A felszólalás szövege:

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában, ami itt elhangzott, engedjék meg, hogy elmondjam, '90 óta önkormányzati képviselő vagyok települési, megyei szinten. Szeretném elmondani, hogy a kistérségi társulásokkal kapcsolatban - ami legutóbb elhangzott - a kötelezőséggel volt a legnagyobb baj. Győr-Moson-Sopron megyében 17 önkéntes társulás működött, utána hoztuk létre a kistérségi társulásokat, és Papp József képviselőtársamnak mondom, hogy milyen nehezen, pontosan azért, mert a kötelezőség bele volt iktatva.

A hatékonyságról elhangzott az a gondolat, hogy megye vagy régió. A megyékről szeretném elmondani, hogy az is egyfajta megoldás lenne, ha a megyékre valamilyen feladatokat újra visszaruháznánk, hiszen a lehetőség adott. A regionalizmushoz pedig röviden csak annyit szeretnék elmondani, hatékonyság akkor van, ha közel van a választópolgárhoz, ha a régióhoz visszük el, és közte már csak a kistérség van, akkor egyre távolabb visszük a polgároktól azokat a lehetőségeket.

Tudom, most azt mondják, hogy a fejlesztési célokat nem lehet megyei szinten megoldani. Úgy gondolom, azt is lehet, hiszen a jelenlegi regionális fejlesztési tanácsokban a megyei jogú városok polgármesterei, a megyei önkormányzatok elnökei vesznek részt. Nem tudom, hogy akkor a választott képviselők miért nincsenek jelen a regionalizmusban. A regionális fejlesztési ügynökség pedig ott van, és kiszolgálja ezeket a választott politikai képviselőket. Amikor a választott politikai képviselőket keresik, adottak.

Azt is meg lehetne oldani, csak azon el kellene gondolkodni, hogy igen, a megyei önkormányzatokból lehetne a regionális fejlesztési politikai testületbe delegálni még embereket, és máris föl van állítva, és máshol nem vehetnek fel javadalmazást, ha a megyéből vannak delegálva, akkor a megyéből, és a regionális szinten már nem vehetnek fel. Ezzel el lehet érni azt a hatékonyságot, hogy nem kell külön díjazni, egyrészt a megyében, egyrészt a regionalizmusban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgy gondolom, ha egyszerűen távolabb visszük a feladatokat, azzal csak a polgáraink járnak rosszabbul.

FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelve itt a vitát, a felszólalásokat, azt tudom mondani, ahogy miniszter úr hét és fél percig tudott a hét paragrafusról beszélni, meglepve tapasztaltam valóban, hogy tizenöt percig is lehet erről a hét paragrafusról beszélni.

Valóban egy olyan összeférhetetlenségi törvényt próbál megfogalmazni a törvényjavaslat, ami szigorít és kiterjeszt. Valóban szigorít, és akkor vissza kell utalni Géczi képviselőtársunkra, hogy ennél szigorúbb törvényjavaslat talán Európában sem létezik. Tehát ha egyszer már ilyen szigorítást hajtunk végre, akkor nem is értem Fodor képviselő urat, hogy még milyen további szigorításra gondol. Mindenesetre Fodor képviselőtársam mondta, hogy egy ilyen stabilizációs csomag keretei között bizony talán a magyar parlamentben arról kellene beszélni, hogy mit is eredményez ez a stabilizációs csomag jelenleg a magyar polgároknak. Ez a törvényjavaslat ettől elég távol van, és Szűcs Lajos képviselőtársammal értek egyet, úgy gondoljuk mi, hogy ez jelen pillanatban egy elterelés a valós helyzetről, elterelés arról a valós helyzetről, hogy jelenleg 300 forint közelébe fog menni a magyar forint, a benzin, az üzemanyagár - mai hír - szintén 300 forint, a munkanélküliség növekszik. Én úgy gondolom, hogy ha ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk volna e törvény helyett részletesebben, szembenéztünk volna azzal a valósággal, ami ma Magyarországon van, akkor előbbre tartanánk.

A törvényjavaslattal kapcsolatban a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának álláspontja az, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen elfogadható, de mindenképp azzal együtt is kellene vizsgálni, hiszen a parlament előtt többször próbáltuk, hogy a kisebb parlament kérdésével foglalkozzunk. És ha egy kisebb parlament kérdésével foglalkozunk, akkor ennek összefüggésében is kellene ezt a kérdést vizsgálni, és annak megfelelően kellene a módosításokat elvégezni, mint amit Szűcs képviselő úr is mondott, hogy még módosításokra szükség lenne.

Elhangzott a gazdasági összeférhetetlenség is, illetve az önkormányzati választásokkal kapcsolatban képviselőtársam megjegyezte, hogy nem tartja szerencsésnek a parlamenti képviselők, illetve az önkormányzati képviselők együttes tevékenységét.

(10.30)

Szeretném őt figyelmeztetni - hiszen önkritikusan megjegyezte, hogy abban része volt neki is; valóban, a szabad demokraták voltak abban a helyzetben, hogy kétharmados többséggel rendelkeztek ebben a magyar parlamentben -, hogy ezt a rendelkezést megváltoztathatták volna. Most adott a lehetőség azt mondani, hogy ezen változtatni kell, de most már az ellenzéktől kérik, hogy legyen meg a kétharmad az ebbe az irányba való eltérésre.

Nagyon fontosnak tartom azt is, amit Géczi képviselő úr elmondott, valóban a bizalom helyreállítása szempontjából fontos az, hogy a képviselők összeférhetetlensége a lehető legszigorúbb legyen. De tényleg azt mindenképp meg kell fogalmazni, amit ő is megfogalmazott és Fodor képviselő úr is, hogy Európában a javadalmazás terén talán az utolsók vagyunk, és ezzel szemben még további csökkentést hajtottunk végre a magyar parlamentben a képviselők javadalmazása terén. Tehát a tiszta, világos beszédnek az is fontos eleme, hogy a választópolgárainknak valóban be tudjuk mutatni mindazt, hogy egy magyar parlamenti képviselő javadalmazása 220 ezer forint bruttó. Akkor máris egy kicsit más a helyzet ebben a kérdésben.

Az is fontos elem, és egyetértünk azzal is, hogy a hozzátartozók vonatkozásában is a szigorítást megpróbálja a törvényjavaslat véghezvinni. De mindenképp a kereszténydemokrata frakció részéről mi ezt az egész kérdést - még egyszer hangsúlyozottan - komplexen szerettük volna kezelni a kisebb parlament kérdéskörének felvetésével.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elkövetkező időben valóban az állami és az önkormányzati társaságokban ne fordulhasson elő az a helyzet, amiről itt képviselőtársam beszélt, hogy esetleges összefonódások révén ott tegyen szert azokra a jövedelemforrásokra a parlamenti képviselő, amit a magyar parlamenten belül a javadalmazása nem tesz lehetővé. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a rövid, hét paragrafusból álló törvényjavaslat valóban elfogadható, és azt is gondoljuk, hogy az európai parlamenti képviselőkre ugyanaz a törvény vonatkozik. Ezt az elkövetkező időben elfogadhatónak is tartjuk, hiszen úgy gondoljuk, hogy a magyar képviseletet látják el az Európai Parlamentben, és hasonló szankciók vonatkozzanak őrájuk is, mint a magyar parlamentben levő képviselőkre.

Még egyszer mondom, a hét paragrafusról sokkal többet nem szeretnék mondani, de azt mindenképpen, hogy a kisebb parlamentre vonatkozó javaslatainkat vegyék figyelembe, és ezzel összefüggésben kellene tárgyalni az elkövetkező időben. A módosító javaslatokat, amiket Szűcs Lajos képviselőtársam mondott, természetesen meg fogjuk tenni. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Köszönöm.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az energiatakarékossági programot 2001-től indította útjára az Orbán-kormány a Széchenyi-terv keretén belül. Célcsoport és tartalom szerint tízféle energiatakarékossági pályázat létezett. 2003-ban és 2004-ben a Medgyessy-kormány ugyan csökkenő kerettel, de támogatta a családi házak, társasházak energiatakarékossági törekvéseit, így a fűtés-korszerűsítést, nyílászárócserét, külső hőszigetelést, továbbá az alternatív energiahordozók használatát. 2005-ben a Gyurcsány-kormány nem tartotta fontosnak a lakosság energiatakarékosságra való ösztönzéseinek ezen formáját.

2006 a választások éve. Már az év elején valamennyi média ismertette, hogy lesz újra nemzeti energetikai program keretében vissza nem térítendő támogatás elnyerésére pályázati lehetőség. A pályázatok március 31-től benyújthatóak voltak. Ugyanakkor a választások első fordulója után egy nappal, április 10-én felfüggesztették a programot. Az indok a nagy érdeklődés volt, ami forráshiányhoz vezetett. Csak 11 napig volt adott a lehetőség a pályázásra.

Tisztelt Miniszter Úr! Valóban létezik nemzeti energetikai program? Vagy csak egyszerű kampányfogást láttunk? A téglalakások energia-korszerűsítésére kiírt pályázat keretösszege 880 millió forint. A megújuló energiaforrások alkalmazásának támogatására szóló pályázat keretösszege pedig mindössze 183 millió forint.

Tisztelt Miniszter Úr! A számok nagysága komolytalannak tűnik a probléma nagyságával szemben. Hangsúlyozom, hogy nem a panellakások, hanem a téglaépítésű családi házak, társasházak energetikai korszerűsítésének problémájára kérnék választ. Érdeklődve hallgatom majd válaszát annak tükrében, hogy jelentős gáz- és áramáremelésre kerül sor a megszorítások keretében.

Lesz Magyarországnak valódi és alkalmazható energetikai programja? Mikorra várható az alternatív energiaforrásokra való átállás hatékony támogatása? A kormány miért nem támogatja a lakosságot, a fogyasztókat az alternatív energiahordozók hasznosításában? A pályázatok iránti óriási érdeklődés mutatja, hogy a lakosság nyitott az energiatakarékosságra, szakértői számítások szerint az ország energiafogyasztását a mostani támogatás évente csupán egy tízezred mértékben csökkenti, miközben az Európai Unió az egyik legfontosabb kérdésnek tartja a takarékosság ösztönzését.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem: lesz Magyarországnak valódi és alkalmazható energetikai programja? Várható újabb lakossági pályázat kiírása energia-korszerűsítés támogatására a téglaépítésű családi házak, lakások tekintetében? Mikortól várható végre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megújuló energiaforrások alkalmazása, ezek esetén állami támogatás, új program? Valóban cél az energiatakarékosság? Vagy valós cél csak a gáz és a villanyáram jelentős áremelése?

Kérem válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy ön is fogalmazott, abban valóban egyetértünk, hogy ez a pénzösszeg nagyon kevés. De nem tudom azt a részét elfogadni, hogy amikor önök meghirdetnek egy programot - abból látszik, hogy a lakosság részéről milyen nagy érdeklődés van -, hogy arra egyszerűen csak tíz napig lehet beadni a pályázatot. Tehát ez az összeg, amit gondoltak, valóban csak kampányfogás volt, és kevésnek bizonyult.

De tisztelt miniszter úr, ön mint gazdasági miniszter, azt is tudja, hogy itt nemcsak az energiatakarékosságról van szó, hanem ha ebbe az ágazatba vagy a lakossági pályázatokba befektetünk, akkor a kis- és középvállalkozásoknak nyújthatunk munkalehetőséget, ezzel munkahelyet tudunk teremteni. Nem beszélve arról, hogy azoknak az embereknek pedig, akiknél az energiaraktározás végrehajtódik, szintén segítünk, és nem biztos, hogy akkora energiaárakat kell nekik a későbbiekben megfizetni.

De az energetikai program keretében én szeretném felvetni a miniszter úrnak azt a kérdéskört, hogy foglalkoznunk kellene Magyarországon egyszer már a geotermikus energiakészletünkkel, hogy hogyan lehet ezt a lakossági ágazatba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) visszaforgatni, és milyen lehetőségek vannak.

Köszönöm szépen, a válaszát nem tudom elfogadni természetesen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem? - Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy indított, hogy a konvergenciaprogram elfogadást nyert, és utána a nemzeti fejlesztési terv következik a soron. Tisztelt Miniszter Asszony! A konvergenciaprogram kint van az utcán, tüntetések halmazát eredményezte. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Sokba kerül ez!)

Tisztelt Miniszter Asszony! A nemzeti fejlesztési tervről most hangzott el, hogy társadalmi vitát folytattak le. Miért tüntetnek az emberek az utcán szintén? Mert a nemzeti fejlesztési tervben megfogalmazottakat a társadalmi vitán nem fogadták el. Tisztelt Miniszter Asszony! Az, hogy ön az MSZP frakciója előtt mit mondott el, az csak azt igazolja, hogy nem mondott igazat az ön miniszterelnöke itt a parlamentben (Taps az ellenzéki pártok soraiban.), és nem mondott igazat a tisztelt miniszterelnök úr akkor sem, amikor azt mondta, hogy tudomásul veszi az önkormányzati választások eredményeit, és azt minden önkormányzattal együtt le kell hogy folytassa. Ön ezzel szemben pártkatonákat akar állítani a fejlesztési tanácsok élére, és ezáltal megkerüli azt, hogy választott önkormányzati képviselők állnak a regionális fejlesztési tanácsok élén. (Moraj az MSZP soraiból.)

Tisztelt Miniszter Asszony! Ön úgy decentralizál, hogy centralizál. Akkor, amikor az összes miniszteri szervet odahelyezi a regionális fejlesztési tanácsokba, megkérdőjelezi azoknak a lehetőségét, akiket természetes, demokratikus módon oda delegáltunk, a megyei jogú városok polgármestereit, a megyei önkormányzatok elnökeit. Akkor, amikor ön arról a pulpitusról azt mondta, hogy az Európai Unió nem követeli meg a regionalizmust, akkor most tessenek ebben a gondolatkörben maradni, igenis azt a módot kell megtalálni, hogy a demokratikusan megválasztott önkormányzati képviselők oszthassák el azokat a forrásokat, amelyeket ön most pártkatonákkal akar elvégeztetni.

Tisztelt Miniszter Asszony! Hogy még mást is mondjak önnek, szeretném azt is elmondani a II. nemzeti fejlesztési tervhez - mert ugye egy volt -, ön máshogy fogalmaz, mi azért úgy fogalmazunk, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt sem fogadta el egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azt a fajta regionalizmust, amit ön javasolt...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Bocsánat. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenlegi politikai helyzet újabb megvilágításba helyezi a vitát, megkérdőjelezi minden mondat - legyen az kérdés vagy kijelentés - hitelességét és valóságtartalmát. Különösképpen így van ez azok után, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony kijelentette: tudja a dolgát. Vagy tette ezt Veres János pénzügyminiszter is, amikor a parlamenti választások után differenciálni akarta az önkormányzatokat aszerint, hogy ki nyer, illetve ki nem nyer pályázatot. (Dr. Veres János: Idézni csak pontosan szabad!)

(12.40)

A centralizációról csak annyit - Demszky Gábor úr kiment (A kijáratnál álló dr. Demszky Gábor: Nem mentem ki, itt vagyok!) -, hogy ezek mutatnak rá arra, hogy bizony nagyon centralizálni akarnak. Ha ezek a nyilatkozatok nem hangzanak el, akkor nem beszél Nógrádi Zoltán képviselőtársam meg dr. Szakács Imre sem a centralizációról, tisztelt Demszky Gábor képviselő úr.

A benyújtott anyagokban több szinten érhető tetten a források lenyúlásának kódolt lehetősége. Lamperth Mónika szavaival élve az NFT II-ben a kormányzati politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget, mandátumot fogunk adni. Kezdődik az operatív programok rendszerénél. Mi más indokolná az emberi erőforrások fejlesztése és a humán infrastruktúra vagy a közigazgatás megújítása és a közszolgáltatások korszerűsítése programok kettéválasztását, mint az ágazati szemlélet, az egyes lobbicsoportok saját koncának kijelölése? Összetartozó célok, a közös programhoz azonban szembetűnően nagy összeg tartozott volna, ezért kellett két részre osztani. A humán erőforrással kapcsolatos programok javarésze, így a munkaügyi intézményrendszer kiépítésére már a PHARE, majd az I. nemzeti fejlesztési erőforrás is nagy léptékű programot futtatott. Hol van ezeknek az eredménye? Hol van az eddig futtatott programok hatásvizsgálata? Sehol, és most újra ugyanazon célokra különít el igen nagy összegeket. Ki tudja, mire fordítódnak ezek az összegek?

A II. nemzeti fejlesztési terv indikátorainak rendszere a terv legpuhább része. Erre már Herényi Károly is utalt; komolytalan és általános. Szinte alig van olyan indikátor, amely valóban a fejlődési célokat teszi lehetővé vagy számszerűsíthetővé. Így aztán bármely célra szánt forrás szinte tetszőlegesen felhasználhatóvá válik, a teljesítés pusztán formális kötelezettségével, ám valódi hatás nélkül.

A terv alaposabb áttanulmányozása után egyértelművé válik: a kormány egy olyan látszategyeztetésre törekedett, amely igen felületesen vagy egyáltalán nem tartotta be a társadalmi egyeztetés kötelezettségét. Nem történt meg a civil partnerek megfelelő szintű bevonása. Kétséges, hogy a rövid idő alatt, mely rendelkezésre áll, az elhangzott vélemények beépítésre kerülnek.

Ugyan azzal mindenki egyetért, hogy a 2007-13 között az EU-ból érkező fejlesztési források komoly segítséget jelenthetnek a magyar gazdaságnak, de van egy fontos tényező, amiről a kormány mélyen hallgat: valójában nem lehet tudni, végül is mennyi lesz az az összeg, ami ténylegesen rendelkezésre áll. A kormány nagyon határozott számokat közöl, ezek ismertek. De arról nem hallottunk eddig, hogy ezeknek a betervezhető fejlesztési forrásoknak, amelyeknek a tényleges, végleges összegét számos esemény szűkítheti - ugyanis az Európai Unió hét évre meghatározza a keretszámait, ugyanakkor minden évben meghatározza az arra az évre vonatkozó költségvetését is -, a 2007. évben is már 400 ezer euróval kevesebb a tervben szereplő összege. Tehát máris egy olyan mértékű lefaragással állunk szemben, amivel számolni kellett volna, illetve számolni kell, ha komolyan vesszük a fejlesztési tervet.

Mindezekkel együtt az Európai Unió meglehetősen komoly segítséget nyújt Magyarország felzárkózásához. Ez a nagyon nagy összeg, amely egy olyan felelősséget feltételez, ami abban a kormányzatot övező bizalmatlansági hangulatban, amely a kormány elvesztett szavahihetőségéből alakult ki, cáfolja azt, hogy a kormány valódi párbeszédet kezdeményezett volna, és arra sincs garancia, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervben foglaltak megvalósítását komolyan gondolja-e. Keresztény embernek az igent igennek kell mondani, és a nemet nemnek. Ezért az igazság nem teljes kifejtése, megfogalmazása egyértelműen hazugságot jelent. Ezzel a hazugsággal azonban az egész ország és az önök választói is szembesültek már, ezért érthető az a bizalmatlanság, ami az emberekben, így az önök választóiban is megmutatkozik a kormányzati szervek működésével szemben.

Ha azon túlnézünk, hogy a mostani kerettervek csak általánosak, hogy további lépéseken fog múlni a siker, akkor is jogos az az aggodalom, hogy ezekre a további lépésekre az Országgyűlésnek mint a kormányt ellenőrző testületnek nem lesz érdemi ráhatása. Azzal a megoldással, hogy az NFT-ben foglaltak irányítását egy olyan személyre bízták, aki az Országgyűlésnek nem felelős, akinek egy közjogilag nehezen értelmezhető megbízatása van, tovább erősítik a gyanút, hogy itt olyan pártérdekű pénzelosztási mechanizmusok fognak működni, amelyek az Uniótól teljesen idegenek, és a nemzetközi problémákat felvető nehéz helyzetbe hozhatják az országot.

Az EU a forrásait az egész ország, Magyarország számára juttatja. Tisztességtelen politikai játszma az, hogy az MSZP a nemzeti fejlesztési tervet pártprogramként kínálja, és úgy viselkedik, mintha ő hozná ide ezeket a fejlesztéseket. A támogatások minden pártpolitikától mentesen érkeznek, és az egész nemzet felemelkedését szolgálják. Ezért ezeket úgy kell felhasználni, hogy semmilyen kétely ne legyen az elköltés célszerűségéről, korrupciómentességéről. Ezért szükséges az Országgyűlés, az ellenzéki képviselők rálátásának a biztosítása is az EU-pénzekre.

A fejlesztési források régiós felosztásával kapcsolatban kereszténydemokrataként azt kell mondanom, hogy ahol nagyobb a szükség, ott legyen nagyobb a segítség. Ne engedjük ezt az országot jobban szétszakítani. Igen szembetűnő az a hozzáállás, ami az adott pénzek elköltésének lehetőségét úgy kínálja fel, hogy nem garantálja azt, hogy az elosztásban az döntsön, hogy hol milyen minőségű pályázatokkal lehet előállni. Annak garanciája hiányzik a régiós pénzelosztásból, hogy a felhasznált pénzforrások elköltése után is újra működőképes, sőt újabb pénzeket generáló álláshelyeket megtartó eredményeket hozzanak létre. Ennek garanciája, a régiós elosztás elve egyelőre nem lelhető fel.

Demszky Gábor úr kiment - ő itt reflektált a regionális önkormányzatok választásával kapcsolatban. A regionális fejlesztési tanácsokban jelenleg is lehetőség van létrehozni a választott képviselőkből azt a testületet, ami ezt létrehozza. Hiszen valamennyi megyei önkormányzatnál, megyei jogú városoknál, a kistérségeknél demokratikus módon megválasztott képviselők vannak. Ha nagyon akarjuk, tisztelt Ház, akkor bizony létre lehet hozni azokat a regionális fejlesztési tanácsokat, amiknek választott képviselői vannak.

De hogy a tervről és a regionális fejlesztési elképzelésekről is néhány gondolatot ejtsek, hiszen ahogy a miniszterelnök úr is fölvázolt néhány fejlesztést az infrastruktúra vonatkozásában, úgy engedjék meg nekem is, hogy elmondjam: a nyugat-dunántúli régió vonatkozásában, illetve Sopron térségében hangsúlyozottan szeretném, hogy szerepeljen a fejlesztési tervben a Sopron-Szentgottárd észak-déli irányú vasútfejlesztés, ami régiós, és a három megyét, illetve a szomszédos tartományokat is érinti, az M9-M85-ös út Sopron-Pereszteg-Csorna-Győr vonatkozásában, vagy úgyszintén az M86-os észak-déli irányú összeköttetés Rajka-Csorna-Nagykanizsa irányában.

Miután a kereszténydemokrata látásmód szerint a társadalom, a nemzet alapsejtje a család, ezért az uniós támogatások elnyerésében folytatott versenyhelyzetben mindnél fontosabb a családok megerősítése. A nemzeti fejlesztési tervből sajnálatunkra nem derül ki egyértelműen, hogy honnan hová kíván az ország eljutni. Továbbá nem látható az összhang, az egymásra épülés a konvergenciaprogram, illetve a nemzeti fejlesztési terv között. A II. nemzeti fejlesztési terv megfogalmazza, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás a fő cél, és mindez nem valósulhat meg a kis- és középvállalkozások fejlődése nélkül. Ezzel az elvvel teljesen ellentétes a konvergenciaprogram vállalkozásokat érintő intézkedéssorozata, hiszen ezek negatívan hatnak a foglalkoztatás növekedésére. Azonban ez nemcsak gazdaságilag, számokkal kifejezhető mutatókban okoz súlyos, akár visszafordíthatatlan következményeket, hanem hosszú távon társadalompolitikai, szociálpolitikai problémává gyűrűzik tovább.

