Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sokszor rácsodálkozik az ember azokra a történésekre, amelyek a Parlament falai között zajlanak. Valójában miért is kezdem ezzel a mondandómat? Azért, mert belegondolok abba az időszakba, ami a 2014-es választások előtt jellemezte a Fidesz viselkedését ebben a konkrét ügyben, nem úgy komplexitásában a választójogi törvényt érintően, hanem ebben a konkrét ügyben, ami a biznisz­párto­kat érintette.

A bizniszpártoknak most az ellehetetlenítéséről beszélnek, akkor meg éppen a hallgatólagosságukkal, nem cselekvésükkel azt fejezték ki és azt erősítették, hogy a bizniszpártok sokasága jelent meg és torzította a rendszert, illetve költségvetési forrásokat emésztett fel, nem is keveset, nem is keveset: 3500 millió forintot. 3500 millió forintot! Ezt a pénzt egészen más felületeken is fel lehetett volna használni.

Hozzá kell tennem azt is, hogy azt az érvrendszert, amivel önök jönnek, hogy kell egyfajta komolysági küszöb, vagy Répássy képviselőtársam, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy egyfajta kockázati tényező beépítése szükségszerű, értem, még azt is mondom, hogy logikusnak tartom ilyen értelemben. Csak azt nem értem, hogy négy évvel ezelőtt ugyanebben a kérdésben, amikor az ellenzék egyöntetűen álláspontot rögzített, és valójában azért folytatott küzdelmet, hogy ne következzen be mindaz, ami előreláthatóan bemérhető volt, hogy be fog következni, akkor önök hol voltak, akkor önök mit csináltak, akkor önök miért nem szólaltak meg ezekben a kérdésekben, akkor önöknek miért nem volt álláspontjuk, miért nem viszonyultak, vagy inkább azt mondom, miért úgy viszonyultak, ahogy viszonyultak, hogy hagyták, hogy kialakuljanak ezek a torz helyzetek, a bizniszpártok sokasága hívódjon életre, hogy legyen olyan párt, amely országos viszonylatban ‑ országos viszonylatban! ‑ 2 ezer szavazat megszerzése mellett 200 millió forintos nagyságrendet tud a közpénzekből elvinni. Magyarra fordítva: egy szavazat százezer forintos nagyságrendű pénzkivitelt jelentett a költségvetésből, a közös kasszából.

Nem érzik azt, hogy e tekintetben önöknek óriási felelősségük van? Nem érzik azt, hogy a politikai szándékaik, az akkori per pillanat érdekeik vagy vélt érdekeik szerinti ekképpeni döntés, akképpeni döntés, ami akkor kialakult e vonatkozásban, gyakorlatilag felelősséggel terheli önöket? És ez az ébredés úgy négy év után, azt gondolom, dicséretet semmiképpen nem érdemel. Tehát nem tudom azt mondani, hogy de jó, hogy a Fidesz ma már úgy gondolja, hogy… Azt tudom csak mondani, hogy mindaz, amit négy évvel ezelőtt az ellenzéki oldalon a különböző politikai erők mondtak, sajnálatos módon beigazolódott, aszerint folytak le a választások, és aszerint fosztották ki, nyugodt lelkülettel mondhatom, a költségvetést, olyan értelemben, hogy 3500 millió forintot kivittek a költségvetésből. Most pedig azt mondják, hogy egy pártlistán visszafizetési kötelezettséget határoznak meg kampánytámogatás címszó alapján elért pénzekből, ha a fél százalékot nem érte el a listán ez a párttámogatottság.

(15.00)

Az előbbiekben Kónya képviselőtársam arról is beszélt, hogy a vezető testületek tagjainak egyetemleges felelőssége fogalmazódik meg ebben a kérdéskörben és lehet, hogy nemcsak ennek kellene megfogalmazódnia, hanem bírósági bejegyzéseken alapuló felelősségvállalást is érdemes lenne számításba venni, hogy ne lehessen megint újabb olyan kerülőutakat találni, amelyek gyakorlatilag torz helyzeteket hívnak életre.

