Készült: 2019.10.18.20:04:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

186. ülésnap (2012.05.08.), 49. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:36


Felszólalások:  Előző  49  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a közvélemény persze nem érzékeli azt, hogy mennyire hangos az Országgyűlés, hiszen nem hangos, pillanatig sem volt hangos; persze, itt-ott beszólások vannak a parlamenti szokásjognak megfelelően, ezért a nagy jogosítványokkal rendelkező elnök úr közvetíti kifelé a nézőknek is. Ezzel nincsen semmi gond, hogyha egy-egy beszólás történik, hogy mit mond Babák képviselő úr vagy egy más képviselő úr. Egy békés vita zajlik, az a vita zajlik most az Országgyűlésben, amit már az Európai Parlamentben is önök lefolytattak - a szocialistákra utalok -, és most eljött a pillanat, amikor ezt a vitát a nemzetközi színtérről visszahozhatták az Országgyűlésbe, ahol egyébként ennek a vitának a helye van.

Mi a mi álláspontunk ezzel kapcsolatban? Az előttünk lévő joganyag két dolgot céloz meg: az alaptörvényt akarjuk először módosítani, és módosítjuk a Nemzeti Bankról szóló törvényt. Talán ezzel kell kezdenem, ez így logikus, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény módosításáról beszélek, hiszen a Magyar Köztársaság Kormánya, parlamentje és az Európai Bizottság, az Európai Unió között zajlik egy vita. Az Európai Unióban ennek a vitának a lerendezésére van egy eljárásrend. Egyedül az európai jog, az európai uniós jog érvényesülésének felelőse az Európai Bíróság, és az Európai Bíróság tudja eldönteni, senki más, hogy egy-egy tagállami jogalkotási aktus sérti-e az Európai Unió jogát.

A Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénykezésünk kapcsán az Európai Bizottságnak mint az európai jog egyfajta őrének az az álláspontja, hogy mi megsértettük az európai uniós jogot. A következő kifogásokat hozta többek között fel. Szerintük az aggályos - sokszor meg sem fogalmazzák, hogy európai uniós jogot sértünk -, aggályosnak gondolják azt, hogy a Nemzeti Bank monetáris tanácsa ülésének napirendjét a törvény értelmében megküldik a kormánynak. Megjegyzem, a Nemzeti Bankról szóló törvényünknek ez a szakasza azóta hatályos volt, amióta beléptünk az Európai Unióba, soha senkit ez nem zavart, most ebben a felfokozott helyzetben, amit persze a szocialistáknak köszönhetünk, ezt a passzust aggályosnak gondolták. Nem gondoljuk, hogy ezzel egyébként európai uniós jogot sértünk, de elfogadjuk a Bizottság álláspontját, és törölni fogjuk ezt a törvényből.

A másik vitatott kérdés, hogy a kormány képviselője ott lehet a Nemzeti Bank monetáris tanácsi ülésén. Nem gondoljuk, hogy ez sértené az Európai Közösség jogát, de mivel a Bizottság erre az álláspontra helyezkedett, nem élezzük a vitát, és elfogadjuk; nem elfogadjuk ezt az érvelést, respektáljuk ezt az érvelést, és töröljük a nemzeti banki törvényből. A magyar alkotmány és az alaptörvény értelmében az alkotmányos intézményeknek együttműködési kötelezettségük van, a kormánynak a Nemzeti Bankkal, a Nemzeti Banknak a kormánnyal. Én azt gondolom, hogy ez a két tétel, amit az előbb itt szóba hoztam, a napirendek vagy a Nemzeti Bank ülésén való részvétel ennek az alkotmányos kötelezettségnek, az együttműködési kötelezettségnek egyszerűen egy megnyilvánulási formája, és semmifajta befolyásolást nem jelent a kormány esetében a Nemzeti Bank irányában.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a Központi Bank és a központi bankok európai rendszeréről szóló joganyag, amely a magyar joganyag része, nagyon nagy függetlenséget biztosít - egyébként felfogásom szerint helyesen - a Nemzeti Banknak, és különösen hangsúlyos ez a joganyag akkor, amikor a kormány és a Nemzeti Bank viszonyrendszerét vizsgálja, hisz a kormányok azok, amelyeknek elméletileg lehetne befolyásuk vagy befolyásolási szándékuk a Nemzeti Bankra. Tehát különösen a kormánnyal szemben alkotmányos követelmény gyakorlatilag, hogy függetlenként kezelje a Nemzeti Bankot. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezzel a két rendelkezéssel, amit mi eddig a nemzeti banki törvényben tartottunk, ezt a függetlenséget nem sértettük volna, de a vitát mellőzendő módosítjuk a Nemzeti Bankról szóló törvényt, és ezt kivesszük a joganyagból.

