A felszólalás szövege:
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai integrációs ügyek bizottsága a legutóbbi, szeptember 9-ei ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő, az 1997. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, az Állami Számvevőszék erről szóló jelentésével együtt. Az természetes, hogy bizottságunk tagjait nem az úgynevezett általános költségvetési szempontok, hanem elsősorban a zárszámadás európai integrációs vonzatai érdekelték.
Tisztelt Elnök Úr! A '97-es költségvetésben és természetesen a zárszámadásban nem találunk külön önálló, a csatlakozási költségeket együttesen tartalmazó fejezetet. A bizottság ülésén a Pénzügyminisztérium előterjesztője szerint ez ugyanis nem építhető be a költségvetés törvényi tervezetébe és rendszerébe. Így igazából nem kaphattunk egy általános, áttekinthető és mindenre kiterjedő képet arról, hogy 1997-ben mennyit is költöttünk a számunkra oly fontos integrációra. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy a tételek jelentős részénél láthattuk, hogy az egyes minisztériumoknak sikerült elkölteni az integrációs célokra betervezett összegeket. Hiszen azt az egyes tárcákra bízták, hogy EU-s csatlakozási költségeiket milyen mértékben emeljék ki külön, és milyen mértékben szerepeltessék saját költségvetési elszámolásukban, együtt más tételekkel. Bizottságunkban elhangzott olyan vélemény is, hogy azért kissé áttekinthetetlen a terület.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk tagjai, kormánypárti és ellenzéki képviselők számára ez a zárszámadás egy fontos tanulságot hozott elő az integráció szempontjából. Mégpedig, idézem: "a jövőre vonatkozóan milyen feladatokat jelölnek meg, amelyeket érdemes végiggondolni, és esetleg változtatni rajtuk" - fogalmazott az egyik ellenzéki képviselőtársam. Ez a tanulság a közeljövőt illetően roppant egyszerű. Bizottságunk a hamarosan tárgyalandó '99-es költségvetés esetében az egyes szakterületeket úgynevezett raportőri felosztásban teljes mélységében és egymással való összefüggéseiben vizsgálja meg, hiszen az úgynevezett átvilágításnak, a '98 novemberében tovább folyó EU-s tárgyalásoknak, a kormány újragondolt csatlakozási stratégiájának, az úgynevezett nemzeti programnak komoly költségvetési kihatásai lesznek. Csak egyetlen példát említek, az acquis communautaire átvételének költségei a jövő évi költségvetésben kiemelten kell hogy szerepeljenek.
Talán azzal segíthetjük a kormány tevékenységét is - fogalmazott a bizottság elnöke -, hogy az európai integrációs költségvetések világosabb elkülönítése megjelenjen, és a következő zárszámadásnál ilyen problémákkal már kevésbé nézzünk szembe.
(10.10)
Bizottságunk ellenszavazat nélkül, 5 igen és 10 tartózkodó szavazattal nem fogadta el a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mint az európai integráció iránt elkötelezett képviselő, örömmel tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy hazánk uniós csatlakozása ismét a figyelem középpontjába került. Sajátos módon erre nemcsak az elmúlt hetek külpolitikai eseményei - történetesen az a tény, hogy Magyarország november 10-én végre megkezdhette az érdemi tárgyalásokat az Európai Unióval - szolgáltattak okot, hanem az előttünk fekvő, T/325. számon jegyzett 1999. évi költségvetési tervezet is. Ugyanis az európai integrációs ügyek bizottsága a múlt hét szerdáján megvitatta ezt a költségvetést, és ez - a bizottság hatéves történetében szinte először - soha nem látott aktivitást váltott ki képviselőtársainkból. Őszintén remélem, hogy ez az aktivitás tartós marad, mert az előbb említett tárgyalások megindulásával bizottságunkra egyre több és több feladat hárul.
Bizottságunkat elsősorban az érdekelte, hogy a kormány '99-ben mennyit kíván fordítani közvetve és közvetlenül Magyarország európai uniós integrációjára. Bizottságunk többségi véleményének előadójaként megnyugvással közölhetem, nemcsak a tisztelt Házzal, hanem az integráció folyamatában közvetlenül vagy közvetetten érdekelt szervezetekkel, intézményekkel s a többivel, hogy amíg az idei, tehát a '98-as esztendőben a költségvetés erre a célra 2 milliárd forintot különített el, addig ezzel szemben a kormány a jövő évre ezt 6,5 milliárdra, vagyis 300 százalékkal kívánja megnövelni.
Tisztelt Elnök Úr! A mostani költségvetésnek ezt az 1,9 százalékos tételét lehet bírálni, hogy kevés, hogy nem elég és több kellene, mint ahogy néhány ellenzéki képviselőtársam tette. Úgy vélem, mindez nem von le semmit abból a tényből, hogy az 1999-es költségvetés a kormány programjából következően is, a Magyar Köztársaság legfontosabb külpolitikai prioritásának megfelelően nagyságrendekkel több pénzt különített el integrációs célra, mint az előző kormány. Így végképpen nem értem ellenzéki képviselőtársaim megütközését, mivel az előző év költségvetése az EU-s felkészülés szintén érzékeny időszakában 2 milliárd forintot szánt ezekre a célokra. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az EU-s felkészülésnek folyamatosnak kell lennie, még akkor is, ha kormányváltás történt, még akkor is, ha az integráció stációi különböző intenzitásúak és más költségvetési kihatásúak.
Ezért nem értem, hogy ezen folyamat részeként hogyan lehet elégtelen a 6,5 milliárd forint, a 300 százalékos emelés, ha az idén, a screening és az érdemi tárgyalások megindulásának évében 2 milliárd forint még elégségesnek bizonyult. Nos, a kritika tárgyát képező 6,5 milliárd forint egyébként az integrációs költségeknek csak a közvetlen ráfordításait testesíti meg. Léteznek azonban olyan közvetett költségek is, amelyek szintén fontos részét képezik a hazai integrációs felkészítésnek, s ez pedig nem más, mint a Phare-pénzek kofinanszírozása, ami egyes számítások szerint közel 15 milliárd forintot tesz ki. Ahogyan a bizottsági ülésen is elhangzott, a Pénzügyminisztérium többszöri egyeztetés után pótlólag be fogja nyújtani a kofinanszírozás tételes, egyes tárcánkénti lebontását, amit az ÁSZ szakértője üdvözölt. Nem értem az ellenzék kritikáját ebben a tekintetben sem, amikor részben éppen a felmerült hazai finanszírozási problémák miatt elveszített Phare-pénzek ösztönözték a kormányt arra, hogy jól látható tételekként jelenítsék meg ezeket a pénzeket.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztában vagyunk azzal, hogy a '95-ös Phare-pénzek felhasználásáról történő tervezések már az akkori kormány előtt történtek. Azt is tudjuk, hogy a pénzek felhasználása nem száz százalékban a kormány felügyelete alatt zajlik. S látjuk azt is, hogy voltak rossz projektek. A lengyel példán okulva pedig senki sem akart a költségvetést komolyan destabilizáló 100 millió ECU-s büntetést fizetni a rosszul felhasznált pénzek után. Éppen ezen tények tudatában, a további tervezhetőség érdekében jelennek meg e nevesített tételek. A költségvetés ilyen vonatkozású átláthatósága pedig tételesen új dolog. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk a '99. évi költségvetést általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az elmúlt hét szerdáján megtárgyalta a '99. évi költségvetésről szóló T/325. számú indítványt, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.
Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a bizottságunkban a költségvetésről - ellentétben más bizottságokkal - nem alakult ki hosszasabb vita. Szeretném jelezni azt is, hogy a rövid vita során ellenzéki képviselőtársaim konstruktív magatartást tanúsítottak abban, hogy nem bocsátkoztak a részletek hosszas megvitatásába. Ugyanakkor leszögezték azt, hogy - idézem - "egy költségvetés természetesen mindig tükröz bizonyos kormányzati filozófiát, és tessék azt természetesnek venni, hogy az ellenzéki képviselők a költségvetésben mutatkozó kormányzati filozófiának minden pontjában nem értenek egyet". Ezt nyilván az ellenzéki képviselőtársaim a bizottság kisebbségi előadója véleményében és a vita későbbi során érvényre fogják juttatni.
Tisztelt Elnök Asszony! Mint a bizottság többségi véleményének tolmácsolója, bizottságunk kompetenciájába tartozóan, a vitában elhangzottaknak megfelelően a költségvetés egyetlenegy "fejezetéhez", az egyházak támogatásához szeretnék néhány gondolatot fűzni. Az Orbán-kormány programjában pontosan megfogalmazta, hogy elismeri a történelmi egyházak munkáját a nemzet életében, és számít azok szolgálatára lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási, nevelési, szociális téren. Úgy véljük, hogy az előttünk fekvő költségvetés e programnak pontos tükörképét adja, mert ez az "elismerés" a költségvetési számokban meg is jelenik.
Általánosságban elmondható, hogy mintegy 25 százalékos növekedést figyelhetünk meg. Mielőtt bárki is kritizálná ezt a számot, talán soknak tartaná, el kell mondani azt, hogy azért ennyi ez a szám, mert ez a költségvetés az elmúlt évek egyház-finanszírozási hibáit próbálja kijavítani. Így az egyházak támogatása több csatornán történik: részben a közvetlen költségvetési támogatás, a másik az egyházak által működtetett intézmények normatív támogatása, és - hozzáteszem - a magánszemélyek átengedett személyi jövedelemadójából adódó támogatás.
Tisztelt Elnök Asszony! Ez a költségvetés végre rendezi a korábban elmaradt hitoktatási díjakat, rendezi a már megkezdett egyházi beruházások támogatását, és megszünteti a protestáns egyházakat ért hátrányokat, ami a járadékfinanszírozással kapcsolatos. Ezt egyébként olvashatjuk a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában is, miszerint tárgyalásokat kezd és folytat az illetékes egyházakkal. Úgy vélem, hogy ez a költségvetés alapjában véve az elmúlt kormányzati ciklus egyház-finanszírozási hibáit kijavítja, és lehetőséget ad arra, hogy valóban a társadalomban a kormány - az államot képviselve - együtt dolgozzék az egyházakkal.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az 1999. évi költségvetés egyetlen apró, de annál fontosabb részét, az egyházak finanszírozását szeretném rövidre szabott felszólalásomban áttekinteni. Jóllehet, a költségvetésnek egyházi célú kiadásai... (Mádai Péter: A táblán nem jelent meg a felszólalási idő! - bocsánat.)
ELNÖK: Kérem a technikusokat, hogy kapcsolják be! Hörcsik Richárdot arra kérem, hogy elölről kezdje elmondani a felszólalását.
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az ez évi költségvetés egyetlen apró, de annál fontosabb részét, az egyházak finanszírozását szeretném rövidre szabott felszólalásomban áttekinteni. Jóllehet, a költségvetés egyházi célú kiadásai számokban mérve szerényen húzódnak meg például az oktatás vagy az egészségügy kiadásai mögött, mégis jelentősége abban áll, hogy az egyházaknak nyújtott költségvetési támogatás valójában a társadalom egészét hatja át az által a szolgálat által, amit az egyházak végeznek akár az oktatás, a kultúra vagy az egészségügy, vagy éppen a szociális szféra területén.
Hadd említsek egy másik példát: amikor az egyházi ingatlanok visszaadására ez a költségvetés 5 milliárd forintot szán, ezek nagyobb része éppen az önkormányzatokat segíti az ingatlanok kiváltásával. Ezért kell tehát nagy figyelmet szentelni az egyházi célú kiadásokra.
Tisztelt Elnök Úr! Közismert, hogy minden költségvetésnek van társadalmi üzenete, így a polgári kormány előttünk lévő első költségvetésének is. Az egyházakkal kapcsolatban a következőket szeretném hangsúlyozni:
1. A polgári kormány ezzel a költségvetéssel megpróbálja rendezni azokat a hiányosságokat, amelyeket - talán a jó szándék ellenére is - az elmúlt szocialista-liberális kormány maradéktalanul nem tudott megoldani, annak ellenére, hogy megszületett az egyház-finanszírozási törvény vagy a Szentszékkel történő megállapodás.
2. A Fidesz-Magyar Polgári Párt koalíciós partnereivel együtt betartja választási ígéreteit, amikor arra vállalkozik, hogy ezeket a hiányosságokat megszüntesse.