(12.50)

Például Magyarország aprófalvas településszerkezetében a mikro- és középvállalkozások, kisvállalkozások biztosítják a lehetőséget a munkavállalásra, a megélhetésre, az őket sújtó intézkedések hatására csökkentik a foglalkoztatotti létszámot, vagy akár teljesen ellehetetlenül helyzetük, ennek nyomán családok létbiztonsága válik semmivé, továbbá fokozódik a társadalom különböző rétegei közti különbség. Munkavállalás reményében rákényszerülnek a kistelepülések elhagyására, ami a települések fokozatos elnéptelenedéséhez vezet. Amely településről elmennek a családok, ott nem lesz iskola, nem lesz intézmény, és akkor nem is értjük a nemzeti fejlesztési tervnek azt az irányát, hogy Magyarországot fel akarjuk emelni. Ez a kistelepülések végleges elsorvadásához vezet. Keresztény politikusként nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a fajta mérhetetlen rombolást; valós társadalmi szolidaritásra, nem pedig hazug, valótlan, hitetlen elképzelésekre van szükség.

Itt csatlakoznék Gráf miniszter úr felszólalásához - ugyan már nincs itt -, aki legalább felvázolt a mezőgazdaság-, a vidékfejlesztésből néhány olyan gondolatot, amely valóban a kistelepülésen élők javát tudná szolgálni, mert amit önök a kis- és középvállalkozásokkal, a mikrovállalkozásokkal tesznek, az egyébként az ezeken a településeken élők tönkretételét szolgálja.

Tisztelt Ház! Azt tudom mondani, hogy ez a II. nemzeti fejlesztési terv, mint ahogy már az előzőekben mondtam, nem egy társadalmi konszenzuson alapul, ez egy önkényesen kijelölt program. Kérem, hogy az elkövetkező időben a megfogalmazott igények jelenjenek meg a nemzeti fejlesztési tervben.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlésben Sopron várost és Győr-Sopron megyét is képviselem.

Négy éve halljuk már folyamatosan, hogy Magyarország utakat, autópályákat épít, mivel a kiépített infrastruktúra vonzza hazánkba a befektetőket. A Közútkezelő Kht. által mért adatokat ajánlom az ön figyelmébe.

Győr-Moson-Sopron megye közúthálózatának 1623 kilométer a hossza, 396 kilométer a főutak hossza, a mellékutak hossza 1227 kilométer. Ebből nem megfelelő, illetve rossz besorolást kapott 57 százalék. A másodrendű fő- és bekötőutak forgalma meghaladja az országos átlagot. Megyénk a harmadik legrosszabb helyen áll a rangsorban, mind az egyenetlenség, mind a hibás útszakaszok hosszának tekintetében, Baranya és Nógrád megye után. Az országos átlag felett az utak közel 20 százalékkal kátyúsabbak megyénkben, amelyek száma évről évre nő. A forgalomkorlátozott szakaszok 500 kilométert tesznek ki. A mellékútvonal-felzárkóztatási programot mielőbb meg kellene indítani, mert már most jelentős vagyonvesztés jelentkezik. A szakemberek beszámolója ott pihen az önök asztalán.

Mire várható a probléma átfogó kezelése? Mire várható az M9-es autópálya kiépítése? Az M9-es az első olyan autópálya, amely elkerüli a fővárost, és szervesen kapcsolódik megyénkben a 84-es, 85-ös főutakhoz, amely a kelet-nyugati átjárást biztosítja a jelenleg is erősen túlterhelt főutakhoz. A megyénket érintő M9-M85-ös szakasz égető problémákat oldana meg, tehermentesítené a városokon és a településeken áthaladó szakaszokat, így végre Csorna városa is fellélegezhetne, és autópályán lehetne eljutni a soproni határtól Budapestig.

Konkrét válasz reményében kérdezem önt, mire várható Győr-Moson-Sopron megye úthálózatának az országos átlagnak megfelelő, majd európai átlagnak megfelelő állapotra fejlesztése. Mire várható az M9-M85-ös autópálya megépítése?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Elhangzott egy interpelláció, amire konkrét választ a miniszter úr a múlt héten nem adott, pedig az interpelláció minden adata tényszerű, tárgyszerű, konkrét, korrekt és megkérdőjelezhetetlen volt. Ezért, mivel a számadatok nem hatnak, hoztam egy térképet (Felmutatja.), hogy azoknak, akik a soproni Erzsébet Kórházról szakmaiatlan és elhibázott döntésüket meghozták, azoknak legalább térkép legyen e táj.

Magyarország legnyugatibb sarka csaknem 40 évig vasfüggönnyel elzárt volt. Ebben a hűségsarokban élők annyi mindent átéltek és megszenvedtek a történelem alatt, véget kellene vetni annak, hogy ez az országrész megint igazságtalanul hátrányt szenvedjen, megint visszafejlesztés, elvonás, megszüntetés legyen a köszönet.

Igazságtalan, és az önök feltételrendszere szerint is következetlen és érthetetlen az önök tervezett döntése. Az Erzsébet Kórház adottságai, a kórház súlyponti kórházzá tétele melletti megcáfolhatatlan szakmai érvek itt már elhangzottak. Meggyőzőek, megkérdőjelezhetetlenek, az önök által felállított feltételrendszernek is megfelel a kórház. Ugye, mindezek ellenére nem akarják, miután a miniszterelnök úr már külföldre tanácsolta a diákokat és a vállalkozókat, most éppen a legkiszolgáltatottabbakat, a betegeket, időseket Kismartonba, Bécsbe vagy Pozsonyba küldeni gyógyulni? (Dr. Kökény Mihály: Ez nem igaz!) Ez egyébként a kérdés is.

De ha mindez nem elég, akkor győzze meg önöket az, hogy több mint 80 ezer embert érintő kérdésben Sopron megyei jogú város közgyűlése november 21-én egyetértett, hogy a soproni Erzsébet Kórház, a debreceni egyetemi oktató kórház súlyponti kórházként történő elismerését el kell érni a kormányban, egyben felhatalmazást adott arra, hogy a város választott országgyűlési képviselőjeként erre önöket megkérjem, együtt a soproni kötődésű képviselőtársaimmal. Hasonlóan döntött a Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés is.

Tehát Sopron városa választott önkormányzati képviselőin keresztül egyértelműen kinyilvánította akaratát: nem kérdés, hogy mi a soproniak érdeke és kérése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelettel kérem, még egyszer a kérdést megfogalmazva: ugye nem akarják a legkiszolgáltatottabbakat a betegeket, az időseket külföldre küldeni? (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Miután ön nem konkrétan a kérdésemre válaszolt, megmutatom, hogy az önök törvénytervezetében milyen kilométerösszegek szerepeltek. (Felmutat egy lapot.) Soprontól Győrig 90 kilométer a távolság. Soprontól Szombathelyig 75 kilométer a távolság, tisztelt miniszter úr, és ebből a katlanból, ebből az elzárt katlanból 23 kilométerre van Eisenstadt.

Innen fogalmaztuk meg, hogy talán csak nem oda akarják küldeni a betegeket. De továbbfűzném a kérdést: erre a kórházra 23 milliárd forintot költöttek az elmúlt évben, és a városi önkormányzat további egymilliárd forintot költött eszközfejlesztésre.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha az önök útján megyünk, akkor ez a kórház elsorvad. Egyébiránt a regionális egészségügyi tanács elnöke voltam hosszú ideig, ne tessék azt mondani, hogy az egészségügyi tanácsban milyen döntéseket lehet meghozni.

Azt a döntést hozza meg, kedves miniszter úr, és a parlamenti képviselőtársaimtól azt kérem, hogy Sopron Erzsébet Kórháza súlyponti kórház tudjon maradni, hiszen ebben az országrészben nincs más lehetőség, tisztelt miniszter úr. Mert egyébiránt, mint az önök törvénytervezetében van, 55 kilométeren túl van Sopron, és a 85-ös út, 84-es út terheltsége meg nem is adja meg a lehetőséget, hogy ez a beteg eljusson a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházba.

Köszönöm. Válaszát nem fogadom el. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Sopron és nyolc Sopron környéki település december 14-én a hűség napját ünnepli. Sopron a civitas fidelissima, a leghűségesebb város, két szó, egy fogalom. A fogalom: hazaszeretet.

Tartást adó ereje van nyolcvanöt év távlatából is az 1921. évi soproni népszavazásnak, amelynek eredményeként Sopron, Ágfalva, Balf, Bánfalva, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk Magyarországot választotta, megrendítő példát adva abból a felemelő érzésből, amit a magyar nyelv hazaszeretetnek nevez. December 14-e a hazaszeretet ünnepe, de nemcsak nekünk, soproniaknak ünnep; elődeink 1921-ben a nemzethez való hűségre szavaztak, ezért az ünnep az egész nemzeté.

A múltat idézi, de ereje jelenbe kovácsol össze közösséget, és a jövőre nézve ad erőt, tartást és bátorságot a jóért való munkálkodáshoz. 1921-ben egy háborút elszenvedett, meggyötört, megcsonkított, megalázott ország polgárai döntöttek a magyar haza mellett. Tettüket nem az érdek vezérelte, hanem a lélek ereje. Ezért is tartozik a dátum történelmünk legfényesebb napjai közé, mint a nemzetszeretet örök példája.

A soproni német ajkú, de magyar szívű szavazópolgárok, a város lakosságának akkor mintegy 48 százalékát kitevő hűségesek szavazatai döntötték el Sopron sorsát. Ugyan a vidéki falvak 54,5 százaléka Ausztriára voksolt, mégis kiemelkedő kivétel volt Nagycenk, a horvátok lakta Kópháza és a katolikus német Fertőboz. Sopron gazdapolgárai, poncichterei pedig 72,8 százalékkal Magyarország mellett döntöttek.

Tisztelt Országgyűlés! Nemzetünk értékei között kell megbecsülnünk és továbbadnunk a történelmi helytállásnak ezt az üzenetét.

(13.50)

Egy nehezen kiismerhető helyzetben egy szétdarabolt ország, megcsonkított nemzet üzenete, hogy a fizikai szétszakítottság, a kilátástalanság ellenére is él a közösségek, a családok és az emberek lelkében az egészséges nemzettudat, amellyel a döntéseknél a legnemesebb elveket és szellemi értékeket helyezik mindenek fölé. A hazaszeretet olyan érték, amely az anyagelvű és gyakorlatias érvényesülést előtérbe helyező körülmények között sem enged semmiféle megalkuvást.

Az önbizalmát vesztett nemzet a soproniak elszántságát látván, az ő tartásukból merített új erőt a kifosztott, lerombolt ország újjáépítéséhez. Ezért adta egy évvel később Sopron városának a Civitas Fidelissima címet, amellyel szalagdísz formájában a város barokk címérét is felékesítette. És Sopron határozottan üzent a békediktátorok számára, hogy miként lehetett és kellett volna eljárniuk magyar és más európai határok igazságos kijelölésében.

Tisztelt Országgyűlés! Sopron és környéke hűséges volt évezredes történelméhez, a hagyományokhoz, a rend iránt abban, hogy semmilyen külső körülmény ellenére sem hagyta lelkét szétdaraboltatni, öntudatát elhomályosítani. 1921-ben azt az egyetlen lehetséges és bölcs döntést hozta, amely ma is felvértez azzal a hittel és szellemi, lelki erővel, amely elengedhetetlenül fontos egy nemzetépítő munkában.

2001-ben, a soproni népszavazás 80. évfordulóján a kormány fejet hajtott a soproniak hűsége előtt. A mai is hatályos 244/2001-es kormányrendelet az 1921. évi soproni népszavazás emlékére, a nemzethez és a hazához való hűségről tanúságot tevő polgárok előtt fejet hajtva december 14-ét a hűség napjává nyilvánította, és a leghűségesebb városban és a népszavazáson részt vett községekben méltó emlékmű állításáról gondoskodott.

A nemzet értékeit kötelességünk átörökítenünk és gyarapítanunk. Erre a mögöttünk hagyott évszázad egyik olyan pillanata kötelez, amit a korabeli krónikás így örökített meg: "1921. december 17-én délután négy órakor, amikor a szavazatok összeszámlálása befejeződött, Schober kancellár telefonon történt érdeklődésére egy antant katonatiszt a telefonkagylót a nyitott ablakon át kitartotta az utcára. Sopron tizenegy templomában zúgtak a harangok. Ezrek özönlötték el az utcákat. Az emberek lelkéből szállt fel az egek Urához a köszönet. Köszönet a soproni népszavazás magyar igazságának diadaláért, köszönet a hűség jutalmául egy talpalatnyi földért: Sopronért. Megkönnyebbülten sóhajtották: Hála Istennek, magyarok maradtunk!"

Tisztelt Országgyűlés! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Hajtsunk fejet a mai napon a soproniak hűsége előtt, és abban a szolgálatban, amivel megbíztak...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): ...merítsünk példát és erőt a 85 évvel ezelőtti és máig tartó hazaszeretetükből, hogy mi magunk és a tetteinkre is utódaink büszkék lehessenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végre ebben a törvényjavaslatban nemcsak a mozgáskorlátozottak ügyével foglalkozunk, hanem a teljes spektrummal, ahogy azt Bernáth Ildikó is mondta. Nem egészen csak arról van szó, hogy a mozgáskorlátozottaknak kell esélyegyenlőséget biztosítani, hanem a vakoknak, a siketeknek, mindenkinek. De ha most ebből a szemszögből vizsgálom a kérdést, és itt elhangzottak különböző számok, egy 35 milliárdos szám is elhangzott, ami a regionális operatív programokra utal, innen fakad a kérdésem.

Ha a regionális operatív programokban jelenítjük meg ezt a kérdést, akkor szeretném azt tudni, hogy miként fogunk mi a parlamentben erről tudomást szerezni. Miként számoltatjuk be a regionális operatív programokban lezajló programokat? Itt ki fog nekünk erről beszámolni? Ezt nem látom ebben az anyagban, hogy a beszámoltatás mikor fog megtörténni, a magyar parlamentben ki fogja ennek a végrehajtását számunkra bemutatni. A 35 milliárd mellett természetesen az is elhangzott, hogy itt kérdéses módon határozták meg az önrészt. Azt is szeretnénk feketén-fehéren látni, hogy milyen önrészt kell biztosítani ezekhez.

Hozzáteszem, a táblázatról is szó volt Lévai Katalin felszólalásában, szeretném elmondani, hogy a kétezer fő alatti településeken egyszerűen csak egészségügyi intézményekkel foglalkoznak. Az a kérdésem, önök azzal már egyáltalán nem számolnak, hogy ott oktatási intézmények is vannak, iskolák is vannak, óvodák is vannak. Szeretném, ha ez feketén-fehéren kiderülne, mert valóban csak akkor tudunk bármit is mondani a településeinken, hogy milyen önrésszel is gazdálkodjanak, mert az önrészről azért azt még el kell mondani, hogy a jelenlegi önkormányzati finanszírozás mellett a településeken nincs az a bizonyos magas százalékos önrész, ami itt szintén elhangzott.

Úgyhogy szeretnénk, ha ezek pontosítva lennének ebben az előterjesztésben, mert a jövőre nézve nem akarunk (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő lejártát.) abba az esetbe esni, bocsánat, hogy kitűztünk egy dátumot, és megint nem fogjuk teljesíteni. Ugyan most 2010-ig tűztük ki, de félek attól, hiszen már régóta ebben az ágazatban vagyok, hogy ezt sem fogjuk tudni teljesíteni pénzhiány miatt.

Köszönöm, elnézést.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most rövidebb leszek, de szeretnék konkrét választ kapni a kérdésemre. Itt sokszor elhangzik, hogy a regionális operatív programban, mondjuk, Észak-Magyarországon kétmillió áll rendelkezésre. De én a magyar parlamentben szeretném konkrétan azt megkérdezni, hogy milyen forrás áll rendelkezésre jelenleg az esélyegyenlőség megvalósítására, és még egyszer szeretném azt is tudni, hogy önök mit gondolnak arról, hogy milyen önrész mellett lehet ezeket megvalósítani.

A regionális operatív programokban természetesen jelen vannak a képviselők is, ahol a képviselők jelen vannak, esetlegesen kormányzati többséggel vannak jelen, de ebbe a vitába különösebben nem mennék bele. Itt arra a kérdésre szeretnék konkrét választ kapni, hogy a magyar parlamenten belül mi az a szám, amit elfogadhatónak tekintünk. Lezsák képviselőtársam is mondott egy önrészt, ami itt már lebeg, 60, 40, 60 százalék, itt elhangzott egy 15 százalékos önrész. Mi az a konkrét szám, amivel számolhat egy önkormányzat, legyen az megyei önkormányzat, legyen az megyei jogú város vagy települési önkormányzat? Az nem megoldás, hogy általánosságban beszélünk számokról, meg az sem, hogy a regionális operatív programokban akkor ezek szerint különböző számok fognak megjelenni. (Dr. Vojnik Mária: Így van!) Vagy ha nem, akkor erről is tessenek meggyőzni, hogy milyen számok jelennek meg a regionális operatív programokon belül, mert az egy dolog, hogy mondjuk, Észak-Magyarországon kétmilliárd fog jutni, esetlegesen egy nyugat-dunántúli régióban meg még nem tudjuk, hogy mennyi fog jutni. Akkor megint az esélyegyenlőség hogyan is valósul meg ebben az országban?

A másik: melyik az a hátrányos vagy kiemelten hátrányos település, amit a képviselő asszony megfogalmazott, ahol aztán majd differenciált módon megjelennek ezek az összegek?

Ha erre választ kapnék, szívesen elfogadnám.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Megjelentek a gazdaságfejlesztési operatív program első pályázatai, ezen belül kiírásra került a GOP-211/A mikro- és kisvállalkozások technológiai fejlesztése, a GOP-211/B és C komplex vállalati technológai fejlesztések kis- és középvállalkozások számára.

Számos kritika fogalmazódott meg mind a kkv-k, mind a gazdasági szakemberek részéről. Többek között: ebben a kiírásban csak legalább 2004-ben alakult vállalkozások pályázhatnak, amelyek minimum két lezárt teljes gazdasági évvel rendelkeznek; csak azon településeken lévő mikrovállalkozások pályázhatnak, amelyek nem szerepelnek a vidéki lehatárolásban, a vidékiek számára tett ígéretek szerint a vidékfejlesztési program keretében lesznek pályázatok; feltételként szabják valamennyi kkv számára, hogy az egy főre jutó éves nettó árbevétel elérje a 4 millió forintot. Önállóan nem lehet pályázni infrastrukturális fejlesztésekre, ingatlanberuházásokra, összetett pályázatnál is csak az eszközbeszerzéshez kapcsolódva és az elszámolható költségek 20 százalékának erejéig; az A és B jelű pályázatnál a nyugat-dunántúli régióban legfeljebb 30 százalék támogatás nyerhető, a fennmaradó 70 százalékot elő kell teremteni; súlypontilag a legfontosabb feltétele a pályázhatóságnak, hogy a pályázó vállaljon egy előre meghatározott árbevétel-növekedést. A 211/A pályázatnál a projekt befejezési évét követő három üzleti évben realizált átlagos éves nettó árbevétel 15 százalékkal meghaladja a bázisárbevételt, és az árbevétel-növekmény minimum 1,2-szerese legyen a támogatási összegnek; a 211/B jelű pályázatnál vállalnia kell, hogy a projekt befejezési évét közvetlenül követő három üzleti évben realizált átlagos nettó árbevétel legalább 12 százalékkal meghaladja a bázisárbevételt, és ez az árbevétel-növekmény minimum 1,6-szorosa legyen a támogatási összegnek.

Hogyan várható el bármelyik vállalkozástól - legyen mikro-, kis- vagy középvállalkozás -, hogy előre meghatározott árbevétel-növekményt vállaljon be akkor, amikor már Magyarországon egyáltalán nincs jelen a kiszámítható gazdasági környezet, folyamatosan növekednek a járulékterhek és az energiaárak? Ez lenne a vállalkozások fejlesztésének megfelelő útja?

A 211/B pályázatnál 2007-re 150-200 darab projektet terveznek támogatni a felhívás és az útmutató szerint, megyékre bontva ez összesen 7-10 vállalkozást jelent. Szomorú, hogy a pályázat kezelőinek véleménye szerint még ez a keret sem kerül teljes egészében szétosztásra, mert olyan szigorú a feltételrendszer. Ezt nevezik önök valódi, igazságos, tudatos gazdaságfejlesztésnek? Várható a kiírások átdolgozása, a feltételrendszer könnyítése?

Várom a miniszter úr válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát elfogadni nem tudom, a következők miatt. Egyrészt azért, mert őrült zavarba keveredett a tekintetben, hogy én KDNP-s vagyok-e vagy fideszes. Én a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójában ülök, és onnan tettem fel a kérdést, és a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának a tagjaként szeretném elmondani, abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar kis- és középvállalkozók megfelelő módon tudjanak ebben az országban munkahelyeket teremteni, foglalkoztatást bővíteni és a közalkalmazotti szférából elbocsátandó embereknek - amely az önök programjában szerepel - megfelelő munkalehetőséget biztosítani. Az a program, amit önök a GOP-ban megfogalmaztak, nem szolgálja ezt, hiszen gondoljon bele, hogy már az interpelláció benyújtása óta is megváltoztatták önök a programot, és jelenleg a 211/A esetében már 1,52-szeresére kell növelni az árbevételt. Gondoljon bele, hogy 5 millió forint esetén 52 százalékos árbevétel-növekményt kell elvárni!

Kérdezem, ilyen feltételek mellett hol látja ön azt, hogy az ország kis- és közepes vállalkozásai... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) ezt teljesíteni tudják.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter asszony itt egy sikerelőadást tartott abban a tekintetben, hogy a magyar közigazgatásban végrehajtott reformelképzelések miként valósultak meg, mondjuk, a többcélú kistérségi társulásokban.

Tisztelt Miniszter Asszony! Valóban lehet a közigazgatás átalakításáról, az önkormányzatok átalakításáról beszélni, de azt szeretném elmondani, hogy a többcélú kistérségi társulásoknak valóban megadták azokat a feladatokat, hogy mit kellene elvégezni. Csak szeretném azt is mondani, akik kistelepülésen élnek és kistérségekben élnek, tudják, hogy azok a lehetőségek még messze nincsenek megvalósítva.

Ön beszélt a szociális ellátásról, beszélt az egészségügyről, beszélt az oktatásról. Ez jelenleg a kistérségben úgy nyilvánul meg, hogy egyelőre be kell csukni a települési kisiskolákat, pedig arról szólna a magyar közoktatás, hogy a kisiskolák legalább részben maradjanak meg a településeken. A település megtartó erejét valóban az szolgálná, ha legalább az alsó tagozatok ott tudnának maradni, de az oktatási törvényből fakadóan ez az út nem egészen járható.

A szociális ellátás területét miniszter asszony szintén megemlítette, de el kell mondanom, hogy a kistérségi társulások nincsenek felkészülve a szociális ellátásra, hiszen a megyei intézetek fogadják be a szociális területen a településekről a rászorulókat. Nincs a kistérségeknek olyan hálózata, ami egyáltalán be tudná fogadni azt a hatalmas igényt, ami ráhárul a szociális intézményhálózatra.

