Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita vége felé megállapítható, hogy a vita a módosító javaslatok következtében is két dolog körül forog: időszakokon vitatkozunk és időpontokon vitatkozunk. Én mindazon képviselőtársaimmal egyetértek, akik szeretnék az időszakokat ebből a törvényből kiemelni. Eljutottam odáig, hogy nem szükséges odaírnunk Szent István neve után, hogy ezeréves államalapítása, mert remélem, hogy ez a törvény még 2002-ben is működni fog, és nem kell azért majd módosítani, mert akkor már 1002 éves az államalapítás Szent István részéről.

Ugyanis én azt pártfogolom - és itt egyetértek Mécs képviselő úrral és Balczó úrral is -, hogy a magyar hősök tekintetében az időszakot terjesszük ki igen tágra. Terjesszük ki, ne kelljen vitatkozni - mint azt korábban említettem - a kettős honfoglalás problémáján, és ne kelljen vitatkoznunk azon, hogy melyik időpontban volt több hős, nagyobb hős, kik adták drágábban az életüket a hazáért, és kiknek a sorsa kevésbé tragikus.

Ugyanis azzal nem értek egyet, hogy a hősiességet mindig csatához kötjük. Azt mondjuk, hogy valamely csatában meghalt, életét áldozta. Nem attól hős valaki, hogy akár egy győztes vagy akár egy vesztes csatában életét vesztette, hanem azért, mert azzal a biztos szándékkal és tudattal ment oda, hogy az életét ezekért a célokért feláldozza, ha kell. A hősök lehet, hogy csak az utolsó csatában haltak meg, de előtte már tíz csatát megvívtak, és az első csatában is hősök voltak. Számomra a legtragikusabb hős az a harcos, aki elsőként esik el a csatában, aki elöl megy, aki az első golyót kapja és először esik össze. Még észre sem vette, hogy csata van vagy háború van, és már meghalt. Ő a legtragikusabb hős számomra. Arról nem beszélve, hogy itt most keveset szóltunk az úgynevezett hétköznapi hősökről, de arra nem térek vissza, mert az az általános vitának volt a része; számomra ők ugyanolyan hősök.

Ezért kirekesztőnek tartom Mécs Imrével együtt Bauer képviselőtársam azon leegyszerűsítését, hogy minthogyha hősök csak a XIX. században teremtek volna, éppen ezért itt ez a márciusi javaslat azért helyes, mert Bauer képviselő úr történelemtudását felfrissítve fellapozta a történelemkönyvet, és megállapította, hogy a dicsőséges tavaszi hadjárat márciusban és áprilisban volt 1849-ben.

Semmi köze nincs a hősöknek - még egyszer mondom - a háborús szakaszokhoz, mert akkor eljuthatnánk oda, hogy van olyan történelmi kutatás, van olyan történelmi szemlélet, hogy Pákozdnál csata sem volt; ezt is több történész kutatja és ilyen állásponton van.

Tehát azt szeretném, hogyha nemcsak a XIX. századi hősiesség mintája sugározna ebből a törvényből, hanem a honfoglalás előtti, a Kárpát-medencébe történő bejövetel előtti; Búvár Kund legalább annyira hős lenne, mint Kovács J., akinek - mint tudjuk - a XII. kerületben, a Petényi úton található, gyakorlatilag ismeretlen katonaként a sírja.

Mécs Imrével nem most értünk itt egyet, és nemcsak azért értünk egyet, mert van alkalmunk néha történelmi levegőt szívni a szigligeti vár oldalában, ahol például a történelem folyamán csata soha nem folyt, úgyhogy ott nem lehetett csatában hősként elesni, viszont nem vitatja senki, hogy a szigligeti várat hősök birtokolták és hősök lakták, mint végvári hősök.

Azzal is egyetértek - az önkormányzati bizottságban már ezt is elmondtam -, hogy azt a dagályosnak tűnő szöveget emeljük ki a törvényjavaslatból, ami örökről és mindenkoriról szól. Nekem is rossz emlékeim vannak, a megbonthatatlan és örök szovjet-magyar barátságot említhetném; amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig ezek a nagyon rosszízű, történelemhamisító és önmaguknak is anakronisztikus kijelentések jutnak az eszembe.

Végezetül annyit szeretnék még önöknek elmondani, Göndör képviselő úrnak, hogy egyetértek vele, köszönöm, hogy baráti, családi dolgokról is tudunk a Házban beszélni. Csak én szeretném azt, hogy valamennyien együtt dolgoznánk mint apák azon, hogy Magyarországon minden héten gyereknap legyen, minden héten anyák napja legyen.

Az én családomban és az ismerőseim környékén ez általában így van, sőt minden héten nőnap is legyen ebben az országban, és emiatt nem értek azzal egyet, hogy ez az általunk javasolt időpont ütközne a gyereknappal, ugyanis ez a program kiterjesztendő, az ünnepnek pedig egy határozott idejének kell lenni.

Még egyszer arra kérem képviselőtársaimat, hogy olyan módosítókon vagy olyan csatlakozó vagy bizottsági módosító indítványokon dolgozzunk - és erre igenis, az önkormányzati bizottságban megvan a lehetőség -, hogy ez a konszenzus meglegyen, mert két képviselőtársunk - az egyikük igen kihangsúlyozta, hogy melyik párt nevében nyilatkozik - ultimátumként közölte, hogy csak akkor tudja elfogadni, ha ez az időpont ez és ez. Ez egyáltalán nem konszenzusra törekvés, és azt hiszem, az érvek meggyőzhetnék őket arról, hogy nem az időponton, az emléknap időpontján kell vitatkoznunk, hanem az intervallumban kell egyetérteni, azoknak a körével kell egyetértenünk, akiket mi hősöknek tartunk itthon is, külföldön is, bárhol a világon, és bármely időpontban, akkor is, amikor az a hős még élt, és halála után is természetesen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)