Felszólalás adatai

Tisztelettel kérdezem Gyenes Géza képviselő urat, hogy a 36 másodperc erejéig még akar-e felszólalni. (Jelzésre:) Nem akar.

Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a témában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Az összevont általános és részletes vitát lezárom. Megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Holnap reggel első napirendi pontként a módosító javaslatokról és az előterjesztés elfogadásáról határozunk.

Most soron következik a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

Navracsics Tibor és Szabó Erika fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/8315. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szabó Erika képviselő asszonynak, aki most nem államtitkári minőségében, hanem képviselőként a napirendi pont előadója, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A beruházások segítése, támogatása, ösztönzése mindannyiunk érdeke. Egy település, ha sikerül megszereznie egy beruházást, egy vállalkozót rábírni arra, hogy odatelepítse a cégét, akkor fejlődni kezd. Ha egy nagy cég bezár gazdasági okok alapján, akkor az a település hátrányt szenved, hiszen a munkavállalók nem találnak vagy nehezen találnak munkát. Vidéken különösen nagy probléma ez.

Országos szinten pedig a kiemelt, nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások köre az, ami a kormány és a gazdaság szempontjából kiemelt figyelmet érdemel, hiszen minél egyszerűbb jogszabályi környezetet tudunk biztosítani az ilyen nagyléptékű beruházások hatósági ügyeinek az intézésére, annál gyorsabban tud megvalósulni az a bizonyos beruházás. Minél nagyobb, annál több szakhatóságra van tehát szükség és annál több hatósági ügyintézésre, amelynek az összehangolása csak olyan jogszabályi környezet esetén biztosítható, amikor egy felelős kezébe tesszük le e feladat- és hatásköröket.

Ezt az Országgyűlés egy törvénymódosítással már megtette, és augusztus 1-jén a kormánymegbízott kapta meg azt a jogkört, hogy koordinálja e szakhatóságok működését. Azóta kormányrendelet is szabályozza, hogy milyen koordinációs jogkörökkel rendelkezhet a kormánymegbízott akkor, amikor a kormány egy kormányrendeletben kiemelt beruházás felelősévé teszi. A Navracsics Tibor miniszter úrral közösen benyújtott törvényjavaslatunk még további jogkört biztosít a kormánymegbízottak számára, ez pedig az utasításadási jogkör, hiszen nem elég koordinálni, nem elég felhívni a figyelmet, nem elég figyelni a szakhatóságok munkájára, azon túl még előfordulhat olyan eset, amikor a kormánymegbízottnak, mint a kiemelt beruházás felelősének utasításadási jogkört is biztosítani kell. Ezért nyújtottuk be Navracsics Tibor miniszter úrral a törvénymódosítási javaslatunkat. Ez a célja ennek a módosító indítványnak, és ez az, amivel erősíteni és biztosítani szeretnénk a nemzetgazdasági beruházások kiemelt súlyát és kiemelt kezelését a kormánymegbízottak által.

Kérem az Országgyűlést, hogy támogassa ezt az önálló képviselői indítványt. Kérem önöket, hogy lássák be a kiemelt beruházások célját, súlyát, nemzetgazdasági jelentőségét, és ennek megfelelően szóljanak hozzá.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e a kormány nevében felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előrebocsátanám, hogy a kormány támogatja a javaslatot, de szeretném röviden megindokolni.

Jelenleg 36 olyan kormányrendeletünk van hatályban, amely összesen 65 beruházást nyilvánított nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé. Ezek között található az Erkel Színház, a Tüskecsarnok, a Kossuth téri beruházás, a Közszolgálati Egyetem Ludovika-campusa, a debreceni nagyerdei labdarúgó-stadion vagy az új ferencvárosi labdarúgó-stadion. Ezeknek összértéke több mint 68 milliárd forint. A kiemelt jelentőségű beruházások jelentős része az Európai Unió finanszírozásával, társfinanszírozásával kerül megvalósításra. Tehát minden olyan késedelem vagy akadály, amely ezeknek a beruházásoknak a határidőben történő befejezését akadályozza, az európai uniós források lehívását kockáztatja, ezért fontos számunkra ezeknek a projekteknek a gyors, egyszerű és egységes eljárásrendben történő, minél hatékonyabb megvalósítása.

A hatósági és szakhatósági eljárások bonyolultsága, költség- és időigényessége könnyen a kiemelt jelentőségű beruházások és így a fejlődés gátjává válhat, csökkentve ezzel az egész ország versenyképességét. A fentiek érdekében a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvény széles körben egyszerűsíti és gyorsítja a kiemelt beruházásokkal összefüggő hatósági és szakhatósági eljárásokat. A kiemelt jelentőségű beruházásokkal kapcsolatos hatósági és szakhatósági eljárások további gyorsítása érdekében az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. augusztus 1. napjával hatályba lépő javaslat megteremtette a fővárosi és megyei kormányhivatalokat vezető kormánymegbízottak koordinációs jogkörét a kiemelt jelentőségű beruházásokkal összefüggésben. A módosítás eredményeképpen a kormány az egyes beruházásokhoz kormányrendeletben kijelölheti azt a kormánymegbízottat, aki az adott beruházással, koordinációval kapcsolatban különböző jogkörökkel rendelkezik.

(21.20)

A kijelölt kormánymegbízott többek között a következő koordinációs jogköröket gyakorolhatja: adatkérési jogosultság az ügyben érintett feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől, munkacsoport létrehozásának joga, általános jellegű javaslattételi lehetőség, intézkedés az eljárás menetére, törvényességi és hatékonysági ellenőrzés kezdeményezése, jelentéstétel és beszámolóra kötelezés, fegyelmi eljárás kezdeményezése, felügyeleti eljárás kezdeményezése.

A fentiek kiegészítéseként szükséges a kormánymegbízott számára biztosítani azt a jogkört, hogy a kiemelt beruházással összefüggő hatósági és szakhatósági eljárásokat lefolytató szerveket soron kívül feladat ellátására vagy mulasztás pótlására utasíthassa.

A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat tehát ebben az irányban két fontos lépést tesz meg. Az első fontos lépés a jelenleg hatályos normaszöveg pontosítása annak érdekében, hogy a jogalkalmazók számára egyértelmű legyen a jogalkotó azon szándéka, hogy a kormánymegbízott a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró valamennyi hatóság, illetve szakhatóság tekintetében gyakorolhatja a kiemelt jelentőségű ügyekkel összefüggő feladat- és hatásköreit. A másik pedig, hogy a kormánymegbízott a kiemelt jelentőségű üggyel összefüggésben eljáró valamennyi szervet, hatóságot jogosult legyen soron kívüli feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására utasítani annak érdekében, hogy a kiemelt jelentőségű beruházások megvalósítása során felmerülő hatósági feladatok a jogszabályok maradéktalan megtartása mellett ne késleltessék a kiemelt jelentőségű beruházás megvalósítását.

Összegezve tehát a kormány támogatja ezt a javaslatot, mert nagyon sok beruházásnak nagyon nagy mértékben a gyorsítását, egyszerűsítését és egységesítését szolgálja. Kérem képviselőtársaimat is, hogy a nemzet érdekét szolgáló javaslatot támogassák szavazatukkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a gazdasági és informatikai bizottság ajánlását írásban nyújtotta be, előadót nem állít.

Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek. Elsőnek megadom a szót Román István képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztésben, illetve a kormányzati álláspontban megfogalmazott véleményt hozzászólásomban nagyobbrészt megerősíteni szeretném, kisebbrészt pedig kiegészíteni néhány gondolattal.

Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat tulajdonképpen az eljárási szabályokon módosít, és a célja az, hogy gyorsítsa és egyszerűsítse azokat az eljárásokat, amelyek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósítása során folynak. Nagyon jól tudjuk, hogy egy-egy ilyen kiemelt, nagy összegű projekt esetében sokféle szakhatóságnak az egyidejű munkája szükséges, és már maga az a törvény, amely ezt 2006-ban szabályozta, már az is gondolt arra, hogy egyfajta összhangra szükség lenne. Viszont a kormányváltás óta a megyei kormányhivataloknak a létrejöttével arra is lehetőség nyílott, hogy ez a koordináció gyakorlatiasabban történjen meg. Tulajdonképpen a mostani javaslat, ahogy államtitkár úr is elmondta, a koordináción túlmutatóan utasítási jogkört is ad azoknak a kormánymegbízottaknak, akik feladatul kapják, hogy egy-egy ilyen, még egyszer szeretném hangsúlyozni, nemzetgazdasági szempontból rendkívül fontos beruházás esetében azt segítsék, elsősorban azzal, hogy gyorsítják és egyszerűsítik az ott folyó munkát.

A törvény, amint említettem, 2006-ban lépett hatályba, és 2006 óta nagyon sok olyan kormányrendelet született meg, amely a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásokat és az azzal kapcsolatos feladatokat jelölte meg. A 2010 előtti időszakban, ha megengedik, előzékeny leszek, és csak a sikeresebb projekteket említem abból, amelyeket szocialista képviselőtársaink, illetve a szocialista kormány megpróbált megvalósítani, ezek közé sorolható, ami azt gondolom, nagyon fontosnak és sikeresnek tekinthető, ez a Mercedes-beruházás a kecskeméti térségben, vagy a magyar-horvát összekötő földgázszállító vezeték. A kormányváltás óta szintén lehet említeni ilyeneket, ilyen például az Audi Hungária Motor Győrben, a magyar-szlovák összekötő földgázszállító vezeték, a Kossuth Lajos téri beruházás idesorolható, a budapesti Tüskecsarnok vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-campus programja. És mint Szabolcs megyében élő képviselőnek, ha megengedik, udvariasságból zárásként, de számunkra a legfontosabb az M3-as Nyíregyháza és Vásárosnamény közötti szakaszával kapcsolatos koordináció.

Amint említettem önöknek, a törvény egyik legfontosabb újdonsága az, hogy utasítási jogkört biztosít, ami ahhoz szükségeltetik, hogy még hatékonyabban folyjanak ezek a beruházások, még hatékonyabban folyjon az előkészítő munka, és azt gondolom, ha a kormányhivatali rendszer létrejött, akkor mindenféleképpen jó helyen lesz a megyei kormánymegbízottak esetében, akik egyébként is megyei szinten ezen intézmények koordinációját folytatják és szervezik, tehát ebben a kézben jó helyen lesz ennek a munkának a megvalósítása.

A magam részéről bízom abban, hogy a törvénymódosításnak köszönhetően még inkább fel is fognak gyorsulni és még inkább egyszerűsödni fognak azok az eljárások, amelyek jelen pillanatban is folyamatban vannak. Azt gondolom, magának a törvényjavaslatnak a lényege e köré a gondolatiság köré csoportosítható, és a magam részéről és a frakciónk részéről mindannyiuk számára elfogadásra javasolom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP-képviselőcsoportból Józsa István képviselő úr, frakcióvezető-helyettes. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megértem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy nagyon nyögvenyelősen olvasta föl a kormány álláspontját (Dr. Rétvári Bence: Abszolút vehemensen.), ugyanis közigazgatási szempontból ez az előterjesztés, lássuk be őszintén, egy skandalum. Ez a káosz beismerése, annak a beismerése, hogy nem működik az engedélyezési eljárás (Dr. Schiffer András közbeszólására:), nem működik úgy a kormány (Dr. Rétvári Bence: Ki súg az MSZP-nek?), tehát az önök politikai boszorkányüldözése, az, hogy több ezer szakembert elüldöztek a közigazgatásból, feje tetejére állították az egész rendszert, egy működésképtelen állapotot hozott létre. Ennek a kárát korábban is láthatta az ország, de most már azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ezermilliárdok ragadnak be az uniós támogatásokból.

