Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár hetedik alkalommal nyújtjuk be az Országgyűlésnek azt a javaslatunkat, amely egy szociális pénzügyi alap létrehozásáról szól, ezt célozza.

2012 óta hat alkalommal nyújtottuk be. Sajnos, egyszer sem fogadta el a parlament kormányzó többsége, pedig ma is ugyanolyan aktuális és sajnos ugyanolyan indokolt. Ennek a szociális alapnak az len­ne a célja, hogy segítséget nyújtson azoknak az embereknek, akiknek a téli fűtés komoly gondot okoz, sőt megoldhatatlan feladat. Az elmúlt évben idő­ről időre szembejönnek velünk azok a hírek, amelyek kihűlés miatti halálesetekről szólnak, olyan em­ber­társainkról, akik a saját fűtetlen otthonukban fagy­nak meg azért, mert nem tudják fűteni az ingatlant. Úgy gondolom, nem pártpolitika, hanem emberség kérdése, hogy tegyünk valamit ebben az ügyben.

Nem szeretnék most belemenni méltatlan számháborúba, hogy hányan haltak meg ilyen ok miatt, hányan hűltek ki a saját otthonukban, de az biztos, hogy minden évben nagyon sokan. Ugyanis ha egy ember hal meg e miatt az ok miatt, az is sok lehet. A statisztikák persze ellentmondanak, sok mindenről beszélnek. Van olyan év, amikor az Országos Rendőr-főkapitányság 32 emberről beszél, miközben a Központi Statisztikai Hivatal 142 emberről. Vagy a tavalyi év, amikor 30 emberről beszéltek, a Statisztikai Hivatal pedig 168-ról. Nem részletezem, hogy kinek van egyáltalán joga ma kimondani azt Magyarországon, hogy valaki kihűlésben halt-e meg, és nem beszélnék most a latenciáról sem, hiszen mindenki, aki ért hozzá, elmondja, hogy általában elég nagy a latencia. Ha egy idős ember két hétig fekszik a fűtetlen lakásában, és tüdőgyulladást kap, majd kórházba kerülve ott a tüdőgyulladásban meghal, akkor nem fagyhalálnak fogják ezt nevezni és kihűlésnek, mégis, ha tudta volna fűteni az otthonát, akkor nyilvánvalóan ‑ egyetértünk ebben ‑ ilyen körülmények között nem halt volna meg.

Abban is nyilván egyetértünk, hogy a magyar parlament képviselőjeként mindent meg kell tennünk azért, hogy segíthessünk ezeken az embereken. Tudatosan mondom azt, hogy mindent meg kell tennünk, és nem azt mondom, hogy valamit tennünk kell. Ugyanis valamit tesz a kormányzat is, sőt azt kell mondanom, hogy vannak lépések, amelyekkel egyet is tudunk érteni, és értjük a segítő szándékot. Ilyen például a szociálistűzifa-program, ami minden hiányossága és elégtelensége ellenére mégiscsak segítő kezet nyújt néhány embernek. Nyilván vannak, akiknek ez segít, de nem hoz teljes megoldást, ugyanis ha teljes megoldást hozna, akkor nyilván­valóan nem lennének már ilyen problémák. Ráadásul nagyon-nagyon sokan olyan helyen élnek, ahol nem tűzifával tüzelnek, nagyon sokaknak a városban is nehézséget, gondot okoz a fűtésszámla kifizetése. Most is még 106 ezer család az, ahol ki van kapcsolva a szolgáltatás, és még most is a szolgáltatásban részt vevőknek majdnem a fele hátralékokkal küszködik. Tehát itt még nagyon-nagyon sok tennivaló van.

De nemcsak azokról beszélünk természetesen, akik sajnos életüket vesztik emiatt, hanem olyan családokról, sokszor többgyermekes családokról is, akiknek végig kell fagyoskodniuk a telet. Olyan családokról, akik egy szobába húzódnak össze, mert még azt az egy helyiséget fűteni tudják. Olyan családokról, akik szemetet szednek össze, hogy valamivel tüzelni tudjanak. Olyan családokról, ahol a gyermekek asztmásak és allergiásak lesznek a nedves falaktól, a penészgombától, olyan családokról, ahol hiába mossák a gyerek ruháját, mindig dohos lesz, és mindig elhúzódnak a társak tőle, mert nem tudják a nedves lakásokban ezeket a ruhákat megszárítani.

Ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. Olyan emberekről beszélünk, akik azt mondták egy kis borsodi faluban, hogy náluk minden este gyertyafényes vacsora van, már persze akkor, ha van gyertyára pénz, és van vacsorára pénz, mert sokszor megesik, hogy erre sincs.

(17.20)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hetedszer is azt kérjük önöktől, hogy legyenek emberségesek, lássák meg, hallják meg a szegények önökhöz küldött panaszát, tegyék meg, hogy megnyomják ezt a gombot. Most azt kérjük önöktől, hogy vegyék tárgysorozatba ezt a törvényt. Most nem arról kell szavazni, hogy elfogadják-e, csak hogy ideengedjék a Ház elé. Tudjuk, hogy nem tökéletes megoldás, tudjuk, hogy lehet, hogy vannak benne hibák, de most van itt a lehetőség, hogy beszéljünk róla, most van itt a lehetőség, hogy nyújtsanak be hozzá módosító javaslatot. Mi nyitottak leszünk mindenre, de még egyszer mondom, gondoljanak azokra a szegény családokra, és azokra az emberekre, akik kihűlés miatt halnak meg, és kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)