Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vezérszónoklatokat meg a kétperces hozzászólásokat, elég furcsa helyzetben érzem magam, s elég furcsa helyzetben van ez az ország, hogy ilyen támadásokat lehet intézni bizonyos gazdasági ágazatok felé, mint amit most az MSZP és az SZDSZ képviselői ebben a törvényjavaslatban megfogalmaztak.

Miről is van szó? Benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, amely úgymond kamatrés-különbözet megadóztatásáról szól, ami látszólag helyénvaló dolog lehet, csak hát ezek után fölmerül a kérdés, hogy ha kipécézi a jelenlegi kormánykoalíció legközelebb a műköszörűsök vagy a cipőgyártók iparágát, és úgy találja, hogy az árbevétel vagy bármi alapján túl magas a jövedelmük, akkor jövő héten beterjeszt egy törvényjavaslatot, amely megadóztatja majd az ő jövedelmüket - vagy akár más szektort is lehetne említeni.

Az indokolás is nagyon izgalmasan hangzik, hogy ne mondjam, furcsa, mert arról szól, hogy a pénzügyi intézményeken kívül álló, és a költségvetést hátrányosan érintő okok miatt van szükség erre a kamatkülönbözet-adóra. Ha kívül áll, akkor miért akarjuk büntetni a pénzügyi szektort, ha nem ők tehetnek róla? Ők csak alkalmazkodnak egy olyan rendszerhez, egy olyan szisztémához, ami kialakult Magyarországon.

(10.20)

Ráadásul azért azt ne felejtsük el, hogy míg a pénzügyi szektor versenykörülmények között dolgozik, és bizony az elmúlt tíz évben csaknem 50 százalékkal javította a hatékonyságát, addig a költségvetés vagy a magyar állam működésére ez már korántsem mondható el. Úgy gondolom, hogy talán célszerűbb lenne a saját házuk táján megvizsgálni azokat a lehetőségeket, amelyek a megtakarításokat eredményezhetnék, és mondjuk, nem tizenegynéhány vagy még több új politikai államtitkárt pluszban kinevezni. Úgy gondolom, ezek hatékonyabb lépések lennének, mint a piacgazdaság bizonyos szektoraira különbözeti adókat kivetni.

De nézzük tovább! Valóban igazságos-e az a rendszer, ahogy itt az indoklásban is megfogalmazódott, illetve a vezérszónoklatokban is elhangzott? Nekem eleve felmerül a kérdés, hogy ha már kedvezményeken kell gondolkodni a takarékszövetkezeteket érintően, akkor beleviszünk egy önök által igazságosnak vélt rendszerbe egy másik kedvezményt, hogy még igazságosabbá tegyük - vagy hogy is van ez, kérem? Magyarázza már el bármelyik képviselőtársam, hogy egy rendszerben miért kell kivételeket tenni, ha az eleve igazságos.

De menjünk tovább! A lakáshitelkamatokat ostorozták kedves képviselőtársaim, hogy milyen óriási kifizetések történtek, és ezáltal extraprofithoz jutottak a pénzintézetek. Egyrészt mi az, hogy extraprofit? Ha ezt nekem valaki meg tudja mondani, és egzakt módon értelmezni tudja, akkor én azt nagyon megköszönöm, mert erre még senkitől semmilyen jó választ nem hallottam, hogy mi az, hogy extraprofit, vagy mihez képest van neki túlzott profitja.

A másik dolog pedig: Bőhm képviselő úr arról beszélt, valljuk be, hogy a költségvetés fiskális mohósága miatt van erre a törvényre szükség, ezért kellett beterjeszteni. Lehet ostorozni a lakáshitelkamatokat a túlzott kifizetésért, de azért azt lássuk be, hogy maga a lakásépítési és -vásárlási boom, amely az elmúlt években bekövetkezett 2000-től az előző kormány hathatós intézkedései következtében - én több kimutatást és elemzést láttam a tekintetben, hogy a költségvetési összpozíció ezzel bizony nemhogy romlott, hanem javult. Hiszen megnövekedett az áfabefizetések összege, jóval több személyi jövedelemadó került a költségvetésbe ezen keresztül, hiszen növekedett a foglalkoztatottság, jóval több társasági nyereségadó került befizetésre - hiszen ezeknek az építőipari cégeknek azért az elmúlt időszak valóban egy felfelé ívelő szak volt -, illetve megnövekedtek az illetékbevételek, amelyek szintén az állami költségvetést gazdagították, és ezt igyekeznek önök az új adótörvényekkel tovább is srófolni. Tehát össztekintetben a lakáshitelezéssel kapcsolatos bővülés a költségvetés számára pluszjövedelmet jelentett, ezért is érthetetlen számomra az, hogy most mindent a lakáshitelkamatokra kívánunk fogni.