Az elmúlt két évben a kormány jelentősen rombolta az országgal szembeni befektetői bizalmat, csökkentette a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát, és ebben a közigazgatási, jogalkotási események is benne vannak. Az egy ehhez kapcsolódó sajnálatos következmény, hogy gazdasági recesszióba taszította a gazdaságot, növelte mind a munkáltatói, mind a munkavállalói köz- és adminisztrációs terheket. A beruházások volumene 16 éve nem látott mélységbe esett, azóta mérik ezzel az európai standarddal. A külföldi befektetők bizalma jelentősen lecsökkent. Ezt mutatja ez a rendkívül alacsony, 16 százalékos beruházási index, ami még az újratermelést sem biztosítja. Tehát az újratermeléshez is egy 20-22 százalékos beruházási index szükséges. Tehát önök hosszú évekre aláássák az ország gazdasági teljesítőképességét.

A javaslat az előterjesztők szándékai szerint a beruházások engedélyezésének felgyorsítását szolgálja, ami természetesen egy kívánatos cél, de a cél elérésére ez az eljárás nem alkalmas.

A törvényjavaslat alapján megváltozna vagy megváltozik - a kétharmados úthenger ezt végig fogja nyomni - a kiemelt jelentőségű ügyekben kijelölt kormánymegbízott feladat- és hatásköre az alábbiak szerint. Nem akarom elbagatellizálni a kérdést, hogy P. Howardot idézzem, hogy nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani, de igazából ez az egész kormánymegbízotti rendszer ez. Tehát önök egy taslát akarnak kilátásba helyezni minden köztisztviselőnek, aki a kormánymegbízott által - hogy mondjam - fölcsinált (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Hoppá!) projekteket nem tudja eléggé intenzíven menedzselni.

(21.30)

Ez a normál közigazgatás menetének legyalázása, tehát ennél beszédesebb önvallomást, elismerést, hogy nem mennek a dolgok, önök nem is tehettek volna.

A kormánymegbízott feladat- és hatáskörét az ügyben eljáró valamennyi hatóság, illetve szakhatóság tekintetében az általa vezetett kormányhivatal illetékességi területén kívül is gyakorolhatja, kivéve az önálló szabályozó szerveket, az autonóm államigazgatási szerveket, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, valamint a rendvédelmi szerveket. A kijelölt kormánymegbízott jogosult eszerint a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró hatóságok és szakhatóságok vezetőjét írásban soron kívül feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására utasítani a kiemelt jelentőségű üggyel összefüggő feladatokkal kapcsolatban. De akkor mi van a nem kiemelt ügyekkel? Akkor azok nem bírnak menni? Kivéve ez alól a rendkívüli utasítási, írásbeli lehetőség alól - ahogy már említettem - az önálló szabályozó szervezeteket, az autonóm államigazgatási szerveket, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt és a rendvédelmi szerveket.

Tehát ez a megközelítés valahogy lehet, hogy beleillik abba a forradalmi romantikába, abba a szabadságharcba, amit önök több mint két éve itt hajtanak nemcsak a retorika szintjén, hanem az állam működésének a szétzilálása tekintetében is, de hadd adjak hangot annak az aggodalmamnak, hogy ez nem vezet jóra. Tehát az eddigi eredmények is mutatják, hogy nem vezet jóra, a gazdaság teljesítőképessége mutatja, hogy nem vezet jóra, illetve a befektetői bizalom elvesztése is azt mutatja, hogy ez nem vezethet jóra. Ezek után a beruházások engedélyezésének gyorsítását szolgálni ilyen eszközökkel nem egy alkalmas megoldás.

Ez a modell az európai uniós forrásoknak a kézi vezérelt, nem normatív, átláthatatlan módon történő forráselosztását szolgálja, amely tovább rombolhatja a befektetői bizalmat, növeli az engedélyező hatóságok tevékenységének átláthatatlanságát. Igazából egy jogbizonytalanságot, egy jogalkalmazási bizonytalanságot is jelenthet.

Az uniós források, beruházások engedélyezésének felgyorsítására véleményünk szerint ez a módszer egy kényszermegoldás, annak a kényszerpályának a következménye, amibe önök az országot vezették, és ilyeténképpen az MSZP-frakció ezt támogatni sem tudja. Része ez az intézkedés annak a pókhálóba való belegabalyodásnak, ami káoszt önök előidéztek a közigazgatás területén, és most, ahol most már számszerűen kimutatható károkat okoz, százmilliárdokban mérhető forráselmaradást, károkat okoz, próbálják ilyen eszközökkel áthidalni azt a bajt, ami az önök működése nélkül fel sem merült volna.

Az az aggály, hogy ez így nem fog sikerülni, úgyhogy inkább törekedjenek az egész közigazgatás működésének a normalizálására, a szakemberek visszavételére és egy olyan működés kialakítására, amely alkalmas lehet a bizalom helyreállítására. Ez pont ellenkező irányba megy, rossz ez az irány, a bizalmatlanságot, az átláthatatlanságot növeli, ezáltal az uniós források kézi vezérelt, nem normatív, intenzív, átláthatatlan módon történő forráselosztása tovább rombolhatja a befektetői bizalmat, növelheti az engedélyező hatóságok tevékenységének átláthatatlanságát és bizonytalanságát. Tehát mi nem javasoljuk, hogy ezt az utat válasszák. Van jobb út - lehet, hogy csak 2014 után.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik-képviselőcsoportból Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát nehéz megszólalni MSZP-s képviselőtársam után, azért mégis megpróbálom, és elmondom az aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, bár én megpróbálok konkrétabb lenni. Úgy tűnik, van néhány dzsoli dzsóker szó, ilyen például a befektetői bizalom, tehát ezt mindenre rá lehet sütni vice versa. Azért ennél mélyebben szeretnék belemenni a törvényjavaslatba, hiszen ez lenne a dolgunk, hogy jogi érveket sorakoztassunk fel.

Először is, ami szembetűnő a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami meglepőnek is mondható, hogy Navracsics Tibor miniszter úr országgyűlési képviselőként terjeszti elő Szabó Erika államtitkár asszonnyal, aki szintén országgyűlési képviselőként terjeszti elő ezt a javaslatot. Ez önmagában kicsit szokatlan formát jelent, egyébként Navracsics államtitkár urat elvártuk volna a vitára, mert dogmatikailag szerettünk volna... (Közbeszólásra:) Miniszter urat, bocsánat, megelőlegeztem neki. Nem tudok semmit, ígérem, de miniszter urat elvártuk volna ide a vitára, hogy kicsit dogmatikailag ütköztessük az érveinket.

Hiszen egyrészt megkérdeztük volna tőle, hogy mi indokolja az önálló benyújtást. Egyrészt megnézette ő esetleg a minisztérium jogi rendszerével? Átfuttatta ezt, csak valami miatt önállóan nyújtja be, vagy esetleg nem járt a minisztériumban a javaslat? Ezt is el tudom képzelni, lévén a kidolgozottságát és a következőkben elmondott kritikáinkat. Ezt nyilván így lehetett volna tisztázni, természetesen Szabó Erika államtitkár asszonytól is ugyanezeket a válaszokat fogjuk várni.

Ez a 2006. évi LIII. törvény már sok mindent megélt, a Fidesz is többször módosította, és többször vita volt itt a parlamentben is, talán nem is olyan régen vitatkoztunk különböző határidők lecsökkentéséről és arról, hogy jó-e, ha ehhez az eszközhöz nyúlunk, ahhoz nyúlunk, hogy eljárásokba belematatunk, és vannak kiemeltebb eljárások. Önmagában az elv természetesen üdvözlendő lehet, de ennek a kontrollálatlansága, és amilyen módon önök ehhez a törvényhez, a 2006. évi LIII. törvényhez nyúlnak, az nem jó. Egyébként önmagában az egész törvény már 2006-ban sem volt jó egyébként, hozzáteszem, tehát volt egy rossz törvény, amit mindig sikerül még rosszabbá tenni, egyébként ez cikluson belül is sikerül önöknek, hiszen régóta megy itt a polémia, hogy fel lehet-e gyorsítani ezeket az eljárásokat, kell-e belenyúlni ezekbe az eljárásokba.

Természetesen ilyenkor mindig a nemzeti érdeket hozzák fel, de ahogy az előző napirendi pontnál, itt is felmerül, hogy jó lenne, ha elmondanák, hogy mi az indoka. Miért kell ezt most ebben a formában pontosítani - nevezzük így, ahogy önök mondták -, tehát mi akadt el, ki akadt el, kit szeretnének kinevezni? Melyik beruházásnál melyik hatóság értelmezte úgy az eddigi törvényt és az előző fideszes módosítást, hogy nem megfelelőképpen járt el? És úgymond hülyebiztosra kell csinálni a törvényt, hogy mindenki megértse, hogy amit a kormány és a kormány által megbízott személyek akarnak, az a vezérszó, amitől nem lehet eltérni.

Szeretnénk tudni, hogy hol volt az elakadás, tehát ezeket a konkrétumokat is azért az asztalra kellene tenni, hiszen ez a javaslat tovább bővíti azt a kört, ami alapján... - hát én próbáltam dogmatikailag kicsit elmélyedni benne, hogy ez most a közigazgatás hierarchiájába hogyan illeszthető be, vagy egyáltalán a fennálló törvénybe hogyan illeszthető be, de megmondom őszintén, nem sikerült, mindjárt el is fogom mondani, hogy miért.

(21.40)

Arról nem is beszélek, ha az önök által sokat emlegetett Magyary Zoltán ezt látná, akkor azt hiszem, egy nullás érdemjeggyel jutalmazná önöket. Tehát szerintem egy egyes érdemjegy se megfelelő ehhez, hiszen rendben van, ki lehet nevezni kormánymegbízottakat, illetve a 2006-os törvényben ki lehet mondani mindenféle örömteli dolgokat, de hogy néha már az indokolással sincsenek összhangban, és önmaguk sem tudják, mit akarnak, ez már egy kicsit fájóbb.

És hogy egy kicsit a konkrétumok területére evezzek: én a 2006. évi LIII. törvény hatályos részét megnyitottam, keresve, hogy hol van a megoldás, és ott azt találjuk, hogy a hatósági eljárás szabályainál eleve a kormány a kiemelt ügyeknél meghatározhatja rendeletben, hogy melyik lesz az a kijelölt hatóság, ahol ezeket el kell intézni. Tehát a kormány már eleve ad egy könnyítést, hogy ő fogja megmondani, hogy ezek az ügyek hol intéződjenek. És találunk a következő részben ezeknek az ügyeknek a koordinációjára egy bekezdést, ahol azt találjuk, hogy a kormány rendeletben meghatározhatja, hogy egy bizonyos kormánymegbízott ezeket az ügyeket koordinálja. Hogy pontosan mi az a koordináció, ez is egy jó kérdés, mert ha már a hatóság ki van jelölve, akkor a koordinátor egyfajta ilyen megbízott ostoros ember vagy egyeztető, vagy segítő, vagy miegymás?

Gondolom, ebből is voltak a problémák, amiért ezt be kellett hozni. De jelen pillanatban a hatályos törvényben is, amit önök módosítottak, benne van, hogy ez a koordinátor, aki a kormánytól kapja a megbízatását kormányrendeletben, illetve a feladat- és hatásköreit, ő a kormánytól kapott meghatalmazás alapján majd ezeket a koordinációs vagy noszogató jogokat elkezdi szépen (Dr. Rétvári Bence: Noszogató jogok?) - nem tudom máshogy megfogalmazni - gyakorolni. Mert nem nála van, a hatóság már ki lett jelölve, ő csak a noszogató ember. De gondolom, hogy ezt a hatóságok a jelenlegi gyakorlatban úgy értelmezték, hogy rendben van, jön a kormánymegbízott, elmondja, hogy mit akar, aztán utána a kijelölt hatóság meg végezte a dolgát, és ez nyilván önöknek nem volt elég. Vélhetően ezért kellett behozni - és ezt az indoklásban el is ismerik - ezt a törvényjavaslatot.

