Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament elé kerülő törvénytervezetek jelentőségének indoklásánál visszatérő fordulatként szokták elmondani az előterjesztők, hogy az adott szabályozás az állampolgárok milyen széles körét érinti. Ha csak ezen, az érintettek körén mérjük a törvény jelentőségét, a most beterjesztett javaslatnál nem nagyon tudok fontosabbat elképzelni, hiszen az élelmiszer-fogyasztás minden ember napi, elengedhetetlen szükséglete.

Az élelmiszer-termelés nemzetgazdasági aránya minden fejlett országban, nálunk is, az egyéb termelő és szolgáltató ágazatok dinamikus fejlődéséből következően csökken. A jelenleg az ország biztonságos ellátását és mellette lényeges exportot is biztosító, 2 ezer milliárd forintot meghaladó termelési értéket produkáló élelmiszer-gazdasági ágazat a bruttó hazai termék 7,5 százalékát adja és a foglalkoztatottaknak megközelítően 10 százalékát foglalkoztatja. Társadalmi és szociális jelentőségén azonban lényegesen túlmutat, lényegesen többet jelent, mint a gazdasági részarány, hiszen ha a környezetgazdálkodási, a tájfenntartási funkciót tekintjük vagy az élhető vidék feltételeinek biztosítását, akkor egészen biztos, hogy az említett részaránynál nagyobb a jelentősége.

E fontos terület szabályozásában az európai uniós csatlakozás következtében előálló új helyzethez való igazodást jelenti a tisztelt Háznak most benyújtott törvényjavaslat. Megújítást jelent, mert Magyarországnak van élelmiszertörvénye; hangsúlyozom, hogy 1895 óta van Magyarországon ilyen törvény. A jelenleg hatályos törvény, az 1995. évi LC. törvény nyolc éve, az európai uniós tagságra való felkészülés elősegítésére született meg. Az ország történelmének jelentős eseménye az európai uniós csatlakozás, és a tagállamként való működéshez egy új élelmiszertörvényre van szükség.

A jelenleg hatályos törvény alapján elvégzett, több kormányzati ciklust átfogó harmonizációs munka eredményes volt. Így az európai uniós élelmiszerjog az elmúlt évek során lényegében átkerült a magyar szabályozásba, és ehhez a hazai élelmiszer-előállítók alkalmazkodtak. Ennek köszönhetően a most benyújtott törvényjavaslat és a felhatalmazása alapján elkészülő rendeletek körülbelül 90 százalékban formai és nem tartalmi változást jelentenek. A formai változás legjobb példája az európai uniós rendeletek érvényesülésének változása.

A rendeletek, amelyek az élelmiszer területén gyakoriak, a brüsszeli megjelenéssel a tagországokban automatikusan, minden nemzeti jogalkotás nélkül hatályba lépnek. Ezeket a rendeleteket mi eddig a most hatályos élelmiszertörvényben és miniszteri rendeletekben vettük át. 2004. május 1-jére szükségessé válik, hogy ez a magyar joganyag hatályát veszítse, hiszen ugyanolyan szöveggel EU-rendeletek fognak a tagságunk napján nálunk is hatályba lépni.

A törvényjavaslatból következő változások kisebb része tartalmi jellegű. Ezek egy része az európai uniós jogszabályok legutóbbi változásainak a követése, magát a törvényt nem érintik. Tudatosan olyan helyzetet teremtettünk ugyanis, hogy a gyakran változó, konkrét EU-irányelvek ne a törvényben, hanem a törvény felhatalmazása alapján készülő rendeletekben kerüljenek átvételre.

A másik, törvényben megjelenő része annak a jogalkotási folyamatnak a befejezése, amely a rendszerváltás óta tart, és az ezt megelőző nagy lépése a jelenleg hatályos, az élelmiszerekről szóló törvényt módosító, 2001. évi LIV. törvény volt. E folyamatban az élelmiszer-előállítás eljárási rendjét a piacgazdaság szabályaihoz és szokásaihoz kellett alakítanunk. Az egyedi engedélyezéseket, akár tevékenységről, akár felhasznált anyagokról van szó, általános, mindenkire érvényes szabályozással váltottuk fel.

Ezek a módosítások, amelyek legfontosabbjaira a következőkben kitérek, nem jelentenek a fogyasztók számára kisebb biztonságot, és nem jelentenek az előállítók számára lényeges többletterheket. Azt jelentik, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság a rendszerváltás után másfél évtizeddel teljesen az európai uniós szabályok, vagyis a piacgazdaság eljárási szabályai szerint fog működni. E változás jó példája az élelmiszer-előállítók 6. §-ban szereplő bejelentési kötelezettsége, ami a jelenlegi működési engedélyt váltja fel. Az élelmiszer-előállítás megkezdésének működési engedélyhez kötése az Európai Unió tagállamaiban általános jelleggel nem ismert. Bizonyos élelmiszer-biztonsági szempontból érzékeny ágazatok, így a hús-, tej- és tojástermelés esetében a közösségi szabályok előírják az előzetes engedélyek beszerzésének kötelezettségét. Ezek a speciális engedélyezések nálunk is élnek, és amint erre a 6. § (3) bekezdése is utal, természetesen fenn is maradnak.

