Felszólalás adatai

Nyilván nem a törvényben kerül rögzítésre, hanem egy kormányrendelet lesz, amelyben az árképzés elemeit rögzítik, ez egyben válasz arra is, ami szintén felmerült a vita során, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumnak milyen hatásköre marad. Korábban az ármegállapítás jogköre a miniszternél volt. Most az energiahivatalhoz kerül a törvény értelmében, de miután a kormányrendelet rögzíti majd az árképzés feltételeit, ebben a kormányrendeletben érvényesíteni tudja majd tárcája álláspontját a vidékfejlesztési miniszter.

Jávor Benedek képviselő úr több kérdést is feltett a hozzászólásában. Egyrészt az állami tulajdonban lévő közművagyon a törvény értelmében forgalomképtelen, a vagyontörvény értelmében, az önkormányzati törzsvagyonba tartozó vízi közművek viszont korlátozottan forgalomképesek. A képviselő úr kérdezi, hogy miért van így. Azért van így, mert egy egyirányú áramlás lehetőségét fennhagytuk, tehát az önkormányzatok az államnak még továbbadhatják a közművet, de fordítva nem történik meg, tehát az állam már tovább nem adhatja. Ez egyben egyébként a privatizáció megakadályozásának útja is; fölvetette Magyar Zoltán képviselő úr.

Egy utolsó megjegyzést szeretnék csak tenni erre a kérdésre, mert azt gondolom, eleget vitatkoztunk ezen. Képviselő úr, a figyelmébe ajánlom önnek a törvényjavaslat III. fejezetét, amelyben a vízi közművek tulajdonjogáról rendelkezik a törvény. Hadd idézzem önnek a 6. § (1) bekezdését: a vízi közmű ha önálló ingatlannak minősül, kizárólag az állam, a települési önkormányzat vagy a települési önkormányzatok által létrehozott társulás tulajdonába tartozhat. Tehát itt semmiféle lehetőséget nem enged a jogszabály arra, hogy privatizáció történjen.

Fölmerült menet közben az is, szintén Jávor Benedek képviselő úr részéről, hogy az uniós pályázati támogatással megvalósuló beruházásoknál az Európai Unió hozzájárulása kell ahhoz, hogy a tulajdonosváltás történjen. Hál' istennek az Európai Unió alapvetően a pályázati rendszerében az önkormányzati és az állami tulajdonjogot preferálja a vízműszolgáltatáshoz kapcsolódó beruházásoknál. Ilyen értelemben nagy módosításokra nem lesz szükség.

Az pedig, azt gondolom, a korábbi gyakorlat alapján nem lehet kérdés, ha adott esetben az önkormányzat mégis az államnak akarja átadni azt a beruházást, amely EU-s támogatással valósult meg, teljesen kizártnak tartom a korábbi gyakorlat alapján, hogy ehhez az Unió ne járulna hozzá. A képviselő úr úgy érzékeli, hogy az önkormányzati jogok csorbítása és az önrendelkezés csökkentése történik vagy folytatódik ezzel a törvénnyel is.

Azt gondolom, hogy a tulajdonjogi és az üzemeltetési kérdésekben egyenrangú félként szerepelnek az önkormányzatok és az állam. Ha tehát az önkormányzatok létrehozzák azokat a társulásokat, amelyekkel a törvényben előírt 200 ezres számot is tudják produkálni, akkor az állam nem jut hozzá az üzemeltetéshez. Csak abban az esetben marad az állam által tulajdonolt regionális vízműveknek lehetősége arra, hogy átvegyenek üzemeltetésből vízi közműveket, ha az önkormányzatok társulási formában vagy önmaguk - ha nagyobb városokról beszélünk - nem tudják teljesíteni a törvény által előírt feltételeket. Mi azt gondoljuk, hogy ezek teljesíthetőek.

Csizi Péter képviselőtársam a pécsi példát hozta, ahol a magántulajdonos a profit maximalizálására törekszik; egyébként azt nem adózott eredmény formájában, hanem költségágon veszi ki. (Csizi Péter: Költségágon, persze.) Sajnos ez precedens volt a korábbiakban, ahogy ezt a bizottsági vitákban is elmondtuk. Sajnos éves szinten 20-30 milliárd forintnyi összeg veszett el így a rendszerből.

A törvény határozottan tiltja a keresztfinanszírozást, ezáltal ezeket a nem eredményágon kivett forrásutakat is lezárja. Azt gondolom, ez kellő garanciát adhat mindenkinek.

Köszönöm szépen még egyszer az aktív részvételt a vitában. Várjuk a módosító javaslatokat, és folytatjuk a részletes vitát. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)