Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem tudom, lehet-e direkt összefüggés az ön itt elhangzott beszéde és a rendőrség mostani reakciói között, mert ameddig ön itt beszélt, újra kordonokat építenek a parlament körül. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Erre az ideges kapkodásra, azt gondolom, semmi ok, mert a magyar választók valószínű, ha már összehívták az Országgyűlés ülésszakát, ugyan reméltek valamit öntől, de csodára nem számítottak. Ez a csoda ezúttal is elmaradt.

A magyar választók többé-kevésbé tudták azt, hogy eddig is hiteltelenül politizált. Azt biztosan remélték - mint ahogy én is reméltem -, hogy elsősorban azt fogja vizsgálni, hogy ebben a válsághelyzetben, amiben Magyarország is van, és kivédhetetlenül van, mi a kormány felelőssége, és ha a kormány felelősségét felismertük, akkor mi az, amit a parlament közössége tehet azért, hogy ebből a nehéz helyzetből valamelyest kikecmeregjünk. Ehhez nagyon kevés muníciót adott ön.

Persze azt is mondhatnám, hogy a beszéde mégis egyfajta kijózanodás, mert kimondott néhány alaptételt, amit eddig ön csak tagadni tudott itt a parlamentben. Azzal kezdte ebben a brosúrájában, amit tegnap öt óra körül kaptak meg a parlamenti képviselők úgy, hogy az Országgyűlés költségvetési bizottsága kötelezte a kormányt arra, hogy egy írásos tájékoztatót adjon a mai parlamenti ülésről, önöknek egy hét lelkes munkával ezt a 12 oldalt tegnap öt órára sikerült elkészíteniük, és a parlamenti képviselők rendelkezésére bocsátani. Ezzel meg is adta persze a felkészülés lehetőségét a mai ülésre. Sok energiát ölt bele ebbe a parlamenti ülésbe, ez a parlamenti ülés sok újat mégsem hoz az ország polgárainak.

Kimondta végre azt, hogy világgazdasági válság van, amit persze mi tudtunk, és főleg tudták az állampolgárok, mert ők ezt a saját egzisztenciájukon és bőrükön megérzik. Ma ön is elmondja. Akkor, amikor Varga Mihály képviselő úr a költségvetési vitasorozatban ezt először elmondta, és önt már akkor józanságra intette, akkor szenvedélyesen lerohanta a képviselőt, és azt mondta, hogy pánikot kelt. Varga Mihály akkor a válság apostola volt. Most ön ugyanazt mondja, amit Varga Mihály hónapokkal ezelőtt mondott. Ha akkor elfogadja a mi állításunkat, és akkor elkezd gondolkozni a megoldáson, talán ma már valamelyest előrébb tartanánk.

Persze, ebben az anyagban, amit kaptunk önöktől, megint megállapíthatjuk azt - az önök megállapítását idézem -, hogy a válság ellenére, hála istennek, megint két részsikert azért arattunk Európa előtt. Az egyik, amit önök megfogalmaznak, hogy mi tévedtünk megint a legkisebbet. Arra alapozzák ezt, hogy a költségvetésünket, a harmadik költségvetési elképzelésüket 1 százalékos gazdasági recesszióval tervezték meg, és az Európai Bizottság legutóbb kiadott jelentése is csak 1,6 százaléknyi recesszióval számol, tehát alig 0,6 százalékot tévedtünk; bezzeg Európa többi országa jóval inkább elszabta a költségvetését. Igaz, hogy a jegybank képviselője egy héttel ezelőtt a költségvetési bizottság ülésén már arról tájékoztatott minket, hogy nem 1,6 százaléknyi lesz a visszaesés, hanem 2,5-3 százalékos.

Annak örülök, hogy ön ma itt a parlamenti beszédében az egy héttel korábban elhangzottakhoz képest ma már ezeket a reálisabb számokat közvetíti az ország lakosságának, és ma már ön is 3 százaléknyi gazdasági csökkenésről beszél. A tények kimondása segíti a problémák gyógyítását is.