Ami viszont egy kicsit érdekes, hogy itt azt láthatjuk, hogy amíg úgy kezdődik a szakasz, hogy kijelöl a kormány egy koordinációs feladatokat ellátó kormánymegbízottat - gondolom, akárki lehet ez alapján -, a 2/A. §-ban viszont azt találjuk - és ezt csak úgy ki lehet következtetni a szövegből -, hogy bizony ez egy kormányhivatal-vezető kormánymegbízott lehet. De ezt, ahogy mondtam, csak ebből a szövegutalásból és a részletes indokolásból lehet kikövetkeztetni, lévén, hogy nem gondolom, ha valakit kineveznek egyébként kormánymegbízottá, akkor hirtelen majd egy kormányhivatalt is alá tesznek. Tehát nyilvánvalóan kormánymegbízott az lesz, akit ebből a 19 plusz 1 kormánymegbízottból kineveznek. És nem elég, hogy majd ott felügyeli vagy bizonyos feladat- és hatásköröket kap, valamit, amit majd a kormány rábíz - hogy pontosan mit bízhat rá, az a törvényből nem derül ki -, de most ebben a javaslatban írásbeli utasítási jogot is adnak neki.

Egyébként ez az egész megoldás a népbiztosokat idézi. Tehát ilyen volt a magyar történelemben - nem hiszem, hogy a dicső korszakában történt meg -, amikor odarendelt a kormány mindenféle megbízottakat, népbiztosokat, akik úgymond nyomon követték a szervek tevékenységét, utasíthatták ezeket a szerveket, és eldönthették, hogy jó irányba mennek-e a dolgok, avagy nem. Ez szerintem kevésbé illeszthető bele abba a hierarchiális rendszerbe, amit itt a közigazgatásnak egy megfelelően szabályozott, demokratikus rendszerének nevezünk, de természetesen önök kétharmaddal bármit megtehetnek. Én egyébként azt várom, hogy a következő módosítás az lesz, hogy a (4) bekezdést majd eltörlik, amiben az autonóm államigazgatási szervek, a NAV meg a rendvédelmi szervek tekintetében kiveszi ezt az utasítási jogot. Ha esetleg ezt is kivennék, akkor még lehetne gyorsítani ezeket az eljárásokat, és semmilyen szerv nem piszkíthatna bele azokba az eljárásokba, amelyeket önök kiemeltnek tekintenek.

Ezek alapján - és erre azért várnánk a válaszokat - nagyon nehéz behatárolni ezeket a kormánymegbízottakat. Valaki adjon nekem egy választ arra, hogy ő most tulajdonképpen hatósági jogokat fog gyakorolni, vagy nem gyakorol hatósági jogokat, de a hatóságot utasíthatja írásban, és feladat- és hatáskört kap, plusz még mellé univerzális illetékességet. Tehát aki ezt nekem... - és várom, nyilván én nem értettem meg a lényegét, de ahol feladat-, hatáskör és univerzális illetékesség telepítődik, ott valami nagyon komoly jogköröket összegzünk, és nem csak arról van szó, hogy valaki elkezd koordinálni, és egyébként csak úgy odatesszük az ügyek vitele egyfajta noszogató emberének.

Úgyhogy összegezve ezeket az aggályokat, nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és tulajdonképpen módosító javaslatot se nagyon tudunk ehhez benyújtani, mert az egész 2006-os törvényt ki kellene dobni a kukába, vagy egy olyat írni, ami a jogállami garanciáknak megfelel. És persze lehet itt azt mondani, amit önök folyamatosan mondogatnak, hogy persze nemzeti érdek, hogy ez meglegyen, mert ezeket az eljárásokat gyorsítani kell, és egyébként vége a világnak, és nem tudjuk lehívni a pénzeket, de én attól tartok, hogy minden olyan érdek, amit a kormány az ő határozatában fog kinyilvánítani, és a saját embereit bízza meg megfelelő feladat- és hatáskörökkel, azok az utóbbi időben elég rútul sültek el, és nem gondoljuk, hogy a jövőben is máshogy lenne, nagyon sok visszaélésre ad alapot, és sajnos nagyon sok visszaélést is láthattunk. Mondanám azt, hogy tegyük rendbe ezeket a dogmatikai problematikákat, de sajnos én nem látom azt, hogy az önök által például oly sokat emlegetett Magyary Zoltán által meghatározott elvek alapján hogy lehetne ebből valamiféle kiutat találni, de nyilván önök ezt meg fogják tenni. Nagyon várom a válaszaikat a felmerült kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Horváth László képviselő úr következik. Parancsoljon!

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel rendes felszólásra is jelentkeztem, nem gondoltam, hogy két percre szükség lesz, de most Staudt képviselőtársam felszólalása kapcsán komoly kételyeim támadtak, hogy ön tisztában van-e azzal, hogy 2011. január 1-jétől Magyarországon léteznek kormányhivatalok. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Szerényebben! - Kicsit nagy a mellény!) Ugyanis a szövegből nem lehetett tudni, hogy ön ezt tudja-e, amit elmondott, abból nem lehetett tudni, hogy van-e.

Ha előzményeket keres a kormánymegbízottak működését illetően, akkor kicsit menjen visszább, mint a népbiztosok, akkor mondjuk, a főispáni intézményt keresse meg, ha mindenképpen találni akar valami előzményt. De nem lehetett tudni, mert ön azt mondta, hogy akárki lehet kormánymegbízott meg majd lesznek kormánymegbízottak. Vannak, léteznek kormánymegbízottak. A kormánymegbízottak közül az lehet megnevezve felelősként, akinek a működési területét érinti egy ilyen beruházás.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Staudt Gábor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, hogy felvilágosított a kormányhivatalok felállásáról, így azért már egy kicsit könnyebb.

De felhívnám a figyelmét, gondolom, a hatályos, 2006. évi LIII. törvényt is elolvasta, mert abban is úgy szerepel, és egyébként a módosítás, amit most önök megpróbálnak végignyomni, ez a 2/A. § úgy szól: "A kormány a kiemelt jelentőségű ügyben rendeletével jelölheti ki a koordinációs feladatokat ellátó kormánymegbízottat." Ez rendben is van így, tehát tudom, hogy vannak kormánymegbízottak, de azért illene ide bevenni, amit akár ön is mondott, hogy ez milyen körben mehet, milyen feladat- és hatáskörök azok, amelyekkel őt meg lehet bízni.

(21.50)

Ne haragudjon, az nekünk nem elég, hogy egyébként annyi szerepel a következő bekezdésben, hogy majd a kormány megállapítja a feladat- és hatásköröket. Tehát ennél azért jóval nagyobb mértékben meg kellene kötni a kormány kezét, mert ez egy olyan biankó csekk, hogy akkor tulajdonképpen a kormánynak aláírunk egy olyan teljesen üres papírt, hogy ők aztán bármit odaírhatnak, és ráadásul ezt úgy, hogy egyébként a kormány által megbízott kormánymegbízottakra ruháznak majd egy olyan feladat- és hatáskört, ami tulajdonképpen ez alapján majdnem bármi lehet. Tehát ezt így szerintem nem kellene, és főleg nem abban a formában, ahogy ezt előterjesztik, egyéni képviselői indítványként.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Schiffer András képviselő úr következik, az LMP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt hiszem, önök itt most viccelnek velünk. Ezt komolyan gondolták, hogy akkor, amikor háromszor befut ennek az egyébként is szégyenteljes törvénynek a módosítása az Országgyűléshez, akkor nem az igazságügyi tárca készíti elő, hanem az igazságügyi miniszter és az államtitkára egyéni képviselői indítványként nyújtják be? Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy van egy törvény, amihez két alkalommal a belügyi tárca nyújtott be módosítást. Én igazság szerint már azt se értettem, hogy miért a belügyi tárca nyújtotta be. Egyetlenegy dologra tudtam gondolni, hogy a kiemelt beruházás intézménye maga olyan, amely elég jelentékeny rendészeti kockázatokat rejt. Gondolok itt arra a korrupciós nyomásra, amit önök itt a szocialistákkal kart karba öltve 2006-ban elhelyeztek a mindenkori kormányon. Gondolom, erre gondoltak, hogy megszaporodnak a bűncselekmények a kiemelt beruházási törvény miatt. De ez még nem elég, mert miután kétszer a Belügyminisztériummal benyújtják a módosítását a 2006. évi LIII. törvénynek, most gondolnak egyet, és az igazságügyi tárca két vezetője jön ide egyéni képviselőként.

Az, hogy egyéni indítványként terjesztik elő ezt a javaslatot, egyrészt meglátszik a törvényjavaslat minőségén, az előbb erről Staudt képviselőtársam már beszélt. De hát a másik, hogy lássunk világosan: ennek az egész játéknak, amit itt űznek a parlamenttel két éve, hogy egyéni képviselői indítványokkal megvalósítják a frakciókormányzást, az a következménye, hogy sem közigazgatási egyeztetéseken nem mennek végig ezek a javaslatok, tehát nem lehet a megfelelő szakmai kontrollt biztosítani. Nincsenek hatástanulmányok, hacsak az nem hatástanulmány, hogy az önök oligarchái milyen törvénymódosításokkal járnak jól, azt nyilván előtte szépen kimatekolták a háttérben nyilván az egyik szünetben, amit elrendeltek a mai nap folyamán. (Dr. Apáti István közbeszól.) Nem hallottam. (Dr. Apáti István: Rácuppantál a szünetre, de jó.)

Harmadrészt...

ELNÖK: Képviselő úr, nagyon szépen kérem, hogy ne egymással polemizáljanak vagy folytassanak párbeszédet. (Dr. Schiffer András: Harmadrészt...) Bocsánat, képviselő úr, ezt még nekem el kell mondanom, hogy most Schiffer képviselő úrnál van a szó, majd Apáti képviselő úr megnyomja a gombot, és azonnal adok két percre hozzászólási lehetőséget. Most Schiffer képviselő úrnál van a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Harmadrészt pedig az, hogy egyéni képviselői indítványokkal kormányoznak, azt is jelenti, hogy a jogalkotási törvénynek, illetve a jogalkotásban való társadalmi részvételre vonatkozó törvényi előírásoknak nem kell érvényt szerezni, nyugodtan lehet mellőzni a különböző társadalmi egyeztetési folyamatokat. Nyilván ezt önök nyugodt lelkiismerettel megteszik, hisz a miniszterelnökük súlyos adómilliókból rendszeresen folytat konzultációt a néppel, tehát nyilván szükségtelennek tartják, hogy itt ilyen holmi kiemelt beruházásokról szóló törvényjavaslatokról társadalmi egyeztetéseket folytassanak.

Ha a mostani módosítás lényegét és romboló hatását meg akarjuk érteni, akkor viszont érdemes visszamenni magához az eredethez, a forrásvidékhez, 2006 tavaszához, amikor a 2006-os parlamenti választások előtt valamiért a Gyurcsány-kormány sürgős szükségét érezte annak, hogy ezt a gyalázatos törvényt behozza a Ház elé, és önök, fideszes képviselők ezt a törvényt a szocialistákkal kart karba öltve mint rendes kartellpártok megszavazták.