3. Az Orbán-kormány nemcsak a szlogenek szintjén, hanem a gyakorlatban is számít az egyházak, a felekezetek aktív és hatékony közreműködésére a polgári Magyarország megteremtéséért.
(14.50)
Tisztelt Elnök Úr! A megelőző kormányzati ciklusban megszületett a '96. évi CXXIV. törvény az szja 1 százalékának felhasználásáról, a '97. évi CXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységéről, valamint a Szentszékkel kötött megállapodás. Mindezek ellenére az akkor előre prognosztizált '98. évi költségvetési egyház-finanszírozási növekedés nem hozta meg a várt eredményt. Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke így összegezte ezt: "A négy történelmi egyház együttes erővel próbál javítani a törvénycsomagon. A közös fellépés elsősorban olyan kérdésekben valósul meg, mint például a hitoktatói óradíj jogcímének nevesítése vagy az új iskolák indítására vonatkozó felesleges gátak lebontása. Azért is érthetetlen a fékező mechanizmusok beépítése, mert a magyarországi iskolák alig néhány százaléka van az egyházak kezelésében, ezekbe pedig óriási a túljelentkezés." - eddig az idézet.
Megszűnt tehát a hittanoktatás finanszírozása, megszűnt az egyházi cél- és új beruházások támogatása, és csak a műemlékekre kaphattak pénzt az egyházak. "Ezzel figyelembe vette a kormány a múltat - fogalmazott az egyik egyházi vezető -, de már nem támogatta a jövőt." Volt olyan felekezet, amely elutasította az szja 1 százalékával való támogatását. Végül a protestánsok sérelmezték a már említett egyház-finanszírozási törvények módosításakor a velük szemben keletkezett méltánytalanságokat.
Tisztelt Elnök Úr! A polgári kormány programjában világosan megfogalmazta, hogy számít a történelmi egyházak szolgálatára lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási, nevelési, szociális téren egyaránt, s amennyiben a lakosság igényei alapján közfeladatot vállalnak át, akkor ők is megkapják a normatív támogatást. Mindezek számszerű megvalósítását látjuk a költségvetésben, amely az előző évi forráshoz képest mintegy 25 százalékos általános növekedést biztosít az egyházak számára, ami tehát egyrészt a múlt korrekcióját, másrészt pedig a jövő építkezését foglalja magába. Úgy vélem, a polgári társadalom értékrendjébe beletartozik az egyházak léte és szolgálata.
Külön fejezet rendelkezik a hittanoktatás támogatásáról. Megjegyzem, hogy erre a tanévre 430 ezer tanuló iratkozott be hittanoktatásra, több mint 44 ezer csoportban.
A kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója mellett támogatást nyernek az új beruházások is. Az egyházi alapintézményi, tehát a hitéleti támogatás mellett megjelennek a közfeladatok ellátásának normatív támogatásai.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában ígérte, hogy tárgyalásokat kezd a protestánsokkal a méltánytalanságok megszüntetésére. Információim szerint december elejére aláírásra kerülhetnek a velük kötött megállapodások.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, a jelen költségvetés egyházakat érintő rendelkezéseinek megítélésére maguk az egyházak a legkompetensebbek, amelyek november 11-én találkoztak a miniszterelnökkel, és a találkozó után kinyilvánították pozitív véleményüket.
Végül engedjék meg, hogy idézzem Vastagh Pál, volt szocialista igazságügy-miniszter úr tavaly Budapesten, egy egyházi szimpóziumon elhangzott előadásának egyik mondatát: "Az egyházak tevékenységének támogatása a társadalom érdeke, és választóink akaratát fejezi ki." Hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy a polgári Orbán-kormány ezzel a költségvetéssel pontosan ezt teszi.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! E hosszú vita után szeretnék témát változtatni, és T/325/416. szám alatt arról a módosító indítványról beszélni, amelyet Mádi László képviselőtársammal nyújtottunk be a költségvetési törvényjavaslat 101. §-ának kiegészítésére, amely a protestáns egyházak eddig kellően nem rendezett úgynevezett járadékfizetésével kapcsolatos.
A költségvetési tervezet 101. §-a, amely idézi a hatályban lévő '97. évi CXXIV. törvény 3. §-át, valójában ennek a (3) bekezdése kiegészülne egy mondattal, amely így hangzik: "A kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője az e bekezdésben meghatározott megállapodásban a járadékkiegészítésben is megállapodhat, amennyiben az érintett egyház hitéleti és közcélú tevékenysége indokolja."
(20.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden indokoljam az előttünk lévő módosító indítványt, az említett kiegészítés egymondatos fontosságát.
A tisztelt Ház előtt nyilván közismert, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetét az 1991. évi XXXII. törvény rendezi. A törvény 2. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egyház által nem természetben kért, részére át nem adott ingatlanokra vonatkozó igényt járadék formájává alakíthassa át. Mindezt a tisztelt Ház által 1997 decemberében elfogadott 1997. évi CXXIV. törvény megerősítette. Ez volt az úgynevezett egyház-finanszírozási törvény, ami többek között biztosította, hogy az egyházak gazdasági autonómiája csorbítatlan maradjon, és a társadalmi célokat is teljesítő működésükhöz szükséges anyagi feltételek rendelkezésre álljanak. Ilyen formában tehát a költségvetés az egyházaknak a társadalom számára végzett hasznos tevékenységét kívánja elősegíteni.
Azonban a törvény alkalmazása során nagyon hamar, már ez év januárjában kiderült, hogy ez az említett konstrukció nem minden egyház számára alkalmas. Például a Magyarországi Református Egyháznak vagy az evangélikus egyháznak komoly hátrányt okozott a hitéleti támogatás rendszerének megváltoztatása, miszerint a közegyházi feladatok ellátását a nem természetben igényelt ingatlanok után fizetendő járulékból kívánta biztosítani. A protestáns egyházaknak azonban - egykori vagyonszerkezeti sajátosságaik miatt - aránytalanul kevés az 1991. évi XXXII. törvény hatálya alá eső ilyen ingatlanuk van. Ugyanis az e törvény alapján igényelt volt ingatlanok nagy része nem a közegyházé, hanem az egyes egyházközségeké, így tehát a kapott járadék nem az országos közegyházat, jelesül a református zsinatot, hanem az egyes eklézsiákat illeti meg. Ebből viszont nem fedezhetők a közegyházi feladatok. Ezzel viszont a Magyarországi Református Egyház más egyházakhoz és saját korábbi helyzetéhez képest is összességében hátrányos helyzetbe került. Ezt a protestánsok már akkor, a törvény vitája során és utána is többször tették szóvá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért a Fidesz frakciója fontosnak tartotta azt, hogy választási programjában is megfogalmazza, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat a protestáns egyházakkal a legutóbbi egyház-finanszírozási törvények módosításakor velük szemben keletkezett méltánytalanság kiküszöbölése érdekében. Megjegyzem, hogy ezek a tárgyalások december hónapban megállapodások formájában befejeződhetnek, és a felek által jóváhagyva aláírásra is kerülhetnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványunk az előbbiekkel koherensen és mintegy ezekből következően azt célozza meg tehát, hogy a protestáns egyházaknak az ingatlanok utáni járadék kiegészítése vegye figyelembe a közfeladat-ellátásokat is. Természetesen a hatályos és az eddigi megállapodásokban rögzített arányokat - tehát azt, hogy 1998-tól 4,5 százalék, 2001-től pedig 5 százalék - nem érinti a javaslat, mint a többi egyházzal kapcsolatban sem. Pusztán a protestánsokat ért hátrányokat szeretnénk javaslatunkkal már itt, e költségvetésben is megszüntetni egy lépéssel. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a módosító javaslatunkat.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarországon, mint az elmúlt évszázadokon át, úgy ma is az ország gazdasági életében jelentős szerepet játszik a szőlő és a -bortermelés. Ezért fontos minden olyan törvényt, törvénytervezetet vagy akár csak módosító javaslatot is figyelemmel kísérni, ami a szőlő és -borgazdálkodásra vonatkozik, azt kívánja szabályozni; különösen azok után, hogy Magyarország 1998 novemberében megkezdte csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, amikor azt állítom, hogy ezeknek a tárgyalásoknak az egyik érzékeny területe a mezőgazdaság és ezen belül is a borkereskedelmi megállapodás lesz.
Csak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az 1991-ben aláírt és '94-ben életbe lépett európai megállapodásból mintegy kiemelték és teljesen külön folytatták a tárgyalásokat a borkereskedelemről vagy a bor eredetvédelméről. Ez is jelzi, hogy az Európai Unióban mennyire érzékeny terület a bor, a bor kérdése.
Megjegyzem azt is, hogy a '93. december 1-jével hatályba lépő borkereskedelmi megállapodás számunkra kedvező helyzetet hozott: meghatározott, de a növekvő mennyiségi keretek közötti magyar borexportra fokozatosan 60 százalékra, míg az EU-borexportra fokozatosan 30 százalékra nyújtott vámkedvezményt.
Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő 1997. évi CXXI. törvény módosítását valójában azért kell elvégezni - ahogy miniszter úr is említette -, hogy közvetlenül és közvetve is elősegítsük Magyarország európai uniós csatlakozási tárgyalásait, és ahogy a mezőgazdasági bizottság megfogalmazta, a magyar borok kedvező uniós fogadtatását, valamint hogy kiküszöböljük a hazai termelőket ért hátrányokat. Engedjék meg, hogy a méltán világhírű Tokaj-Hegyalja egyik országgyűlési képviselőjeként saját, uniós és részben hegyaljai szemszögből röviden áttekintsem az említett törvénymódosítási javaslatot.
Az 1. § közvetlenül érinti, mi több befolyásolja Magyarország uniós tárgyalásait. Amint azt az előterjesztő Torgyán miniszter úr megfogalmazta, az Európai Unió és Magyarország közötti, '93-as borkereskedelmi megállapodás meghosszabbításának kizáró okaként jelezték az Európai Unió Bizottsága képviselői a jelenlegi magyar borimport-engedélyezési rendszert. A magyar delegáció ígéretet tett arra, hogy az Európai Unióból származó borok számára megfelelő uniós bizonyítványok csatolása esetén felmentést ad a borimport előtti tételes OBI-vizsgálat kötelezettsége alól.
Az OBI ellenőrzési tevékenységének hatályát - mint ahogy ezt hallottuk - a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló '97. évi bortörvény 68. és 71. §-a szabályozza. Ennek értelmében tehát az OBI a forgalomban lévő borokból mintát vehet, és azt ellenőrizheti, illetve minősítheti.
A bortörvény módosítását tehát az Európai Unió azért kérte, hogy ne kelljen két intézménnyel is vizsgáltatni az onnan importált borokat még a szállítás előtt, hanem kölcsönösségi alapon ismerjük el egymás hatósági bizonyítványait, amelyek az árut kísérik.
Tisztelt Elnök Úr! Nemcsak az Európai Unió Bizottsága részéről, hanem több tagország, mint például Franciaország, Németország vagy Portugália, Spanyolország kereskedői is több alkalommal kifogásolták, hogy mindez méltánytalanul nehezíti meg az EU magyarországi borexportját, sőt voltak olyan hangok is, amelyek azt feltételezték, hogy a magyar fél részéről ez egyfajta adminisztratív protekcionalizmus. Tudniillik méltánytalannak tartják, hogy míg az unió elismeri az OBI minősítését, addig a magyar fél mintegy akadályozza az uniós származási hely szerinti tanúsítvány elismerését.
A másik oldalon látnunk kell, hogy az EU-ba irányuló magyar borokat jelenleg egy V/1 jelű dokumentum kíséri, amely alapján a borok az egyes tagországokban forgalmazhatóak. A nem szőlőtermelő országokban pedig eltérő módon új évjárat vagy borféleség esetén vámraktárakból vagy a forgalomból ellenőrzik a borok analitikai paramétereinek egyezését a kísérő okmányokkal. Vagyis az unióban nincs kétkörös minőségi ellenőrzés. Úgy vélem, hogy a bortörvény jelenlegi módosításával a magyar fél eleget tud tenni az uniós elvárásoknak, hiszen az uniós borkereskedelmi megállapodás meghosszabbítása a tokaj-hegyaljai és más magyarországi borvidékek termelőinek alapvető érdeke. Ne feledjük, nem kockáztathatjuk a magyar bortermelőknek az uniós, tehát közel mintegy 400 milliós piacra jutásának a lehetőségét. Ha jól belegondolunk, a csatlakozásig hátralévő két-három év a kölcsönösség alapján egy korrekt partneri viszony kiépítését kívánja és teszi lehetővé az Európai Unióval.
