Felszólalás adatai

Alapvetően megjegyzi az előterjesztés, hogy óriási problémát jelent jellemzően a periférián a hatalmas elvándorlás, az aprófalvak elnéptelenedése, aztán a városi szekcióban megjegyzi ugyanezt, miszerint a városok is óriási kihívások, mégis hatalmas lehetőségek előtt állnak. Ezzel szemben elhallgatja azt a tényt, hogy az Európai Unió húsz leginkább leszakadt és legszegényebb régiója közül négy Magyarországon található, és ezek területet és népességszámot tekintve mind a két viszonylatban ötven százalékát meghaladják Magyarország területének, illetve népességszámának.

Arról is hallgat a tanulmánynak nem nevezhető valami, hogy a GDP és GNI közötti olló egyre nagyobb nyílása, most már több mint 5 százalékos nyílása szinte lehetetlenné tesz bármilyenfajta gazdasági helyreállítást Magyarországon, de beszéljünk akkor arról, hogy mi történik önök szerint népesedési kérdésben. Találunk egy nagyon meglepő fejezetcímet, ami úgy szól, hogy megtörténik a demográfiai fordulat. Kijelentő módban, a közeljövőre vonatkozóan, nyilván valaki így döntött kormányzat padsorokban, és akkor az bizonyára megtörténik.

Nagyon sokszor elhangzott a három és fél év során, hogy a demográfiai fordulat majd úgy történik meg, hogy megáll, megfordul a népességfogyás káros tendenciája. Hát itt kell közölnöm mindenkivel, hogy a mostani 90 ezer körüli élveszületés helyett ehhez, hogy ez valóban bekövetkezzen, évente mintegy 150 ezret kellene produkálni. A kormányzat viszont sajnálatos módon, bár sok jó szándékú kezdeményezése volt, mégsem tudott, nemhogy fordulatot elérni ezen a területen, de olyan év volt ebben a kormányzati ciklusban, ami abszolút negatív rekordot jelentett: 88 500 környéki élveszületéssel, ami katasztrofális adat. Egészen egyszerűen komplett vitanapokat és komplett ülésszakokat kéne arra áldozni, hogy ezt a leginkább elemi problémát hogyan hárítsuk el Magyarország életéből.

Hát nézzük meg, hogy hogyan hárítaná el a kormányzat az előttünk fekvő koncepció tekintetében. Azt mondja, idézem: "A családbarát intézményekkel, közszolgáltatásokkal, munkaszervezéssel, a megélhetés biztonságának növelésével elérjük, hogy az ország lakosságszáma gyarapodásnak induljon." Nagyon szép, óriási lózung, semmiféle tartalom nincs mögötte. Egyetlen dolog segíthetett volna rajta, példának okáért az, hogyha az irányított reprodukciós törekvéseket, a mesterséges megtermékenyítést olyan költségvetési forrásokkal támogatták volna, hogy minden erre nyitott magyar család kísérletezhessen az élet adásával. A szakértői számítások szerint ez durván 10 ezerrel növelhetné éves szinten a megszületett gyermekek számát, és elhanyagolható költségvetési vonzata lenne, sőt, hát költségvetési nyereséget produkálna azok számára, akik csak pénzügyi szemszögből közelítik meg ezt a nagyon fontos kérdést, hiszen Magyarország leendő adófizetői születhetnének meg. De erre lényegében mérhető összeget és ennek növekményét nem áldozta a kormányzat az utóbbi időben.

Aztán szerepel itt még egy szép mondat: "A nemzeti összetartozás erősödésével és a helyi gazdaság fellendülésével a határon túli magyarság fogyása is megáll." Hát, középiskolából kirúgnák azt, aki egy ilyen dolgozatot ad le. Hiszen konkrétumokat várnának tőle egyrészt, másrészt azt, hogy marhaságot ne írjon le, mert az alapvetés helyes, az irány jó lenne, de ha nem rendelünk mellé eszközöket, ugyanaz fog történni, mint az utóbbi 24 évben. Igazából a magyar politikai vezetés nem kiált, hanem suttog, és nem cselekszik, hanem beszél róla. És még mindig itt tartunk, hogy kevesebb mint tucatnyi képviselő előtt kell hogy éjszaka vitatkozzunk erről a kérdéskörről a parlamentben. Látható az is, hogy egy nagyon tisztességes cél kerül itt a papírra. Az önfenntartó családi gazdaságok erősítése, a saját szükségletre történő kertművelés és állattartás ösztönzése, demográfiai, szociális földprogramok és komplex tájgazdálkodási programok megvalósítása szükséges.

(1.00)

Ezzel egyetlen óriási probléma van, amire már történt utalás. A földtörvény kapcsán hatalmas vitát folytattunk, és óriási volt a diskurzustér. Lényegében az egész magyar társadalmat bejárta ez a vita, de az önök földtörvényéből valahogy kimaradt a demográfiai földprogram, ami a ciklus elején még konkrét célként szerepelt. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a demográfiai földprogram kiüresedése és eltüntetése mellett még a tanyaprogram pénzeit is részben a belváros veszi el. Tehát oda jutottunk, hogy igazából senki nem áldoz költségvetési forrást ezekre a területekre, de ebben a lózunggyűjteményben mint jövőbeni és potenciális cél megjelenik.

