Felszólalás adatai

Én úgy gondolom, hogy Varga Mihály és a kormány előterjesztése - amely 121 oldal és nem több, mint 200, és az indokolás plusz 62 oldal, de úgy gondolom, hogy a mellékletekkel együtt 121 oldal; terjedelmes -, nos ez az adótörvény jellemzően pontosít, kiigazít, és egy-két fontos társadalompolitikai, adózáspolitikai célt megváltoztat. Módjával, nem drasztikusan, nem túlkapva, nagyon megfontoltan módosításokat eszközöl az adótörvény-javaslat a tisztelt Háznak, és olyan dolgokban igyekszik a gazdaságot segíteni, hogy bizonyos adminisztrációs terheket, bizonyos bürokratikus terheket csökkent, sőt megpróbál - nagyon nem jó a kifejezés, de hirtelen nem jutott eszembe más - méltányosan bánni állampolgárral, gazdasággal, gazdasági szereplőkkel; tehát hogy érezze az adóalany, nem az a cél, hogy megbüntesse, nem az a célja az adótörvénynek és a kormánynak, hogy retorziót alkalmazzon, hanem lehetőleg segítse.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! El szeretném mondani, hogy nagyon szoros összefüggésben van az állami adótörvény az állami költségvetéssel. Tudvalévő mindenki előtt, hogy az állami költségvetés a kiadás oldala, míg az adótörvények az állami költségvetés bevételi oldalát biztosítják. Tudni kell azt, hogy az állami közkiadás finanszírozása csakis az állami költségvetésen keresztül valósulhat meg, hisz vannak állami közkiadások, amelyek közül ha a közgondoskodást emelem ki, az a nyugdíj és az egészségügy, ha a közfeladatokat, az az oktatás és a tömegközlekedés, ha az állam működését, az a közigazgatás, és sorolhatnám még. És az állam az állami költségvetésben többek között felhalmozásról, működtetésről, hiteltörlesztésről és kamatteher-fizetésről is intézkedik. Hangsúlyozom még egyszer, az állami költségvetésben vannak kötelező feladatai az államnak. Én úgy gondolom, az állam egyre több feladatot von magához, mégpedig azért, mert az állam kiüresedett a közfeladatok tekintetében, és nagyon helyesen az állami költségvetésben és sok szakmapolitikai törvényjavaslat kapcsán magához ölelt olyan állami közfeladatokat, amelyeket az államnak közösségi módon kell megoldania, pontosan az állampolgárok védelme, ellátása érdekében, amelyektől a rendszerváltást követően "az állam rossz tulajdonos", "az állam nem tud megoldani problémákat" jelszóval megszabadult az állam.

Ez nem államosítás, ahogy a szocialisták szokták mondani, mert óriási különbség van a közfeladat ellátásaira való forrásszerzésben és magában a feladatellátásban az államosítással kapcsolatban, bár nekik előjön a régi képzetük, hisz arról szól a történet, hogy ők ezt megtették '45 után, amikor is az állampolgártól ingyen elkobozták a javait, elvették, és nem adtak érte semmit sem. Az állami közfeladat átvállalása nem erről szól, hanem arról, hogy állami közfeladattá nyilvánítja a kormány, a parlament azokat a feladatokat, amelyekről közösen a közkiadások terhére kell gondoskodni.