A minden ágazatra és minden élelmiszer-előállítóra kiterjedő bejelentési kötelezettség kellően biztosítani tudja a fogyasztók védelmét.

(14.10)

Az ellenőrzés így azonnal értesül az előállítás megkezdéséről, azonnal ellenőrizheti azt, és ha szükséges, a 13. §-ban javasolt szankciók segítségével felléphet az esetlegesen hibás gyakorlat megszüntetéséért. A fogyasztók biztonságának védelme, az egyenlő feltételek elve és az Európai Unió általános szabályai egyaránt elengedhetetlenné teszik, hogy ez a bejelentési kötelezettség az eddig működési engedélyre nem kötelezett, közfogyasztásra élelmiszert előállító őstermelőkre is kiterjedjen. E bejelentés nem kerül pénzbe, nem igényel különösebb adminisztrációt, és nem jelent mást, mint hogy a hatóság az ő működésüket is ellenőrizheti.

Az eljárási változások közé tartozik, hogy a jelenlegi törvényben még meglévő néhány előzetes engedélyezés különleges táplálkozási célú élelmiszerek, adalékanyagok, csomagolóanyagok esetében megszűnik. Ismét hangsúlyozni kell, hogy ez a fogyasztók biztonságát nem csökkenti, hiszen az engedélyezést nagyon részletes, az Európai Unió minden termelőjére egyaránt kötelező szabályozás váltja fel. Más a helyzet az úgynevezett új élelmiszerekkel. Ezeknél az eddig nem ismert, nem fogyasztott termékeknél az előzetes engedélyezés fennmarad, azonban az európai uniós fogyasztók egységes szintű védelme érdekében az engedélyezést nem a tagországok, hanem európai uniós bizottság fogja végezni, tehát európai uniós hatáskörbe kerül.

A fogyasztók védelmének fontossága nemcsak a törvényjavaslat bevezetőjében szereplő deklaráció, hanem megvalósítása következetesen végigvonul az egész törvényen. E védelem egyik sarokköve a hatósági élelmiszer-ellenőrzési tevékenység. Munkája hatékonyságának javítását két új rendelkezés is segíti. Egyrészt a 12. § szabályai, amelyek a Magyarországon már régen kialakult és működő három ellenőrző szervezet munkájának koordinálását írják elő; ezek: az élelmiszer-ellenőrző állomások, az ÁNTSZ, illetve harmadikként a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. A biztonság megszervezését természetesen a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalra fogjuk bízni mint új szervezetre. Másrészt a 15. § előírásai, amelyek a hatályos törvényben is szereplő minőségvédelmi bírságot szigorítják: a javasolt szabályozás 20 ezer forintról 50 ezer forintra emeli a kiszabható minimális bírságot, eltörli az eddig létező 1 millió forintos felső határt, és a bírságok adók módjára is behajthatók lesznek.

Az élelmiszerszektor az Európai Unióban részletesen, de nem teljesen szabályozott. A nem szabályozott területeken a tagországok természetesen alkothatnak és alkotnak is az Európai Unió általános elveit nem sértő nemzeti rendelkezéseket. E lehetőséget mi is ki fogjuk használni, mert az élelmiszerkönyv - a szakma és fogyasztók körében egyaránt jól ismert és elismert - rendszerét a benyújtott törvényjavaslat is fenntartja. Ez például a gyártmánylap megtartása. Az új törvényben és a felhatalmazása alapján készülő rendeletekben megjelenő változásokat, akár formaiak, akár tartalmiak, minden érdekeltnek időben meg kell ismerni. Erre, ha az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadja, a 2004. májusi hatálybalépésig fél év áll rendelkezésre. Minisztériumunk, illetékes részlegeink mindent meg fognak tenni, hogy az új szabályokról közérthető tájékoztatást nyújtsanak az érintetteknek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A most benyújtott törvényjavaslat szándékunk és meggyőződésünk szerint a hamarosan európai uniós taggá váló Magyarországon hatékonyan fogja biztosítani a fogyasztók egészségének és érdekeinek, valamint a piaci verseny tisztaságának a védelmét, és segíti az élelmiszerek nemzetközi kereskedelmét.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az élelmiszerekről szóló törvényjavaslatunk elfogadását támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)