Ugyanez vonatkozott az egészségügyi törvényre. Amikor megrajzolták a térképeken az ellátási területeket, bizony azok sem megfelelően szolgálták a kistérségeket. Leginkább a regionalizmusról pedig annyit, hogy önök, tisztelt miniszter asszony, azt akarják ezzel elérni, hogy a megyéket próbálják tönkretenni, ellehetetleníteni úgy, akkor, amikor, még egyszer mondom: a kistérségekben nincs kialakítva ez a rendszer. A megyei intézményhálózatban normatív csökkentéseket hajtottak végre, a feladat pedig ott maradt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és úgy maradt ott, tisztelt miniszter asszony, hogy ennek a kistérségben...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr...

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): ...nincs meg a háttere. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legmegdöbbentőbb, legfelháborítóbb döntésével kapcsolatban szeretném önt kérdezni.

Bár nehéz az egészségügyi kormányzat szakmaiatlan, kiszolgáltatott beteg emberek életét méltánytalanul és hátrányosan érintő döntései között rangsorolni, engem sokadmagammal mégis az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása háborít fel legjobban, az intézmény bezárása mögött ugyanis alapvetően két indokot látok. Az első az, hogy a 140 évvel ezelőtt épült épület, kastélyszerű épületegyüttes, a hozzátartozó kiterjed park az ország egyik legértékesebb ingatlanán, a főváros legdrágább, II. kerületében található. A második indok az intézmény bezárása mellett feltétlenül az lehet, hogy az ott gondozott, kiszolgáltatott, sokszor szerencsétlen sorsú embereknek van a legkisebb nyomásgyakorló, divatos kifejezéssel élve lobbiereje.

Kétségtelenül a gondnokság alatt álló, jogilag is cselekvőképtelen emberek tudnak a legkevésbé kiállni érdekeik mellett, itt lehet tehát a legkisebb ellenállás mellett a legtöbb pénzt zsebre tenni. A kérdés az, hogy milyen árat kell ezért az egész társadalomnak fizetni. Kereszténydemokrata politikusként kötelességemnek érzem, hogy felemeljem szavamat a legkiszolgáltatottabb, legnehezebb sorsú emberek mellett.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön Balsai képviselőtársam kérdésére azt állította itt az Országgyűlésben, hogy: "A laktanyaszerű, börtönszerű, rácsos ablakú, óriási elkülönítő" épületegyüttesből "a szakértők szerint aránytalanul nagy, több milliárd forintos ráfordításból sem lehet olyan intézményt csinálni, amely megfelel a kor pszichiátriai kezelési követelményeinek". Egészen megdöbbentőnek tartom azt, tisztelt miniszter úr, hogy az európai szinten kiemelkedő szakmai színvonalon működő intézet bezárása mögött rejlő valódi okok elleplezése érdekében képes teljesen egyértelműen valótlanságokat szakmai köntösbe burkolva állítani.

Az ön állításával ellentétben az ország szakmai közvéleményében teljes az egyetértés abban, hogy egyetlenegy hazai egészségügyi intézményben sem olyan kiválóak a körülmények a gyógyításra, mint az ország egyik legszebb, legértékesebb ingatlanán található, gyönyörű parkkal kibővített kastélyszerű épületegyüttesben. Ezt az álláspontot képviseli a Pszichiátriai Szakmai Kollégium, a Neurológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Pszichiátriai Társaság is.

Tisztelt Miniszter Úr! A fentiek tükrében kérdezem öntől, hogy melyik szakmai szervezet szakértő véleményére hivatkozva állította ön, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet gyönyörű, lelket-testet nyugtató környezetében nem lehet a kor pszichiátriai kezelési követelményeinek eleget tenni.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Természetesen a válaszát nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni azért, mert sok-sok intézetet látva, ha akarat és szándék van, tisztelt miniszter úr, akkor - ahogy ön fogalmaz - ebből a romhalmazból, ebből a tébolydából is lehet olyan körülményeket teremteni, amire egyébként a társaságok azt mondják, hogy európai színvonalon látják el a betegeket.

Tisztelt miniszter úr, ön mint szabad demokrata, a másság és a tolerancia képviselője, az európai esélyegyenlőség évében képes olyan emberek által lakott intézetet bezáratni, akik tényleg kiszolgáltatottak, mert nem tudnak önmagukról gondoskodni, csak azért, mert valóban ez az ingatlan az ország egyik legértékesebb ingatlana. Ez az igazi válasz, tisztelt miniszter úr, és ezt nem válaszolta meg.

A válaszát nem tudom természetesen elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A Kárpát-medence nyugati kapujában fontos európai vasúti, közúti hálózatok metszéspontján helyezkedik el a Győr-Gönyü országos közforgalmú kikötő. A kikötő a Duna-Rajna-Majna vízi út földrajzi felezőpontjától alig néhány kilométerre található. A Győr-Gönyü kikötő olyan országos jelentőségű kombinált közlekedési csomópont, árufuvarozási, logisztikai központ lehetne, amelyben ideálisan találkoznak a vasút, a közút és a vízi út adta lehetőségek. Nem véletlenül fogalmazok feltételes módban.

Három sikertelen pályáztatás után az illetékes környezetvédelmi és vízügyi hatóság a közelmúltban immáron negyedszerre írta ki a Gönyü kikötőkomplexum megépítésére a pályázatot. Az első három pályázati kiírás eredményét ugyanis megsemmisítette a közbeszerzési döntőbizottság. Ha ez a negyedik pályáztatás is sikertelen, veszélybe kerülhet a projekt költségeinek háromnegyedét finanszírozó uniós forrás. Az uniós pénz lehívásának ugyanis feltétele, hogy a beruházás 2008. július 30-ig megvalósuljon. A hozzávetőlegesen 7 milliárd forint értékű beruházás költségeinek 75 százalékát az európai uniós környezetvédelmi és infrastrukturális operatív program biztosítaná. Biztosítaná, ha sikerülne a pályázatot törvényesen kiírni, és a pályázatokat törvényesen elbírálni.

A pályázati kiírások ugyanis sorra botrányos körülmények között zajlottak. Például rendkívül összetett, nagy értékű beruházás bonyolítására kiírt pályázat elkészítésére, beadására 6, azaz hat napot adtak. Volt olyan is, hogy törvénytelenül tettek különbséget a pályázók között oly módon, hogy egyeseket formai okokra hivatkozva zártak ki, míg más, ugyancsak formai hibákat ejtő pályázókat versenyben hagytak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, a pályázat kiíróinak és elbírálóinak szakmai alkalmatlanságáról van-e szó. Ha igen, tervez-e személyi konzekvenciákat levonni a történtekből, vagy más lobbiérdekek húzódnak meg a sorozatos törvénytelenségek mögött? Milyen lépéseket tett a történtek kivizsgálására? És kérdezem egyáltalán, mi is az igazság Győr-Gönyü kikötő körül. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(15.30)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ön is fogalmazott, uniós megkötés. A határidő is uniós megkötés, és önök akkor, amikor harmadszori-negyedszeri nekifutásra rugaszkodnak neki egy közbeszerzési pályázat eldöntésének, akkor pontosan ezeknek az uniós forrásoknak a megszerzését veszélyeztetik.

Ön nagyon pontosan fogalmazott, és valóban itt van a közlekedési miniszter is: ez a fejlesztési lehetőség, ami Győr-Gönyűben megvalósulhatna, nemcsak Győr-Moson-Sopron megye, hanem a régió, de az egész Dunántúl érdekeit megfelelően szolgálná, sőt a nemzet érdekeit szolgálná. Azzal, hogy önök itt packáznak ezzel a kérdéssel, azt érhetjük el, hogy ezen a nemzetközi folyosón, ezen a VII-es európai korridoron majd a szlovákok megfelelően kiépítik azokat a rendszereket, amivel majd minket megint lepipálnak, és nekünk, ottani képviselőknek kell majd azért magyarázkodni, hogy miért nem tudtuk azt a magyar parlamentben elérni, hogy valóban ez a 7 milliárdnyi forrás oda kerüljön, és sokkal előbb valósuljon meg ez a gönyűi kikötőfejlesztés, mint amit esetlegesen összekötünk tér, repülőtér vonatkozásában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nagyon fontos logisztikai központ, fordítóközpont egész Magyarország számára. (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Éppen ezért a válaszát nem tudom ilyen mértékben elfogadni, hogy majd valamikor talán sikeres lesz ez a pályázat, mert még most sincs bizonyíték arra, hogy sikerülni fog. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KNDP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európai Unió statisztikai hivatala felmérései szerint egyetlenegy európai országban sem dolgoznak annyian vasárnaponként, mint Magyarországon. Hazánkban megközelítőleg félmillió munkavállaló dolgozik rendszeresen vasárnap, alkalmanként pedig közel egymillió. Ha a családtagokat is figyelembe vesszük, úgy több mint hárommillió embert érint a vasárnapi munka. Köszönhető ez annak, hogy Magyarországon a többi európai országhoz képest sajnos igen liberális jogszabályokat sem tartják be.

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség vasárnapi munkavégzés szabályainak betartására irányuló ellenőrzéséből kiderül, hogy a munkáltatók közel 60 százaléka követ el szabálytalanságot a vasárnapi munkavégzéssel összefüggésben.

Tisztelt Államtitkár Úr! A vasárnapi pihenőnap erodálása, a vasárnapi munka kivételből főszabállyá való erősödése után most már azt látjuk, hogy a munkaszüneti napokon is dolgoztatja a multinacionális cégek egy része a munkavállalóit. A munka törvénykönyve hatályos rendelkezése értelmében augusztus 20-a munkaszüneti napnak minősül. A törvény úgy rendelkezik, hogy a munkaszüneti napon kizárólag a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló számára rendelhető el munka. A hírek szerint a dunaújvárosi Hankook gumigyárban a munka törvénykönyvének szabályait figyelmen kívül hagyva rendeltek el munkát nemzeti ünnepünkön.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kivizsgálta-e a területileg illetékes munkaügyi felügyelőség, hogy valóban történt-e jogsértés a Hankook gumigyár esetében? Ha történt, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy megfelelő súllyal szankcionálják? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő?

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha a Hankook gumigyárban jogszerűen foglalkoztatták a munkavállalókat augusztus 20-án, nem gondolja-e, hogy módosítani kellene a munka törvénykönyvét annak érdekében, hogy a munkavállalók legalább nemzeti ünnepeinken nyugodtan pihenhessenek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólóhoz hasonlóan csak néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni, úgy is, mint az európai ügyek bizottságának alelnöke és mint a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának képviselője. Bizonyos módon biztos, hogy össze fognak csengeni a gondolataink, hiszen az előttünk fekvő törvényjavaslat frakcióvezetők konszenzusa alapján született. Tehát én sem tudok sokkal többet és másként megfogalmazni, ahogy elnök úr is mondta, a bizottság elnöke, mint hogy a 2011-es elnökség hatalmas kihívás és lehetőség Magyarország számára, hogy megmutathatjuk Európának, hogy képesek vagyunk 27 ország, 27 tagállam munkáját koordinálni úgy, hogy megfelelő módon tudjuk hangsúlyozni menet közben a magyar érdekeket is, és beágyazzuk abba a nagy munkába, ami fontos számunkra.

Ezt csak egy konszenzusos úton elért módon tudjuk megvalósítani, mint ahogy azt a 2004. évi LIII. törvényt is konszenzusos módon tudták megalkotni annak idején. Az elnökség reflektorfénybe helyezi Magyarországot. Egy sikeres elnökség megnöveli befolyásunkat az Európai Unióban, mint ahogy ez már elhangzott, jótékonyan hat a gazdaságra, kedvező hatással lehet nemcsak a fővárosra, hanem a vidéki városokra is. Több száz kapcsolódó rendezvény kíséri majd ezt Magyarországon, és a magyar kultúrát is népszerűsítjük Európában, illetve egyes magyarországi városok is bemutatkozhatnak véleményem szerint. Egyetértünk, hogy a csatlakozási tárgyalások levezénylése óta ilyen nagy kihívásnak Magyarország még nem nézett elébe.

Tekintettel arra, hogy közben 2010-ben választások is lesznek, külön feladatot jelent a konszenzuskeresés és egymás legmélyebb tájékoztatása, ez mindannyiunk számára fontos lehet, mert 2011-ben vesszük át az elnökséget. Éppen ezért, ahogy elnök úr is fogalmazott, a legmélyebb módon kell tájékoztatni egymást, hogy valóban végig konszenzusosan tudjuk levezényelni ezt az időszakot.

Mindezek mellett elengedhetetlen, hogy a kormány bevonja a felkészülési folyamatba a parlamenti pártokat, rendszeresen és magas szinten tájékoztassa őket, és adjon a felkészülésről számot. Hangsúlyozom, hogy a többiekkel együtt a Kereszténydemokrata Néppárt is nagyon örül a javaslatnak, nagyon fontosnak tartjuk, reméljük, hogy az elnökséggel kapcsolatos legfontosabb kérdésekben az öt párt ugyanígy közös nevezőre jut majd, ahogy a frakcióvezetők benyújtották a javaslatot.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, ami itt már elhangzott, az európai ügyek bizottságában nemcsak a félévenkénti, hanem a rendszeres tájékoztatást, és hogy továbbra is foglalkozik az európai ügyek bizottsága az elnökség kérdéseivel, hiszen mint eddig is, megpróbáltuk mindig úgy megközelíteni a kérdést, legyen az személyi javaslattételre vonatkozó elképzelések megvitatása, hogy mindenhol azt a konszenzust próbáltuk keresni, ami valóban átível a 2011-es időszakra is. Amit nagyon fontosnak tartott elmondani az előttem szóló Hörcsik Richárd is, valóban, itt kétezer fölötti rendezvényt kell megszervezni, és ezekhez olyan szakapparátust, olyan szakembereket kell biztosítani, hogy megfelelő nyelvi tudással, képzettséggel bírjanak, amire a felkészülés valóban közös érdek. De ha még mást is mondhatnék, államtitkár úr itt van a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból, talán fel kell készülni arra is, hogy Budapest közlekedését hogyan szervezzük meg erre az időszakra, mert ez is nagyon fontos lesz az elkövetkező időben.

Azzal tudom mondandómat befejezni, hogy támogatjuk az LIII. törvény módosítását, és arra törekszünk, hogy olyan konszenzusos módon, ahogy ez a frakcióvezetők által megfogalmazódott, az elkövetkező időben egyrészt a nagybizottságban és az európai ügyek bizottságában is ezen munkálkodjunk közösen.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak alapján biztos, hogy nem lesz túl népszerű, amit mondani fogok, de itt az elhangzottakban Göndör képviselőtársam mondta, hogy adófilozófiai váltást nem akarunk. Molnár képviselő úr ugyan nincs bent, de ő azt mondta, hogy nem cél a változtatás. Keller képviselőtársam azt mondja, hogy mi az emberek félrevezetésével foglalkozunk, és dicsérni kellene a törvényt.

Ezzel együtt én szeretnék azért egy-két gondolatot megfogalmazni egy kicsit más aspektusból, mert végig arról volt szó, hogyan lehet esetlegesen ezt dicsérve azt nem mondani, hogy ez nem adóemelés, hanem tulajdonképpen mégiscsak adóbehajtási forma. 2006 eleje óta lehetőség lenne bizonyos élőmunka-igényes szolgáltatásokra, a mostani helyzetet alapul véve 5 százalékos áfakulcsot alkalmazni, azonban a mai napig 20 százalékos adóterhet vet ki a kormány.

Az ügy előzménye, hogy az Európai Unió gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa, az Ecofin is egyetértett azzal, hogy a korábbi kilenc tagországot követően az újonnan csatlakozott országokban, illetve később az egész integrációban lehetővé váljon bizonyos élőmunka-igényes szolgáltatások kedvezményes áfakörbe való sorolása. Az Európai Bizottság egyes tagállamok között öt olyan szolgáltatást javasolt a kedvezményes áfakörbe sorolásra, amelyekből az egyes tagállamok kettőt választhatnak ki. Az Ecofin akkor úgy döntött, hogy az élőmunka-igényes területeken a kedvezményes kulccsal történő adózást 2010. október 31-ig meghosszabbítja, és eddig a határidőig mind a 25 tagállam kiterjesztheti az élőmunka-igényes ágazatokra a kedvezményes áfáztatást, úgy, hogy az Unió 6-os áfadirektívájának K mellékletében szereplő öt tevékenység közül kettőt választhatnak a tagországok.

A kormány akkor nem volt rest, az ígéretek szintjén a Pénzügyminisztérium azonnal előállt a javaslatokkal, melyek szerint a házi gondozási szolgáltatáshoz és a magánlakások felújításához, karbantartásához szükséges élőmunka-szolgáltatást javasolja a kedvezményes áfakörbe bevonni. Ezt Veres János akkori és jelenlegi pénzügyminiszter mondta és ígérte, hogy az Európai Bizottság és az Ecofin jóváhagyását követően az újra megválasztott parlament hozza meg majd a döntést ebben az ügyben.

Folytathatnánk a sort. Emlékszünk a választási kampányígéretekre. Itt van az, hogy ki vezeti félre az embereket, vagy ki nem vezeti félre az embereket, amikor a pénzügyminiszter azt mondta: ha Magyarországnak esetleg három tevékenység kedvezményes körbe sorolására nyílna lehetősége, akkor a kisebb javítási szolgáltatások kedvezményes áfáztatását is kérné Magyarország.

Megszokhattuk az utóbbi másfél évben, hogy a 2006 tavaszán elhangzott adócsökkentésről, jólétről, fejlesztésről, fejlődésről szóló ígéretek mind ellenkező irányba valósultak meg. Így lett ezzel az ígérettel is. Az igazság része az is, hogy a tisztelt pénzügyminiszter úr 2006 februárjában ezzel a bejelentéssel úgymond csattanós választ akart adni az ellenzéknek, hogy majd csökkenti ezekkel az adóterhelést, illetve a 20 százalékos áfát ezzel csökkenteni fogják 5 százalékosra.

(12.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem a tisztelt kormányt, gondolja át ennek lehetőségét, és annak kiaknázását. Akkor az utóbbi egy év áldásos tevékenységének köszönhető, egyre nagyobb szociális válságon tudunk annyiban enyhíteni, hogy a szociális intézményekben, amelyek az azokat működtetőt, önkormányzatok forráshiánya miatt egyre nagyobb számban kerülnek összevonásra, majd bezárásra... - fontos lenne, hogy a fogyatékkal élők, a nyugdíjasok gondozásának alternatív megoldásán is gondolkodnának, hogy ezek az emberek ne tehertételként jelenjenek meg a családok életében. Gondolják át azokat az érveket, amelyek miatt másfél éve ezekre a szolgáltatásokra kedvezményes áfát akartak biztosítani, és a kedvezményes áfa biztosításának lehetőségét az Európai Unió biztosítja. Kérem még egyszer a tisztelt kormányt, ha lehetőség van rá, ugyan az elhangzottak alapján mindennemű csökkentés nagy gonddal jár, de tessenek meggondolni, abban a szociális szférában, a fogyatékkal élők szférájában, ahol ezekre valóban önök tettek ígéretet, most itt az alkalom a törvényjavaslat kapcsán, próbálják ezt a törvényt úgy átgondolni, hogy ez meg is tudjon valósulni.

Államtitkár úr is sorozatosan említette az európai uniós jogharmonizációt, a jogharmonizáció rendben van, de az Európai Unióból fakadó lehetőségeket is teljes mértékben vegyük figyelembe, ha lehet, és ezzel az önök ígéretét is be tudják váltani. Ezt szerettem volna elmondani. Tudom, hogy az önök polémiájába ez nem igazán megfelelő módon kapcsolódott bele, mert itt mindenki csak arról beszélt, hogy az adót milyen mértékben kell kivetni, hogyan lehet kiszürkíteni, de én csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy amit önök ígértek, azt nem tudták megvalósítani akkor sem, amikor most éppen az áfatörvénnyel foglalkozunk.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi vezérszónokokat hallgatva az embernek a 2008-as költségvetés kapcsán olyan gondolatok jutottak az eszébe, hogy nem is gondolja az ember, hogy 2002-től önök vannak hatalmon, és akkor most, amikor a vezérszónokok beszélnek, akkor mindenki a konvergenciaprogramra hivatkozik, arra a konvergenciaprogramra, amellyel kapcsolatban Veres pénzügyminiszter szintén többszörösen előadta már, hogy miként kellett azt megvalósítani, miként nem fogadta el Brüsszel. Erre a konvergenciaprogramra nem lett volna szükség, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink, hogyha a 2002-es választásokat követően nem kezdenek egy politikai osztogatásba, hogy végül is aztán az önkormányzati választásokat is megnyerjék, ami meg is történt, meg is nyerték az önkormányzati választásokat. Aztán persze következett négy év semmittevés, és akkor újból arra kellett törekedni, hogy a 2006-os választásokat is megnyerjék. Valóban, a 2006-os választások is megnyerésre kerültek, de ennek az volt az ára, tisztelt képviselőtársaink, hogy önök, amikor a 2006-os választásra készültek, nem mutatták meg az ország valós gazdasági helyzetét, hanem csak később, és ezzel tulajdonképpen valóban azt is el tudták érni, hogy meg lehetett nyerni a választást. De a dolgok azért oda vezettek, hogy végül is az ország gazdasági helyzete, az államháztartás hiánya valóban arra a pályára állította az országot, hogy ezt a konvergenciaprogramot végül is be kellett önöknek nyújtaniuk, amit aztán most önök egy kőbe vésett elképzelésnek gondolnak meg zsinórmértéknek tekintenek, de úgy, hogy közben, ez idő alatt az önkormányzatok, az emberek és a családok ugyanúgy eladósodnak, mint az önök tevékenysége során 2002-től 2006-ig.

Hogy nincs akkora szociális válság, mert önök azt jelentik ki, hogy ma Magyarországon nincs szociális válság, az tulajdonképpen annak köszönhető, hogy az önkormányzatok minden áron megpróbálták fenntartani azt az intézményhálózatot, amelyet önök 2002 óta - de nem csak önök, ez az önkormányzati rendszer létrejötte óta így van - fokozatosan normatívacsökkentésben részesítenek, és ez az önkormányzati rendszer ennek ellenére is megpróbál megállni a maga lábán.

(12.50)

Az önkormányzatok költségvetési támogatása 2005-től kezdődően évről évre jelentős mértékben csökken, annak ellenére, hogy a kötelező feladat- és hatásköri rendszerben, továbbá az önkormányzatok pénzügyi szabályozó rendszerében sem történt alapvető változás, így ugyanazt a feladatkört csökkenő támogatási szint mellett kellett ellátni az elmúlt három évben. Tovább sújtotta az önkormányzatok helyzetét, hogy a központi források nem nyújtottak fedezetet a központi bérintézkedések egyetlen elemére sem, s az infláció és a közszolgáltatói díjemelések ellentételezésére sem került sor. A fentiek miatt a megyei önkormányzatoknak, így a miénknek is Győr-Moson-Sopron megyében kényszerű intézkedéseket és változtatásokat kellett megtenni, intézményeket kellett megszüntetni, összevonni. Ebben az időszakban 661 főt kellett elbocsátanunk az önkormányzati intézményrendszerből. Mivel a támogatások csökkenése egyik évben sem került visszapótlásra, így a hiány mértéke évről évre növekedett, ami tartalmazza az évi aktuális támogatáscsökkenést, az előző években felhalmozott hiányt.