Az is látható ugyanakkor, hogy a lózungok csúcsa egészen máshol keresendő. Idézem a következő mondatot, ami az egyik kedvencünk ebből a gyűjteményből: "A városoknak és az érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére," - milyen szükségletekről van szó? Államtitkár úr, kérem, válaszoljon erre, mert konkrét kérdés - "felfedezve a helyzetből adódó kihívások mellett a lehetőségeket is." Újfent kérdezem, hogy milyen kihívásokról és milyen lehetőségekről van itt szó. "Ezzel párhuzamosan a helyi szintről kiindulva támogatni kell a kiegyensúlyozottabb korszerkezetet célzó politikák bevezetését," - ezt én is támogatom - "beleértve a családbarát politikákat, valamint a magasabb gazdasági aktivitási arányt célzó intézkedéseket." Újabb kérdőjel: miről van szó? Mire gondolnak önök? Hol vannak az eszközök? És ha ezeket megfogalmazzák, hol vannak a költségvetési források mellé? Enélkül ez az egész, még egyszer mondom, egy dologra jó, arra, hogy egy szép Barbie-ház felfestésével és kiszínezésével úgy gondolják, hogy különböző pályázati forrásokon való induláskor sikeresebben lehet szerepelni. Egyébként hosszú távon még ez sem igaz.

Látható ugyanakkor, hogy érzékelik a problémát bizonyos fejezeteknél. Szintén egy idézet: Magyarországon a következő tíz évben, önök szerint is, a jelenlegi beiskolázási szokások drasztikus változása várható, az intézmények számára reális célkitűzés a hallgatószám szinten tartása lehet - ilyen demográfiai állapotok mellett -, az alsóbb korosztályú csoportok aránya zsugorodni fog, a kiesést az egész életen át tartó tanulást választó csoportok pótolhatják. Ez már egy megdőlt liberális lózung, bár mi is támogatjuk azt, hogy aki szeretné, az képezze magát élete végéig, de nyilvánvaló, hogy egy elöregedő társadalomban nem az idős társadalmi osztályok további terhelése jelenti a kivezető utat, hanem a reprodukció elősegítése. Majd pár sorral lejjebb szinte megcáfolják a saját állításukat, hiszen a felsőfokú végzettség önök szerint versenyelőnyt jelent a magyar munkaerőpiacon, ugyanakkor a diplomás-munkanélküliség az elmúlt évtizedben háromszorosára nőtt. Hát miről beszélnek? Életfogytig tartó tanulás, miközben a diplomás-munkanélküliség szintje az egekben van, és önök semmiféle perspektívát nem nyújtanak az érintett társadalmi csoportok számára. Látható tehát, hogy amíg a demográfiai problémát nem hárítják el, amíg a kivándorlásnak legalább a lassítására nem tesznek érdemi lépéseket, nem tudnak a fenntarthatóság felé sem hatni.

S ha már a kivándorlási spirálról van szó, akkor egy nagyon érdekes cikk olvasható a világhálós sajtóban az utóbbi időben. A címe nagyjából annyi, hogy hajsza indult a bevándorlókért. Ebből kiderül, hogy még Brazília is nagyon komoly költségvetési forrásokat mozgósít arra, hogy letelepítsen a saját területén belül komplett családokat, a szakképzett munkaerőért pedig olyan csata dúl, mint korábban az olajért vagy különböző természeti erőforrásokért, akár az aranyért. A XXI. században a föld és a víz mellett egyértelműen a szakképzett munkaerő az, amit megpróbálnak a perifériáról a centrum felé szivattyúzni, és ha egy kormányzat ezzel szemben nem támaszt ellenerőt, akkor a gyengébb és az erősebb erőtér egymásra hatása azt fogja eredményezni, hogy Magyarország, mint Bulgária, kiüresedik, aktív fiatal népessége eltűnik, és a végén elmondható lesz az, hogy az elöregedő társadalom próbálja majd megvédeni magát a robbanásszerű szaporodási rátát mutató bűnözői csoportoktól.

Még egyszer mondom tehát, önmagában az, hogy önök különböző pályázati és uniós forrásokhoz könnyebben próbálnak hozzájutni egy ilyen lózunggyűjteménnyel, nem támogatható cél, de az őszinteség sokat segítene a lenyelésén. Ugyanakkor látni kell, hogy a felvázolt célok tekintetében nem feltétlenül az egész életen át tartó tanulás és nem a városiasodás korszerűnek mondott átalakítása jelenti a megoldást, az igazi objektív mérőszám nem is a GDP lesz, még csak nem is a GNI, hanem egyértelműen a megszületett gyermekek száma. És amíg eddig a felismerésig nem jut el a kormányzat, addig lehet fejlesztési tervekről beszélni, lehet gyönyörű szép Barbie-házakat festeni különböző színekre, majd aztán Brüsszelben bemutatni, udvariasan körültáncolni a helytartók előtt, de Magyarországon radikális, gyökeres változást elérni a népesedési katasztrófa elhárítása nélkül nem lehet. Mi pedig nem fogunk addig nyugodni, amíg ez a felismerés legalább ide tőlem három-négy sorral arrébbra, az államtitkári szintig eljut, és nem tudunk a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kicsikarni. Bocsássanak meg érte, mi ezért vagyunk itt, és a ciklus hátralévő részében szünet nélkül fogjuk megpróbálni kikényszeríteni ezeket a válaszokat, hiszen ezek nélkül Magyarország szekere nem vihető előre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)