Abban a botránysorozatban, ami a második Gyurcsány-kormány idején keletkezett itt Sukoró, Sávoly és más egyéb beruházások tekintetében, ne legyen kétség, azért önök is felelősek. Önök itt úgy nyolcévezzenek ebben a ciklusban, hogy rengeteg olyan mutyiügy volt a megelőző kormányzati ciklus alatt, ami nem született volna meg, hogyha a kiemelt beruházási törvényt önök nem szavazzák meg a szocialistákkal kart karba öltve. Nyilván jó okuk volt arra, hogy ellenzéki pártként a 2006-os választások előtt a nevüket adják egy ilyen gyalázatos törvényhez.

Ez a törvény azért volt gyalázatos már a születése pillanatában, mert arról szólt már a kezdeti formája, hogy a mindenkori kormány - akkor éppen a Gyurcsány-kormány - anélkül, hogy elszámolással tartozna a magyar emberek előtt, indokolás nélkül egy rendeletben kiemeltté nyilváníthat bármely beruházást. Ez azt jelenti, hogy akkor, amikor a csókosoknak egyes üzleteit kiemeltté nyilvánítja egy kormány, legyen az egy udvari beszállító oligarcha vagy egy multinacionális cég, amely súlyos tárgyalásokat folytatott itt a Nándorfehérvári-teremben, akkor ezek a vállalkozások mentesülnek különböző "fölös körök" alól, amiket egy hatósági engedélyezési eljárás jelent.

Ez azt jelenti, hogy az a befektető, amelynek a beruházását a mindenkori oligarchakormány kiemeltté nyilvánította vagy kiemeltté nyilvánítja, a saját piacán versenyelőnyre tesz szert más vállalkozásokkal szemben. Azért tesz szert versenyelőnyre, mert neki annál a beruházásnál, amit a kormány anélkül, hogy indokolási kötelezettsége lenne, kiemeltté nyilvánít, sokkal rövidebb idő alatt lehet megszerezni az engedélyeket, és ezzel nyilvánvalóan gazdasági előnyt szerez. Az ilyen jellegű kedvezményezésekkel, mielőtt megszületett volna ez a kiemelt beruházási törvény, már akkor is az elmúlt 20 év fejlesztéspolitikai kényszerpályái erről szóltak: mindig a kormány közeli beszállítók, oligarchák, illetve a különböző multinacionális cégek jártak jól.

Ezért lett a magyar gazdaság egy kettészakított, kettéosztott gazdaság az elmúlt 20 évben, és önök, MSZP, illetve Fidesz, a kartellpártok ezt a kettéosztottságot konzerválták a kiemelt beruházási törvénnyel 2006-ban. Ez azt jelenti, hogy vannak egyesek, akiket a mindenkori kormány kiemeltté, különlegessé nyilvánít. Ez azt jelenti, hogy önök lemondtak már 2006-ban arról, hogy a magyar gazdaságnak ezt a tragikus kettéosztottságát kellene megszüntetni, és a helyi gazdaságot fejleszteni, a hazai kis- és középvállalkozók számára, a családi gazdaságok számára előnyt biztosítani. Önök erről lemondtak már ellenzékben 2006-ban.

Ugyanakkor, amikor ez a 2006. évi LIII. törvény megszületett, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok idején a kiemelt beruházások esetén is az engedélyező hatóságok autonómiája fennmaradt. Ugyan kiemeltté lehetett nyilvánítani egyes beruházásokat, és az okvetetlenkedő állampolgárokat, akiknek egyébként az életvilágáról, az életminőségéről szól egy-egy gigaprojekt, ki lehetett zárni ezekből az eljárásokból, lehetett gyöngíteni a közösségi ellenőrzés lehetőségeit, de ezzel együtt az eljáró hatóságok többé-kevésbé azért autonómok maradtak, nem voltak politikailag utasíthatók. Hiába akart valaki kaszinóprojektet megvalósítani az előző kormányzati ciklus alatt, mégiscsak valahogyan, valamilyen módon bizonyos hatósági eljárásoknak alá kellett magát vetnie, és számíthattunk arra, hogy ezek a hatóságok legalább elvileg, legalább papíron a politikától, a kormánytól függetlenül bírálják el a különböző engedélyezési kérelmeket.

Ez a helyzet alapvetően megváltozott az elmúlt hónapokban. A Belügyminisztérium beterjesztett egy javaslatot, ami behozta ezt az úgynevezett koordinációs feladatot ellátó kormánymegbízotti intézményt idén tavasszal, és miután nem sikerült az oligarchák törvénygyárában eléggé fényesre csiszolni az ilyen koncentrációról szóló javaslatot, ezért voltak önök kénytelenek most újra a Ház elé hozni szégyenszemre államtitkárként, illetve miniszterként önálló képviselői indítványban újra a kormánymegbízottak státusát a kiemelt beruházási ügyekben.

Csatlakozni tudok csak az előttem szólóhoz abban, hogy a kormánymegbízott szerepe a hatósági eljárásokban vagy bizonyos hatósági eljárásokban, amiket a kormány kiemeltnek nyilvánít, egész egyszerűen egy közigazgatási nonszensz. Vannak első-, illetve másodfokú hatóságok, és a hatósági szervezetrendszer fölé egy politikai komisszárt telepítenek, és ez a politikai komisszár különösebben nem a nyilvánosság orrára kötött módon utasítgathat, nyúlhat bele hatósági eljárásokba.

(22.00)

Ez azt jelenti, hogy ha és amennyiben az Orbán-kormány vagy bármelyik következő kormány egy gigaberuházást kiemeltté nyilvánít, ebben az esetben a kormányzati politikai akarat irányítani tudja a hatósági eljárásokat.

Emlékeznek arra, hogy mit mondott a miniszterelnök 2010 júniusában innen a szószékről? Azt mondta, hogy vége lesz annak a világnak, amikor a magánérdekek felülírják a közösségi érdekeket. Na most önök pontosan ezt teljesítik ki. A hatósági eljárások arra szolgálnak, hogy közösségi érdekeket lehessen magánérdekekkel szemben érvényesíteni.

Akkor, amikor az előző törvénymódosítás kapcsán is azt vetettük fel önöknek, hogy olyan brutálisan rövidítik le a környezetvédelmi hatóságoknak a lehetőségeit, hogy nem lesznek alkalmasak arra, hogy a jövő nemzedékek érdekeit, a természeti erőforrások védelméhez fűződő érdekeket érvényesítsék pontosan azoknál a gigaberuházásoknál, ahol a legnagyobb ökológiai kockázatok vannak, akkor éppen erre utaltunk. Arra utaltunk, hogy a hatóságok kezéből kiveszik azokat a lehetőségeket, hogy hatékonyan a magánérdekek fölé helyezzék a közösségi érdekeket.

Tisztelt Országgyűlés! Ebben az esetben viszont önök praktikusan bejelentik azt, törvénybe foglalják azt, ami idáig Magyarországon törvénytelen volt, hogy politikai utasításokat lehet adni, hogyha egy kormánynak kedves beruházás kíván szárba szökkenni. Nem érdekesek sem az ökológiai érdekek, nem érdekesek a helyben élők különböző egyéb magánszempontjai, nem érdekes az, hogy egy-egy beruházás hogyan hat a helyi közösségek megmaradására; egy dolog érdekes: hogy a kormány közeli oligarchák előtt minél tisztábbra seperjék az utat. Erről szól ez a szégyenteljes törvényjavaslat. Ez pontosan felülírja azt, amit Orbán Viktor miniszterelnök 2010 júniusában a parlamentben mondott. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy politikailag utasíthatóvá teszik a különböző szakhatóságokat, amelyek a kiemelt beruházások ügyében eljárnak.

Szeretnék annyiban reflektálni Józsa képviselőtársamra, hogy ennek a törvénynek, amit eredetileg önök alkottak itt meg 2006-ban, semmi köze ahhoz, hogy mennyire befektetőbarát a környezet Magyarországon. Ez a törvény akkor befektetőbarát, ha befektetőknek azokat gondoljuk, akik a mindenkori kormányzatnak kedvesek, akár multicégek, akár udvari beszállítók. Szakítani kéne azzal a filozófiával, amit önök is képviseltek kormányon, meg a fideszesek is képviseltek kormányon, hogy a befektetőbarát egyet jelent azzal, hogy Magyarországon vannak a kormánynak kedves, kedvezményezett oligarchák, és azonkívül pedig a multinacionális cégeknek megfelelően kell a különböző kormányzati politikákat irányítani. Ez a fejlesztéspolitikai filozófia megbukott Magyarországon.

Olyan fejlesztéspolitikára lenne szükség, amelyik nem kiemelt beruházásokban gondolkodik, hanem abban, hogy hogyan lehet helyzetbe hozni a helyi gazdaságot. Én azt szeretném, hogy ebben az országban, ebben a parlamentben végre jöjjön el az az idő, amikor ha valaki befektetőbarát környezetről beszél, akkor nem a multicégekre gondol és nem az udvari beszállítókra gondol, hanem azokra a magyar vállalkozásokra, akik kevés pénzből próbálnak egyről a kettőre jutni, azokra a befektetésekre gondol, amelyek szervesen illeszkednek egy-egy helyi közösség természetes adottságaihoz. Ilyen fejlesztéspolitikára lenne szükség. Ez a törvény megsemmisíti egy ilyen fejlesztéspolitikai fordulat lehetőségét.

Mi ezért akarjuk ezt a törvényt úgy, ahogy van, kukába dobni 2014-ben az új Országgyűlésben. Ez a törvény akadálya annak, hogy Magyarországon a helyi gazdaság megerősödjön, akadálya annak, hogy visszaszorítsuk a politikai korrupciót, és nem utolsósorban akadálya annak, hogy kemény közösségi kontroll legyen az egyébként korlátokat aligha ismerő magánérdekek, tőkés érdekek előtt. Éppen ezért ez a törvény alapvetően rossz, hibás és káros Magyarországra nézve.

Az pedig, hogy törvénybe foglalják azt, hogy a kiemelt beruházási ügyekben eljáró hatóságok politikailag utasíthatóak legyenek, ez gyakorlatilag nem más, mint amit a Fidesz művel hosszú-hosszú évek óta. Önök, szemben a szocialistákkal, valóban nem szegik meg a törvényeket - önök a saját maguk képére formálják a törvényeket. A szocialistákat lehetett azzal vádolni, amikor kormányoztak, hogy adott esetben belenyúltak, nem feltétlenül törvényes módon különböző beruházásokba. (Dr. Józsa István: Ezt azért bizonyítani is kellene, képviselő úr.) Azért lehetett ezzel őket vádolni, mert voltak törvények, amik ezeket nem engedték meg. Önöket ezzel nem lehet vádolni, önök törvényesítik azt, ami az elmúlt húsz évben törvénytelen volt, hogy a kormányzati politika beleszólhasson engedélyezési eljárásokba. Ennek semmi köze a demokratikus kormányzáshoz, ennek semmi köze a közösségi érdekek érvényesítéséhez.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Bármennyire is ilyen fröcsögés ízű kirohanásokkal tarkította Schiffer képviselő úr az MSZP irányába a hozzászólását, azért azt kell hogy mondjam, hogy a mondandóm lényegét megértette. Ugyanis én azt mondtam, hogy ez az előterjesztés nemcsak hogy nem vezet sehová, hanem egyenesen aláássa Magyarország normális fejlesztéspolitikáját. Tehát amikor én arról beszélek, hogy ez a jogállamiság felszámolásának a következő lépése, a befektetői bizalom elvesztésének a következő lépése, akkor végül is ugyanazokat értette alatta, mint amit mondtam.

