Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Matolcsy György egy gyáva ember. Gyáván megfutamodott a vitától, pedig ha már politizált ahelyett, hogy beszámolót tartott volna, meg is várhatta volna a felvetett kérdésekre a válaszainkat. De nem ezt tette. Így nehéz vitatkozni. Ez az igazi gyáva emberek sajátossága, hogy mond valamit, aztán mielőtt arra válasz érkezhetne, gyorsan elszalad. Matolcsy György ezt csinálta.

Éppen ezért azt gondolom, joggal vetjük fel, hogy ez méltánytalan, méltatlan, és a Ház tekintélyét sérti. Én elég sok beszámoló vitáján voltam már itt, és egyetlenegy olyanra nem emlékszem, egyetlenegy olyanra, ahol a beszámoltatott ne ülte volna végig a parlamenti vitát. Nemcsak a Kúria elnöke, nemcsak az OBH elnöke, nemcsak az ombudsman, hanem többek között még az a Polt Péter is, aki legalább ilyen kellemetlen kérdéseket szokott kapni, és legalább ilyen támadásnak van kitéve. Én nem igazán vagyok azzal vádolható, hogy kedvelem Polt Pétert, hogy én értékelem az ő teljesítményét. De azért becsületére legyen írva, a parlamenti vitában állja a sarat, itt van és válaszol. Matolcsy György meg megfutamodik. Hát, ez az önök elnöke! Gratulálok hozzá!

Azért pár szóval persze visszautalnék ‑ mert a jegyzőkönyv, hál’ istennek, megőrzi az utókornak a történéseket itt ‑, és Matolcsy úr pár felvetésére válaszolnék. Az egyik, hogy mi az, ami egy jogállami demokráciában, amilyennek ma én nem tartom sajnos Magyarországot, szokásos és elfogadható. Azt gondolom, az, hogy egy frakció az ellenzéki feladatainak, a törvényben foglalt feladatainak eleget téve, az ellenőrzési jogkörében feltárja a visszaéléseket, és ezzel szembesíti az érintettet, akinek az ellenőrzésére hivatott az ellenzék és a parlament, ez egy természetes dolog. Ez a dolga, üzenem Matolcsy úrnak. Európai demokráciákban ezt senki nem veszi zokon. Sőt mi több, talán még válaszol is rá, itt van és válaszol, és nem úgy, ahogy a jegybankelnök szokott.

Mert Hende alelnök úrnak szeretném mondani, hogy körülbelül öt alkalommal, meg lehet nézni, mert számoztam a kérdéseket, tettem fel a parlamentben Matolcsy Györgynek azt a kérdést, hogy lakott-e Patai lakásában, és ha igen, fizetett-e lakbért. Nagyon kértem elnök urat, hogy csak annyit mondjon, hogy nem, és soha többet nem kérdezem erről. Nem mondta! Alelnök úr, akkor most, hogy már eltüntette az összes nyomot, lehet, hogy kimondja. Na de, alelnök úr, hadd kérdezzem meg akkor öntől, és válaszoljon nekem, legalább ön itt van ebben a vitában, mondja meg nekem: amikor megkérdezi az ember ötször-tízszer, nem csak én, más is, hogy volt-e ilyen, nem egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nem volt ilyen, kérem? Nem egyszerűbb lett volna? És akkor nem ég rá ez a botrány. Valószínűleg az a probléma, hogy volt ilyen, és mostanra sikerült a nyomokat elsikálni.

Szóval, egy jegybankelnöknek a házszabályban leírt kötelessége lenne érdemi választ adni, ehelyett hülyeségeket válaszol, és hülyeségeket beszél válaszként, na, ez a botrány, tisztelt képviselőtársaim! Ez a botrány, mert pontosan arról van szó, amit Szakács László képviselőtársam elmondott, vagyis nem szól másról, mint arról, hogy a valódi kérdésekről, a való­di problémákról elterelje a figyelmet. Ugyanis valóban mindenki ezekről a marhaságokról beszél, hogy neki hét és fél milliárd rokona van, meg piros pöttyök, meg hasonlók. Nevetséges! Az a baj, hogy ha egy stand up comedy lenne, akkor még jót is nevetnénk rajta. Csak az a baj, hogy ez a Magyar Országgyűlés, és az a baj, hogy ez a Magyar Nemzeti Bank elnöke. No, ez utóbbi a nagyobb baj. (Dr. Legény Zsolt: Meg a magyar valóság!)

