Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Az ombudsman asszony beszámolója ugyan csak az elmúlt esztendőben végzett munkát érinti, de mindannyian tudjuk - és erről beszéltek a vezérszónokok is -, hogy letelt az első hatéves ciklus, ezért itt most többről van szó, mert akarva-akaratlanul értékeljük a jogintézmény hat évét.

Amikor kialakult, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának mint alkotmányos rendünk fiatal jogintézményének jövőbeni sorsa és működésének hatékonysága alapvetően attól függött, hogy az első években milyen eredménnyel sikerült elfogadtatnia magát más állami szervekkel, miként szerveződött meg a munkához szükséges hivatali tevékenység, mennyire vált ismertté létezése és működése az állampolgárok között, mennyire sikerült hitelesen megjeleníteni azt a törvényben rögzített alapvető célt, hogy a felhatalmazás keretei között védeni fogja az állampolgárok jogait.

Az országgyűlési biztos asszony minden bizonnyal átérezte annak felelősségét, hogy a jövő országgyűlési biztosai számára mindig viszonyítási alapot fog jelenteni. Hogy ilyen irányú felelősségének tudatában volt és hogy az elvárásokat sikerült teljesítenie, annak az én megítélésem szerint a legfőbb bizonyítéka, hogy egyre többen bíznak abban: hathatós védelmet tud nyújtani jogaik sérelme esetén, továbbá az is, hogy az érintett szervek ajánlásainak döntő többségét elfogadták.

A törvény szerint az országgyűlési biztos kizárólag nekünk, a parlamentnek felelős. Ez egyszerre jelent számára védelmet és felelősséget, felelősséget azért, mert az évenként benyújtott jelentések újabb és újabb adalékokat jelentenek ahhoz, hogy mi, a törvényhozás tagjai újra és újra szembesüljünk saját felelősségünkkel, hogy tudatosuljon bennünk a meghozott törvényekért való felelősség, és legfőképpen az, hogy az általunk elfogadott törvények alkalmasak-e az emberek életkörülményeinek alakítására, alkalmasak-e a kitűzött cél elérésére, vagyis a mindennapokban történő alkalmazásra.

Számomra az egyik legfőbb tanulság, amelyet az országgyűlési biztos asszony jelentéséből leszűrtem, az, hogy messze nem elegendő az állampolgári jogokat törvényekben szépen megfogalmazni és deklarálni, gondoskodnunk kell azokról a feltételekről is, amelyek annak biztosítására hivatottak, hogy a jogalkalmazás során az állampolgári jogok sérülésmentesen érvényesülhessenek, ne fordulhasson elő, hogy az adminisztráció az emberek számára útvesztőként jelenik meg.

(12.40)

Mert nem elég deklarálni, hogy a gyermeket anyagi, szociális ok miatt nem szabad kiemelni a családból. Gondoskodni kell átmeneti szállásokról, hogy a kilakoltatás fiatal áldozatainak ne legyen végzetszerű osztályrészük az állami gondozás.

Nem elég büszkének lenni az egészségügyi törvény betegjogi fejezetére, oda kell figyelni a betegjogi képviselők munkafeltételeire, hogy ne legyenek ezek az emberek az ÁNTSZ kiszolgáltatottjai. Nem elég az időskori járadék intézményét bevezetni a nyugdíjra nem jogosult idős emberek biztonságának szerény mértékű megalapozása céljából, arra is figyelni kell, hogy a kedvezményezettek valóban hozzájuthassanak a járadékukhoz. Ezért, az ilyen feladatokra állítottuk az országgyűlési biztosokat - úgy is fogalmazhatnám: a parlament őrszemeként.

Meggyőződésem, hogy éberek és hatékonyak voltak az őrizők, és miközben egyre több állampolgár elismeri tevékenységük fontosságát, hasznosságát, az is határozott véleményem, hogy az országgyűlési biztos asszony biztos alapokra építette az ombudsmanok házát; olyan házat épített, amely akár több generáción átívelő időszakban is jól szolgálhatja a mindenkori országgyűlési biztosokat.

