A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki politikusként, egy olyan párt frakcióvezetőjeként, amely továbbra is azt gondolja, hogy a mintegy két hónappal ezelőtti választás nem volt sem szabad, sem tisztességes, nyilvánvalóan akár önök, akár a mi választóink is megkérdezik, hogy na, jó, de akkor mi a csudát fogunk csinálni egy ilyen parlamentben. Dacára annak, hogy mit gondolok erről a választásról - önök ezt nagyjából ismerik, vagy engem ismerve gondolhatják, hogy mit gondolok erről -, az kétségtelen, hogy nagyjából 2,5 millió ember szavazott a kormánypártokra. Ez nem kevés.

(13.30)

Ez akkor sem kevés, ha ennél valamivel többen szavaztak arra, hogy az vagy ez a kormány ne folytassa a munkáját; ha úgy tetszik, pokolba kívánták ezt a kormányt. A Jobbiktól a Párbeszédig bezárólag a mögöttük lévő szavazók, nyilván beleértve a Demokratikus Koalíció szavazóit, ugyanakkor képviselni kell. El kell mondani, hogy ők egy másfajta Magyarországban gondolkodnak.

Mi ezekkel az emberekkel a hátunk mögött - most ez a legfontosabb, amit el szeretnék önöknek mondani - nem kívánunk részt venni abban a háborúban, amit az önök kormánya és az önök miniszterelnöke folytat az elmúlt években, amire felfűzte az egész politikáját. Ez az ő háborúja, és nem a mi háborúnk. Én ezt a háborút megalapozatlan, hazugságokkal teli félrevezetésnek gondolom, bizonyos értelemben nemzetőrlőnek. Tévedés ne essék, nem azért, mert nem gondolom azt, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb kihívása az a menekültáradat, amellyel az elmúlt időszakban találkoztunk. Dehogynem! Ez egy kihívás.

De azt igen, hogy amire a háborús logika épül, az nem igaz. Nem tudok egyetlenegy olyan számottevő magyar politikust sem, aki mindenkit be akarna fogadni Magyarországon. Nem tudok! Nem ismerek olyan nemzetközi intézményt, amely arra kötelezné Magyarországot, hogy kötelezően telepítsen be tömegeket. Nem ismerek! És végképp nem ismerek senkit, aki Magyarországtól el szeretné venni azt a jogot, hogy ő maga döntse el, hogy kinek ad új otthont, és kinek nem - mert ez az igazság.

De van azért ennél egy fontosabb dolog is. Az tudniillik, hogy ez a háború fölemészti az ország energiáját, hogy arról beszéljen, ami az ország előtt áll. Én nem tudom, önök hogyan látják ezt a világot, én sok tekintetben olyan kiszámíthatatlan változások sorát látom, a robotikától a géntechnológiáig, ami alapvetően meg fogja változtatni az önök meg a mi életünket, meg a gyerekeink életét is, és mi erről nem beszélünk egymással. Háborús logika uralja a magyar közbeszédet, és ez a háborús logika emészti fel a nemzet erejét ahelyett, hogy értelmes, okos, ad absurdum, tudományos megalapozottsággal készüljünk arra, hogy mi fog történni ezzel az országgal ebben az új világban, mert nem olyan lesz, mint tegnap. Ennek a kormánynak az energiáját a jelen és a múlt köti le, a holnapból meg mintha semmit nem értene.

És hát, mi tagadás, egy olyan pártnak a képviseletében, amely történelmi értelemben hisz és támogatja az európai egyesült államok eszméjét, megrettenve figyelem, hogy egy ilyen kihívásra Magyarország mai vezetői nem Európa többi nemzetének vezetőjével vagy nemzeteivel közösen akarnak választ adni, sőt azt kockáztatják, hogy veszélybe kerüljön az a történelmi teljesítmény, amit elértünk, hogy az európai közösség részei lettünk. Ha én küzdeni szeretnék, és a DK küzdeni szeretne, akkor van itt elég küzdenivaló. Nem vitatok semmit, de azt állítom, hogy nyomorúságos sorban élnek emberek sokaságai, hogy tehetséges gyerekek – milyen szégyen! – ma nem mehetnek úgy egyetemre, ahogy 30-40 éve; könnyebb volt eljutni ad absurdum a mai miniszterelnöknek vagy nekem. Ha most élnénk, akár ő, akár én, azt hiszem, nem mehetnénk egyetemre. Hogy nem lehet tisztességgel gyógyulni, hogy nem elég a fizetés, hogy dörgölőzni kell a hatalmon lévőkhöz, ha sikeres akarsz lenni - szóval, ez egy másik Magyarország!

Azt javaslom magunknak, önöknek - mi ezt fogjuk képviselni -, hogy a háborús logika helyett a jövőt építő tisztességes politikát építsünk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Országgyűlés! Mint önök is tudják, a kormány azt tervezi, hogy a magyar történelmi, kulturális, szellemi örökség részét képező kereszténység védelmét az állami intézmények kötelező feladatává teszi, és ezt az Alaptörvényben kívánja rögzíteni. Első hallásra meghökkentő a terv. Vane bárki is, aki megkérdőjelezné a kereszténység szerepét Magyarország történelmi kultúrájában, szellemi életében? Azt hiszem, nincs. Fenyegetie bármi ezt az örökséget? Hát, ha valami fenyegeti, akkor azt gondolom, hogy éppen egyfajta állami védelem, de a szellemnek és a hitnek az életét és a fennmaradását csak egy dolog biztosíthatja: annak szabadsága.

Ráadásul nem elválasztható a kereszténység szellemi-kulturális tartalma az aktív, a belső meggyőződésből származó és gyakorolt istenhittől. Vajon dolgae bármely államnak, hogy az egyébként színes kulturális-szellemi vagy vallásos örökség tárházából egyet kiemelve, azt állami hitté, vallássá, örökség részévé tegye? Azt gondolom, hogy nem. Mert az állam alkotmányos kötelessége, hogy éppen abban védje meg polgárait, hogy szabadon választhassanak a kultúrák, meggyőződések, hitek, vallások széles körében.

Ráadásul vane olyan kapaszkodó, amely utat mutatna bármely állami intézménynek, hogy mi is valójában a ma autentikus keresztény örökség? Vajon ki interpretálja azt a legmegfelelőbben: a szeged-csanádi püspök vagy a váci? Ferenc pápa vagy a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke? Mi következik mindebből?

És vajon nem jute eszébe mindazoknak, akik ezt a tervet dédelgetik, hogy mi szenvedést és tragédiát hozott a XX. században minden olyan állam, amely egyetlenegy zárt eszme kizárólagos képviselete mellett kötelezte el magát, és próbálta azt polgáraira kényszeríteni? Nem az történte  függetlenül a szándékoktól, és ezt én most nem vitatom , hogy éppen annak a szellemnek és eszmeiségnek és az azt képviselőknek, végül pedig magának a nemzetnek tették a legrosszabbat, és fordították soha el nem múló fájdalmú és emlékezetű nemzeti tragédiává? Énszerintem igen.

Szerintem azt kell pártolni, hogy az ország polgárai szabadon ápolhassák, építhessék ezt az örökséget, merthogy az nem változatlan, mert újraépíti a kultúra önmagát, és fogalmazza meg újra és újra a valóságról vallott felfogását. És ezzel egy időben pedig azt látjuk, hogy a szeretet keresztényi hite nevében Alaptörvénybe foglalják vagy kívánják foglalni a hajléktalanság, az utcán való élés tilalmát, ami tudom, hogy sok embert zavar, de mégiscsak lehete egyszerre ugyanabból a szájból tüzet és vizet… Énszerintem nem. Lehete a kereszténység nevében megbélyegezni szervezeteket, intézményeket, házak falát megjelölni letörölhetetlenül? Nem emlékezneke rá, hogy mi minden történt hasonló akciók nevében a XX. században? Nem értik-e, hogy ez nem játék?

Olyan eszmékkel és olyan megoldásokkal kokettálnak önök, ami Európának ezt a felét, majd végül az egészet lángba borította. Nem állítom, hogy ezt szeretnék, de azt állítom, hogy olyan eszközt vesznek a kezükbe és adnak mások kezébe, amelyekkel nem Magyarország szellemi-kulturális örökségét fogják ápolni, hanem akarva-akaratlanul, egymással szembe fogják fordítani az embereket, és ők a gyűlölet lovagjaivá fognak majd válni.

Ezért csendesen azt javasolnám, fontolják meg, lehet, hogy jobban tennék, ha ebben az ügyben csendben maradnának. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Ház! Akinek téveszméi vannak, és például Napóleonnak, macskának vagy éppen Magyarországnak képzeli magát, azt a köz- és orvosi nyelv tudathasadásosnak hívja. (Közbeszólások, derültség és szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) Úgy látom, hogy ilyen tudathasadása van a magyar kormánynak. A magyar kormány Magyarországnak képzeli magát. Gondolom, kezeltetni kellene magukat, nem elsősorban önmagukért, hanem az ország miatt.De hogy az önök számára egyszerűsítsem a példát, amikor a kormányfő gyermetegnek minősíti az érvelést, hogy miről is szól ez a bizonyos jelentés, akkor, ne haragudjanak, kénytelen vagyok erre azt mondani, hogy a kormányfő érvelése meg bárgyú. És végtelenül sajnálom, hogy egy jogvégzett embernek én fogom ezt elmondani. Ki a jogalanya az Európai Unióval kötött szerződésnek? Valamelyik kormány? Nem. Valamelyik minisztérium? Nem. Magyarország. Magyarország nevében írta alá annak idején az illetékes miniszterelnök. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Ki volt az? Útelágazódás.)

Magyarország valóban szerepel a jelentés címében. Hányszor szerepel Magyarországra vonatkozó kritika a jelentésben? Kormányfő úr? Tudja a választ, biztosan fölkészült. Egyszer sem. Hányszor szerepel a magyar kormánynak címzett kritika ebben a jelentésben? Kormányfő úr? 48-szor. (Dr. Rétvári Bence: Prímszám a 48? - Szórványos taps a DK soraiban.) A 48 ebben az esetben nem a magyar igazság, hanem a magyar kormány tévedése. De ha véletlenül nem értenék ezt a problémát, akkor segítek önöknek. Ha az önök kedvenc patrióta áruházlánca, a CBA nyers és büdös húst árul, akkor az interneten ez úgy jelenik meg, hogy a CBA-nál baj van. De ez nem azt jelenti, hogy a CBA valamennyi dolgozója felelős vagy okozta a bajt, hanem nyilván az áruszállító és a minőségellenőr.

