Felszólalás adatai

(9.40)

Ezen elvárások között kitüntetett helyet foglal el Magyarország Alaptörvényének megalkotása, amely 2012. január 1-jén hatályba lépett. Mint minden nagyívű jogalkotási munkát, így ezt is hatalmas vita és a kritikák özöne előzte meg, de ma már elmondhatjuk, hogy minden magyar ember büszkén hivatkozhat arra, hogy Magyarország Alaptörvénye az, amit Nemzeti hitvallásban és amit a további fejezetekben rögzít.

Tisztelt Ház! Mindenki előtt ismeretes, hogy az 1959. évi IV. törvény felett ugyancsak eljárt az idő, és az a polgári törvénykönyv a diktatúra korszakának terméke volt. Nem vitatható azonban az a tény, hogy az akkori hatalom politikai érdekeit, megrendeléseit, illetve annak jegyeit hordozza magán a jelenleg is hatályos polgári törvénykönyv. A rendszerváltást követő kormányok több kísérletet tettek az új polgári törvénykönyv megalkotására, de ezek a próbálkozások, mint ismeretes, nem jártak eredménnyel.

Az 1959. évi IV. törvény átfogó felülvizsgálata 1998-ban egy kormányhatározattal kezdődött. Ekkor Vékás Lajos tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével nemzetközileg elismert tudósokból álló, kilenctagú kodifikációs bizottság kezdte meg a munkáját. A szakértői bizottság 10 éven keresztül dolgozott, a legnagyobb szakmai tudással és alázattal végezte a polgári jogi jogviszonyok új szabályozásával kapcsolatos jogi munkát. Tették mindezt azért, hogy Magyarországnak legyen egy olyan polgári törvénykönyve, amely a polgárait szolgálja, és amely nem egyszerűen egy törvénykönyv, hanem egy független, demokratikus jogállamban az alaptörvény után a legfontosabb jogszabály. Vékás professzor urat idézve - amelyet már a felszólalásokban kollégáim is megtettek -, úgy szokta mondani, hogy a polgári jogi szabályok, vagyis a Ptk. normái elkísérik az embert a születésétől a haláláig, illetőleg elkísérik az embert a bölcsőtől a sírig, a jogképességtől a végrendeletig.

A volt szocialista kormány a szerkesztőbizottság köztiszteletben álló tagjaival 10 évi munka után közölte, hogy a polgári törvénykönyv tervezetét majd ők készítik el, és nyújtják be az Országgyűlésnek. Ez a fordulat óriási felháborodást váltott ki a hozzáértő jogászok között. Ez volt a 2009. évi CXX. törvény, amely nagyon rövid életet élt, ugyanis a törvény hatálybalépéséről szóló külön törvényt az Alkotmánybíróság az 51/2010. (IV. 28.) számú határozatával megsemmisítette. Tehát, tisztelt Országgyűlés, továbbra is az 1959. évi IV. törvény marad hatályban.

2010-ben a nemzeti együttműködés kormánya felkérte a kodifikációs bizottságot az új javaslat kidolgozására. A kódexhez - jelentőségéhez méltóan - rendkívül nagy számú észrevétel és vélemény érkezett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, miután a kormány honlapján közzétette az új polgári törvénykönyv normaszövegének tervezetét. A társadalmi és közigazgatási egyeztetés után a javaslatok egy részét az előterjesztő a normaszöveg összeállításánál figyelembe vette. A kormány az új polgári törvénykönyvről szóló előterjesztést T/7971. számon 2012. júliusban nyújtotta be az Országgyűlésnek.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Elmondhatjuk, hogy a kodifikáció célja egy ellentmondásmentes, a gyakorlati jogalkalmazást segítő, a bírói gyakorlatot a normaszövegbe integráló, minden részletében átgondolt kódex megalkotása volt. Őszinte tisztelettel kell köszönetet mondani Vékás Lajos professzor úrnak és munkatársainak a kiemelkedő és nagy jelentőségű munkájáért.

Az előttünk lévő törvényjavaslat közel 1600 szakaszból áll, és a javaslat a javaslatokat kódexkönyvben taglalja. A jelenleg hatályos törvénnyel szemben eltérést mutat az, hogy a könyveken belül a szerkezeti egységek számozása újból kezdődik. Az előttünk levő kódex 8 könyvből áll. Tudatosan kerüli az utalásokat, megkönnyítve ezzel a jogalkalmazók munkáját, hiszen a javaslat saját magát "a törvény" kifejezéssel illeti, más törvényekre pedig "törvény" elnevezéssel utal.

Tisztelt Országgyűlés! A teljesség igénye nélkül, kérem, engedjék meg, hogy a kódex néhány könyvével kapcsolatban a véleményemet összefoglaljam. Az Első könyv a Bevezető rendelkezések. Itt szeretném kiemelni az 1:3. §-t, illetve az alapelvek közül a jóhiszeműség és a tisztesség elvét. Ha visszatekintünk a múltba, egy híres jogtudós, Ulpianus, végül is utat mutatott a jövő nemzedékének, és a bölcs tudós gondolata a XXI. század emberének is zsinórmértékül szolgál. Mit is tartalmaz e törvényjavaslat ezen alapelve? Kimondja az (1) bekezdésben, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. Majd folytatja a (2) bekezdésben, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sérti az is, akinek a joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

És mit mondott Ulpianus Krisztus után a II. században? Tisztességesen élni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti, más jogát nem sérteni. Meggyőződésem, hogy az erkölcs és a jog normarendszere szorosan kapcsolódik egymáshoz. A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jelenleg hatályos és az új kódex is a jóhiszeműséget és a tisztességet emeli ki, egyben figyelmeztet arra, hogy a jogok gyakorlása csak olyan mértékű lehet, mely a joggal való visszaélést nem valósítja meg.