Értem azt a szándékot is, ami arról szól, hogy majd a választásokat követően az Állami Számvevőszék egy éven belüli vizsgálatokat folytat le e tekintetben, mármint azt vizsgálja, hogy mi történt, az ellenőrzések után a támogatások felhasználása hogyan történt meg. Rendben van, ezzel nekem különösebb bajom nincs. Amivel nekem alapvetően bajaim vannak, az a következő. A legalapvetőbb az, hogy a választójogi törvénynek nem egy komplex módosítására kerítünk sort. A legalapvetőbb az, hogy most csak egy morzsát csípünk ki vagy csípnek ki ebből a történetből, és nem komplexitásában akarják ezt a kérdést kezelni. Gondoljanak csak a külföldön tartózkodó, Magyarországról elüldözöttek körére, akik magyar lakcímmel bírnak, és Európán kívül, de többségében Európa különböző országaiban végeznek munkatevékenységet a saját és családjuk megélhetéséért.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Gondoljanak bele abba a helyzetbe, hogy ezek az emberek ma hogyan, miként, milyen formában szavazhatnak. Tudják, teljesen világos önök számára, hogy a nagykövetségeken történő szavazási lehetőségek gyakorlatilag korlátok közé szorítják az embereket. Nem véletlen, amit Bárándy képviselőtársam vezérszónokként elmondott: gyakorlatilag egy több mint 500 ezres szavazási lehetőséggel bíró körből nem volt 30 ezer sem azoknak a száma, akik gyakorlatilag a voksukat érvényesítették, leadták a szavazatukat; 5 százalékos mértékű részarányt képvisel az egészen belül. Nem véletlen, mert adott esetben 300 kilométert kellett volna utazniuk az adott országban ahhoz, hogy a szavazataikat leadják, vagy Magyarországra kellett volna hazautazniuk, ha mondjuk, a repülési költséget akkor a kormány megfinanszírozta volna, lehet, hogy nagyobb lett volna a szavazási hajlandóság. De nem akarok nonszensz kategóriákat felállítani. Azt mondom, hogy egyszerűen csak annyit kellett volna biztosítani, amit egyébként a külhoni magyar állampolgárok számára biztosítottak, az pedig a levélben történő szavazás lehetősége.

Persze, azt a torzót, ami a külhoni szavazásoknál fennáll ma is a regisztráció vonatkozásában, hogy adott esetben holt lelkek is szavazhatnak, ezt meg nem kívánják likvidálni, nem kívánják megváltoztatni, nem kívánják kitörölni a rendszerből. Magyarul, azt akarom mondani, hogy a célszerűségét annak a gondolkodásnak, amit önök most elővettek, még azt is mondhatom, hogy értem. Ha nagyon azonosulni akarok az önök elképzelésével, még azt is mondhatnám, hogy üdvözlöm azt, hogy valamit, egy morzsát ebből az egészből, mármint a komplex választójogi törvényt érintő módosításból most kicsípnek, de azt akarom a mondat végén mondani, hogy tisztelt képviselőtársaim, ez félelmetesen kevés. Sokkal több mindenről kellene hogy szóljon ez a kezdeményezés ma. Sokkal több mindenről! Nem csak a biz­nisz­pártokról, nem csak arról a felelősségről szól a történet, amit önök négy évvel ezelőtt elkövettek ezzel az országgal, a közpénzek felhasználásával szemben. Nem, sokkal többről szól ez a történet.

Szól ez a történet arról is, hogy abszolút torz ma a választási rendszerünk. Szó esett talán egy-két gondolat erejéig a győzteskompenzáció kérdéséről. De gondoljanak csak bele, hogy a listán megszerezhető mandátumok tekintetében milyen torzítást jelentett ez az önök számára, az önök javára. Nem a hatalommal való visszaélés ez, amit önök életre hívtak e tekintetben? Az, hogy 5-6-7 mandátummal többet szereztek a listán, mint amit az ellenzék szerezhetett volna, ezeket önök rabolták el ilyen szabályozási keretek megvalósításával.