A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési törvényjavaslata szerint ez a hiány tovább növekszik, ugyanis a megyei önkormányzatoknál a gyógypedagógiai oktatás-nevelés esetében, a sajátos nevelési igényűek, a középsúlyos értelmi fogyatékosok és az enyhe értelmi fogyatékosok támogatása, a központi támogatás jelentős mértékben csökken. Tovább nehezíti az önkormányzatok helyzetét, hogy 2008-ban is a törvényjavaslatban szerepel egy 4,5 százalékos fogyasztóiár-növekedés, amelynek szintén nincs meg a fedezete, mivel a javaslat szerint csökken az önkormányzatok támogatása.

A fentiekből következik, hogy az önkormányzatok a mérlegegyensúly megtartása érdekében még az előző évinél is magasabb működési hitelfelvétellel kell hogy számoljanak, amely a kamatteher miatt tovább rontja az önkormányzatok helyzetét. A hiány csökkentésére, további takarékossági intézkedések bevezetésére már nincs mód, ugyanis az elmúlt években végrehajtott létszámcsökkentés, az intézményi támogatások csökkentése tovább nem folytatható, mert az már az intézmények ellehetetlenüléséhez vezet, az ellátás színvonalának már elviselhetetlen mértékű romlásához.

Még egy-két gondolatot mondok az oktatás területéről. Győr-Moson-Sopron megyében 43 településen szűnt meg valamilyen formában kisiskola, óvoda vagy oktatási intézmény - csak azért mondom, mert a közoktatásról már sokat beszéltünk -, tíz településen teljesen megszűnt, nincs oktatási intézmény. S azt is szeretném elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy egy kistérségbe bevisszük az intézményeket, mert ott sokkal jobbak a körülmények, azt azért hozzá kellene tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit jelent ez annak a településnek, az azokon a településen élőknek, ahonnan elvisszük, ahol megszüntetjük az iskolát. Már szó volt arról, hogy megszüntettük az iskolát, a postát és megszüntetünk mindent a településeken, másnap meg arról beszélünk, hogy a települések megtartó erejét növelni kell, mert ez az európai uniós elvárás. Ez, tisztelt képviselőtársaim, nagyon is ellentétben van azzal.

De nézzük meg, hogy a költségvetési tervezet az oktatásra milyen összegeket szán. Az alapnormatívák a 2008-2009-es tanévre a 2007. szeptember 1-jei szinten maradtak, nem változtak, nincs inflációkövetés. Az óvodai kiscsoportban, az 1., 5. és a 9. évfolyamokon a 2007 szeptemberétől bekövetkező esetenkénti radikális csökkenés 2008-ban már az egész évre hat, továbbá 2008 őszétől a középső csoportra, továbbá a 2., 6. és 10. évfolyamokra is kiterjed. Jelentős a normatívacsökkenés az alapfokú művészeti oktatásban, de ezzel nem mondok újat, hisz ezt már sokan elmondták. A kollégiumi feladatellátás finanszírozására is mintegy 52 ezer forint/fővel kevesebb fog jutni. 2007 szeptemberétől indulóan megszűnik a kistelepülések bejárónormatívája, ami 2008-ban már az egész évet érinti. Jelentősen csökken a közoktatási közalapítványok támogatása is. Továbbá sokat hivatkoznak a többcélú kistérségi társulásokra. Szeretném azt is elmondani, hogy a többcélú kistérségi társulások keretében adott kiegészítő normatívák sem emelkednek, sőt egyes esetekben, például a 10 ezer fő felettieknél némileg csökkennek is.

Még egy percet szeretnék igénybe venni, és nemcsak erről a területről szólnék, hanem arról is, hogy 2007. december 21. körül Schengenhez csatlakozunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a költségvetésben semmilyen olyan mondatot nem látok, amely arra utalna, hogy hogyan segítjük a határon túl rekedt nemzettársainkat. Tettünk egy olyan módosító javaslatot, hogy a települések közötti utak kérdését - legalább ott, ahol közvetlen kapcsolat van egymással - kezelni tudjuk. Nem nagy összegek lennének ezek, egy-két milliárd elég lenne. Az autópálya-fejlesztésből ennyit levonva meg lehetne oldani, hogy a hosszú ideje elzárt települések egymásra találhassanak, és a határokat átívelő módon össze tudjuk kapcsolni ezeket a nemzettársainkat.

Az idő rövidsége miatt már csak annyit mondanék - mert mindjárt meg fog szólni a frakcióvezető úr -, azt látjuk, hogy a 2008-as költségvetési évben változatlanul az önkormányzatok megszorítása folyik, a kistelepülések önkormányzatainak az ellehetetlenítése azáltal, hogy többcélú kistérségekbe próbáljuk beszorítani őket. Ezenkívül a megyei önkormányzatok ellehetetlenítése folyik változatlanul, akkor, amikor a kormányzat eddig sem fordított és jelenleg sem fordít különösebb összegeket a szociális és oktatási ágazatra. A megyei önkormányzatok kénytelenek fenntartani ezeket az intézményeket, annak ellenére, hogy ehhez semmilyen más módon forráslehetőségeik nincsenek.

A fentiek alapján a 2008. évi költségvetést kereszténydemokrata részről támogatni nem tudjuk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérdezte, hogy foglalkoztam-e valaha önkormányzati finanszírozással. Tisztelt Képviselő Úr! 1990 óta önkormányzati képviselő vagyok, és 1990 óta tudom, mit jelent az, hogy az önkormányzatokra feladatnövekedést hárít a mindenkori kormányzat, de leginkább önök, akik 2002 óta vannak hatalmon, és az önkormányzati finanszírozást állandó normatívacsökkentéssel hajtják végre.

Tisztelt Képviselőtársam! A szociális ágazatért is feleltem hosszú ideig, és tudom, mit jelent az, tisztelt képviselő úr, hogy több százan várakoznak a szociális intézményekbe való bejutásra. Ön, tisztelt képviselő úr, az elmúlt időszakban miért nem tett olyan módosító javaslatokat, hogy az intézményhálózat fejlesztésére fordítsanak pénzeszközöket? Nem tették. Szociális válság van, tisztelt képviselő úr, mert a szegény emberek nem tudnak bejutni a szociális intézményhálózatba.

(13.00)

És, tisztelt képviselő úr, szeretném még egyszer elmondani önnek, hogy egyszerűen ha egy kistelepülésre ön azt mondja, hogy ott az első négy osztályban az oktatás nem tartható fenn, mert alacsony a gyereklétszám, miért van az ma Magyarországon, hogy a települési polgármesterek próbálnak otthont adni és házakat építeni csak azért, hogy fenn tudják tartani a saját iskolájukat. Nem gondolja, hogy ez ellentmondásban van? Azok a kisgyerekek, akiknek a szállítását önök nem megfelelően oldották meg, csak hogy bevigyék egy másik kistérségi hálózatba! Egyébként is, a kistérségi társulásokat is nem egészen alkotmányos módon hozták létre, tisztelt képviselő úr, mert a szabad társulást önök teljesen elvetették.

Úgyhogy én erre azt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, hogy ami ma Magyarországon az oktatásban és a szociális szférában normatívacsökkentésekben végbement, az pontosan csak az önök felelőssége, holott önök szociáldemokratának vallják magukat. Mit tettek ennek érdekében az elmúlt időszakban, tisztelt képviselő úr? Ha azt mondja, hogy ezeken az intézményhálózatokon mind végig-végig fejlesztéseket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hajtottak végre, akkor megemelem a kalapomat maga előtt. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már elhangzott, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetemre többen is érdeklődéssel figyelünk, és valóban azt kell elmondani, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülése azért is jelentős, mert a magyar felsőoktatás viszonylag szabályozatlan képzési rendszerének finomítására szolgál.

Az elmúlt időszakra, különösen a közelmúltra az a jellemző, hogy a piaci törvényszerűségek, a verseny egészséges megnyilvánulásai rázúdultak a magyar felsőoktatásra. Ebből adódóan az intézmények számukra új képzési területeken, új szakokkal vállalkoztak a képzésre. A mai viszonyok között meg tudták találni azokat az utakat, amelyekkel túljutottak az engedélyezési eljárásokon, mint arról már szó volt. Ebből adódóan földrajzilag közel álló, egy régióban több képzési helyen folynak azonos képzések, feleslegesen kiépültek a tárgyi, infrastrukturális feltételek és a személyi háttér egy része.

(19.50)

Ma már látható, hogy elburjánzott a képzési helyek száma, de megszüntetésre a fenntarthatóság miatt egyik intézmény sem vállalkozik. Nos, ez az egyesülés Nyugat-Magyarországon a képzések összehangolásának, egyetemen belüli megoszlásának szakmai összehangolását is biztosítja, tervszerű fejlesztéseket is garantál, sőt a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek további fejlesztési lehetőséget, pályázati továbblépést nyújt a Schengenhez való csatlakozás, hiszen a szomszédos Burgenland tartományban, de tágabb térségekben sincsenek felsőoktatási intézmények, egyetemek, ami megint csak azt a lehetőséget sugallja, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek bizony nagy fejlődési lehetősége van, természetesen a megfelelő képzési formákat, az idegen nyelveken való oktatást ki kell alakítani.

Szabó Zoltán úr azt mondta, nehogy véletlenül is itt a nagykoalíció árnyéka vetődjön rá erre a törvénymódosításra, ezért akkor engedjék meg, hogy az általános vitában néhány gondolatot megfogalmazzak még a felsőoktatással kapcsolatban.

A jelenleg hangsúlyozott minőségi képzés egyik alapfeltétele, hogy a felsőoktatási intézményekbe közel azonos képességek szerinti eloszlással jussanak be a hallgatók, a képzés a szülői ház szempontjából is a leggazdaságosabb legyen. A jelenlegi felvételi rendszer nem ezt biztosítja. A korosztályhoz viszonyítva egyet lehet érteni 2008-ban is az államilag támogatott képzésre 56 ezer főt befogadó felsőoktatással, de a felvételi létszámok eloszlásának tavalyi rendszere módosítást igényel, ugyanis az egységes képzési területenként megállapított szakonkénti ponthatár, valamint az intézményi kapacitás együttes kezelése azt eredményezte, hogy néhány intézmény esetében a felvettek létszáma kiváló felkészültségű hallgatókkal szinte túlcsordult, ugyanakkor főként vidéken több intézményben, a nagy tradíciójú vidéki helyszíneken is az államilag támogatott képzésben felvettek száma minimális volt. Ez a kis létszám a képzés minőségét és gazdaságosságát is veszélyezteti.

Az eljárásnál szükséges figyelembe venni azt a társadalmi beidegződést, hogy a felsőoktatásban is a főváros-centrikusság érvényesül, azaz a kiváló felkészültségű hallgatók első helyként főképp a fővárosi intézményt jelölik meg, majd azután a vidékit. Ennek a rendszernek az egyik hiányossága az is, hogy a felvételizők egy része nem a legjobb felkészültségű, az első helyen megjelölt intézménybe nem kerülnek be, mert egy-két topon lévő intézmény nagy kapacitása miatt a felvételi keretszám elfogy, betöltődik. Ebből következik, hogy a hallgató a lakóhely régiójából gyakran arra van kényszerítve, hogy egy távoli intézményben tanuljon.

A felvételi rendszert az élethez kellene alakítani. Jelenleg bármely alapképzésbe - egy-két kivétellel - az érettségi eredmény alapján lehet bejutni. Talán nem kellene például a 30-40 éves korosztályt, amelyik már esetleg diplomával is rendelkezik, javító érettségire, egy felvételi tárgyból újra érettségire kényszeríteni, ha egy számára új szakterületen felsőoktatási tanulmányokat akar megkezdeni, főként a költségtérítéses képzésben; gondoljunk, a mobilitásra, időre, energiára, pénzre.

A bolognai folyamat bevezetésének első szakasza bár gyors volt, ehhez képest elfogadhatónak minősíthető, a jelenlegi mesterszakok indításának megindult dömpingszerű folyamata sürgős odafigyelést igényel. Az figyelhető meg, hogy míg az alapképzésben a korlátozott szakok számát a felsőoktatási intézmények fogadták, addig a mesterképzésben elindult egy szabad folyamat, amelynek szabályozottsága szükségszerű.

A bolognai folyamat egy másik kérdésére jelenleg nincs válasz, hogy mi lesz azokkal az alapképzésben végzett hallgatókkal, akik a mesterképzésre nem jutnak be. Mit csinálnak a munkaerőpiacon? Kár lenne azzal vádolni a felsőoktatást, hogy olyan képzést folytat, amire nincs igény. A társadalom fizetőképessége érezhetően csökken, tehát ne a szülői háztól várjuk a mesterképzés finanszírozását.

Jelenleg problémaként még nem jelentkezik, de az alsófokú pedagógusképzés egyik nagy problémája lesz, hogy a jól felkészült óvodapedagógusok, tanítók kifogynak a jelenlegi folyamat következményeként az iskolákból, és az iskolabezárások interpretációjaként megjelentek miatt is a jövőben a szakterületen dolgozóknak a jövőképe elveszik. Ennek következménye, hogy az alacsony pontszámok mellett sem lehetett feltölteni a képző intézményekben a kereteket.

Biztosítani kellene a felsőoktatási intézmények jelenleginél megnyugtatóbb finanszírozását, talán az adósságállomány egy több éve húzódó, egyszeri alkalommal történő rendezésére is lehetne gondolni. A finanszírozásnak legalább alapszinten biztosítani kellene az elvárt képzés és kutatás hátterét - jelenleg 75-80 százalékos ez a finanszírozás -, és ne legyen a felsőoktatási intézmény különböző profiljától vagy affinitásától távoli képzésekre rákényszerítve kizárólag a fenntartás miatt. Ez a terület főleg a szakképzés. A szakképzés minőségi megoldására nem ez a legszerencsésebb út, hiszen a felsőoktatásban nem a gyakorlat kerül a középpontba.

Egy gondolat a tandíjról: a tandíj elvetendő, az oly kis mértékben segít a finanszírozásban, hogy kár a képzést ezzel zavarni, ugyanakkor egészségtelen szelekciót okoz azok számára is, akik a tandíjat nem képesek a későbbiekben fizetni, és ezáltal nem tudnak a tanulmányokban részt venni. Továbbá a jelenlegi adójogszabályok tervezete szerint a Szakképzési Alap és az innovációs adó összevonása és a központi alapba kerülése szintén a felsőoktatási intézményeket sújtja.

Ezzel együtt szeretném azt mondani, hogy valóban a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Főiskola egyesülését támogatni kívánjuk, és tényleg szeretném azt mondani, hogy ez egy példaértékű egyesülés, ami Nyugat-Magyarországon, a Nyugat-Dunántúlon megvalósul. Ezért is dolgozunk mi itt a nyugat-dunántúli régióban - legyen az Győr, legyen az Szombathely vagy éppen Sopron -, ezt a célt kívántuk eddig is szolgálni, és a jövőben bízunk benne, hogy példaértékű lesz a Nyugat-magyarországi Egyetem működése az elkövetkezőkben.

Köszönöm a figyelmet.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Igen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem akarok visszaélni a bizalmukkal, csak Almássy képviselő barátomnak szeretném elmondani, hogy Kránitz képviselőtársam megfelelően jelezte, hogy szenátusi döntéseknek megfelelően - tehát egyöntetű akarattal - akarja mind a soproni egyetem, mind a szombathelyi főiskola azt, hogy egyesüljenek. Tehát ebben az az anomália, amit ön megfogalmazott, nem létezik. Lehet, hogy valamikor volt, most nincs ilyen. Ezt szerettem volna elmondani, nehogy itt félreértés legyen. Most mindkét fél akarja, és egyöntetűen amellett vannak, hogy ebben az irányban szeretnének menni.

Amikor pedig Nyugat-Európát emlegetünk: én nem mondtam Nyugat-Európát, csak a régiónak azokat a természetes központi helyeit, tehát Sopront és Szombathelyet említettem, amelyek ennek a nyugat-dunántúli régiónak mindenkor is a központi helyei voltak. Annál is inkább, hogy ezer szállal kötődik, és amikor Schengent említettem, pont azért említettem, hát decembertől itt van Schengen, egyszerűbb lesz átjönni a határon, egészen más perspektíva nyílik meg, nemcsak abból a szempontból, hogy mennyibe kerül ott a képzés, hanem egyszerűen lehetőség nyílik azokat az oktatási fakultásokat igénybe venni, amelyeket Ipkovich polgármester úr is megfogalmazott: ami nincs a szomszédban, arra itt a lehetőség.

Amit még nagyon fontosnak tartok elmondani, hiszen azt mondta a képviselő úr, hogy megnézte a laptopján, hogy hol, merre van a Nyugat-magyarországi Egyetemnek kara. Szeretném elmondani, hogy ez idáig mindegyik rendben, együttműködve működött, semmilyen probléma nem merült fel, függetlenül attól, hogy a képviselő úr azt mondta, hogy esetlegesen a Széchenyi István Egyetemhez kellett volna, nem kellett volna... Akkor úgy alakultak a dolgok, de azóta a Nyugat-magyarországi Egyetem rendben működik, semmilyen probléma nem merül fel. Megint csak a képviselőtársamra utalnék, aki tételesen felsorolta azt a fejlődési folyamatot, amelyet az elmúlt időszakban a Nyugat-magyarországi Egyetem produkált, akár kollégiumi férőhelyek vagy bármilyen vonatkozásban, annak létrehozásában, és valóban, ezt a fejlődési perspektívát tudja nyújtani az elkövetkező időben is.

Köszönöm.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Több mint három éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, és most az Unió tagállamainak belügyminiszterei közelmúltbeli döntése nyomán kilenc, 2004-ben csatlakozott országgal együtt december 21-én csatlakozni fogunk az Unió határőrizeti egyezményéhez, részesei lehetünk az úgynevezett Schengen-övezetnek. A Schengen-övezethez való csatlakozásunkkal decembertől megszűnnek a határellenőrzések a szárazföldi, vízi határainkon Szlovákia, Ausztria, Szlovénia felé. Öröm ez mindannyiunk számára, hisz az európai uniós tagságunk mellett az egyik legfontosabb érvünk az volt, hogy később a schengeni övezethez való csatlakozásunkkal szabadon átjárhatók lesznek a határok, így könnyebbé válik a kapcsolattartás a határon túli magyarokkal, a határon túli testvéreinkkel, felpezsdülhet a határ menti települések gazdasága, nőhet a településeken a foglalkoztatottság.

A mostani helyzet persze egészen más. Távol vagyunk azoktól a lehetőségektől, amelyeket a határok átjárhatóságától reméltünk. Mi végre ugyanis a jogilag átjárható határok, ha a határ menti településeket nem, vagy csak használhatatlan utak kötik össze a szomszédos országok településeivel, azokat a településeket, amelyeket sajnálatos módon a határok megváltoztatása során szétvágtak?

Tisztelt Miniszter Úr! Évek óta benyújtom azokat a költségvetési módosító indítványaimat, amelyek a Sopron környéki, a határhoz vezető utak felújítását tennék lehetővé, de ezeket a kormánytöbbség minden esetben leszavazta. Természetesen ez nemcsak Sopronnak és környékének problémája, hanem sok száz magyar településnek, és várható módon az egész határszakaszon körös-körül ezek a problémák meg fognak jelenni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikorra várható a határátlépések jogi akadályainak elhárulása után az utak végre járhatóvá tétele ebben az országban, az országhatár mentén? Különös tekintettel arra, hogy most már határátkelőhelyeket sem kell építeni, nem kell létesíteni, és a szomszédos határon átvezető utakhoz szabadon bárki hozzá tud férni. Kérdezem továbbá, mikorra várható, hogy a határ menti folyókon hidakkal, kompokkal is átjárhatóvá teszik a határokat; gondolok itt a Szigetközre, az Ipolyra.

A jövő évi költségvetésben erre sajnos teljesen hiányoznak a számok, azzal együtt is, hogy a költségvetés általános vitájakor is megemlítettem, hogy itt van Schengen - jó lenne, ha erre gondolnának.

Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát nem tudom elfogadni azért, mert ön azt mondja, hogy jó úton haladnak, csak éppen az utak nem készülnek el. Én úgy gondoltam, hogyha jó úton haladtak volna, miután tudtuk, hogy a schengeni csatlakozásra sor kerül, akkor ezek az utak valóban megépítésre kerültek volna. Ha nem is az összest, de amit felsorolt, államtitkár úr, azt szívesen venném, ha megküldenék számunkra, hogy melyek azok az utak, amelyeket számításba vettek.

Másrészt ön említette a szubszidiaritást. A "szubszidiaritás" szó azt is jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy nem magukra hagyjuk, azokat segíteni kell. Tehát azokat a kis falvakat, településeket azzal tudjuk segíteni, mivel önmaguk megoldani ezt a kérdést nem tudják, hogy bizony állami forrásokkal próbáljuk ezeket a településközi utakat megvalósítani. Úgy gondolom, hogyha ezt megtettük volna, akkor bizony ebben a kérdésben sokkal előrébb járnánk abban a gondolatban, hogy valóban abban gondolkodunk, hogy a határ túloldalán is ugyanolyan nyelven beszélnek, mint mi, magyarul, és a magyar kapcsolatokat, a gazdasági fejlődést, a kulturális kapcsolatokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elő tudtuk volna segíteni.

Úgyhogy a válaszát ezért nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Lassan négy éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, és tavaly év végén egy várva várt pillanathoz érkezett el hazánk, amikor a kilenc 2004-ben csatlakozott országgal együtt december 21-én csatlakoztunk az Unió határőrizeti egyezményéhez, részesei lettünk az úgynevezett Schengen-övezetnek. Mint az közismert, a Schengen-övezethez való csatlakozásunk következtében decembertől megszűntek a határellenőrzések a szárazföldi és a vízi határainkon Szlovákia, Ausztria és Szlovénia felé. A Schengen-övezethez való csatlakozásunk nagy öröm volt mindannyiunk számára, hisz az európai uniós tagságunk melletti egyik legfontosabb érvünk éppen az volt, hogy később, a Schengen-övezethez való csatlakozásunkkal szabadon átjárhatók lesznek a határok, így könnyebbé válik a kapcsolattartás a határon túli magyarokkal, felpezsdülhet a határ menti települések gazdasága, nőhet a településeken a foglalkoztatottság.

A mostani helyzet ugyanakkor egészen más. Amit a határok átjárhatóságától reméltünk, az nem következett be. A magyar-osztrák határszakaszon, a választókörzetemben ugyanis több helyen "behajtani tilos" táblákat helyeztek el szomszédaink, osztrák partnereink Burgenland tartományban, és ezzel azt idézték elő, hogy a magyar határ felől ne lehessen megközelíteni a szomszédos osztrák településeket. Nem véletlenül adták a címet, hogy kinyitnánk a nyitott határt.

Kérdezem tisztelt miniszter asszonyt, hogy lehetségesnek tartja-e egy nemzetközi szerződés hatályát közlekedési táblákkal felülírni. Mi végre ugyanis a jogilag átjárható határok, ha a határ menti településeket összekötő utakon való közlekedést az osztrák oldalon "behajtani tilos" táblákkal lehetetlenítik el? Ez a lépés túl azon, hogy barátságosnak éppen nem nevezhető, nemcsak a magyar, hanem valamennyi uniós állampolgár szabad mozgáshoz való alapvető jogát sérti. Tehát nemcsak minket sért, hanem alapvetően az Unióból ide érkező látogatókat is sérti. Ha ez így van, a magyar államnak és az uniós szerveknek kötelességük fellépni állampolgárai jogainak a védelmében.