Másik két rendelkezés is szerepel, amit aggályosnak gondoltak, ez a monetáris tanács tagjainak súlyos kötelezettségszegés esetén való visszahívására vonatkozik. Nyilvánvalóan nagyon ritkán előfordulható esetet szabályozott itt a jogalkotó, de hogyha ebben a felfokozott légkörben a háttér-motivációk miatt ez sérti a Központi Bank érdekeit, vagy az Európai Unió ilyennek ítéli meg, ezt sem tartjuk olyan kérdésnek, amelyben ne tehetnénk korrekciót, és elfogadjuk azokat az érveket, ha majd egyszer csatlakozunk az eurózónához, akkor még ebben a szituációban is a monetáris tanácsnak lehet szerepe, tehát most ne töröljük már az akkori időszakra előre a monetáris tanácsot a Nemzeti Bankról szóló törvényből. Sajnos ez, ahogyan Rogán képviselő úr fogalmazott, nem holnap bekövetkező kérdés, mert a szocialisták által, a 8 éves kormányzásuk által itt hagyott romhalmaz eltakarítása ennek az országnak, ennek a népnek nagyon sok időt és energiát jelent majd, ezért egy jó évtizedig gondolkodni sem lehet abban, hogy mi az eurózóna tagja legyünk, és ezért, mondjuk, a monetáris tanács más szerepkörbe kerüljön.

Ezek azok a tételek, amelyeket felsoroltam, amelyek a nemzeti banki törvényt érintik, és így gyakorlatilag elfogadjuk a Bizottság azon álláspontját, hogy az aggályaiknak megfelelően korrigáljuk a nemzeti banki törvényt; bár hozzáteszem, a jogászi álláspontom az, hogy ezzel semmilyen módon eddig sem sértettük a nemzeti banki függetlenséget, de engedünk annak a politikai játéknak, ami itt zajlik, mert nem jogkérdésekről beszélünk.

(11.40)

Az Európai Bizottság és az Európai Unió él és visszaél a lehetőségeivel akkor, amikor összeköti az IMF-tárgyalásokkal ezeket a kérdéseket, és bizonyos politikai jogvitákban, amik köztünk vannak, a kérdések rendezését az IMF-fel való tárgyalások feltételévé teszi. Ez nagyon veszélyes és rossz precedens, amit az Európai Unió csinál, aminek az Európai Unió történetében még következménye lesz, de valószínűleg nem mi vagyunk az a kicsi tagállam, amely egy ilyen ügyben, most, ebben a nehéz helyzetben az Európai Unióval szemben, mondjuk, ezt a csatát sikerrel megvívhatná. Ha nem lenne IMF-es kényszer a nyakunkon, ha nem lenne az országunk jobb helyzetben azzal, hogy az IMF-fel megállapodást kötünk, ha nem tudnánk azt, hogy az IMF-fel történő megállapodás azonnal még inkább stabilizálná a forintot, csökkentené a CDS-felárat és így tovább; ha ezek a kötöttségeink nem lennének, akkor én képviselőként azt mondanám, hogy vívjuk csak meg ezeket a vitáinkat az Európai Bíróság előtt. Bár ebben az esetben az Európai Bizottság is sokkal képlékenyebb álláspontot fogalmazna meg jogkérdésekben, mint ahogy ezt most megtette.

A másik kérdés, ami előttünk van, és igazán a szocialista vezérszónokok, akik elmondták lánglelkű felszólalásaikban a magukét, aztán lelkesen távoztak, itt sincsenek - elsősorban az alkotmánymódosítás mikéntjét kritizálták. Azt gondolom, itt nem kell eltakarni azt, hogy az én felfogásom szerint is, ahogy az átmeneti rendelkezések rendelkeztek és az alaptörvényhez viszonyulnak, az vitára okot adhatott, holott a politikai szándék, amit az Országgyűlés alkotmányozó hatalomként eljárva tett, az teljesen világos volt mindenki számára. Hisz akkor, amikor elfogadtuk húsvétkor az új alaptörvényt, akkor a zárórendelkezések között azt is kimondtuk, a zárórendelkezések 3. pontjában már arról beszéltünk, hogy az alaptörvényhez kapcsolódik majd egy átmeneti rendelkezés. Nyilvánvalóan, hát az ésszerű, hogy kapcsolódnia kellett, a régi alaptörvény egész másban gondolkodott, mint az új alaptörvény, tehát átmeneti rendelkezéseket hozni kellett. Senkit nem érhetett váratlanul, mert mondom, a zárórendelkezések 3. pontjában erről beszéltünk.