Ha már a botránynál tartunk, akkor hadd tegyem fel a kérdést, hogy egy jogállamban mi a botrány: az, hogy egy ellenzéki frakció az ellenőrzési jogkörében bírálja a jegybankelnököt, a tevékenységét és a botrányait, vagy az, hogy a jegybankelnök ahelyett, hogy az MNB beszámolójáról beszélne, úgymond egy független intézmény független vezetőjeként pártpolitizál, és egy ellenzéki pártot és egy ellenzéki frakciót szid itt az Országgyűlésben?

(10.10)

Na, képviselőtársaim, mi a botrány? Melyik a botrány ezek közül? Az MNB tevékenysége valóban kétirányú, és ezt Szakács képviselőtársam is elmondta, ha nem is ezekkel a szavakkal. Az MNB-nek van egy szakmai tevékenysége, amit a híradások szerint, meg ahogy mi is látjuk, nagyjából Nagy Márton alelnök úr irányít; gondolom, azért hagyta őt itt Matolcsy György, mert ehhez neki nem sok köze van. És végzik a feladatukat természetesen a professzionális munkatársak, hál’ istennek ezért van még jegybanki működés. És van az MNB-nek egy fideszes tevékenysége, na, ez az, ami sajnos egyébként kimaradt a beszámolóból. Mert ha már Matolcsy úr erről szót ejtett itt, akkor legalább írta volna bele a beszámolójába is. Nagyon helyesen tette volna, mert ez legalább olyan fajsúlyos tevékenysége ma a Nemzeti Banknak ‑ már a fideszes vonal ‑, mint az MNB-nek a törvényben rögzített feladatkörei.

Meg is értjük, hogy ezt rábízza ‑ már a szakmai tevékenységet ‑ az alelnökére meg a munkatársaira, ugyanis Matolcsy Györgynek erre nyilvánvalóan nem jut ideje, túlságosan lefoglalja őt a pénzek kisíbolásának az irányítása. Amilyen sokrétű tevékenység, mi nem is csodáljuk, hogy ez így van.

2016-ban ‑ ha már itt a beszámoló ezt az évet érinti, nyilván maradjunk is ennél az évnél, illetve az ebből az évből, ha úgy tetszik, szervesen következő eseménysornál ‑ robbant ki a botrány a Magyar Nemzeti Bank alapítványai körül. Nem véletlen, hogy Matolcsy úr is megemlítette ezt, mert nyilván számított és okkal számított arra, hogy erről ma itt szó lesz a parlamenti vitában. Miután kudarcba fulladt az a kísérletük, hogy megpróbáljanak 250 milliárd közpénzt úgy minősíteni, hogy az elveszti a közpénzjellegét, igen nagy bajba kerültek, és botrányok sora követte egymást.

Szeretném mondani, hogy nyilvánvalóan tudjuk, persze, Bánki Erik képviselőtársunk önálló képvi­selői indítványa volt, valószínűleg nem az ő fejéből pattant ki, nyilvánvalóan Matolcsy György ezt megrendelte, hogy az Országgyűlés erről döntsön, ahogy megrendelte magának egyébként az ötmilliós fizetést is, és az Országgyűlés meg természetesen a központi fideszes irányítás jó hagyományaihoz hűen odaadta egy képviselőnek, az elviszi a balhét, majd beadja önálló indítványként. De úgy tűnik, hogy ez már Áder Jánosnak is sok volt, és elküldte az Alkotmánybírósághoz ezt a törvényt, az Alkotmánybíróság pedig alkotmányellenesnek nyilvánította. Úgy tűnik, azért van az a pont, ami már a Fideszhez egyébként lojális embereknek is sok. Van Matolcsy Györgynek olyan ötlete, amit már a sajátjai sem tudnak tolerálni. No, ez egy ilyen volt.