Tisztelt Miniszter Asszony! Milyen hivatalos lépéseket tettek a burgenlandi, az osztrák, illetve az európai hatóságok felé ennek az áldatlan állapotnak a rendezése érdekében? Mikorra tudja ígérni választókerületem, az ország és az Európai Unió polgárainak, hogy a határátlépések jogi akadályainak elhárulása után az utak végre ténylegesen is járhatóvá válnak az osztrák határszakaszon, az osztrák határ mentén? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Előre mondom, hogy a választ nem fogadom el. Ha a külügyminiszter asszony mellett most itt lenne Draskovics miniszter úr, akinek a meghallgatásán ezt a kérdést érintettük, ő azt válaszolta nekem, mindent megtesz annak érdekében a külügyminiszter asszonnyal együtt, hogy a határok valóban légiessé váljanak és átjárhatóak legyenek.

De tisztelt külügyminiszter asszony, az osztrák féllel rendszeresen közös kormányüléseket tartanak. Miért nem tesznek annak érdekében valóban, hogy ezen a határszakaszon át lehessen menni? Ön említette Fertőrákost és Mörbischt, de itt van a páneurópai pikniknek is a helyszíne. Tisztelt miniszter asszony, ezzel kampányolt a kormány, az osztrák kormány, mindenki, és most ezen a szakaszon nem lehet átmenni! Higgye el nekem, én ott jártam. Szili Katalin elnök asszony a határnyitás alkalmával is ott volt, és akkor is megtapasztalta ezt. Azt is megtapasztalhatta, tisztelt külügyminiszter asszony, hogy ma az osztrák-magyar határszakaszon bizony nemcsak magánutakon, hanem egyéb utakon is akadályozhatják az áthaladást minden úti okmánnyal rendelkező ember számára is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát természetes módon sem tudnak áthaladni a határon.

Éppen ezért ezt a választ nem tudom elfogadni, és arra kérem, hogy tessenek ezen dolgozni (Az elnök ismét csenget.), pontosan azért, mert itt van, Burgenland tartománnyal hat éve viaskodunk...

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): ...a szentgotthárdi Rába-szennyezésért, azóta is... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, 2007 novemberében, amikor az interpellációmat benyújtottam, akkor még a schengeni csatlakozás előtt voltunk, és annak kapcsán tettem meg az interpellációt, hogy miként is készülünk mi a schengeni csatlakozásra, miként gondolunk arra a felemelő érzésre, amikor valóban átjárhatók és szabaddá lesznek a határaink. Mi ott a nyugati határszélen - de egyébként nemcsak ebből a szempontból, a nyugati határszél szempontjából tettem meg az interpellációt, hanem az interpellációból kiderül, az egész ország területére, akár az Ipolyon átívelő hidakra is vonatkozóan - azt megtapasztaltuk, hogy mit jelent egy zárt határsávban élni. Ezért tudjuk hangsúlyozottan azt, hogy mit jelent az, ha valami szabaddá válik, és mit jelent az - ahogy az anyag, amint egyébként aztán a jelentés fogalmaz -, ha valóban a Kárpát-medencében egy összefüggő térséget szétszakítottak erőszakkal, ha azokat megpróbáljuk összehozni. Tehát megpróbáljuk azokat az utakat, azt az úthálózatot, azt a gyökérzetet, ami valaha volt, összehozni, azzal azt szolgálva, hogy ebben a térségben meginduljon egy olyan gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatépítés, aminek immár a szabadon átjárhatóság miatt nincs akadálya.

Erről szólt az interpelláció. A jelentés, amit a gazdasági bizottság tárgyalt, és a gazdasági bizottság ülésén részt vettem, valóban egyhangúlag támogatott, és a bizottságban is elhangzott, hogy a jelentés sok mindenben részletesen foglalkozik a mellékletekben azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a tárca ezzel kapcsolatban megfogalmaz.

(15.00)

De amit ott is elmondtam, most is szeretném elmondani. Nemcsak az inspirált, hogy az utak átjárhatóságáról a képviselő-testületek döntsenek az önkormányzatokban, hanem pontosan az motivált, hogy ezek a települési önkormányzatok nem rendelkeznek semmilyen forrással, hogy a saját úthálózatukat fejlesszék, vagy a határt átmetsző utat tudjanak építeni. Nem véletlenül interpelláltam itt a Magyar Országgyűlésben, hogy kormányzati feladattá váljék, és kormányzati pénzekből próbáljuk ezeket az utakat megépíteni oly mértékben, hogy legalább ez az egy út, ami az országhatáron átvezet ezeken a településeken, jó út lesz, megvalósítható út lesz, természetesen függetlenül attól, hogy ezek az utak az országhatár melyik oldalán lévő főútrendszerhez kapcsolódnak, hiszen egy régióban élünk már. Az a cél, hogy ezekben a régiókban azokon a településközi utakon megfelelő gazdasági kapcsolat tudjon kialakulni, növelve ezeknek a zsáktelepüléseknek a lehetőségét a foglalkoztatottság és a gazdaságélénkítés területén. Éppen azért tartom fontosnak, hogy kormányzati szinten próbáljunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert az önkormányzatok finanszírozása erre nem ad lehetőséget.

Nagy tisztelettel köszönöm egyébként a gazdasági bizottság támogatását, hogy az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja, de egy kérdést azért engedjenek meg nekem, hiszen az anyagban foglalkoznak azzal, hogy 2002-ben már kormányhatározat volt azzal kapcsolatban, hogy a schengeni csatlakozás kapcsán mit próbálunk megvalósítani. Lehetett látni, hogy idáig nem sok mindenre került sor, és éppen ezért az a kérés fogalmazódott meg bennem az államtitkár úrhoz, hogyha mondjuk, a júniusi parlamenti ülésszakon azért a meghatározott menetrendről - amire ön a feljegyzés végén utal, hogy a megfelelő ütemezés és a konkrét döntések megszületnek - egy tájékoztatást azért kaphatnánk. Mert ha ez is csak egy olyan jelentés lesz, mint a 2002-es határozat, akkor ezzel ugye nem tudunk túl messzire jutni.

Engedje meg, hogy a soproni választókerületemből kiemelten itt a magyar parlamentben elmondhassam, hogy Brennbergbánya-Ritzing - Récény - irányában nagyon fontos volna egy út, hiszen aki Brennbergbányát ismeri, tudja, hogy viszonylag nagyon elzárt, és nehezen megközelíthető, más szempontból. A Harka-Sopron-Nyék - Neckenmarkt - irányában szintén, hiszen a régi római Borostyánkő út is abba az irányba haladt. Vagy Ágfalva-Somfalva-Lépesfalva irányában nagyon fontosnak tartanám, és aztán, amint a magyar parlamentben is sokszor előkerült már Fertőrákos vonatkozásában, Margitbánya és Mörbisch irányában nagyon fontos lenne, hogy az utak megépüljenek. Ezeken a szakaszokon mintegy száz méter utat kellene megvalósítani.

A legvégén engedje meg, államtitkár úr, hogy egy anyagot átadjak önnek, hogy ezzel is hozzájáruljunk ahhoz, hogy mi hogyan gondoltuk, és miként készültünk fel arra, hol kellene ezeket a határátkelő utakat megvalósítani, ami egyébként szorosan kapcsolódik az UKIG által készített anyaghoz is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és kérem az Országgyűlést, támogassa ezt a javaslatot. (Taps az ellenzék padsoraiból. - Iratot ad át Dióssy Gábornak.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Pontosan egy hónappal ezelőtt intéztem interpellációt a miniszter asszonyhoz annak a tarthatatlan állapotnak a rendezése érdekében, amely a magyar-osztrák határon, az osztrák oldalon kihelyezett "Behajtani tilos" táblák okán alakult ki. A miniszter asszony által adott választ akkor nem fogadtam el, de nemcsak én nem fogadtam el, hanem a fogadóóráimon megjelent választópolgárok sem.

A térség polgárai, önkormányzatai sem tartották elfogadhatónak, és folyamatosan sürgetik az ügy rendezését, amelyben a kormány és a Külügyminisztérium részéről semmilyen előrelépést nem tapasztalnak. Így a fertőrákosi német önkormányzat képviselő-testülete, a Győr-Moson-Sopron megyei német önkormányzat, a Győr-Moson-Sopron megyei cigány kisebbségi önkormányzat is azt kéri, hogy a határon átvezető utak az Európai Unió szellemében ténylegesen a civil mozgásszabadság helyszínei legyenek. A Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés egyhangúlag - minden párt részéről - értett egyet abban, hogy a Külügyminisztériumnak kötelessége fellépni annak érdekében, hogy a határon átvezető utakon a gépjárműforgalmat adminisztratív akadályokkal ne tehesse lehetetlenné az osztrák fél. Megjegyzem, nemcsak adminisztratív akadályokkal, hanem egyenesen közúti akadályokat alkalmaznak.

A Fertőrákos környéki civilek a határ mindkét oldaláról, az osztrák Szentmargitbányáról is 650 aláírással ellátott petícióval kérik a politikusokat a határ átjárhatóságának a megteremtésére. Ez a 650-es szám azóta természetesen már növekedett.

(15.30)

Hangsúlyozom: a határok akadálytalan átjárhatósága nemcsak magyar, de minden, a térségben megforduló uniós állampolgár szabad mozgásához való joga.

Tisztelt Államtitkár Asszony! A térségben élőkkel együtt azt meg végképp elfogadhatatlannak tartom, hogy éppen a páneurópai piknik, az 1989-es határáttörés helyszínén - ott, ahol jelképesen az első repedést mi, magyarok vágtuk a berlini falba azzal, hogy megnyitottuk a határt a keletnémetek előtt -, a valamikori vasfüggöny helyén ma "Behajtani tilos" tábla akadályozza a gépkocsival való átkelést egy egyébként nagyon jó minőségű úton.

Ezért, tisztelt államtitkár asszony, kérem, hogy a kormány - külügyi szinten - tegyen az eddiginél sokkal határozottabb és konkrétabb lépéseket az osztrák külügyminisztérium felé, hogy a személyek szabad mozgáshoz való joga az uniós alapelveknek is megfelelően ténylegesen és a gyakorlatban is érvényesüljön a magyar-osztrák határszakaszon.

Kérem megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Asszony! A válasz hasonló, mint ami eddig elhangzott, egyrészt ön által - valóban - a kérdésre Ivanics képviselőtársamnak valamikor, vagy éppenséggel a miniszter asszony nekem adott válasza.

Valóban az a fontos cél, nemzetpolitikai kérdés is, hogy - határon átívelő módon - a településeink kapcsolatrendszere kulturálisan, gazdaságilag fejlődjön, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy valóban lépjenek konkrétan ebben a kérdésben. Mert a válasz, amit múltkor nem tudtam elfogadni, pontosan - mint a példa bizonyítja -, különböző önkormányzatok reagáltak erre megfelelő módon, és kérték fel a megyei közgyűlést, hogy járjon el ez ügyben újfent a külügyminiszternél. Illetve - amit most ön, államtitkár asszony megfogalmazott - megkérték a megyei önkormányzat vezetését, hogy járjon el Burgenland tartomány felé is, amit természetesen szocialista kérésre meg is tettünk, és egyhangú döntést tudtunk éppen ezért hozni a Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlésben.

De a válaszát azért nem tudom elfogadni, mert ebben a kérdésben semmilyen előrelépés nem történt, mint ahogy mondtam: Fertőrákos vonatkozásában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a páneurópai piknik helyszínén nem lehet átmenni a határon egy nagyon jó minőségű úton.

Úgyhogy kérem, hogy ebben az ügyben járjanak el, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mélységesen felháborító és méltatlan az a diszkrimináció, amelyet Sopronnal szemben alkalmazott a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács. Szakmai kifogások nélkül pénzhiányra hivatkozva, továbbá egy elfogadhatatlanul döbbenetes indokkal próbálta magyarázni azt, hogy miért hozta azt a döntést, amit általában mi megszoktunk, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban azok a politikai komisszárok hozzák, akiket annak élére tettek.

Tisztelt Ház! "A leghűségesebb város" címet megszerzőket, az utódaikat a történelem során kitelepítéssel büntettek, majd büntették a várost vasfüggönnyel, igazoltatással és több évtizedes elzártsággal. Most úgy tűnik, hogy maga a kormány megint bünteti Sopront, az önkormányzatát a sanyargatásán túl még külön is, ugyanis a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a közelmúltban döntött öt megyei jogú város kiemelt városrehabilitációs projektjének támogatásáról. Az érdekelt öt város közül egyedüliként Sopron részére a belváros felújítására kért 900 millió forint helyett 600 milliót szavaztak meg. (Moraj az MSZP soraiban.) A tanács hivatalos álláspontja: azért, mert Sopron 2004-ben és 2006-ban az NFT I. keretében egy tér felújítására részesült már támogatásban, most csak 300 millióval kap kevesebbet.

A hírre a jobboldali elfogultsággal egyáltalán nem vádolható megyei média is felkapta a fejét (Derültség az MSZP soraiból.), de ami annál még fontosabb, a soproniak maguk joggal tartják felháborítónak és méltatlannak, hogy városuktól, amely az elnyomó rendszer évtizedeiben a határközelisége miatt jelentős hátrányokat szenvedett, most ismételten visszavesznek forrásokat. A soproniak joggal sérelmezik és érzik úgy, hogy újból büntetik a leghűségesebb várost, mert a műemléki belváros rehabilitációjára kért pénzből attól a várostól vesznek el 300 milliót a kormány delegáltjai, amely a budai vár után rendelkezik a legtöbb műemlékkel, és rendelkezik az Európa-díjjal is. Sopron Magyarország nyugati kapuja, ezért sem a régiónak, sem az országnak nem lehet közömbös, hogy a Magyarországra érkezőket milyen városkép fogadja, milyen városba érkeznek.

Az elhangzott gyenge érvek, hogy összességében a szükséges 4,5 milliárd forint helyett csak 4,2 milliárd állt rendelkezésre, illetve hogy egy másik városrészben található térre már valamikor kapott forrást, nem elfogadhatók; a fentieken kívül azért sem, mert Sopron számára köztudottan az idegenforgalom az egyik legfontosabb húzóágazat. Másrészt azért sem, mert amennyiben kevesebb forrás igazságos elosztásának szándéka állt volna fenn, akkor például mindenkinek csökkenthették volna 50 millióval a támogatási összeget, és ezzel nem veszélyeztettek volna egyetlen más projektet sem, és Sopront sem sújtották volna.

Tisztelt Ház! Annak a kormánynak a delegált emberei vesznek részt a Soprontól 300 milliót elvevő regionális fejlesztési tanácsban, amely kormányfőjének, tisztelettel, mostanság 450 millió forinttal emelték a protokollkeretét. (Derültség az MSZP soraiból.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A 450 millióból nyugodtan vissza lehet forgatni 300 milliót Sopronnak. (Moraj az MSZP soraiban.)

(13.30)

A végső döntés a kormányé, amely ha az rft döntését helybenhagyja, akkor az egyenként is elvonásokkal sújtott önkormányzatokat, azaz a soproni embereket arra kényszeríti, hogy előteremtsék a hiányzó összeget. Ezért a soproniak nevében kérem, hogy a döntés jogával élve fontolják meg, és a rendelkezésre álló összegeket igazságosan, Sopron számára is kedvezően változtassák meg.

Tisztelettel kérdezem, mikor állítja meg a kormány azt a folyamatot, hogy a regionális tanácsba helyezett végrehajtói szakmai érvek helyett rejtett indokokkal döntsenek a pályázatok felől. Miért büntetik, diszkriminálják a Magyarországon egyedülálló értékekkel rendelkező Sopront, hátrányos helyzetbe hozva ezzel az egész régiót, tulajdonképpen Magyarországot?

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hittem, hogy a miniszter úr fog válaszolni, hiszen a felsorolásban mint energiaügyi miniszter úr is megjelent most már, úgy gondoltam, hogy ebben a kérdésben éppen az újdonsült energiaügyi miniszter fog válaszolni.

Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Mint ismeretes, a földgáz árát mindenkor a kormányzat határozza meg. A két idei kormányzati áremelés következtében a gáz ára ez évben már 11,2 százalékkal emelkedett. A gázáremelkedés nemcsak a gázzal fűtött lakások tulajdonosait sújtja, hanem közvetlenül hatással van a távhőszolgáltatás árára is. A kormányzati gázáremelés következményeit az egyre csökkenő mértékű központi támogatás miatt az ellehetetlenített önkormányzatok nem tudják vállalni, nem tudják segíteni.

Mindezek ellenére a választókerületemhez tartozó soproni önkormányzat minden erejével, komoly áldozatok árán is azon van, hogy a kormány által megemelt gázárak okozta terheken könnyítsen, hiszen különösen a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelőket, az alacsony nyugdíjasokat sújtja és terheli leginkább, a vállukra rak továbbra terheket. Az önkormányzatok lehetősége ugyanakkor korlátozott, a már említett önkormányzatok, így Sopron város önkormányzata is csak erejük, lehetőségük és határaik között mérsékelhetik az elviselhetetlen mértékű energiaár-emelést és az ezek által okozott hőszolgáltatási alapdíjak áremelését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere az egyik televízióban bejelentette az újabb gázáremelést. Nem lassan mondta, hogy a mértékéről ne tudjunk, természetesen ezzel tovább mélyítve azt a szociális válságot, amelyet ez előidéz.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az országban 3 millió ember él a szegénységi küszöb alatt vagy annak közelében. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány miért teszi ezt a súlyos terhet az eladósított önkormányzatokra, az ország lakosságára? Meddig kívánja még a gáz árát és ezzel szoros összefüggésben a távfűtés árát emelni? Mindazokon a helyeken ugyanis, ahol a hőszolgáltatás alapanyaga jellemzően földgáz, a kormány rossz energiapolitikája következtében a gáz árának növekedésével a szolgáltatók arra kényszerülnek, hogy az árnövekedést a lakosságra hárítsák át.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit kíván a kormány tenni, hogy gátat szabjon a gázáremeléseknek? Elfogadhatatlanul rossz energiapolitikájának következményeit, annak anyagi terheit miért az eladósított önkormányzatokra, a bérből és fizetésből élőkre, a kisnyugdíjasokra, az anyagi gondokkal küszködő emberekre hárítja a kormány?

Várom megtisztelő válaszát mint új energiapolitikai államtitkár. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen ezt a választ elfogadni nem tudom, és amikor ön Sopronra hivatkozik, én csak példaként hoztam fel ezt. Államtitkár úr, ez országos jelenség, ez országos probléma. Magyarországon 3 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Ezeken kellene segíteni, erre kellene kidolgozni programot. Természetesen, államtitkár úr, önnek igaza van egy szempontból csak, hogy nem tudja az árakat befolyásolni. Miért nem tudja? Mert privatizálták a MOL gázüzletágát, bele sem tud szólni. Privatizálták a regionális szolgáltatókat. Na, ez példa arra, tisztelt államtitkár úr, hogy ha ezeket nem teszik, akkor bizony a kormánynak lehetett volna mozgástere, illetve van mozgástere ezeknek a befolyásolására.

(14.50)

Erre példa az előző Orbán-kormány, amely mindezt meg tudta tenni, tisztelt államtitkár úr. Önök belelavírozták magukat egy olyan privatizációba, amely alapján ezeket nem lehet megtenni. Változatlanul azt mondom, azt vegye figyelembe, hogy ma Magyarországon szociális válság van, és az elkövetkező időben az energiaügyi miniszter azon fáradozzon, hogy ezt megvalósítsa. Arra kérem képviselőtársaimat, adjuk meg a bizalmat az energiaügyi miniszternek, hogy dolgozza ki ezt a programot, most pedig ne fogadják el a választ.

Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács megkezdte az operatív program 2009-2010. évi akciótervének előkészítését. Egyes fejlesztések a kiemelt projekt eljárásrendjének alkalmazásával, azaz a pályázati rendszer alkalmazása nélkül, kormánydöntést követően részesülnek majd támogatásban.

A Nyugat-Dunántúlon megvalósításra javasolt négy és öt számjegyű útfejlesztésekből a Sopron-Fertőd kistérség által is első helyre rangsorolt Balf és Fertőrákos közötti 8526-os út nem került a kiemelt projektek közé. Mellékútról van szó, de nemzetközi, történelmi és környezetvédelmi szempontból is jelentős. A világörökség részeként a Fertőtáj egyik gerincútvonala, amelyen az élénk gépkocsiforgalom mellett jelentős kerékpárforgalom is bonyolódik.

Államtitkár Úr! A Balf és Fertőrákos közötti út jelenlegi tönkrement állapotában nem felel meg a közlekedésbiztonság alapvető követelményeinek. A keskeny, rossz vonalvezetésű, nagyon rossz állapotú út azért nagyon balesetveszélyes, mert Balf és Fertőrákos között nagyszámú kerékpáros a közúti forgalommal közös, keskeny, tönkrement padkájú és kátyúkkal sűrűn nehezített útpályán kénytelen közlekedni. Osztrák oldalról a Fertő tó körül mindkét irányból kiépített kerékpárút vezeti a kerékpáros-forgalmat az útszakaszig. A közelmúltbeli határnyitás következményeként az Ausztria irányából érkező kerékpározók száma érezhetően megnövekedett, és ez fokozott balesetveszélyt is jelent.

Az út felújítása több település érdeke. A vasfüggönnyel évtizedekig elzárt határszakaszon a soproni, sopronkőhidai, fertőrákosi, balfi lakosok joggal várják el azt, hogy az elzártság időszaka után csaknem két évtizeddel a szükséges fejlesztésből végre ők is részesülhessenek.

Ez az út vezet a páneurópai piknik helyszínéhez. Köztudott, hogy jövőre lesz a határáttörés huszadik évfordulója. Az országba érkezőknek egyelőre azzal kell szembesülniük, hogy éppen az Európa újraegyesítéséhez is hozzájárult esemény helyszínére vezető út minősíthetetlenül rossz. Ha a politika a páneurópai pikniken történtekhez úgy viszonyult volna, mint a hazai politika az út állapotához, akkor még mindig állna a berlini fal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem öntől: mit kíván tenni a Balf és Fertőrákos közötti út korszerűsítése, fejlesztése érdekében? Mit kíván tenni azért, hogy a húszéves évforduló alkalmával ne egy 1989-esnél is rosszabb állapotú út fogadja az ideérkezőket, legyen az miniszter, legyen az kancellár? Miért nem veszik figyelembe a Sopron-Fertőd kistérség szakmai véleményét egy ilyen döntésről? Mi erről szakminiszterként, államtitkárként a véleménye?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön valóban nem érti a kérdést. Arról van szó, hogy a húszéves évfordulóra készülünk. Ha idejön valaki, akkor rosszabb állapotot talál, mint 1989-ben. Amit meg végképp nem ért, az arról szól, államtitkár úr, hogy Balfról Fertőrákosra vagy a páneurópai piknik helyszínére 30 kilométeres kerülővel lehet ezek után odajutni, ahogy ön fogalmaz. Egy meglévő út köti össze Balfot és Fertőrákost. Valóban nem érti egy települési vagy településközi útnak a problémakörét, tisztelt államtitkár úr. Az, hogy kerékpárúttá akar minősíteni egy olyan utat, ahol az ott élő vállalkozók sokat áldoztak azért, ahogy ön fogalmazott, hogy turisztikai fejlesztéseknek vessük alá, ön éppen attól fosztja meg őket, hogy ezt az utat nem akarja fejleszteni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha egy út jó minőségű, és ha környezetvédelmi területen is halad, akkor is pontosan megszünteti a zaj- és egyéb környezetvédelmi ártalmakat. Éppen ezért, államtitkár úr, a válaszát akkor tudtam volna elfogadni, ha ezeknek megfelelően tesz javaslatot, hogy a kormány igenis magáénak érzi ezt az utat. Úgyhogy a válaszát, még egyszer mondom, nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai költségvetési tárgyalásunkra messzemenően rányomja a bélyegét a pénzügyi válság, annak keretébe ágyazzuk be a költségvetési vitánkat, vagy próbáljuk beágyazni a vitánkat. Ennek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy ugyan kiment Katanics képviselő úr is, és többen visszautaltak az Orbán-Torgyán-kormány idejére, amit mélységesen elítélek, egyrészt már 2002 óta önök vannak hatalmon, és 2002 óta jutott ez az ország abba a helyzetbe, amibe jutott. Nem gondoltam, hogy erre kell utalnom, de miután felhozták, kénytelen vagyok néhány összehasonlító adatot tenni.

