Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A formai feladatom az, hogy az emberi jogi bizottság határozati javaslatát a Háznak elfogadásra ajánljam. A valódi teendőm természetesen ennél sokkal nehezebb. Hadd bocsássam előre, Majtényi László utalt arra, hogy nem kíván testamentumot átnyújtani a Háznak; én pedig azt teszem hozzá, hogy dicsérni jöttem Caesart, nem temetni. Azt a dicséretet szeretném elmondani, amit az együttmunkálkodás három éve és az országgyűlési biztosok tevékenységének hat éve megalapozott.

Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy a rendszerváltás hagyományok nélküli jogintézményei közül az országgyűlési biztosi jogintézmény nőtt be leggyorsabban a magyar joggyakorlatba, az állampolgári köztudatba. Történt ez olyan körülmények között, amikor átalakulóban volt az egész jogrendünk, hiszen az 1990-ben elfogadott alkotmány formailag ugyan nem új, de tartalmában természetesen új helyzetet teremtett, és tudjuk azt is, hogy egy folyamatban vált konkréttá. Szoktunk beszélni arról a látens alkotmányozásról, amelyik az Alkotmánybíróság mögöttes tevékenységében megvalósult.

(10.40)

Átalakulóban volt közben a jogrendünk, amelyben egymás mellett él a régi és az új, néha egymással kollízióban, olykor egymást kizáró módon, és egy olyan világot teremtettünk magunknak, ahol a törvényhozó tevékenységének a selejtje is adott munkát az országgyűlési biztosoknak, és jelentett gyakran szinte megoldhatatlan nehézséget a jogalkalmazóknak és a jogkövetésre törekvő állampolgároknak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ez évi jelentésében tovább él egy drámai feszültség magva. A drámai feszültséget ugyanis az adja, hogy a társadalomban nem egyenlő esélyű felek élnek együtt, és ez testet ölt különböző konfliktusokban; olyanokban, amelyekre az állampolgári jogok biztosának rátekintése és vizsgálati lehetősége van, és olyanokban is, amelyekre nem, hiszen az állampolgár és a hatóság konfliktusait vizsgálhatja, de az állampolgár és az egyre kegyetlenebbé váló piac konfliktusaiban már nincs illetékessége, erre csak az adatvédelmi biztosnak van lehetősége. Nagyon fontosnak tartom egyébként, hogy az állampolgári jogok biztosa megtalálja a lehetőséget arra, hogy a hatóság ablakán, kapuján át a piaci működésre is kitekintsen - talán lesz időm erről is egy mondatot mondani. Ebben a drámai konfliktusban a kiszolgáltatottságnak néha szívszorító bugyrai tárulnak fel.

A jelentésben számok és alkotmányos elvek szerepelnek. Számok, amelyekről a biztos asszony szóbeli bevezetőjében is tájékoztatást adott, és alkotmányos elvek, amelyek hétköznapi életünk megfogható valóságában talán csak most kezdenek számunkra igazán tartalommal feltöltődni: a jogbiztonság, a személyes szabadság, az emberi méltóság, az egészséghez való jog. Számok és emberi sorsok szerepelnek a jelentésben.

A jelentés 4. fejezete olyan szociológiai súlyú társadalmi körkép, amely a vizsgált panaszok társadalmi jellemzőinek feltárására is igényt formál. Ha ezekben, a számok mögött feltáruló emberi sorsokban felismerjük a mi való világunkat, akkor azt hiszem, megtaláltuk a jogintézmény legfőbb társadalmi funkcióját.

Tényleg nem tudok meghatottság nélkül gondolni azokra a példákra, amelyek az emberi méltóságért emelik fel a szavukat. Hiszen lehet-e emberi méltóságról beszélni akkor, amikor egy szociális otthon fürdőszobájában egymás melletti fürdőkádakban fürdetik a gondozottakat, és a kádakat még függöny sem választja el egymástól? Lehet-e jogbiztonságról beszélni akkor - biztos asszony ezt a szóbeli bevezetőjében is említette -, ha a szociális ellátást jelzálog-bejegyzési joghoz kötik? Lehet-e biztonságról beszélni akkor, ha az építkező, az egészséges ivóvízre vágyó állampolgár nem tudja érvényesíteni a jogait; vagy ha - milyen hétköznapi apróság! - nem viszik el a szilárd hulladékát, magyarul a szemetét, csak akkor, ha egy még meg nem adott szolgáltatásért fizet?

