Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! A félidőn vagyunk túl most, amikor az adótörvények módosításának tárgyalásába kezdünk. Kétszer már megállapíthattuk, hogy a kormány, illetve vezető pártja, a Fidesz nem tartotta be azokat az ígéreteket, amelyekkel a választási kampányban előállt.

(10.30)

Nem hiszem, hogy kell még valakit emlékeztetni arra... (Varga Mihály: Tévedés!) Mondja az államtitkár úr, hogy ez tévedés, akkor ő eddig még nem olvasta a kormány előterjesztéseit e tárgyban. Hadd hívjam fel az államtitkár úr figyelmét, hogy "egyszeri nagyarányú adócsökkentést hajtunk végre a polgárok javára" - állt a szövegben, a programban. Ebből egy szó sem valósult meg. Egy előnye van a kétéves költségvetés benyújtásának: tudjuk, hogy a kormányzati ciklus harmadik évében meg negyedik évében sem fog megvalósulni - én legalábbis más előnyt egyelőre nem látok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy rekordot sikerült a kormányzatnak megdöntenie, amire még nem volt példa 1990 óta. Úgy tárgyaljuk az adótörvényeket, hogy költségvetés nincs előttünk, költségvetési irányelvek sincsenek előttünk. A miniszterelnök úr tegnap elmondta, hogy a sajtóból tájékozódhattunk a költségvetés fő számairól. Azon kívül... - ő meg akkor az újságokat nem olvasta. Ez, tisztelt képviselőtársaim, már tényleg a parlament semmibevétele. Úgy vitatkozni adótörvényekről, hogy nem tudjuk, mi a költségvetési törvény, aminek bevételi oldalát ez megalapozza; úgy vitatkozni adótörvényekről, hogy nem tudjuk, mi az a gazdaságpolitika, amit ezek az adótörvények vagy módosítások valamilyen módon támogatni kívánnak, ez tényleg példátlan, 1990 óta ez még nem fordult elő.

A miniszterelnök úr valószínűleg körülbelül azt gondolja, hogy elolvassuk a sajtóban, mi újság a költségvetéssel, mondjuk, Csúcs László elmondja az ellenzék felszólalásait, és nekünk akár be se kell tennünk a lábunkat. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, talán nem ártana végre tudnunk, hogy végül is mi annak a gazdaságpolitikának a lényege, amit a kormány visz, és amit egyébként ezek az adótörvény-módosítások megalapozni szándékoznak. Én továbbra is azt állítom, hogy nem tudjuk, mi a kormány gazdaságpolitikájának lényege, mert mond ugyan ezt-azt - hol ezt, hol azt egyébként -, és tegnap kiosztottak egy anyagot, amelyben mindenféle szép dolog van, mondjuk, másfél millió ember önfeledten nézte a tűzijátékot egymilliárd forintért, és akkor ez így teljesen rendben van, végül is kaptak egy ajándékot, de hogy valójában létezik-e a kormánynak valamilyen gazdaságpolitikája, amibe a különböző javaslatai beilleszkednek, ezt két év elteltével sem sikerült megtudnunk.

Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, anélkül, hogy egy ilyen gazdaságpolitikát végre érdemben megvitatnánk, nem lehetünk biztosak abban, hogy azok az egyedi döntések, azok az időnként egymásnak meglehetősen ellentmondó nyilatkozatok és azok az elképzelések, amelyek előttünk megjelennek, vajon alátámasztják-e az ország jövőbeni fejlődését. Ahhoz, hogy a növekedés ténylegesen fennmaradjon, ahhoz, hogy a gazdaság a fenntartható növekedés pályáján maradjon, ma kell intézkedéseket tennünk, mert a mai fenntartható gazdasági növekedési pályára állást 1995-ben tudtuk megalapozni. Enélkül ma a gazdaság nem lenne ennyire eredményes, de annak érdekében, hogy öt év múlva is ilyen eredményes legyen, ma kellene a különböző lépéseket megtennünk, és ezekről semmilyen információnk nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy ez a fenntartható növekedési pálya valóban megmaradjon, és hogy olyan gazdaságpolitika legyen, ami ezt hosszú távon is elősegíti, adócsökkentésre és a beruházásokra fordított összegek fokozására, növelésére lenne szükség. Rögtön hozzáteszem - mielőtt még megint beindul a papagájkommandó, és mindenféléket mondanak -, hogy én ezt nem az egyéni fogyasztás terhére gondolom, a gazdasági növekedés körülményei között nincsen szükség ezen a téren megszorításokra, ezért aztán a gazdasági növekedés keretein belül az egyéni fogyasztások növekedése és a bérek növekedése teljesen rendben van. Csak ahhoz, hogy lehetőségünk legyen a növekedéshez és az ország európai uniós felzárkóztatásához elengedhetetlenül szükséges beruházásnövelésre, a befektetések növekedésére és egyébként az ország tőkevonzó képességének erősítésére, ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, a közösségi fogyasztás terén, a nagy elosztórendszerek terén bizony átalakításra van szükség. Itt lehet hozzájutni azokhoz a forrásokhoz, amelyeket át lehet csoportosítani akár az adóterhek csökkentésére, hogy fellélegezhessen egyrészt a gazdaság, másrészt, hogy közelebb jussunk ahhoz az állapothoz, hogy inkább az adófizető döntse el, hogy mire költi a nála megmaradó pénzt, mint hogy az állam döntsön helyette - mint tudjuk, nem biztos, hogy mindig jó döntéseket hoz, ez az utóbbi két évben egyébként igazolást nyert.

Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy a kormány két éve játssza el egy ilyenfajta előrelépésnek a lehetőségét, mert két éve nem képes mit kezdeni az egészségügy átalakításával - erre a problémára a későbbiek során még vissza fogok térni; két éve nem tud mit kezdeni az államigazgatás átalakításával; két éve nem képes a regionalizmus irányába semmilyen lényeges elmozdulást megtenni. Mindezek együtt azért jelentenek számunkra problémát, mert ettől kezdve viszont a kormány lefogja saját kezét - nem azt, amelyikkel osztogat, hanem azt, amelyikkel egyébként cselekedhetne. Ez probléma, mert ettől kezdve vitatkozhatunk ugyan egy egyébként meglehetősen rövid felkészülési lehetőség után a benyújtott adótörvényekről, de valójában mozgási lehetőséget ez a helyzet nem biztosít, mert a kormány a nem cselekvéssel, a tehetetlenségével eljátszotta ennek a lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban először röviden szeretném vázolni, hogy mi az a gazdasági filozófia, amelyet a szabad demokraták vallanak, ebből következően milyen gazdaságpolitikai prioritásokat tartunk fontosnak, és ehhez képest fogom vizsgálni a különböző adónemek esetében, hogy melyek azok a részek, amelyek támogathatóak számunkra, és melyek azok, amelyekkel szemben kifogásaink vannak, majd a felszólalásom végén javaslatokat fogok tenni a kívánatos elmozdulási irányról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is, mi azt gondoljuk, hogy a magántulajdon dominanciájának kell érvényesülnie, ami feltételezi az állami tulajdon további csökkentését, a privatizáció végigvitelét annak érdekében, hogy a magántulajdonból eredő előnyök minden területen fokozottan legyenek képesek érvényesülni. Zárójelben jegyzem meg, hogy két éve a privatizáció gyakorlatilag áll. Fontosnak tartjuk a teljesítményelv érvényesülését a gazdaság valamennyi területén, a termelésben, a szolgáltatások, az elosztás szférájában egyaránt, az öngondoskodás elvének és gyakorlatának érvényesítését, az ehhez szükséges feltételek javítását. Megjegyzem, az ellenkező irányba mozdul el a kormány, amikor a magánnyugdíjak esetében nehezíti a fejlődést, illetve megváltoztatja a korábban meghozott döntéseket. Fontosnak tartjuk ugyanakkor az esélyegyenlőség javítását, a ma még hiányzó esélytermelő feltételek megvalósítását, valamint a rászorultsági elven működő szociálpolitikai támogatások rendszerét. Ma ez nem így van.

Célunk az állam jövedelemcentralizációs és jövedelem-újraelosztó szerepének további csökkentése, vagyis a terhek, az adók csökkentése, a jövedelmek minél nagyobb részének a jövedelemtulajdonosoknál, polgároknál, vállalkozóknál hagyása. Fontos cél a makrogazdasági egyensúlyi pozíciók védelme is, és tisztelt képviselőtársaim, én nem értek egyet azokkal, akik a makrogazdasági szempontok emlegetésekor értetlenségüknek adnak hangot.

