Felszólalás adatai

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság kormányának 1996 óta immár ötödik esztendeje kötelezettsége, hogy tájékoztassa a Magyar Köztársaság Országgyűlését, egy országgyűlési beszámoló keretében ismertesse a magyar parlamenttel a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló tájékoztató anyagát.

A Magyar Köztársaság kormánya az országgyűlési határozatban meghatározott időpontban eleget tett ennek a beszámolási kötelezettségének, és benyújtotta a magyar parlamentnek a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló beszámolót; azt a beszámolót, tisztelt hölgyeim és uraim, amely beszámoló az eddig kialakult gyakorlattal szemben példa nélküli alapossággal és részletességgel szól azokról a kérdésekről, amely kérdések a mindennapokban érintik a magyar gyermekeket és fiatalokat, a családjaikat, a gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó szervezetrendszer tagjait, szakembereit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének bizottságai nagyon alapos vitát, eszmecserét folytattak erről a közel 250 oldalas országgyűlési beszámolóról. A parlament öt bizottsága tárgyalta meg ezt a jelentést, és az öt bizottság közül négy bizottság - az ifjúsági és sportbizottság, az oktatási bizottság, az emberi jogi bizottság, valamint az országgyűlési beszámoló tartalmát illetően a foglalkoztatási bizottság - valamennyi tagja, kormánypárti és ellenzéki képviselők, valamint a bizottságok munkájában részt vevő független képviselők közül is mindannyian támogatták a kormánynak ezt az országgyűlési beszámolóját; értékelték azt az alapos, minden részletre kiterjedő elemzést, amelyet az Országgyűlés, az Országgyűlésen keresztül az egész, széles értelemben vett nyilvánosság elé tárt a kormány.

Az egészségügyi bizottságban is 17 támogató szavazat mellett csupán 5 képviselőtársam tartózkodott az országgyűlési beszámoló általános vitára való alkalmasságáról szóló döntéskor.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon remélem, hogy a bizottsági előkészítés során kialakult egyetértés visszaköszön a mostani országgyűlési vitában. Bízom ebben annak ellenére, hogy ennek az előterjesztésnek is az a címe, hogy országgyűlési beszámoló, és ebből az előterjesztésből is, ebből a dokumentumból, országgyűlési beszámolóból, akár országgyűlési képviselők, akár országgyűlési képviselők frakciói, akár minisztériumok, maga a kormány vagy bárki, aki a téma iránt érdeklődik, aki nem csupán szlogenekben, hanem tényleges odafigyelésben mutatja érdeklődését a gyermekek és a fiatalok helyzete iránt, egy szó mint száz, bármely honfitársunk, nyilvános dokumentumról lévén szó, szabadon idézhet.

(15.10)

Abból az országgyűlési beszámolóból, tisztelt hölgyeim és uraim, amely országgyűlési beszámoló lényege - ha nem tűnne túlságosan patetikusnak, azt is merném mondani, hogy a lelke -, hogy végre az a kicsit talán bántó, de mindenféleképpen rendkívül elkoptatott szlogen, amit unos-untalanig hangoztatunk, miszerint a gyermekeké, a fiataloké a jövő, no, ez a szlogen a gyakorlatban épp az ellenkezőjére változott, és végre az érvényesül a hétköznapjainkban, nem kifogástalanul, nem minden probléma nélkül, hogy Magyarország, a XXI. század Magyarországa olyan ország, amelyben már a jelen is a gyermekeké, már a jelen is az ifjúságé, a fiataloké. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Közös felelősségünk, szülői felelősségünk, közös felelősségünk döntéshozókként, nehogy abba a hibába essünk, hogy mindig az éppen aktuális jelent vesszük el a gyermekektől és a fiataloktól, arra gondolva, hogy a jövő úgyis az övék. Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, a gyermekeké és a fiataloké csak úgy lehet a jövő, csak úgy tudunk számukra - velük együtt, őket bevonva ebbe a munkába - biztos jövőt építeni, ha tudomásul vesszük, hogy ugyanannyira övék a jelen, mint aktív vagy idős korú honfitársainké.