(12.40)
Csak megjegyzem, hogy ne legyenek túlzott illúzióink az Európai Unió borpiacáról, ahová igen nehéz bejutni, és talán még nehezebb versenyben maradni, akár a német, a francia vagy a spanyol borok ellenében. A kérdés itt egészen más. Vajon a szaktárcával a borvidékek kis- és nagytermelői tudnak-e egy olyan piacrajutási stratégiát kidolgozni és megvalósítani, hogy a 2002-es csatlakozás időpontjában a magyar szőlő- és bortermelők megállják a helyüket az Unió roppant kemény piacán? Ez az elkövetkezendő időszakban, úgy érzem, egy jó csomó feladatot ad számunkra.
Tisztelt Elnök Úr! A tervezet 2. §-a a borhamisítók, más szóval élve a műborgyártás ellen kíván fellépni. Ez elsősorban a huszonkét magyarországi borvidék jövőjét, becsületes szőlő- és bortermelőinek megélhetését befolyásolja. Tokaj-Hegyaljára például nem jellemző a hamisítás, illetve a műborgyártás. Azonban a baj az, hogy a tokaji tájjellegű és minőségi borok forgalmát csökkentik az ország néhány vidékén tapasztalható negatív jelenségek. A megbízhatatlan minőségi termékek a nagyon olcsó áruk miatt egyes becslések szerint 80-100 ezer hektoliter hegyaljai termék értékesítését csökkentik, illetve időnként teljesen lehetetlenné teszik.
Tokaj-Hegyaljának ehhez kapcsolódó másik megoldatlan problémája az, hogy a bortörvény rendelkezései lehetővé teszik olyan tokaji forgalmazását, amiket nem a borvidéken palackoznak vagy töltenek. Azt ugyan be kell vallani, hogy az egyes cégek a szüret alkalmával felvásárolnak szőlőtermést Hegyaljáról, ez tény és való, de a zárt történelmi borvidékről kiviszik a termést, és ezzel teljesen kikerülnek a vidék látóköréből, a hegyközségek ellenőrzési lehetőségei alól, és bizony - mint ahogy magam is tapasztaltam - változó paraméterekkel kerülnek a fogyasztók elé.
Látszólag Hegyalja sokak szerint haszonélvezője az alföldi borhamisításoknak, mert szüretkor a magas savtartalom miatt azt a gyenge minőségű szőlőt, ami senkinek sem kell Tokaj-Hegyalján, felvásárolják, tehát segítik a kistermelőket. Azonban rá egy vagy két évre egy olyan konkurenciát teremtenek a hamisított borral, ami igenis megkárosítja a hegyaljai bortermelőket. Így a borhamisítás tehát áttételesen van kapcsolatban az uniós csatlakozásunkkal, ugyanis a hazai piacon forgalmazott hamisított borok nem tesznek jót a magyar bor európai hírnevének, mert ezzel áttételesen akadályozzák boraink uniós piaci pozícióit.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy ha komolyan gondoljuk uniós csatlakozásunkat és a magyar borok uniós versenyképességét, akkor igenis kíméletlen harcot kell folytatni a borhamisítás ellen. Ahogy az öreg hegyaljai borosgazdák szokták mondani: "Képviselő úr, csak egyszer szégyenítenének meg nyilvánosan egy borhamisítót itt, a Kossuth téren, akkor talán rend lenne a borpiacon!"
A törvénymódosítás 2. §-a, ha nem is véglegesen, de egyfajta szigort hozhat a hamisítókkal szemben, és ez nemcsak az uniós partnereinkre nézve, hanem elsősorban a hazai becsületes szőlő- és bortermelők megélhetése miatt fontos.
Tisztelt Elnök Úr! Végül a módosítás 3. §-a, az úgynevezett pincekönyv bevezetése is áttételesen kapcsolódik az uniós csatlakozásunkhoz. Látszólag ez - ahogy itt elhangzott az előttem felszólalók beszédeiből - nehézséget és bizalmatlanságot okozhat a kistermelőknek, azoknak, akik nemcsak termelnek, hanem nagyobb mennyiségben palackoznak is. De végül is tudomásul kell venni nekik is, hogy ez az ő érdekeiket szolgálja, mert csak úgy lesz esélyünk az uniós piacon versenyben maradni, ha itthon ebben a tekintetben is rend és átláthatóság lesz. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt és jómagam is támogatom a bortörvény jelenlegi módosítását.
Végül egyetlen megjegyzést Karakas János képviselőtársam kezdeményezésére, a borbarát országgyűlési képviselők klubjának létrehozására, amit magam is egy jó kezdeményezésnek tartok és támogatom. És máris felajánlom a klub egy vidéki kihelyezett összejövetelére Sátoraljaújhely vagy Tolcsva egy-egy történelmi pincéjét, ahol egykori híres politikus elődeink, mint Kazinczy vagy Kossuth Lajos kóstolta a kiváló tokaji bort. Ebben is kövessük elődeink példáját!
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház előtt lévő, a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat egyetlenegy paragrafusát szeretném kiemelni, és egy kicsit részletesebben megvilágítani, amely a vallásgyakorlást jogainak megsértése címet viseli. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a szakasz bekerült a törvényjavaslatba. Mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja - és mint a polgári életben lelkipásztor - e szakasz jelentőségére szeretném felhívni a közvélemény és tisztelt Ház figyelmét.
Tisztelt Elnök Asszony! Közismert, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény rendelkezései szerint a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjog. Ennek tartalma szerint mindenkinek jogában áll Magyarországon a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztása és elfogadása, valamint az, hogy ezen meggyőződését vallásos cselekmények útján, szertartások útján vagy egyéb módokon, akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy éppen kinyilvánítását mellőze, gyakorolhassa vagy taníthassa.
Tisztelt Elnök Asszony! Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya - amelyet egyébként az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki Magyarországon - 2. cikkének értelmében az alkotmányunk 76/A. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés - nevezetesen: faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel - nélkül.
Az állampolgároknak bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az 1996. június 17-én hatályba lépett 1996. évi XXVII. törvény 3. §-a új bűncselekményként vezette be a Btk.-ba a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntettét. Ez viszonylag széles körben vonja meg a büntetendő magatartások körét, nemcsak a csoporthoz tartozás, hanem a csoporthoz való vélt tartozás miatt történő elkövetést is bünteti. Elkövetési magatartásként pedig a bántalmazást, illetve az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítést határozza meg.
A vallásszabadság jogának súlyosabb megsértését egyébként a Btk. 147/A. §-a szankcionálja. Szeretném előrebocsátani, hogy ezeket a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása elleni legdurvább, személy elleni támadásokat a Btk. büntetni rendeli, azonban törvényhozásunk a rendszerváltást követően még nem tett meg mindent ezeknek az alapjogoknak a maradéktalan biztosítása érdekében, ezért van különös jelentősége annak, hogy a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat tartalmazza az említett szakaszt.
Tisztelt Elnök Asszony! A 64/1991. számú alkotmánybírósági határozat megfogalmazza, hogy az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére a vallásszabadsággal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, azaz a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről az egyéni igényektől függetlenül is. Az állam semlegessége a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban nem jelent tétlenséget, ugyanis az államnak kötelessége, hogy a vallásos meggyőződés kinyilvánítása, tanítása és az életvitelben való követése, az egyházak működése, másrészt pedig ugyanígy a vallás elutasítása, továbbá a vallási meggyőződésről való hallgatás számára olyan teret biztosítson, amelyben a különböző felfogások szabadon képződhetnek, fejlődhetnek, vagyis ezen keresztül lehetővé teszik az egyéni meggyőződés szabad kinyilvánítását. Úgy vélem, hogy ez az értékrend elfogadott egy polgári társadalomban.
Ennek helyes értelme szerint az államnak nemcsak a hit szavakban való megnyilvánítása, megvallása - latin szóval confessio -, a cselekedeteikben való érvényesítése, a kultusz lehetőségét, hanem az általában látható, érzékelhető módon való megvalósításának religio-környezetét, annak tárgyi feltételeit is védeni hivatott.
Tisztelt Elnök Asszony! Törvényhozásunk eddig adós maradt az istentiszteletek és egyéb szertartások zavartalansága, a templomok, az imaházak, a szertartásokra rendelt helyiségek, a kegytárgyak sérelmére elkövetett kisebb súlyú cselekmények szankcionálásával.
(9.10)
Szeretném kiemelni, hogy ezeket a dologi feltételeket általában nem a puszta rongálás szándéka motiválta erőszak támadja meg, hanem a szertartások rendjét, áhítatát megzavaró, a kegytárgyakat meggyalázó magatartás. Talán a pusztító szándék mélyebb. A vallási hovatartozás nemritkán az ehhez kapcsolódó faji hovatartozás elleni erőszakos viszonyulás megnyilvánulása.
Az elmúlt évtizedekben többször tapasztaltuk, hogy tóratekercsek égtek, keresztek törtek, úrvacsorai eszközök semmisültek meg, majd azt is hallhattuk, hogy templomok épületei kaptak lángra. A súlyosabb esetekben még találunk büntetőtörvényi tényállásokat, de büntetlenül maradhatnak idáig a hitélet gyakorlását akadályozó, vagy annak szentségét sértő, garázda jellegű magatartások. Tehát ezért fontos és szükségszerű a vallásgyakorlás jogának különleges jogi oltalmazása, amely alkalmas arra, hogy az ezt támadó, erőszakos magatartásokkal szemben az állam, a kisebb súlyú esetekben a szabálysértési eljárások által kínált gyorsabb, hatékonyabb eszközökkel lépjen fel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a lehetőséget kívánja most megteremteni ez a beterjesztett törvényjavaslat, új szabálysértési tényállás beállításával és beiktatásával. Meggyőződésem, hogy a vallásgyakorlás alkotmányos alapjogának védelme politikai hovatartozástól függetlenül valamennyi magyar állampolgár érdeke. Így ennek a szakasznak, és ezen keresztül természetesen a törvényjavaslat egészének az elfogadását, mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki képviselőtársaimnak javaslom.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/1183. számú törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között megkötött megállapodásról, annak kihirdetéséről rendelkezik. Meggyőződésem, hogy mindehhez nincs túl sok hozzátennivalója a tisztelt Háznak. Egyrészt, mert ez egy nemzetközi szerződés, amit két évvel ezelőtt már aláírtak a szerződő felek. Ehhez most itt bármit hozzáfűzni - felesleges.
Másrészt a tisztelt Ház olyan megállapodást hirdet ki, ami már post festa, befejezett eseményeket rögzít, mint például a járadék megállapítását. Így tehát a most kihirdetendő szerződés valójában már megvalósult. Mégis engedjék meg, hogy e késői órában néhány rövid gondolatot elmondjak ezzel kapcsolatban.
Tisztelt Elnök Úr! Az Apostoli Szentszékkel 1997 júniusában megkötött megállapodás teljesülésének feltételei valójában a '97 decemberében, az úgynevezett egyházi törvénycsomag elfogadása alapján teremtődtek meg. Bár azt meg kell említenem, hogy az Országgyűlés elé a Horn-kormány által beterjesztett törvénycsomag nem teljesen tartalmazta a történelmi egyházak által tett elképzeléseket vagy javaslatokat. Ez így igaz. Zárójelben jegyzem meg, hogy számomra mindez elővetíti a jelen megállapodás hátterét vagy alapját szolgáló törvénycsomag jövőbeni újragondolását.
Tisztelt Elnök Úr! A '97-ben aláírt, úgynevezett vatikáni megállapodást sajnos az előző ciklusban nem követték a többi történelmi egyházakkal kötendő megállapodások vagy szerződések. Ezt akkor - mint ismerjük a sajtóból - többször szóvá tették például a protestáns egyházak. Az 1998 júliusában hivatalba lépő Orbán-kormány, éppen programjának megfelelően, '98 decemberében - tehát alig öt hónap leforgása alatt - megkötötte ezeket a hiányzó megállapodásokat a reformátusokkal, az evangélikusokkal, a baptistákkal, a Mazsihisszel, a szerb ortodox egyházakkal; nagyon fontos tehát hangsúlyozni, hogy az érintett felekezetekkel történt előzetes konzultáció és megállapodás vagy megegyezés alapján.
