Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tévéidőben már elmondtam a véleményemet a benyújtott törvénycsomagról. Két kérdést nem volt lehetőségem idő hiányában érinteni. Az egyik a közbeszerzésekről szóló törvény módosítása, a másik pedig a koncessziós törvény módosítása.

Már az első hosszabb megszólalásomban is utaltam arra, hogy a közbeszerzési tanács beszámolóját az elmúlt időszakban tárgyaltuk, éppen tegnap volt a részletes vitája, és a tárgyalás során eljutottunk arra a következtetésre, hogy mindenképpen indokolt a közbeszerzési törvény módosítása. Nemcsak most jutottunk el erre a következtetésre, hanem sokkal korábban is világosan látszott, hogy a '95-ös törvény megalkotása után az 1999-es módosítás még nem tudta olyanná formálni a közbeszerzési törvényt, amely minden igénynek megfelelne. Az európai normatíváknak nagyjából megfelel a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény, viszont számos olyan módosítást lenne szükséges elvégezni, amelyre eddig még nem került sor.

Arra is utaltam, hogy a közbeszerzésekről szóló törvény, bár nagyon erőltetetten a közpénzekhez kapcsolható, de semmiképpen nem a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályokba illik bele, és megítélésem szerint van akkora súlya ennek a közbeszerzésekről szóló törvénynek, hogy azt teljesen külön tárgyaljuk, függetlenül mindenféle csomagtól. Ez sajnálatosan nem következett és nem következhet be, ezért nyilvánvaló, hogy ebbe a csomagba a kormány csak kisebb módosító javaslatokat fogalmazott bele, amelyek általában szükségesek, hiszen a támogatások felhasználásra vonatkozó szabályokat - úgy, ahogy bele van írva - szükséges módosítani, az elbírálási szabályokat is rendezni kell, az üzleti titok fogalmát pontosítani kell.

(15.30)

Azt gondolom, hogy ebben még tovább kellett volna lépni, és bizonyos szankcionális kérdéseket is szükséges újraformálni.

A gond tehát alapvetően azzal van, hogy nem teljes ez a szabályozás, számos szabályozási elem hiányzik ebből a törvényjavaslatból. Az a gond, tisztelt államtitkár úr, hogy itt a kormányoldalról többen felvetették azt is, miért gond az, hogy most ilyen módon tárgyaljuk. Azért gond, mert a szükséges törvényi szakaszok nincsenek megnyitva. Tehát ha mi most a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban szeretnénk azon túlmenő módosító javaslatokat is megfogalmazni, amit a kormány most itt beterjesztett elénk, akkor egyszerűen lehetetlen helyzetbe kerülünk, mert a kormány nem nyitotta meg a szükséges törvényi szakaszokat, ily módon nem tudunk módosító javaslatokkal érdemben operálni, és ez az alapvető gond a mi szempontunkból.

Már a Közbeszerzések Tanácsának a beszámolójánál is utaltam néhány szükségszerű módosításra, de ott sem lehetett törvénybe foglalni a javaslatunkat. Most ismét arra teszek kísérletet, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra, hogy mely pontokon lehetne - túl azon, amit most megfogalmazott a törvénycsomagban - módosító indítványokat érvényesíteni.

Az egyik ilyen terület, hogy a jelenleg hatályos törvény megítélésem szerint, annak egyes rendelkezései nem felelnek meg a nagy volumenű gazdasági folyamatokkal jellemzett projektek megvalósításának. A jelenleg hatályos törvény nem számol a nagy, szerteágazó, időben elhúzódó, nem tipikus, egyedi jellemzőkkel rendelkező, így számos kockázati elemet tartalmazó projektekkel kapcsolatos beszerzési eljárásokra jellemző úgynevezett keretszerződéses technikákkal. A keretszerződések kérdésköre már az Országimázs Központ pályázatainál szóba került, most nem akarok erről részletesen tárgyalni, csak jelzem, hogy mindenképpen szükséges ezt a beszerzési formát sokkal jobban körülírni, alapvetően szabályozni. Megítélésem szerint, ha már egyszer a keretszerződésekre lehetőséget biztosít a közbeszerzési törvény, akkor mindenképpen biztosítani kell, hogy az eljárásban közölt adatok és a tényleges adatok összevetésre kerüljenek, a nyilvánosság előtt megjelenjenek, és ezeket kötelezően meg kelljen jelentetni. Tehát legyen egy összehasonlítás, mert a keretszerződésnek jelen pillanatban csak a kezdőpontját látjuk, és nem látjuk azt, hogy a keretszerződés végül hogyan teljesül.