A másik részsiker, amit alkottunk önök szerint, vagy elértünk önök szerint, az az, hogy elsőnek néztünk szembe a válsággal. Itt, amikor erről beszél - és erről egyébként ma meglepő módon nem szólt -, akkor arról a nagy sikeréről szokott ön számot adni, hogy amikor Magyarországot október közepén megérintette az államcsőd veszélye, akkor a kormány a Nemzeti Bankkal összefogva, ha úgy tetszik, jól teljesítve, 20 milliárd euróhoz, 25 milliárd dollárhoz juttatta az országot, egyfajta hitelkeret áll rendelkezésünkre. Ez a hitelkeret nagy valószínűséggel az ország vagy a költségvetés legalapvetőbb finanszírozási gondjait 2010-ig segíti, de hogy 2010 után mi történik velünk, erről egyelőre elképzelésünk sincs. És most a napokban arról hallottunk, hogy egy újabb hitelcsomag áll rendelkezésünkre, ezúttal az EBRD segíti ki a magyar költségvetést, a magyar gazdaságot a nehézségeiből.

Azért reagáltunk, ha egyáltalán elsőnek reagáltunk, mert nálunk volt a legszorítóbb a gond. Az európai uniós tagállamok közül mi voltunk az egyedüli olyan ország, amely országot egyértelműen megérintette az államcsőd veszélye, és ezért az Európai Unió, összefogva a nemzetközi pénzügyi világgal, nyilvánvalóan a hónunk alá nyúlt. Én ezt egy tragikus teljesítménynek gondolom, ugyanakkor azt gondolom, hogy ha ez a hitelcsomag nem nyílik meg számunkra, akkor lehet, hogy ma már az állam fizetésképtelen lenne.

Tehát ennyit erről a két részsikerről, amit ön szeret megállapítani.

Ma végre azt is kimondta itt a parlament ülésén is, és a 12 oldalas tájékozató anyag is tartalmazza azt, amit a köztársasági elnök úr önnek hetekkel ezelőtt elmondott, csak akkor az ő mondatait nagyon nagy felzúdulás követte. Mert a köztársasági elnök úr figyelmeztette önt arra az alapvető alkotmányjogi tételre, amit minden jogvégzett, de nem csak jogvégzett ismer, hogy a kormánynak van cselekvési kényszere és cselekvési felelőssége, és ezt a felelősséget senkivel össze nem moshatja. Amikor a köztársasági elnök úr ezeket a mondatokat elmondta, akkor itt a parlamentben nagyon rossz képet vágtak ezekhez a mondatokhoz. Most ez az anyag - helyesen - visszaidézi a köztársasági elnök úr szavait; persze most már az ön felismeréseként látjuk. Én is azt gondolom, hogy a beavatkozás kényszere ebben a nehéz helyzetben elsősorban a kormány felelősségét jelenti, ezért várjuk majd a konkrét javaslatokat, mert ma ilyeneket nem hallottunk. Persze, ez az ülés erre alkalmatlan is volt.

Az sem derült ki, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a költségvetést módosítani akarja-e, mert ez egy alapvető kérdés. Én ugyanis azt gondolom, hogy a költségvetés felelőssége parlamenti felelősség. Önök mindig megtettek mindent, hogy ez ne tudjon érvényesülni, és általában a költségvetésre mint a kormány ügyeire szoktak gondolni. (Dr. Avarkeszi Dezső jelzésére:) Államtitkár úr itt figyelmeztet arra, hogy ne felejtsem el, hogy minden évben csináltak költségvetést. Ez igaz, ez elkerülhetetlen, megcsinálták ezt a költségvetést (Közbeszólás a KDNP soraiból: De milyet?), csak a költségvetés a magyar jogszabályi rendszerben olyan, hogy a kormánynak olyan nagy mozgásteret ad, hogy bárhogy megcsinálja a költségvetést, azt utána átírhatja.

Majd amikor az SZDSZ-es hozzászóló utánam megszólal, biztos vagyok benne, hogy szóba hozza önnek azt, hogy amikor a költségvetésünket elfogadtuk, akkor önök arról beszéltek, hogy elvonják a 13. havi fizetéseket, és utána valamifajta alku eredményeként a kormány döntési kompetenciájában ezt visszaadták. Ha ön komolyan gondolja, hogy a parlamenti ellenzék felelőssége is a válság kezelése, akkor ezt parlamenti és költségvetési eszközökkel kell kezelni, tehát alapvető kérdés az, hogy hozzányúlunk-e a költségvetéshez. Ma erre nem kaptunk választ. Én csak azt látom, hogy az adótörvényekhez kívánnak hozzányúlni. Tudja jól, hogy a költségvetés egyetlen főszáma sem áll már, ezt kimondta, csak én azt sejtem, hogy ön majd a zárszámadás elfogadásakor, utólag akarja ezeket a költségvetési tételeket módosítani.