De menjünk tovább, hiszen a törvényjavaslat nemcsak kamatokról szól, hanem kamatjellegű bevételekről, illetve kamatjellegű kiadásokról is. Ilyen szempontból is érthetetlen a számomra, hogy ha csak a lakáshitelkamatról van szó, akkor a kamatjellegű jövedelmek miért vannak benne ebben az előterjesztésben.

Felmerült az a kérdés is, szintén Bőhm képviselő úr vetette fel, hogy majd ezáltal, ha ez a kamatkülönbözet-adó ki lesz vetve, majd növekedni fog a látra szóló kamatok összege vagy nagysága. Ezek után elgondolkodtam azon, hogy ugye, a közgazdasági elmélet azt tanítja, hogy piacgazdasági környezetben a különböző társaságok, szervezetek profitmaximalizálásra törekednek. Innentől kezdve akkor feltaláljuk az új kategóriát, hogy ezek után ezek a szervezetek nem profitmaximalizálásra fognak törekedni, hanem adóminimalizálásra, ami az én megítélésem szerint teljesen más jellegű megközelítés, és a közgazdasági elmélet sem szól arról, hogy létezik olyan szervezet egy piacgazdaságban, amely adóminimalizálásra törekedne. Hihetetlenül érdekes és izgalmas új kategóriákkal ismerkedhetünk meg e vita során.

Gőgös képviselő úr említette a takarékszövetkezetek esetében azt, hogy azért nemcsak lakáshitelről kell itt beszélni, nem vettek részt ebben a takarékszövetkezetek, mondja ő, hanem bizony az agrárhitelezésben, és valami más jellegű tevékenységet is említett… (Gőgös Zoltán: Faktorálásban!) Faktorálásban, igen, köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Azt mondtam, hogy abban nem!) Tehát agrárhitelezésben részt vettek, és a kisvállalkozóknak való hitelezésben is. Az én legjobb tudomásom szerint valóban részt vettek ebben a takarékszövetkezetek, de döntő mértékben nem a takarékszövetkezetek finanszírozzák a nagy mezőgazdasági szövetkezeteket, részvénytársaságokat, kft.-ket, hanem bizony a nagyobb méretű pénzintézetek. Ráadásul a kisvállalkozók hitelezésében sem a takarékszövetkezetek vesznek csak és kizárólagosan részt, mint ahogy ön említette, hiszen meg kell nézni a takarékszövetkezeteknek a pénzintézeti szektorban elfoglalt súlyát - ezt a 4-5 százalékos súlyt - és mondjuk, az összes többi nagy banknak vagy középbanknak a súlyát. Ha a kettőt összevetjük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez az állítás nem lehet igaz, hiszen zömében nem vidéken, a kis falvakban vannak a kisvállalkozók, hanem nagyvárosokban, középvárosokban, fővárosban van a kisvállalkozók zöme, hiszen ők tudnak a nagyobb ipari és szolgáltató szervezetekhez tapadni, tehát ezen hitelezés is itt történik. Ilyen értelemben a takarékszövetkezetek valóban sokkal nehezebb helyzetben vannak, hiszen a banküzemük jóval drágább, éppen a kistelepüléseken való részvétel miatt, mint egy nagy pénzintézetnek vagy egy országos hálózattal bíró nagy szervezetnek.

Érdekes felvetés volt az, amit szintén Bőhm képviselő úr mondott, hogy azért fogadható el számukra ez a törvényjavaslat, merthogy csak két évre szól. Ezek után bármilyen adótörvényt, adóemelést be lehetne nyújtani, ami csak két évre szól, és akkor ezek szerint a szabad demokraták számára az elfogadható, mert csak két évről szól; a törvényalkotó megmondja, hogy én csak két évre tervezem. Innentől kezdve az adójogszabályok normativitása, a kiszámíthatóság teljesen annullálódik, elillan a rendszerből, és bizony csak a bizonytalanságot sikerül gerjeszteni ezzel.

Miért célja bárkinek az, hogy a bizonytalanságot növeljük? Úgy gondolom, a Magyar Országgyűlés felelőssége az, hogy kiszámítható, normatív és mindenkire érvényes szabályokat fogadjon el. S ha olyan jogszabályt ötöl ki valaki, mint ez a kamatkülönbözet-adóról szóló jogszabály, és ezeknek a kritériumoknak nem felel meg - márpedig úgy gondolom, hogy nem felel meg -, akkor talán célszerűbb lesz visszavonni, mert jobban szolgáljuk a magyar állampolgárok és a magyar törvényhozás céljait is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)