(10.40)

Mert tudnunk kell, hogy akkor van lehetőség a gazdaság fejlesztésére, akkor van lehetőség az eladósodás megakadályozására, akkor van lehetőség mindnyájunk adósságának a csökkentésére, és egyúttal akkor van lehetőség az adók csökkentésére is mellesleg, ha a gazdaság egyensúlyban van, és a költségvetés természetesen egyensúlyban van, és ha az egyensúly megbomlásának a következményeként nem kell újra és újra drasztikusan beavatkozni a gazdaság fejlődésébe.

Fontosnak tartjuk a hatékonyságra és a versenyképesség gyarapodására épülő, alapvetően export- és beruházásvezérelt gazdasági növekedés feltételeinek a javítását, ahogy említettem, a végső felhasználás szerkezetének módosítását, a beruházások, a felhalmozás javára. Ezért aztán, tisztelt képviselőtársaim, azok a prioritások, amelyeket ennek figyelembevételével meghatároztunk, a teljesítménybővülésre, a hatékonyság javítására, az ahhoz szükséges befektetések feltételeinek, a korszerű technika és technológia alkalmazási képességének megvalósítására építenek, azaz a teljesítmények növelésére alapozzák elosztási politikáját, jóléti programját.

Ebből fakadóan a prioritások, amelyeket mi a magunk számára megjelöltünk, dinamikus beruházás, fejlesztés, technológiakorszerűsítés, ezek szolgálják az ország lehetséges legrövidebb időn belül történő felzárkózását; az infrastruktúra gyors fejlesztése, amely részben alátámasztja az előbbi célt is, másrészt megteremti a magas színvonalú technológiák fogadásához szükséges feltételeket, feltételrendszert, ide beleértjük egyébként a környezetvédelem fejlesztését, valamint a mobilitást és életnívót javító lakásépítést; az oktatás, a képzés és a továbbképzés feltételeinek javítása, ez ugyanis szükséges a tudásalapú társadalom kialakításához, az átalakítható, változó tudás széles körű megszerzésének lehetőségéhez, és valójában ez az egyébként, ami jelentős területeken az esélyegyenlőség javítására is képes.

Fontosnak tartjuk és ösztönözni kívánjuk a széles körű információs bázis, a modern informatikai eszköztár elterjedését, az ehhez szükséges tudás és infrastruktúra-hálózatok fejlesztésének a támogatását, a tudomány, a tudományosság, valamint a kutatás-fejlesztés felértékelését, a tőkeszegény kis- és középvállalkozások támogatását, és végül, de nem utolsósorban, a megtakarítási hajlandóság fokozását és az öngondoskodás szemléletének az erősítését. Ehhez képest szeretnék visszatérni a kormány különböző javaslataiban megnyilvánuló elképzelésekre.

Először nézzük mindjárt, tisztelt képviselőtársaim, a személyi jövedelemadót. Ez mutatja legjobban, hogy a kormány mennyire félrevezette a választópolgárokat; ahogy ezt korábban előttem már több felszólaló is elmondta, a személyi jövedelemadó-terhelés növekszik, 1998-hoz képest 1999-ben növekedett. Most a kormány ugyan azt mondja, hogy 0,1 százalékkal csökkenni fog, erre majd térjünk vissza egy év múlva, tekintettel arra, hogy ugyanez hangzott el 1999-re vonatkozóan is, és akkor sem volt már igaz. Kifogásoljuk, hogy az átlagot alig meghaladó vagy az átlagos jövedelmek felső szintjén a maximális kulccsal kell adózniuk a polgároknak, rendkívül szűk a 20 és 30 százalékos sávok biztosította mozgástér, ezen mindenképpen változtatni kellene, de itt van az a probléma, ahol a kormány semmit nem tett annak érdekében, hogy ennek a változtatásnak a lehetőségéhez hozzáférjen.