Nyilvánvaló, hogy a közkiadások a fő- és alrendszereken keresztül kell hogy megvalósuljanak, és vannak nemzetközi kötelezettségeink is. Nincs bent a teremben Kovács képviselő úr, aki az imént azt hangoztatta, hogy milyen jelentős fejlesztések voltak az elmúlt években uniós forrásokból. Nemzetközi kötelezettség az, hogy tagdíjat fizetünk be, ugyanakkor pedig valami ennek kapcsán visszajár. Itt a nagy baj az, s az előbb lányos zavaromban nem tudtam kifejteni azt a tézist, hogy ezt jól elbaltázták, ugyanis be kellett adni annak idején, hogy milyen rendszer szerint milyen feladatokra igénylünk és szeretnénk felhasználni az uniós forrásokat. Erre Bajnai úr egy olyan koncepciót alakított ki, amely a mutyiról szólt és nem arról, hogy az ország fejlődjön. Hölgyek, urak, ha valaki az uniós források felhasználásával részletesebben foglalkozik, akkor látja, hogy olyan pincspancs pályázatok is voltak ebben, amelyek a liberális gondolkodást képviselték, és folyt az uniós pénz, és nem maradt jelentősebb összeg olyan feladatok ellátására, amikre szükség lett volna. De hát spongya rá, mert végtére is tanultunk belőle - ők nem -, odafigyeltünk rá és igyekszünk másként csinálni a következő támogatási ciklus ügyét. Nyilvánvaló, hogy a kiadások vonatkozásában a költségvetési törvény rendelkezik, és nagyon fontos, hogy megfelelő legyen az a volumen, amely a költségvetési törvényben rögzített az állami közkiadásokra.

(Móring József Attila elfoglalja a jegyzői széket.)

Most pedig térjünk rá az adótörvényekre, amelyek a bevételi oldalt igyekeznek finanszírozni. Azt is tudni kell, hogy az adótörvény az adóról szól, de nemcsak adók vannak benne, hanem adójellegű bevételek is, amelyek nyilvánvalóan a finanszírozást biztosítják. Aztán vannak benne illetékek, jövedékek, megosztott bevételek és egyéb bevételek is, amelyek nem az adók körébe tartoznak, mint például a vagyonértékesítés, a vagyoni jogok értékesítése. Ez is a költségvetés finanszírozását biztosítja az adókon felül.

Nagyon fontos, hogy mi nem az eladósodás réme kapcsán igyekszünk intézkedni, és nagyon fontos az egyensúly. A józan parasztember Békés megyében azt mondja, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Hát nem ezt tették, és iszonyú terhet ró a költségvetésre, az éves költségvetési kiadásokra a különböző hitelek törlesztése. El kell mondani azt is, hogy korábban a bevételek, az adók felélése és a hitelfelvétel gyakorlatilag a jövő felélése volt. Ezt nem tehetjük felelősen, ezért csökkenteni kell az államháztartás hiányát és az adósságállományt, hisz ez egy olyan csapda, amiből csak nagyon nehezen lehet kiszabadulni. Ez jelentős terhet ró az állami költségvetésre, és ennek a kiegyenlítésére adót kellene emelni.

El kell mondanom, hogy az adópolitika, többek közt az előttünk lévő T/12792. számú törvényjavaslat is különböző célokat megfogalmaz, hisz az adópolitika lehet társadalompolitika is. Be fogom bizonyítani, hogy miért. Azért, mert úgy gondolom, hogy maga az adózás, az elvonás, a jövedelmek központosítása tükrözhet sok társadalompolitikai kérdést, többek között olyat, mint a szociálpolitika. A képviselő asszony nagyon részletesen beszélt azokról a szociálpolitikai és egyéb más, a gyermekekkel kapcsolatos áttörésről, amelyet a most regnáló kormány felvállalt az adópolitikájában és a költségvetésében is. Úgy gondolom, hogy az áttörés nem segély, hanem támogatás, és ennek egy továbbfejlesztett változata az adó-visszatérítés, az adójóváírás.

(14.50)

Tehát nem segély, nem támogatás, adó-visszatérítés. Társadalompolitikai cél jelenik meg az adópolitikában, amikor azt mondja, hogy a személyi jövedelemadóból a család a gyerek neveléséhez visszaigényelheti az adó jelentős részét. Az áttörés különben ebben az, hogy az egyéb járulékok fizetése alól is mentesíti, amit adó módjára hajtanak be, hogy többet tudjon visszakérni a család az adóhatóságtól. Ezért fontos, hogy ott valósuljon meg. Így az alacsonyabb jövedelműek is a gyerekvállaláshoz, a gyerekneveléshez tényleges állami támogatást kapjanak. Tehát így valósul meg szociálpolitikai és gyermekvédelmi cél az adótörvények tájékán is.