Azt is kimondta ez a 3. pont, a zárórendelkezések 3. pontja, hogy az Országgyűlés ezt a 2. pontban, a zárórendelkezések 2. pontjában megfogalmazott eljárási rendben fogja elfogadni. Az eljárási rend, amire itt a zárórendelkezések utalnak, még a régi alkotmány, a '49. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdésének a) pontja és a 24. § (3) bekezdése, és a zárórendelkezések 3. pontja azt is világosan rögzítette, hogy ebben az eljárási rendben külön fogunk átmeneti rendelkezéseket alkotni. Tehát nem az alaptörvénnyel együtt fogjuk ezeket meghozni, hanem ezt egy külön törvényben fogjuk megtenni.

Amikor ezt a külön törvényt, az átmeneti törvényt megfogalmaztuk, megint csak alkotmányozó hatalomként eljárva, az összes parlamenti képviselő kétharmadával fogadtuk el ezt a törvényt, a megfelelő eljárási rendben, amit az alaptörvény elvár tőlünk, ki is hirdettük ezeket a rendelkezéseket, és az átmeneti rendelkezések tényleg deklarálták azt expressis verbis, hogy ezek az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik. De vitára adhat okot, és ezt Lamperth képviselő asszony itt viszonylag kulturáltan megfogalmazta, hogy vajon hányszor tudnánk ezt megtenni, átmeneti törvényben gondolkodva hányszor tehetnénk meg, hogy az alaptörvény részévé emelünk törvényeket.

Hogy ezt a vitát is elkerüljük: nyilvánvalóan mi nem azzal kalkulálunk, hogy majd többször csinálunk átmeneti törvényeket. Átmeneti törvényt egyszer hoztunk, de abban igazuk van, és igaza volt az ombudsmannak, amikor az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy maga az alaptörvény nem rögzíti azt, hogy az átmeneti törvények részei az alaptörvénynek. Ezt csak az átmeneti törvény fogalmazza meg, és az alaptörvény ezt nem teszi. Ezt a hiányt most pótoljuk, amikor a zárórendelkezéseket kiegészítjük egy új, 5. ponttal. Tehát az alaptörvény zárórendelkezései egy új, 5. ponttal gazdagodik, amiben most kimondjuk azt, hogy a 3. pontban megfogalmazott, és a 2. pontban rögzített eljárási rendben elfogadott átmeneti törvény az alaptörvény részét képezi. Persze, ezzel azt is elérjük - és itt is igaza van ilyen szempontból Lamperth Mónikának, hogy az alaptörvény részeként az átmeneti törvényben megfogalmazottakat nem tudja vizsgálni az Alkotmánybíróság, hisz az az alkotmány része.

Ebben az átmeneti törvényben volt megfogalmazva az, hogy lehetőség lenne a jövőben arra, hogy a Nemzeti Bankot és a PSZÁF-ot, ha úgy tetszik, összevonjuk, és egy közös intézmény végezze a pénzügyi rendszer felügyeletét. Erről is tudjuk, hogy nem sért európai uniós jogot, mert ha sértene, akkor a Cseh Köztársaságban nem létezhetne ez az összevont jogintézmény, hogy csak egyről beszéljek. Senki nem is állította, hogy ez sérti az Európai Unió jogát, ezt még a Bizottság sem állítja, mégis kérik, hogy töröljük ezt az átmeneti törvényben lévő szakaszt. Mivel ezt a közeljövőben semmiképp sem akartuk volna meglépni, semmiképp sem Simor jegybankelnök úr működése alatt, ezért itt is engedünk a Bizottság kérésének azzal a megjegyzésünkkel, hogy ugyan nem sértettünk volna ezzel sem európai uniós jogot, de a további viták elkerülése érdekében az átmeneti rendelkezéseket megfogalmazó törvényi szakaszból ezt a szakaszt is töröljük.

Ezzel foglalható gyakorlatilag össze az, ami a Nemzeti Bankról szóló törvényben és az alaptörvény első módosításában előttünk lévő törvényszövegekből következik. És rögzítsük újra - most már Lamperth Mónika képviselő asszony jelenlétében is, mert ő visszatért közénk, és ezt mi nagy örömmel nyugtázzuk -, hogy abban a higgadt vitában, ami itt a parlamentben zajlik, ami nemzetközi színtérről visszatért az Országgyűlésbe - ahova önök vitték -, most az Országgyűlés alatt, higgadt körülmények között tárgyalhatunk ezeknek a kérdéseknek a megnyugtató rendezéséről. Azt is remélem, és azért is hirdetjük ki ezt a módosítást viszonylag sürgősen, hogy az Európai Bizottság, az Európai Unió politikusai, a Központi Bank vezetői - látva Magyarországnak azt a törekvését, hogy semmilyen módon nem volt szándékunkban eddig sem a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét korlátozni - utat engednek annak, ami előttünk van, az IMF-tárgyalásoknak, amelyek, azt gondolom, izgalmas és fontos kérdéseket fognak az elkövetkezendő időszakban is feszegetni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  49  Következő    Ülésnap adatai