Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezen a héten három alkalommal is az Egyesült Államok ellen elkövetett szörnyű támadás tanulságaival, politikai következményeivel foglalkozom. Az első este a tanulságoké volt; tegnap a gazdaságpolitikai következtetésekkel foglalkoztam; ma pedig a hazai közbiztonsági következményekkel szeretnék foglalkozni röviden.

Attól a ponttól kezdve, hogy ezek a dolgok történtek, több alkalommal is hallottuk a jelenlegi miniszterelnököt arról beszélni, hogy mit is kell Magyarországon tenni ezek után. Többek között hétfő délután itt, az Országgyűlésben is - és a legegyszerűbb, ha ezt idézem, de ugyanezt hallottuk a televízióban, a rádióban - a következőket mondta a jelenlegi miniszterelnök: "Az elmúlt napokban az emberek biztonságát erősítő rendőri intézkedéseket is meg kellett hoznunk, a határátkelések rendjét megszigorítottuk, minden be- és kilépőt rögzítünk, a zöldhatár védelmét megerősítettük, a határvadász századokat kirendeltük, a menekülttáborok eddigi működési rendjét megváltoztattuk és szigorúbbra fordítottuk. Jelentős változtatásokat eszközöltünk, tettünk az eddigi vízumpolitikánk ügyében is, az önálló vízumkiadás jogát beszűkítettük, a központi vízumkiadás rendjét pedig kiszélesítettük."

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan kérdésekről van itt szó, amelyekben hosszú-hosszú ideje viták vannak Magyarországon is meg külföldön is. Az élet egyfelől azt követeli a határátlépés, a vízumpolitika ügyében, hogy a nemzetközivé vált élet minél rugalmasabban folyjék, hogy az emberek gyorsan jussanak át a határokon, hogy lehetőleg ne is kelljen vízum, de ha kell, akkor azt minél gyorsabban megkapják, hiszen az utazás a mindennapi szükségletévé vált a modern életnek; másfelől állandóan aggodalmak vannak, Magyarország egyes országokkal szemben új vízumkényszereket vezet be - és én ezt sosem szerettem.

A Ferihegyi repülőtérre órákkal előbb kell kimenni, Hegyeshalomnál békeidőben is egy óra hosszat kell várni. Azok közé tartozom, akik nem gondolják azt, hogy a terroristákat a határon lehet ilyen módon elkapni. De azt kell mondanom, hogy az effajta kényelmetlenségek, amelyek valamennyiünket érnek az utazás során, olyanok, amik beleférnek az életünkbe. Úgy látja az ember, hogy nyugat-európai repülőtereken például olyasmi nincs, mint Budapesten, és mégis a biztonságuk feltehetően nem rosszabb, mint nálunk, pedig jobban fenyegetett, mondjuk, Brüsszel, mint Budapest. Mégis azt mondom, ezen túlteheti magát az ember.

Amit azonban a miniszterelnök a menekülttáborok ügyében mondott, azt a magam részéről problematikusnak tartom. Ez a vita is tíz éve tart, amióta menekülttáborok vannak, hogy hogyan kell bánni Magyarországon a menekültekkel. A rendőrség meg más illetékesek börtönszerű viszonyok között szeretnék őket tartani, míg sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy ez nem indokolt. Ebben az esetben azonban, amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy megszüntetik a ki- és bejárást a menekülttáborokban, én a következőre szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét. Azok, akik Magyarországon menekülttáborokban vannak, nem mások, mint azoknak a rezsimeknek az áldozatai, amely rendszerek a terroristákat pénzelik, bújtatják, segítik. Éppen Afganisztánból, Iránból, Irakból és más, hasonló országokból, no meg a Balkánról vannak nálunk menekültek, akik éppen annak a fanatizmusnak az áldozatai, amely fanatizmus a New York-i, washingtoni terroristákat is vezette. Áldozatok ők. Azt is megtudtuk, hogy akik a terroristák, azok nem a zöldhatáron közlekednek, hanem szabályos útlevéllel, azok konszolidált életet élnek éveken keresztül.

Azokat a szerencsétleneket nem indokolt még lehetetlenebb helyzetbe hozni a menekülttáborokban erre a most történt szörnyűségre hivatkozva.

Köszönöm szépen a figyelmet.