Nagyon fontos dolog az, hogy segély helyett munka legyen, ha már az áttöréseknél tartok, és ennek forrását meg kell teremteni, ami adókban realizálódik. Úgy gondolom, nagyon fontos dolog az, amiben változtattunk a közgondolkodáson, és ez az áttörés meg is valósul lassan, hogy munkaalapú társadalmat építünk, ezért nagyon nagy jelentőségük van a közmunkáknak, amiket az állam szervez. Tehát segély helyett munka, ami több mint a segély, ugyanakkor ösztönző, mert járulékbefizetésért olyan állami közszolgáltatásokat kap, szerez jogosítványt, mint például a nyugdíj, az egészségügyi ellátás, és sorolhatnám még.

A megélhetési költség csökkentéséhez is hozzájárulhat ez az adópolitika. Erre számtalan példa van, de úgy gondolom, képviselőtársaim erről már többet beszéltek, ezért ezt most mellőzöm.

A gazdaság élénkítése az adópolitikában szintén megjelenhet. Kérdés, hogy mennyi eszköz marad rá. Azt hiszem, ennél kell egy kicsit jobban leragadnom, vagy legalábbis többet beszélnem, mert úgy gondolom, azt kell számba vennünk, azoknak is, akik kritizálják, bírálják alkalmasint a gazdaságpolitikát, hogy a gazdaságpolitikához mindig pénzre van szükség vagy adóösztönző metódusra. Ezekhez pénzre van szükség, vagy effektíve támogatásra a gazdaságélénkítéshez, vagy adókedvezményekkel. Na most, azt kell mondani, hogy ha az adó az állami költségvetés közkiadásait finanszírozza, és ha több kedvezményt adunk, mint amennyi adóbevétel keletkezik summa, akkor a költségvetési hiány növekszik, és az állam eladósodása folytatódik.

Úgy gondolom, jelentős volt az elmúlt évek adópolitikájában a nagy jövedelemtulajdonosok megfékezése, féken tartása. Itt elsősorban a különadókra gondolok, hiszen itt is egy gazdaságpolitikai és jövedelempolitikai cél valósulhatott meg, hogy ne a multinacionális tőkét szolgálja a magyar állam adópolitikája, hanem a bankokat és a multinacionális cégeket, amelyek jelentős jövedelmeket halmoztak fel, ezáltal a megélhetési költséget megdrágították, féken tartsa, és a központi adóbevételek növekedhessenek.

Nagyon fontos adópolitikai cél, ami a törvényjavaslatban is több helyütt megjelenik, a fehérítés. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, nagyon fontos a fehérítés. Elmondok egy régi elvet, bár kereskedőelv, inkább sűrű fillér, mint ritka forint. Tehát nagyon fontos az, hogy az adó mértékét csökkenteni lehessen, hogy mindenki fizesse meg a törvényben előírt adót. Nem tartunk még itt, nem. Erre is sok minden intézkedés történt az elmúlt években, többek között a pénztárgépek bekötése, amiért sokan szidtak minket. Ha mindenki pontosan befizette volna a költségvetésbe a neki törvény által kirótt adót, lehetett volna már régen adókat csökkenteni. Úgy gondolom, ahhoz az elvhez, hogy a sűrű fillér fontosabb, mint a ritka forint, minden adóalanynak hozzá kell járulnia azzal, hogy a saját kötelező adóját időben megfizeti.

