Felszólalás adatai

Amikor a 2014-es költségvetést végiglapozva átnéztem, az jutott eszembe, amit a miniszterelnök úr akkor mondott, és az töltött el nyugalommal és bizalommal, hogy ez a költségvetés már azt bizonyítja, hogy nemcsak kimásztunk a szakadékból, de elindultunk egy olyan úton, amely reménységgel tölthet el bennünket.

Mi jellemző erre a költségvetésre? Egy nyugodt költségvetés. Egy nyugodt, békés ország költségvetése. Olyan országé, amely országnak bizalma van, bizalma a polgáraiban, bizalma a polgárai munkájában, és nem szorul külföldi segítségre. Otthagytuk az IMF-et, saját erőből állunk meg a magunk lábán, és igaz, lehet, nem teljesen, csak van valami igazság az ellenzék azon mondásában, hogy bizony az adósság még jócskán megvan. Igen, de egész más összetételű adóssággal állunk szemben, mint amikor elindultunk három és fél évvel ezelőtt. A magyar állampolgárok bizalmát jelzi az állampapírok vásárlása, és az utána járó kamatot majd itt fogják elkölteni, és növelni fogja ez is a gazdaságot, a továbblépést.

Mi jellemző erre a költségvetésre? Nem a megszokott költségvetés a választási években. Nem választási költségvetés. Annak kapcsán, amit valamelyik nap Mesterházy Attila elmondott, hogy ha majd ők győznek, akkor mi lesz itt, mi mindent fognak adni a népnek, az volt a gondolatom, hogy most sírjak vagy nevessek. Az Úristen őrizzen meg bennünket attól, hogy megint segélyből kezdjen el osztogatni, de még abból sem tudná teljesíteni azt, amit felsorolt. Én remélem, hogy a népünknek is van annyi bölcsessége, hogy nem hitt el belőle talán egy szót sem.

Ez a költségvetés nem ígért lehetetlent. De jellemző rá, amit az egyik legnagyobb értékének tartok, többen elmondták már, a családcentrikusság, és az a bölcsesség, amit még annak idején édesapámtól tanultam, aki azt mondta: kisfiam, mindig addig nyújtózkodj, amíg a takaró ér. (Babák Mihály: Sokan elfelejtették!) Amikor elmondtam a magam kívánságait, hogy mit szeretnék, édesapám mindig azt mondta: miből, fiam? Én is ezt kérdezem a tisztelt ellenzéktől, amikor ígérget, hogy miből. (Dr. Pál Tibor: Stadionokból!) Igen? Nem kell stadion? Nem kell sport? (Göndör István: Amikor nagy a baj, akkor nem!) És még ezt mondják is, még ezzel dicsekednek is? (Baracskai József: Addig nyújtózkodj...!) A lerobbant... Bocsánat! (Az elnök csenget.) A lerobbant stadionok, ahol már nemcsak azért nem lehet nemzetközi meccset játszani, mert olyan rossz a futballunk, de azért sem, mert nem jönnek már oda be csapatok. Ne vicceljünk már azzal, hogy két stadionnal meg lehetne oldani azt a sok ígérgetést, amit önök tesznek. De ne szóljanak bele! Most nálam van a szó, ugye, elnök úr?

ELNÖK: Igen.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Akkor folytatom. Köszönöm.

Persze mi is nagyon jól tudjuk, hogy jó lenne a nyugdíjasokat megnyerni valami hirtelen adakozással. Persze, mi is tudjuk, hogy jó lenne többet költeni az egészségügyre, a felsőoktatásra, a rokkantakra, kevesebb adót beszedni, többet adni, még többet a családoknak.

(16.50)

De miből? Ez a költségvetés a realitások és a bizalom költségvetése - a kettő együtt. Realitás, mert abból indul ki, ami van, és mégis a bizalomé, mert valami többet nyújt, mint amit egyáltalában gondoltunk ezelőtt három évvel. Ugyanakkor megvan a biztonsági tartaléka is a költségvetésnek, ezért mertem és merem azt mondani, hogy ez a költségvetés egy nyugodt, békés ország költségvetése, és én remélem, hogy ezt megérzik állampolgáraink is, és támogatni fogják.

A vitáinkkal pedig nyilván hogy alakul, formálódik még ez a költségvetés, de hogy alkalmas arra, hogy tárgyaljuk, alkalmas arra, hogy ráépítsük a '14. évet, ezt teljes biztonsággal állíthatom.

Még egyet szeretnék mondani befejezésül úgy, mint egyházi ember. Évek óta mindig nehéz szívvel vettem, amikor az állam és az egyház vitatkoztak egymással arról, ami jár, és sokan azt mondták, hogy nem jár. Én úgy láttam, amikor átnéztem ezt a költségvetést, és erről biztosított a gazdasági miniszterünk is, hogy az egyházakkal egyeztetett költségvetés, tehát nem fogja megzavarni azt a nyugalmat, biztonságot még egy belső vita sem.

Én azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy ahol úgy gondolják, hogy lehet rajta formálni, még javítani valamit, tegyük meg közös bölcsességgel, de nyugodtan induljunk el, mert most már kívül vagyunk a szakadékon, elindultunk egy olyan úton, amely egy szebb, nyugodtabb, békésebb holnapot ígér, jövendőt ígér magyar nemzetünknek. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szebb jövőt! -Derültség a Fidesz és a Jobbik soraiban.)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)