Magyarország népessége 2001-ben 10 millió 200 ezer volt, ma 10 millió 40 ezer. A minimálbér '98-ban 19 ezer, 2002-ben 50 ezer, 2008-ban 69 ezer. A szegénységről: 2001-ben 1,7 millió létminimumon élő volt, most pedig 2008-ben 3,1 millió. A munkanélküliek száma 2001-ben 5,8 százalék volt, most 8,1 százalék. Magyarországon jelen pillanatban a legmagasabb a személyi jövedelemadót sújtó adóteher, szemben a környező országokkal. A Magyarországgal kapcsolatos világbanki tanulmányok 2001-ben 4-5 százalékos megvalósítható növekedést prognosztizáltak, abból realizálódott 4 százalék. 2007-ben ugyanez a Világbank azt mondja, hogy 3,5-4 százalékos növekedésre van lehetőség, ezzel szemben önök produkáltak 0,8 százalékot. 2002 májusában 8400 milliárd forint volt az államadósság, 2008-ra 17 ezer milliárd. Az államháztartási hiány 2000-ben 3 százalék, 2006-ban 9,7 százalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a probléma ma Magyarországon, és ezért kell olyan költségvetést csinálni Magyarországon, olyan megszorító költségvetést, amely aztán mindenkinek a vállára terheket ró. Terheket ró oly mértékben is, hogy a többször benyújtott költségvetés kapcsán - amit az ÁSZ véleményezett - azt mondja az ÁSZ: az új költségvetési javaslat a visszavonthoz képest nem mutat markáns elmozdulást, a főbb mutatók, keretszámok, tartalékok, a kiadási, bevételi szerkezet tekintetében a változások nem tükrözik azokat a problémákat, illetve kezelési lehetőségeit, amelyek a törvényjavaslat és átdolgozásának indokát jelentették. Az államháztartási hiány 36. § (1) bekezdésének d) és e) pontjaiban előírtakkal ellentétben a törvényjavaslat nem szerepel az államháztartási egyensúly fenntarthatóságát biztosító, gazdasági növekedést élénkítő, az adóterheket mérséklő, valamint a foglalkoztatást ösztönző intézkedések, változások 2009. évre való középtávú tervezési időszak alá való érvényesítésének hatásait. (Sic!) Egyáltalán ezeket fogalmazta meg az ÁSZ, ezzel szemben önök nem ezt teszik, és ezek alapján mondhatjuk bátran, hogy ez a költségvetés elfogadhatatlan.

(Dr. Hende Csabát a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)

Ugyanígy már szó volt az önkormányzatok megsarcolásáról közel 150 milliárddal. Elfogadhatatlan, hogy ezt teszik, hiszen az önkormányzatokra rónak minden olyan terhet, amely ebből a költségvetésből majd származik, szociális, egészségügyi terhek, mind ott jelennek meg. Ezzel szemben is elfogadhatatlan ez a költségvetés.

Amit a magam részéről még szerettem volna elmondani: az idő hiányában és az európai ügyek bizottságának alelnökeként fontosnak tartanám azt, hogy az elkövetkező időben ebben a költségvetésben jusson pénz az európai elnökségre való felkészülésre. Tudvalevő, hogy 2011-ben Magyarország látja el az elnöki posztot, külön fejezetben kellene taglalni azt az összeget, amit erre szánunk. Nem lehet úgy nekiindulni egy nemzeti összefogást jelképező európai elnökségre úgy, hogy nincsenek megfelelő források erre. Lehet a költségvetésekben eldugni összevissza pénzeket, de konkrétan kellene megfogalmazni, mintegy 8,2 milliárdot javaslunk a következő, a 2009. évben.

Szeretném még azt is elmondani az önkormányzatok finanszírozásánál, hogy nem elég megsarcolni az önkormányzatokat, hanem az ágazati törvényekben olyan változtatásokat kellene eszközölni arra az időszakra, amíg ilyen nehézségeik vannak, hogy például a szociális ellátás vagy az egészségügyi ellátás, vagy a gyermekvédelem területén törvénybe iktatott módon kellene felmentést adni arra, hogy az önkormányzatoknak ezeket a feladatokat kötelező jelleggel be kelljen tartani. Most is van egy ilyen szabályozás, amit a közigazgatási hivatalok saját hatáskörben elbírálhatnak, hogy eltérhetünk. Ha nehéz helyzet van, akkor az ágazati törvényben kérjük, hogy törvényben lehessen biztosítani azt, hogy ezektől egy meghatározott ideig el lehessen térni.

(14.10)

Tisztelt Parlament! Én azt tudom mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről ezt a költségvetést ilyen formában elfogadni nem tudom. Azzal együtt mindenképpen szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az európai elnökségre való felkészülésre a költségvetésben külön forrást biztosítsanak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Sorra lehetetlenülnek el azok az óvodák és iskolák, amelyeket az elmúlt években a Vocational Academy Alapítvány vett át a súlyos anyagi gondokkal küzdő önkormányzatoktól. Az évek óta tartó pénzügyi elvonások és a kistelepülési önkormányzatok intézményeit sújtó jogszabályi módosítások kényszerítették a csőd szélén álló önkormányzatokat, hogy óvodáik, iskoláik megmentése érdekében szerződést kössenek a Vocational Academy Alapítvánnyal.

Tavaly Győr-Moson-Sopron megyében nyolc, Veszprém megyében négy település döntött úgy, hogy közoktatási megállapodást köt a Vocational Academy Alapítvánnyal. A Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat már 2007 tavaszán figyelmeztette a települési önkormányzatokat, hogy aggályosnak tartja azt, hogy ilyen sok település egy alapítvánnyal láttatja el a feladatot. De mivel jogszabályba nem ütközött, és a települések kezében volt a döntés lehetősége, a megyei főjegyző nem is gördített akadályt döntésük elé, és kiadta a működési engedélyeket.

Tisztelt Miniszter Úr! Akkor se, most se értjük, hogyan tudja egy alapítvány azonos normatívákkal működtetni ugyanazt az iskolát, amit a települési önkormányzatok külön normatív támogatáson felüli ráfordításokkal sem tudtak működtetni, és kényszerültek arra, hogy ezt a szerződést létrehozzák.

Tisztelt Miniszter Úr! Biztos forrásból kapott adatok szerint az alapítvány mostanra több mint 37 millió forint bértartozást halmozott fel, más szóval: 37 millió forintnyi bérrel tartozik az alapítvány a tanároknak. A nyilvánvaló szabálytalanságok ellenére információink szerint az állami normatívát a gyermekek után továbbra is folyósítják az alapítványnak.

(15.10)

Tisztelt Miniszter Úr! Milyen intézkedéseket tett eddig a kormány az alapítvány működésének ellenőrzésére? Hogyan képzelhető el, hogy egy olyan alapítványnak folyósítsák az állami normatívákat, amely nem tartja be a jogszabályokat, fizetési kötelezettségének nem tesz eleget? Hogyan kívánja biztosítani a kormány Cirák, Külsővat, Malomsok, Marcaltő, Osli, Rábapordány, Sopronkövesd, Újkér, Vág, Vitnyéd, Csorna, Kapuvár és Győr tanulóinak a tanuláshoz, az oktatáshoz való jogát?

Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szanyi Tibor valóban ívet húzott bele ebbe a mostani vitába. Csak amikor a húsz év hordalékáról kezdett el beszélni, elfelejtett arról is szólni, hogy az elmúlt hat évben, 2002 óta ehhez a hordalékhoz önök mit tettek hozzá. Mindjárt mondom. Amikor Lamperth Mónika volt a belügyminiszter, és a regionális fejlesztési tanácsokat létrehozta a közös együttműködés jegyében, Szanyi Tibor azt mondta, hogy mi vagyunk az önkormányzatokban hatalmon, mit tett? Az rft-k összetételét úgy határozta meg, hogy véletlenül se osszanak a fideszes politikusok pénzt. Ezt tette, Szanyi képviselőtársam. És akkor ön számon kéri azt, hogy hogyan lehet együttműködni. Együttműködni, képviselő úr, csak úgy lehet, ha a hatalmon lévő próbál gesztusokat gyakorolni. Ezen az úton lehet elindulni az együttműködés jegyében. De ez egyelőre nincs, ön az előbb is csak kiosztott mindenkit az ívbehúzással ezekben a kérdéskörökben.

Amikor a szolgáltatások fejlesztéséről beszél, tisztelt képviselőtársam, azokat szolgáltató önkormányzatoknak szokták nevezni. No, ezekben az önkormányzatokban fognak megjelenni azok a problémák, amiket önök a költségvetéssel most előidéztek. De szeretném elmondani, hogy az önkormányzatoknál hosszabb ideje egy forint fejlesztési forrást nem tudnak biztosítani önök miatt, mert a normatívákkal kényszerhelyzetbe kerülnek, és kénytelenek az intézményrendszereiket fenntartani oly módon, hogy megpróbálnak minden lehetőséget megragadni ehhez. Átalakítják az intézményrendszereiket, csökkentik a létszámokat, csak azért, hogy valahogyan fenntartsák (Babák Mihály: Túléljék.), túléljék ezt a rendszert.

De szeretném azt is hozzátenni az előbbi kistérségi vitához, természetesen egy fok előrelépés, ha pénzt még juttatnak ahhoz a kistérségi rendszerhez, amit egyébként kényszerűségből, felülről hoztak létre, és nem önkéntes társulásokként jöttek létre a kistérségek. A kistérségek kapcsán szeretném még azt is megjegyezni, hogy ezek a normatív csökkentések leginkább a megyéket érintik. Hiszen ha a megyékben meglévő intézményhálózatot nem tudjuk fenntartani, a kistérségek intézményhálózati rendszere pedig még nincs felkészülve arra, hogy szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi rendszereket el tudjanak látni, no, itt van a probléma, hogy ezek a dolgok időben nincsenek összefésülve, tisztelt képviselő úr.

Az elmúlt időszakban önök arról beszélnek, hogy ez miként fog jelentkezni az önkormányzatoknál. Úgy fog jelentkezni, hogy a szociális ellátórendszerre fog zúdulni mindaz a munkanélküliség, ami most megjelenik. Azok bejönnek az önkormányzatokhoz, és nem a tisztelt kormányzattal találják szembe magukat, hanem az önkormányzati vezetőket fogják szidni, hogy nem tudják odaadni a megfelelő szociális segélyeket, mert ebben az évben is 150 milliárddal csökkentették önök a költségvetést az önkormányzati ágazatban. Tehát ez a szociális ágazatra külön terheket fog rakni. Bernáth Ildikó már elmondta, hogy hány ezer munkanélküli jelenik meg naponta a magyar rendszerben. A fejlesztési lehetőségek aránya csökken, az önkormányzatok a felvett hiteleket a működési feltételeik biztosítására kell hogy fordítsák. És mindezt azért, mert a normatív támogatások nem állnak rendelkezésre.

Tisztelt Ház! A tegnap elfogadott haláladó, illetékadó kapcsán szeretném azt is megjegyezni, hogy ez a megyéknek, a megyei jogú városoknak közel 200-300 millió forintos hiányt fog jelenteni. Na, arra is gondolni kellene, hogy hogyan fogjuk ezt visszapótolni. Természetesen erre egyáltalán nem gondoltak önök. Azt is szeretném elmondani, az általános vitában is megfogalmaztam, hogy lehet szankciókat hozni, de akkor jó lenne, ha az ágazati törvényeken felül egy olyan törvényt is létrehoznának, amiben felmentik az önkormányzatokat az intézményrendszerekre, a személyi állomány összetételére, a szakmai állomány összetételére, a feltételek biztosítására vonatkozó ágazati törvények alól, amiket be kell tartani. Akkor kellene egy átmeneti időszakra egy olyan törvényt alkotni, ami ez alól felmenti az önkormányzatokat.

(11.10)

Tisztelt Ház! Az elmúlt héten szavaztunk a módosító indítványokról, és akkor három módosító indítványra szeretném gyorsan felhívni a figyelmet. Egy: a Balf-Fertőrákos útra, amire azért vagyok kénytelen, mert az interpellációra adott válaszban azt a választ kaptam, hogy majd kerékpárúttá fejlesztik. Ez tarthatatlan állapot, kérem, gondolják végig! Van az, hogy a határon átnyúló utak fejlesztésére parlamenti határozat volt, hogy ezeket az utakat fejleszteni fogjuk; ígéret volt, egy forint nem jelenik meg. Itt is volt egy módosító indítványom Harka-Sopronnyék vonatkozásában. Ivanics képviselőtársammal a 20 éves évfordulóra való tekintettel a páneurópai piknikre nyújtottunk be módosító indítványt, természetesen ezt is leszavazták.

Tisztelt Ház! 2010-ben Európa elnöki posztját tölti be Magyarország. Törvényjavaslatot nyújtottunk be, leszavazták, módosító indítványt tettünk be, leszavazták. Én úgy gondolom, ezek olyan módosító indítványok voltak, amik fontosak lettek volna, az európai elnökség méltó átvitele olyan forrásokat igényel, amit külön költségvetési soron biztosítani kellett volna. Erre mintegy 9 milliárd forintot akartunk fordítani, önök ezt is leszavazták.

Az időm lejár, úgyhogy köszönöm szépen, tovább nem tudom folytatni. (Taps a Fidesz soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném csak képviselőtársamnak felhívni a figyelmét még egyszer arra, hogy amikor a választási eredmények köztudottá váltak, tévé-, rádiófelvételek, újságcikkek igazolják mindazt, amit mondtam, hogy Lamperth Mónika bizony azt mondta, hogy majd gondoskodik arról, hogy ne a fideszes képviselők osszák a pénzeket.

A regionális fejlesztési tanácsok összetételéről meg szeretném elmondani, azt képviselőtársam ugyanúgy tudja, hogy a megyei közgyűlésekben - mi egy közgyűlésben is ültünk hosszú ideig, és '90 óta egyébként részt veszek az önkormányzati életben is - annak idején úgy volt, tisztelt képviselőtársam, hogy a regionális fejlesztési tanácsok elnökei rotációban váltották egymást. Na ugye, ezt is önök változtatták meg, úgy hozták meg, hogy véletlenül se tudjon, véletlenül se tudjon fideszes a regionális fejlesztési tanács elnöke lenni az elmúlt időszakban, miután önök átvették a kormányzást. Na, ez tartozik a valósághoz, ezzel szerettem volna még kiegészíteni. Ha úgy gondolja, hogy nem így van, akkor mondja meg, hogy nem így van, mutasson egy olyan megyét vagy egy olyan regionális fejlesztési tanácsot, ahol fideszes regionális fejlesztési tanácselnök van.

Köszönöm szépen.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel látom, hogy Puch László bent van a teremben államtitkárként; az előző felszólalásom kapcsán említettem neki, hogy a módosító indítványomat, amely Fertőrákos és Balf irányában út felújítására vonatkozott, a parlament leszavazta. Az államtitkár úrnak tudnia kell, hogy akkor olyan választ adott az interpellációra, hogy ezt az utat kerékpárúttá akarja minősíteni. (A páholy mellett beszélgető Puch Lászlóhoz:) Látom, nem figyel ide, pedig azt tudom mondani, hogy egy négyszámjegyű út kerékpárúttá minősítése egy lehetetlen, nonszensz válasz volt akkor. Itt lenne a lehetőség, tisztelt államtitkár úr, hogy a költségvetési kereteken belül kezelni tudná ezt a kérdést.

Szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy a nyugat-dunántúli régióban összesen 4,2 milliárd forint áll rendelkezésre az összes úthálózatra, ezért lenne fontos, államtitkár úr, hogy az akkor adott válaszát most a költségvetés kapcsán korrigálni lehetne. Ön volt annak a gazdasági bizottságnak az elnöke akkor is, amikor a határon átnyúló települési utak kérdésében az előző államtitkár leszavazásra került, és önök azt fogalmazták meg, hogy ebben a kérdésben előrelépés történik. Na, ide is benyújtottam egy módosító indítványt, államtitkár úr, Harka és Sopronnyék vonatkozásában. Ez is leszavazásra került. Ezt csak azért említem az államtitkár úrnak, mert azóta sem történt ebben a kérdésben semmi.

(13.50)

Aztán még szeretném megjegyezni, hogy Vidorné megjegyezte, a normatív támogatások attól függetlenül is leigényelhetők lesznek, hogy nem engedik el a kezüket az intézményben lévőknek, ha többen vannak az intézményben. De én szeretném felhívni arra is a figyelmét, amit már többszörösen kértem, hogy a törvényben kellene rögzíteni azt a kérdéskört, hogy az ilyen nehéz költségvetési helyzetben lévő önkormányzatoknak ne kelljen megfelelni az előírásoknak, és ne a közigazgatási hivatalok mérlegelési szempontja lehessen az, hogy egyáltalán mit gondolnak arról, hogy miként tudják az intézményeiket fenntartani.

Minden önkormányzatnak az a feladata, hogy megpróbálja a lehetőségek véges végezetéig fenntartani az intézményt, de ha egy közigazgatási hivatal ezt letiltja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor nem tudunk mit tenni. Ebben kérnénk egy törvényi segítséget önöktől.

Köszönöm, az időm lejárt.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsők vagyunk a kifizetésben, elsők a pályázatkiírásban, minden a legnagyobb rendben, Magyarország mintaország az Unióban - hallhattuk már eleget. Most azonban valaminek történnie kellett, hiszen az ön minisztere a múlt héten azt jelentette be, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikai fordulatra készül. Mégis szükség van fordulatra? Eddig mindig kioktattak bennünket, ha a fordulatot, ha a gazdaságpolitikát kértük számon az önök kormányán. Kioktattak két évvel ezelőtt is, amikor a kis- és középvállalkozások számára kiírt uniós pályázatok irreális feltételei miatt emeltünk szót. Azóta az összes kifogásolt előírást eltörölték visszamenőleges hatállyal, de éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megtörténjen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Két év késéssel mára önök is rájöttek, hogy a kkv-kat is megfelelő mértékben kellene támogatni az uniós forrásokból. Sajtóhírek szerint a támogatás mértéke emelkedik, a maximuma 45 százalék lesz, egyébként 35, esetenként 25 százalékot tesz ki az önök tervei szerint. Közben az Unió lehetővé teszi, hogy egy elmaradt régióban működő kisvállalkozás akár 70 százalékos támogatást is kaphat, de a nagyvállalatok támogatása is elérheti az 50 százalékot. Az önök legújabb terve - tekintettel a magyar vállalkozások tőkehiányára - jó irányban tett lépés, de bátortalan, mivel messze elmaradt a lehetséges 70-50 százaléktól. A kiemelt összegű támogatásra az elmaradt térségek jogosultak, de a közép-magyarországi régiót kivéve az egész ország idetartozik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök politikájának köszönhetően a magyar gazdaság korábbi válságát csak súlyosbította a nemzetközi válság. Minden mutató alapján már a pénzügyi válság begyűrűzése előtt Magyarország utolsó volt a legfontosabb mutatók tekintetében az Unió tagállamai között, ebből kifolyólag gazdaságfejlesztésre Magyarországnak nincs saját forrása az uniós forrásokon kívül. A maradéktalan és szabályszerű felhasználás elsőrendű nemzeti érdek. A kormánynak most már tényleg határozott lépéseket kell tennie a pályázati feltételek javítására, mert az idő pénz, a fel nem használt forrás elvész. Bízva abban, hogy érdemi választ és nem sikerpropagandát hallunk, kérem államtitkár urat, oszlassa el a gazdaság szereplőinek, a kis- és középvállalkozásoknak az aggodalmait.

Kérdezem: az Új Magyarország fejlesztési tervben az átcsoportosítások révén megfelelő mértékű támogatásban részesül-e a gazdaság, ezen belül is a magyar kkv-szektor? Az új pályázati kiírások a kis- és középvállalkozások helyzetének megfelelő kritériumokat tartalmaznak-e? Miért nem a maximális mértékű támogatást alkalmazzák ott, ahol az Európai Unió ezt engedi? Milyen egyéb eszközökkel kívánják támogatni a hazai kkv-szektort?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elején leszögezem, hogy a válaszát nem fogadom el, ellenben köszönöm, hogy az elírást megfelelő módon korrigálta, és a kérdésekre megadta a választ.

A gazdaság tragikus helyzetben van, államtitkár úr. Azt hittem, a sikerpropaganda helyett arról tud beszámolni, hogy mit tettek. Az, hogy valamit elrendeltek, még nem jelenti azt, hogy ezen a területen bármilyen előrelépés történt volna. A regionális fejlesztési tanácsok elnökei nem tudnak ezekről a 70 százalékos támogatási lehetőségekről. S nem a terveket kell bemutatni, tisztelt államtitkár úr, hanem a valóságot, azt, hogy Magyarországon mára hány ezer kis- és középvállalkozás, hány mikrovállalkozás, hány család ment tönkre, és hány munkahelyet tettek tönkre azzal a gazdaságpolitikával, amit eddig folytattak. Tehát nem válságmegoldó programok kellenek, hanem valóban tenni és cselekedni kellene ezek érdekében.

A válaszát nem fogadom el, képviselőtársaimat pedig felkérem arra, hogy ők se fogadják el.

(16.20)

Adjunk lehetőséget, hogy dolgozzák ki valóban azt a 70, illetve 50 százalékos támogatási rendszert. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! 2007. november 19-én az Országgyűlés nem fogadta el Garamhegyi Ábel államtitkár válaszát, amit ebben a témában intéztem az akkori gazdasági és közlekedési miniszterhez. A rendes ügymenet szerint a tisztelt Ház gazdasági és informatikai bizottsága tárgyalta is a kérdést, majd a tárgyalás alapján készült nyolcoldalas jelentésében megelőlegezett bizalmat szavazott a miniszter által írásban megküldött válasz elfogadására. Ezt a Ház akkor egyhangúlag fogadta el, hiszen az abban foglaltakkal mindenki egyetértett. Azóta persze nem sok változás történt.