Innentől kezdve mindenki számára nyilvánvaló lett, hiszen közérdekűadat-igénylés keretében ki lehetett kérni az alapítványok költéseit és adatait, hogy ez nem szól másról, mint hogy kreáltak egy meglehetősen nagy tőkével rendelkező fideszes kifizetőhelyet, ahonnan mindenféle embernek mindenféle jogcímen lehet kitolni azt a pénzt, amit egyébként a devizahiteleseknek kéne visszaadni. Ahelyett, hogy önök erre fordítják.

Nézzünk néhány konkrét példát ezekből, hiszen egy állítás akkor állja meg a helyét, ha tényekkel alátámasztott. Az alapítványok kuratóriuma ‑ és gondolom, ezt senki nem vitatja tényszerűen, talán még önök sem ‑ és a vezetése is tele van fideszes haverokkal. Tele van. Na meg persze rokonokkal is, most már egész közeliekkel, bár a házasság után már lemondott ezekről a pozíciókról; azért gondolom, az ötmilliós fizetésből meg még a többiből csak meg lehet élni ketten is. Tele van MNB-s felsővezetőkkel. Ha már alelnök úr itt van, én azért kíváncsi lennék arra, ennyi személyeset engedjen meg nekem, hogy ha igazak a sajtó információi ‑ ha nem, akkor cáfolja meg ‑, hogy önnek a 4,5 milliós fizetése mellé szüksége volt még 4,5 millióra, hogy összesen 9 milliót vigyen haza havonta ‑ merthogy ennyit kapott még alapítványi funkcióiból eredően, meg egyébként még más funkciókból eredően, de alelnök úr ezt cáfolja meg ‑, és még emellett természetesen az MNB VIP-hitelére is, ami senki másnak nem jár, csak önöknek, mert 9 millió forint kevés ahhoz, hogy egy normál hitelt válasszon. Tehát én ezt nem tartom etikusnak, megmondom őszintén, még akkor sem, ha jogszerű. Legyen szíves, ha már itt van, ha már ön van itt, így alakult, akkor legalább ennyit tud hitelesen válaszolni, hiszen ez konkrétan az ön személyét érinti.

De nézzünk még egy-két példát arra, hogy mik voltak ezek a problémák, vagy mik voltak ezek a kifogásolható intézkedések. Tényleg a teljesség igénye nélkül, mert képviselőtársaim majd fognak még beszélni számos ügyről. Én mintegy felvillantok néhányat, csak hogy ne tűnjön úgy, mintha ez egy egyszerű politikai támadás lenne, ahogy az elnök fogalmazott.

Szerintem nincs rendben az, hogy a Magyar Nem­zeti Bank az igazságügyi miniszter ügyvédi irodáját bízza meg képviseletre. Szerintem ez nincs rendben. Emlékszik rá, alelnök úr, hogy milyen botrány volt abból, hogy annak idején a kancelláriaminiszter ügyvédi irodája valami állami megbízást kapott? Akkora botrány volt, hogy le kellett mondania. Most meg Trócsányi László vidáman kapja ebből a pénzt.

Aztán szerintem az sincs rendben, alelnök úr ‑ ha átadná Matolcsy úrnak ezt vagy legalább a jegyzőkönyvet, hogy elolvashassa a választ, amit adok a felvetéseire ‑, hogy a legfőbb ügyész felesége éppen a Nemzeti Bankban dolgozik ötmilliós fizetésért. És ez mind nem elég, még a lánya is. Kezdő jogászként 500 ezer forintért. Miért? Miért nem megy el a privát szférába?

Én értem azt, ahogy Szakács képviselőtársam is fogalmazott… (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. ‑ Közbeszólás: Lejárt az idő!) ez probléma, illetve hogy ez önöknek egy biztonság.

A felszólalásomat fogom folytatni egy következő körben. Sajnos a botrányoknak nehéz a végére érni ennyi idő alatt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)