Én értem, hogy maguk nehezen nyelik le ezt a békát, és mint egy gyáva kisgyerek bújnak anyjuk szoknyája alá, ami ez esetben a nemzet, de őszintén szólva, ez nem egyszerűen férfiatlan, ez gyávaság. Egyszerűen gyávaság. Mielőtt kitérnék erre, hadd mondjak még valamit erre az antiszemita megjegyzésére. Ahhoz, hogy egy kormány antiszemita legyen, nem az kell pusztán, hogy mondjuk, eltűrje a nyílt, agresszív, fizikai antiszemitizmust. Nemcsak az kell! Antiszemita üzenet, ha valaki antiszemita történelmi személyek köré épít kultuszt. Ha antiszemita politikát folytató kormányokkal, rendszerrel vállal folytonosságot. Aki Horthyt kivételes államférfinak nevezi, aki Hómant dicséri, aki Bethlennek szobrot állít, az a magyar XX. század önmagukat is antiszemitának tartó történelmi politikai személyiségeit állítja a történelmi emlékezet középpontjába és mutatja be követendő példaként, kérem szépen! Ez a probléma! (Szórványos taps a DK soraiban. - Szávay István: Kit kéne? Horn Gyulát? - Nagy zaj, közbeszólások.)

Másik oldalról, visszatérve a jelentés tartalmára, önök azt állítják, hogy minden itt a menekültkérdésről szól. Kérem szépen, nyilván forgatták ezt a jelentést. Ez nagyjából olyan, mint amikor megbukik a diák, hazamegy, és elújságolja az apjának, hogy hát, papa, baj van. Tesztet írtunk, 12 kérdésből állt, én nem tudtam a 11.-re jól válaszolni, és megbuktam. De nem ez a helyzet. Ez a teszt 12 kérdésből állt, és mind a 12-ben önök elégtelent kaptak. Csak gyávák elmondani, hogy kérem szépen, 12 kérdéskörben minősítette az Európai Parlament elégtelennek nem Magyarország teljesítményét, hanem az önök teljesítményét. Csak annyira gyávák, kérem szépen, hogy elfutnak a felelősség elől, és takaróznak a néppel. Talán az én 85 éves anyám felelős azért, ami ebben az országban történt (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igen.) vagy önök? (Nagy zaj. - Az elnök csenget.)

Amiből önök megbuktak, az az Európai Unióval kötött szerződés teljes második fejezete, ami a demokráciáról, a jogokról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról szól. Ebben buktak meg. Hogy egyébként van vita menekültkérdésben is, ad absurdum az Európai Unióval vagy velünk, ez igaz. De azt láttatni, hogy csak ebben van vita, őszintén szólva, egy ordas hazugság. Az a helyzet, hogy nem merik vállalni a vitát egyetlen más kérdésben sem, és azt gondolják, hogy a legprimitívebb érveléssel megúszhatják azt a felelősséget, amivel szembe kéne nézniük, csak ahhoz gyávák.

A választási rendszer, az igazságszolgáltatás, a korrupció, a magánélet védelme, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tudományos élet szabadsága, a vallásszabadság, az egyesülési szabadság, az egyenlő bánásmódhoz való jog, a kisebbségi jogok tisztelete és védelme, utána jön 11.-ként a menekültügy, majd 12.-ként a gazdasági és szociális jogok. Erről szól a helyzet.

Maguk a másik 11-ről nem beszélnek, vagy mert nincs mondanivalójuk, vagy mert azt gondolják, hogy amit abban mondanának, azt sem Európában, sem itthon, az európai magyarok többségének nem lenne elfogadható. Kérem szépen, nem mondok sok példát a maradék egy percben. Sokfajta választási rendszert lehet csinálni. Persze. Egyetlenegy feltétele van, hogy politikai értelemben legitim legyen egy választási rendszer, hogy az egymással szemben küzdő politikai felek kompromisszumán, egyezségén alapuljon. Lehet csinálni tiszta egyéni körzeteket, mint Nagy-Britanniában, de ott megállapodtak róla. Lehet csinálni tiszta listás választást, mint Hollandiában, megegyeztek róla. Egy egypárti választási rendszer politikai értelemben soha nem legitim.

Ha még mögéje tesszük, hogy elveszik az ellenzék szabad tájékoztatási lehetőségét és az ország nagy részének szabad tájékozódási lehetőségét, hogy közhatalmukat arra használják fel, hogy az önökkel szemben állókat pénzügyileg ellehetetlenítsék, másik oldalról pedig az igazságszolgáltatás eszközeivel megvádolják, azt kell mondjam, hogy önök diktatúrát csinálnak. Önök diktatúrát csinálnak! (Szórványos taps a DK soraiban.) Nem kell cizellálni a dolgot, ön meg egy diktátor. Ez a helyzet. Az a helyzet, hogy a magyar történelemkönyv lapjaira nem ezek a gazdasági természetű adatok fognak belekerülni, hanem az, hogy maga politikai értelemben, miniszterelnök úr, egy gazember. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

(13.40)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Megkérném az elnök urat, hogy amíg a rend előáll, addig hadd ne kezdjem el, mert mégiscsak a Ház méltóságára szokott hivatkozni, hogyha majd…

ELNÖK: Én akkor sem hivatkoztam a Ház méltóságára, amikor először felszólalt… (Derültség a kormánypártok soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Akkor most legyen olyan kedves!

ELNÖK: …de kétségkívül eleget teszek a kérésének, az órát visszaállítjuk akkor, amikor ön úgy…

GYURCSÁNY FERENC (DK): Az ön nagyvonalúsága nem ismer határokat.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, ez is méltatása az elnöknek.

GYURCSÁNY FERENC (DK): A polgári kultúra és erkölcs igazi megtestesítőjét látjuk önben. Akkor akár öntől is kérdezhetném, bár nem öntől szándékoztam megkérdezni…

ELNÖK: Nem is kérdezheti tőlem. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): …hanem a szemben ülő képviselőktől, hogy vajon ismerik-e Emma Allent. Nem tudom, tudják-e, hogy ki ő. Ismerhetnék. A világ egyik legnagyobb átváltozó művésze, és átváltoztató művésze. Nézzék egyszer meg! Mert úgy látom, hogy nagyjából rokon szakmát űznek, látszólag politikusok, de valójában mégsem. Olyan módon maszkírozzák át magukat és saját véleményüket egyikből a másikba, amelyet egyébként, ha egy másik porondon adnának elő, akkor sokra értékelnék. Kikéri magának a kormányfő a hazaárulás vádjára történő reagálást. Ez egy becsületbeli kérdés. Amikor azon vitatkozunk, hogy szabad-e megengedni, hogy a mi vitánk önökkel jelentheti-e a hazaárulás vádját vagy sem, akkor egy alapvető becsületbeli kérdésről beszélünk. És nem véletlenül hivatkoztam erre a bizonyos átváltozó művészre. Talán, ha rövid az emlékezetük, 2003-ban a mai kormányfő, az akkor ellenzéki pártvezető nemcsak hogy támogatta, hanem kezdeményezte akkor a magyar kormányt elítélő állásfoglalást a Kereszténydemokrata Internacionálé ülésén.

Amikor ebben a Házban megkérdezték - nem vádolták, csak kérdezték -, hogy mit gondol, ez nem hazaárulás-e, akkor mit mondott az ellenzéki vezető? Azt mondta, hogy minden emberi jogi ügy nemzetközi ügy, minden ezzel ellentétes gondolkodás húsz évvel ezelőtti, amire ő még jól emlékszik - ezek szerint azóta elfelejtette.

Nem megsértődni, nem hazaárulónak kell tekinteni azokat, akik felteszik a kérdést, őszintén szólva, kinek van akkor igaza. A 2003-as akkori ellenzéki vezetőnek, aki azt mondta, és kezdeményezte, hogy nemzetközi intézmény lépjen fel Magyarországgal szemben, vagy most annak, aki azt mondja, hogy igen, akkor végső soron ez hazaárulás? Itt valami mégiscsak nincs rendben. Nehogy azt mondják, hogy ez egy konzekvens magatartás. Nehogy azt mondják, hogy az egy konzekvens magatartás, amikor azt írja az önök európai programja, hogy az Európai Unió nem habozhat, amikor arról van szó, hogy egyes kormányok megsértik az Unió által vallott értékeket, legyen szó emberi, polgári vagy kisebbségi jogokról; dolgozzunk ki eljárásokat, hogy ilyen esetben senki se bújhasson a be nem avatkozás nemzetközi jogelve mögé. Ezt követelték önök. Idéztem a programjukból. Most ezt teszi, a követelésnek megfelelően véleményt mond önökről az Európai Parlament. Akkor minek a megsértődés?

Ami pedig a legutóbbi kijelentést illeti, hogy mi jobban utáljuk önöket, mint amennyire szeretjük hazánkat, ez egy régi politikai bonmot, azt kell mondjam, hogy nem így van. Mi, őszintén szólva, nem barátkozunk önökkel, ez nem szeretet meg utálat kérdése. Mi megvetjük azt, amit önök csinálnak, ez a helyzet. Ebben nincsen érzelem, nem értünk vele egyet. Mélyen nem értünk vele egyet. Ha jól emlékszem, önök vádolnak bennünket hazánk utálatával. Akkor nem kell megsértődni Harrach frakcióvezető úrnak, hogy azt mondom, hogy van itt egy tudathasadás. Ha én mást mondok, mint önök, mást képviselek a határon túliak szavazati jogával kapcsolatban, mást gondolok a médiaszabadságról, a sztrájkjogról, akkor én hazaáruló vagyok?

Hölgyeim és uraim, nem ez a helyzet. Az a helyzet, hogy alapvetően mást gondolunk Európáról. Igen, mi egy erős Európát akarunk; önök egy laza Európát. De miért vannak megsértődve? Nem normális ez a vita? Nem normális az a vita, hogy legyen közös határvédelem? Senki nem akarja elvenni a magyar határvédelem lehetőségét és jogát. A beterjesztett javaslat arról szól, hogy aki nem tudja megcsinálni, annak segítséget nyújtanak. Hát, el kellene olvasni szerintem a beterjesztett javaslatokat, mert különben ez csak arról szól, hogy miközben önök bennünket hazaárulóznak, még fel vannak háborodva, hogy nahát, ez a Gyurcsány milyen szenvedélyes. Persze, hogy szenvedélyes, mert én szenvedélyesen szeretem a hazámat, önök pedig… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját. - Taps a DK soraiban.)

(14.40)

GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti Többség! Az önök határozati javaslata tartalmában hazug, szándékában pedig aljas. Hazug, mert ez a határozati javaslat nem arról szól, mint ami az úgynevezett Sargentini-jelentésben foglalt. Hazug, mert nem Magyarország ennek a jelentésnek a tárgya és a kritika célpontja, hanem a magyar kormány tevékenysége, és hazug, mert a határozati javaslatuk szerint ők a magyar népet védik, miközben önök a magyar népet elárulják. (Dr. Vadai Ágnes: Így van!  Taps a DK soraiban.) Aljas, mert önök ahelyett, hogy tény- és tárgyszerűen arra válaszolnának, amit az Európai Parlament az önök szemére vet, az önök kritikájának középpontjában a jelentést készítők és a jelentés elfogadását támogatók személyes megbélyegzése, tiszteletük, tisztességük megkérdőjelezése áll. Hölgyeim és Uraim! Ez tisztességtelen rendszerek sajátja. Láttunk ilyen rendszereket, rohadt rendszereket (Fazekas Sándor: Éltetted is!  Dr. Rétvári Bence: Bezzeg te!), mind megbuktak, ahogy önök is meg fognak bukni. (Taps a DK padsoraiban.) Szándékában aljas, mert önök gyáván, nem merve vállalni a felelősséget, a nép szoknyája mögé bújnak, mert gyengék, mert bátortalanok, mert tudják, hogy érveik nem állják meg egy tárgyszerű vitában a helyüket. Önök, kérem szépen, nemcsak a miniszterelnökük, ahogy mondtam neki egy jó héttel ezelőtt, hanem minden bizonnyal az a politikai tábor, amely őt támogatja, politikai, erkölcsi és emberi értelemben gazemberek. (Dr. Vadai Ágnes: Így van!  Közbeszólás a Fidesz soraiból: …a legjobb útja a választás!  Fazekas Sándor: Tükröt! Tükröt!)

