Felszólalás adatai

A bizottsági vitában is elmondtam, hogy a miniszterelnök nyilván nem lehet minisztereinek a foglya. Ha a kormány egy közösségi döntéssel úgy dönt, hogy bizonyos miniszteri hatásköröket egy másik miniszter gyakorol, bizonyos hatásköröket kormánybiztos gyakorol, akkor a miniszterelnök közvetlenül is felruházható ilyen hatáskörökkel, hiszen a miniszterelnök is a kormány tagja az alkotmányos berendezkedésünk alapján. Nyilvánvalóan elsősorban általános döntési hatáskör van - a kormány irányítása, a főbb irányok kijelölése, a kormányülések vezetése -, de ezen túlmenően mint a kormány tagját megilleti az a lehetőség, hogy külön jogszabállyal ő is kapjon bizonyos közvetlen irányítási lehetőségeket.

A másik résszel, az államtitkárok kinevezésével kapcsolatban: maga a törvény is úgy rendelkezik, hogy a Miniszterelnökséget államtitkár vezeti. Ez nem azt jelenti, hogy csak egyetlenegy államtitkár lehet a Miniszterelnökségen. Míg két paragrafussal korábban a minisztériumok felépítésénél a törvény úgy rendelkezik, hogy a minisztériumot a miniszter irányítja - a 34. §-ban -, a 36. §-ban pedig úgy rendelkezik, hogy a Miniszterelnökséget államtitkár vezeti. Ez tehát arról szól, hogy ki irányítja, és nyilvánvaló ahogy a minisztériumban is lehetnek további államtitkárok, ugyanúgy lehetnek további államtitkárok a Miniszterelnökségen is. Tehát az, hogy 2-án tették le az esküjüket a Miniszterelnökségre kinevezett államtitkárok, az semmiben nem mond ellent az akkor hatályos jogszabályoknak. Ez a kinevezés teljesen törvényes volt és megtehető.

Köszönöm szépen mindenkinek az összevont általános és részletes vitában való ténykedését, és kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, mégpedig azért, hogy a kormány abban a szerkezetben tudjon működni, amit a maga felelősségi körében a leghatékonyabbnak tart.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)