Tehát én azt hiszem, hogy ha van a parlamentnek egy olyan demokratikus oldala, amelyik kritikával rá tud látni ezeknek a folyamatoknak a kudarcára - hogy sehova nem vezetnek, csődbe viszik az országot -, akkor nekünk valószínűleg nem egymást kellene tépni, hanem megpróbálni ennek a tarthatatlanságára koncentrálni, mint ahogy jó néhány eleme a hozzászólásának ezt meg is tette.

A hátralévő fél percben én szeretném megerősíteni, hogy a gazdasági környezet pozitív alakítása ellen ható lépésnek tekintjük ezt, és valóban arra lenne szükség, hogy a kormány ne ilyen extrém módon, amivel gyakorlatilag elismeri, hogy a normál ügymenet kilátástalan, és valóban versenyhátrányba hozza azt a remélhetőleg számos befektetőt, akik a normális úton akarnak járni, tehát hasonló gondolatok mentén utasítjuk ezt el.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces felszólaló Schiffer András képviselő úr. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Józsa Képviselőtársam! A helyzet az, hogy a befektetői bizalom már akkor elveszett, amikor kiderült, hogy Magyarországon úgy lehet regáléjogokhoz hozzájutni, hogy valaki befárad a Nándorfehérvári terembe, leül a Magyar Köztársaság kormányával szemben, minthogyha egy zártkörű részvénytársaság igazgatótanácsának a delegációjával tárgyalna, és meg lehet beszélni azt, hogy hogyan lehet ilyen kiemelt beruházási regáléjogokhoz hozzájutni. A befektetői bizalom már akkor elvész.

A befektetői bizalom - értsen mindenki ez alatt, amit érteni akar - akkor van meg, hogyha biztos lehet mindenki, kisvállalkozó, nagybefektető, mindenki biztos lehet abban, hogy egyenlő szabályok vonatkoznak mindenkire, és nincsenek kiemelt meg még kiemeltebb beruházások. A befektetői bizalom ekkor veszett el.

Versenyhátrányt meg nem csak ez a mostani törvénymódosítás okoz, én arról beszéltem, hogy az eredendő versenyhátrány, igazságtalanság magában a törvényben nyugszik. Ezt a törvényt önök alkották meg, a kartellpártok kart karba öltve 2006 tavaszán, és ezért indítványoztuk több ízben már azt, hogy magát a 2006. évi LIII. törvényt tessék hatályon kívül helyezni.

Még annyit szeretnék elmondani, hogy itt a tavaszi törvénymódosítás kapcsán önök arra is hivatkoztak, hogy az uniós források lehívását segíti, hogyha tovább gyorsítjuk még ezeket az eljárásokat. Most túl azon, hogy a közigazgatás működésképtelenségeinek a kockázatait nem a fejlesztéspolitika oldalára kéne áttolni, a helyzet az, hogyha az Európai Unió szerveinél bárki megvizsgálja ezt a törvényt ebben a mostani formájában, és rájön arra, hogy gyakorlatilag kiiktatja az állampolgári részvétel lehetőségét, akkor nézzünk szembe egy kötelezettségszegési eljárással, aminek viszont az lehet az eredménye, hogy el is zárják ezeket a fejlesztési csapokat.

Köszönöm szépen.

(22.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Horváth László képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem megfogadni az előbbi jobbikos felszólítást, amely úgy szólt, hogy "szerénység". Remélem, mások is magukévá teszik ezt a felszólítást.

Kicsit messzebbről fogom kezdeni. Már annyira leírták önök, különösen Józsa képviselő úr, hogy micsoda eszményi állapotot rugdosunk most széjjel, és hogy annyira jól működött minden, mi meg mindent felszámolunk, merthogy itt aztán volt gyors és hatékony működés, átláthatóság, törvényesség, és most aztán jönnek a komisszárok, és politikai, népbiztosi motiváltságtól vezéreltetve mindenféle sötét ügyeket fognak csinálni, ami persze az oligarchák és a kartellpártok érdekeit szolgálják. (Dr. Józsa István: Ez a beismerő vallomás! Ez az egyenes beszéd!) Csak megismételtem, amit ön mondott. Általában azt mondják, hogy ne ismételd meg a vádakat, de azért összegezzük, hogy mi hangzott itt el a törvényjavaslat kapcsán.

Ne tegyünk úgy, mintha a vállalkozóknak, a befektetőknek, sőt az állampolgároknak is öröm lenne és öröm lett volna hivatalba járni. Lássuk be, hogy az egyszerű embereknek és a vállalkozóknak hivatalba járni ugyanolyan nem jó, ugyanolyan szükséges rossz, mint amikor orvoshoz kell elmenni, ha már kell. S hogy milyen rendszer alakult ki az országban? Jó, ha kicsit számba vesszük azt, hogy amikor a kormányváltás után nekiláttunk a közigazgatás és az államigazgatás átalakításának, egyfelől azt kellett látni, hogy van egy önkormányzati rendszer, ahova rettenetesen sok államigazgatási feladat lett delegálva, postázva, persze mindig egyre kevesebb pénz társaságában, ugyanakkor pedig a húsz év alatt minden minisztérium és a mindenkori kormányzat kiépítette a maga úgynevezett szakhatóságait és hivatalait. Ebből alakult ki az a rendszer, amely teljesen átláthatatlan volt minden gazdasági szereplő és az állampolgárok számára is. Volt harmincnégy úgymond szakhatóság, meg az önkormányzatokhoz telepítve egy csomó feladat. Elmondhatjuk azt is, hogy ember legyen a talpán, aki ebben kiismerte volna magát, egy érettségi ehhez biztos nem volt elég, minden állampolgár és vállalkozó számára egy jogi diploma is szükségeltetett volna ahhoz, hogy tudja, hova kell menni, de biztosra vehette volna akkor is, hogy onnan el fogják küldeni, megmagyarázzák, hogy milyen buta, legközelebb majd jöjjön felkészültebben, egyébként még nem tudom, hány formanyomtatványt ki kell töltenie, és még nem tudom, hány napja és mennyi ideje van rá. S akkor még szembesülhetett azzal is, hogy egy-egy hivatalnak, egy-egy szakhatóságnak van még X ideje, hogy döntsön, és ő biztos, hogy az utolsó napon fog dönteni, mert a hivatal már csak ilyen.

Azt hiszem, hogy ebből a szempontból egy véleményen vagyunk. Tehát egy olyan hivatali rendszer alakult ki, amely ügyfélelhárításra rendezkedett be, lett légyen az állampolgár vagy gazdasági szereplő. Mindenki hátrányosnak érezhette abban az ügyben magát, ha neki az állammal szemben valamit el kellett intéznie. Mondok egy oligarchatörténetet. Kedves Schiffer Úr! Bélapátfalván, ahol, tudja, rengeteg az oligarcha - (Közbeszólásokra:) én meghallgattam, nem kiabáltam -, nagyon jól biztosították az állampolgári részvételt akkor, amikor bezártak egy cementgyárat, nagyon nagy volt akkor az állampolgári részvétel, amikor Natura 2000-es lett minden terület. Tudja, hogy mi is Natura 2000-es lett? A gyár volt szállítószalagjának a területe. Egy 2,5-3 méteres csík több kilométer hosszan. Ez ma olyan, mint egy szent tehén. És Bélapátfalva önkormányzata semmit nem tud csinálni, mert ezek a területek, ezek a csíkok szétszabdalják az egész területet. (Dr. Schiffer András: Miről beszélsz?) Arról, ami van. Arról beszélek.

Ön oligarcházott meg kartellpártozott. Abban egyetértünk, hogy ma valamennyi pályázat és befektetés mellé kellene egy ilyen - amit ön idézett - noszogató ember. Mert például most pályázatot adnak be - az életből hozok egy példát önnek, lehet, hogy ez nem illik bele az ideológiájába, de noszogató emberek igenis kellenek - egy, az apátsághoz vezető sétány felújítására. Ehhez el kell menni megszerezni a környezetvédelmi szakhatóság engedélyét, mert az szükségeltetik a pályázathoz. Ha ez megvan, akkor el kell menni a nemzeti parkhoz, majd utána tessék elmenni az erdőhöz, közben a pályázó nem tud hiányt pótolni, és elesik a pályázati lehetőségtől. Ez egy kis példa, de ha ez van kicsiben, akkor nagyberuházások igenis eleshetnek azért, mert a hivatalok nem gyorsak. (Dr. Schiffer András: És a kisberuházásokkal mi van? - Az elnök csenget.) Ugyanez van, csak vannak nemzetgazdasági szempontból tényleg fontos, kiemelt ügyek, amikor azért kell gyorsítani, hogy a közösség érdekét tudják érvényesíteni. Ha például van egy 70 hektáros önkormányzati terület, ahova az önkormányzat szeretne befektetőt hozni - van ilyen -, és ezt a 70 hektárt kiemelt beruházási célterületté akarják nyilvánítani, akkor igenis szükséges a noszogatás, szükséges az, hogy az egymás mellett elbeszélő hivatalokat egy cél érdekében noszogassuk és összefogjuk. Ön ezt nem tudja? A választói nem keresik meg, amikor egy pályázatot nyújtanak be, mert befektetést akarnak odahozni egy területre, hogy tessék már elmenni ehhez meg ahhoz a hivatalhoz, mert nem boldogulunk vele? (Dr. Józsa István: Hát épp ez a baj!) Pontosan ezért kell őket összefogni, ha kiemelt és fontos ügyek vannak. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Hát, komolyan mondom... (Dr. Józsa István: Ez a tanácsi rendszer, amit mondasz.) Lehet, hogy abban is volt valami jó.

ELNÖK: Tudom, hogy Józsa képviselő úr nagy ismerettel rendelkezik ezen a téren, de maradjunk abban, hogy most Horváth Lászlónál van a szó, jó?

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Egyszerűen nem értem! Önök jogbizonytalanságról, a demokrácia aláásásáról, diktatúráról, oligarchákról meg a világ végéről beszélnek akkor, amikor azon dolgozunk, hogy a közösségek érdekében lehessen a hivatalok munkáját összefogni és felgyorsítani. Önök tényleg nem érzik úgy, hogy fel kell gyorsítani a hivatalok munkáját? Tényleg nem érzik úgy, hogy a szakhatóságoknak időben kéne meghozni a döntéseiket? Ha nem érzik, akkor tényleg ne támogassák ezt a javaslatot, de ha úgy érzik, hogy fel kell gyorsítani ezt a dolgot, és össze kell fogni, akkor viszont támogassák! (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Józsa István: Ez tragédia!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Schiffer András képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amit Horváth képviselő úr itt előadott, abban szerintem megnyilvánult a Fidesz lényege, az, hogy mit gondolnak önök az államról, a magyar társadalomról és a demokráciáról. Nagyon szépen elmondta. Igaza van abban, hogy aligha találunk olyan vállalkozót ebben az országban - s nemcsak Bélapátfalván, de Budapesten, Szentgotthárdon meg másutt sem -, aki szívesen menne hivatalokba. Így van! Pontosan ez a bajunk ezzel a nyomorult törvénnyel. Mert amit ön mond, az erre a törvényre vetítve azt jelenti, hogy a vállalkozók nem szeretnek hivatalokba járni, de lesznek vállalkozók, akiknek majd nem kell hivatalba járni.