Menjünk tovább! Érzékelem, hogy iszonyatos erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy ezt a jelentést annak láttassák, ami valójában nem (Dr. Rétvári Bence: Húzzunk bele!): a jelentés mögött a bevándorlást pártoló európai többség és az azzal szemben álló kisebbség, köztük az önök vitája lenne. Mi van? Ez nem így van. Nem így van, mert a vita középpontjában az van, hogy az európai népek többsége milyen világot képzel el magának, hogyan szeretne élni. Ebben, nem vitatom, valóban az egyik kérdés az, hogy mit kezdjünk az Európára nehezedő bevándorlási nyomással, de messze nem az egyetlen kérdés, és azt is gondolom, hogy messze nem a legfontosabb kérdés.

(12.10)

És bár lehet minősíteni az Európai Parlament többségét, de mégiscsak az a helyzet, hogy az Európai Parlament közvetlenül és arányosan választott képviselői, akik tehát Európa népének többségét képviselik, úgy gondolják, hogy mindazt, amit maguk tettek Magyarországgal kormányzásuk alatt, az szembemegy mindazzal, amit Európa népének többsége szeretne magának kapni és szeretne Európában közösként látni. A vitának ez a fő tárgya: milyen Európát képzelünk el? Ez ennek a vitának a lényege.

Mert mégiscsak, mi az a világ, amit ezzel az európai többséggel mi magunk is látni szeretnénk, és amelyben élni szeretnénk? Kívánjuk egymás tiszteletét. Valóban kívánjuk a szabadságot, a felelős és ellenőrzött kormányt. Kívánjuk a demokráciát, a jogállamot. Kívánjuk a vallásszabadságot, a tiszta közéletet, a korrupciómentes világot, a független igazságszolgáltatást és a sajtót, a világnézetileg semleges államot és a szociális biztonságot. Ez az a világ, amit szeretnénk. És Európa népének többsége úgy gondolja, hogy önök ezt a világot  nem én mondom, hanem az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője, korábban a magyar kormányfő egyik támogatója , úgy tűnik, hogy szisztematikusan leépítik. Ez a vita tárgya. Ebben a vitában egy darab elem  egy darab elem! , hogy egyébként mit gondolunk, hogyan kell kezelni ezt a migrációs nyomást.

Mert azért nézzük végig! Mondják, az lenne egymás tisztelete, amit önök művelnek?! Az, ha valaki szemben áll önökkel, akkor az hazaáruló? (Németh Szilárd István: Annak kilövik a szemét!) Az kommunista? Ez lenne egymás tisztelete, hogy el sem tudják képzelni, hogy jó hazafiként lehet mást gondolni a világról, mint amit önök gondolnak? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Az egymás tisztelete, hogy bárki, aki önökkel szembeszegül (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gumilövedék!), az Magyarországon félhet? (Dr. Rétvári Bence: Sün!) Az egészen nyilvánvalóan biztos lehet abban, hogy belemennek privát világába, széjjelszedik, megtapossák, lehetetlenné teszik? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sün!) Ezt csinálják önök, és ezt tették ebből az országból! Vajon büszkék önök magukra? (L. Simon László: Gumilövedék!) Büszkék, hogy ilyen világot teremtettek a közhatalmukkal? (Közbeszólás a DK soraiból: Így van!) Az lenne a felelős és ellenőrzött kormány, hogy ma nem a kormány fél a választóktól, hanem a választók félnek önöktől, ettől a kormánytól? (Németh Szilárd István: 73 százalék is ezt mutatja!) Az, hogy Európában az a természetes, hogy intézmények sokasága jön létre, hogy a kormány hatalma ne legyen korlátlan és ellenőrizetlen?

Maguk minden olyan intézkedést megtettek az elmúlt nyolc évben, az Alkotmánybíróság jogainak csorbításától személyi összetételének átalakításáig, az igazságszolgáltatás vezetési rendszerének átalakításán keresztül, nem fogom folytatni, ami éppen azt teszi lehetővé, amit Európában fontosnak gondolunk, hogy a kormány nem uralkodik felettünk, hanem szolgál; hogy a kormány szervezi azt a társadalmi párbeszédet, amelynek a végén okos és bölcs döntésekkel szervezi döntéseinek többségét (Balla György: És hazudtunk reggel, délben meg este!  Közbeszólások a Fidesz soraiból.); hogy a kormány és ellenzéke nem ádáz ellensége egymásnak, hanem partnerei abban, hogy a legjobb megoldásokat találják. (Balla György: Majd’ beledöglöttünk, hogy két évig ne csináljunk semmit!) Önök nem ezt teszik, önök polgárháborús hangulatot szítanak az országban, ahol a hazát védők és a hazaárulók kettősségére osztják ezt az országot. Amit önök tesznek, az távol áll mindattól, amit Európa többsége és az európai emberek túlnyomó többsége látni szeretne. (Németh Szilárd István: Megkérdeztétek őket, hogy mit szeretnének látni?)

Az lenne a vallásszabadság, hogy az önök új egyházügyi törvénye szerint egy politikai testület mondja meg (Németh Szilárd István: Téged nem szeretnének látni, az biztos!), hogy mely közös hitben osztozók alapíthatnak egyházat? Mit gondolnak önök, mi dolgunk van nekünk a közös hitben osztozók egyházának működésével kapcsolatban? Jogunk abban van, hogy ellenőrizzük törvényességüket. Abban nincs, hogy egyházi közösséget alkotva szabadon egyházat alapítsanak. Micsoda erkölcstelenség az, kérem szépen, hogy a kormányfő házasságának szentségét feladó, első két gyermekét megkeresztelő egyháznak nem adnak  most már európai döntéseket követően sem  egyházi státuszt és jogot?! Kik maguk, őszintén szólva, hogy uralkodni és ítélni kívánnak Isten és hit dolgában a szabad egyházalapítás jogának csorbításával? Kik maguk, kérem szépen?! (Közbeszólás a DK soraiból: Így van!  Taps a DK padsoraiból.)

Nem lehet igaz, hogy nem olvassák mindazokat a jelentéseket, hogy 2010 óta Magyarország tíz, gazdasági életben kulcsszerepet játszó embere, köztük a kormányfő közeli barátja és veje a közbeszerzéseken kiírt pályázatokon szereplő összes pénz 10 százalékát, közel 2000 milliárd forintot nyertek el! Milyen világot teremtettek, ahol az dönti el a siker lehetőségét vagy elvesztését, hogy ki milyen közel van az éppen aktuális kormányfő hátsó feléhez? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Kérem szépen, ez a probléma önökkel. És önök ezeket a kérdéseket nem hajlandók régóta, évek óta megbeszélni.

Igen, világnézetileg semleges államot szeretnénk, igen. A keresztény gyökereink fontosak, átitatja kultúránkat, szokásainkat, de ez nem jelenti azt, hogy ne osztoznánk abban a közös európai örökségben is, hogy egyház és állam egymástól különváltan teszi a dolgát (Dr. Vadai Ágnes: Így van!  Taps a DK soraiból.), mert pontosan tudjuk, hogy sokhitű, sokvallású a nemzet és az államnak dolga valamennyi polgárát képviselni és védeni, függetlenül attól, hogy milyen hitben, milyen vallásban osztozik. Ha önök ezt nem értik, akkor valóban komoly vita van közöttünk, de ez továbbra sem az a vita, hogy mit kell tenni a menekültekkel.

Azt vetjük, igen, a szemükre, hogy nem hajlandók egy árva szót vesztegetni mindazokra az ügyekre, amelyek a Quaestor-károsultakkal vannak, amelyek a kilakoltatottakkal vannak. Pontosan tudják, hogy kikről beszélünk. Erről nem beszélünk ebben az országban. Önök minden vitát azzal zárnak le, hogy kérem szépen, mi hazaárulók vagyunk, mi menekülteket akarunk befogadni az országba, mi el akarjuk adni az ország kultúráját, mi azt szeretnénk, ha elárasztanának bennünket idegen kultúrájú, meggyőződésű, vallású emberek. (Balla György: Igaza van!) Maguk, kérem szépen, hazudnak egészen egyszerűen, a legközvetlenebb hatalmi érdekeik figyelembevételével!

De hadd mondjak valamit a menekültügyről, mert láthatólag önök csak erről akarnak beszélni, tényszerűen. (Nacsa Lőrinc: Beszéljünk Czeglédy Csabáról!) Volt menekültválság 2015-ben? Volt, mintegy másfél millió menekült érkezett Európába. Idén mennyi fog érkezni? (Bányai Gábor: Prímszám?  Derültség a kormánypárti padsorokban.) 50 ezer. Ennek nagyjából a 3 százaléka. (Németh Szilárd István: Hazudik!) Ez az 50 ezer kevesebb, mint a 2015-öt megelőző időszak normálisnak tartott éveiben volt. Idén nagyjából egy ember érkezik illegálisan a magyar határra. Egy! Ha önök szerint ez válság, akkor igen trehány kormányt tartanak fönt, őszintén szólva, amely alkalmatlan az alapfeladatának az ellátására. Olaszországba idén  szemben a csúcsidőszak közel 200 ezer partra érkező menekültjével  nagyjából 20 ezer fog megérkezni. (Balla György: Nem engedik kikötni a hajókat!) És hogy legyen világos: ezt nem a 200 kilométeres magyar kerítés oldotta meg, kérem szépen  Európa tenger- és óceánparti határainak hossza több mint 65 ezer kilométer , hanem két megállapodás, az EU-török megállapodás és az olasz-észak-afrikai országok, törzsek, csoportok közti megállapodás. Ez történt, kérem szépen.

És hadd mondjak még valamit: mindenkit illegális bevándorlónak tekinteni, ez több mint embertelenség, a maguk nyelvén keresztényietlenség. Vannak, akik azért jönnek Aleppóból, mert széjjelbombázták őket úgy, mint a második világháború végén Drezdát. Nem kezet nyújtani ezeknek, hölgyeim és uraim, az egyszerűen embertelenség és gazembertelenség (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Gazembertelenség?), amit maguk követnek el.

Vannak persze gazdasági bevándorlók, kétségtelen. Az ő esetükben nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ne haragudjatok, hát, ezzel mi nem bírunk, nem engedjük, hogy átlépjétek Európa határait. Ebben nincsen közöttünk vita. Abban van vitánk, ha önök mindenkit terroristának gondolnak; abban van vitánk, hogy nem veszik észre, hogy vannak itt életüket mentő emberek, akiknek kötelességünk kezet nyújtani. És nem azért, mert vannak erre vonatkozó nemzetközi szerződések, hanem azért, mert emberek vagyunk. És őszintén szólva, akkor is ezt fogom képviselni, ha önök bennünket emiatt hazaárulónak fognak tartani.