Tehát az Orbán-kormány egyházpolitikájában korrigálja elődje mulasztásait ezen említett megállapodások megkötésével. Úgy vélem, hogy a modern polgári Magyarország értékrendjében helye van az olyan kormányzati egyházpolitikának, ami partnerként kezeli az egyházakat, és nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlati élet mindennapjaiban is számít azok szolgálatára, hiszen mint a most kihirdetésre kerülő vatikáni megállapodás, úgy az azóta a többi történelmi egyházakkal megkötött szerződések pontosan ezt célozzák.
Végül engedjenek meg egy rövid választ Bauer Tamás képviselőtársamnak. Én úgy vélem, egy polgári társadalom értékrendjében az a tisztességes, ha a kormány feketén fehéren, szerződésekben vagy megállapodásokban szabályozza a kapcsolatát vagy a viszonyát az egyházakkal. Mit ad és mit vár? Nos, úgy vélem, hogy ezek a szerződések és az előbb említett megállapodás kihirdetése pontosan ezt szolgálja.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Pusztán egyetlen gondolatot engedjen meg nagyra becsült kollegám, Donáth képviselőtársam. Rendkívül rossz történelmi párhuzam az 1948-as vagy '50-es egyezmény és az 1998-as, például a protestáns egyházakkal kötött megállapodás. Talán képviselőtársam figyelmét nem kerülte el, de jó okuk volt azoknak, akik a megállapodást megállapodásnak és nem ismét egyezménynek hívták. Tehát már nevében is elkülönül az 1948-ban vagy '50-ben megkötött egyezmény ettől a megállapodástól, jelezvén azt, hogy össze sem lehet hasonlítani.
Másodszor, a történelmi körülmények teljesen mások voltak. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni, hogy milyen politikai szorításban történtek 1949-ben vagy '50-ben a Református, Evangélikus, majd a Római Katolikus Egyházzal ezek a megállapodások. Merőben más, ami 1997-ben vagy '98-ban történt, mert egyenrangú partnerként történt a megállapodás, előre megbeszélvén, az egyházakkal egyeztetvén, tehát az egyenrangú partnerség rendkívül fontos. És azt hiszem, hogy csattanós válasz arra az eltelt egy esztendő - hiszen már 1948 után, az ötvenes években a Rákosi-korszak szalámitaktikával teljesen felrúgta azt az egyezményt, amit megkötött például a református egyházzal -, most pedig lassan egy év után leszünk, az év végén a költségvetési törvény tárgyalásánál, hogy betartotta-e a szavát az Orbán-kormány vagy sem. Azt hiszem, hogy ez csattanós válasz arra, amit a képviselőtársam mondott, már lassan egy év eltelte óta.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/1506. számú törvényjavaslatot együttesen az Állami Számvevőszék T/1506/1. számú jelentésével a költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az elmúlt héten tartott rendes ülésén megtárgyalta, és 10 igen, 8 tartózkodó szavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Mivel bizottságunk nem kívánt külön előadót állítani a kisebbségi vélemények tolmácsolására, ezért én mint a bizottság előadója egyedül próbálom a bizottsági ülésen a törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzottakat összefoglalni.
Tisztelt Elnök Úr! A bizottság elsőként az ÁSZ képviselőjét hallgatta meg, aki kiemelte a Pénzügyminisztériummal való jó együttműködésüket, így a jelen zárszámadás készítése során a két intézmény folyamatosan egyeztetett. Ennek köszönhetően számos konfliktust sikerült elkerülni. Az ÁSZ jelentése ezért hangsúlyozza: "Az utóbbi évek költségvetési zárszámadási törvényjavaslatáról megállapítható, hogy egyre több adatot, részletes elszámolást tartalmaz."
A Pénzügyminisztérium képviselője - figyelemmel bizottságunk kompetenciájára - az előttünk lévő zárszámadásból azt emelte ki, hogy az állami jóléti funkcióknak a GDP-hez mért aránya a vizsgált időszakban 0,7 százalékkal növekedett. Ezen belül az egészségügy a GDP 4,6 százalékos, az oktatás pedig 4,8 százalékos szintjén stabilizálódott. Jellemzésében előadta, hogy a vártnál jobb mutatók jellemzik a gazdasági helyzet alakulását. A GDP 5 százalékkal nőtt, 16 százalékkal az exportvolumen, nőtt a belső fogyasztás, és ami lényeges, a munkanélküliek száma 42-43 ezer fővel csökkent.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk kompetenciájába tartozik az egyházak finanszírozásának vizsgálata. A PM képviselője felhívta egy fontos hiányosságra a bizottságunk figyelmét, történetesen, hogy az egyházak közoktatási tevékenységével kapcsolatban az előterjesztésből hiányoztak a számadatok, mint ahogy azt államtitkár úr is megemlítette. Ennek oka az volt, hogy az egyházi közoktatási intézményeket kiegészítő támogatásként a tervszámnak megfelelően kell finanszírozni. Az év során azonban kiderülhet, hogy az önkormányzati iskolák nagyobb támogatást kaptak, és ebben az esetben azt a zárszámadás keretében kell pontosítani. Itt is ez történt. A PM adatgyűjtési munkája során korrigálja ezt a hibát.
A fentiekhez kapcsolódva bizottságunk ellenzéki elnök asszonya a vita során arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi oktatásnál a hallgatói és kollégiumi támogatásra vonatkozó előirányzatok nem teljesültek maradéktalanul. Kifogásolta továbbá, hogy csökken a helyi kisebbségi önkormányzatok és a területi önkormányzatok közötti megállapodások száma; a határon túli magyarok kulturális támogatásának előirányzata alacsony szinten teljesült; a rádióra és a közszolgálati tévére kevesebb összeget fordítottak, valamint a fogva tartottak foglalkoztatására sem használták fel a rendelkezésre álló keretösszeget.
A vita lezárásaként a PM képviselője megjegyezte, hogy számukra nincs beleszólás abba, hogy melyik előirányzatot melyik minisztérium milyen mértékben használja fel vagy sem. "Egy kiadási előirányzat nem jelent kiadási kötelezettséget." - fogalmazott Hargitai képviselőtársam a vita végén.
Tisztelt Elnök Úr! Végül szeretném emlékeztetni az Országgyűlést, hogy bizottságunk támogatta a törvényjavaslatot az általános vitára való bocsátásban.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eredeti, 10/1993. számú országgyűlési határozati javaslatnak kettős célja volt. Egyrészt az információk szabad áramlását, másrészt pedig a parlament ellenőrző szerepét kívánta biztosítani a kormány évenkénti integrációs beszámolója.
Tisztelt Elnök Úr! Ezek a célok ma sem változtak. Az integráció hétéves története alatt mindegyik kormány elfogadta, egyik sem kívánt változtatni rajta, az előttünk lévő módosítás viszont a féléves beszámolót szorgalmazza. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja megérti az előterjesztő ellenzéki képviselők igyekezetét, de nem tudja támogatni a módosítást, ugyanis szakmailag semmi rendkívül indok nem támogatja az előterjesztést.
Először is, a 10/1993. számú határozat alapján a kormány éves parlamenti beszámolója jól illeszkedik az Európai Unió adminisztrációs gyakorlatához. Például a brüsszeli bizottság éves beszámolókat készít Magyarországgal kapcsolatban is, évente egyszer készíti el az úgynevezett országjelentést, ami novemberben válik publikussá. Részben erre is válasz a kormány márciusi parlamenti jelentése.
Másodszor, mint az elmúlt hét év során, úgy ma is a parlament ellenőrző tevékenységéhez integrációs ügyekben minden információ rendelkezésére áll, ezért szeretném visszautasítani Molnár Gyula képviselőtársam állítását. Például Martonyi János külügyminiszter úr az illetékes parlamenti bizottságoknak rendszeresen beszámol a tárgyalásokról, aztán a kormány a konszenzusteremtés érdekében havi gyakorisággal hatpárti egyeztető fórumot tart.
Végül, úgy vélem, az előterjesztők óhaja módosítás nélkül is teljesül, ugyanis ma már gyakorlattá vált a szeptemberi országgyűlési integrációs vitanap, amire a kormány újabb második jelentését készíti el, amit az előterjesztők javasolnak. Ezért nem tudjuk támogatni a határozati javaslat módosítását.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a múlt héten, április 25-ei ülésén megtárgyalta a T/2524. számon jegyzett, a felsőoktatásról és a közoktatásról szóló törvénymódosítási törvényjavaslatot; 9 igen szavazattal, 2 nem ellenében és 6 tartózkodás mellett bizottságunk támogatta a javaslat általános vitára bocsátását.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunkban nem alakult ki hosszas vita, ugyanis - ahogy a napirendi pont expozéja során a minisztérium képviselője megjegyezte - az előttünk fekvő javaslat általános és részletes indoklása mindenki számára világosan és egyértelműen megfogalmazta a módosítás célját és szükségességét. Ezt mindenki tudomásul vette. Mégis engedjék meg, hogy három gondolatot fűzzek a módosításhoz.
1. Az elmúlt évben az Országgyűlés jóváhagyta az úgynevezett vatikáni megállapodást, és a kormány a történelmi egyházakkal úgyszintén megkötötte a megállapodásokat. Ezen szerződések fontos része volt az egyházak közszolgálati tevékenységének a rögzítése. A megállapodásokban lefektetett elvek gyakorlati megvalósítása érdekében vált tehát szükségessé az említett két törvény módosítása.
(12.20)
2. A kormány a megállapodások szelleméhez igazodva bevonta az illetékes egyházak képviselőit a módosítások elvégzésébe.
3. Így e két törvény módosításai megfelelnek a történelmi egyházak elvárásainak, vagyis nem történt más mint - idézem - "A Római Katolikus Egyház az úgynevezett vatikáni megállapodást, és a többi történelmi egyházak a kormánnyal kötött megállapodásukat hajtják végre."
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés törvényalkotásának menetében fontos esemény az előttünk fekvő '93. évi közoktatási és felsőoktatási törvény módosítása. Pusztán egyetlenegy vonatkozásban szeretném - az idő rövidsége miatt - kiemelni, illetve megvilágítani e törvényjavaslat jelentőségét, mégpedig az állam és az egyházak között fennálló kapcsolatok rendszerének vonatkozásában. Ebben a tekintetben - azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom - az említett törvénymódosítás az 1990. évi rendszerváltás óta az állam és az egyházak kapcsolatát jellemző jogfejlődés jelentős állomása.
Tisztelt Elnök Úr! Jánosi György képviselőtársam említette a '90. évi IV. törvényt, amely valóban alapja az egyház és az állam kapcsolatának. Ez a törvény nyitotta meg a sort az állam és az egyházak közötti kapcsolatok rendezésében a diktatúra évei után. A jogállamiságot megvalósító Magyar Köztársaságban az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül tölthették be társadalmi szerepüket - szól a preambulum. Ehhez akkor, '90-91-ben még hiányoztak az anyagi eszközök. Éppen ezért volt a második fontos, jelentős lépés a '91. évi XXXII. törvény, amely ahhoz kívánt segítséget adni, hogy az anyagi segítséget megadják, mintegy kárpótolják az egyházakat az elszenvedett hátrányokért. Ez a törvény a volt egyházi ingatlanok helyzetét kívánta rendezni. Amint a preambulum megfogalmazta, ezzel is a megújuló magyar társadalom mintegy elismerte, és el is várta az egyházak közszolgálati tevékenységét.
Ebbe a sorba illeszkedett harmadikként vagy negyedikként a '93. évi LXXIX. és LXXX. törvény, amelyet most módosítunk, a felsőoktatási törvény. Ezek a törvények - ez nagyon lényeges - az egyházi oktatási intézményeket egyenrangú partnerként emelték vissza a magyar oktatás rendszerébe. A gyakorlat azonban némileg másképp mutatott. Mint kiderült, a finanszírozás tekintetében nem egy egyházi felsőoktatási intézményt hátrányosan különböztettek meg.
Az állam és az egyházak kapcsolatában új fordulatot hozott a már többször említett, '97-ben aláírt vatikáni alapszerződés, majd az ez év decemberében meghozott '97. évi CXXIV. törvény, amely az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről intézkedett. Már ezek parlamenti vitájában is jól kirajzolódott, hogy a jó szándék ellenére egyes történelmi egyházak és célok finanszírozása még mindig kívánnivalót hagyott maga után. Így került sor a kormányváltásra, és a polgári kormány az egyházak vonatkozásában hozzáfogott a kapcsolatok korrekt rendezésére; megoldani kívánta például a protestánsokat ért sérelmek orvoslását.
