Felszólalás adatai

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Örvendetesek a tárcának a környezet védelme érdekében hozott intézkedései - már amennyiben a vállalatokra kiszabott adóterheket valóban a természetes élőhelyünk megóvására fordítják. A hozzá nem értő füleknek ugyanis az idei évtől kezdve a termékdíj megváltozott mértéke és a díjkivetés módjának szabályozása könnyűszerrel eladható a minisztérium lelkiismeretes döntéseként. Mint ismeretes azonban, a minisztérium a termékdíj emelésével - például a műanyag zacskók esetén - inkább terheli a vásárlókat, mint a kereskedőket.

(13.40)

Legyen az műanyag vagy papír csomagolás, a fizetendő termékdíjat a legtöbb élelmiszer-kereskedő beépíti az árába. A miniszter úr is bizonyára tudja, hogy a termékdíj mint gazdasági szabályozó eszköz azokra a termékekre kerül kivetésre, amelyeknek összetevői veszélyesek a környezetre.

Miniszter úr, nyilván azzal is tisztában van, hogy a termékdíj csak akkor éri el a célját, ha egyrészt az abból befolyó összeget a környezetvédelmi veszély elhárítására fordítjuk, másrészt a drágulással az újrahasznosítható termékek használatát ösztönözzük. Mind a két cél a társadalom érdekét szolgálja, azonban az már kevésbé, hogy az üzletekben csomagolatlanul kihelyezett pékáruk nem fognak drágulni, miután a tárca döntése miatt az ezek mellé kötelezően előírt, egészségügyi szempontok és előírások miatt kötelezően előírt kirakott zacskók termékdíja megemelkedett. Ha valaki például egy darab zsemlét vásárol, ezt kötelező zacskóba tennie, a pékáru 10-18 forintos árán felül 8 forint 30 fillért, tehát több mint 8 forintot kell fizetnie. A termékdíj növelését egyfajta burkolt adónak is felfoghatjuk.

Így kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy környezetvédelmi célokra megy-e a forrásgyűjtés, vagy költségvetési adóbevételről van szó. Kit akar környezettudatossá nevelni a szaktárca ebben az esetben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP soraiban.)