Nem értünk egyet, és itt már többen kifogásolták előttem, a tőkeszámlán elhelyezett értékpapírok árfolyamnyereségének megadóztatásával. Ahogy említettem, szükség lenne a megtakarítási hajlandóság erősítésére; a megtakarítások ezzel szemben két éve csökkennek, és ha ez a tendencia folytatódik, ez majd megint csak a gazdaság lehetőségeire fog visszaütni. A legnagyobb problémát azonban a személyi jövedelemadó esetében azzal kapcsolatban vetjük fel, ahogy azt már többször elmondtuk, hogy itt történik a különböző kedvezményeken keresztül a szociálpolitikai támogatások jelentős részének az elosztása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban talán egyetértünk, hogy a források szűkösen állnak rendelkezésre. Ha viszont ez így van, ha a gazdasági növekedés megteremti annak a lehetőségét, hogy az egyébként nagyon fontos családtámogatásokra valóban többet költsünk, akkor miért nem tesszük ezt úgy, hogy közvetlenül a rászorulóknak adjuk ezeket a támogatásokat? Azon kívül, hogy általában sem értünk egyet azzal, hogy az adórendszeren belül szociálpolitikát folytassunk, mint ahogy egyébként szükségesnek tartanánk a kedvezmények szűkítését is a személyi jövedelemadó-rendszerben, és az így megtakarított forrásokat az adó csökkentésére fordítani, de külön szeretném kiemelni, hogy ha van három háromgyerekes család, az egyikben az egyik szülőnek sincs jövedelme, ő semmilyen támogatást nem tud igénybe venni, mert nincs jövedelem, aminek adójából ezeket igénybe vehetné. Ha az egyik szülő dolgozik, és az átlagot nem meghaladó jövedelme van, akkor körülbelül a támogatás felét tudja ugyanazon három gyerekre igénybe venni, míg ha a két szülő dolgozik, és a jövedelmük az átlagot eléri vagy meghaladja, akkor ők igénybe tudják venni ezt a támogatást, kedvezményt.

A miniszterelnök úr kifejtette azon véleményét, amivel én egyébként nem értek egyet, hogy mi húzódik meg e mögött az elképzelésrendszer mögött. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, az egyik három gyerek semmi támogatást nem kap, a másik három gyerek a támogatás feléhez jut hozzá, a harmadik három gyerek pedig minden támogatást megkap. A gyerek miért tehet arról, hogy melyik családba született? A gyerek miért tehet arról, hogy oda született, olyan térségbe, ahol nincs munkahely, vagy olyan családba, ahol a lehetőségek úgy alakultak, hogy nem sikerül elhelyezkedni? Miért büntetjük a gyereket a család egyéb körülményei miatt? Miért nem azt tesszük, hogy a támogatásokat, amelyek, még egyszer mondom, szűkösen, bár a növekedés miatt bővülő mértékben állnak rendelkezésre, ilyen módon csoportosítjuk át? Ez egy örök vita közöttünk, amióta ezzel a kormányzat előállt, azóta nem értünk vele egyet.

Egyetértünk az egyéni vállalkozások, vállalkozók adó- és adminisztrációs terheinek könnyítésével, nem fejtem ki, hogy ezzel szemben a minimálbér, a fix összegű tb-járulék emelése milyen többletterhet fog jelenteni számukra, érdekes lett volna ezzel kapcsolatos számításokat azért megismernünk. Egyetértünk a K+F tevékenység támogatásával is. Nem értünk egyet a jövedéki adók esetében a benzin és a gázolaj jövedéki adójának emelésével. Január 1-jén azért lesz itt 5-6 forintos benzinár- és gázolajár-emelés, mert a kormány megemelte a jövedéki adókat. Ez ilyen egyszerű, lehet mutogatni a MOL-ra, amely egyébként a piaci viszonyok következményeként érvényesít áremelést, de valójában ez fogja megmutatni, hogy az üzemanyagárak emelkedése mögött a kormány áll, és ezt akarja eltakarni azzal, amikor nekirohan a MOL-nak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értünk egyet a társasházak bevételeinek adóztatásával sem, teljesen elhibázott lépésnek tartjuk, hogy amikor felújításra szorulnak, amikor kellő forrás nem áll rendelkezésre ezeknek az egyébként elengedhetetlen felújításoknak az elvégzéséhez, akkor jön a kormány, fogja magát, és lenyúlja még a szűkösen rendelkezésre álló összegeket is. Egész egyszerűen megint az történik, hogy semmilyen elképzelést nem látunk, egy elképzelés van, a költségvetés feneketlen gyomrának betömésére irányuló tevékenység. Egyetértünk a járulék csökkentésének elvével, csakhogy itt van az a legnagyobb probléma, hogy a kormányzat semmit nem tett annak érdekében, hogy ez a lehetőség valójában előálljon.