Annyi biztos, hogy lassan öt éve az Európai Unió tagjai vagyunk, sőt a legutóbbi interpellációhoz képest már a schengeni övezethez való csatlakozásunk óta is eltelt másfél év. Ennek köszönhetően megszűntek a határellenőrzések a szárazföldi, vízi határainkon Szlovákia, Ausztria és Szlovénia felé. Az uniós tagságunk mellett szóló egyik legfontosabb érvünk az volt, hogy csatlakozásunkkal szabadon átjárhatóak lesznek a határok, így könnyebbé válik a kapcsolattartás a határon túli magyarokkal, a határon túli testvéreinkkel, felpezsdülhet a határ menti települések gazdasága, nőhet a településeken a foglalkoztatottság. Ez a történelmi esemény az említett miniszteri válaszban így szerepelt: "Meghozta számunkra azt az előnyt, hogy az ehhez tartozó szomszédaink felé az államhatárok szabadon átjárhatókká váltak." Folytatom az idézetet: "Hiszen abból kerek perec kiderül, hogy a minisztérium pontosan tudja, hogy mi a feladata. Ahhoz azonban, hogy a tényleges közlekedés is megindulhasson, a mai közlekedési igényeknek megfelelő, a mai járművek számára is használható, műszakilag kiépített utakra, határvízfolyásokon modern hidakra van szükség."

Tisztelt Miniszter Úr! Évek óta benyújtom azokat a költségvetési módosító indítványaimat, amelyek a Sopron környéki, határhoz vezető utak felújítását tennék lehetővé. De ezeket a kormánytöbbség rendre leszavazta. Ez nemcsak Sopronnak és környékének problémája, hanem sok száz magyar településnek, és várhatóan az egész határszakaszon körös-körül ezek a problémák meg fognak jelenni.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem: történt-e bármi az elmúlt másfél év során, ami arra utalna, hogy Magyarország élni szeretne a határok átjárhatóságának leehetőségével? Hány kilométer út lett felújítva, hány híd építését kezdték meg a valóságban? Mennyire rendezett jogilag az utak, hidak, kerékpárutak építésének háttere? Van-e egyáltalán forrás ilyen célokra? És végezetül, tisztelt miniszter úr, kérdezem: mikor kezdődik el az M85-ös út építése Pereszteg és az országhatár között, és mikorra várható egyáltalán annak a befejezése?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, ahogy miniszter úr is utalt rá válaszában, nagyon régóta szívügyem a határon átnyúló utak kérdése. De mint ahogy miniszter úr itt a felsorolásban is említette, valami elkezdődött, csak nem időben kezdődött el, tisztelt miniszter úr. Hiszen önök az elmúlt hét évben kormányon voltak. Amikor az Európai Unióba beléptünk, már akkor azon kellett volna gondolkodni, hogy hogyan építjük meg ezeket az utakat, ha már egyáltalán valóban egyik fontos elem volt az Európai Unióba belépésünkkor, hogy a magyar-magyar kapcsolatok ennek révén is bővülhetnek.

De, tisztelt miniszter úr, ön azt mondja, hazafelé nézzem meg az enesei elkerülő feltárásait, de ebből nem derül ki számomra az a válasz, amit én kérdeztem, hogy mikor fog megépülni a pereszteg-csornai, illetve a Pereszteg-Sopron-országhatár közötti szakasz. Úgyhogy, miniszter úr, a válaszát nem tudom elfogadni, mert konkrétan olyan út, településközi út, aminek a környékben meg kellett volna valósulni, nem valósult meg. A miniszter úr bármennyire is felsorolta, hogy az autópálya, az út hídja megépül, az nem településközi, az országközi útvonalra vonatkozott. Úgyhogy a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön arról beszélt az előbb, hogy Magyarországon a településeket járva érzékelhető a fejlődés az elmúlt években. Én pedig azt tudom mondani - hogy a statisztikát tovább folytassam, amit Navracsics Tibor frakcióvezető úr az előbb elmondott -, hogy 2002-ben még a lakosság 67 százaléka vélte, hogy az európai uniós tagság jó lesz Magyarországnak, 2004-ben már 50 százaléka és 2008-ban már csak 31 százaléka véli azt, hogy jó Magyarországnak az európai uniós csatlakozás. Tehát az évek során duplájára nőtt azok száma, akik kimondottan azt mondják, hogy nem volt jó az európai uniós csatlakozás.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön említette a rendszerváltást. A rendszerváltásban már egyszer csalódott a magyar lakosság, és ugyanez következett be a 2002-es kormányzásuk óta, hogy az európai uniós csatlakozásunkban is a lakosság csalódott, hiszen a statisztikák ezt mutatják, ezen a területen az önök munkája nem hozott eredményt.

De igazságtalan lennék akkor, ha azt mondanám, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás a lakosság körében azt váltotta ki, hogy az európai intézmények irányába ilyen a magyar lakosság. Az európai intézményekben jobban bíznak a felmérések alapján, mint a magyar kormányban, tisztelt miniszterelnök úr. De ez egyébként az önök kormányzásának a csődjét bizonyítja.

Ön beszélt a gazdasági válságról, miniszterelnök úr. Valamikor mi büszkék voltunk a pannon pumánkra, de a pannon pumánk csak abban volt sikeres, hogy megelőzte az egész gazdasági válságot, hiszen Magyarország gazdasága olyan növekedési ütemet tudott csak felmutatni, hogy gyakorlatilag megtorpant a gazdaság fejlődése, a reálfelzárkózás az elmúlt időszakban 63,3 százalékát érte el az Európai Unió átlagának, 2007-ben, tehát az önök kormányzása alatt 63,4 százalékot. Mi ez, ha nem megtorpanás, illetve csökkenés? Ugyanez idő alatt, tisztelt miniszterelnök úr, Szlovákia 57-ről 69-re, Litvánia 51-ről 60-ra, Lettország 46-ról 58 százalékra tornázta fel ezt a mutatót.

A 2004. május 1-jén csatlakozott tíz ország közül az utolsók vagyunk minden mutatónkban, legyen ez államháztartási hiány, államadósság, infláció, kamatszint, működő tőke, versenyképességi mutatók, munkanélküliség, adóterhek.

Az euró hiánya pedig... - önök arra hivatkoznak, hogy milyen jó lett volna az euró. 2002-ben - köszönhetően az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának - önök fogalmazták meg azt, hogy 2007-2008-ban az euró bevezethető lesz Magyarországon. Ma a dátumot se merik megnevezni. Ez az önök gazdaságpolitikájának az eredménye.

A nemzeti fejlesztési tervekben megfogalmazott célt szintén nem igazán tudták teljesíteni, hiszen, ha csak a szűkebb régiómat vizsgálom, Nyugat-Magyarország a szomszédos tartományokhoz méri önmagát, legyen az Ausztria vagy Szlovénia. Ahhoz képest azt tapasztaltuk meg, hogy számunkra azokat az eredményeket nem hozta meg az európai uniós csatlakozás, mint tette ezt annak idején Burgenlandban és Szlovákiában. Nem csökkentek a regionális különbségek, tisztelt miniszterelnök úr, hanem nőttek. Mi nem látunk egy olyan településközi utat se, ami az idő alatt megépült volna ezen a határszakaszon, hiszen nagyon jól tudtuk 2004-ben már, hogy csatlakozni fogunk az európai schengeni zónához. Egyetlen utat nem építettünk meg annak érdekében, hogy valóban az ott élők lehetőségeit elősegítsük, megteremtsük.

Ugyanezt nem tettük meg a kis- és középvállalkozások vonatkozásában. Önök most gondolnak arra, hogy az elkövetkező időben mit kellene tenni, hogy a kis- és középvállalkozókat nagyobb összegekhez lehessen juttatni. Ez gyakorlatilag a mi kritikánknak erősíti meg, magam is interpelláltam ebben a kérdésben. El kell mondjam, hogy az Európai Bizottság összesítése alapján hazánk uniós forrásainak mindössze 3,3 százalékát szánta a kis- és középvállalkozók fejlesztésére akkor, amikor az EU-átlag, a 27 tagállam átlaga 7,8 százalék, a 2004 után csatlakozó 12 országnak pedig 5,2 százalék. A 27-ből 24.-ek vagyunk, tisztelt miniszterelnök úr.

Ön a bizalom újjáépítéséről beszél. A bizalom újjáépítését, miniszterelnök úr, csak úgy lehetne megvalósítani, és a bizalmat úgy lehetne elérni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha egy új választások után egy új kormány megfelelő háttérrel tudja ezt a bizalmat biztosítani (Közbeszólások az MSZP soraiban.) egyrészt Magyarország részéről és az Európai Unió részéről. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(13.40)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vasfüggöny lebontásának huszadik évfordulójára emlékeztünk június 26-án és 27-én soproni és budapesti helyszíneken. Azonban a vasfüggöny lebontásának 1989. június 27-ei médiaeseménye csak egyik olyan momentuma volt a nyolcvanas évek végi közéleti eseményeknek, amelyek az akkori hatalom immár kényszerű reakcióját jelentették az erőteljes szabadság- és reformmegmozdulásokra. Sokkal többen voltak közreműködői annak, és a folyamat is összetettebb volt, hogy az erőszakkal összedrótozott jaltai világrend húsz évvel ezelőtt megdőlhetett.

Én ma a Magyar Köztársaság Országgyűlésében az 1989. augusztus 19-ei páneurópai piknik soproni eseményére szeretnék emlékezni. Arra, amely - a nagypolitikai háttér ellenére - a XX. század egyik kiemelkedő történelmi eseményeként bebizonyította, és megerősített abban a hitünkben, hogy szabadságvágytól vezérelten a civilek bátorsága és elszántsága is alakíthatja a történelmet, hogy kellő akarattal, határozott tettel, összefogással irányt szabhatunk az eseményeknek. A Debrecenből indult ötlettel Sopron, a leghűségesebb város egy negyven évig erőszakra épülő világrend megváltoztatásához hozzátette azt, ami a hűségmúltjából adódó kötelessége volt, így a szabadság városává is vált az európaiság szellemében.

1956 és 1989 alaphangulatában volt valami közös: a szabadság közelségének érzete, a ránk kényszerített kommunizmus embertelen rendszerétől való megszabadulásnak kézzelfogható lehetősége, a szabadságjogok - külön a szabadság és a jog - érvényesítésének közelsége. A diktatúra bomladozott, a szólásszabadság teret kért, elhangzott Orbán Viktor június 16-i beszéde egy titkosrendőröktől még hemzsegő téren. A rendszer erőtlenné vált. Ez az embereknek erőt adott a cselekvéshez, a hatalmat pedig kényszerítette a cselekvésre.

Tisztelt Ház! A gyakran emlegetett vasfüggönylebontás, -átvágás, határnyitás ellenében, 1989. augusztus 19-én Sopronpusztán határáttörés történt. Mert bontani, nyitni és vágni a hatalom merhetett, engedélyezhetett és ott fotózkodhatott, mert még állt a pártállam, s annak intézményei, beleértve a Munkásőrséget, léteztek a nemzetközi szerződések és a kötelezettségek.

Azok, akik egy rendszer rabságában éltek, a szabadságvágytól vezérelten áttörni voltak kénytelenek a vasfüggönyt, s ezzel újabb kényszerhelyzetet teremteni a hatalomnak. Sokan sokféleképpen élték meg a történetet: debreceniek, soproniak, határőrök, politikusok, védnökök, a menekülők. A határt szeptember 11-én nyitották meg a több tízezer keletnémetnek. Néhány hét múlva már bontották a berlini falat. Azt a falat, amelynek egy téglája most abba az Áttörés-emlékműbe kerül, amelyet augusztus 19-én, a határáttörés színhelyén avatunk, és amely arra emlékeztet, hogy a szabadság szent. Köszönet ezért Sopronnak.

A huszadik évforduló kapcsán a legméltóbb megemlékezésnek azt tartom, ha elhangzik a szervezők neve, akiknek számolniuk kellett tettük következményével, hiszen Sopron határában állt a szögesdrót kerítés, 21-én lezárták az utakat, a fontosabb csomópontokba munkásőröket állítottak.

A szervezők:

Debrecenből: Engi László, Ferenczy Lórándné, Filep Mária, Gali Ákos, Hernyák Imre, Magos Márta, Medgyesi István, Mészáros Ferenc, Nagy Imre, Pásztorlaki János, Szabó Lukács, Szeleczky Zoltán, Túri Gábor, Varga Ákos.

Sopronból: Abdai Géza, Balogh Sándor, Bánóczy Géza, Csóka Pál, Erdélyi Géza, Gazdag Imre, Györe Róbert, Horváth Jenő, Horváth Jenőné, Horváth Zoltán, Ivanics Ferenc képviselőtársam, Kocsi Tibor, Komlós Andor, Kováts Attila, Kóczán Zoltán, Kótai Péter, Kőműves Géza, Lőrincz-Véger Gábor, Magas László, Magas Lászlóné, Nagy László, Örs Félix, Rumpf János, Rumpf Jánosné, Szentkirályi Zsolt, Várkuti János, Vecsera Ferenc, Vígh Szabolcs.

Budapestről: Torma Lajos. Szentmargitbányáról: Andreas Waha. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És a mindent megörökítő Lobenwein Tamás fotós, akinek képei nem a hivatalos protokoll képei, hanem akkor és ott az...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): ...életet jelentő áttörés képei. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném azt mondani, hogy messzemenőkig támogatjuk, hogy ez az országgyűlési határozat megvalósuljon, de az elhangzottakkal kapcsolatban néhány gondolatot engedjenek meg a magam részéről is, hogy Nyugat-Magyarország, a magyar-osztrák határszakasz vonatkozásában néhány gondolatot elmondjak.

Hiszen Baráth Etele úr említette, hogy az OTRT-ben is megfogalmazott dolgokkal megfelelő módon összhangban van. Éppen most nyújtottuk be - és zárójelben: a Budapest-centrikusság megszüntetésére is törekszenek - egy módosító javaslatot az OTRT-re is, hiszen az OTRT-ből kikerült az M9-es kérdésköre, úgyhogy erre is szeretném most ennek kapcsán felhívni a figyelmet.

De amire még inkább, hiszen az észak-déli vonatkozást is említette Baráth Etele úr, arra pedig szeretném a parlament figyelmét is felhívni, hogy a nyugat-dunántúli régió három megyéje, Pozsony megye, Nagyszombat, Morvaország, három lengyel vajdaság, Skone és a horvátországi Varasd megye szintén össze van kapcsolva egy projekt kapcsán a 86-os út mentén az észak-déli tengely megvalósítására. Ez is egy határon átnyúló projekt, amire szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni ezzel kapcsolatban.

De különösképpen, aki ismeri Sopront, a választókörzetemet, az tudja, hogy az egy zsáktelepülés, és valóban, a környező települések mind a határon átnyúló kapcsolat lehetőségére építkeznek - építkeztek a múltban -, most van az a lehetőség, hogy ezeket meg lehetne valósítani. Erre már valamikor kezdeményeztem jómagam is egy országgyűlési határozatot, a határon átnyúló kapcsolatok építésére, azt el is fogadta egyébként az Országgyűlés, a gazdasági bizottság tárgyalta, most ezzel kapcsolatban azért mondom, hogy magam is örömömet fejezzem ki, hogy idáig eljutottunk, hogy újból nekifutunk ennek a kérdésnek. De azért próbálok rávilágítani erre a kérdésre Sopron vonatkozásában, hiszen aki ismeri, most több mint 200 millió eurós projektet nyert el a GYSEV, ami észak-dél vonatkozásában egyfajta vasútfejlesztést hajt végre ezen a nyugat-dunántúli régión, gyakorlatilag egy európai regionális vasút kiépítését teszi lehetővé. Ennek kapcsán pedig különösen fontos lenne, ha már egyszer elköltünk több mint 50 milliárd forintot ebben a térségben, akkor erre a vasútra való rácsatlakozással is nyissuk meg azt a lehetőséget, hogy a településközi utakkal, akár osztrák oldalról is rá lehessen kapcsolódni, hiszen ez segíti elő - amiről itt már szó volt - a gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatok lehetőségét leginkább.

És akkor még mondok soproni példát is. A soproni önkormányzat épp most adott át egy utat Brennberg és Hermes között; egy 4 kilométeres útra az önkormányzat 18 millió forintot adott, az erdőgazdasági tanulmánnyal közösen 54 millióba került ennek az útnak a megépítése, és mintegy 2 kilométer út hiányzik, mondjuk, Récény-Ritzing irányában Ausztriába. Ezek azok a lehetőségek, amelyeket valóban meg kellene lépni. Ezek nem nagy összegek, ezekkel a ráfordításokkal tudjuk elősegíteni azt, hogy ez a bizonyos zsák, ami ugye, egy bizonyos szavazás után végül is mégiscsak Sopron tudott maradni, a hűség városa, így megmaradhatott, ennek a kapcsolatrendszerét lehetne kiépíteni, megint csak az itt elhangzottak kapcsán. Hiszen egyetemi város, az ország ötödik-hatodik legnagyobb egyeteme Sopronban van, különös felszívó ereje lehetne a szomszédos osztrák települések irányából is, és ezzel élét lehetne venni - ha több fejlesztést itt is végrehajtanánk -, pontosan annak, hogy ez nem csak kimondottan azokra a területekre vonatkozik, ahol állandóan minket próbálnak olyan sarokba szorítani, hogy esetlegesen mi a regionalizmus keretébe bújtatva próbáljuk, amit a szlovákok megfogalmaznak - én csak nem mondom ki a magyar parlamentben azokat a szavakat, amit ők használnak. De mégiscsak azt jelentené, hogy ezen a határszakaszon is megnyílnának azok a lehetőségek, amit egyébként üdvözlünk, hogy valóban a szlovák, a román, a kárpátaljai, a horvát viszonylatban is megjelenjenek. Hiszen ott leginkább a fontos, de mint ennek a választókerületnek a képviselője, valóban azt tudnám mondani még egyszer, hogy hangsúlyozottan, ha már egyszer a GYSEV-re ennyit elköltünk, akkor ennek járuléka mellett bizony többet kellene erre a vonalra fordítani.

Az M86-osra pedig különösképpen felhívnám még egyszer a figyelmet: Csorna képviselője is itt van, annak az elkerülője is talán akkor egyszer már mégiscsak megvalósulna.

Köszönöm a figyelmet, és természetesen támogatjuk.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a felszólalását kezdte, akkor az értékek között felsorolta azokat az értékeket, amelyeket a Lisszaboni Szerződés megerősít. Mi, kereszténydemokraták szívesen láttuk volna már az alkotmány szövegezésénél is a kereszténységre való utalást, és a Lisszaboni Szerződésben is szívesen láttuk volna.

Ezzel együtt - miután ez nem került be - mi a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója részéről is üdvözöljük, hogy a Lisszaboni Szerződés ír akadálya elhárult, de még előttünk van a cseh, illetve a lengyel ratifikáció, annak akadálya. Valóban, a lengyelek is azt az ígéretet tették, hogy ha az ír szavazás eredményre jutott, megszavazzák. Ellenben a csehek még mindig itt vannak, és ezt az előttünk levő elnökséget úgy tudták betölteni, hogy a köztársasági elnök végig hangot adott euroszkepticizmusának.

Azt is tudjuk, hogy a francia és a holland "nem"-ek után végül is sok-sok engedmény került megfogalmazásra ebben a Lisszaboni Szerződésben, és hogy a magyar parlamentben - hiszen miniszter úr is említette - 2007. december 17-én elsők voltunk a megszavazás kérdésében; az írek azt bizonyították be, tisztelt Ház, hogy van idő. Lehetett volna időt hagyni arra, hogy a magyar parlament képviselői is megfelelő mélységben tudomást szerezzenek az alapszerződésről, hiszen a legfőbb kifogása akkor a KDNP frakciójának az volt, hogy nem voltak tisztában azzal a hatalmas joganyaggal, amit ebből fakadóan, a megismerése után megszavaztunk volna. Nem véletlenül mondtam most is, hogy mi üdvözöljük, hogy a Lisszaboni Szerződés végül is valószínűleg életbe lép.

Bízunk benne, hogy a képviselő úr által említett alapjogi charta révén a kisebbségi jogok érvényesülése nagyobb teret kap, ezen belül a magyar kormányzatnak is - most is már - sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az elkövetkező időben a kisebbségeinket ért sérelmeknek érvényt szerezzen.

Navracsics frakcióvezető úr említette az EU-elnökséget, amit először tölt be egy közös trió, a spanyol-belga-magyar trió, és jómagam is, aki a felkészülési bizottság tagja vagyok, javasolnám: a költségvetési vita során teremtsünk lehetőséget arra, hogy nagyobb forrásokat biztosítsunk az európai elnökség betöltésére.

Külön szeretném felhívni még a figyelmet arra, hogy Horvátország csatlakozása a küszöbön áll; egy lehetőség, amiben a szomszédos országot az elkövetkező időben minél nagyobb erővel támogassuk, hogy a csatlakozási folyamatot le tudják zárni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó hozzászólásban Paizs képviselő úr arra utalt, hogy mit tudna a Fidesz tenni vagy mit tudna az ellenzék tenni. Tisztelt képviselő úr, önök 2002 óra kormányon vannak, 2002 óta; ilyen hosszú ciklus senkinek nem adatott meg ebben az országban, és 2002 óta hozták ebbe a helyzetben ezt az országot, amibe hozták, tisztelt képviselő úr. És azt is szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy önöknek ez a válság, ami jelenleg Európában, a világban van, jól jött, tisztelt képviselő úr, hiszen a pénzügyminiszter úr expozéjában elhangzott az a szám, hogy 1200 milliárd csak a kamatteher.

Ez az önök áldásos munkájának az eredménye, hogy 1200 milliárdos kamatterhet tudtak összehozni, úgy, hogy a tőkéből még semmit nem fizetünk vissza. Ez az eredmény, amit önök az elmúlt két ciklus alatt itt meg tudtak valósítani, valóban az országot olyan gazdasági helyzetbe hozta Európában, hogy amikor mi azt mondjuk, hogy nemzetellenes ez a költségvetés, ez azért nemzetellenes, képviselő úr, mert az IMF szabályozza be azt, hogy egyáltalán mit kell nekünk tenni, és azért szabályozza be, tisztelt képviselő úr, mert önök így kormányozták ezt az országot, ezt a gazdaságot ebbe a helyzetbe hozták, amilyen helyzetbe hozták.

Úgy gondolom, hogy a pénzügyminiszter az expozéjában érintette azokat az elvonásokat, amelyek megtörténnek ebben a költségvetésben, és mint az önkormányzatban 1990 óta tevékenykedő önkormányzati képviselő - és itt a magyar parlamentben is -, kénytelen vagyok pénzügyminiszternek az önkormányzattal kapcsolatos mondandójához néhány gondolatot hozzátenni. Hiszen ő azt mondja, hogy a tavalyi 150 milliárdos elvonás nem az önkormányzatokat érintette, hanem most a 120 milliárd fogja az önkormányzatokat érinteni, és a 120 milliárdos önkormányzati megszorításnál, megvonásnál olyan javaslatokat tesz itt a pénzügyminiszter úr, hogy majd a térítési díjakat növeljék az önkormányzatok. Tisztelt képviselő úr, tudja, nem a kormányt fogják ott szidni a helyszínen, hanem azokat az önkormányzati képviselőket, akiknek muszáj lesz végrehajtaniuk azt, amit már nem lehet végrehajtani. Miért nem lehet végrehajtani? Azért, mert a feladatelvonásokat megemlítette, de azt nem mondta el, hogy melyek lesznek azok a feladatok, amelyeket önök esetlegesen el akarnak vonni az önkormányzatoktól.

Nézzük meg például, hogy Sopron megyei jogú városnál ez az áldásos tevékenység, amivel most a 120 milliárddal sújtani akarják az önkormányzatokat, a kórház finanszírozása nélkül több mint 458 milliós elvonást jelent. De nézzük meg a megyei önkormányzatokat, szó volt már itt a megyei önkormányzatokról. Ha a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzatot nézem, képviselő úr és tisztelt Ház, 672 milliós elvonás történik. Szeretném elmondani, hogy ezt az elvonást megelőzően mi minden racionális lépést megtettünk, nincs hová menni, mögöttünk már nincs, összevontuk az iskolákat, bezártuk a kollégiumokat, összevontuk a közgyűjteményi intézményeinket, a kórházunk olyan helyzetbe került, hogy több mint másfél milliárdos adósságállománya van, úgy, hogy közben vagy ezer fővel csökkentette a létszámát.