És egy másik dolog: ugye, az adók, mint mondtam, a költségvetés bevételi oldalát finanszírozzák. Mindenki átgondolja, tisztában van vele, hogy a költségvetés kiadásai általában, a költségvetési törvény kapcsán meg egyébként is, hiszen vannak üzemeltetési költségek, stabilak. Az árfolyam-ingadozás, a infláció befolyásolhatja a mértékét, de a költségvetés bevételi oldalát az adórendszer, az adófizetés jelenti, ami elsősorban a gazdaságtól származik. Hiszen azt is meg kell különböztetni, hogy az adóbevételek kiktől származnak az állami költségvetésbe, a közkiadásokra. Ugye, gazdasági társaságoktól, és mint elmondtam, a lakosságtól is. Na most, amennyiben a gazdaság nem stabil, nem fejlődik, vagy esetleg visszaesik, akkor az adóbevételek csökkennek, ami komoly gondot okoz az egyensúlyi tervezés kapcsán, azaz az állami egyensúlyi gazdálkodás vonatkozásában.

Tehát minden olyan dologban, amit szóvá tettek, hogy mit és miért kellene csökkenteni, a jelenlegi viszonyok közt könnyű jó javaslatot elmondani, de egy jó javaslatot megvalósítani kutya nehéz; egyszerűen szólva azért is, mert miből. És akkor rátérek arra, hogy meg kell vizsgálnunk a jelenlegi adótörvény-módosítás kapcsán is az adózási törvénykezés lehetőségeit, azaz a státusból kiindulva a lehetőségeket. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az állami adópolitikában, miután a költségvetés számára iszonyúan fontos, kardinális kérdés, hogy az adópolitika hogyan valósul meg, az adótörvények kapcsán a társadalom hogyan reagál, hogyan fizeti be az adókat, hogyan tudja az állam a közkiadásokat finanszírozni. Így tehát a gazdaságon van elsősorban a hangsúly, hiszen a gazdaságból származik a legtöbb adóbevétel.

És akkor befejezve a szót, gazdaságfüggő a magyar adóbevétel, ezért nagyon fontos, mindent meg kell tennünk, sok apró intézkedést is különösen a kis- és középvállalkozások érdekében, a hazai kis- és középvállalkozások érdekében, a nemzeti ipar újraélesztése érdekében, a középosztály megerősítése érdekében - szeretném hangsúlyozni, a középosztály megerősítése érdekében -, hiszen a társadalomfilozófia kapcsán a középosztály a teherviselő és a legnagyobb adófizető is e tekintetben. De nem szabad senkit sem az út szélén hagyni, más társadalmi osztályokat és rétegeket sem. Tehát, mint mondtam, a kulcsszó a gazdaság. Ösztönözni kell és fékezni a nagy jövedelmet. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Mit csináljak? Fékezni kell a nagy jövedelmet koncentráló úgymond pénzszivattyúkat, értem alatta a bankokat, a nemzeti gondolkodás kapcsán és uniós tagállamként is fékezni kell a pénzszivattyúk működését, hiszen az állami költségvetést lehetetleníti el az ő túlzott jövedelemigényük az ország lakosságával, gazdaságával szemben.

Az egyensúly és az eladósodottság kérdése is ma többször napirendre került. Nem kívánok mélységekbe belemenni, sokat beszéltünk erről a mai napon. Igaz a korábbi balliberális koalíció gondoskodott arról, hogy lehessen róla beszélni. Nagyon tiltakoznak, amikor szóvá tesszük, de, elnök úr, csak azért tesszük szóvá ezt a kérdést, mert az eladósodottság komoly teher, már csak azért is, mert a gyerekeink és az utódaink is fogják fizetni, ha nem igyekszünk mihamarabb visszafizetni, ezáltal megszabadítva az éves költségvetést a hitel költségeitől. Ha a gazdaság fejlődik, több a befizetés, az egyensúlyi állapot fenn tud maradni, így tehát lehet csökkenteni az adókat, és lehet több ösztönzőt alkalmazni. Ezzel kimondtam azt is, hogy korlátozottak a lehetőségeink az adócsökkentést illetően és az ösztönzők alkalmazását illetően. Ez nagy szívfájdalma különben mindannyiunknak, minden képviselőnek, aki gazdaságban, családban, országban, nemzetben gondolkodik.