Vagy gondoljanak bele abba, hogy milyen algoritmusok mentén haladva alakították ki az egyes választókörzetek határait. Ha nem az országgyűlési választási határokról beszélnék csak, hanem picit túlterjeszkedve az önkormányzatira áttérnék például, ott ismerek olyan példát, ahol egy tízemeletes bérház különböző lépcsőházai különböző választókerületekben helyezkednek el. Abnormális ez a folyamat, csakis az önök politikai érdekeit szem előtt tartó. Nem kellene végiggondolni az arányosság elve szerint, hogy hogyan kell ennek működnie? Vagy a második forduló eltörlése mit is hoz, mit is jelent?

Abban már nem is akarok elmélyedni, ami a média- vagy a hirdetési felületeken zajlik a választás előtti hónapokban. De teljesen igaza van képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy nemcsak a választási időszakokban, hanem a ciklus teljes egészében önök uralják, uralni kívánják a média szinte minden felületét. Ezzel is azt a helyzetet kívánják megteremteni, hogy szinte ne is lehessen másfajta vélekedést, véleményt megismerni az országban, mint ami az önöké. Nem gondolják, hogy ez kőkeményen a hatalommal való visszaélést jelenti?

A lényeg tehát az, hogy sokkal inkább célszerű lenne ma a Parlament falai között azt tárgyalni, vagy már célszerű lett volna a korábbi időszakban, ami a komplex választójogi törvény módosításával lenne kapcsolatos; pontosan azért, hogy azokat az ellentmondásosságokat, azokat a torzókat ki lehessen gyomlálni, pontosan azért, hogy az arányosságot biztosítani lehessen, pontosan azért, hogy a választói akarat függvényében a voksok leadásának figyelembevételével szülessen meg egy végkifejlet, egy végeredmény a parlamenti patkóban, magyarul: az arányosság köszönjön vissza.

A helyzet az, hogy e tekintetben, mármint a választójogi törvénnyel kapcsolatosan a Közös Ország Mozgalommal való együttgondolkodásunk kapcsán sokkal szélesebb körben nyitottuk a gondolkodás kapuit. Egy részleteleme e vonatkozásban illeszthető ahhoz a mai törvénymódosítási javaslathoz, amely a Ház előtt van. Ez az önök által meghatározott 0,5 százalékos mértékű nagyságrendhez illeszkedik, amely tekintetében ennek a közös együttgondolkodásnak az eredménye az 1 százalékos mértékű küszöb meghatározása. Ezt a módosítást, mint Bárándy Gergely vezérszónokunk elmondta, a Magyar Szocialista Párt be fogja nyújtani, és érdeklődéssel, kíváncsian várjuk a viszonyulásukat. De még egyszer hangsúlyozom, nekem önmagában ennek a kérdésnek a rendezése, a bizniszpártok ellehetetlenítése, a komolysági küszöb bevezetése vagy épp a Répássy képviselőtársam által említett kockázati helyzetnek az életre hívása kevés. Az kevés! Itt a komplex megoldás, a teljes körű áttekintés, a torz választási törvény normális mederbe történő terelése lenne az, ami megfelelő és jó megoldást jelenthetne.

Völner államtitkár úr, amikor a választás biztonságáról beszélt, egy összetett gondolatot mondott viszonyulásként, ha jól emlékszem (Dr. Völner Pál: Tisztaságáról!) Parancsol? (Dr. Völner Pál: Tisztaság!) Igen, a választás biztonságáról beszélt. Azt gondolom, hogy ennek van létjogosultsága. Csak ahhoz, hogy mindez, a választás biztonságának megerősödése kialakulhasson, tényleg nem egy-egy elem kiragadásával, hanem a komplex áttekintéssel és a szükségszerű, sokelemű módosítással lehetne révbe érni, olyan helyzetet teremteni, ami tényleg szolgálná az arányosság kérdéskörét.

Összességében tehát azt szeretném mondani, hogy ez a törvénymódosítási javaslat az én számomra kevés, még akkor is, ha célszerűnek tekintem, sokkal inkább az lenne a jó, ha a komplex választójogi törvény módosítására kerített volna sort a parlament. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(15.10)