Itt mindenki Soros-ügynök önök szerint. De hát, mondják, Tajani, a Parlament elnöke, a Forza Italia tagja  tudják, Berlusconi pártjáé , néppárti, Soros-ügynök?!

(12.20)

Donald Tusk jobboldali, a Tanács elnöke, lengyel, Soros-ügynök? Juncker, a Bizottság elnöke, kereszténydemokrata, Soros-ügynök? (A kormánypártok soraiból egybehangzóan: Igen!) Kérem szépen, én attól tartok, hogy önöknek elment a józan eszük! (Derültség a kormánypárti oldalon.  Taps a DK soraiban.) Önök az egyet nem értőket lekommunistázzák. Őszintén szólva, önök rosszabbak, mint a nyolcvanas évek egykori kommunistái. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A nyolcvanas években legalább, dacára az osztályharcos hangulatnak, már voltak értelmes oktatási kísérletek, beszélgetések, hogyan lehetne jobbá tenni az országot. Folyóiratok tucatjai próbálták kinyitni az értelmes vitát.

De hogy még egyszerűbben fogalmazzak az önök kedvéért: Kádár János rendszere (Közbeszólások, zaj a kormánypárti oldalon.) elismerést és tiszteletet vívott ki Európa körében, Thatcherrel, Schmidttel, Mitterrand-nal találkozott. Kérem szépen, Magyarországra ma európai vezető nem találkozik (sic!), azért nem, mert találkozni a magyar kormányfővel szégyen kérdése lett. Azt mondják, hogy erős és befolyásos a magyar kormányfő. Aki erős és befolyásos, ahhoz jönnek, annál kopogtatnak. A magyar kormányfőtől elfordulnak, ide lényegében nem akar a kutya sem jönni, ő meg legfeljebb el tud menni Kirgizisztánba, a nomád lovasjátékokra. Hát, kérem szépen, ez hatalmas nemzetközi teljesítmény és elismerés!

A politikát meg lehet téveszteni, de a történelmet nem, mert a történelem nem az alapján ítél, hogy ki mennyi ideig kormányoz, hanem az alapján, hogy amíg kormányzott, addig mit tett (Közbeszólások, zaj a kormánypárti oldalon.), képes volt-e arra, hogy megbecsülést, tiszteletet hozzon nemzetének, szolgálta-e a közjót, a becsületet. Ez alapján önök hihetik magukat a jelen politikája nyerteseinek, ehhez képest önök, azt gondolom, a történelem vesztesei lesznek. Önökről összességében ezek után azt gondolom, hölgyeim és uraim, hogy ez a jelentés azt mutatja, hogy az önök politikája a látszólag sikeres történelemnek halott. (Sic!) Előbb-utóbb el fogjuk temetni, és nem fogjuk meggyászolni sem önöket, sem a politikájukat. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tekintettel arra, hogy a kormány évek óta lényegében nincs beszélőviszonyban saját országával és az ellenzékével, meg sem kísérlem ezt a beszélőviszonyt helyreállítani, és nem is önökhöz kívánok szólni ma reggel, hanem a választókhoz, az európai parlamenti választás előtti utolsó parlamenti ülésnapon. Azt mondanám a választóknak, hogy ne támogassák azt a kormányt, amely, úgy látom, játszani kíván a történelemmel. Muszáj őket arra figyelmeztetnem, hogy a történelem nagyobb úr, mint a politika. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Vannak és voltak az elmúlt években olyan politikusok, akik ezt megkísérelték, és rajtaveszítettek. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Gyurcsány Ferenc!  Derültség ugyanott.) Ebbe a sorba fog most beállni a magyar kormányfő is. Játszani próbált a történelemmel egy egyszerű választási ügy miatt a korábbi brit kormányfő, Cameron is, és mára egy megoldhatatlan csapdahelyzetbe sodorta az országát. (Dr. Rétvári Bence: Egy népszavazás volt mögötte!) Ez történt. Játszani próbál a történelemmel a török elnök, akinek az elmúlt tízéves regnálása alatt harmadára csökkent a török líra értéke, nagyjából úgy, mintha most egy euróért ezer forintot kellene adni. Játszik a történelemmel az amerikai elnök, amikor azt mondja, hogy Amerika az első, és amióta ő regnál, az amerikai külkereskedelmi deficit nem csökkent, hanem növekedett.

Én nem állítom, hogy a magyar kormányfő ki akarja vinni Magyarországot az Európai Unióból, de hogy szándékától függetlenül ennek a játéknak ez lehet a vége, brexit után hívjuk huxitnak, abban majdnem biztos vagyok, mert már régóta nem ura európai politikájának. Nem az a kérdés, hogy ő mit akar, hanem hogy mi a tetteinek a következménye, akár nem kívánt következménye. Én pedig azt gondolom, figyelve sok évszázada Magyarország küzdelmét (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy az, hogy 28 ország a békés együttműködés jegyében próbálja megőrizni mindazt, ami volt és amivé szeretne válni Európa, erre vigyázni kell, és a magyar kormányfő erre nem vigyáz, hanem ezt veszélyezteti.

Értem sokak csalódását, hogy új utat keresnek. Pokoli volt az elmúlt húsz év a világban, ez igaz. Igaz, hogy nagyon kevesen gazdagodtak, és a túlnyomó többség egy helyben jár. De azt tudom mondani, azt tudom mondani mindazoknak, akik csalódásukban új utat keresnek, hogy ezt nem a szélsőséges, radikális, elitellenes Európában, a Brüsszel-ellenes erőkben találják meg, hanem azok között a demokratikus középpárti erők között, akik értik, hogy újra kell rendezni a viszonyokat befolyásosak és kiszolgáltatottak, szegények és gazdagok között, ezt pedig egy ország egymagában nem tudja, hanem csak a nemzetek nagy közös szövetsége. Magyarországon a nagy nemzetközi cégek harmadannyi társasági adót fizetnek, mint egy kis magyar középvállalkozó. Nem mi csináltuk ezt, hanem önök, akik állítólag a magyar embereknek a pártján állnak.

A hazafiság, hölgyeim és uraim, nem folyamatosan megismételt bánat a múlt miatt, a hazafiság nem gyávaság, a hazafiság nem reváns, a hazafiság küzdelem azért, hogy a gyerekeinknek, az unokáinknak jobb élete legyen, ezt pedig ma ebben a világban nem tudjuk másképp megcsinálni, mint a többi európai nemzettel közösen. Önök ezt veszélyeztetik.

(10.00)

Amikor európai egyesült államokról beszélünk, akkor egy olyan nemzeti szövetségről beszélünk, amely fel tudja venni a versenyt a világ legbefolyásosabb hatalmaival az Egyesült Államoktól Kínáig. Nem el akarjuk adni a magyar szuverenitást, hanem másokkal közösen akarjuk gyakorolni, mert úgy látjuk, hogy barátság, házasság, bármi más erősebb kapcsolatot jelent, mint a magány. Önök magányos Magyarországot akarnak, mi pedig egy Európában sokakkal egyesült nemzetet, amely meg tudja őrizni értékeit, történelmét, nyelvét, kultúráját, másokkal közösen. Maguk gyáván viselkednek, én meg bátorságot ajánlok a magyaroknak. (Taps a DK soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Jó reggelt kívánok, hölgyeim és uraim! Természetesen jó egy héttel az európai parlamenti választások előtt annak tétjéről és ma már jól látható végeredményéről szeretnék önöknek beszélni. Dacára annak, hogy van még jó kilenc napunk ebben a kampányban, és azt gyanítom, már amennyire ilyenkor lenni szokott, e kampány hevessége növekedni fog az utolsó kilenc napban, a végeredmény, az, ami küzdelmünk valódi tárgya, az nagyjából mára jól látható. Először az Európai Unió történelmében két nagyon világos, egymással kibékíthetetlen álláspont küzd meg egymással. Nem unalmas a választás. Most először megjelent egy olyan erő, melynek egyik, mondhatjuk, hogy szégyenünkre szimbolikus alakja a magyar kormányfő, benne olyan politikai, történelmi szédelgőkkel, mint Salvini vagy Strache vagy Marine Le Pen, akik elődjeikkel vagy az alapító atyák, a kereszténydemokrata alapító atyák szellemével gyökeresen ellentétben nem abban keresik Európa jövőjét, hogy Európa népei hogyan fognak tudni jobban, szorosabban együttműködni, hanem ennek az ellenkezőjében: hogyan lehet visszavonulni a nacionalista, nemzeti álláspontok mögé, hogyan lehet a nemzeti együttműködés helyére, a nemzetek együttműködése helyére a nemzeti önzést tenni.

A másik oldalon - ezt képviseljük mi is, amikor európai egyesült államokról beszélünk - egy szociális, gazdasági, kulturális, politikai kérdésekben egyre több ponton közösen döntő és az európai nemzeteket közösen erősítő Európa áll. A magyar kormányfő sokéves küzdelme jól láthatóan elbukott. Ez kijelenthető azelőtt, hogy kinyílnának a szavazóurnák. Nagyon világos, hogy Európa polgárainak túlnyomó többsége, az Európai Parlamentet adó frakciók túlnyomó többsége erősebb, szorosabb, együttműködőbb Európát akar.

A magyar kormányfő most először, mióta a Parlamentben van Fidesz-delegáció, ellenzékben fog ülni, ellenzékben a kisebbséget fogja képviselni. Mondhatják, hogy ez, őszintén szólva, nem érdekes. Azt kell önöknek mondjam, némi tapasztalattal a hátam mögött, hogy igenis, nagyon is érdekes, mert az Európai Parlamentben senkinek nincsen többsége, egyetlenegy parlamenti frakciónak, egyetlenegy pártnak sem. A legnagyobb frakciónak is legfeljebb 20 százaléka van, a legnagyobb pártnak, pártszövetségnek, a német CDU-CSU-nak legfeljebb 5 százaléka van. Itt annak van szava, akinek vannak barátai és szövetségesei, és a következőt anélkül mondanám, hogy lebeszélném magunkat a további kampányolásról. Azt mondom a választóknak, hogy egy mandátum, ami az erősebb Európát támogatja, ebben a parlamentben többet ér, mint a Fidesz tizen-egynéhány mandátuma, mert annak az egy mandátumnak lesznek szövetségese és barátai, annak a tizen-egy-kettőnek pedig marad legfeljebb Salvini 90 mandátummal.

Azt tudom önöknek mondani, hogy Orbán annyira hiányzik ma Európa többségének, mint az Északi-sarknak a mostanában mért plusz 31 fok; ezt a házelnök úrnak majd külön elmesélem, mert ő itt némi fogyatékossággal rendelkezik. (Derültség a DK soraiban.) Azt gondolom, arra kell biztatni minden erősebb Európa-párti szavazót Magyarországon, hogy azt segítse, hogy a magyar ellenzék - mert e tekintetben nincsen köztünk különbség - minél több szavazatot és mandátumot szerezzen. Ami eggyel több mandátum az ellenzéknek, az eggyel kevesebb az Európát romboló Fidesznek. Ez a mi felelősségünk!

