Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Biztos Urak és 17 Képviselőtársam! Kilenc óra óta itt ülök - sokan tettük ezt a 17 főből -, és azt hiszem, tanulságos számunkra ez a vita. Egyrészt a tanulság abban keresendő, hogy csak 17-en vagyunk itt pillanatnyilag.

A másik az, hogy sok olyan vélemény elhangzott, amit érdemes megszívlelni a jövőt illetően. Mielőtt a beszámolóról szólnék, szeretném megemlíteni azt, hogy a romákkal kapcsolatos problémák mellett azért vannak olyan gondok, és a gondok mellett vannak olyan eredmények, amelyeket érdemes a Házban is rögzíteni.

Anyák napján Létavértes városban egy roma osztályban vettem részt, ahol anyák napi ünnepséget tartottak. A roma gyerekek nagyon nagy átéléssel köszöntötték az ott lévő szüleiket, és az a hét roma gyerek, akik a verseket elmondták és a zenével is jó helyzetben voltak, felemelő érzést biztosítottak számomra és azok számára, akik ott voltak. Ez a fénye a dolognak.

Azonban árnyékok is vannak, és elsősorban jogosan az árnyékokról volt szó eddig. Ki kell indulnunk abból az alapvető tényezőből, hogy az Európai Unióba való belépés egyik feltétele az, hogy hazánkban ne legyenek etnikai feszültségek. A beszámoló megállapítja, hogy az 1994-ben létrejött kisebbségi önkormányzati rendszer helyett talán jobb lett volna a kisebbségi közösségeket az egyesülési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó civil szervezetként támogatni. Való igaz - és Balogh képviselőtársam is szólt az előbb erről -, hogy sok településen hiányzik a kisebbségi önkormányzati rendszer valódi tartalommal való kitöltése, és azok a feltételek, amelyek a rendszer működéséhez szükségesek.

Lényeges, hogy a kisebbségeknek van-e lehetőségük identitásuk megőrzésére és az ehhez feltétlenül szükséges intézmények fenntartására, de nemcsak fenntartására, hanem működtetésére is. A rendszerváltozás fényei mellett számos olyan árnyéka van a rendszerváltozásnak, ami elsősorban a romákat érintette. A munkanélküliség növekedése, az elszegényedés, a korábban meglévő biztonság csökkenése elsősorban őket sújtotta.

A beszámoló megállapítja, hogy 2000-ben a panaszok többsége - ha jól emlékszem, 60 százaléka - cigány származású emberektől keletkezett. Egyet lehet érteni azzal, hogy etnikai diszkriminációt tiltó törvényt kell a jövőben megalkotni. A cigányok halmozottan hátrányos helyzetüket a kisebbségi lét velejárójának tartják. Alapvető gond, hogy olyan iparágak kerültek válságba a rendszerváltás után, amelyek sok esetben elsősorban cigányokat alkalmaztak. Egymillió munkahely szűnt meg a rendszerváltáskor, a roma munkavállalók iskolai végzettségének hiánya, a szakképzettség alacsony foka nehéz helyzetbe hozta őket. A romák körében a munkanélküliségi ráta - ha jól emlékszem - hatszor vagy hétszer nagyobb, mint az átlagos munkanélküliségi ráta. De ennél a munkanélküliségi rátánál még többet mondana, hogyha a foglalkoztatási rátát elemeznénk, mert az aktívak körében a foglalkoztatási ráta sokkal pontosabban fejezi ki a különböző feszültségeket.

Jellemző a romák hátrányos megkülönböztetése a munkaviszony létesítése során. Jómagam és azt hiszem, képviselőtársaim is tapasztalták azt, hogy ezek igen létező gondok. Sokan szóltak már arról, hogy alapvető kérdés a romák oktatásának megszervezése, és én még fontosabbnak tartom - és ez a legnehezebb - a tanulásra való motiválásukat. Ez egy óriási kérdés. A közoktatási törvény lehetővé teszi, hogy nyolc szülő együttes kezdeményezésére meg kell szervezni a kisebbségi oktatást, az önkormányzatok azonban jogosan, egyrészt pénzszűke miatt akadályozhatják ezt, vagy arra hivatkoznak, hogy nemzetiségi pedagógushiány van a településen. Mind a két megállapítás igaz, amit a jelentés tartalmaz.

Az oktatás kérdése az információs társadalomban igen fontos. A fejlett országban létrejött a tudásiparú gazdaság. A tudás a gazdaság, a társadalom legfontosabb erőforrása lett. A hagyományos termelési tényezők másodlagossá váltak. Felhasználásuk hatékonyságát a tudástermelés határozza meg. Létrejött a minőség és a választék forradalma, a folyamatos tanulás igénye. Ehhez étvágyat kell kifejleszteni a romákban is, ez a legnehezebb probléma a következő évtizedekben a magyar társadalom számára.

Tudomásul kell vennünk, hogy ha hajót akarunk építeni, akkor a fa begyűjtéséhez nem összetrombitálni kell azokat, akiket fel akarunk használni a hajó megépítéséhez, hanem elsősorban a tenger iránti végtelen vágyat kell kialakítani bennük. A romáknál a tenger iránti végtelen vágyat, a tudás iránti végtelen vágyat kialakítani a legnehezebb feladata a magyar társadalomnak. Valóban sok a tennivaló ezen a területen.

(17.00)

Szeretnék még néhány szót szólni arról, amit a jelentés is tartalmaz, hogy sem az alap-, sem a középfokú oktatás nincs megoldva cigány nyelvből. A cigány kisebbségi oktatás programja csak a cigány népismereti anyagot írja elő kötelező elemként, de nem kötelező a cigányok nyelveinek tanítása. Számunkra, a nem romák számára is ajánlatos lenne, hogy a cigányok történelmét, kultúráját megismerjük. Furcsa helyzetben vagyunk mi, magyarok: próbáljuk a romákat megfelelő irányba vinni, holott nem ismerjük eléggé a történelmüket, a kultúrájukat, így a hozzájuk való közeledés is nagyon sok gondot jelent. Nem olyan régen a soproni egyetemistáknak tartottam előadást más témában, és a szünetben ők is felvetették azt, hogy csak úgy oldható meg a gond, ha a cigányság kultúráját, történelmét valóban alaposabban megismerjük.

Üdvözlöm, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosának irányításával elkezdték az egyenlő bánásmódról szóló javaslat kidolgozását. Ez egy olyan javaslat, amely nem lenne kötelező Kaltenbach úréknak, de mégis meglépik, mert csak így lehet valamilyen formában előrelépni ezen a területen.

Még egyszer mondom: az oktatás kérdésében meg kellene lépnünk valamit, de nemcsak beszélni kellene erről, hanem konkrét szociológiai elemzéseket kellene végezni. És még egyszer mondom: a romák kultúráját, történelmét nekünk, akik részben felelősek vagyunk értük, jobban meg kellene ismernünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)