Felszólalás adatai

Beszélt egy intézményes válságról, ami nyilvánvalóan csak következménye volt annak a gazdasági válságnak és annak a morális válságnak, amit szintén megemlített, amit a szocialista kormányzás örökül hagyott. Én egyébként azt gondolom, hogy a legnehezebben ez a morális válság kezelhető. A mai napi vita nem arról szól, hogy ezen a területen mit kellene tennünk, én elsősorban a gazdaságiválság-kezelés kapcsán tett lépéseinket fogom felidézni, és azt az útkeresést, amit ezen a területen tettünk és tenni fogunk.

Egy biztos, hogy nem éltem még meg olyan parlamenti vitát, de egyszer nagyon szeretnék megélni olyan vitát, ahol az itt lévő parlamenti képviselők, ha nem is értenek egymással egyet minden szakkérdésben, de legalább egymást komolyan véve, és az országot alapvetően nem félretájékoztatni akarva, úgy vitáznak ezekről a kérdésekről, hogy ennek a morális válságnak a feloldása érdekében valamit tesznek. De semmiképpen sem úgy lépnek fel, ahogy Mesterházy Attila, a Szocialista Párt elnöke fellépett: felmegy a pulpitusra, két év kormányzás után én ezt is meggondolnám az ő helyében, hogy ennyire megmutassam magam ott fenn, a Gyurcsány-kormány államtitkára voltam, felmegyek a pulpitusra, teli tüdővel mondom a magamét, kérdő mondatot még véletlenül sem mondok, hanem csak kinyilatkoztatok, adom az okosat az után a két év után, és utána eltávozom a parlament ülésterméből. Most ezt éljük. Ennyire vesszük komolyan egymást. (Taps a kormánypártok soraiban. - Tóbiás József: Nem távozott el! Hitele akkor lenne egyszer a politikának és a parlamenti politikának újra (Lukács Zoltán: Ott van, ahol a miniszterelnök!), ha megtanulnánk pironkodni. Mesterházy Attila az elsők között kellene hogy pironkodjon az elmúlt szocialista kormányzati nyolc évért. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Gúr Nándor: Hol a miniszterelnök? - Dr. Ujhelyi István: Egy miniszteretek van itt! Hol van az egész kormány?)

Nem gondolom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy amit a nyolcéves kormányzásuk után önök itt hagytak, és amilyen állapotban hagyták az országot, amit mi két év alatt tenni tudtunk, az valamifajta elégedettségre adna okot. Nem gondolom én sem azt, amit a miniszterelnök-helyettes úr is mondott, hogy hibátlanul kormányoztunk. Biztos vagyok benne, hogy sok hibát elkövettünk akaratunkon kívül, de az a gazdaságpolitikai csapdahelyzet, amit nekünk kezelni kell, az azért példátlan, és ezt a csapdahelyzetet a szocialista kormány hagyta itt az ország számára és a magyar parlament számára. (Szabó Vilmos: Tündérmese!) Ezért egy kicsit nagyobb önkritikát, egy kicsit nagyobb visszafogottságot talán azért joggal elvárhatnánk önöktől is, nem csak ezeket a hangos és öncélú kijelentéseket, amiket tesznek. (Dr. Bárándy Gergely: Eltévedtél, mi az ellenzék vagyunk!)

Mi az, amivel mi találkoztunk két évvel ezelőtt a kormányzásunk kezdetén, és amivel mindenképpen szakítanunk kellett? Egyrészt találkoztunk egy olyan gazdaságpolitikával, amit önök nyolc éven keresztül folytattak, ami csak a megszorításokra épített, és a megszorítások alanyai mindig a magánszemélyek voltak, tehát a magyar állampolgárok és a családi kis- és középvállalkozások. A terheik a nyolc év alatt állandóan növekedtek, és mindig megvolt számukra az a boldog ígéret, hogy még egy-két év nehézség után majd jön egy boldog kor. (Puch László: Tündérmese! Első fejezet!) Ezt a politikát nyilvánvalóan nem folytathattuk. Önök ezt a politikát azzal is tetézték, és erre lehetőségük volt, mert a világgazdaság pénzbősége - hogy pontosan idézzem Gyurcsány Ferenc ominózus beszédének egyik tételét - az önök számára mindent biztosított. Nyakló nélkül vehették fel a hiteleket addig, ameddig el nem jött a végpont, ameddig el nem jött a baj.