Európa fölismerte, hogy a magyar kormányfő nem a keresztény Európát, hanem Belzebubot védi, márpedig azt gondolom, hogy nem Belzebubokra és nem a magyar kormányfő politikájára van szüksége azoknak, akiket kilakoltatnak, akik devizahiteltől szenvednek, akik azt gondolják, hogy megérdemelnek annyi bért, mint bármelyik európai társuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Köszönöm szépen a szót. Hát, ha nem is mostanában, de gondolom, hogy legtöbbünk pár évtizeddel ezelőtt legalább egyszer meglátogatta a Vidámpark elvarázsolt kastélyát, ahol az ember kedve szerint választhat magának egy tükröt, egyikben kisebbnek, a másikban nagyobbnak néz ki, ki soványabb, ki meg kövérebb lesz. Énszerintem ez játéknak kitűnő. A politikai küzdelem viszont nem ilyen. A politikai küzdelmet megítélni, annak sikerességét vagy éppenséggel bukását, ahhoz egy nagyon világos mércénk van: elértüke a kitűzött célt? Igen vagy nem? (Németh Szilárd István: Mit mondanak a választók?) Mi volt a kormány célkitűzése? A kormány célkitűzése az volt, hogy Európában próbálja meg megváltoztatni az általa leírt fő politikai irányt, hogy, ahogy mondják, a bevándorlásellenesek és a bevándorláspártiak közötti küzdelem dőljön el a bevándorlásellenesek javára. Ez az állítás természetesen önmagában is hazug. Továbbra is azt mondom, hogy Európa meghatározó politikusai, politikai tényezői, a magyar politikai élet meghatározó tényezői között nincs olyan, aki azt mondja, hogy nyakló nélkül, ellenőrzés nélkül, bármilyen feltételekkel nyissuk ki a határokat és jöjjenek. De ez a kisebbik problémám. Őszintén szólva, ahhoz hozzászoktunk, hogy maguk ezt mondják reggel, délben meg este. (Derültség.)

De ha ez a mérce, akkor legyen világos, vajon többségbe kerülte az a politikai irányvonal, amit a magyar kormány képvisel. Igen vagy nem? Nagyon világos a választásokat követő reggelen  merthogy mégiscsak az Európai Parlament összetételéről kellett döntenie Európa lakosságának , hogy azok az európai parlamenti frakciók fogják adni a többséget, amelyek erősebb, együttműködőbb Európát akarnak, amelyek mennek egy föderatív világ felé; mi azt mondtuk, hogy az európai egyesült államok felé. Amit önök képviselnek a kormányfővel az élen, hogy húzódjunk vissza a nemzetállami keretek közé és Brüsszelt tekintsük ellenfélnek, azaz azt, hogy a népek megfogják egymás kezét, ennek, kérem szépen, Európában legjobb esetben 15-20 százaléka lesz.

Teljesen mindegy, kormányfő úr, hogy önnek 8, 9 vagy 14 mandátuma lesz. Az Európai Parlamentben senkinek nincs többsége. Ön ott a pártjával életében először kisebbségben fog ülni. Vagy az fog történni, hogy beül Európa nacionalistái, populistái közé, végük lesz, Magyarország fizeti meg az árát, mert nem fogják tudni érvényesíteni az ország érdekeit, vagy lesznek függetlenek, és hát, ott a függetlenek kenyere épp olyan keserű, mint itthon Magyarországon. Maguk ezt elbukták, ez teljesen világos.

Volt egy politikai cél, és az a politikai cél nem fog teljesülni. Páriák lesznek Európában, és az ország fogja megfizetni az árát. Az előttünk álló nagy európai költségvetési vitában maga nem egy petákkal többet fog hazahozni, hanem sok száz millió euróval kevesebbet, mert önöket a kispadra ültetik azért, mert abból a politikából nem kér Európa többsége. Ön magányosan fog ott lézengeni a politikájával együtt. S e tekintetben mindegy, hogy az egyik szavazókörben ön azokkal az eszközökkel, amiket használ, milyen eredményt ért el.

A népképviselet a népakarat leképeződése kellene hogy legyen. Hiába mondják önök, hogy ezt akarta a magyar nép. Nem tudjuk, hogy mit akar a magyar nép. Ahol nem szabad a sajtó, ott nincs szabad választás, és ha nincs szabad választás, akkor azt tudjuk meg, hogy az önök hazug manipulációja mennyire érte el a célt. Azaz nem a választók akaratát ismertük meg, hanem a maguk hazugságának a hatékonyságát. Ebben önök kétségtelenül jók, tehát ezzel nincs probléma. Fogalmuk nincs, hogy mit mondanának a magyarok akkor, ha tisztességes, a lehetséges politikai irányzatok közötti nyílt, méltányos vitában látnák, hogy mik között lehet választani.

Van egy olyan végtelenül szegény település Magyarországon, ahol a kormánypárt 100 százalékot kapott. Ha csak egy picikét észnél vagyunk, én tudom, hogy lehet ezen mosolyogni, de ugye, azt tudják, hogy nem ilyen a világ. Ott, kérem szépen, az történik, hogy a hatalom által elnyomott, kisemmizett, kiszolgáltatott népek hozzák Észak-Korea eredményét. Ha önök erre büszkék, akkor tényleg sajnálom önöket, mert valóságlátásból megbuktak, és megbuktak Európa-politikából is. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tekintettel arra, hogy nem könnyű a kormánypárti frakciókkal, magával a kormányfővel értelmes és tárgyi vitát folytatni még ebben a környezetben sem, azt gondolom, hogy fussunk neki még egyszer, hátha több eredményünk lesz. Azt mondják önök, hogy nem európai egyesült államokat akarnak. Jó! Mert ez miről szól? Nem arról szól a történet, hogy megnézzük, hogy melyek azok az ügyek, amelyeket ha közösen oldunk meg, akkor nemcsak Európa, hanem valamennyi nemzetállam is erősödni fog? Szerintem igen. Hónapokon keresztül küzdött a magyar kormányfő az ellen, hogy legyen egységes európai határ- és partvédelem. Őszintén szólva, nem is értettük, hiszen abból, amit egyébként képviselt korábban, ez következett volna. Hát, végre feláll. Annyira tarthatatlan lett az álláspontja, hogy végül beadta a derekát. Így van. Akkor járunk el helyesen, ha Európa határait közösen védjük, belül meg szabadon mozgunk. Ez a helyes álláspont.

Mondok még egyszerűbbet. Önállóan, külön-külön tárgyalunk az oroszokkal gázról és olajról. Így van? Nem lennénke jobb pozícióban, ha azt mondanánk, hogy orosz kollégák, mostantól kezdve az Európai Unió egyben veszi meg maguktól a gázt és az olajat, majd mi elosztjuk egymás között. Nagyobb, erősebb tárgyalási pozíció vagy rosszabb? Mondhatom elegánsan, ez az energiaunió egy része. Igen, azt gondolom, hogy erről kell beszélni. Tudunke közelebb menni, olcsóbb lesze itthon a gáz, ha közösen veszünk? Nem olyan bonyolult összefüggés ez, hogy ne láthatnánk be!

Jelentős európai és világcégek úgy mozognak országhatárok között, mint a budapestiek a kerületek között, ahogy a pécsiek kimennek Komlóra éppenséggel, vagy fordítva, de ezeket a nagy európai és világcégeket nem tudjuk közösen szabályozni. Talán mert sokan nem akarják. Én nem kételkedem az államok erejében, de azt látom, az elmúlt évek azt bizonyították, hogy az államok erejénél jó néhány üzleti vállalkozás ereje jóval nagyobb. Ezeknek ellentartani, védeni a vásárlókat, a vevőket, a polgárainkat, közösen sokkal nagyobb eséllyel tudjuk. Közösen fellépni a bűnözők ellen  ezt maguk a legkevésbé akarják , védeni az európai adófizetők pénzét, nem megengedni, hogy az egyik vagy másik kormánynak lojális ügyészség, rendőrség elszabotálja a vizsgálatokat, nem közös érdek? Erről szól!

(14.00)

Persze, ha két ember együttműködik, akkor ott már alkalmazkodni kell. De nem mégis szövetségeseket, barátokat, házastársakat keresünk? Nem azt látjuk, hogy ketten, hárman, négyen, öten normális esetben erősebbek vagyunk? Önöknek egy problémája van. A magyar kormányfő politikai értelemben mára lényegében azt csinál ebben az országban, amit akar, nem számít sem jog, sem igazság. Nincs érdemi, jogszerű ellenhatalom, politikai hatalom vele szemben. Egy dolog zavarja őt: hogy az Európai Unió még létezik. Nem az Európai Unió működik birodalomként, hanem az a birodalmi hatalomgyakorlás, amit itthon helytartóként a kormányfő megvalósít. Teljesen világos, hogy abban van különbség, hogy ő csak szabadkereskedelmet akar, meg határvédelmet. Ezt mondta a La Stampának három héttel ezelőtt.

Mi nem! Nekünk nem mindegy, hogy az Európában élő népek szabadon élnek-e, demokratikus országokban. Igen, nem belügy, hogy vannake tisztességes, jogállami, demokratikus körülmények egy másik országban. Nem belügy, hogy az út szélén hagyjuk az emberek jelentős részét. Igen, szociális Európát is akarunk. Hogy lebomoljon az a szociális vasfüggöny, ami itt van Közép-, Kelet- és Nyugat-Európa között. Ezekből nem kér a maguk kormányfője. De akkor miből kér? Akkor mit akar?

Azt gondolom, hogy ez egy tisztességes és normális vita lenne, ha önök erről szeretnének beszélni, és nem azzal intéznék el a dolgot, hogy aki szeretné, hogy ilyen módon erősítsük (Az elnök csenget.) Magyarországot, az a haza ellensége és bevándorláspárti. Ez a helyzet, uraim! (Taps a DK soraiból.  Dr. Vadai Ágnes: Kicsit hamarabb tetszett csengetni, mint ahogy lejárt az idő.)

GYURCSÁNY FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Kevés olyan ellentmondásos törvényjavaslata és törvénye van a mindenkori törvényhozásnak, mint a költségvetési törvény. Az egyik oldalról nem kétséges, hogy minden bizonnyal a legmarkánsabban fejezi ki, hogy mi is egy kormány politikája, másik oldalról a bennünket néző, hallgató, a bennünket figyelő választók többsége számára ez átláthatatlan számoknak a rengetege. Így aztán pokoli nehéz a választókkal megosztani azt, hogy egy ellenzéki képviselőnek mi is a baja egy költségvetéssel, merthogy egyébként ezt önök nyilván tudják, én is tudom, egy ellenzéki képviselő azért ellenzéki képviselő, mert két dolgot nem csinál meg: nem szavazza meg a miniszterelnököt, és nem szavazza meg a költségvetést.