E folyamatokból kiemelkednek azok az újabb megállapodások, amelyekről már szintén volt szó, amelyeket a kormány '98 késő őszén kötött a többi történelmi egyházzal. Ezek a megállapodások mindenre kitekintően, korrektül szabályozták az állam és az említett történelmi egyházak kapcsolatát, beleértve azok közszolgálati, oktatási s a többi tevékenységének finanszírozását is. Így történhetett meg az, hogy ezek a megállapodások több ponton is túlhaladták a hét évvel ezelőtt hozott oktatási törvényeket, és tették szükségessé azok módosítását.
Tisztelt Elnök Úr! A polgári kormány módosításokkal végérvényesen megszünteti az egyházak számára az 1948-ban és ettől kezdve elszenvedett hátrányos megkülönböztetést, és adja vissza számukra az esélyegyenlőséget. Ezért tartom történelmi jelentőségűnek az előttünk fekvő javaslat módosítását. Különösen kiemelem a 2. § bekezdését, miszerint az állam a költségvetési támogatásokat azonos mértékben, a felsőoktatási célú pályázatokon való részvétel lehetőségét ugyanazon elvek szerint biztosítja, mint az állami felsőoktatási intézményeknek. Majd hozzáteszi, hogy az egyházi egyetemek és főiskolák az államiakkal megegyező normatív támogatást kapnak.
Hölgyeim és Uraim! Ezekre a mondatokra, e törvényi szabályozásra az említett egyházaknak közel ötven évig kellett várniuk. Meggyőződésem, hogy ezzel a polgári társadalom értékeinek és rendjének megfelelően az egyházak ismét esélyegyenlőséget kaptak ahhoz, hogy sajátos katolikus, protestáns, zsidó s a többi oktatási és nevelési hagyományaikkal tovább gazdagítsák a magyar oktatást és művelődést. Persze azt senki se gondolja, hogy ezzel a magyar oktatás rendszerében valamifajta egyházi túlsúly jönne létre. Nem erről van szó. Ugyanis az egyházi oktatási intézmények - az elmúlt években többször hallottuk ezt a számot - alig teszik ki a 6-7 százalékát az államinak.
Tisztelt Elnök Úr! Véleményem szerint ezért van szükség az említett törvények módosítására, hogy a polgári értékrend szerinti esélyegyenlőség alapján a korábban sérelmet szenvedett, felsőoktatási intézményt fenntartó egyházakat a jogszerű kiindulóhelyzetbe hozza.
Végül emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy e törvény módosításával az egyházak vonatkozásában... - a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgynevezett 37 pontja egyik passzusából idézek. E passzusában kitűzöttek valósulnak meg, miszerint "Az egyházak munkája minden téren nélkülözhetetlen a társadalom számára. Tevékenységük kiteljesítéséhez, tényleges szabadságukhoz elengedhetetlen anyagi függetlenségük megteremtése. Ennek érdekében teljesítjük az egyházakkal kötött megállapodásokat, és a finanszírozásról szóló, a történelmi egyházakkal egyeztetett javaslatok alapján hozzuk meg a szükséges döntéseket".
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, itt és most e törvény módosítása kapcsán az oktatás területén pontosan ez történik.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jakab Róbertné képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban két rövid megjegyzést szeretnék tenni.
Az egyik: a költségvetés összeállítása előtt a vatikáni szerződés és a többi egyházzal kötött megállapodások alapján a kormány konzultációt folytatott az egyházakkal, kikérte a véleményüket és javaslataikat beépítette a költségvetési fejezetekbe. Értesüléseim szerint az egyházak megelégedéssel nyugtázták a számokat, ami egyébként emelkedő tendenciát mutat. Csak emlékeztetőül néhány számot: 1998-ban 7,7 milliárdot szavazott meg az Országgyűlés, 1999-ben az új kormány majdnem a kétszeresét folyósította, 2000-ben ez 15,3 milliárd, 2001-ben 20 milliárd, 2002-ben 22 milliárd.
Másodszor: a kormány nem osztogatja az egyházaknak a pénzeket, hanem megfelelő törvényi előírások alapján, a szerződésekben és a megállapodásokban rögzített, az általuk végzett valódi társadalmi szolgálat alapján folyósítja a pénzt. Az egyházak közszolgálati tevékenységük alapján normatív támogatásokat kapnak, tehát ilyen szempontból nem él a Jakab Róbertné képviselőtársam által jelzett osztogatás; megfelelő szolgálat vagy ellenszolgálat alapján adja a kormány a pénzt az egyházaknak. Ebben a vonatkozásban tehát nincs kérdés.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, 2001. és 2002. évi költségvetés egyházakat érintő részéről szeretnék a rendelkezésemre álló igen szűkös időkeretben, röviden szólni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az állam és az egyház szétválasztásának folyamata befejeződött. A polgári kormány feladatának középpontjában éppen ezért az állam és az egyház kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésének a biztosítása szerepel, természetesen a társadalom hasznára.
(23.00)
A '98-as választásokat követően elfogadott kormányprogramnak ezen a területen két rendezetlen kérdéskörrel kellett szembenéznie: egyrészt az 1997. évi, az egyházakat érintő kiegyensúlyozatlan finanszírozási konstrukció megszüntetésével, másrészt az egyházak, valamint a kormányzat és részben az egyházak egymás között kialakult bizalmatlan légkörének megszüntetésével. Így a következő évben, azaz 1999-ben a kitűzött kormányprogram egyházpolitikai célkitűzései sorra megvalósultak a járadékmegállapodások megkötésével, az egyház-finanszírozás költségvetési támogatásának és végrehajtási gyakorlatának átalakításával, a költségvetési törvények elfogadásával.
Tisztelt Elnök Úr! Az egyházak többsége elégedetten vette tudomásul ezt a pozitív változást, amit úgy vélem, a számok jól mutatnak. Míg 1998-ban 7,7 milliárd forintot, addig 1999-ben az új kormány közel a dupláját irányozta elő az egyházak számára. 2000-ben, ebben az évben 15,3 milliárdra, 2001-ben 20 milliárdra és 2002-ben 22 milliárdra emelkedik a támogatás.
Az idő rövidsége miatt csak néhány fejezetet szeretnék kiemelni. 1999-től ismét elismert feladat a hittanoktatás támogatása, ennek alapján 527 ezer gyermek részesül a közoktatási rendszerhez kapcsolódva hittanoktatásban. A korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyházak részére a közfeladat vállalásához és ellátásához új előirányzatot ad a kormány. Az ingatlantulajdon-rendezést követően visszajuttatott épületek rendbehozatalát felújítási kerettel segíti a kormány, az egyházi ingatlanrendezés terén pedig jelentős előrelépés történik, és így reménységünk van arra, hogy 2011-ig - ahogy a törvényi előírás szól - az összes még rendezendő ingatlanügy megoldódjék. Végül, az egyházi intézmények közfeladatellátása esetén az állami, önkormányzati intézményekkel hasonló támogatási finanszírozás valósul meg.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat jól tükrözi a polgári kormány értékrendjét az egyházak esetében is, mutatja azt a korrekt együttműködést, ami az állam és az egyház között ma létezik, és aminek végül is haszonélvezői maguk az állampolgárok. Köszönöm türelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 1990. évi IV. törvény módosításával kapcsolatban engedjék meg, hogy az eddig elhangzott vita fényében pusztán néhány problematikus és vitatott részről elmondjam véleményemet.
Az 1. § (3) bekezdése a vallás törvényi megfogalmazására tesz kísérletet. Ez az a pont, amely a legtöbb vitát váltotta ki az elmúlt két órában. Engedjék meg, hogy segítségül hívjam a protestáns egyházjogot, és egy definíciót ragadjak ki. A protestáns egyházjog értelmezése szerint a vallás a hit szavakban való megnyilvánítása, megvallása - latinul confessio -, cselekedeteinkben való érvényesítése - ez a cultus -, és általában látható, érzékelhető módon való megvalósítása - latinul ez a religio.
Hallottuk azt is a vitában, hogy az emberi jogi bíróság gyakorlata alapján a vallás nem korlátozódhat a szélesen elterjedt és világszerte elismert nagy vallásokra, hanem vonatkozik a ritka, a tulajdonképpeni ismeretlen alakulatokra, hitekre is. Ahhoz azonban, hogy az emberi jogi bíróság vagy bizottság előtt védelmet évezzen, az adott vallásnak pontosan leírtnak és kellően azonosítottnak kell lennie az adott ország illetékes hatósága által, hogy vizsgálható legyen: a vallás, aminek védelmére hivatkoznak, ténylegesen létezik-e? Ebben a körben viszont az egyes államoknak a lehető legszélesebb jogosultsága van, hogy mely vallási közösséget ismernek el egyháznak, és nekik a többi társadalmi szervezethez képest milyen kedvezményeket adnak.
Ebből következően az egyes államok a vallásszabadságot mint alapjogot kötelesek biztosítani valamennyi polgáruknak - azt hiszem, ebben közöttünk nincs vita -, de a jog gyakorlása nem köthető össze azzal az elvárással, hogy ha szervezetten is történik, e szervezetet az állam által preferált szervezetként, azaz egyházként ismerje el. Polgári társadalomban az egyes államok maguk határozhatják meg azokat az ismérveket, amelyek teljesülése esetén egy szervezett emberi közösség joggal tarthat igényt egyházi elismerésre.
Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat annak érdekében veti fel az említett törvény módosítását, hogy az állam kiszűrje a már egyházi státust élvező vallási közösségek közül azokat a csoportokat, amelyek elsődlegesen nem vallási közösségek és kétes tevékenységet folytatnak, másrészt az azonos státust élvező, de egymástól nagyon is különböző egyházak között alkotmányos megkülönböztetést lehetővé tévő szabályozást teremtsen.
Azt hiszem, abban minden, jogot ismerő és alkalmazó polgár egyetért, hogy ez idáig a vallásnak a jog által kezelhetően általánosan elfogadott fogalma, definíciója nincs. Éppen ezt a hiányosságot pótolva tesz javaslatot a törvény módosítása egy vallásfogalomnak a törvénybe iktatására, hogy csak ténylegesen vallási tevékenység folytatására lehessen egyházat létrehozni. A javaslat szerint, idézem: "A vallásnak olyan világnézet minősül, mely természetfelettire irányuló, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő, sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja."
Ezt a fogalommeghatározást az egyházankénti elismerés érdekében kiegészíti egy további ismérvvel, a vallási tevékenység ismérvével. Ennek azonosítására azt a megoldást választja, hogy meghatározza, milyen magatartásokat nem tekint vallási tevékenységnek. Azt hiszem, ez jobb megközelítés, mintha a fordítottja lenne, hogy mi az, ami vallási tevékenységnek minősül, hiszen erről kötetnyi könyvtárakat lehetne fogalmazni. Ilyennek tekinti a gazdasági tevékenységet, a politikai érdekérvényesítő tevékenységet, a kultúrközvetítő tevékenységet, a humanista tanok követését és terjesztését és a többi és a többi. Úgy hiszem, ezzel tökéletesen egyet kell értenünk, hiszen az a törekvés megfelel a vallásszabadságot biztosító emberi jogok európai egyezményének, melynek a 9. cikke a vallásnak vagy meggyőződésnek istentisztelet, oktatás, szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását kívánja védelemben részesíteni, azaz a vallásszabadság gyakorlásának külső jegyeire helyezi a hangsúlyt a tervezet. Egy bírósági gyakorlat - megjegyzem - nem is tehet mást, csak a külső megjelenési jegyeket vizsgálhatja.
A hivatkozott közösségi ajánlások szerint a vallásgyakorlás szabadsága nem köthető egybe annak egyházként elismert közösségi formájával. Az egyházként való elismerés kizárólag a vallást közösségi formában gyakorolni kívánók esetében kerülhet szóba, és tarthatnak igényt arra, hogy az államtól megkapják az egyházak számára adott sajátos kedvezményeket és védelmet. Szerintem ez a joggyakorlat megkívánja, hogy a 9. cikk által megfogalmazott alapjog védelmét igénylő személy vagy szervezet saját vallását egyértelműen azonosítsa.
