. évtől már nem jelentkeznek, annál is inkább, mivel az ez évtől érvényes új bevallási szabályok különválasztják a Nyugdíj-biztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételeket, s így a két alap közötti pénzügyi elszámolási gond kizárható, és az integrált járulékfolyószámla-rendszer is zavartalanul működik.

Az előttünk lévő zárszámadás megfelel a törvényi előírásoknak, abban a pénzforgalmi szemlélet érvényesül. Az Állami Számvevőszék összefoglaló megállapítása szerint is - idézem - "a zárszámadásban elszámolt bevételek és a kincstári adatok megegyeznek", tehát a pénzforgalmi szemléletű költségvetés pénzforgalmi szemléletű végrehajtása maradéktalanul teljesült. Ezért fogadta el a kormány az alapok könyvvizsgálói záradékkal ellátott beszámolóját követően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot, és terjesztette ezt a tisztelt Ház elé.

Ezek alapján kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot megvitatni és támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)