Ezért maguk most nem izgulnak nagyon, önök tudják, hogy nem fogjuk megszavazni a költségvetést, én meg nem izgulok amiatt, hogy azt gondolnám, hogy bármelyik módosító javaslatunkat el fogják fogadni. Így ez egy egyszerű beszélgetés kettőnk között, ezért érdemes arra használni ezeket a beszélgetéseket, amikre ezek valójában valók, hátha beljebb leszünk egy kicsikét, ha nem is önökkel, de a választóinkkal.

Három dologról szeretnék önöknek és önökön keresztül a választóknak beszélni. A legfontosabb, hogy természetesen a költségvetésben nagyon világos az, hogy önök mit biztosan nem akarnak. Hát, nem akarnak közelebb kerülni az európai pénzügyi együttműködéshez, úgy szoktuk mondani, hogy maguk a hátuk közepére se kívánják, hogy Magyarországon is az euró legyen a hivatalos fizetési eszköz.

Ez a költségvetés nem okoz meglepetést, az önök Alaptörvénynek csúfolt alkotmányában önök ezt rögzítették. Ez továbbra is arról szól, hogy Európa nekünk addig kell, ameddig tarthatják önök a markukat. Most nem megyek bele, hogy ki mennyit lop el ebből, erről sokszor szoktunk beszélni, ez nem idevaló kérdés, de nem akarják azt, hogy ez a nagyából 500 milliós földrész pénzügyi, gazdasági, költségvetési és szociális értelemben is közelebb kerüljön egymáshoz. A legalapvetőbb vitánk tehát ebben az értelemben történelmi.

Önök nemzetek Európájának hívott nacionalista politikát képviselnek, én meg azt gondolom, hogy akkor lesz sikeres Európa és Európa valamennyi népe, valamennyi nemzete, ha egyre több kérdésben, amiben van értelme, együttműködik, és nem gondol olyan butaságot, mint a mellettem ülő fideszes képviselők, akik azt gondolják, hogy ez megér egy jó politikai boomot, mert nem tűnik el. Magyarország nem gyengébb lesz attól, ha közös határőrizet és parti őrizet van, képviselő úr. Magyarország nem lesz attól gyöngébb, ha az Európában majdnem minden országban működő bankokat közösen szabályozzuk, és közös felügyelet van, nem lesz attól gyengébb, hogy nem engedjük meg, hogy a gyengébb érdekérvényesítő országokban tönkretegyék a melósainkat, hanem azt mondjuk, hogy van egy szociális sztenderd, amit érvényesítünk, ha akarjátok, ha nem, szerintem erősebb lesz. Maguk ettől félnek, mert akkor a kormányfőnek a maga majdnem korlátozhatatlan hatalma valóban csorbulni fog. Ez egy őrült nagy különbség a kettőnk felfogása között. Maguk ezt képviselik ebben a költségvetésben. Önök sem lepődnek meg ezen, meg mi sem, csak jó lenne, ha időnként komolyan is beszélnénk egymással  ez az első.

A második megjegyzésem. Van egy csomó technikainak tűnő kérdés, amelyben  lássuk be  Mellár Tamás képviselő kollégánk és pár hozzá hasonló szakértőn kívül a legtöbbünk azért nehezen boldogul el, hogy kinek van igaza. Én ebbe nem szeretnék belemenni. Mi következik abból, hogy májusban nekünk volt az Unió második legmagasabb inflációja, 3,9 százalék? Hogy önök mennyivel tervezik ezt a költségvetést, hogy mennyi igaz abból, hogy ezzel el fogják inflálni a teljes kiadási oldalt  majd mindjárt mondunk erről három mondatot  vagy nem, itt a parlamentben ülő képviselők jelentős része ennek minden bizonnyal az összes következményét nem látja át. Szerintem nem is feladata, hozzáteszem, felmentem ezzel a kormánypárti képviselőket is, és a bennünket néző választók egy jelentős része sem tudja egészen pontosan, hogy valóban annak vane igaza, aki szerint 18,7 százalékkal fognak növekedni az áfabevételek, vagy annak, aki szerint csak 10,5-del. Én ezekbe a vitákba nem megyek bele, mert őszintén szólva, nem a mi dolgunk.

Az a dolgunk, hogy biztosítsuk azt a környezetet, amelyben a költségvetés tervezője reális szakmai alapokon nyugszik. Na, ezt önök nem biztosítják. 2010 után olyan változtatásokat hajtottak végre, lásd Költségvetési Tanács összetétele, hatásköre, egyebek tekintetében, melyekben érdemben ma nincsen szakmai, civil kontroll a költségvetés tervezési folyamatán, nem ismerjük a 2018-as valóságos tényszámokat ma, és úgy tervezzük 2020-at. A képviselő kollégáim ott szemben, egyikük-másikuk járatos a költségvetésben, pontosan tudják, hogy ez abszurd. Mire mennénk egy ilyen vitával egymással? Semmire. Önök eldöntötték, hogy nem engedik, hogy átlátható legyen a költségvetés tervezése, ellenőrzése. Mi ezzel legfeljebb időnként korholó módon kritikát fogalmazhatunk meg. Éppen ezért ennek a vitának valójában azért nincsen tétje, merthogy önöket ez nem hatja meg, a választóink nagyobbik részét pedig, lássuk be, ez nem nagyon érdekli.

A harmadik megjegyzésem. (Hangok a Fidesz soraiból, köztük: Nana!) Természetesen nagyon mást gondolunk arról, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, de ez így természetes, ezért küzdünk egymással. Nem részletkérdésekben gondolunk másokat, abban is, de az alapkérdések azok, amelyek ebben az ügyben meghatározóak. Önök időnként beszélnek tudásalapú társadalomról  időnként beszélnek. Most azok a kollégáim, akiknek van kellő energiája végigbogarászni egy ilyen nagy terjedelmű törvényjavaslatot, szent meggyőződéssel mondják, hogy ebből ők semmit nem látnak ebben a költségvetésben. Most nem egyszerűen arra utalok, hogy mit csinálnak a Magyar Tudományos Akadémiával, ezt a vitát nem akarom itt elővenni. Nem arra utalok, hogy mit csinálnak az egyetemekkel, mert tudjuk, és nem akarom elővenni. De mondják, mi értelme van ilyen szövegeket mondani, ha utána akkor, amikor eldöntjük, hogy Magyarország nemzeti jövedelmének jelentős részét újraosztva ide vagy oda tesszük a pénzt, abban látszata nincsen, hogy önöket izgatja, hogy mi lesz ebből az országból 10 vagy 15 év múlva. Valójában ez a kérdés.

Biztosan fognak még idejönni autószerelő gyárak. Biztosan! Biztosan nagyon sok régióban boldogok lesznek emberek, hogy lesz tisztességes munkájuk, bár előbb-utóbb pörölni fognak több pénzért és jobb munkakörülményekért, de nem kétséges, hogy egy időre ez megold egy sor feszültséget. Ott leszünke Európa azon nemzetei között, amelyek a legsikeresebbek lesznek a következő húsz évben? Önök a mai pénzünkből teszneke fel valamennyit erre a sikerre? Én nem látom. Persze, önök mondhatják, hogy mi vakok vagyunk, de őszintén szólva, ebből semmit nem látok. Nem az a vita közöttük, hogy picikét többet, egy picikét kevesebbet, hanem nincsen benne.

(11.50)

Nincs ebben a költségvetésben olyan valóságos tétel, amely Magyarországot kiemelné a múlt és a jelen fogságából, és azt mondaná, hogy mi, magyarok a pénzünk 1-2-3 százalékát a jövő nagy kihívásaiba fogjuk befektetni. Nincs! Ez tehát énszerintem valójában a semmittevésnek, a tovább folytatódó szimpla politikai propagandának, a túlélésnek a költségvetése. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Őszöd!)

Értem én, hogy lehet azzal büszkélkedni, és bizonyos értelemben nem oktalanul, hogy hány százalékos a bruttó nemzeti jövedelem növekedése.

Egy pillanatra engedjék meg, hogy tegyek egy személyes megjegyzést, hátha nem lesznek velem nagyon ironikusak, és egy pillanatra még azt is tapasztalhatom, hogy elgondolkodnak azon, amit mondok. (Nacsa Lőrinc: Halljuk!)

Én egy olyan családból származom, ahol a nővéremnek nyolc általános iskolai végzettsége van, és végigdolgozta az életét egyetlenegy munkahelyen, a pápai húsgyárnak egyetlenegy üzemében. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Én, nyilván a Teremtő vagy a genetika szerencséjéből, már más utat jártam be; ezt most, kérem, ne vitassák meg, mert nem erről akarok beszélni. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: KISZ…) A kettőnk jövedelme, ha összeadjuk, az elmúlt pár évtizedben sokat növekedett, ha az övét összeadjuk az enyémmel. De ugye nem csak ez a kérdés.

Az a kérdés, hogy a kettőnk együttes átlagos jövedelméből melyikünk hogyan részesedett, ő meg én  és pokoli maradt a különbség, önök ezt nyilván tudják. (Nacsa Lőrinc: De miből van?) Nem akarok babrálni ezzel a dologgal, azt szeretném, ha értenék. Önmagában az, hogy egy országnak a jövedelme növekszik 4 százalékponttal, ez bár fontos, de nagyon keveset mond el az ország valóságos életéről. Kié lett az a 4 százalékpontnyi többletjövedelem? (Boldog István: Tied!) Hogyan osztozott a két elsődleges jövedelemtulajdonos  hogy ilyen szépen beszéljünk róla , a cégek és az emberek?

Mit csinálnak önök azzal a problémával, hogy az történt a világban  most akkor kiabáljanak be, hogy már az én kormányom alatt is, így van  az elmúlt 15-20 évben, hogy nagyjából 10 százalékponttal több pénzt vesznek ki a közösből a cégek, és a megtermelt jövedelemből 10 százalékkal kevesebb marad az embereknél. Felborult az az arány, ami az európai békét hozta a II. világháború után. Ha még messzebbre mennek, akkor ez nagyjából egyébként akkor kezdődött, amikor a neokonzervatívok, Thatcher asszony és az amerikai elnök, Reagan („Regen”-nek ejti.) nagyon-nagyon sokáig kormányzott… (Dr. Tilki Attila: „Regen?”) „Régen”  ha ez a legnagyobb problémája, akkor legyen igaza magának. Jellemző az intellektuális színvonalra; majd utána a végén jöjjön ki, és megbeszéljük! (Közbeszólások, moraj a kormányzó pártok padsoraiból: Óh!)

Mit akarnak kezdeni ezzel a dilemmával? Ez egy valóságos dilemma vagy sem? Az, amit látunk itt a világban, békétlenséget, hogy az emberek rosszul érzik magukat azokban az országokban is, amelyekben egyébként sok-sok tíz év óta úgy tűnt, hogy működő demokráciák és jóléti rendszerek vannak, miért fordulnak ezzel szembe? Lehete ezzel szemben nemzeti alapon fellépni?