A döntőbizottságot most is szeretném szóba hozni, hiszen három héttel ezelőtt a döntőbizottsággal kapcsolatos észrevételeimet már megtettem. Csak jelzem, hogy akkor, amikor 1995-ben megalkottuk a közbeszerzésekről szóló törvényt, akkor is meglehetősen nagy vita bontakozott ki - mondhatom azt, hogy még az akkori kormánypártok között is - a döntőbizottsággal kapcsolatban. A Közbeszerzések Tanácsának elnöke három héttel ezelőtt itt értetlenségét fejezte ki a tekintetben, hogy én ezt most miért hoztam szóba. Egyrészt gyökerei vannak annak, hogy a döntőbizottság vajon a legmegfelelőbben látja-e el a szerepét. Nyilván nem a döntőbizottság kritikáját akarom megfogalmazni, hanem az intézményes, funkcionális szerepéről kell nekünk gondolkodni, azok után, hogy '95-ben létrehoztuk a döntőbizottságot.

Mindenképpen le kell szögezni, hogy szükség van a közbeszerzési eljárások feletti jogi kontrollra. Ezt eddig sem vitattuk, sem '95-ben - sőt, mi alkottuk meg -, és most sem akarom ezt megkérdőjelezni. De azon mindenképpen gondolkodni kell, hogy hogyan lehet még kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá, gyorsabbá tenni ennek a bizonyos jogi kontrollnak a működését.

Egy másik kérdéskört szeretnék szóba hozni: a jelenlegi szabályozásnál a kirívóan alacsony ellenszolgáltatásra rá lehet kérdezni, az ajánlatkérő rákérdezhet arra, hogy miért ilyen kirívóan alacsony áron tesznek adott esetben, mondjuk, dömpingár érvényesítésénél ajánlatot. Ezt a kérdéskört is érdemes lenne újragondolni, hiszen csak a rákérdezés lehetősége biztosított, de aztán semmiféle szankció érvényesítésére később már nincsen lehetőség.

Tisztelt Ház! Számos ponton lenne még javaslatom a közbeszerzési törvény módosításához, tehát még egyszer jelzem, hogy az az alapvető gond, hogy nincsen megnyitva a jelenleg hatályos törvény, tehát nem lehet módosítással csatlakozni olyan szakaszokhoz, amelyeknek a megváltoztatásáról a kormányzat nem gondolkodott.

Még egy gondolatig megállnék azért még a közbeszerzési törvénynél, hiszen egy nagyon lényeges mozzanatot kell látnunk. A kormány több ponton módosítja vagy módosítani kívánja a közbeszerzési törvényt. Szalay Gábor SZDSZ-es képviselőtársam is utalt arra, hogy egy kiskaput viszont nem zár le ez a törvénymódosítás sem, amin szépen besétált a kormány az elmúlt időszakban. Ezt továbbra is nyitva hagyja saját magának (Lenártek András: Törvényszerű.) a szerint a bizonyos 1/d szerint. Persze, most lehet azt mondani, hogy törvényesen nem ír ki közbeszerzési eljárást az autópályára, lehet ezt mondani. Lehet azt mondani, hogy az informatikai rendszerek kialakításánál, például a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnál nem ír ki közbeszerzési eljárást, meg lehet magyarázni; persze, lehet azt mondani, bizonygatni, hogy teljesen törvényesen jár el a kormány. De akkor el lehet jutni oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egész egy korrupciógyanús ügyletté válik, ahol "hazardőr alvállalkozók és átpasszolt munkák" lesznek a jellemzői ennek a folyamatnak. Erről egyébként most már egyre világosabban ír a sajtó, egyre jobban lehet látni, hogy mit eredményez az, hogyha a kormány megkerüli a közbeszerzési eljárást, megkerüli a pályáztatást, és tulajdonképpen kialakít egy olyan rendszert, amelyet az működtet, hogy a kapcsolati rendszereket valamilyen módon meg kell vásárolni. Ennek az az eredménye, hogy lesz egy hosszú alvállalkozói láncolat, amiről a fővállalkozó már nem tud, lesznek úgynevezett szatellitcégek beépítve, amelyeken keresztül - nem lehet tudni, hogy milyen módon - áramlik a pénz. Tehát egy nagyon bonyolult szervezeti struktúra valósul meg, ami nem valósulhatna meg akkor, hogyha a kormány közbeszerzési eljárás keretében választja ki az arra legmegfelelőbb vállalkozót, és ha a közbeszerzési eljárás keretében a vállalkozónak nyíltan meg kell jelölnie azt, hogy kivel akarja megcsinálni azt a projektet, akkor nem fordulhatna elő az, hogy az alvállalkozói láncolatban legalul már olyan mérhetetlen alacsony áron kényszerülnek alvállalkozók a munkavégzésre, hogy azt csak valamilyen feketemódon tudják elvégezni.