Magyarország Alaptörvénye Szabadság és felelősség fejezet I. cikk (1) bekezdésében kimondja, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelessége.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, az állam a polgárainak biztosítja azt a feltételt, amely a közösség erejének és minden ember becsületének alapját képezi, a munkát, ami lehetőséget teremt arra, hogy megvalósíthassa önmagát. Természetesen ez kötelezettséget is jelent a polgárok számára, hiszen az erkölcsi normákat a hatályos törvényekben megfogalmazottak tiszteletben tartásával kell élniük.

A Második könyv Az ember mint jogalany címet viseli. A cselekvőképességre vonatkozó szabályokat helyezi új alapokra a törvényjavaslat, hiszen a 219. §-ban kimondja, hogy a bíróság a jövőt illetően a cselekvőképességet általános jelleggel nem korlátozhatja. A cselekvőképességet részletesen korlátozó ítéletben a bíróságnak meg kell határoznia azokat a személyi, illetve vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekre a cselekvőképességet korlátozni kívánja. Továbbá van benne egy garanciális elem. Ez a garanciális elem pedig kimondja, hogy a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata a törvényjavaslat 229. §-a értelmében meghatározott időközönként kötelező érvényű.

A Harmadik könyvre szeretnék csak néhány mondatban utalni, mivel ez a jogi személyekre vonatkozik, és valahol az első két könyvhöz feltétlenül kapcsolódást igényel. Itt, ebben a szakaszban kiemelném azt, hogy a javaslat a jogi személyek jogalanyiságát... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony! A Harmadik könyv a következő alkalommal kerül majd terítékre. Most az Első, a Második a Negyedik és a Hetedik könyvről beszélünk.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, akkor áttérnék a Negyedik könyvre. A Negyedik könyv a Családjog címet viseli. A családjog anyaga beépül a polgári törvénykönyvbe. A javaslat négy fő elemet emel ki: a házasság és a család védelmének elvét, a kiskorú gyermek védelmének elvét, a házastársak egyenjogúságának elvét, valamint a gyengébb fél védelmének az elvét.

Az alaptörvény L) cikke kimondja, hogy Magyarország védi a házasság intézményét - mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget -, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját.

(9.50)

Tekintsünk vissza az antik Rómába, ahol a társadalom alapegysége a család volt. A család szabályait nem a ius, a jog rendje határozta meg, hanem a mos, az erkölcs, és ezen felül a fas, az istenek törvényi rendje. Valamennyien tudjuk, hogy Róma közrendje a szenátus tekintélyén nyugodott. A mai felfogás szerint azt mondjuk, hogy a családjogi szabályok gyorsan változó társadalmi viszonyokhoz és nemzetközi elvárásokhoz kell igazodjanak, különös tekintettel az Európa Tanács dokumentumaira és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság családjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatára.

Azt senki nem vitatja, hogy az ember legérzékenyebb, legfontosabb életszakaszainak befolyásában döntő szerepe van a családnak. Tudom, hogy nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a gyermekek 38 százaléka élettársi kapcsolatban születik. Lábady Tamás professzor úr nagyon világosan fogalmazza meg a következőket - és ezt idézem. "A család tradicionálisan a zsidó-hellén-keresztény kultúrkörökben történetileg és formailag is kizárólag olyan kapcsolatrendszer, amely házasságon vagy vérségi leszármazáson alapszik. A családot keletkeztető jogi tények tehát vagy a házasságkötés, vagy a leszármazás, amelyet kiegészít a leszármazással kapcsolatos joghatású intézmény, az örökbefogadás. A leszármazó nélküli élettársi kapcsolat tehát sem jogilag, sem szociológiai értelemben nem család."

Alapvetően megváltoztatja az élettársak jogi helyzetét az a tény, hogy az élettársi kapcsolatból kiskorú gyermek származik. Ebben az esetben nemcsak a kiskorú gyermek érdemel családjogi védelmet, hanem maguk az élettársak is, mégpedig az általuk nevelt kiskorú gyermekre tekintettel. Még abszurdabb helyzet a bejegyzett élettársi kapcsolat esetében merül fel, hiszen itt kell kiemelni azt a tényt, hogy ezt a kapcsolatrendszert külön törvény szabályozza, hiszen egy szűk rétegről van szó. A jelenlegi ismereteink szerint biztosított statisztikai adatok szerint mintegy kétszáz bejegyzett élettársi viszonyt tartanak nyilván, amely a családjog értékrendjébe nem illeszkedő kapcsolati forma.

Meg kell említeni, tisztelt Ház, továbbá, hogy a kódex örökjogi könyve az egynemű élettársakat az öröklés szempontjából a házastársak jogállásába helyezi, ami szerintünk egy kérdést vet fel, és Lábady Tamás professzor úr által is ugyanez fogalmazódik meg.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A fenti észrevételek figyelembevételével, amelyek álláspontom szerint megfontolásra alkalmasak, mégis kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot szavazataikkal támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)