Sokkal egyszerűbb lenne ezt a törvénymódosítást visszavonni, és Rétvári Bence önálló képviselői indítványként esetleg beterjeszthetne egy olyat, hogy a miniszterelnök személyesen adja ki az engedélyeket. Nem sokkal egyszerűbb, Horváth képviselő úr? Orbán Viktor személyes bölcsességére lesz bízva, hogy mely vállalkozókat mentesítjük az engedélyezési eljárás alól. Ne viccelődjön már velem! Azt próbáltam az előbb elmondani, hogy ha egy országban nem működik a közigazgatás, akkor a közigazgatás rendellenességeinek a terhét nem a fejlesztéspolitika területére kéne áttolni. Ha nem működik a közigazgatás, akkor talán meg kéne kérdezni a közigazgatási tárcát, hogy miért az önálló képviselői indítványokkal vannak elfoglalva, és miért nem azzal, hogy a közigazgatást rendbe tegyék.

(22.20)

Két éve kormányoznak, elég volt már a nyolcévezésből, nézzék meg, hogy a közigazgatás területén mit produkáltak! Ha ennyire szörnyű ön szerint a helyzet a közigazgatásban, akkor nem dolgozik jól az ön kormánya. Kérje számon a miniszterét! De ez nem ok arra, hogy a Közgépnek meg néhány csókos vállalkozásnak ezentúl kevesebbet kelljen hivatalba járni, míg ha valaki egy vendéglőt akar nyitni vagy egy sertéstelepet akar létesíteni, annak sajnos továbbra is be kell fáradnia ugyanúgy a hivatalokba.

Ezért mérnek önök kettős mércével, kedvezményezik azokat, akik önöknek kedvesek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, amit itt hallhattunk, az tényleg nem volt más, mint van egy kaszt, akiknek majd nem kell bemenni a hivatalba. Csak mi van a többiekkel? Mi van az átlag magyar vállalkozóval, mi van az átlag magyar magánszeméllyel, aki építeni szeretne valamit vagy egy vállalkozást beindítani? Nekik ugyanúgy végig kell járni.

Igen, minket is megkeresnek azzal, hogy a bürokráciába belefulladnak az emberek. Ismerjük a problémát, és ön most ezt úgy mondta nekünk, mintha Úristen, bürokrácia van és teljesen logikátlan folyamatokat kell végigjárni annak, aki egy engedélyt el akar intézni. Valóban így van. Teljesen logikátlan, értelmetlen, gyakran a hivatalok és a hatóságok egymásra mutogatása közepette, hatásköri és feladat-összeütközéseknek a tengerében vergődik az átlag magyar állampolgár, és nem csak a vállalkozó egyébként, aki bármilyen dolgát el akarja intézni.

Csak a különbség az, hogy mi úgy gondoljuk, hogy az egész államszervezetet kell megreformálni, ezt kellene tenni önöknek is, mert ez a kormánynak a dolga, vagy a kormányuknak a dolga, erre kaptak felhatalmazást. Önök ehelyett azt mondják, hogy lesznek majd kiemelt ügyek, lesznek majd olyan nagyberuházások, olyan extra kivételezett közösségek vagy vállalkozások, akiknek nem kell ezeket a köröket végigfutni. Miért nem egy olyan rendszert hoznak létre, ahol mindenki egyenlő pályák, egyenlő esélyek alapján hozzáfér a közjóhoz és hozzáfér a megfelelően működő közigazgatáshoz?

Ez lenne a cél. Most ezek után azt mondani, hogy az a probléma, hogy nem lehet bizonyos dolgokat végignyomni, és akkor kellenek noszogató emberek - ezek után nem tudunk mit mondani. Mindenki számára elérhetővé és kiszámíthatóvá kellene tenni a közigazgatást.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Horváth László képviselő úr következik, parancsoljon!

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Azt hiszem, hogy a célban egyetértünk. De azért abban is egyetérthetünk, hogy egyébként az államszervezetnek, az állam működtetésének a reformja folyamatban van, mert mindaz, ami az önkormányzatok, a kormányhivatalok, a járások, a kormányablakok vonatkozásában történik és meg fog történni, az pontosan ennek az államszervezetnek a reformja.

De az, hogy önök azt mondják, hogy nem kell hivatalba járni a csókosoknak - dehogynem! Az ügyintézés... (Dr. Józsa István: A képviselővel együtt, kézen fogva!) - egyébként hogy képzelik azt el, akkor azoknak nincs ügyintézés tovább, nincsenek engedélyek? Dehogynem! (Hegedűs Lorántné: Erről szól!) Vannak engedélyek, csak éppenséggel mondjuk, a határidők rövidülnek le, amíg ezt ki kell adni. Ez is már egy komoly könnyítés. (Hegedűs Lorántné: Nem! - Dr. Józsa István: Egyeseknek lerövidül, másoknak meg nem.)

Azt gondolják, hogy akkor ez alapján a felhatalmazás alapján a kormánymegbízott kilép a törvényesség keretei közül? (Dr. Staudt Gábor: Így van! Ez van benne! - Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból.) De miért? Uraim, ki mint él, úgy ítél. (Dr. Apáti István: El kellene már végre olvasni!)

ELNÖK: Képviselőtársaim, tessék nyomni a kétperceseket! Köszönöm szépen. Józsa István képviselő úr következik.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Szóval, tragédia, ami itt most történik. A fideszes képviselőtársam most jön rá, hogy mi van ebben. Ebben a törvények megsértésére való törvényi felhatalmazás van benne. Ezért mondjuk azt, hogy ez elfogadhatatlan. Tehát amit ön itt elmesélt, hogy hogyan képzeli el a képviselői munkát, az teljesen fals. Igaza van elnök úrnak, bár én a tanácsi rendszer idején egyetemi oktatóként meg fejlesztőmérnökként dolgoztam, de építkeztem, és tudtam, hogy mit kellett kijárni, mire azt a nyavalyás engedélyt a saját társasházunkhoz meg tudtuk szerezni. Önök most ezt akarják restaurálni, ezt a kijárási rendszert. Ez egyszerűen elképesztő!

Úgyhogy minél többet beszélnek, annál jobban lerántják a leplet arról, hogy milyen hihetetlen káosz van ebben az engedélyezési rendben az önök közigazgatási működésében. Próbálják meg az egészet valahogy struktúrájában, a jogállami keretek között átgondolni, és mondjuk, szakemberekkel, mert vannak itt azért önök között szakemberek is, akik most lesütik a fejüket, és mélyen a laptopjukba merülve próbálnak úgy csinálni, mintha nem hallanák ezt a problémát. De ez az előterjesztés súlyosan elvi hibás, és ebből adódóan azt a gyakorlatias célt sem tudja elérni, aminek az égisze alatt lebegtetve megalkották.

Úgyhogy ha tényleg alaposan elolvassa, akkor talán egy kicsit másképpen fog róla beszélni. Ez nem vezet sehová, tényleg Orbán Viktor dönt el mindent, 3-4-tagú Nemzeti Fejlesztési Tanács, Orbán, Lázár, Némethné - ki van még? Matolcsy, Simicska a háttérben, ők döntenek el mindent. Ez nem jó út.

Köszönöm.

ELNÖK: Folytatjuk a kétperceseket. Schiffer András képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tényleg az a helyzet, hogy Horváth képviselő úr megihlet bennünket. Én csak három dologra szeretnék reagálni.

Az egyik, hogy ön azzal nem néz szembe, hogy a kormányok, ez a kormány is, meg az előző is úgy hoz döntéseket kiemelt beruházásokról, hogy semmiféle indokolási kötelezettsége nincsen. Nem volt indokolási kötelezettsége a Gyurcsány-kormánynak sem, a Bajnai-kormánynak sem, és nincsen indokolási kötelezettsége az Orbán-kormánynak sem. Éppen ezért ezek a kormányok nem elszámoltathatók abban a tekintetben, hogy miért most, miért pont ezt, miért pont azt a vállalkozást, annak miért pont azt a beruházását nyilvánítják kiemelt jelentőségűvé. Nem tudják a magyar emberek azt ellenőrizni, hogy ha egy kormány kiemeltté nyilvánít egy beruházást, az valóban indokolt-e, valóban szolgálja-e a közösség érdekeit. Sem indokolási kötelezettség nincsen, sem jogorvoslati lehetőség.

Ön itt azt vetette fel nekünk, ellenzéki képviselőknek, hogy biztosan tudjuk, hogy ön miről beszél, hiszen jönnek hozzánk is emberek, akiknek a pályázatokkal nehézségeik vannak. Tudja, Horváth képviselő úr, nem jönnek hozzánk ilyen emberek. Nekünk a demokráciafelfogásunk egészen más, mint amit itt önök húsz éven keresztül megszoktak, és erről szeretnénk önöket is leszoktatni. Egy parlamenti képviselőnek, egy politikusnak nem az a dolga, hogy pályázatírásokban segítsen, erre vannak pályázatírási tanácsadók, és főként nem az a dolga, hogy pályázatok útját egyengesse. Tudja, ezt hívják korrupciónak. Egy demokratikus parlamentben nem azért vannak képviselők, hogy pályázatok érdekében kijárjanak.

Végezetül annyit azzal kapcsolatban, amit Staudt képviselőtársam említett, hogy önök még ezt a jogszabályt sem voltak képesek tökéletesen megalkotni, kormánymegbízottakról beszélnek, holott kormánymegbízottnak nem biztos, hogy van kormányhivatala. Továbbra is él a kérdés: így ez a jogszabály, a 2/A. § (1), illetve (2), (3) bekezdése egymásra vetítve azt jelenti, hogy ha egy kormánymegbízott kap egy kiemelt jelentőségű ügyet, akkor kap mellé kormányhivatalt is?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én megköszönöm ezt a három és fél órás együttműködésünket, az elnöklést átadom Ujhelyi István alelnök úrnak, és a szó két percre Horváth Lászlót illeti.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Nem fogom kihasználni a két percet. Olyan szinten forgatják ki a szavaimat, és olyan szinten süt a meg nem értés szándéka az önök szavaiból, hogy csak azt tudom mondani az összes vádra, Schiffer úr, hogy ki mint él, úgy ítél.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Hú, de gyors volt, képviselő úr. Jó estét kívánok a tisztelt Háznak! Staudt Gábor képviselő úr kért kétpercest, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): "A kormánymegbízott jogosult a kiemelt jelentőségű ügyben eljáró hatóságok és szakhatóságok vezetőjét írásban soron kívüli feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására utasítani." Erről van szó. Majd ha ezt a jogot megkapja mindenki, aki bemegy a hivatalba az ügyeit intézni, és azt látja, hogy nyolc helyre elküldik, és a végén kezdheti elölről, mert az első már lejár, amikorra a nyolcadikat elvégzi, akkor természetesen ehhez hozzá fogunk járulni. De amíg ilyen kiemelt és egyébként szerintem a demokratikus normáknak nem megfelelő szabályozást szeretnének elfogadtatni, addig legalább engedjék meg, hogy a nemtetszésünket kifejezzük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.30)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, LMP, kétperces.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódva ahhoz, amit az előbb Staudt Gábor elmondott, szeretném jelezni azt is, hogy ott is van közöttünk, Horváth képviselő úr, egy világnézeti különbség, hogy nem csak az a probléma, hogy ezt a plusznoszogatást nem kapja meg minden magyar vállalkozás, amelyik engedélyért folyamodik a hatósághoz, az is a probléma, ahogy ön, illetve ahogyan önök meg az önök elődei a közigazgatásról gondolkodnak. Ha nem működik a közigazgatás, akkor nem az a megoldás, hogy noszogató - csúnya kifejezéseket ne használjunk -, egy noszogató embert kijelölnek, aki mulasztások pótlására felhív. Nem csak arról van szó, hogy Magyary professzor forog a sírjában, ha azt látja, micsoda ámokfutást végeznek a közigazgatás szervezetrendszerén belül. Egyszerűen egy szervetlen alkatrész ez a kormánymegbízott ezekben az eljárásokban. Arról is szó van, hogyha nem működik a közigazgatási szervezet, akkor nem egy plusz ellenőrt, felelőst vagy noszogató embert kell kinevezni, ahogyan a régi rendszerben tették azt, hogy mindenkinek legyen munkája egy gyáron belül, hanem rendbe kell hozni a közigazgatási eljárásokat, nem egyesekre nézve, hanem mindenkire nézve, és nemcsak az engedélyért folyamodó vállalkozások érdekében, hanem a közösségi érdekek védelmében is.