Számunkra, ha járni akartuk volna ezt az utat, hogy nyakló nélkül hiteleket veszünk fel, ez már nem volt járható, mert 2008-tól kezdve egy olyan világgazdasági válság érte a világot, és éri még ma is Európát és benne Magyarországot is, ami ennek az útnak a járását egyébként is lehetetlenné tette volna számunkra. De hogy miért nem jártuk volna ezt az utat, ha egyébként lenne ma a világgazdaságban pénzbőség, erre az Orbán-kormány első négy éve a példa. Akkor se folytattuk az utat, akkor is szakítottunk az önök útjával, mert akkor is az államadósságot csökkentettük 52 százalékra, körülbelül ez volt az a GDP-arányos százalékpont, amivel átadtuk önöknek az országot, és ezt önöknek sikerült 80 százalék fölé tornászniuk. Ez az út nem volt járható. Szakítanunk kellett ezzel azért is, mert egyrészt már hiteleket nem kaptunk volna, másrészt azt is el kellett kerülnünk, amiben önök voltak, hogy az IMF és a világgazdaság pénzügyi központjai szabják meg Magyarország számára, hogy mi az, amit tehet, és mi az, amit nem tehet.

Az önök idejében bekövetkezett az a csúfság, hogy egy kormányrendeletben, jogszabályban hirdették ki azt, hogy mit fognak megcsinálni Magyarországgal a hitelezők kérésére, diktátuma alapján, milyen döntéseket fog az ország meghozni: nyugdíjak csökkentése, közalkalmazotti bérek csökkentése és így tovább, és így tovább. Mi ebből a csapdahelyzetből ki akartunk kerülni, és egy olyan célt tűztünk magunk elé, hogy azt a hiányt, amit felhalmoztak, azt mi fokozatosan feléljük, legyűrjük ezt a hiányt, és mindezt a pénzpiacokról finanszírozva fogjuk elérni és nem az IMF segítségével.

Arra is vállalkoztunk ebben a rendkívül nehéz helyzetben, hogy nem fogjuk tovább a családokat és a magyar kisvállalkozásokat szorítani, hanem sokkal inkább a fogyasztást adóztatjuk, tehát azt a tehercsökkenést, amit a magyar családok számára biztosítottunk. Miniszterelnök-helyettes úr 385 milliárdról beszélt, amit a családok kasszájában otthagytunk azzal, hogy progresszív, egykulcsos személyi jövedelemadót vezettünk be, és a gyermekeseknek rendkívül nagy családi kedvezményeket tettünk mellé.

Én megemlíthetnék egy másik összeget is, én már 500 milliárdról beszélek, mert ezzel együtt a magyar kis- és középvállalkozók terheit is csökkentettük. És emellett persze az igaz, mielőtt önök szóba hozzák, valahonnan bevételeket produkálnunk kellett, ezért a fogyasztási típusú adókat voltunk kénytelenek növelni, például az általános forgalmi adó felső kulcsát is emelnünk kellett. De ezt még mindig tisztességesebbnek gondoljuk, mert ezzel azt fogjuk elérni, vagy azt érjük el, hogy a nagyobb fogyasztás, a nagyobb jövedelműek nagyobb fogyasztása nyilvánvalóan nagyobb költségvetési bevételt is fog hozni az országnak.

Önöknek, tisztelt szocialista képviselőtársaim, azt is tudniuk kellene, és itt meg kellene említeniük, hogy 2006-ban, akkor, amikor a Gyurcsány-kormány megnyeri a választásokat, a választókat becsapva, akkor be is ismeri azt, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország. A 2006. év közepén a magyar államháztartás hiánya 11 százalék fölött volt. Navracsics miniszter úr erre utalt, amikor azt mondta, hogy a világban is az elsők között voltunk ezzel a lehetetlen helyzettel. Igaz, hogy amikor a kormány ezt felismeri, és azt mondja, hogy ez az út tovább nem járható, akkor ezt igyekszik csökkenteni, már a Gyurcsány-kormány is csökkentette, a Bajnai-kormány az utolsó évében pedig még inkább csökkentette. De azért mi 2010-ben úgy vesszük át az ország kormányzását, hogy az államháztartási hiány a választások időszakában akkor is 7 százalék fölött van. Rendkívüli intézkedéseket hoztunk, hogy ezt valamivel 4 százalék fölé szorítsuk le. A tavalyi évben meghozott intézkedéseink eredményeként egyszer volt az ország költségvetése 2004 óta pozitív, hiszen több mint 4 százalékos többlete volt az ország költségvetésének. Igaz, hogy ezt egyszeri, rendkívüli intézkedésekkel teremtettük meg.