Tisztelt Képviselő Urak! Ma a megyei közgyűlés rendkívüli közgyűlésén tárgyalta volna a kórház-finanszírozásnak azt a lehetőségét, hogy hogyan, mondja már el nekünk valaki, hogy hogyan kell ezt a kórházat megfinanszírozni, egy regionális kórházat, ahol más betegeket is be kell fogadni. Meghívott vendégeink, az egészségügyi miniszter nem jelent meg, Kökény úr nem jelent meg, Falus Ferenc nem jelent meg. Megmondani azoknak a képviselőknek, akiknek működtetniük kell, nincs bátorságuk eljönni? Lehet akkor közgazdász szemlélettel megmondani, hogy hogyan tovább, és nem csak arra kell hivatkozni, hogy most megoldottuk azt a kérdést, hogy a 4,5 millióra ráteszünk még 6 milliót (Paizs József: Milliárdot!), de - hozzáteszem - ön nem mondta el, hogy a jövő évi költségvetés terhére. (Paizs József: Milliárdot! Milliárdot!) Tetszik tudni, ez nem egészen úgy működik, ahogy ön mondja.

De akkor nézzük meg azt, hogy a 672 millión belül önök a legfontosabb területre, a számomra legfontosabb területre, mondjuk, az oktatásra hogyan gondolnak. Hiller miniszter úr az oktatási év megnyitásakor azt mondta, hogy egy jól működő oktatási rendszernek a kulcsszavai a tehetség, a színvonal, rámutatott, hogy az oktatásnak az a feladata, hogy minden szinten, az óvodától az egyetemig fejlessze, kiteljesítse a tehetséget, feladata, hogy minden magyar gyermeknek, fiatalnak biztosítsa a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét. Hol? A minisztérium honlapján? Mert ehhez képest önök valamennyi területen csökkentik a támogatást: az alap-hozzájárulást 8 százalékkal, a gyakorlati oktatás, szakképzés terén mínusz 8 százalék, a sajátos nevelés-oktatásban mínusz 6 százalék, a korai fejlesztésben mínusz 4 százalék van, a nemzetiségi, két tannyelvű oktatást 41 százalékkal csökkentik.

A két tannyelvű oktatásról csak annyit, tisztelt képviselőtársaim, hogy a napokban jelent meg egy európai uniós híradás, amely arról szólt, hogy a magyaroknak a leggyengébb az idegen nyelvi tudása. Ha még a két tannyelvű oktatásból is elvesszük azokat az összegeket, azt a 64 ezer forint/főt, akkor tessenek megmondani, hogy hogyan jutunk tovább ezen a területen. A miniszter úr a tehetségről és a színvonalról képzeleg, de a támogató tettek hiányoznak, csak az elvonásokban tapasztaljuk meg ezt. Egyszerűen egy vicc jut az ember eszébe: amikor Pistike hazamegy az iskolából, és boldogan mondja, hogy, anya, képzeld, ötöst kaptam. Tényleg, nem csak képzeled? Hát ez a képzelőerő kell ahhoz, hogy hogyan lehet ezt az oktatást ilyen magas szintre hozni.

Aztán nem beszélek tovább még azokról a kérdésekről, mint a pedagógusképzés támogatásának a megvonása valamennyi területen, holott ezen a területen is továbblépni kellene, nem pedig elvonni, tisztelt Ház. Az alapfokú művészeti oktatás ellehetetlenítése pedig már nyilvánvaló, hosszú idő óta ez történik ebben az országban, amikor a tehetséges fiataloknak egyáltalán nincs lehetőségük, akinek nincs jómódú szülője, az igazán nem tud támogatásban részesülni, kiváltképp, ha az önkormányzatok sanyargatását tovább tesszük.

Az oktatásról ennyit, de az igazgatás, a sport és a kultúra területén is mintegy mínusz 21 százalékos megvonás van ebben a 672 millióban. A területi szakszolgálatoknál is egy 6 százalékos megvonás van. A kötött felhasználásúban pedig - a képviselő úr mondta, hogy közgazdász -, azt mondják, hogy a közoktatási közalapítvány tevékenysége teljesen megszűnt. A pedagógusok szakvizsga-támogatása megszűnt. A diáksporttal kapcsolatos tevékenység támogatása megszűnt. Mi ez, ha nem oktatásellenes politika, tisztelt képviselőtársaim?

Szeretném még azt is elmondani, hogy a megyei önkormányzatokat nagyban sújtja az, hogy a személyi jövedelemadó... - mintegy 370 milliót tesz ki Győr-Moson-Sopron megyében ennek a megvonása.

(13.30)

Azt is szeretném elmondani, hogy az illetékbevételek is nagymértékben fogják csökkenteni a megyei önkormányzat egyetlen bevételi forrását az állami visszaosztáshoz képest, amikor a változások eredményeképpen abban gondolkodunk, hogy az illetékbevételeknél az általános vagyonszerzési illeték 10 százalékról 4 százalékra csökken, a 4 millió forint értéket meghaladó lakóingatlanok illetéke 6 százalékról szintén 4 százalékról csökken. Ez azt jelenti, hogy a bevételek az illetékbevételek területén csökkenni fognak, és ez már azt jelenti, tisztelt Ház, hogy ha az előbb elmondott 670 millióhoz hozzátesszük ezt a 200-300 milliós illetékcsökkenést, akkor a megyei önkormányzatnak mintegy egymilliárdos hiánya jelenik meg a következő költségvetési évben. Márpedig az önkormányzatoknak törvény által megszabott módon hitelt azon túlmenően, mint amit a törvény megszab, nem lehet felvenni. Tehát egyszerűen nem tudunk már hová hátrálni ezekkel az intézkedésekkel.

(A teremből távozni készülő dr. Gál Zoltánnak:) Gál képviselő úr kimegy. Mielőtt kimegy, a közbiztonsággal foglalkozott, és a rendőrséggel kapcsolatos Fidesz-gondolatokra tett megjegyzéseket. Én szeretném elmondani, hogy a közbiztonság területén Sopronban 50 rendőrt bocsátanak el, közben beszélnek településőrségről. Nem kell elbocsátani a rendőröket, a településőrségek helyett meg kell tartani azokat a rendőröket, akik vannak, nem kell őket elbocsátani. Ön ugyan említette, hogy a nyugdíjasokat vissza kell venni, ez a cél, hogy vegyük vissza, vagy ne is küldjük el őket, tisztelt képviselő úr; mondom: 50 rendőrt. A településőrséggel kapcsolatban azok a polgármesterek, akik települési őrt fel is vettek már ez idáig, azok azt mondják, hogy év végéig a finanszírozás meg van oldva, azon túl pedig majd csoda történik, vagy nem tudja senki, hogy miként fog a településőrség finanszírozása megtörténni.

Az európai parlamenti képviselők között felszólalt Gurmai Zita képviselő asszony is, és akkor talált egy olyat mondani, hogy az önök áldásos tevékenységeképpen a forint stabilizációja révén mintegy 900 milliárd forint marad az emberek kasszájában; csak azt felejti el mondani, hogy mihez képest. Azok az emberek, akik felvették azokat a hiteleket, nem 260-270-nél vették fel a hiteleket, hanem amikor 230 vagy 240 forint volt az euró, tisztelt Ház.

Mondta azt is, hogy ebben a parlamentben egyedül van nő, illetve ketten még vannak, tehát "hárman vagyunk nők", és józan paraszti ésszel kellene gondolkodni a költségvetés megtervezésénél. Ezt ajánlottam volna én magam is, két cikluson keresztül józan paraszti ésszel kellett volna megtervezni a költségvetéseket, hogy addig nyújtózkodjanak, ameddig a takaró ér, és akkor nem jutottunk volna ilyen helyzetbe.

Képviselő asszony még arra is felhívta a figyelmet, hogy milyen jó - és valóban jó -, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, mert az Európai Unió megsegített minket a nehézségekben. Az Európai Uniónak akkor leszünk igazán jó tagjai, ha egy erős Európai Uniónak egy erős Magyarország a tagja, nem pedig állandó segítségre szoruló európai uniós tagságot szeretnénk.

Említette a spanyol-belga triót, hogy első alkalommal lesz Magyarország az Európai Unió soros elnöke. Tisztelt Ház! Már megemlítettük a lisszaboni szerződés kapcsán is, hogy valóban fontos lenne, egy kitörési lehetőség Magyarország bemutatkozásának az idő alatt, amikor az Európai Unió soros elnökségét ellátja, hogy megfelelő költségvetési kondíciókkal tudja ezt megtenni. Többször tettünk rá javaslatot és költségvetési módosítást, sőt parlamenti határozatot is, hogy külön soron foglalkozzunk a soros európai uniós elnökségnek a finanszírozásával. Én Gurmai Zita után mondanám: itt a lehetőség, növeljük az európai uniós elnökségre szánt összegeket, hogy méltóképpen tudjuk az európai uniós forrásokat az elnökség lebonyolítására biztosítani.

Amit még szeretnék elmondani itt az európai uniós források kapcsán és a gazdasági lehetőség, a gazdaságélénkítési lehetőség kapcsán, amit meg kellett tapasztalnunk, hogy nem igazán működnek a kis- és középvállalkozókra szánt átcsoportosítások az európai uniós forrásokból, hogy ők megfelelő módon tudjanak ezen európai uniós forrásokból részesülni.

Külön meg kell említeni még azért a településeknek az uniós forrásokhoz való önrész-biztosítási lehetőségét. Az előbb már ecseteltem, hogy egy megyei önkormányzat hol van, egy Sopron megyei jogú város hol van a költségvetési lehetőségei között. A kistelepülések pedig végképp ott vannak, hogy nem tudják azokat a forrásokat biztosítani, amivel megfelelő európai uniós pályázatokon indulni tudjanak. Úgyhogy ezeket a kérdéseket jó, ha őszintén egymás szemébe nézve megmondjuk, hogy jelenleg a kistelepülések ugyanolyan eladósodás szintjén vannak, mint ahogy a többiek, ahogy az ország. Azt is látni kell, hogy ezek a települések már minden vagyonelemüket, amit lehetett, felhasználtak, nincs olyan vagyonelem, aminek eladásából ezeket a forrásokat biztosítani tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap érinteni akartam a fogyatékosságot, az elesett emberekkel való törődést, de miután némi megállapodásra jutottak, ami azért kétségeket is hagy, hogy milyen módon tudtak megállapodni a fogyatékkal élő emberekkel, mert egy bizonyos elmozdulás történt, de azért azt vegyék figyelembe, hogy az érdek-képviseleti szervezetek vezetői azt is elmondták, hogy ez a pályázatos módszer, amihez majd még hozzá lehet férni, az azért nem egészen járható út ma Magyarországon, mert a pályázati rendszerekben is sok-sok probléma merült fel. De ez is azt tükrözi, tisztelt ház, hogy önök szembementek az egész országgal akkor, amikor ezt a költségvetést beterjesztették.

Akik beterjesztették ezt a költségvetést, egyáltalán nem törődtek azzal, hogy mi a társadalom problémája, milyen mély szegénységben élnek ma Magyarországon emberek. Tehát ez a költségvetés így, ahogy van, elfogadhatatlan, ez a költségvetés a Kereszténydemokrata Néppárt részéről és szövetségeseinkkel együtt szerintünk nem támogatható, elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Képviselő Úr! Mondta, hogy milyen vidékről jött, szegény vagy gazdag vidékről, hogy Sopron szegény vagy nem. Nem említettem, mert önök azt mondták, hogy most már visszavonták ezt a gyermekétkeztetési kérdést, de egyébként Sopronban 5 ezer gyereknek kellett volna gyermekétkeztetésben részesülni. Akkor tessenek elgondolkodni, amikor egyik oldalon 600 millió vagy 458 millió a hiány a kórház adóssága nélkül, akkor Sopront, a soproni gyerekeket ugyanúgy sújtja.

A megoldás: azt hiszem, elég világosan kezdtem a hozzászólásomat, képviselő úr, a megoldást önöknek kellett volna két cikluson keresztül megtalálni, hogy az ország ne ide jusson, ahová jutott. Akkor, ha ezt a megoldást így teszik rá a következő kormányra, ezzel az adósságállománnyal, ezzel a büdzsével, amikor azt mondja, hogy a jövő évi költségvetés terhére oldják meg az egészségügy kérdését is, képviselő úr, ez nem megoldás. Ez az a kérdéskör, hogy hogyan lehet azt az időszakot átvészelni, amíg még hatalmon vannak, tehát az első három, négy hónapban még mindig valamilyen módon a hatalomban maradni, és a költségvetést úgy intézni, hogy önöknek még valami úton-módon ez működjön, de egyébként a másik kormányt meg a legnehezebb helyzetbe hozva.

(13.40)

Nem véletlenül mondja a Fidesz és a KDNP, hogy ezt a költségvetést vissza fogja vonni, az ingatlanadót nem fogja bevezetni, mert pontosan azok a bevételi tételek, amelyeket önök megfogalmaztak, még az ÁSZ által is az van mondva, hogy a bevételek nincsenek korrektül meghatározva. Úgyhogy, képviselő úr, ez is közgazdaság. (Taps a Fidesz soraiban.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Lehetőséget ad, hogy most azonnal kérdést tegyek fel államtitkár úrnak. Itt a parlamentben négypárti egyezség van abban, hogy a Kárpát-medencei magyarok fórumának megfelelően településközi úthálózatra egy országgyűlési határozat elfogadására kerül sor, mindenki támogatja ezt. Államtitkár úrtól kérdezem, hogy ez megint csak egy olyan lehetőség, hogy előbb a parlamentbe behozunk valamit, és utána ennek fedezetét meg nem biztosítjuk. Kíváncsian szeretném megkérdezni öntől, hogy a költségvetésben hol találjuk azt a sort, azt a fedezetet, hogy ezt a településközi úthálózatot valami úton-módon megfinanszírozzuk. Azért is teszem fel ezt a kérdést, mert jómagam is benyújtottam annak idején egy interpellációt, amit akkor nem fogadott el a tisztelt Ház, ebből aztán országgyűlési határozat lett. Akkor is az történt, hogy valóban egyetértenek ezzel, utána szépen el is veszett ez a dolog. Csodálkoztam is azon, hogy újból behoztuk ezt a kérdést, de arra hívom fel a figyelmet, hogy ne hozzunk határozatokat akkor, ha a megfelelő költségvetési forrásokat nem tesszük mellé. Azzal együtt, hogy valóban alapvető érdekünk, hogy a környező országokban a településközi úthálózatokat összekapcsoljuk, legyenek azok hidak, kompok, utak.

Kérem államtitkár urat, próbálja nekem bemutatni a költségvetésben, hogy hol van erre forrás. Köszönöm.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója részéről amikor az egyeztető tárgyalások az előterjesztésről szóltak, én azt tudom elmondani erről a tárgyalásról, hogy rég nem látott konszenzusos módon tudtuk megfogalmazni ezt a szöveget közösen a négy párt részéről. S ott folytatnám tulajdonképpen, ahol Németh Zsolt és Kozma képviselőtársam mondta, hogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar kisebbségi jogok érvényesüljenek Ukrajnában, és ha akkor, amikor a magyar kisebbségi jogokért kiállunk, tulajdonképpen azoknak az európai integrációs normáknak próbálunk megfelelni, amit tőlünk Európa elvárt, elvárt volna már a szlovák nyelvtörvény kapcsán is, hogy igenis emeljük fel a hangunkat akkor, abban a pillanatban, amikor sérelem éri a magyar kisebbséget. Most ebben a helyzetben azt, hogy mi van Ukrajnában, amit Eörsi Mátyás képviselő úr mondott, hogy Janukovicsnak vagy a másiknak milyen lehetőségei vannak, kiknek teszünk előnyt vagy kiknek nem teszünk előnyt, minket ez ebből a szempontból csak olyan mértékben érdekel, hogy a magyar kisebbségnek a jogok megfelelő módon biztosítva vannak. Engem az különösképpen, december 5-e után meg (Dr. Eörsi Mátyás: Olyan mindegy! Feláll, olyan mindegy neki!) különösképpen nem, Eörsi képviselő úr, nem érdekel, hogy mások mit gondolnak erről a kérdésről. Arról szeretnénk még... (Zaj. - Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Eörsi Mátyás képviselő úr, én meghallgattam önt, ön is próbálja végighallgatni nagy européer módjára (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.), amikor a másik elmondja a véleményét, akkor legyen szíves meghallgatni. (Zaj.)

Szeretném biztosítani a tisztelt Országgyűlést arról, hogy ha négypárti egyezség alapján előterjesztünk egy javaslatot, tisztelettel kérjük, hogy az elkövetkező időben valóban próbáljuk konszenzusos módon valóban a magyar parlament által elfogadhatóvá tenni, és nem azt vizsgáljuk, hogy Eörsi Mátyás képviselő úr feláll, és ezzel ellentétes véleményt próbál megfogalmazni, és a magyar parlamentet arra rábírni, hogy most ebben a kérdésben ne szólaljunk meg.

Akkor kell megszólalni, tisztelt képviselő úr, amikor minket sérelem ér, nem utána és nem előtte, hanem most. Most van itt ennek az ideje, és kérem ezért a tisztelt parlamentet, hogy támogassa a négypárti határozati javaslatot, illetve politikai nyilatkozatot.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap Molnár Csaba miniszter úr válaszaiban különösképpen az önkormányzatokkal példálózott, hogy mi történik az önkormányzatokkal, hogyan adósították el az önkormányzatok önmagukat, ezzel az államot magát. Jómagam húsz éve vagyok önkormányzati képviselő, jelenleg is részt veszek települési, megyei szintű képviseletben, és higgyék el, van összehasonlítási alapom akkor, amikor az önkormányzati finanszírozásról mondok akár egyetlen számot is. És azt is kijelenthetem, hogy ennek a parlamentnek a 2006-os ciklusa elején, amikor fideszes önkormányzatok lettek általában, akkor Lamperth Mónika időben kijelentette azt is, hogy majd ő tesz róla, hogy a fideszes önkormányzatok ne kerüljenek pénzosztásos szerepbe - ezt természetesen a regionális fejlesztési tanácsokra gondolta. Valóban, el is érte azt, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban nem a megyei önkormányzatok vezetői töltik be a fejlesztési tanácsok elnöki tisztjét. És ennek a hatása meg is történt, ami a későbbi intézkedések során látható.

Azt is hozzá kell tennem, hogy Molnár miniszter úr tulajdonképpen egy fideszes vezetésű önkormányzat tagja, tehát tisztában kell hogy legyen azzal, hogy egy megyei önkormányzatnak, nevezetesen a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzatnak milyen a költségvetési helyzete jelen pillanatban, mondjuk, 2010-ben, de nézzük meg azt, hogy 2005 óta milyen finanszírozási lehetőségei voltak az önkormányzatoknak, milyen forráskivonás történt az önkormányzatoktól. Nagyon szemléletesen mutatja ezt ez a grafikon (Felmutatja.), és ha a piros vonalat nézik, akkor azt is látják, hogy hova jutottunk el 2010-ben. Oda jutottunk el 2010-ben, tisztelt Ház, hogy 1 milliárd 429 millió forinttal kevesebb forrás jut az önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatoknak 2010-ben, mint 2005-ben. Ez 41 százalékos forráskivonást jelent, tisztelt Ház, és ezen belül is a személyi jövedelemadó terén mintegy 20 százalékos csökkenés állt elő. Ezekkel a számokkal lehet vitatkozni, de ez tény.

Még tovább mondanám azt, hogy e mellett a forráskivonás mellett természetesen 2006-ban volt 3,9 százalékos infláció, 2007-ben 8 százalékos infláció, 2008-ban 6,1 százalékos, 2009-ben 4,5 százalékos infláció, 2010-re pedig 4,1 százalékos inflációt prognosztizálnak. Ilyen költségvetési kondíciók mellett kell egy önkormányzatnak ellátnia azokat a feladatokat, amelyeket 2002 óta önök nagyobb támogatást ígérve az önkormányzatoknak... - mellett jutottak ide, feladatokat meg el nem vettek.

Most akkor nézzünk meg egy olyan ágazatot, hogy miként jelenik meg, tisztelt Ház, ez a forráskivonás, mert önök a túloldalon azt mondják, hogy szociáldemokrata elveket vallanak. Szociáldemokrata elveket vallva nézzük meg, hogy a személyes gondoskodást nyújtó normatív támogatások hogy alakultak! Jól látható ezeken a grafikonokon is (Felmutatja.), hogy önök minden tétel szintjén csökkentették ezeket a juttatásokat is, nevezetesen a gyermekvédelmi otthont nyújtó szakellátásban 11 százalékot, ami 118 ezer forintot jelent, a gyermekvédelmi speciális szakellátás terén 187 ezer forint visszaesés van, a bentlakásos átmeneti intézményeknél 17,4 százalékos a visszalépés, a fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátásában 13,4 százalékos a visszaesés. Tisztelt Ház, ezek az emberek egyébként a legelesettebbek, a legrászorultabbak, ezektől vontak el önök az elmúlt időszakban ilyen mértékű forrásokat. Ezeket kellett pótolni mindenütt az önkormányzatoknak más források bevonásával.

De itt szeretném megjegyezni azt is, hogy amikor önök a kis- és középvállalkozók támogatását csökkentették, azt is elérték, hogy ezeknek az intézményeknek az alapítványai nem jutnak már hozzá azokhoz a támogató forrásokhoz, amelyekből pluszforrásokat lehet bevonni.

De folytathatnám azt a részt is, hogy önök a közoktatás területén is körülbelül... (Grafikonon mutatja.) - hatalmas mértékű forráskivonást eredményezett, ami azt jelenti, hogy 2006-ban volt 789 ezer, közel 800 ezer, 2010-ben...

(9.20)

Teszik ezt akkor, amikor az oktatás lenne a húzóágazat, amikor a Sólyom által kijelölt stratégiai bizottság azt mondja, hogy az oktatásba kellene a legtöbb forrást behelyezni.

Nézzük meg, hogy ez a forráskivonás mit eredményez 2002 óta! Ezt a hatalmas görbét tessék megtekinteni, ez az önök nyolc évi kormányzásának az eredménye. S ezt csak úgy lehet csökkenteni, tisztelt Ház, hogy az intézményeinktől minden évben azt kérjük, 10-12 százalékkal csökkentsék a saját kiadásaikat. De ezt már csak úgy tudják megtenni, hogy a törvényekben meghatározott feltételeknek nem felelnek meg. Ez személyi sorsokat érint, ez azoknak az embereknek az egzisztenciájába kerül. S hozzáteszem - ha kérdeznék, hogy mit teszünk mi -, hogy a megyei önkormányzat valamennyi képviselője 10 százalékot lemondott a saját tiszteletdíjáról azért, hogy ezeket a költségvetési kondíciókat valami módon tartani, az intézményeket pedig működtetni tudjuk. De ugyanez vonatkozik Sopron megyei jogú városra is. Ahol intézményeket tartanak fenn, tisztelt Ház, ott bizony ugyanezek a forráskivonások történtek, közel 1 milliárd forint forráskivonás történt Sopronban is.

Köszönöm szépen.