Tisztelt Elnök Úr! Egy polgári társadalom törvényhozása szempontjából szerintem érthető, hogy az egyházkénti nyilvántartásba vételhez korrekt módon igyekszik meghatározni azokat az ismérveket, amelyek - mint a vallás - közgyakorlása érdekében egy társadalmi szervezetet egyháznak minősítenek. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az is igaz - és ebben egyetértünk -, hogy az állam nem foglalhat állást hitbeli igazságok kérdésében, azt viszont senki sem kérdőjelezi meg, hogy egy polgári társadalomban az állam maga döntheti el, mely társadalmi csoportoknak adja meg egyházként a jogi személyiséget.
(18.10)
Ebből következően meghatározhatja azokat a kritériumokat, amiket döntésénél figyelembe kíván venni. Szeretném megismételni: a jelenlegi hatályos törvényünk nem közöl ilyen feltételeket. Így tehát gyakorlatilag alanyi joga van a vallási közösségnek magát egyházként nyilvántartásba venni, és ezzel mintegy igényt tartani az egyházaknak járó kiváltságokra, amely körülmény sajnos visszaélésekre ad és adhat okot.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy a jelen esetben a törvényalkotót az a tisztességes szándék vezeti, hogy nyilvánosságra hozza feltételeit, amelynek alapján dönt a nyilvántartásba vételről vagy annak megtagadásáról. A törvénytervezet a tevékenységek körülhatárolása mellett megköveteli a magát egyházként nyilvántartásba vétetni akaró szervezettől legfőbb vallási tanainak összefoglalását. Ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a szervezet vallási jellege ellenőrizhető legyen. Ellenőrizhető legyen az, hogy azonos hitelveket követők e hitelvek közös gyakorlása érdekében kívánnak egyházként működni, hogy hitelveik vallásnak minősülnek-e, illetve a hitelvek alapján a szervezet azonosítható legyen. Más célja nem lehet és szerintem nincs is, ugyanis az állam nem ellenőrizheti, hogy ezek a hitelvek elfogadhatók-e - figyelmeztet az Alkotmánybíróság.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy e törvényjavaslat az 1990-ben meghozott IV. törvény óta kialakult jogbizonytalanságot kívánja megszüntetni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszöntöm a határon túli magyarok képviselőit.
Az európai integrációs ügyek bizottsága a múlt heti ülésén megtárgyalta a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot, amit bizottságunk ellenszavazat nélkül, 16 igen és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartott. Mivel ülésünkön az SZDSZ különvéleményt fogalmazott meg, amit Lotz Károly képviselőtársam mond majd el, ezért én a bizottság többségi álláspontját kívánom előterjeszteni.
Tisztelt Elnök Úr! Szeretném előrebocsátani, hogy bizottságunknak kompetenciáját tekintve az volt a feladata, hogy az európai integráció szemszögéből nézze át az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Így bizottsági ülésünkön négy kérdéskört emeltünk ki. Először is: mi volt az oka és milyen előzmények vezettek ahhoz, hogy ezt a kérdést szabályozni kellett? Másodszor - mintegy ebből is következően -: mi valójában a törvényjavaslat célja? Harmadszor: hogyan néz ki a tervezet a nemzetközi jog tükrében? És végül: mennyiben felel meg az európai integrációban való részvételünknek, hogyan illeszkedik a csatlakozási folyamathoz?
Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert a Kárpát-medence országaiban a kilencvenes években elkezdődött robbanásszerű átalakulás, ami azóta egy sor fejlettségbeli különbséget hozott felszínre. Mindez egyébként jól tükröződik az európai integrációért tett erőfeszítéseik ütemében is. Ebből adódóan is megnövekedett az úgynevezett integrációs hajlam, és ez nemcsak a kisebbségi lét következménye, ami egy sor társadalmi és gazdasági kihívást jelent Magyarország számára.
A törvénytervezet célja éppen ezért mindenki számára egyértelmű és világos. Alkotmányos kötelezettségünk az, hogy minden eszközzel segítsük elő a magyar kisebbség szülőföldön való maradását és boldogulását. A Magyar Köztársaságnak felelőssége van a határokon túl élő magyarokért.
E törvénytervezet lehetőséget teremt arra, hogy az eddigiektől eltérő új, minőségi kapcsolat jöjjön létre a kisebbségi sorban élő magyarok és az anyaországban élő nemzettársaik között. És mindezt úgy teszi a tervezet, hogy nem sérti, hanem hangsúlyozottan figyelembe veszi Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, a szomszédos országokkal kötött szerződéseket és az Európai Unióhoz történő csatlakozás alapelveit.
Ez a törvénytervezet tehát egy fontos eszköze annak a magyar külpolitikai prioritásnak, amit egyébként az Európai Unió többször elismert, hogy a közép-európai régió stabilizálása állandósuljon.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a tervezet jól illeszkedik a nemzetközi joghoz. Alaptalanok tehát az ezzel ellentétes vélemények. Örömmel konstatáltuk, hogy a Külügyminisztérium a törvénytervezet kidolgozása során folyamatosan konzultált az EU-s tagállamok és a szomszédos országok képviselőivel. Nem igaz tehát a hír, hogy ez majd feszültségeket kelt a Kárpát-medence országai között. A törvényalkotó maximálisan figyelembe vette az Európai Unióhoz történő közeli csatlakozásból eredő követelményeket, hiszen ez a második fontos prioritása a magyar külpolitikának.
Tisztelt Elnök Úr! Végül bizottságunk megállapította, hogy e törvénytervezet alkalmazása két ponton érintkezik az uniós hatáskörökkel. Az egyik az idegenrendészet, más néven a schengeni elvek, a másik pedig a munkavállalás kérdésköre. Mindkét pontról rengeteg téves információ terjedt el. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tervezettel nem sérülnek a schengeni elvek. E törvény alapján kiadott magyar igazolvány nem helyettesíti az útlevelet. A támogatások és a kedvezmények rendszere tehát nem érinti a magyar vízumpolitikát. A munkavállalást illetően pedig éppen a sok társadalmi feszültséget okozó, úgynevezett feketemunka-vállalást igyekszik visszaszorítani.
Bizottságunk reméli, hogy a tervezetet a parlament nagy többséggel, konszenzusos alapon fogja elfogadni. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/3984. számú törvényjavaslat nem más, mint az 1991-ben megalkotott XXXII. törvény néhány paragrafusának a módosítása. Jól emlékszem, hiszen magam is részt vettem a tíz évvel ezelőtti törvény parlamenti vitájában, hogy a '91. évi XXXII. törvény a maga idejében történelmi jelentőségű volt, és úgy vélem, hogy ma is az. Többek között ez a törvény teremtette meg az alapját annak a nagyon is gyakorlatias kapcsolatnak, ami a rendszerváltáskor jött létre, alakult ki, és azóta is kisebb-nagyobb kitérőkkel folyamatosan fejlődött az egyházak és az állam között.
E folyamat egyik állomása volt a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben létrejött megállapodás. Ezt követően kezdődtek el az ennek végrehajtását célzó munkálatok, ami következésképpen magával hozta az említett '91. évi XXXII. törvény első módosítását. Nem kételkedem a '97-es törvénymódosítók jó szándékában, de sajnos ekkor kerül be a jogszabályba a most hatályon kívül helyezni kívánt, iskolaátadást megnehezítő passzus, amit egyébként az egyházi ingatlanrendezés gyakorlata is megkérdőjelezett.
Tisztelt Országgyűlés! A már említett '97-es úgynevezett vatikáni megállapodást sajnos az előző ciklusban nem követték a többi történelmi egyházzal kötendő szerződések vagy megállapodások. Ezen változtatott a '98 nyarán hivatalba lépő polgári kormány. Programjának megfelelően alig öt hónap alatt megkötötte ezeket a hiányzó megállapodásokat; jól ismert, hogy a reformátusokkal, az evangélikusokkal, a baptistákkal, a Mazsihisszel és a szerb ortodox egyházzal, ahogy államtitkár úr említette. Úgy vélem, hogy a modern polgári Magyarország értékrendjében helye van az olyan kormányzati egyházpolitikának, ami partnerként, hangsúlyozom ismét ezt a szót, partnerként kezeli az egyházakat, és nemcsak az elvont elméletben, hanem a mindennapok részleteire kiterjedő gyakorlatban is. Éppen ezért gyorsította fel a polgári kormány a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezését. A költségvetési forrás jelentős megemelésével és szinten tartásával, valamint a tulajdonrendezés végleges jegyzékének elfogadásával biztosította a törvényben foglalt kötelezettség végrehajtásának a garanciáit és feltételeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi ingatlanrendezés folyamatosságát tehát a polgári kormány tette lehetővé, először is azzal, hogy új egyeztető bizottsági elnököt nevezett ki, akinek vezetésével befejeződött a szentszéki megállapodás mellékleteként felsorolt katolikus ügyek tárgyalássorozata, illetve lezajlottak a református, evangélikus, zsidó, szerb ortodox, unitárius és baptista ügyek tárgyalásai. Az előbb felsorolt egyházak vonatkozásaiban a polgári kormány elfogadta a 2011-ig rendezendő ügyek jegyzékét, ami a mai napi árfolyamon összesen mintegy 61,5 milliárd forint értékű, nem több mint 1719 volt egyházi ingatlan kérdését oldja meg. Úgy vélem, hogy e jegyzék kölcsönös elfogadásával az egyházi ingatlanrendezési folyamat tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik, nemcsak a költségvetés, hanem az önkormányzatok és az egyházak részére egyaránt.
Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt évtized egyházi ingatlanrendezési gyakorlata éppen az előbb említett elvek és szándékok ellenére is olyan problémákat hozott a felszínre, amelyek ismételten az 1991. évi XXXII. törvény előttünk lévő módosítását teszik szükségessé. Csak néhányat említek az azóta előjött problémák közül. Az egyházak több esetben igen leromlott állagú épületet kaptak vissza, aminek a helyreállítására az ingatlan értékének többszörösét kellett ráfordítani. De volt olyan eset is, amikor egy-egy önkormányzati intézmény kihelyezése túlzott költségvetési ráfordítással történt meg - sorolhatnám tovább a példákat. Egyszóval ezek és a hasonló esetek egyáltalán nem voltak összhangban az alaptörvény szellemével. Éppen ezért is indokolt az 1991. évi XXXII. törvény módosítása, ami egyébként a kormány és a Szentszék közötti 1997-es megállapodás végrehajtásának az ellenőrzésére hivatott vegyes bizottság ajánlásán alapszik. Ezt a törvénymódosítást a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.
Tisztelt Elnök Úr! A törvénymódosítás elfogadásával nem sérül az a rendező elv, amit a kormány által jóváhagyott, 2011-ig szóló ingatlanrendezési jegyzék tartalmaz. Szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyi a jegyzékben szereplő ingatlan, így például az iskolák mögött is egyházi, önkormányzati és kormányzati konszenzus van. Itt szeretném megnyugtatni a tisztelt közvéleményt, hogy a még rendezésre váró volt egyházi iskolák száma nem ad okot az aggodalomra, hogy netán az egyházi iskolák túlsúlyba kerülnének a magyar oktatás egészében. 2011-ben is ez a szám előzetes számítások szerint nem fogja meghaladni a 7-8 százalékos részesedésüket. Végül azt is megemlítem, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítással az önkormányzatok úgynevezett ingatlan-karbantartási kötelezettsége sem ró különösebb terhet rájuk. A jó gazda gondossága elve, vagyis a saját tulajdonú ingatlanok állagának a megóvása vagy éppen karbantartása egyébként is a törvényben előírt kötelezettsége az önkormányzatoknak, függetlenül attól, hogy mi lesz az adott ingatlan sorsa.
Tisztelt Elnök Úr! Szeretném megismételni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja az előttünk lévő törvénymódosító javaslatot és azt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth Béla képviselőtársamnak mondom, hogy abban a vitában én is részt vettem, ahogy a felszólalásomban ezt jeleztem. Akkor Fodor Gábor képviselőtársam a Fidesz álláspontját mondta, most pedig én képviseltem a Fidesz álláspontját. Erre csak egy válaszom van: tempora mutantur - változnak az idők.
Lamperth Mónika képviselőtársam kétperces felszólalására szeretnék reagálni nagyon röviden. Ő feltette a kérdést, hogy miért van szükség az ellenőrzési jog felállítására vagy kérdésére. Nos, az egyik történelmi egyház vezetőjével beszélgetvén ő azt látja az egyházi ingatlanok átadásának gyakorlatából, hogy éppen az ennek a törvénynek a hiányossága, hogy nem szankcionálja ezt a jogot. Tehát mi történik akkor, ha nem megfelelő állapotban adja át kvázi az önkormányzat az egyháznak?