Olyan intézkedéseket hoztunk a gazdaságpolitikában, ami Európában is példátlan volt. Azért tudtuk megtenni, mert a választók rendkívüli felhatalmazást adtak számunkra. Addig a pénzvilág el nem tudta képzelni azt, hogy olyan módon fogjuk megadóztatni a bankvilágot, ahogy tettük, átmenetileg, olyan módon fogjuk megadóztatni a multinacionális cégeket, ahogy tettük, átmenetileg, olyan módon fogunk megadóztatni hatalmas nagy kereskedelmi láncokat, ahogy tettük, átmenetileg, az energiaszektort és még folytathatnám.

(14.40)

Korrekciót kellett tennünk az elképzeléseinkben, mert amikor azt mondtam, hogy ezt átmenetileg akartuk megtenni, akkor a szándékainkban az volt, hogy 2013-tól ezeket a rendkívüli adókat ki fogjuk vezetni. Meg is fogjuk tenni, önök ismerik a jövő év költségvetési elképzeléseit, de a korrekció ott bejön a rendszerbe, mert a világgazdaság megint olyan negatívumokat produkált, amit valamilyen módon Európával együtt kezelnünk kell, hogy a rendkívüli adók kivezetése mellett nyilvánvalóan további jelentős - és most már tartós - adóterhek is érik majd ezeket a szektorokat, amelyeket az előbb felsoroltam.

Mindezt, ezeket az intézkedéseket egy olyan időszakban tesszük, és ezért kellene önöktől egy kicsit több alázatot látnunk, amikor nekünk ebben a három évben, ameddig működünk (Simon Gábor: Miért? Kormányváltás lesz?) - vagy négy évben, ameddig kormányzunk -, azokat az irdatlan adósságterheket is kezelnünk kell, amelyeket önök szabadítottak az országra. Felvettek 19 milliárd eurónyi hitelt. Azt nem mondta itt el Mesterházy Attila képviselő úr, hogy ezt nekünk kell visszatörlesztenünk. Évente 3,6 milliárdot kell visszaadni (Dr. Szanyi Tibor: És hol a részvény? - Puch László: Abból vissza lehetett volna fizetni.) az IMF-nek, és 2016-ig az Európai Unió felé is törlesztünk. Tehát nemcsak az önök lehetetlen intézkedéseinek hordalékát kell eltakarítanunk, hanem azt az adóssághegyet is valamilyen módon kezelnünk kell, amit önök örökül hagytak számunkra.

Éppen ezért nem tudunk haladni azon az úton, amit megjelöltünk magunknak - legalábbis nem tudunk olyan mértékben haladni ezen az úton -, elmaradásaink vannak, mondjuk, a munkahelyek létrehozása kapcsán. Igen, egymillió munkahelyet ígértünk. Önök akkor lennének tisztességesek és akkor lennének jó politikusok, ha ebben partnereink akarnának lenni, hogy ezt meg tudjuk teremteni. (Simon Gábor: Ilyen két év után?) Ebben a nehéz helyzetben már azt eredménynek éljük meg, hogy 68 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Önök gúnyolódhatnak azon, hogy közmunkásokat foglalkoztatunk, mi eredménynek értékeljük azt, hogy 200 ezer embernek közmunka-lehetőséget tudunk biztosítani. (Nyakó István: 47 ezer forintból meg lehet élni.) Nehéz az a helyzet, amit önök örökül hagytak számunkra, de az önök akarata ellenére és gáncsoskodása ellenére is kezelni fogjuk ezt a súlyos csapdahelyzetet, amit önök létrehoztak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)