Felszólalás adatai

(14.50)

A Tárki közelmúltban napvilágot látott kutatásából pedig az derül ki, hogy a harminc év alatti magyarok mintegy fele tartós vagy rövidebb, de általában hosszabbra sikeredő külföldi letelepedést fontolgat.

Ezzel szemben beszédesek a miniszterelnök szavai, amelyek egy rádióinterjúban hangzottak el nem olyan régen. Ő azt mondta, hogy őt mélyen érinti a dolog elsősorban nem politikusként, hanem családapaként, ugyanakkor véleménye szerint rendkívül lehangoló és lesújtó adat az, amiről itt szó van. Mégis elmondható az, hogy az a Nemzetgazdasági Minisztérium, amely tehetne valamit az itthontartási eszközök kimunkálása érdekében, mindösszesen egy babyboomnak elnevezett - beszédes módon még magyarul sem volt képes elnevezni a minisztérium ezt az anyagot -, tehát egy ilyen módon elnevezett anyagban blődliket és olyan túlkapásokat tett le elénk az asztalra, amelyek teljes mértékben képtelenek arra, hogy ezen a helyzeten bármit is javítsanak, továbbfejtegetve azt is, hogy mekkora siker a kormányzat népesedési programja, miközben látható, hogy a születések száma tovább csökkent az önök kormányzása alatt, most már egy egészen elképesztő történelmi mélypontra, mintegy 88 ezres szintig. Igaz ez azzal együtt, hogy az önök által kitalált és újra behozott családi adókedvezmény, bár sokan igénybe tudták venni, ennek mégsem lett mérhető demográfiai hatása, nem tudta megállítani a mélyrepülést, Halász államtitkár úr ezzel ellenkező állításaival szemben sem, amelyekről kiderültek, hogy legalábbis nincsenek köszönő viszonyban a valósággal, vagy meghamisítják a statisztikát. Tehát elmondható az is, hogy a Jobbik értékeli, hogy a miniszterelnök szóban kifejtette súlyos aggodalmait, de azt nagyon sajnáljuk, sőt nehezményezzük, hogy egy árva szót sem szólt arról, hogy bármilyen intézkedést is fontolgatnának a tekintetben, hogy bármi megváltozzon ebben a helyzetben.

Adódik a kérdés azzal kapcsolatban is, hogy miért kellett lesöpörni a Jobbik azon konstruktív, építő jellegű javaslatait, amelyek javíthattak volna az áldatlan állapotokon. Mire gondolok? A szülőtámogatási életjáradékra, a szociális kártya országos szintű bevezetésére, amely nagyban segített volna a gyermekvállaláshoz, a gyermekneveléshez szükséges cikkek könnyebb beszerezhetősége és az alapvető fogyasztási cikkek könnyebb beszerezhetősége tekintetében. Végül pedig egy olyan családellátó szolgálat kiépítése is megoldást nyújthatott volna, amely kimondottan a nehéz sorban élő magyar családokon segít.

A kormányzat ugyanakkor sajnos csak integet a fiatalok kitántorgását nézve. Egymillió új munkahelyet emleget, miközben a nagy cégek sorra jelentik be a tömeges leépítéseket, a munkaerő képzése katasztrofális válságban van, a felsőoktatásban nem tandíjnak nevezett tandíjat szednek, az átlag családok számára kigazdálkodhatatlanok ezek az összegek, miközben diákhitelt javasolnak a fiataloknak. Adódik tehát a kérdés, hogy a miniszterelnök úr miért mondja, hogy Magyarországnak 5-10 év kell ahhoz, hogy olyan ország legyünk, ahova érdemes visszajönni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mit akarnak 5-10 évig csinálni, és kit akarnak egy ilyen hosszú időtáv után hazacsábítani, egyáltalán milyen terveik vannak ezen a téren?

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)