Ez a kitétel, amit ez a javaslat említ, semmilyen fajta - úgymond - szankcionálást nem tartalmaz. Néhány egyházi képviselő éppen ezt kifogásolja. Úgy érzem, hogy ez egy köztes megoldás egyes egyházi kívánalmak és a törvényjavaslat között. Ez nem szétválasztja, hanem éppen közel hozza az önkormányzatot az egyházhoz, hiszen közös érdek. Az önkormányzat, a falu az a kör, ahol mind az egyház, mind az önkormányzat létezik, tehát ugyanazokról az emberekről van szó.
Elemi feltétel és követelmény, hogy az önkormányzat úgy adja át az iskolát, hiszen esetleg ugyanazok a gyerekek fognak oda járni. De itt nemcsak az iskolai ingatlanok van szó - ez a kisebb része az átadandó egyházi ingatlanoknak -, hanem más természetű ingatlanokról is szó van.
Köszönöm szépen.
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között '97-ben megállapodás jött létre a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásával, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről.
(10.20)
A megállapodás megkötését követően megkezdődtek az annak végrehajtását célzó törvényhozási munkálatok, így a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény módosítása már '97-ben megtörtént. Ez a módosítás azonban nem felelt meg teljes mértékben a megállapodásban foglaltaknak, így például a megállapodás szellemével ellentétesen nehezíteni kívánta az iskolák átadását az egyházak részére.
A polgári kormány, mint említettem korábbi felszólalásomban, vegyes bizottságot állított fel a szentszéki megállapodásban foglaltak végrehajtási kérdéseinek a tisztázására és rendezésére, különös tekintettel a szükséges törvénymódosítások előkészítésére. A vegyes bizottság világosan megfogalmazta a maga ajánlásait, amelyek a törvényhozás területét is érintik, s ezzel a munkáját valójában be is fejezte. Ezen ajánlásokon alapul többek között a '91. évi XXXII. törvény módosításáról szóló újabb előterjesztés, amit a kormány tehát elfogadott, és ez a javaslat van előttünk.
A javaslat az iskolaátadások vonatkozásában felmerült, az egyházak által sérelmezett gondot is orvosolni kívánja, másrészt viszont a gyakorlatban felmerült problémák megoldása érdekében lehetővé kívánja tenni az egyházak pénzbeni kártalanításának szélesebb körű alkalmazását, a volt egyházi ingatlanok természetbeni átadása helyett. Természetesen a pénzbeni kártalanítások a továbbiakban is csak hitéleti vagy más közcélú ingatlanok létesítésére fordíthatóak. Valamint előírja a javaslat az átadásra váró volt egyházi ingatlanok megfelelő karbantartási kötelezettségeit is. A javaslat egyidejűleg rendelkezik más idejétmúlt törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről.
Tisztelt Elnök Úr! A javaslattal kapcsolatban ellenzéki képviselőtársaim öt módosító javaslatot terjesztettek elő, a következők szerint. Az első módosító indítvány javasolja, hogy az ingatlan tulajdonosa, kezelője, használója részére, a karbantartásból eredő költségeik megtérítésére, a 9. § (1) bekezdésében említett, az ingatlan átadásáról szóló határozat rendelkezzen, mivel az ehhez e kötelezettséghez szükséges pénzügyi fedezettel az önkormányzatok nem rendelkeznek. A második Hegyi Gyula képviselőtársam módosító indítványa: az önkormányzatok karbantartási kötelezettségére vonatkozó 2. § elhagyását javasolja, arra hivatkozik, hogy az csupán feszültségkeltésre alkalmas. A harmadik javaslat Szabados Tamás és Csizmár Gábor képviselőtársainktól származik, ezek szerint a '91. évi XXXII. törvény iskolaátadást megnehezítő 2/A. §-ának hatályon kívül helyezése nem indokolt, figyelemmel az Alkotmánybíróság 4/93-as határozatára.
Végül: Lamperth Mónika képviselőtársam ugyancsak az előbbiekben említett 2/A. § hatályon kívül helyezését ellenzi; javasolja továbbá, hogy amennyiben a karbantartás megfelelőségének kérdésében az érintett felek nem értenek egyet, akkor az átvevő kezdeményezheti a NKÖM-nél a karbantartáshoz szükséges pénzügyi fedezetnek a következő évi költségvetésben történő biztosítását. Az önkormányzat akkor köteles az átvevő által igényelt karbantartást elvégezni, ha az ehhez szükséges fedezetet az Országgyűlés biztosította.
Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok támogatását nem tartjuk indokoltnak a következők miatt. A volt egyházi tulajdonú ingatlanok, amelyek 2011-ig átadásra kerülnek az egyházak részére, jelenleg az esetek túlnyomó többségében önkormányzati, kisebb részben állami tulajdonban vannak. A már többször hivatkozott Ptk. 99. §-a alapján: "A tulajdonos jogosult a dolgokat használni, és a dolgokból folyó hasznokat szedni, viselni a dologgal járó terheket, és a dologban beállott azon kárt, amelynek a megtérítésére senkit sem lehet kötelezni."
Amikor az ingatlanok az egyház részére kormánydöntéssel átadásra kerülnek, az egyházi törvény 9. § (2) bekezdése alapján, a hivatkozott 9. § (1) bekezdése szerint az ingatlan ügyét rendező határozatban: "a kisajátítási eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával rendelkezni kell a helyi önkormányzat tulajdonjogának, illetve kezelői jogának megvonásáról, az ingatlan birtokba adásának időpontjáról, az ingatlan tulajdonosának, kezelőjének, használójának és egyéb, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultjának kártalanításáról". A 10. § (1) bekezdése értelmében: "a kártalanítást úgy kell meghatározni, hogy az ingatlan használójának a megfelelő elhelyezése biztosítható legyen". A hivatkozott paragrafus (2) bekezdése ugyanakkor lehetőséget biztosít a saját pénzeszközből végzett értéknövelő beruházás megtérítésére is.
A javaslatban szereplő karbantartási kötelezettség tehát nem haladja meg az úgynevezett rendes gazdálkodás kereteit, amely a Ptk. kommentárja szerint például az időszakonkénti festést, mázolást, a különféle hibák kijavítását foglalja magába. Természetesen ugyanez alkalmazható arra az esetre is, ha a volt egyházi ingatlan valamely ok következtében nem ment át állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba. Ezen ingatlanoknál általában a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a kezelő, az önkormányzat az ingyenes használó, kivéve például a nagyobb városi bérházakat. Ezen esetek leginkább a Ptk. szerinti haszonélvezettel analógok, a Ptk. nevesíti is a haszonélvező rendes gazdálkodás szabályai szerinti kötelezettségét.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló, '97. évi LXXVIII. törvény 57. § (2) bekezdése szerint - idézem -: "a helyi építészeti örökség értékeinek a feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének a biztosítása a települési önkormányzat feladata". A műemlékről szóló '97. évi LIV. törvény 30. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat gondoskodik a tulajdonában lévő műemlék védelméről, fenntartásáról és méltó hasznosításáról, ugyanakkor kiemelt vagy országos jelentőségű műemléki feladataihoz a központi költségvetésből támogatásra tarthat igényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel véleményünk szerint nem indokolt az ingatlanrendezésre fordított költségvetési keretekből fedezni a volt egyházi ingatlanok karbantartását, mivel véleményünk szerint ez egyrészt nem jelent többletköltséget a jelenlegi tulajdonosoknak, kezelőknek, használóknak. Hiszen az előbb az általam ismertetett jogszabályok egyébként is tartalmazzák ezen kötelezettségeket vagy az állami támogatás lehetőségét például a műemlékeknél; másrészt az ingatlan átadásakor a tulajdonosok, kezelők, használók jogosultak egyrészt a megfelelő elhelyezésre, másrészt az értéknövelő beruházásaik megtéríttetésére.
Ezen összegek véleményem szerint értelemszerűen magukba foglalják az ingatlanra fordított költségeket, így adott esetben felmerülhetne például a többszörös kártalanítás, s ezzel összefüggésben a jogalap nélküli gazdagodás eshetősége is fennforoghat. Ezenfelül még külön karbantartási költség fizetése a volt egyházi ingatlanok után véleményem szerint diszkriminatív lenne az e körbe nem tartozó ingatlanok tulajdonosaival, illetve birtoklóival szemben, akik alapesetben semmilyen támogatást nem vehetnek igénybe az ingatlanuk fenntartására vonatkozóan. Ez felvethetné a tulajdoni formák egyenjogúsága alkotmányos alapelveinek a sérelmét is.
Tisztelt Elnök Úr! Az előbbiekre tekintettel ugyancsak nem tartjuk indokoltnak a javaslatban szereplő 2. § elhagyását sem. Véleményem szerint az egyházi ingatlanrendezési törvény végrehajtását a hatályban lévő 2/A. § nem akadályozza; s az iskola célú ingatlanok vonatkozásában az átadási gyakorlatot e törvény hatályon kívül helyezése sem változtatná meg. A javaslattal kapcsolatban beterjesztett módosító javaslatok azonban véleményem szerint jogi szempontból nem helytállóak, mivel álláspontjuk szerint az egyházi törvény többi rendelkezése, illetve a javaslat indoklásában hivatkozott 4/93-as alkotmánybírósági határozat az önkormányzati iskolák számára nem jelent elegendő garanciát az egyházi igénylés esetén.
(10.30)
Ezzel kapcsolatban az az álláspontunk, amely már a javaslat eredeti indoklásában is szerepelt, hogy ezeken túlmenően a közoktatási törvény előírásai széles körű garanciát jelentenek az állami, önkormányzati el nem kötelezett oktatás mint állampolgári alapjog biztosítására, s e törvény előírásainak a betartása az egyházi ingatlanrendezési folyamat kapcsán eleve megakadályozza a módosító javaslat előterjesztői által jelzett aggályokat. Így például a közoktatási törvény alapján iskolamegszüntetésre, átszervezésre, a fenntartói jog átadására csak akkor kerülhet sor, ha az önkormányzat továbbra is megfelelő feltételeket biztosít a lakosság számára az önkormányzati iskolák igénybevételére úgy, hogy az nem jelent aránytalan terhet az iskolába járó tanulók részére. Másrészt az iskolafenntartó egyházak igen komoly sérelemként élték meg az előző ciklusban a módosítás országgyűlési elfogadását, így részükről is tehát elvi kérdés ennek a hatályon kívül helyezése.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az elmúlt heti rendes ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő T/4617. számú törvényjavaslatot, és azt 10 igen, 6 nem és 2 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság ülésén, amint azt a szavazatok is mutatják, az ellenzék részéről kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amit bizottságunk elnök asszonya fog tolmácsolni. Így számomra csak az a feladat jutott, hogy a törvénnyel kapcsolatos többségi véleményt fogalmazzam meg.
Tisztelt Elnök Úr! Az 1993. évi szociális törvény jelen módosításának három fő iránya van. Az első, amint hallottuk, a jogharmonizációs célú kötelezettség teljesítése, amely elsősorban a szociális biztonsági koordinációhoz kapcsolódó kérdéskörben tartalmaz rendelkezéseket. Ezen belül is a szociális ellátásokra vonatkozó európai közösségi jogi normákkal való összhang megteremtése volt a cél. A másik fő irány a pénzbeni ellátásokra vonatkozó szabályok módosítása. Kiemelendő az ápolási díj, illetve egy új pénzbeli ellátás, az úgynevezett adósságkezelési szolgáltatás bevezetése. A törvénymódosítás harmadik, egyben legfontosabb eleme, ami bizottságunk érdeklődését leginkább felkeltette, a szociális szolgáltatások rendszerének korszerűsítése. Ez valójában egy úgynevezett második körös törvénymódosítást jelent, ugyanis az Országgyűlés 1999-ben már döntött a szociális szolgáltatások tekintetében, elsősorban az intézményi jogviszony vonatkozásában. Most mintegy ennek továbbgondolásával az ellátotti jogok vonatkozásában kerül az említett törvénymódosítás a tisztelt Ház elé.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk különös figyelmet szentelt annak és mintegy pozitívumként emelte ki, hogy az ellátotti jogok tekintetében a törvényalkotó figyelembe vette, mi több, beépítette az elmúlt öt-hat év ombudsmani vizsgálatainak tapasztalatait. Ugyanis bizottságunk ezeket az ombudsmani vizsgálatokat mindig részletesen és tételesen megtárgyalta, és - idézem a bizottság elnök asszonyát: - számtalanszor találkoztunk azokkal az emberi és csoportkonfliktusokkal, amelyekre ez az előterjesztés megpróbál olyan szociális intézményi terápiát nyújtani, ami egy kulturált európai országban nélkülözhetetlen. Így maga is ezt a törvényjavaslatot - természetesen kifogásai mellett, amit nemsokára hallunk - rendkívül tartalmasnak, kulturáltnak és mindenképpen jövőbe mutatónak tartja. Így tehát az alapvető jogok terén az eredeti '93. évi törvény rendelkezései kiegészülnek, és az úgynevezett ellátotti jogi képviselő intézménye bevezetésre kerül. Azt is fontos megemlíteni, hogy a fogyatékos személyeket, illetve a pszichiátriai betegeket ellátó intézmények esetében a felülvizsgálati kötelezettség szintén az ellátottak jogainak erősítését szolgálja.