Azt azért ne felejtsük el, hogy lehet, hogy nem szeretnek az emberek hivatalokba járni, lehet, hogy rosszul működik a közigazgatás, bár ezért két év kormányzás után már önök is felelősek, de ezek a hatósági eljárások nem a bürokrácia érdekét szolgálják. Ezek az eljárások adott esetben környezeti érdekeket szolgálnak, fogyasztóvédelmi érdekeket szolgálnak, élelmiszer-biztonsági érdekeket szolgálnak, és egyáltalán közösségi érdekeket szolgálnak, nem a beruházások, azt nem tudjuk, hogy milyen érdekeket szolgálnak, hiszen azt nem mondja meg a mindenkori kormány, de ezek a hatósági eljárások közösségi érdekeket szolgálnak. Köszönöm.

ELNÖK: Hegedűs Lorántné képviselő asszony kért szót előre bejelentett felszólalóként, Jobbik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én megmondom őszintén, Horváth László képviselőtársam hozzászólásai engem is rendkívül megihlettek, és az az igazságbeszéd, amit tőle hallhattunk, nevezetesen, hogy hivatalba járni rossz, tehát ennek a dogmának a kimondása itt a Ház falai között egy történelmi pillanat volt. Nyilván ezt az igazságot osztja Nyerges Zsolt, Pomázy Csaba is, Simicska Lajos és így tovább, de én is osztom, és jelzem már most itt az államtitkár asszonynak, hogy mi is szeretnénk nemsokára építkezni, és lehetne-e, hogy én is kapok egy kormánybiztost. Jó? Nem szeretek hivatalba járni, olyan sok ideig tart, annyi macera van vele! Miért ne lehetne azt is, hogy akkor nekem is járjon egy kormánybiztos? Jó, hogyha már itt a késői órán erről szépen elvitatkozgatunk, és úgy látszik, itt nincs olyan, hogy önök tagadják az oligarchák létét és azt a kedvezményezetti kört, amelynek jár ez a kiemelt beruházási pozíció, ezért nyilván bárki belekerülhet, felteszem, akkor én is, mint Átlag Béláné, ebbe belekerülhetek.

No, most, amikor volt időm várni a hozzászólásomra, próbáltam számba venni, hogy az elmúlt két évben a Fidesz-kormányzat jogalkotási gyakorlatában melyek voltak azok a benyújtott jogszabályok, jogszabálytervezetek, amelyek nagyjából ennek a jogszabálynak a mintájára készültek, és most visszafelé az időben haladva, hadd soroljak fel egypárat. Ilyen volt például az Étv., az építési törvény módosítása nemrégiben, akkor előtte a kulturális örökség védelméről szóló törvényt több ízben módosítottuk, szintén hasonló értelemben. No, csökkentette a Ház a határidőket, és átkerültek bizonyos hatáskörök más hivatalokhoz, amelyek esetleg gyorsabban vagy nagyvonalúbban tudnak dönteni. Időközben a kormányzat megszüntette a KÖH-öt, tehát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, már csak azért is, hogy biztosan ne legyen ennek a területnek intézményesített védelme Magyarországon, az istvánmezei beruházás kapcsán is egy jogszabály született, azután a környezeti hatásvizsgálat jóváhagyásának a határidejét is leszűkítette a Ház, és így tovább. Nyilván még nagyon sok mindent lehetne felsorolni, de kérem tisztelettel, az a helyzet, hogy ez nagyon-nagyon sok időt vett el a Háztól. A jogalkotás egy nagyon komoly erejét rabolta el, hogy annyi mindent kellett megváltoztatni.

Én most tennék egy javaslatot a tisztelt államtitkár asszonynak. Igazából itt a fő ludas, a legtöbb baj a Ket.-tel van, tehát a közigazgatási hatósági eljárásokról szóló törvénnyel. Kérem, helyezzük hatályon kívül, és megoldódik a probléma. Az egész Ket.-et úgy, ahogy van, dobjuk a kukába, egyedül kiadmányozási jogot Orbán Viktornak, a bölcs vezérnek adunk, minden ilyen jellegű beruházásnál ott van nála a stempli, és megoldódik a probléma. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Nemcsak a jogszabályok vannak még itt útban előttünk, hanem az a sok kötözködő köztisztviselő, közszolga, ugye, akik kötik magukat a törvényekhez, be akarják tartani azokat az előírásokat, amelyek rájuk vonatkoznak, és lássuk be, ez is hiba. Tehát minek az a sok közszolga a sok hivatalban? Ugye, már szó volt arról, hogy az IMF-nek egyébként is elvárása az, hogy le kell építeni a magyar közigazgatást, mert sok benne a felesleges ember. Nosza, rajta! Nosza, rajta! Ezt azután tényleg lehet teljesíteni, pláne, ha az egyetlen kiadmányozó maga a bölcs vezér, Orbán Viktor lesz, és persze akkor azonnali hatállyal bármit, bármilyen helyszínen, bármilyen úgynevezett fejlesztés tekintetében ki lehet adni, mindenféle engedélyt meg lehet szerezni. Csak egy dolog maradt fönn, mélyen tisztelt államtitkár asszony, ez a felelősség kérdése, és erre hadd mondjak valamit.

Annak idején, amikor a környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény módosítva lett ebben a Házban, Tállai András államtitkár úr ott ült velünk szemben, és föltettük neki ezt a kérdést. Ugye, a környezeti hatásvizsgálat kapcsán, ha valahol, akkor igazán felmerülhet a felelősség kérdése is, hiszen a nagyberuházásoknál, amikor ilyen jellegű környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni, akkor, ugye, ez rendkívül széles körű tapasztalatot, szakértelmet igényel, mert nagyon komoly következményei lehetnek, ha egy-egy ilyen hatósági vizsgálat nem jól vagy nem elég körültekintően zajlódik le. Föltettük az államtitkár úrnak a kérdést, hogy nem 30 napra, 8 napra, 1 napra, 1 percre is le lehet csökkenteni az eljárás határidejét, hiszen elég, ameddig a köztisztviselő odanyúl a stemplihez, rácsapja az engedélyre a stemplit, és aláírja, erre bőven elég 1 perc. Nyugodtan bele lehetne a törvénybe azt is foglalni, hogy erre összesen 1 percet ad a jogalkotó, de akkor ki vállalja majd a felelősséget? És kértem, hogy Tállai András mondja ki, hogy ő személy szerint fogja vállalni, és a jegyzőkönyv tanúsága szerint - tessék megnézni - Tállai András kimondta, hogy igen! Attól a pillanattól kezdve így az összes ilyen jellegű hatósági eljárásban ő személyesen fogja vállalni azon kisemberek helyett, mert mondjuk ki, a közigazgatásban nemcsak csúcsköztisztviselők és -közszolgák dolgoznak, hanem kisemberek is, szakemberek is, akik egyébként tisztességgel tennék a dolgukat, de a felelősséget az államtitkár úr átvállalta. Nagyon remélem, az államtitkár asszony is lesz ilyen nagyvonalú, és kimondja ezzel kapcsolatban, hogy igen, ő is vállalja a felelősséget, amely ezen törvény elfogadásával majd rá fog hárulni.

Kérem tisztelettel, annyiszor hallhattuk már a járási rendszer megalakítása kapcsán, az új önkormányzati törvény elfogadása kapcsán, és így tovább, tudnám sorolni a jogszabályokat, csakúgy, mint egyébként most itt az előbbiekben felsorolt jogszabályok tekintetében is, hogy önök a jó állam megteremtésére törekednek, ami, valljuk be, nem kis ambíció, mert amíg a világban ilyen jellegű emberi törekvések voltak, leginkább a földi poklot sikerült megvalósítani, nemhogy a földi Paradicsomot sikerült volna megalkotni. No, tehát a jó államhoz az is hozzátartozik, ugye, hogy valakinek a felelősséget vállalnia kell a tetteik után. Úgyhogy a tisztelt államtitkár asszonynak a szívére és lelkére ezt szeretném helyezni, és nagyon remélem, hogy most itt, ha válaszol majd az elhangzottakra, akkor megteszi, hogy ezt ön is így, személyesen vállalni fogja. Úgy látszik, egyébként államtitkárként nem merte ezt megtenni, csak egyéni képviselőként.

(22.40)

Nyilván ez is volt az oka annak, hogy a benyújtás körülményei ilyen kissé szűkösre és nem olyan nagyvonalúra sikerültek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem Z. Kárpát Dánielt, hogy kíván-e felszólalni. (Jelzésre:) Nem szeretne felszólalni.

Ebben az esetben - mást nem látok bejelentkezve - az előterjesztőket kérdezem, hogy kívánnak-e hozzászólni a vitának ehhez a szakaszához. Államtitkár asszony, Szabó Erika!

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli indulatokat váltott ki ez a két szakaszból álló törvénymódosítás, amit a miniszter úrral nyújtottunk be, és rendkívül sok rosszindulatú, hozzá nem értő megjegyzést kaptunk (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiban.), amit a tudatlanság, a közigazgatási rendszer ismeretének a hiánya és olyan szemüvegek feltétele jelentett, ami csak oligarchákról szólt, és nem tudom, még kikben tud gondolkodni, de arról nem, hogy a magyar állampolgároknak, a magyar nemzetnek, a magyar gazdaságnak mi az érdeke akkor, amikor kiemelt beruházásokról dönt.

A hozzászólók azzal sem voltak - nem minden hozzászóló természetesen - tisztában (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Mivel? Ki?), hogy milyen feltételek alapján lehet kiemelt beruházás egy kiemelt beruházás. Legalább 90 millió forint teljes költségigényű, legalább 15 munkahely megteremtését biztosító, környezetvédelmi, kutatás-fejlesztési, oktatási, valamint egészségügyi és szociális célok megvalósítását elősegítő (Dr. Apáti István: Szégyelld magad! - Moraj a Jobbik soraiból.), részben vagy egészben európai uniós támogatásból megvalósítandó beruházások lehetnek ilyenek. És akik olyan nagyon keményen, nevetve és időnként minősíthetetlen jelzőket használva támadták azt a jogunkat a miniszter úrral, hogy az alaptörvény szerint, az alkotmány szerint amikor még 2010-ben megválasztottak bennünket országgyűlési képviselőnek, benyújthassunk-e, élhessünk-e azzal a jogunkkal, hogy benyújthassunk-e törvényjavaslatot, törvénymódosítást, ezt egészen elképesztőnek tartom a magukat demokratának nevező (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.) és magukat az igazság bajnokának tartó ellenzéki pártok képviselői részéről. (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.) Én rendszerváltó képviselőnek tartom magam (Hegedűs Lorántné: Az SZDSZ-ből? - Derültség a Jobbik soraiból.), rendszerváltó politikusnak tartom magam (Moraj a Jobbik soraiból.), és nagyon örülök annak, hogy van olyan alaptörvényünk és van olyan alkotmányunk, amely alapján én ezzel a jogommal élhetek. Én elvárom az ellenzéki képviselőktől, hogy tartsák tiszteletben ezt a jogunkat a miniszter úrral együtt. (Z. Kárpát Dániel: A miniszter úr hol van? - Moraj a Jobbik soraiból. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: A kiemelt beruházásoknál! - Derültség a Jobbik és az LMP soraiból.)