(10.50)

Mert, tisztelt képviselőtársaim, az évi 3-3 százalékos csökkentés - ahogy ez egyébként az anyagban is szerepel - több mint 100 milliárd forintos bevételkiesést fog eredményezni, míg a másik oldalon a fix összegű járulék emelése és a 40 ezer forintos minimálbérből fakadó emelés összességében ennél lényegesen kisebb bevételi többletet fog hozni. Vagyis az történik, hogy a változatlan felállásban működő egészségügyi ellátások finanszírozására még kevesebb pénz fog jutni. Lassan a magyar egészségügy - a benne dolgozók és a betegek egyaránt így érzik - csődbe jut. A kormány semmit nem tett ennek a helyzetnek a kezelése érdekében, ezért aztán eljátszotta véleményünk szerint a járulék csökkentésének lehetőségét. Most mégis erre az útra lép, és nem foglalkozik ennek az egészségügyre, mellesleg némileg a nyugdíjasokra vonatkozó következményeivel sem. Járulékot csökkenteni kell, csak ennek a feltételeit előtte meg kell teremteni. Ez nem történt meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány javaslatot tegyek annak figyelembevételével egyébként, hogy tudom, a kormány tehetetlensége ezek megvalósítását lehetetlenné teszi a közeljövőben. Mégis elmondanám, mert azt gondolom, hogy fontos lenne ilyen irányba elmozdulnunk. Szükség lenne egyfajta adóalkotmányra annak érdekében, hogy valóban kiszámítható, előre kalkulálható szabályozórendszert alakítsunk ki, ahol nem lehet napi politikai céloknak megfelelően ide-oda változtatgatni az adórendszer lényeges elemeit. Szükség lenne a központi és helyi adók elosztási viszonyainak fix rögzítésére, mert a jelenlegi helyzet - és még nem tudjuk, mi lesz a költségvetésben az önkormányzatokra vonatkozóan - lehetetlenné teszi az önkormányzatok esetében a hosszú távú tervezést. Ez szolgálná valójában a stabil adószabályok kialakítását, és ez tenné lehetővé az egyszerűsítést és a hatékony ellenőrzést is az adóigazgatás területén.

Apropó: adóigazgatás! Szükséges olyan szabályok kialakítása, amelyek újra és ismét politikamentessé teszik az adóigazgatást, az a helyzet, amely ma fennáll, tarthatatlan, az adóhivatalnak az adócsalókat kell fenyegetnie, nem pedig politikai okokból fenyegetni esetleges politikai ellenfeleket, vagy azokat, akiknek a nyilatkozatai vagy a gazdasági magatartása adott esetben nem tetszik a kormányzatnak.

Az adócsökkentés szükségességéről már beszéltem, ez az, aminek lehetőségét a kormányzat eljátszotta. Valójában arra lenne szükség - itt egyetértek Csúcs Lászlóval -, hogy első ütemben húzzuk jobban szét az adósávokat, de teremtsük meg persze ennek a lehetőségét, a későbbiek során adott esetben csökkenthetjük is ezeket az adósávokat, ez azonban egy egészen más elképzelésrendszert és persze egy egészen más gazdaságpolitikát feltételez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, van néhány eleme az elénk terjesztett törvényjavaslatnak, amelyeket támogatni tudunk. Összességében azonban a költségvetés ismeretének hiányában, a kormány elképzeléseinek hiányában, valamint azért, mert ebből az adórendszerből egy számunkra nem támogatható társadalompolitika, szociálpolitika rajzolódik ki, és azért egyébként, mert számos ponton ez az adórendszer és ezek az elképzelések ténylegesen gátolni fogják a gazdaság hosszú távú fejlődését, ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását frakciónk nem támogatja, a végén nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)