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársaink közel egynegyedéről szól ez az országgyűlési beszámoló. Ma Magyarországon közel 2 millió 300 ezer 29 évesnél fiatalabb honfitársunk él. Minden negyedik honfitársunk vagy gyermek, vagy fiatal, minden negyedik honfitársunk számára kell a hétköznapokban bizonyítanunk, hogy úgy gondolkodunk, úgy cselekszünk, hogy nem csupán a jövő, hanem a jelen is az övék.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak ennek a rendkívül terjedelmes dokumentumnak a szerkezetéről. Ez a dokumentum összesen tíz fejezetben, tíz, szakmai igényesség alapján meghatározott fejezetben foglalkozik a gyermekek és a fiatalok helyzetével. Minden fejezet két részre oszlik, először egy később ismertetendő, rendkívül alapos társadalomtudományi kutatásra építve, a napi pártpolitikai megközelítéseken felülemelkedve, nyugodtan merem mondani, objektív tudományos igényesség szempontjából is tárgyszerű ténymegállapításokkal ad tájékoztatást arról, hogy milyen a gyermekek és a fiatalok helyzete; és valamennyi fejezetben részletesen ismerteti azokat a kormányzati intézkedéseket, amely kormányzati intézkedések az adott területen felmerülő problémák megoldását szolgálják, vagy feltételeket igyekeznek teremteni ahhoz, hogy mi magunk családunkban, szűkebb-tágabb közösségünkben tenni tudjunk ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében.

A tíz fejezet közül két fejezetre engedjék meg, hogy külön felhívjam a figyelmüket. Az egyik egy olyan fejezet, amelyben módot és lehetőséget teremtettünk arra, hogy valamennyi nem kormányzati szervezet - országos gyermek- és ifjúsági szervezetek, történelmi egyházakhoz kapcsolódó ifjúsági szervezetek, a fogyatékosok, a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó gyermek- és ifjúsági szervezetek - képviselői mondhassák el a véleményüket, és a kormányzati szervezetek, a minisztériumok és országos hatáskörű szervezetek intézkedéseiről beszámoló oldalak mellett ugyanolyan részletességgel, ugyanolyan alapossággal ad teret ez az országgyűlési beszámoló a nem kormányzati szervezetek véleményének; azoknak a véleményeknek, amelyek bizony több ponton kritikusak, olyan kritikát tartalmaznak, amely kritika döntő részével egyébként a kormányzati szervezetek is egyetértenek, mert ez a kritika nem vagy nem elsősorban kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg, hanem a helyzettel, a nem minden szempontból megelégedésre okot adó helyzettel kapcsolatban.

Engedjék meg, hogy arról is beszámoljak a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a 2001-es esztendőtől kezdve minden évben egy fontos, a gyermekek és a fiatalok jelenét és jövőjét érintő kérdést a fókuszba kíván állítani ez a jelentés; nem kiragad, hanem kiemel egy rendkívül fontos kérdést, amelyet külön igyekszik körbejárni, külön önálló fejezetet szentel annak a kérdésnek. Ebben az esztendőben - egyetértve a kormányzati és nem kormányzati szervezetek javaslatával és véleményével - az információs társadalommal összefüggő társadalomtudományi, társadalmi, gazdasági, szociális kérdésekről szól egy önálló fejezetben ez a jelentés, ez az országgyűlési beszámoló.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy kiemeljek néhány olyan megállapítást, néhány olyan kérdést és azzal összefüggő kormányzati intézkedést, amely a legfontosabb részét képezi ennek az országgyűlési beszámolónak.

Rögtön szeretném előrebocsátani, hogy ez a húszperces miniszteri expozé nem helyettesítheti ennek a közel 250 oldalas dokumentumnak az alapos áttanulmányozását. Nincs rá mód és lehetőség, de nem is lenne helyes, ha pótolná, ha a 250 oldalas nyilvános, az interneten is bárki által hozzáférhető dokumentum ismertetésére szorítkozna ez a miniszteri expozé. Így szeretném képviselőtársaimnak elmondani, hogy mindaz, amiről nem szólok, nem azt jelenti, hogy ezeket a kérdéseket ne tekintené a Magyar Köztársaság kormánya rendkívül fontos kérdésnek, hanem egyszerűen egy húszperces miniszteri expozé kereteit feszítené szét.

Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy elsőként arról szóljak, hogy Magyarországon a gyermekek és a fiatalok jelenével és jövőjével kapcsolatos közös cselekvésünk középpontjában az a szándék áll, hogy mindent meg kell tennünk és mindent meg is tettünk annak érdekében, hogy megfordítsuk a hosszú-hosszú évek, nyugodtan fogalmazhatok úgy: évtizedek óta uralkodó rendkívül kedvezőtlen demográfiai, népesedési folyamatokat. Ennek érdekében, tisztelt hölgyeim és uraim, igen sokat tett a Magyar Köztársaság Országgyűlése, támogatta a kormánynak azokat a javaslatait, amely javaslatokkal egy teljesen új családtámogatási rendszert sikerült kiépíteni. Tudom nagyon jól, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jelen pillanatban a napi pártpolitikai viták kereszttüzében állnak ezek az intézkedések, azonban engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam azt, nincs értelme annak, hogy a soron következő országgyűlési választási kampányra készülve a fehéret feketére fessük, a jót rossznak állítsuk be, a meghozott intézkedésről meg nem hozott intézkedésként beszéljünk. (Bauer Tamás: Mit csináltatok '93-94-ben?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy az önök emlékezetébe idézzem azt a néhány héttel ezelőtti parlamenti napot, amikor a kormány a háromesztendős tevékenységéről számolt be az Országgyűlésnek. Akkor nagyon hosszan és részletesen szólt a miniszterelnök úr is az új családtámogatási rendszerről. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam azt, hogy a 2001-es esztendőben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének döntése alapján közel kétszer akkora összeget fordíthat a magyar kormány a családok támogatására, mint amekkora összeget 1998-ban az akkori Országgyűlés döntése alapján az előző kormány a családok támogatására fordított. És valóban, sajnos 1999-ben is, 2000-ben és 2001-ben is volt Magyarországon infláció, még ha ez az infláció, pénzromlás csökkenő ütemet is mutat, azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, ha valamire 1998-hoz képest 2001-ben kétszer akkora összeget fordítunk, az azt jelenti, hogy reálértékben is rendkívül nagy mértékben nőtt az az összeg, azok a források, amelyeket a családok támogatására fordítunk.

2000-ben megfordultak Magyarországon a rendkívül kedvezőtlen népesedési tendenciák, 3000-rel több gyermek született, mint a megelőző esztendőben, és a népességfogyás ütemének lassulásához az is nagymértékben hozzájárult, hogy sokkal kevesebben távoztak el közülünk a 2000-es esztendőben, mint az azt megelőző évben, években.

(15.20)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy röviden szóljak az oktatás világáról is! Ha a három évvel ezelőtti helyzetre visszagondolunk, és igyekszünk megfogalmazni azt, hogy mi volt a közös szándékunk, akkor azt hiszem, pontosan fogalmazok, amikor azt mondom, mindannyiunknak szülőként, a jövő iránt érzett felelősségünktől vezettetve azt volt a szándékunk, hogy mind a közoktatás, mind a felsőoktatás egyre több, egyre bővülő lehetőséget biztosítson a gyermekek, a fiatalok számára. Azt hiszem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elmúlt három esztendőben, a parlament és a kormány döntéseinek köszönhetően ennek a közös elképzelésünknek eleget tudtunk tenni, ezt valóra tudtuk váltani.

Az elmúlt években folyamatosan bővült azoknak a fiataloknak a száma, akik a közoktatásban folytatott tanulmányaik végén érettségit szereznek. Engedjék meg, hogy elmondjam azt, hogy a tíz esztendővel ezelőtti nagyságrendhez képest, amikor az érettségit szerző fiatalok aránya alig haladta meg az egyharmadot, az 1999-es tanévben az érettségit szerzők aránya már meghaladta az 50 százalékot, a fiatalok 53,6 százaléka az adott korosztályban már érettségit szerzett.