Tisztelt Elnök Úr! A vitában felvetődött a módosítás költségvetési kihatása. Az elkészült hatástanulmányok szerint a pénzügyi vonzata megközelíti a 12 milliárd forintot; egyrészt az önkormányzati normatív támogatásokat emeli meg, másrészt pedig azokat a szakmai fejlesztéseket, amelyek a tárca előirányzatai között szerepelnek.
Végül a vitában felmerült a 15. §, az úgynevezett egyházi fenntartók tanácsával kapcsolatos ellenzéki aggály, mint egy aggasztó láncszem az egyházak és a kormány között. A többségi vélemény szerint erről szó sincs, mert az egyházak közszolgálati feladatainak jobb ellátása érdekében ez a szakmai koordináció pozitív előrejelzést és előrelépést jelent.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai integrációs ügyek bizottsága megtárgyalta a T/4984. számú, a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság az elmúlt heti ülésén a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Tisztelt Ház! A kormány a jogharmonizációs feladatból adódó kötelezettségeknek tett eleget akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette a parlament elé. A törvényjavaslat döntően a már említett 93/7. számú EGK tanácsi irányelvre épül, és ennek az irányelvnek az adminisztrációját valósítja meg.
Bizottsági ülésünkön elhangzott, hogy korábban ez a kormányprogramban mint kormányrendelet szerepelt, de mivel polgári anyagi és polgári eljárásjogi vonatkozásai is vannak, ezért az Igazságügyi Minisztériummal közösen a tárca arra az álláspontra helyezkedett, hogy elengedhetetlen a törvényi szintű szabályozás.
A törvényjavaslat az uniós irányelvvel összhangban szabályozza azokat a kulturális javakat, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak, a jogalany pontos jogait és kötelezettségeit, valamint a központi hivatal feladatkörét a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásával kapcsolatban.
Tisztelt Ház! A törvény célja, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye azoknak a kulturális javaknak a visszaszállítását saját területükre, amelyeket a kulturális javak védelméről szóló tagállami jogszabályok vagy a kulturális javak kiviteléről szóló törvényi rendelet megsértésével vittek ki egy másik tagállam területére.
Bizottságunk előtt világossá vált a vitában, hogy az európai uniós tagság előfeltételeként meg kell teremteni a magyar jogrendszerben az irányelvben meghatározott visszaszolgáltatási, eljárási szabályi és szervezeti hátteret.
A törvény értelmező rendelkezéseket tartalmaz, a kulturális javak körét fogalmazza meg a művészi, történelmi vagy régészeti értékeket képviselő nemzeti kincsek tekintetében. Például a száz évnél régebbi régészeti tárgyak, régészeti gyűjtemények, művészeti, történelmi, illetve vallási műemlékek, kézzel készített képek, festmények, mozaikképek és még sok más értékes tárgy került be a fogalomkörbe.
A törvény egyébként szabályozza a visszaszolgáltatás módját, a bírósági eljárás módját és rendjét. Tehát bizottságunk az elmúlt heti ülésen egyértelműen általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényt. Köszönöm. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiból.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Amikor Magyarország 1998-ban megkezdte az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat, egyértelmű kötelezettséget vállalt, hogy 2002 végéig az ország jogrendszerét összhangba hozza az acquis communautaire-rel, az Európai Unió jogrendszerével.
Az előttünk lévő T/4984. számú, a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezettel tehát a kormány valójában az előbb említett folyamat részeként - mintegy az európai uniós tagság előfeltételeként - e jogharmonizációs kötelezettségének tesz eleget. Ugyanis ez a jogszabály teljes összhangot biztosít a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7. számú EGK uniós irányelvvel, a magyar jogrendszerben megteremti az uniós irányelvben meghatározott visszaszolgáltatási eljárás jogszabályi és szervezeti hátterét.
Tisztelt Elnök Asszony! A most tárgyalt tervezet jóllehet egyike az elmúlt évben elénk került sok száz harmonizációs törvénynek, amely beilleszti Magyarországot az Európai Unió jogrendszerébe - mondhatni, a jogászok számára ez egy rutin feladat -, mégis van itt valami, ami joggal kelti fel az integrációval foglalkozó politikusok figyelmét, tudniillik ez a tervezet a jogharmonizációnak egy olyan területével foglalkozik, amely egyes szakértők szerint az Unió mostohagyermeke, ami nem más, mint a kultúra. Talán sokan nem is tudják, hogy az Unió alapítása utána 35 évnek kellett eltelnie, hogy 1992-ben a kultúrára vonatkozó fejezet bekerüljön a maastrichti szerződés szövegébe.
Természetesen látnunk kell azt is, hogy az európai integráció korábban elsősorban gazdasági és kereskedelmi területekre koncentrált, de ma már sokkal tágabb célok határozzák meg az Unió működését. Ennek megfelelően a tagállamok állampolgárainak nagyobb lehetőséget biztosítanak az Európai Unióhoz tartozás érzésének erősítésére, ugyanakkor a nemzetek a regionális tradíciók és a kultúrák közötti különbségeket teljes mértékben elismerték. Ezen az úgynevezett érzékeny területen az elsődleges irányító elv a szubszidiaritás elve, melynek alapján a kultúra területe továbbra is a tagállamok gondozásában marad, de az Európai Unió ugyanakkor átfogó programokat indít a kulturális együttműködés elősegítésére, és lehetőséget biztosít a különböző kultúrák nemhogy együttélésére, hanem kibontására is.
(21.50)
Ezt a tényt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a közösségi politika nem minden esetben veszi figyelembe a kulturális terület sajátos igényeit. Ebből is következően ezen problémák pusztán tagállami szinten nem oldhatók meg. Ez az elgondolás tehát először a maastrichti szerződés szövegében került kifejezésre, amikor a kultúra mellett új, közösségi felelősség alá tartozó területek kerültek meghatározásra, például az oktatás vagy az ifjúságpolitika.
Tisztelt Elnök Asszony! 1993. január 1-jétől az Unióban megszűntek a belső határok. Önmagában véve ez óriási dolog, hogy teljes mértékben megvalósult az Unión belül az áruk szabad áramlása. De ebben a pillanatban vált nyilvánvalóvá az is, hogy mindez közvetlenül veszélyezteti a tagállamok kulturális örökségének megőrzését. Éppen ezért tartották fontosnak az Unióban, hogy a kulturális javak védelme érdekében olyan jogszabályokat kell alkotni, amelyek egyrészt ezen javak exportjáról szólnak - mint EGK-rendelet -, illetve a tagállamok területéről jogellenesen kivitt javak visszaszolgáltatásáról rendelkeznek - ez az EGK irányelve. Ez utóbbi irányelv egyébként azt teszi lehetővé, hogy a korábban említett rendeletet megkerülő módon a tagállamokból kikerülő kulturális javakat megfelelő védelemben részesítsék. Ma már ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Unióban elfogadták a Kultúra 2000 nevű akcióprogramot, amiben keretprogramszerűen határozták meg a kultúra támogatásával kapcsolatos célokat, többek között az európai szintű kulturális örökségek megőrzését és védelmét.
Tisztelt Elnök Asszony! A tisztelt Ház asztalán lévő törvénytervezet már több, korábban megszületett törvénnyel, illetve jogszabállyal teljesen összhangban van, mint ahogy azt miniszter úr is említette. Elsőként kell említenem a Magyar Köztársaság és az akkori Európai Közösségek között 1994-ben életbe lépett Európai Megállapodást, ami egyébként is ma érvényben van, és a 2004-es csatlakozásig hatályos. A VII. címben a kulturális együttműködés fejezete meghatározza a kooperáció jogi kereteit, ami kiterjed a regionális kulturális értékek megőrzésére. Mintegy ezzel is összhangban alkotta meg az Országgyűlés a 2001. évi LXIV., a kulturális örökségek védelméről szóló törvényt, ami felállítja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. Ez a hivatal látja el a Magyarországról jogtalanul kivitt, illetve behozott kulturális javakkal kapcsolatos mindenfajta teendőket.
Végül nekem is szólnom kell arról, hogy hazánk ez évben ratifikálta és a 2001. évi XXVIII. törvénnyel hirdette ki az UNIDROIT-egyezményt, amely a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaszolgáltatásáról rendelkezik. Tehát így a csatlakozás várható 2004-es időpontjában Magyarországnak nyilatkoznia kell, hogy a két jogszabály eltérése esetén az európai uniós tagállamokkal szemben Magyarország a közösségi irányelveket alkalmazza.
Tisztelt Elnök Asszony! Nem kétséges tehát, hogy e törvénytervezet Magyarország érdekeit szolgálja, és elősegíti a zökkenőmentes uniós tagságunkat és majdani beilleszkedésünket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a törvényjavaslatot és azt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.
Elnök asszony, végül engedjen meg egy személyes megjegyzést, ami a törvény tárgyalásakor eszembe jutott. Mint Sárospatakon lakó képviselő, önkéntelenül is azokra a kulturális javakra, könyvekre gondolok, amelyeket a második világháború után a református kollégiumból jogellenesen hurcoltak el az akkori Szovjetunióba. Közel egy évtizede küzdünk azért, hogy ezeket a nemzeti értékeket képviselő relikviákat visszaszerezzük a Sárospataki Református Kollégium nagykönyvtárába. Habent sua fata libelli - a könyveknek megvan a saját sorsuk, mondja az ókori mondás, és reméljük, ezeknek a könyveknek az lesz a végső sorsa, hogy hamarosan visszakerülnek jogos tulajdonába a Sárospataki Református Kollégiumnak.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Molnár Gyula képviselőtársam a korrekt tájékoztatás hiányáról szólt. Néhány tényt szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Még 1995 áprilisában a Külügyminisztériumban készült el a közvélemény-felkészítő stratégia, amely - azt hiszem - egy jó kezdete volt, és a polgári kormány integrációs, kommunikációs stratégiája '98-tól pedig jó folytatása lett ennek a folyamatnak, amit az egyik európai parlamenti jelentés így kommentált 2000-ben: "A társult országok közül a magyarországi közvélemény-felkészítés tekinthető a leghatékonyabbnak és legátgondoltabbnak." Úgy vélem, hogy ezt erősíti meg a 2000. januári felmérés, miszerint a megkérdezettek 65 százaléka szavazna igennel, míg az elutasítás csak 8 százalékos volt az uniós tagságunknak.
A kormány tudja azt, hogy a 2003-as esztendő kritikus esztendeje lesz a közvéleménnyel kapcsolatban, hiszen ha minden az eredeti terveknek megfelelően alakul, akkor Magyarországon népszavazás lesz.
Éppen ezért a folyamat erősítéseként a kormány létrehozott egy belső közvélemény-felkészítési munkabizottságot, amelynek a programja a tájékoztatás mellett, egyre komolyabban figyelembe venni a felkészülés szempontjait, hogy a polgárok tisztában legyenek azzal, milyen változást jelent majd életükben, a lakóhelyükön, a munkájukban az EU-s csatlakozás.
A témák feldolgozásában érvényesülni kíván a három ezzel jellemezhető követelményrendszer, az érték, az érdek és az érvek. Ehhez járul a negyedik, az érintettség. Minderre a kormány jelenleg 609 millió forintot próbál költeni. Valóban, a jövő esztendő kulcsfontosságú lesz a népszavazás szempontjából, és erre közel háromszorosát kívánja majd tervbe venni a kormány 2003-ban.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)