Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr szólt az összeurópai sorskérdésről, én is erről és ennek talán az eszmei hátteréről szeretnék néhány mondatot mondani.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a jelenséget mindnyájan ismerjük, hiszen migrációs invázió van, ismerjük az okokat is, de ki kell mondanunk azt, hogy Magyarország kezelte legjobban ezt a helyzetet az európai országok közül. A felelősségünkről is kell szólni, ami kettős, és mindig ezt mondtuk: egyrészt az üldözött, bajba jutott emberen segíteni kell, másrészt viszont önvédelemre is szükségünk van. A segítségnek viszont egyértelműen ‑ a tömegeket illetően ‑ Európán kívül kell megtörténnie, a kibocsátó országokban békét, szomszédjaikban pedig lehetőségeket kell teremteni.

Európa állapotáról is szólt a miniszterelnök úr, és természetesen nekünk is szólni kell. Talán cinikusan hangzik, de mondjuk ki: az öngyilkossági kísérlet Nyugat-Európában sikerrel járt, az iszlamizálódás folyamata már visszafordíthatatlan; ez elkezdődött a második világháború után, most felgyorsul és betetőződik. Én Nyugat-Európáról beszélek.

Engedjék meg, hogy a háttérről szóljak néhány szót! Ismerjük azt, ami a migrációs folyamatot elindította: valakik biztatták őket ‑ hogy hogyan, az homályban van -, politikai, pénzügyi, ki tudja, milyen okaik voltak, de azt mondták nekik, hogy menjetek Európába, ott jól fogtok élni. És erre rátelepült egy iparág, az a gazdasági érdekeltség, aminek a következményeit és a folyamatát látjuk.

És ami sokkal fontosabb ennél, nem a migránsokról, hanem a migránsproblémákról kell hogy szóljon, az európai politikai elitről. Kétféle megközelítés létezik: bevándorláspártiak és bevándorlást ellenzők. Mi a különbség a kettő között? Én egyértelműen ennek az eszmei oldalát látom: valakinek az ember- és társadalomképe meghatározza a politikai szándékát is. Aki individuumban gondolkodik, és a társadalmat úgy szemléli, mint individuumok sokszínű együttesét, és multikulturális társadalomban gondolkodik, az téved, hiszen a multikulturális társadalom eszménye megbukott. Létezik olyan értelemben, hogy az egymás mellett élő nemzetek sokszínűsége is alkothatja ezt a nagy társadalmat, létezik, hogy egy országon belül a kisebbségek is sok színt adnak a társadalomnak, de mindenképpen egy kultúrkörön belül marad a dolog. Ha tömegek idegen kultúrkörből beáramlanak, azok képtelenek egységes és integrált társadalmat alkotni.

Ha valaki viszont úgy gondolkodik a társa­dalom­ról, hogy az nem csupán az emberi méltósággal rendelkező egyéneknek, hanem a közösségi embereknek a társadalma is, akik a közösségeken keresztül élik meg a maguk jogait, emberségét, méltóságát, akkor ezeknek a közösségeknek az együttese alkotja a társadalmat, és ezeket a közösségeket és az általuk képviselt normákat védenünk kell, és ez már az önvédelem szempontját jeleníti meg ebben az ügyben is. Tehát nem csupán az emberies viselkedés a bajbajutottakkal, hanem az önvédelem szempontja is kell hogy érvényesüljön, és ma ebben az invázióban ez a döntő szempont.

Így tehát nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a világról alkotott képünk, ember- és társadalomképünk határozza meg, hogyan viszonyulunk a politikai kérdésekhez, jelen esetben a migrációhoz. Hiszen ‑ és ez a döntő politikai kérdés ‑ hogyan látjuk Európát ezen a szemüvegen keresztül: az Egyesült Államok Európájának vagy pedig a nemzetek közösségének? Mi az utóbbit támogatjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)