Felszólalás adatai

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar közvéleményt erőteljesen foglalkoztató kérdésről van szó, hogy a koszovói konfliktusban, a NATO katonai akciójában milyen legyen Magyarország szerepvállalása, hol van hazánk ésszerű részvételének határa.

Abban valamennyi politikai erő egyetért, hogy Magyarországnak olyan biztonsági kockázatai vannak a szomszédsági helyzetből és a 300 ezres vajdasági magyarság jugoszláviai létéből fakadóan, mint egyetlen más NATO-tagállamnak sem. Ilyen értelemben teljes az egyetértés valamennyi párt között abban, hogy Magyarország szerepvállalása nem lehet tevőleges, és ez mindenképpen korlátozott kell hogy legyen.

Módosító javaslatunkat az hívta életre, hogy március 24-e óta mind a külpolitikai, mind a biztonsági helyzet alapvetően megváltozott.

1. A NATO katonai akciója a kívánt hatást sem katonailag, sem politikailag nem érte el. Ezt számos NATO-ország vezetője, illetve a szervezet képviselője is elismerte. A gyors eredmény elmaradása a katonai szervezet többségét tevékenysége kiszélesítésére, a csapásmérések erősítésére ösztönözte, vagyis a március 24-ei helyzettől gyökeresen eltérő katonai helyzet alakult ki.

2. Ezzel összefüggésben vetődött fel a washingtoni csúcson az a NATO-kérdés Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, hogy Magyarország repülőtereiről támadást, csapásmérést is lehessen indítani Jugoszlávia ellen. Az eredeti indítvány vitáján ez a lehetőség sem a plenáris ülésen, sem a bizottsági üléseken nem merült fel. Idézem Martonyi külügyminiszter urat, aki azt mondta: "Az 59/1998. számú országgyűlési határozat - vagyis a légtér átengedésére vonatkozó határozat - jelenleg hatályos szövege csak a légtér igénybevételét tartalmazza. A benyújtott határozat a katonai légi járművek katonai vagy műszaki okból történő le- és felszállásának, valamint földi kiszolgálásának engedélyezésére is vonatkozik." Vagyis szó sem volt akkor csapásmérésről.

3. Nagyon lényeges körülmény, hogy a háború elhúzódása, az eddigi diplomáciai erőfeszítések eredménytelensége, az albánok radikalizálódása nyomán mára Rambouillet ad acta lett, vagyis a nyugati hatalmak, a G8-ak a nevezetes petersbergi nyilatkozatukban is lényegesen eltérő feltételeket fogalmaztak meg, mint korábbi öt pontjukban. A helyzet tehát e tekintetben is megváltozott.

4. Nemzeti érdekeink szempontjából nem lényegtelen, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr kijelentette: a Vajdaságot a NATO nem bombázza. Semmi okom nincs kételkedni Orbán Viktor miniszterelnök úr szavahihetőségében ebben a kérdésben, ugyanakkor amennyiben a NATO megváltoztatta az álláspontját, vajon közölte-e ezt a magyar kormánnyal, a magyar parlamenttel. Mi váltotta ki a korábbi pozíció megváltozását?

5. A NATO-ban is sokféle álláspont, a nemzeti érdek sokszínűsége figyelhető meg. Gondoljunk Joschka Fischer német külügyminiszter tűzszüneti javaslatára, vagy a legutóbbi időből Dalema olasz miniszterelnök 48 órás tűzszüneti javaslatára, a görög közvetítési kísérletekre, vagy - amit különösen az önök figyelmébe ajánlok - az ugyancsak újdonsült Cseh Köztársaság rendkívül visszafogott szerepvállalására.

6. Végül, de nem utolsósorban rendkívül fontos körülmény az, hogy a háború elhúzódása a magyar társadalomban egyre nagyobb aggodalmat vált ki. Ezt tükrözték a május közepi közvélemény-kutatási adatok is, amelyek szerint a megkérdezettek 72 százaléka nem értett egyet azzal, hogy Magyarország területéről, repülőtereiről támadást indítsanak Jugoszlávia ellen. Elmondtam többször is, nem az a kérdés, hogy Magyarország minek tekinti önmagát - örülök annak, hogy kormány és ellenzék egyetért abban, hogy nem vagyunk hadviselő fél -, az érdemi kérdés az, hogy vajon a szerb nép, az egyszerű ember Magyarország katonai részvételét hogyan és miképpen tekinti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok a körülmények, amelyek következtében újra kell gondolnunk, meg kell fontolnunk, hogyan egyeztethető össze nemzetközi kötelezettségvállalásunk és a magyar nemzeti érdek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)