Maguknak vane igaza, amikor azt mondják, hogy a nemzetállami keretek alkalmasak az ilyen drámai történelmi, szociális konfliktusok kezelésére, vagy azoknak, akik azt mondják, hogy nem, nem, ez egy olyan helyzet, hogy ha csak Magyarország lépne föl, akkor nagyjából két év alatt pórul járna, mert még az a kevés tőke is itt hagyna bennünket, amelyik most itt van? És ugyanannál a problémánál vagyunk, amivel kezdtem. Lehete lokálisan, nemzeti alapon szociális békét, igazságot, nyugalmat teremteni vagy a jövőbe építkezni? Azt gondolom, hogy nem. A vitával se lenne semmi bajom, ha ebben lenne tisztességes érvelés, és elmondanák  azon túl persze, hogy itt kalifátus leszünk, és jönnek a menekültek, mert nagyjából itt van a vitánknak a vége , hogyan fogjuk kezelni azt a problémát, hogy tele vagyunk emberekkel, akik havi 100-120 ezer forintból élnek. Önök is tudják.

Képviselő Hölgyek és Urak! Mi hazaviszünk átlagos képviselőként 700 ezer forint körüli nettót. Ugye, így van? Ugye, így van!? Hiába haladja meg az átlagjövedelem Magyarországon a 300 ezret, Magyarország vidékének nagyobbik részén az átlagemberek, akik dolgoznak, keresnek 90-100-150 ezer forintot. Tényleg így van! Önök épp olyan jól tudják, mint én, hogy ebből pokoli nehéz megélni. Pokoli! (Boldog István: Milliárdokat vesz fel…)

Mi a csudát lehetne azért tenni, hogy nemcsak Magyarország, hanem Európának ebben a régiójában nagyon sokan legyenek olyanok, akik nem 120 ezer forintot keresnek, hanem 250-300 ezret, 400 ezret? Mi ezzel a dolgunk? Vane ebben erőfeszítés, amit önök megtesznek, vagy nincs? Én nem látom. Nem látom!

Természetesen értem én, hogy nagyon jó dolog az, hogy azt mondják, hogy egykulcsos az adó, meg csökkentjük az adót, de mondják, miért nem legitim dolog arról beszélni, hogy rendben van-e, hogy az 1 millió forint fölötti fizetésből arányosan ugyanannyi adót kell fizetni, mint a 100 ezer forint fölötti fizetésből? Miért ördögtől való az, ha erről mi normálisan beszélni szeretnénk önökkel? Hova fog tűnni ez a pénz, mit csinálnánk ezzel, hogy egyébként nyilván azok, akik ebbe a jövedelmi kategóriába tartozik, ettől boldogok. Persze, hogy boldogok! De nem ez a vitánk kérdése. Hanem az, hogy ami onnan bejön, akár csak pár tíz milliárd forint, nem hiányzik-e?

Olvasom valamelyik nap, önök is olvassák, hogy valamelyik kormányablaknál?, okmányirodában?, a kilenc ember helyett csak kettő van. A napokban olvastam. Nem akarok semmilyen átkot a kormánypárti képviselők fejére olvasni, tényleg nem. Önök is tudják, hogy nem egyedi a hír. Vannak olyan járási és megyei hivatalok, amelyek lényegében kiürültek, nem tudják elvégezni a dolgukat. Mit csináljunk ezzel közösen? Mit? Mi a javaslatuk? Hogyan lesz itt újra normális rend? Hiszen az államnak például szolgáltatni is kell, persze, biztonságot kell nyújtani, sok mindent kell, de többek között szolgáltatni is kell. Nem lehet dobálózni ezekkel a számokkal!

És ha kinyitom a költségvetést, és azt látom, hogy jó néhány helyen most már tényleg baj van  zárójelben, nem nyitom ki, hogy közben van olyan minisztérium, idézőjelben, amelyik annyit költ, hogy nem tudjuk megszámolni, mert az fontos politikailag , hogyan oldjuk meg ezt a gondot? Mit gondolnak? És maguk erre nem mondanak semmit. Hát akkor mi a csudának beszélünk a költségvetésről?

Nem tudunk egymással értelmesen szót váltani arról, hogy az országunk egy része nem működik. Mert azzal önök nem mennek semmire, hogy kilenc évvel ezelőtt vagy tíz évvel ezelőtt, amikor maga kormányzott, mi volt. Azt megmérték a választók. Biztosan emlékeznek rá, hogy mi akkor vereséget szenvedtünk, ítéltek a választók. Kifizettük az árát, uraim! De ha maguk azt hiszik, hogy a mai teljesítményükre az az egyetlen érvényes válasz, hogy „maguk is”, akkor maguk intellektuálisan és politikailag nagyon középszerűek, vagy még az sem.

Szóval, most a maguk teljesítményét kell megmérni, és azt szeretném önöknek mondani, hogy tegnap, amikor a négyéves gyerekemet kézen fogva a feleségem  nem tegnap, tegnapelőtt, hétfőn, mert tegnap már Brüsszelben volt  elvitte az okmányirodába Budapesten, ahol nagyon normális az ellátás, tényleg, tehát sokkal jobb, mint sok helyen, ültek két és fél órát. Mondhatják, hogy nem drámai, meg be lehet jelentkezni, meg sok mindent mondhatnak, csak azt értsék meg, azt értsék meg, hogy szerintem ezeken a vitákon úgy is viselkedhetnénk, mint ha fontos lenne nekünk az ország dolga. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Brüsszelt…) Úgy is viselkedhetnénk!

És úgy is viselkedhetnénk, mint hogyha nem félkegyelmű, felkészületlen, egy-egy beszólásért mindent odaadó emberek lennénk, mert ebben a Házban időnként ültek nagyszerű emberek is. Próbáljanak időnként rájuk gondolni! Nem mondom meg, hogy kire kell gondolni, mert akkor újabb vitát nyitok ki, de higgyék el, van egy magasabb mérce, mint amit egyikőjük és másikójuk képvisel.

Lehet persze azt mondani, hogy de jönni fog végre a családok éve, és családvédelmi akciótervet indítunk. Lehet mondani! Nem állítom, hogy nem legitim emellett érvelni. (Nacsa Lőrinc: Meg kellett volna szavazni!) Azért nem szavaztuk meg, most válaszolok a bekiabáló fideszes képviselő, egyik képviselő… (Dr. Aradszki András: KDNP!) KDNP! A magasan mérhető KDNP egyik respektábilis képviselőjének megjegyzésére, mert nem értünk egyet, és megmondom önnek, hogy miért nem, még mielőtt azt gondolja, hogy ócska politikai beszólásokkal ezt el lehet intézni, mert én komolyabban veszem magát, mint ahogyan maga ezt a parlamentet. Kilenc éve önök ugyanezt a családpolitikát csinálják, ugyanezt. (Dr. Kovács Zoltán: A mögötted ülő…)

A családpolitikájuknak az a lényege, ami egy jól ismert teória, jól ismert teória a világban, egyébként valóban, éppen a neokonzervatívokhoz megy vissza, hogy a magasabb státuszú, jövedelmű családok jobb élete, az azáltal teremtett többletjövedelem és -lehetőség automatikusan lecsorog a nehezebb sorsú családokhoz, és összességében felemeli a nemzeteket.

Ez egy jól ismert, sokáig sokak által osztott teória. Ennek a szimpla következménye az, hogy ne adóztassunk nagyon magasan senkit, oda adjunk több pénzt, ahol azt reméljük, hogy a jobb módú családokban akkor majd több gyermek fog születni, és ezzel több felelősségvállalás is lesz, és milyen jó az országnak, ha olyan családokban van több gyerek, ahol jobban odafigyelnek a gyerekre, nem olyan családokban születik több gyerek, ahol sokszor valóban kevesebb a figyelem, mondjuk így. Ezt az ember egyszer végighallgatja, szerintem ebben van logika. Az a kérdés, hogy ez a logika helytállónak bizonyult-e.

(12.00)

Kilencedik éve önök kormányoznak, van egy viszonylag hosszú idősorunk. Miért nem nézzük meg? Az elmúlt száz évben háromszor született 90 ezernél kevesebb gyermek Magyarországon. Háromszor. Melyik volt az utolsó év? A tavalyi. Miközben nagyon sok pénzt adnak önök a jobb jövedelmű családoknak.

Kettő: azt látjuk, hogy egy picikét növekedett a háromgyerekes családok száma, most már talán 3,4 százaléka a családoknak háromgyerekes. De mi történt ezzel párhuzamosan? Drámaian csökkent a kétgyerekes családok száma. Mi ennek a következménye? Ahol nincsen két gyerek, ott nem lesz harmadik. Nem lesz. Vegyük komolyan, kérem szépen, mégiscsak azt a kevés tudományt, ami rendelkezésre áll, és még nem ölték meg. Az történik, hogy Magyarország az egygyerekes, egykés családok világa lesz, két gyerek már nagyon kevés van, és nagyon kevés, a családok 3-4 százalékát kitevő helyen valóban van egy kis növekedés. Nincs eredménye ennek a gazdaságpolitikának.

Mondok egy harmadik dolgot. Hol születik ráadásul több gyerek? Hol? (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Kórházban.  Derültség.  Az elnök csenget.) Nézzék meg Magyarország demográfiai térképét, nem kell hozzá nagy búvárkodás és bányászkodás. Annyira, annyira lent van, amit maguk csinálnak, tényleg, annyira lent van, hogy méltatlan önökhöz! Azokban a mikrorégiókban születik továbbra is a legtöbb gyerek, ahol a legalacsonyabb a jövedelmek. Az akaratukkal szemben és a szándékukkal szemben, amelyet én nem vitattam, hogy tisztességes, csak szeretném, ha normálisan beszélnénk egymással (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Veled nehéz lesz.), azokkal a szándékokkal szemben, hogy ebből a családpolitikából az fog történni, hogy az erősebb, jobb státuszú, gazdagabb családokban több gyerek lesz, az történt, hogy ha egyáltalán születik több gyerek, az továbbra is a legszegényebb régiókban, mikrorégiókban születik.

Azt tudom mondani kereszténydemokrata képviselő kollegámnak, hogy én ezt olvasom, nem azért, mert demográfus vagyok, hanem mert az a szakmám, hogy megpróbáljam az ország házában képviselni a haza érdekét, és mikor ezeket olvasom, arra jövök rá, azt gondolom, hogy önök tévúton járnak. És amikor ide bejövök, és megpróbálom elmondani önöknek, hogy mi ezzel a probléma, amit tesznek, akkor nem tudjuk megvitatni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Mert ha ezt befejezed, elmégy haza.)

Nincs az elmúlt kilencéves családpolitikájuknak pozitív hozadéka. Én nem ismerek egyetlen olyan, szakmailag igazolható számot, amely szerint ez a családvédelmi akcióterv  önök ezt így hívják  indokolható lenne, hogy most már sokadszor ugyanazt csináljuk, hogy adunk azoknak, akiknek relatíve több van, és elnézzük azt, hogy van, ahol meg máról holnapra élnek.

Természetes, hogy nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést. Hogyan tudnánk támogatni? Nem ezt gondoljuk a világról. Azt gondoljuk, ha egy országnak van pénze családokat támogatni, akkor először oda adjon, ahol a holnapig való éléshez tudunk legalább egy picikét hozzájárulni. (Dr. Rétvári Bence: Ő igazán tudja, hogy az mi.) Hogy ez egyébként pedig lehet, hogy nem fog átalakítani kultúrát? Hogy éppen olyan önemésztő módon fognak élni, mint eddig? Ez lehet. Ebben önnek lehet igaza, csak érdemes lenne időnként úgy viselkedni, mintha a haza sorsát is felelősséggel viselnénk, és nem csak szimpla politikai meccseket folytatunk egymással.