A miniszter úr és én nyújtottam be (Moraj. - Az elnök csenget.), és nagyon udvariatlan, hogy bekiabál. Kérem a tiszteletét, ahogy kérem Hegedűs Lorántné tiszteletét is a miniszterelnök úr iránt (Dr. Apáti István: Jaj! - Dr. Józsa István: Ki kell azt érdemelni!)! Lehet, hogy nem az önök miniszterelnök-jelöltjéről beszél, lehet, hogy arra még nagyon sokat kell várni (Derültség a Jobbik és az LMP soraiból.), lehet, hogy a Jobbiknak soha nem lesz miniszterelnöke Magyarországon, de akkor is elvárható minden ellenzéki politikustól, aki demokratának tartja magát (Hegedűs Lorántné közbeszól.), hogy Magyarország miniszterelnökéről ebben a Házban kellő tisztelettel beszéljen (Moraj a Jobbik soraiból.), és ne kiabáljon akkor (Moraj a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.), és ne kiabáljon akkor, amikor (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.) próbálom az érveimet elmondani.

Schiffer képviselő úr nagy indulattal tartotta rossznak, hogy egyáltalán vannak kiemelt beruházások Magyarországon, és magát a törvényt is rossznak tartja, szerinte nincs szükség ilyen törvényre, szerinte nincs szükség az Audi Hungaria Motor Kft. győri beruházására, ahol 900 millió euró a beruházás költsége (Moraj a Jobbik és az LMP soraiból.), közvetlenül 1800-an dolgoznak ott, 10-15 ezer új munkahelyet teremt, és körülbelül 1,8-2 százalékos GDP-növekedést eredményez. (Dr. Schiffer András: Most recesszió van!)

Schiffer képviselő úr szerint és többek szerint az ellenzék részéről Magyarországnak nincs szüksége a Kecskemét közigazgatási területén megvalósuló nagyberuházásra, ami 2012-ben körülbelül 0,5 százalék GDP-növekedést eredményez, míg összességében ez évente körülbelül 1 százalékot fog jelenteni. (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.) Munkahelyteremtő hatása 3 ezer fő. Ez nagyon nevetséges, úgy látom, egyeseknek nagyon nevetséges, és 10 ezer fő foglalkozásához járul még hozzá mindamellett, hogy közvetlenül 3 ezer embert foglalkoztatnak.

Ugyanígy a Pannonia Etanol Zrt. Bioetanol-előállító Üzem projekt Dunaföldvár város közigazgatási területén megvalósuló nagyberuházás 120 millió euró, 34-36 milliárd forint. (Dr. Schiffer András: Környezeti hatástanulmány?) A beruházás eredményeként 300-400 millió forinttal nő a befizetett helyi adó mértéke. Erre önök szerint nincsen szükség.

Záhony térségében a vasúti, valamint a belső közúti infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó beruházások megvalósítása (Moraj a Jobbik soraiból.), a beruházás költsége 32,5 milliárd forint, munkahelyteremtő hatása: 400-500 új munkahelyet teremt (Dr. Schiffer András: Mennyi az alkotmányos?). Valamikor is találkoztak olyan emberrel, olyan nagyberuházóval, akinek az engedélyeztetési eljáráson végig kellett jutnia? Hogy hány szakhatósági engedélyre van szükség ahhoz, hogy egy beruházás megfelelő jogi háttérrel, törvényes keretek között beindulhasson? Valószínűleg nem, mert akkor nem támadták volna ezt a törvényjavaslatot. Akkor elismernék azt, hogy igen, kell olyan egyszemélyi felelős az ilyen kiemelt beruházásokhoz, aki kézben tartja azt, hogy a hatóságok megfelelő időben és megfelelő módon, kellő gyorsasággal járjanak el. (Dr. Józsa István: Mindig! Mindig!)

Ezért nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, és bízunk abban, hogy ezáltal valóban gyorsabban fognak a nagyberuházások engedélyhez jutni, és ezáltal még gyorsabban juttatják munkahelyekhez az embereket. (Dr. Schiffer András: Nyerges vontatóval! - Derültség a Jobbik soraiban. - Az elnök csenget.) Minősíti önöket az a stílus, ahogyan viselkednek...

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Lassabban végzünk, és tovább vitatkozunk feleslegesen, ha nem hagyják, hogy az államtitkár asszony végigmondhassa beszédét. Utána majd áttérünk a következő napirendre, és majd mindenki szót kap ismét. Államtitkár asszony!

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Valóban lassabban fog végződni, és nem baj, ez az ellenzéki képviselőket minősíti (Dr. Apáti István: Máshogy már nem tudunk!), akik úgy gondolják, hogy rendkívüli módon értenek mindahhoz, amihez hozzászóltak, de azért hadd mondjam el, hogy az elmúlt két év átalakítási folyamatában éppen a területi közigazgatás átalakításának a rendszere volt az az eleme a nagy rendszerváltoztató célkitűzéseknek, ami jelentős eredményeket tud már felmutatni, és amelynek következő eleméről, a járásról délután az interpelláció keretében is beszéltünk. De azért hadd mondjam el önöknek, hogy milyen elemeken jutottunk túl, és hogy mennyire sikeres az az átalakítási folyamat, amely a területi kormányhivatalok (Dr. Schiffer András: Miről szól? - Dr. Józsa István: A napirendről!) átalakítását jelentette.

Először megszüntettük az MSZP által alkotmánysértő módon létrehozott regionális államigazgatási hivatalokat. Amiatt, hogy önök ezt létrehozták, 20 hónapon keresztül nem működött a törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok felett. Ennek köszönhető az a rengeteg visszaélés, bűncselekmény, amelynek egyes fordulatait a tv-híradó minden este közvetíti, amikor az önkormányzati vezetők, akár kerületi, akár fővárosi szinten megbuknak (Dr. Józsa István: Megbuknak a vádak!), megbuknak (Dr. Józsa István: A vádak!), az önök párttársai megbuknak (Dr. Józsa István: A vádak buknak meg!) azzal az eljárással, amit önkormányzati vezetőként vagy képviselőként elkövettek. (Dr. Józsa István: A vádak! Veletek együtt!) Ezt tehát megszüntettük (Dr. Schiffer András: Nincsenek eljárások!), és már 2010. szeptember 1-jével létrehoztuk a fővárosi és kerületi közigazgatási hivatalokat. Most kellene figyelniük, ha szeretnék tudni, hogy mi történt a területi közigazgatásban, akkor most kellene figyelniük, mert akkor lehet, hogy a következő témánál már egy kicsit hozzáértőbben tudnának hozzászólni. (Dr. Apáti István: Ezt a cinizmust! - Moraj a Jobbik soraiból.)

(22.50)

Tehát létrehoztuk a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalokat, visszaállítottuk a törvényességi ellenőrzést, és 2011. január 1-jével létrehoztuk a fővárosi és megyei kormányhivatalokat. (Dr. Józsa István: Elég szégyen!) A korábbi közigazgatási hivatali rendszerben az országban körülbelül 1500-an dolgoztak, amikor létrehoztuk és a közigazgatási hivatal mellé 14 szakigazgatási szervet integráltunk, a kormányhivatalokban összességében 23 ezer kormánytisztviselő dolgozott, és ez által az integráció által már a területi közigazgatás felénél, a szakigazgatási szervek felénél egy olyan koordináció jött létre, ami Európában is példátlan (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Józsa István: Kormánybiztos kell egy engedélyhez.), hiszen olyan szervezeti integrációt alakítottunk ki, amellyel a kormánymegbízott, aki valóban, igen, a kormány kinyújtott keze területi szinten, hiszen végrehajtatja a kormány döntéseit, és szolgáltatja a kormány döntései számára azokat az adatokat és információkat (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Józsa István: Mint a cári rendszer.), amelyek megalapozzák bármely más területen is a kormány döntéseit.

Változatlanul, elnök úr, nagyon udvariatlanul kiabál közbe és méltatlanul viselkedik az ellenzék, de a területi közigazgatás kérdésének, lépéseinek elemeit akkor is ismertetni fogom önökkel. Tehát 14 szakigazgatási szervet integráltunk be a fővárosi és megyei kormányhivatalokba, amelyek másfél éve kiválóan működnek. Működési zavar nem lépett fel, és a következő lépés, amellyel a területi közigazgatásban az állampolgárokhoz szeretne az állam közelebb jutni, az a járás, a járási hivatalok létrehozása. És a járási hivatalok létrehozását követően a végső cél a kormányablakok kialakítása. Az országban nagyságrendjét tekintve körülbelül 300 kormányablakot fogunk létrehozni, és ez lesz az, ami az állampolgárok számára azt a bizonyos egyszerűséget, gyorsaságot, átláthatóságot fogja biztosítani, amit önök számon kérnek, hogy mikor fogja az állam biztosítani az egyszerű állampolgárok vagy a kisemberek számára azt a hatékonyságot, amire szükség lenne. (Folyamatos közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Hát ezzel a rendszerrel.

És egyet lehetne tenni vagy kérdezni, ha valaki a konstruktív ellenzéki mivoltánál fogva próbálna politizálni ebben a parlamentben ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál (Dr. Józsa István: Terrorral szemben konstruktivitás?), hogy mi az, amit még hozzátehet a szaktudásával, hozzáértésével, amivel segíteni tudja azt, hogy Magyarországon megvalósuljon az egyablakos ügyintézés lehetősége. Amivel járásonként minden járásszékhelyen és olyan településen, ahol okmányiroda működik, létrehozzuk a kormányablakot, és ezzel 2500 ügy intézését biztosítjuk az állampolgárok számára. Ennél nagyobb ajándékot keveset tudna adni az állam (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), ez az egyszerűséget, a hatékonyságot, az átláthatóságot és a gyorsaságot jelenti.

Mindemellett a kormány nemcsak a kormányprogramban határozta meg, hogy rendet tesz a területi közigazgatásban, hanem az egyszerűsítési program, a Magyary-program keretében folyamatosan dolgozik Navracsics Tibor miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr irányításával az a munkacsoport, amelyet a központi közigazgatásban éppen azon célok érdekében hozott létre, hogy minden ágazat vizsgálja meg, melyek azok a jogszabályok, melyek azok az eljárásrendek, ahol egyszerűsíteni lehet, ahol a jogszabály-változtatással ez a cél elérhető.

Ezért nyújtottuk be tehát miniszter úrral a kiemelt beruházások egyszerűsítését célzó törvénymódosításunkat. Jogunk van hozzá. Jogunk van hozzá! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Józsa István: Ez egy lemondó beszéd?) Ez egy egyszakaszos, a kormánymegbízottak jogait, hatáskörét növelő törvényjavaslat, ami utasításadási joggal erősíti meg a kormánymegbízottat azért, hogy a beruházások valóban megvalósuljanak.

Kérem, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Módosító javaslatok érkeztek, így részletes vitára bocsátásra és a vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a Magyarország Alaptörvényének második módosítása című törvényjavaslat részletes vitája. Lázár János és képviselőtársai önálló indítványát T/8404-es számon, a bizottsági ajánlást pedig T/8404/5. számon kapták meg. A bizottsági ajánlás összesen két módosító javaslatot tartalmaz, mind a kettő az 1. cikk módosítását kezdeményezi, ezért nincs szükség a részletrendelkezések összevonására.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom figyelmüket, hogy a részletes vitában a határozati Házszabály 50. § (5) bekezdése b) pontja értelmében vitaszakaszonként 10 perc áll a képviselők rendelkezésére.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. és 2. pontjaira. Schiffer András képviselő úr kér szót.

Felszólalások:   213-245   245-293   293-302      Ülésnap adatai