Tisztelt Ház! Befejezve a közbeszerzési törvény módosításával kapcsolatos észrevételeimet, egy törvénymódosításról szeretnék még szólni, ez a koncessziós törvény módosítása. Akárhogy olvasom az indokolást, államtitkár úr, nem derül ki, miért gondolják azt, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszer kiépítését, működtetését koncesszióba kellene adni. Nem tudni, hogy mi a szándék. Ha megnézzük, akkor az autópálya-építéseknél a kormányzat, a kormánypárti képviselők folyamatosan Schamschula úr, egykori miniszter eljárását sérelmezik, amikor is kiadta koncesszióba az autópálya-építést, és nem tud szabadulni ettől a tehertől sem a mostani kormányzat, és nem tudott szabadulni az előző kormányzat sem.

(15.40)

Most egy egészen más természetű dologról van szó. Az elektronikus közbeszerzési rendszer kiépítése egy teljesen más műfaj az én felfogásom szerint, mint az autópálya: viszonylag gyorsan elavulnak a rendszer elemei. Nem tudom, mi a kormány mögöttes szándéka. Jó lenne, államtitkár úr, ha e tekintetben akár itt az általános vita keretén belül, akár (Tállai András: Nincs mögöttes szándék!) - ahogy azt egyébként a bizottsági ülés vitája után megtették, hogy írásban tájékoztattak bennünket - írásban megtennék, hogy tájékoztatnak bennünket, és világossá tennék, mi a szándékuk az elektronikus közbeszerzési rendszer kiépítésével.

Még egyszer szeretném megerősíteni, amit a délelőtti vitában a szocialista képviselők nagyon egyértelművé tettek: látszólag sok kedvezményt foglal magába ez a törvénymódosító javaslat... (Tállai András: Valójában is!) Valójában, államtitkár úr, az a helyzet, amit Lenártek képviselő úr mondott, azt mondta: ezek nem olyan súlyú kedvezmények, amelyeknek különösebb költségvetési vonzata lenne, merthogy ezért nem kell átírni a hatályos költségvetést. Ha pedig ez így van, akkor ezt így is kell kezelni. Akkor azért, hogy a választási kampányban önök ezzel a csomaggal hatásosabban tudjanak érvelni, nem szabad felnagyítani ennek a csomagnak a nagyságrendjét, a hatását. Ezt a helyén kell kezelni.

Számos eleme általunk is támogatható lenne, ha szét lenne szedve darabokra a törvény. Nincs szétszedve, ezért azokra az elemekre, amelyekről itt a délelőtt folyamán, aztán délután is beszéltünk, egyszerűen csak nemmel lehet válaszolni, szavazni, és ennek olyan törvénymódosítások is áldozatul esnek, amelyeket a Szocialista Párt adott esetben jó szívvel tudna támogatni. Az az önök felelőssége, hogy nem teszik lehetővé azt, hogy itt a Házban egyértelműen ki tudjuk fejezni a szándékunkat, véleményünket, értékrendünket a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, mert a csomagban történő tárgyalásnak az a következménye, hogy ha adott esetben van néhány olyan törvény, amelyet mi nem tudunk jó szívvel támogatni, akkor az egész törvénycsomagra nemet kell mondanunk.

Önmagában persze már az is, hogy 19 törvényről így tárgyaltatják az Országgyűlést - mert így voltak hajlandók behozni -, elégséges lenne ahhoz, hogy ne támogassuk, de persze mi nem formai okok miatt utasítjuk el ezt a törvényjavaslatot; ma nagyon világosan kifejtettük az álláspontunkat a tekintetben, hogy összességében miért nem tudjuk támogatni ezt az úgynevezett salátatörvényt, de volt, aki zagyvaléknak nevezte, hogy csúnya szóval illessük... (Pásztohy András: Katyvasz!) Vagy katyvasznak, bocsánat, nem zagyvaléknak, katyvasznak nevezték (Tállai András: Gratulálok!); nem sokkal szebb, de szerintem jól kifejezi azt, amit a kormány összehozott ebben a T/5001. számú törvényjavaslatban.

Tisztelt elnök asszony, köszönöm szépen a türelmét. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)