Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Lasztovicza Képviselő Úr! Tény az, hogy 1999-ben az önök intézkedéseinek hatására - ahogy azt most Burány Sándor képviselőtársam világosan bemutatta - a nyugdíjasok nem kapták meg a törvényben biztosított 52 milliárd forintot. Ez tény. Aki azt mondja, hogy ez így volt, az nem hazudik, hanem az igazat mond. És önmagában már az is ellentmondásos volt, amikor megszólalt, mert ezt tulajdonképpen ön is elismerte, és még hozzátette azt, hogy én nem mondok igazat.

Szóba hozta azt is, hogy milyen nehézségek adódtak a Postabankkal kapcsolatban. Felhívom a figyelmet arra, hogy 1998-ban megvolt a fedezete a költségvetésben a Postabank-probléma kezelésének is, és 1999-ben megvolt a fedezete az 52 milliárdos nyugdíjemelésnek is. Semmi nem indokolja, hogy önök ezt a két kérdést összekapcsolják. Nem lehet mentegetőzni a Postabank-problémával. Mind a két kérdés megoldható lett volna, ha önöknek nem az a filozófiájuk, hogy most vegyük el a nyugdíjasoktól az 52 milliárd forintot, mert majd a választási kampányban visszaadjuk valamennyi részét, és akkorra, amikor a választás jön, már úgyis el fogják felejteni, hogy elvettünk tőlük, csak azt érzékelik, hogy adunk nekik. Ez az, amit most itt csinálnak.

Soha senki nem mondta ebben a Házban, de a bizottsági ülésen sem, hogy az ember bármelyik nyugdíjas rétegtől is sajnálja a többletjuttatást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Arról van szó, hogyan lehet a rendelkezésünkre álló forrást nekik igazságosan eljuttatni. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)