Felszólalás adatai

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy hallottuk, az Alkotmánybíróság a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt és annak végrehajtási rendeletét az elmúlt héten megsemmisítette. Az ellenzéki pártok rögtön nyilatkoztak, örvendeztek, és emlékeztettek rá - és mintegy vádként fogalmazták meg -, hogy ezt a törvényt a Kisgazdapárt erőszakolta ki.

Így van, nem tagadjuk. Most is vállaljuk és helyesnek tartjuk felvetésünket, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat az üzletrészük ellenértékéhez hozzá kell juttatni. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok elsősorban azok az örökösök, akiknek szülei földjét, eszközeit sok esetben erőszak és fenyegetés kíséretében annak idején bevitték a szövetkezetekbe.

A Kisgazdapárt sikerének tekinthető, ha az elmúlt kormányciklusok mulasztása után a jelenlegi ciklusban rendeződni fog ez a kérdés. A polgári kormány nyilatkozott, s vállalta, hogy a tulajdonukkal eddig rendelkezni nem tudó külső üzletrész-tulajdonosok száz százalékon jutnak örökségükhöz. A polgári kormány eddig betartotta a szavát, betartotta ígéreteit, ezért most is bízhatnak benne az üzletrész-tulajdonosok.

Frakciónk képviselői a törvényjavaslat végleges formájának kialakítása során több egyeztetést tartottak a koalíciós frakció képviselőivel, elsősorban a Fidesszel. Az egyeztetés során felmerült az a megoldás is, hogy ha az üzletrészek jelenlegi értéke kevesebb, mint az eredeti nevesítés száz százaléka, akkor az állam pótolja ki a hiányzó részt. De ez végül költségvetési megfontolások miatt meghiúsult, és így született a szövetkezetek számára költségesebb megoldás.

Az Alkotmánybíróság határozatának ismeretében, amely kimondja: az Országgyűlés nem alkothat olyan szabályozást, amely a tényleges értéktől függetlenül az üzletrészek névértékének kifizetésére kötelezi a szövetkezeteket, vissza kell térni a nagyobb állami részvállalást jelentő módozathoz.

Az Alkotmánybíróság határozatát tudomásul kell vennünk, de azért hadd jegyezzem meg, hogy érdekesnek találom azon megállapítását, amely szerint sem a külső, sem a belső üzletrész nem képvisel vagyoni jogot. Akkor elméletileg kié most a szövetkezet? Elméletileg kérdezem, mert gyakorlatilag tudom, hogy sok szövetkezet már a volt téeszvezetők tulajdonában van. Persze ez nem minden téeszvezetőre vonatkozik, és nem is határozható meg jelenlegi pártállásuk - többségük azért nem kisgazda. (Derültség az MSZP soraiban.) Ettől függetlenül tény, hogy sok az olyan téeszelnök, aki a szocialista agrárnagyüzemek helyett a családi gazdaság híve lett, és a szövetkezeti vagyont családi vagyonná alakította át: a saját családja vagyonává. A tagok üzletrésze közben pedig elértéktelenedett.

A legtöbb politikai erő egyetért abban, hogy ezért az 1992. évi szövetkezeti törvény is felelős. Ha a kormány most közpénzből kárpótolja a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat, a szövetkezeti tagok és a nyugdíjasok is joggal mondhatják, hogy ők is igényt tartanak elértéktelenedett üzletrészük miatt a kárpótlásra. Az ország teherbíró képességének figyelembevételével a jövőben kezdeményezni szeretnénk az ő kárpótlásukat is.

A bankok tisztázatlan körülmények közötti konszolidálására eddig sok száz milliárd forintot fordítottak; ennek az összegnek, mondjuk, a 10 százalékát az üzletrész-tulajdonosok is megérdemlik, hiszen a magyar parasztságra hazánk mindig is számíthatott.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)