Minden jó szándék és szakmai hozzáértés mellett csekélyebb a lehetőség, mint amit szeretnénk. És nemcsak úgy általában csekélyebb, ahogy szoktuk mondani, még többet akarunk, de ténylegesen szükség lenne arra, hogy a gazdasági szférát, a gazdaságtól beszedendő adók mértékét csökkentsük és ösztönözzük fejlődésüket. Van még két-három gondolatom, kérem képviselőtársaimat, legyenek még hozzám türelemmel. Ha gyenge egy gazdaság teljesítménye, kevesebb a befizetés, így tehát hiánya keletkezhet a költségvetésnek. Ha a költségvetési egyensúly az adópolitika, az adójogszabályok kapcsán vagy a legfontosabb, a gazdaság teljesítőképessége kapcsán csökken, nő a hiány, növeli az eladósodást, az adósság terhe növeli az éves kiadásokat, és a költségvetési lehetőség is csökken az adócsökkentésre, a szociálpolitikára, a jóléti kiadásokra és a fejlesztésekre.

(15.00)

És itt kell beszélnünk a státusról, hogy Magyarország hol áll, és miért nem tud még ösztönzőbb adópolitikát megvalósítani, és miért nem lehet még tartalmasabb az adótörvény-módosításunk. Azért, mert az ország eladósodott, mindenki tudja; adósságterhe iszonyú, nem lehet elégszer elmondani; gyengék a piaci pozícióink, amelyek azért romlottak, mert privatizálták és elvesztettük a piacainkat is. Nem csak a gazdasági válság miatt, amelyet ki szeretnék emelni, hogy ez tőlünk független dolog, bár úgy gondolom, hogy megvan a saját gazdasági válságunk egyébként is, hisz az előző években gondoskodtak arról, hogy ágazatok szűntek meg ebben az országban - gondolva Békés megye lehetőségeire -, és munkahelyek szűntek meg azért, mert eladták és privatizálták a cégeket, mondván, hogy az állam nem jó tulajdonos.

És itt kell szólni arról is, hogy Magyarországon magasak a megélhetési költségek, alacsonyak a bérek. Arról már szóltam, hogy a javaslatok, amelyek elhangzottak, jók, helyesek, de azért tudni kell azt, hogy 1 forint adócsökkentés 1 forint hiányt generál akkor, ha nem tudjuk a kiadást csökkenteni. Lehetne, több mint valószínű, hogy mindig lehet racionális lépéseket tenni, de úgy gondolom, hogy megszorítani, adókat emelni vagy más egyéb módon jövedelemhez jutni veszélyes a mai társadalmi viszonyok és a magyar jövedelmek mellett.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Úgy gondolom, hogy az adórendszertől szakmai axiómaként elvárunk sok mindent. Többek közt azt, hogy az adórendszer legyen stabil, átlátható, hosszú távú, igazságos, ösztönző, gazdasági érdekeket is kiszolgáló. Ellene hat az eladósodottság - mint mondtam -, és sajnos nagyon változóak a piaci körülmények, és nem a mi javunkra.

Mindig föl kell tennünk a kérdést, ha adócsökkentésről beszélünk, hogy miből lehetne megvalósítani, hisz kevés a mozgástér, kevés a lehetőség és a változtatás is lassú.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az adótörvényeket nem lehet kőbe vésni. Ezeknek a gazdasághoz kell alakulniuk, de úgy gondolom, hogy a kormány helyes úton jár. Varga Mihály és a Nemzetgazdasági Minisztérium adótörvény-módosításai sok tekintetben és sok dologban szolgálják az ország érdekét, hasznos, jó javaslatok, és szolgálják az ország érdekét. Kérem önöket, hogy támogassák. Képviselőtársaim pedig előttem már nagyon sok hasznos észrevételt, demonstrációt elmondtak, úgyhogy ezt mellőzném.

Elnök úr, köszönöm a megtisztelő figyelmet és a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)