Felszólalás adatai

Nézzük, hogy mely fejezetek tartoznak alapvetően ehhez a területhez! Először is a bíróságok, az Alkotmánybíróság, az ügyészség, illetve az alapvető jogok biztosa. Nemrég tárgyalta az Országgyűlés a Kúria elnökének beszámolóját és az Országos Bírósági Hivatal elnökének a beszámolóját, és bizony a parlamenti vitában is felmerült az, hogy az ügyforgalmi adatok nem voltak túl biztatóak. Általánosságban lehetett azt észrevenni, hogy csökkent a befejezett ügyek száma annak ellenére, hogy egyébként a beérkezett ügyszám sokszor ugyanazon a bírósági szinten szintén csökkent, ami a befejezések nagyobb számát kellett volna hogy eredményezze.

Elsősorban - és ezt elmondtuk akkor is - úgy látjuk, hogy egy bizonyos szervezési probléma lehet a dolog hátterében, ugyanakkor meg azt sem szabad elfelejteni, hogy az Országgyűlés időről időre, az elmúlt három évben meg aztán kiemelt módon többletfeladatokat rótt a bíróságokra, illetve az ügyészségekre, és emiatt természetesen nő az ügyteher, nő az ügyintézésre fordítandó idő szüksége. Például egy ilyet említek: bevezették a kiemelt ügyeket, ahol a bíróságoknak lényegesen gyorsabban kell és nagyobb rendszerességgel tárgyalást tartaniuk, és ehhez egyébként nem rendelték hozzá a megfelelő létszámot, asszisztenciát.

Azt látjuk viszont, hogy a tervezett költségvetési számok a kormány által tervezett infláció mértékével emelik csak - kis túlzással élve - az igazságszolgáltatásra szánt költségvetési támogatást, márpedig azt gondolom, hogy ha az eljárások gyorsítása és nem annak lassítása a cél, akkor ez biztosan nem lehet követendő út.

Éppen ezért mi a bíróságok és az egyes bírák leterheltségének csökkentése érdekében és természetesen az ügyek gyorsítása érdekében magasabb összeget javasolunk a bírósági fejezet személyi juttatások kiemelt előirányzatába, ugyanis a mi megítélésünk szerint - és ez egybevág a bírák véleményével is - nem a bírók száma kevés, hanem a munkájukat segítő beosztottaké, az asszisztencia száma. Márpedig ha ezt emelni szeretnénk és ezt emelni szükséges, akkor erre bizony forrást kell biztosítani.

Ugyanezt tudom elmondani az ügyészség vonatkozásában is, ahol szintén hasonló adatok figyelhetőek meg. Az ügyészeknél is általánosan elfogadott álláspont az, hogy nem az ügyészek száma, hanem az asszisztencia száma az, ami kiigazítást érdemel, ehhez viszont szükség van a megfelelő forrásokra is.

Harmadrészt az Alkotmánybíróság esetén disszonánsnak tartjuk azt, hogy az épületben elvégzendő felújításokra az előirányzat alig vagy egyáltalán nem szán pénzt akkor, amikor látjuk, hogy egy másik hatalmi ág esetén, nevezetesen az Országgyűlés vonatkozásában, a megfelelő körülmények biztosítására nagyságrendileg 30 milliárd forintot szán az állam; itt beszélek a Kossuth tér, illetve az Országgyűlés épületének felújításáról. Mi úgy gondoljuk, hogy azonos mértékkel és mércével kell mérni a hatalmi ágak vonatkozásában, és ha az Alkotmánybíróságnál szükségesek ezek a felújítások, akkor ott is bizony ezt a költségvetési támogatást biztosítani kell számukra.

Két-három olyan területről szólnék még nagyon röviden, amelyek kiemelést érdemelnek itt, elsősorban a jogi segítségnyújtásra gondolok. Tisztelt képviselőtársaim, ugye, abban egyetértünk, hogy a jogegyenlőség nemcsak arról szól, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, hanem annak a gyakorlati megvalósulása is szükséges. Ha azon múlik a jogérvényesítés lehetősége, hogy valakinek van-e pénze vagy nincsen arra, hogy megfelelő jogi segítséget kapjon, akkor a jogegyenlőség a gyakorlatban nem érvényesül.

(19.10)

Éppen ezért mi szeretnénk több forrást, több pénzt szánni a segítői óradíj megemelésével - itt 3 ezer forintról 6 ezer forintra - és ugyancsak az ügyvédi óradíj megemelésével, itt a kirendelt védőkre gondolok, és természetesen a jogi segítségnyújtásról szóló előirányzatot is emelnénk. Látjuk azt, hogy 2013-ban mindössze 115 millió forintot tervezett erre a kormány, a valóságban azonban 281 millió forintot kellett rá költeni.

Nem igazán értem azt, hogy ha látják, hogy ez a gyakorlat, akkor miért kell most is a kisebb összeggel számolni, és 115 millió forintot előirányozni, amikor valószínűleg előreláthatóan ennek a költsége lényegesen nagyobb lesz, biztosan lehet mondani, hogy a duplájára fog emelkedni.

Ugyanez, zárásul, két területen: a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti kártalanításokra az elmúlt évben is mindössze 120 millió forintot tervezett a kormány, a gyakorlat pedig azt mutatta, hogy 325 millió forintot kellett ténylegesen erre elkölteni. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért nem irányozzák elő ezt a magasabb összeget ebben az évben legalább. Mi erre biztos, hogy módosító javaslatot fogunk előterjeszteni.

S végül a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről. Itt szintén 100 millió volt a tavalyi, és az idei tervezett is annyi, miközben a tavalyi tényleges szám 181,2 millió forint lett.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt szükség van a költségvetési számok korrigálására. A Magyar Szocialista Párt módosító javaslatok formájában ezt meg is fogja tenni.

Köszönöm szépen a figyelmet.