Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint korábban egy kétpercesben már mondtam, ez egy igen nagy horderejű törvényi változtatás, különösen a rendszer tekintetében. Az általános vitában lehet, hogy túl részletesnek tűnik, de talán egyetlen mondatban mondjuk is el, hogy a szociális segélyezésnek ez a családi része hogyan is működne a továbbiakban.

Logikáját tekintve figyelembe veszi a szociológiának azt az egyébként nem új keletű fölismerését, hogy egy családban a háztartásban élő személyek száma nem egyenlő költségnövekedést jelent, így jelen esetben ebben a törvényben 1-nek veszi a családfenntartót, a házastársat 0,9-nek. Emlékeim szerint a házastársnál 1-ről szoktak indulni, és inkább a családfőt veszik egy magasabb szorzóval, de ez lényegtelen kérdés e tekintetben. 1-nek veszi a családfőt, 0,9-nek veszi a házas- vagy élettársat - én a továbbiakban csak házastársat fogok mondani mindig -, az első két gyermeket azonos nagysággal 0,8-nak veszi, és minden további gyermeket 0,7-es szorzóval. A létszámnak megfelelően összeszorozza, összeadja, ez alapján kijön egy szám, és ezzel a számmal osztja el a család egészének a jövedelmét.

Ha ez a jövedelem, ez az arányszám alatta van a mindenkori nyugdíjminimum 90 százalékának, akkor ez a család jogosult erre a szociális támogatásra. Viszont amikor támogatást kap az igénylő személye, akkor minden személyre figyelembe veszi ezt a támogatást, tehát ezzel az arányszámmal megszorozva, ha szó szerint fölolvassuk, a törvény azt mondja: a családi jövedelemhatár összege megegyezik a család fogyasztási egységeihez tartozó arányszámok összegének - ez az, amiről az előbb beszéltünk - és az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege 90 százalékának a szorzatával. Tehát ez a módszer gyakorlatilag az egész család jövedelmi helyzetét javítja.

Igen ám, de van egy nagy probléma; tegyük föl, hogy van egy család, amely egy kialakult élethelyzetben van: egyedül tartja el a gyermekeit, két gyermeke van neki, tegyük föl, hogy hölgyről van szó. Ebben az esetben 2,6-ra jön ki a szorzója; a jelenlegi nyugdíjminimumot figyelembe véve ez durván 55 500 forintot jelent ennek a családnak, ami egyébként egy nagyon alacsony összeg. Ez nettóban ennyit jelent ennek az édesanyának a két gyerekéhez. Igen ám, de ha elhelyezkedik a munkaerőpiacon, és jelentős részben csak minimálbéren tudnak elhelyezkedni, abban az esetben, bár a minimálbér szja-val nem adózik, de még így is magasabb a segély, mint a munkajövedelem összege.

Ha történetesen három gyerek van, akkor már ez az összeg jelentősen emelkedik. Akkor már nem ekkoráról beszélünk, akkor már 90 ezer forintot kap. És ha 90 ezer forintot kap, nettó 90 ezer forintos jövedelemhez mekkora bruttó munkajövedelem tartozik, képviselőtársaim? Az már nem a minimálbér, az már fölötte van a magyar átlagbérnek. Miért tetszenek azt mondani, miért tetszenek azt gondolni, hogy egy ilyen élethelyzetben lévő családban racionális döntés az, hogy miközben megkapok 90 ezer forintot, aminél - ha nagyon sikeres ember vagyok és, mondjuk, párom is lenne, akkor - sokkal jobban is élhetnék, de kapok 90 ezer forintot anélkül, hogy dolgoznék, és legalább otthon tudok lenni a három gyerekemmel - ez miért jó? Hol fog ez arra ösztönözni, hogy kiemelkedjenek abból a szegénységből, abból a csapdahelyzetből, amelyben vannak? Lehetséges, hogy esetleg abban lesznek érdekeltek, hogy még több gyereket szüljenek? Lehetséges, hogy ezzel a rendszerrel a gyerekek számának a növekedése fogja eltartani a szülőket, és nem kell dolgozniuk, és egy klasszikus szegénységi társadalmi csapdahelyzetet fogunk előállítani?

Kérem, fontolják meg, mert egyébként jó, ha a rendszert megnézzük, akkor elemeiben engem nagyon emlékeztet és nagyon hasonlít arra, amit negatív jövedelemadónak szoktak nevezni. Ahhoz ez egy nagyon hasonló rendszer. Gyakorlatilag az történik, hogy ha valaki egy bizonyos jövedelemhatár alá kerül, akkor amennyivel alákerült ennek a jövedelemnek, annyival támogatja őt az állam, és elérjük azt a szintet, hogy akármit csinál, ennél lejjebb már nem tud menni.

De ha ez egy adórendszerben van, akkor azt szeretném kérni, hogy a másik lábát is csináljuk meg. Akkor mi baj van a családi adózással? Mi baj van a családi típusú adórendszerrel? Akkor mi a baj a gyerekek után járó adókedvezménnyel, ami ennek egy egyszerű formája? Hát akkor fejlesszük tovább! Ne eltöröljük, fejlesszük tovább, és illesszük össze a két rendszert. Hát akkor menjünk ebbe az irányba! Úgyhogy arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fontolják meg, hogy valóban ez-e önmagában egyedül a megfelelő, és fontolják meg, hogy a garanciatörvényben támogassák a gyerekek után járó adókedvezményt, hiszen az önök logikája szerint ez belefér a rendszerbe, csak úgy tűnik, valamiért csak azoknál veszik figyelembe, akik nem tudnak adót fizetni, akik tudnak adót fizetni, azoknál nem.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)