Azt gondolom, hogy egy költségvetési vitában kellene lefolytatnunk ezekről a kérdésekről a vitát, amelyekről én itt most szót ejtettem.

Az is nagy felismerés az ön részéről, hogy Magyarország nem tudja kikerülni nemcsak a pénzügyi válság hatásait, hanem annak az általános gazdasági válságnak a hatásait sem, ami kétségtelenül a világgazdaság minden szereplőjét érinti, a nagy gazdaságokat is, és így természetesen az ebbe a rendszerbe integrált Magyarország sem tudja kikerülni ezeket a kérdéseket.

(10.40)

Hogy ez egy elhúzódó válság lesz-e, miniszterelnök úr, mi ne legyünk optimisták, kalkuláljunk azzal, hogy ez egy elhúzódó válság lesz. Tehát akarjunk reálisan gondolkodni ezekről a problémákról, és merjünk ezzel szembenézni. Ez a kormányzati ciklus, ha ön kitölti a mandátumát, és erre jó esélye van, tudva, hogy milyen a parlamenti többség, nem a kormánytöbbség, de a parlamenti többség; ez előtt a napirend előtt, amikor az Országgyűlés feloszlatásáról beszéltünk, akkor a parlament végül is ennek tanújelét adta, hogy erre önnek nagy valószínűséggel lehetősége lesz - én biztosan mondom, hogy az ön kormányzati tevékenységét a válság végig fogja kísérni. A kérdés csak az, hogy azt az általános válságot, amit többé-kevésbé ön is előidézett Magyarországon, az elkövetkezendő egy évben valamelyest tompítani tudjuk-e, vagy a válság elmélyül. Ma nem adott nekünk muníciót ahhoz, hogy optimistán gondolkodjunk erről a kérdésről.

Én azt látom, hogy a világ kormányai kétféleképpen reagáltak eddig is erre a válságra. Az egyik megoldás a szabad országoknak és azoknak az országoknak a megoldása volt, ahol egy hiteles költségvetési politika volt eddig is. Ezek a kormányok az Egyesült Államoktól, Németországtól kezdve és minden fejlett ország kormánya gazdaságélénkítő lépéseket tett. És vannak azok az országok, akiknek hiteltelen a költségvetése, azok az országok, akik éppen ezért gyámság alatt vannak, a pénzvilág gyámsága alatt vannak, akik esetében a pénzvilág kényszerei működnek.

Amikor egy héttel ezelőtt a költségvetési bizottság ülésén erről beszéltünk, és azt firtattuk, hogy a jegybank, mondjuk, miért nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyeket mindannyian elvárnánk tőle, hogy rohamosan nagy léptékkel csökkentse az alapkamatot, miért csak óvatosan teszi ezeket a lépéseket, akkor az ott lévő jegybanki elnök azt mondta, mert Magyarország más szituációban van, mint azok az országok, ahol ilyen lépéseket tesznek. A befektetői világ, amely világ Magyarországot hitelezi, és ezekre a hitelekre az irdatlan államadósság miatt és a hiány miatt rá vagyunk utalva, ahogy ő fogalmazott, nem egyszerűen egy európai uniós tagállamként ítéli meg Magyarországot, hanem Brazíliával, Új-Zélanddal és más hasonló országokkal veszi egy számba. Tehát mi jogilag az Európai Unió tagja vagyunk, mégis a nemzetközi pénzügyi világ gyámsága alatt vagyunk. És ez azért van, tisztelt miniszterelnök úr, mert hiteltelen volt az a néhány év, amióta ön kormányoz, és idejuttatta az országot.