Ezek az esetek sajátos precedensek. Precedensek az országgyűlési biztos számára, aki soha nem az egyedi ügyben oszt igazságot, de továbbmegy és fölfedezi mögötte a működési diszfunkciókat, esetleg a jogi szabályozás hiányait vagy hibáit. Sajátos precedensek társadalompolitikai értelemben, mert hétköznapi kiszolgáltatottságunk példáit mutatják. Sajátos precedensek abban az értelemben is, hogy ha nincs intézkedés és nincs döntés, akkor is van tanulság mindannyiunk számára.

Az országgyűlési biztos jelentése egy közösségi tudatosodás sajátos folyamatát mutatja be, és azt hiszem, ennek az elmúlt hat évnek ez a legnagyobb jelentősége. Hiszen megtanulták az állampolgárok, hogy van egy jogintézmény, amelyik értük van, és talán az a tudat el fog egyszer jutni azokra a kistelepülésekre is, amelyekről a biztos asszony szólt. Egyre kezdeményezőbbek lettek maguk az országgyűlési biztosok, túlterheltségük és működési korlátaik ellenére. Hozzá kell tennünk, hogy személyes tekintélyük és társadalmi elfogadottságuk a partnerek fogadókészségét is javította.

A bizottsági ülésen szó volt arról, hogy persze működik az elhárítás és az elhallgatás a megszólítottak oldalán. Működik ez az elhárítás és elhallgatás a parlamenti mechanizmusban is. A hosszadalmas idézetet, amellyel miniszter asszony az Alkotmánybíróság döntését ismertette, egy picit ilyen elhárító mechanizmusnak kell hogy értelmezzem, hiszen az Alkotmánybíróság mondatai nem az országgyűlési biztosok gyakorlatáról szólnak, hanem egy törvényszöveg lehetséges ellentmondásaira hívják fel a figyelmet. Azt gondolom, mindig minden törvényhozónak kötelessége a lehető legfontosabb és legjobb szöveget létrehozni, de az országgyűlési biztosok gyakorlatában nincsen példa arra, hogy megpróbálnak a törvényhozó fölé emelkedni.

A parlament hárítása bizony konkrét példákban is megnyilvánul, hiszen nem lennének ismétlődő ajánlások, nem kaptuk volna sokszorosan ismétlődő módon azt a választ, hogy már készül az országgyűlési biztos ajánlására a törvényváltoztatási javaslat. Gondolok itt a párizsi békeszerződés szakállas történetére, de azért elég hosszú volt a harc a konzuli törvényért is.

Tisztelt Ház! A bizottság megtisztelő kötelességének tartotta, hogy a hat évre is visszatekintsen. Megállapította azt, hogy a jogintézmény eredményessége elválaszthatatlan azoknak a munkájától, akik az eredeti törvényt jogi és társadalmi tartalommal töltötték meg, szakmaiságukat, kezdeményező készségüket, tiszta szigorúságukat folyamatosan érzékeltük.

Bár szokatlan, de engedjék meg, hogy fölolvassam a bizottsági ülés jegyzőkönyvének azt a néhány mondatát, amelyben a bizottság jegyzőkönyvileg mondott köszönetet a biztosok tevékenységéért:

"Az országgyűlési biztosok tevékenységében most egy fontos szakaszhoz értünk. - írja a jegyzőkönyv. - Azzal indítottuk a mai munkánkat, hogy nem a mai ülés feladata, hogy ezt a valóban történelmi időszakot értékeljük. De mégis úgy gondolom, egyetlen pillanatra megállni és jegyzőkönyvben rögzíteni ennek az időszaknak az értékét feltétlenül dolgunk és kötelességünk.

Azt mondta ma Majtényi László, hogy a jogintézmény a harmadik Magyar Köztársaság műve. Némi elfogultsággal azt mondom, hogy a jogintézmények változásában talán az egyik legjelentősebb műve. Az egyik legjelentősebb új jogintézményt hozta létre a harmadik Magyar Köztársaság széles körű konszenzussal, és ezt a jogintézményt élettel azok a kiváló emberek töltötték meg, akikkel a mai ülésen találkoztunk. Mind a hárman példát mutattak személyes elkötelezettségből, tudásból, hozzáértésből és következetességből. És a személyes súlyuk, az a tisztelet, amelyet mi, parlamenti képviselők, az ország egész közvéleménye irántuk érez, tette lehetővé, hogy ez a jogintézmény most, több mint fél évtizeddel működésének kezdete után garanciája legyen az állampolgárok biztonságérzetének, annak, hogy eltűnhessenek néha diffúz, néha konkrét félelmek.

Végül az a nemzetközi elismertség, amely munkájukat övezi, nemcsak nekik személy szerint, hanem nekünk, ennek a kis országnak és az új demokráciának is dicséretet hozott."

A köszönő szavakat a bizottság egyhangúlag elfogadta.

Köszönöm figyelmüket, és az országgyűlési határozatot a plenáris ülésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.)