Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem állítom, hogy minden kérdésére felelni tudok. Nem állítom azt sem, hogy hazánk olyan tökéletesen működő jogállam volna, ahol az emberi jogokat soha semmilyen sérelem sem éri. Ilyen ország ugyanis a világon nincsen.

Állítom viszont, hogy az esetleg előforduló jogsértésekkel szemben az állam szervei mindenki által szabadon igénybe vehető, működő védelmet adnak. Hazánk bármelyik nyugat-európai országgal kiállja az összehasonlítást ezen a téren.

Állítom továbbá, hogy bárkivel, akit a jó szándék vagy akár csak az elfogulatlan érdeklődés vezet, szívesen beszélgetünk problémáinkról, sőt jó ötleteiket is szívesen megfogadjuk.

Meg kell azonban mondanom, egy szervezet részéről rövid időn belül két ilyen súlyos rágalom az én ízlésemnek egy kissé már sok. Az sem vigasztal igazán, hogy az Amnesty International mindkét esetben bocsánatot kérni kényszerült.

Az említett szervezet kínzásellenes nemzetközi kampányát teljes mértékben támogatjuk. A rágalmakat azonban eddig is és a jövőben is a leghatározottabban visszautasítjuk. Egy megrágalmazott állam bizonyára nem követheti az Arany János által magánemberek számára helyesnek tartott magatartást, amelyet nagy költőnk így szedett versbe: "Ha egy úri lócsiszárral/ Találkoztam s bevert sárral:/ Nem pöröltem, -/ Félre álltam, letöröltem."

Reagálnunk tehát nemcsak szabad, de egyenesen kötelező is. Ezt tettük, amikor ljubjanai nagykövetünk azonnal és határozottan tiltakozott az ügyben. Mától három napon át ugyanazon a négy szlovén tévécsatornán, ahol az előző hirdetés is megjelent, főműsoridőben fogják bemutatni azt a filmet, amelyet a magyar illetékesek készíttettek. Így kívánjuk ellensúlyozni és helyrehozni azt a kárt, amelyet a rágalmazó hirdetés a hazánkról alkotott kép rombolásával okozott.

Azt, hogy ezen túl további jogi lépések megtétele szükséges-e - mert hogy lehetséges, az egyértelmű -, nos, ezt mérlegelni kell. Úgy hiszem, a vétek magában hordja ez esetben büntetését is. Aligha tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy nemcsak Magyarországon, de Hollandiában és Szlovéniában is szép számmal akadnak olyanok, akik a jövőben bizony fenntartással fogadják az Amnesty International jelentéseit. Számomra mindenesetre jelzés értékű volt, hogy a hazánk terhére elkövetett második jogsértés után lemondott e szebb napokat is látott nemzetközi szervezet magyarországi vezetősége.

Ami a romakérdést illeti, abban a lényeget tekintve az Európai Bizottságot vezető Romano Prodi véleményét osztom.

A cigányság helyzete Magyarországot is érintő összeurópai probléma, amely - súlyossága miatt - hazánk uniós csatlakozásáig nem oldható meg. Az érintett államoknak és így nekünk is, és hadd tegyem hozzá, a cigányságnak önmagának is folyamatos és jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a helyzet javítására. Ezt tesszük akkor, amikor az előző kormány időszakához képest megháromszoroztuk a roma programokra fordított költségvetési pénzeket. Ennek köszönhető, hogy a cigány ösztöndíjasok számát éppenséggel megtízszereztük. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a cigányság felemelkedéséhez egyedül a tanuláson és a munkán át vezet az út.

Ha mindezeket az erőfeszítéseket számba vesszük, ha nyugodtak nem is lehetünk, de azért némi megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a legtöbb európai országhoz képest is és az előző kormányhoz képest is lényegesen többet tettünk a kérdés megoldására.

Hazánk jogállam, mindenkinek joga van akár idehaza, akár külföldön szabadon kinyilvánítani a véleményét, bírálatát közállapotainkról. Megint másoknak meg ahhoz van joguk, hogy az előbbiek véleményét értékeljék, bírálják, netán kedvezőtlenül minősítsék. Megint másoknak - így például nekem - meg arra is joguk van, hogy mindezen nyilatkozatokról meglegyen a véleményük, és azt meg is tarthassák maguknak.

Köszönöm figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)