Amiről én beszélek, az egy olyan világ, ami mellett anélkül tudnék érvelni, hogy minden második mondatomban migránsozás lenne. Önökkel sajnos úgy tudok csak beszélgetni, bármit is mondok, hogy önöknek nagyjából ott van az érvelésük eleje és a vége, hogy a Gyurcsány nyilván be akar engedni menekülteket, és Brüsszelt képviseli Magyarországon. De azért csak belátják, hogy ez méltatlan az országhoz, nem önökhöz, az országhoz ez a színvonal! Ezer gondunk és bajunk van, ehhez képest nagyjából ott áll meg az ész és az értelem bizonyos képviselőknél, hogy ez támogatja a menekülteket  azokat a menekülteket, akik messze elkerülik Magyarországot, tegyem azt hozzá. (Dr. Rétvári Bence: Tehát nincs migráció.)

Nem jutunk természetesen semmire ma sem. Nincs is ilyen szándékom. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az önök véleményétől eltérően, nem tudom hányan, én addig biztosan komolyan veszem a dolgomat, hogy meditálok azon, hogy mikor van maguknak igazuk, és mikor nincs. És nem állítom, hogy időnként nem lehet önöknek igazuk, de azt kikérem őszintén szólva a hazám meg a választóim nevében, hogy ezt műveljék, amit ma önök művelnek. Ezt kikérem. Mert lehet, hogy önök azt mondják, hogy magukat megválasztotta ötvenegynéhány százalék, de ha ez igaz és ez érv, akkor azt mondom, hogy minket meg nem tudom, hány százalék. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ha maguk kérnek valamilyenfajta megbecsülést azért, mert maguk mögött van választó, akkor azt tudom önöknek mondani, hogy ezen képviselők mögött is van választó, és az ezen képviselők mögött lévő választók meggyőződése éppen olyan legitim. Legalább annyit megtanulhatnának a történelemből, hogy az igazság nem egyenlő a többséggel. Van, amikor igen, van, amikor nem. És ha mi úgy gondoljuk, hogy önöknek most politikai többsége van, de történelmileg rossz felé mennek, azért tessék nekünk megbocsátani, és tessék tudomásul venni, hogy igen, szerintünk dráma, amit művelnek.

Ezért aztán azt gondolom, hogy időnként  erre a költségvetési vita jó, mert pokoli sokat lehet beszélni  el kell önöknek mondjuk, hogy nagyjából ától zéig nem értünk magukkal egyet. Nem kicsit, hanem nagyon. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK, az MSZP és az LMP soraiban.  Derültség a kormánypárti padsorokban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió új vezetőinek megválasztásával, illetve a Bizottság leendő vezetőinek jövő heti megválasztásával egy időre legalábbis lezárult egy hosszú és fontos vita. Ez a vita arról szólt, hogy Európa népei milyen világot szeretnének. Régen vonzott egy európai uniós választás ennyi választót, és hívott a választóurnákhoz. Az ok nagyjából jól érthető és nyilvánvaló. Először az Unió történelmében kialakult egy nagyon világos, nyílt vita: azt szeretnénk-e, hogy közelebb lépjenek egymáshoz Európa nemzetei, hogy egyre több ügyet közösen oldjanak meg, hogy egymásra találva erősebb Európát és erősebb nemzetállamokat hozzanak létre, vagy ebben az együttműködésben inkább veszélyeket és fenyegetést látnak?

A szereplők jól ismertek. Fontos, hallható szerepet játszott ebben a vitában a magyar kormányfő is. Azt mondta, hogy az európai együttműködés helyett erősebb nemzetállamot kíván, az európai fővárosok együttműködése és Brüsszel inkább veszélyt hordoz magában, és az Európára leselkedő különböző kihívások közül nagyjából egyetlenegyet nevezett meg - egyébként ez egy létező kihívás , ez a menekültkérdés. A vita eldőlt. Európa népeinek túlnyomó többsége nem ezt az értelmezést adja, megtartották Európát a szabadság földrészének, azt mondták, hogy nem félni akarnak, nem távolságot kívánnak tartani egymástól, hanem keresik az együttműködés lehetőségét. Azt mondták, hogy nem igaz az az állítás, hogy Európát elsősorban a már egyébként valóban lecsillapodott menekültnyomás fenyegeti, hanem egy sor más kérdés: tartósan vannak mélyszegénységben, reménytelenségben Európában tíz- és százmilliók, igenis létezik az a fajta klímakihívás, amiről nagyon sokan, köztük egyre többen fiatalok azt mondják, hogy ez az igazi probléma, és akarunk egy élhető világot hagyni majd a saját unokáinkra, és azt mondják, hogy abból a fajta politikai kereszténységből, amire sokan, köztük a magyar kormányfő is hivatkozik, nem kérnek. Szekuláris Európát akarnak, ahol a hit a legszentebb magánügy, és ha a keresztény hagyományokra hivatkozunk a politikában, akkor leginkább az irgalmasságra, a nyitottságra, az elesettek felé való fordulásra, arra igen; de arra nem, hogy az állam hitbéli kérdésekben pálcát törjön állampolgárai feje fölött, és elmondja, hogy szerinte milyen hit szerint kell élni. Szerintem ez így van rendben.

Ha végignézünk a megválasztott vezetők során, akkor azt látjuk, hogy csak olyan vezetőt választottak meg eddig, akiknek eddigi politikai tevékenységük, mondataik  önök ezeket jól ismerik  élesen szemben állnak a magyar kormányfő gondolataival. Én ezt határozott, jelentős politikai győzelemnek látom ezen az oldalon, és vereségnek a kormányfő és pártja oldalán.

Ezzel együtt hozzá kell még tennünk valamit. Sokan  köztük a kormánypárti többség  örülnek az úgynevezett csúcsjelöltek bukásának. Én ezt nagyon aggályosnak gondolom; nem azért, mert egyik vagy másik jelöltet feltétlenül támogatni kell. Persze, lehet kritika. De azt mondtuk a magyar embereknek is, és az európai embereknek is, hogy azok lesznek Európa vezetői, akiknek a pártcsaládja a legtöbb támogatást fogja kapni. Szerintem, akik most ünnepelnek, azok becsapják Európa embereit.

Ez így nincsen rendben. Nem lehet végigkampányolni hónapokat, vezetőt ajánlani az embereknek, és a végén azt mondani, hogy bocsánat, nem ők lesznek. Ki kell hogy fejezzük ezzel kapcsolatos ellenérzésünket és elutasításunkat, mert Európa csak akkor fog győzni, ha tiszteletben tartja a polgárait, márpedig ez nem az mód, ahogy... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Köszönöm szépen. Hogy van-e mindenható Isten, arról mi, emberek különbözőképpen vélekedünk, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy mindenható kormányzás az nincs. Az a kormány, amely mindenhatónak mutatja magát vagy eszerint cselekszik, az nem mindenható, hanem semmirekellő. Hát, mint a mi kormányunk.Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a kormány vagy a kormány mögött lévő emberek nem olvassák ugyanazokat a tanulmányokat klímavédelem dolgában, mint mi. Olvassák. Mi itt az igazi probléma? Az a probléma, hogy ha egy politikai koncepciót az etnonacionalizmusra építek fel, és azt gondolom, hogy Amerika az első, Magyarország az első, Brazília az első, akkor bajba kerülünk minden olyan gondban, amikor közösen kellene fellépni. A kormánynak bizonyos értelemben a kört kellene négyszögesítenie. Ahhoz, hogy ezekben az ügyekben hatékonyan fellépjen, el kellene hagyni saját politikai, ideológiai területét. Ezt nem teheti meg. Azért, hogy ne érje kihívás azt a politikai-eszmei koncepciót, amire az egész politikája épül, el kell hogy utasítson minden olyan ügyet, amelynek a megoldása túlmutat a nemzetállami kereteken. Ilyen természetesen a klímaügy, de ilyen a menekültkérdés és ezer más dolog.

Tévednek azok az emberek és azok a politikusok, akik azt hiszik, hogy ebben a keretben a kormány bármilyen felismeréstől vezetve képes és hajlandó lesz nagy, globális kérdésekkel foglalkozni, mert az már nem ez a kormány. Ezt a kormányt nem megváltoztatni kell, ezt a kormányt le kell váltani, mert egyszerűen alkalmatlan arra, hogy ebben a világban kezeljen globális kérdéseket.

Persze van a dolognak egy másik fele, és akkor itt vagyunk az aktualitásoknál. Azt mondja egy meglehetősen ostobának tűnő szöveggel egy kormányzati politikus, hogy a világ óráját lassan Magyarországhoz igazítják. Hát, én nem tudom. Én úgy látom, hogy mindenkinek megvan a maga órája, aztán próbáljuk ezeket valahogyan egyeztetni. Megvan az órája a karcagiaknak, a pápaderecskeieknek és sokaknak. Az egyik oldalról nem hajlandó ez a kormány globális ügyekben részt venni, a másik oldalról pedig elveszi mindenkinek a jogát, hogy a saját életével törődjön.

Ugye, itt tartunk az önkormányzati választásoknál. Azt tudom mondani a választóknak, hogy biztosan van olyan kormányzati politikus és polgármester, aki felseperteti az utcát. Biztosan van. Még az is lehet, hogy egyik-másik helyen elszállítják a szemetet rendesen, sok helyen nem. De nem ez az igazi kérdés. Az az igazi kérdés, hogy ezek a kormánypárti polgármesterek lényegében asszisztáltak ahhoz, hogy önkormányzat helyett újra tanácsrendszer legyen Magyarországon, hogy a helyi önigazgatás, önkormányzat helyett a kormányzati központi hatalom végrehajtó szerveivé silányultak a helyi önkormányzatok. És csendben voltak, tűrték, tűrték, hogy elvegyék tőlük az iskolákat, tűrték, hogy elvegyék tőlük az egészségügyi intézményeket, eladták és elárulták a falvaikat, városaikat csak azért, mert a központ rájuk szólt. Hallottak egyetlenegy tüntetésről, ellenállásról, hogy nem adom, ez az én városom, ez egy olyan közösség, amely élni akar, és meg tudja szervezni a saját életét? Nem hallottak.

Szó nincs arról, hogy valaki polgárháborút szeretne, ilyenről csak agyament kormánypárti politikusok képzelegnek. Azt szeretnénk, ha meg lehetne mutatni városoknak, falvaknak, kerületeknek, a fővárosnak, hogy lehet ennél szabadabb, önállóbb életet élni, és az emberek települési közössége nem alávetett végrehajtója a kormányzati akaratnak, mert ez a mi hazánk, a mi településünk. Ezért valóban, bizonyos értelemben arról szól ez a választás, amely előttünk van, hogy felszabadítjuk-e ezeket a városokat és településeket. Mert nem mindenható a kormány sem globálisan, sem lokálisan. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd padsoraiból.)