Azt gondolom, hogy az emberi jogi bizottság értékelő javaslatát a plenáris ülés is megfontolhatja, és érdemes lenne a tisztelt Háznak jegyzőkönyvben is kifejeznie elismerését az országgyűlési biztosi intézmény életrekeltéséért, illetve a hatékony működés alapjainak megteremtéséért. Úgy gondolom, hogy ennyivel tartozunk Gönczöl Katalin asszonynak, aki nem egyszerűen első volt az országgyűlési biztosok sorában: ő volt az, aki hitelességet és méltóságot adott hivatalának - akárhogyan is igyekezett az előbb egy képviselőcsoport felszólalója degradálni a munkáját.

Tisztelt Országgyűlés! A 2000. évi jelentés is bizonyítja, hogy az országgyűlési biztos különös empátiával viseltetett a gyermekek, az öregek, a betegek, a fogyatékosok, a hajléktalanok és a szociálisan megrendült családok ügyében, vagyis erőt nem kímélve vállalta azok jogainak védelmét is, akik a legkevésbé tudják azt saját erőből megtenni, és valljuk meg, akik képviselete egyáltalán nem mindig népszerű a társadalomban. Ezzel a legfőbb cél eléréséhez került közel, nevezetesen ahhoz, hogy az elesettek védelmének szószólója legyen az országgyűlési biztos.

Volt alkalmam, hölgyeim és uraim, különböző minőségben az elmúlt években belenézni az országgyűlési biztos asszony által tartott tükörbe. Nem állítom, hogy mindig kellemes volt szembesülni a hibáinkkal, de sohasem kételkedtem az országgyűlési biztos asszony jóhiszeműségében, illetve abban, hogy a hibás működési elemek kiiktatása a cél, nem pedig a pellengérre állítás. Az időm kevés ahhoz, hogy felsoroljam az elfogadott ajánlásokat, azt, hogy milyen szerteágazó problémák megoldásához járult hozzá.

Múlhatatlan szerepe volt és van az országgyűlési biztos asszonynak az állampolgári jogokról alkotott véleményünk és szemléletünk formálásában. Mára megtanultuk, hogy ha visszásságról beszél szűkebb vagy tágabb körben, arra érdemes figyelni, mert nem a visszásság fontos számára, hanem az, hogy ennek okán állampolgárok jogai sérülnek. És ez akkor is igaz, tisztelt képviselőtársaim, ha nem minden csatából került ki győztesen; sokszor úgy lett vesztes, hogy senki sem vonta kétségbe igazát.

Mindnyájunk számára fontos alkotmányossági figyelmeztető az általa kezdeményezett alkotmánybírósági határozat, amelynek során kimondatott, hogy a lakhatáshoz való jog nem vezethető le a hatályos alkotmányból; jóllehet, például Lengyelországban hasonló ügyben az Alkotmánybíróság más következtetésre jutott. De meggyőződésem, hogy nekünk, képviselőknek el kell gondolkodnunk ezen, el kell gondolkodni azon, hogy alkotmányunkat tökéletesíteni szükséges, hogy ne értelmezés, hanem konkrét rendelkezés adjon eligazítást ahhoz, hogy minden embertársunknak joga van az emberhez méltó hajlékhoz.

A biztos asszony tehát ezt a jogi csatát nem nyerte meg, de biztos vagyok abban, hogy érvelése elindít egy közös gondolkodást. Mert azt hiszem, hogy munkájának az a lényege, hogy közösen gondolkodjunk és cselekedjünk alkotmányos rendünk tökéletesítésében.

Tisztelt Országgyűlés! A mai általános vitának, a zömmel joggal méltató hozzászólásoknak van egyfajta búcsúzkodó hangulata, hiszen az ombudsman mandátuma rövidesen lejár. Azt ajánlom, hogy ezt a hat évet tekintsük egy jogintézmény élete első, fiatal szakaszának, amelyben az ombudsman asszonynak és munkatársainak óriási szerepük van abban, hogy szívós, konok és következetes tevékenységgel bizonyították: hosszú távon sem kérdőjelezhető meg a szerepkörük az alapjogokat sértő visszásságok feltárásában. Erre még érett demokráciában is kockázatos lenne gondolni, hát még sérülékeny és sok kihívással terhelt politikai berendezkedés esetén.

Ezért sok sikeres hat esztendőt kívánok az ombudsmani intézménynek és azt, hogy Gönczöl professzor asszony még sokáig tartsa vigyázó tekintetét az állampolgári jogokon.

Köszönöm. (Taps.)