Emlékezzen arra, amikor a 20 milliárdos, IMF-konzorcium által garantált hitelcsomagot felvette, és ön különböző fórumokat tartott arról, hogy lesznek-e következményei a hitel felvételének, szabadon használhatjuk-e ezeket az összegeket, akkor ön elmondta egy fórumon, én is ott voltam, hogy ön egy szabad ország miniszterelnökeként tárgyal az IMF-fel, és ez egy hitelkeret, amit gyakorlatilag arra használunk föl, amire akarunk. Ma már tudjuk, hogy ez akkor sem volt igaz. Később kiderült számunkra, hogy a pénzvilág, az IMF negyedévenként ellenőrizni fogja, hogy a magyar költségvetés hogyan teljesült és a kormány hogyan teljesített, és a hitellehívásnak ez a feltétele.

Kérdésem az, hogy azok az intézkedések, amelyeket ön itt előrevetített, a pénzügyi világgal egyeztetett intézkedések, vagy ezek az ön rögtönzései-e. Az egy érdekes helyzet, hogy ellenzéki képviselőként már esetleg a bankvilágot is meg kellene védenem. Nem akarom megtenni, mert nem gondolom azt, hogy a bankoknak nincs szerepe ebben a válságban. A bankokat, a Magyarországon lévő, külföldi tulajdonban lévő bankokat mi irdatlan pénzekkel megsegítettük, felkínáltunk nekik egy összeget, és most ön ezeket a bankokat azzal ostorozza, hogy mégsem fogadnak szót önnek. Azt mondja, hogy tömkelegével kapja a magyar választók leveleit, és ezek a kétségbeesett vállalkozók gyakorlatilag panaszkodnak a bankokra. Nem tudja, mondja ön, hogy ez igaz.

Ha ön felelősen gondolkodna, és egy felelős miniszterelnök lenne, akkor itt ilyen kijelentéseket nem tenne. Mert, ha a bankok így viselkednek, azért van a bankok fölött egy állami ellenőrzési rendszer, amit ön irányítani tud, a kormány irányítani tud, hogy ezeken a rendszereken keresztül nézzen utána, hogy mi történik a bankokban. Ha viszont ilyen lépések nincsenek, és a bankok valamilyen módon teszik a dolgukat, akkor meg ne keltsen hangulatot a bankok ellen. Ne a bankokban akarja az ellenséget látni, bár én megvédeni nem akarom őket, mert még egyszer mondom, nekem sincsenek jó tapasztalataim a bankvilág döntéseiről, de gyakorlatilag egy ilyen bankot vezet az ön minisztere, Bajnai Gordon is.

Azt sem helyeslem, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyfajta bankként viselkedik akkor, amikor azoknak a forrásoknak a felhasználásáról dönt, amivel tényleg lehetne gazdaságot élénkíteni. Pécsen, amikor szenvedünk a kulturális főváros programsorozatával és azokkal a nagyberuházásokkal, amelyeket elindítani sem tudunk, a miniszter úr által irányított, bankként viselkedő hatóság felelőssége nagyobb, tisztelt miniszterelnök úr, mint a városi vezetés tehetetlensége abban a kudarcsorozatban, ami ott, Pécsen készül. Ezzel jó időben szembenézni.

A másik hibáztatott szektor, akiknek rosszat mondott ön, gyakorlatilag az emberek, azok a tisztességes emberek, akik normálisan teszik a dolgukat, és mégis szenvednek az ön elhibázott gazdaságpolitikájával szemben. Ne gondolja azt, hogy a magyar ember olyan süket, hogy nem a munkát választaná, hanem a szociális szektorba menekül. Az más kérdés, hogy önök a szociális szektor lehetőségeit is az Orbán-kormány után úgy alakították át, hogy erre több lehetőséget kínáltak, mint az Orbán-kormány. Az Orbán-kormány a munkába terelte az embereket, és munkahelyeket próbált létesíteni, a munkának adott becsületet. Most ön, a kormányzása zárórájában felismerte ezt a nagyszerű igazságot, és eljutott oda, ahonnan gyakorlatilag elkormányozta az országot.

Azt gondolom, hogy Magyarország elsősorban attól szenved, hogy hiteltelen mindaz, amit ezekben az években tettünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És a hiteltelenségnek ön a megszemélyesítője. Ha ön már nem az ország élén állna, és egy hitelesebb vezető (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) vezetné az országot, ennek gazdasági haszna is lenne.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Ennek ellenére az elkövetkezendő időszakban...

ELNÖK: Önnek 15 perc állt a rendelkezésére.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): ...a parlamentben mindent meg fogunk tenni azért, hogy önnel együtt valamire végre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jusson ez az ország. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)