Hasonló bővülés tapasztalható a felsőoktatási intézménybe járó fiatalok számát illetően is. 1990-ben, nem is olyan régen, alig tíz esztendővel ezelőtt 102 ezer diák járt egyetemre, főiskolára Magyarországon. Ez a szám az 1999-2000-es tanévben 279 ezer volt. Tíz esztendő alatt Magyarországon az egyetemre, főiskolára járó diákok létszáma közel a háromszorosára nőtt, háromszor több a lehetősége, háromszor nagyobb lehetősége van Magyarországon az érettségit szerző fiataloknak arra, hogy egyetemen, főiskolán folytassák tovább a tanulmányaikat, és egyetemi, főiskolai diplomát szerezzenek. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam, hogy ebben az esztendőben a 18-19 évesek több mint fele folytathatja egyetemen és főiskolán a tanulmányait. Szeretnénk, ha ez az arány az elkövetkezendő esztendőkben még tovább emelkedne.

Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy harmadikként a munkaerő-piaci esélyekről szóljak önöknek néhány szót! Örvendetes tény, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon a munkanélküliségi ráta, az az arányszám, amely mutatja, hogy a munkavállaló korú honfitársaink hány százaléka az, aki nem tud dolgozni, nem tudja munkával megteremteni saját maga és családja egzisztenciáját, az elmúlt években a magyar gazdaság növekvő teljesítményének köszönhetően 5,5 százalékos mutatóra csökkent. Ez az arányszám bármely európai uniós országban rendkívül komoly sikere lenne mind az adott ország parlamentjének, kormányának, mind az adott országban dolgozó munkaadói és munkavállalói szervezeteknek közösen.

Ezzel a folyamattal párhuzamosan a korábbi években az aktív korú polgárok körében tapasztalható munkanélküliséget meghaladó mértékű ifjúsági munkanélküliség is csökkent. Ma Magyarországon mind az aktív korúak, mind pedig a fiatalok munkanélküliségi mutatói egyre csökkenő tendenciát mutatnak, azaz egyre kisebb mértékben fenyegeti a munkanélküliség veszélye a munkaerőpiacra belépő fiatalokat. Nyilvánvaló tény, hogy a magasabb iskolai végzettség egyre nagyobb garanciáját jelenti annak, hogy a fiatalok a munkaerőpiacra belépve munkát kapjanak, jól jövedelmező állást tudjanak betölteni, és ezzel tudják biztosítani a maguk és megalapítandó családjuk egzisztenciáját.

S végül, de nem utolsósorban, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy szóljak néhány szót az információs társadalom esélyeiről, kihívásairól! Az az alapos társadalomtudományi kutatás, amelyik bázisát adja az ebben az esztendőben benyújtott jelentésnek, az "Ifjúság 2000" kutatás keretében 8 ezer, 15-29 év közötti fiatalt elérő társadalomtudományi felmérés foglalkozott a fiatalok számítástechnikai ismereteivel, internethasználati szokásaival. Mindez egyértelműen azt mutatja, hogy ma Magyarországon a 15-29 évesek azok, akik a legnagyobb mértékben ismerői az információs társadalom új nyelvének. A 15-29 éves fiatalok azok, akik a legnagyobb mértékben használói az internet nyújtotta lehetőségeknek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) E tekintetben rendkívül fontos előrelépés az, hogy ma Magyarországon az elmúlt három év fejlesztéseinek köszönhetően valamennyi középfokú oktatási intézmény részese a Sulinet-hálózatnak, és már több mint 20 százaléka az általános iskoláknak is. A felmérés egyértelműen arról tanúskodik, hogy biztosítani kell azt, hogy minél több fiatalnak otthon is legyen számítógépe. (Az elnök ismét csenget.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tárgyalja meg a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési beszámolót. A parlamenti bizottságokban már kialakult egyetértés reményében remélem, hogy valamennyi frakció, valamennyi képviselőtársam támogatni fogja ennek az országgyűlési beszámolónak az elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)