Felszólalás adatai

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Köszönöm szépen. Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés általános vitájában már volt szerencsém véleményemet kifejteni a büdzsétervezet egészéről. Akkor azt mondtam, hogy az Orbán-kabinet történelmi cselekedete a kétéves költségvetés beterjesztése, hiszen a rendszerváltoztatásunk után tíz esztendővel végre eljutunk arra a pontra, amikor - ellentétben a szociálliberális kormány restriktív, az állam legkisebb sejtjeit, a családokat megnyomorító, Bokros Lajos fémjelezte gazdaságpolitikával - ez a költségvetés hagyja élni az embereket. (Kuncze Gábor: Mikor találkoztál velük utoljára?) Természetesen felelőtlenség lenne ezzel azt mondani, hogy 2001-től Kánaán lesz Magyarországon, azonban az adó- és tb-járuléksávok átrendezése, a minimálbér emelése megteremti a növekedés alapjait, és ezzel nem a szocialisták által sokat emlegetett makromutatók javulnak, hanem a kormányt ennél is jobban foglalkoztató mikromutatók hozhatnak az emberek számára is érezhető javulást.

Addig, amíg a most ellenzékben ülő egykor kormánypártok képviselői alternatívnak mondott költségvetés-tervezetükkel a világ létező összes pénzét osztanák szét a most olyannyira szeretett nyugdíjasoknak, az egészségügynek, még jó demagógokként azt is hangsúlyozzák, hangoztatják, hogy ők hogyan kormányoznának másképpen és jól. Ezzel csupán annyi a bajom, hogy az elmúlt negyven-ötven éven túl volt arra plusz négy évük, hogy bizonyítsák szakértelmüket. Sajnos, ezt az alkalmat elszalasztották. Elfogyasztott pénzügyminisztereik száma így aztán nem feltétlenül a szakértelmet bizonygatja, és nem is azt a jól hangzó lózungot támasztja alá, amely szerint Bokros Lajos alapozta volna meg a mai jólétünk alapjait.

Sajnos, jólétről még nem mindenki beszélhet, hiszen sokan vannak ebben az országban, akik nem voltak párttitkárok, így belőlük nem lehettek átmentett kft.-vezetők vagy vezérigazgatók. (Kuncze Gábor: Van párttitkár módosító indítványuk? - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Kedves Képviselőtársaim! Kedves Kuncze Gábor! A 2001. és 2002. évi költségvetés részletes vitájában, a teljesség igénye nélkül, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatási irányzatáról szeretnék szólni. Örvendetes, hogy az előző évi előirányzathoz képest a tárca jóval az infláció fölött, 2001-ben 12,4, míg 2002-ben 14,9 százalékkal több pénzből gazdálkodhat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül e - egyesek szerint másod-, vagy inkább harmadlagosnak tartott - tárca költségvetését, hisz a múlt épített és szellemi örökségeinek védelme mindenkinek, legyen az jobb- vagy baloldali, kötelessége. Olyan sokrétű és sokoldalú e tárca tevékenységi köre, hogy szinte képtelenség rangsort felállítani és preferálni egyes ágakat mások kárára. Egy kicsit keveslem a közgyűjteményeknek szánt támogatási növekményt, hisz olyan sokrétű munkát ölelnek fel e cím alatt felsorolt intézmények, és olyan elodázhatatlan korszerűsítésekre lenne szükség, amelyeket 600 milliós plusztámogatásból kivitelezni egyszerűen nem lehet.

A művészeti intézményeknél viszont örömteli, hogy a kormány másfél milliárddal több támogatást ad hét kiemelkedő intézményünknek, hiszen ellentétben Leninnel, mi nem feltétlenül a filmet tartjuk a legjelentősebb művészeti alkotásnak. Az épített örökség megóvása és - mint azt az általános vitában is hangsúlyoztam - fizikai valójában való átörökítése a tárca egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen. Éppen ezért rendkívül dicséretes, hogy folytatódnak a múzeumrekonstrukciók, a Szent István bazilika rekonstrukciójának második üteme 1 milliárd forintos költségvetéssel, a Páva utcai Holokauszt Múzeum kialakítása, s akkor még nem beszéltünk a Hősök terei szoborcsoport 108 milliót igénylő felújításáról.

Szólnunk kell a tárca elévülhetetlen érdemeiről is, amelyeket a vidéki kulturális örökségeink megóvása és gyarapítása érdekében vívott ki. Nagyon sok olyan kistelepülése van az országnak, amelyek e kormánynak köszönhetően tudták újjáépíteni egy-egy helyi muzeális értékű építményüket. Ez a kormány nem feledheti el gyökereit. A vidék éppúgy része az országnak, mint Budapest. A vidéki embereknek éppúgy joguk van betérni egy-egy szépen felújított múzeumba, kulturális intézménybe, mint a fővárosiaknak. Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, mert az előző ciklusban a vidék mesterséges elsorvasztása folyt, és a támogatások csak világváros-építőknek folytak. (Kuncze Gábor: Hazudni szabad?) Éppen ezért szükséges, hogy a nemzeti kulturális alapprogram előirányzatában hangsúlyosak legyenek azok a programok, amelyek egy-egy vidéki települést helyeznek reflektorfénybe. E kormánynak kötelessége pozitívan diszkriminálni a vidéket.

Az idő rövidsége miatt csak érintőlegesen kívánok szólni az egyházak támogatásáról, amely a mai korban egy rendkívül fontos feladat, hiszen gomba mód szaporodnak a destruktív tanokat hirdető szekták. Ha a kormány nem lép fel hathatósan e törekvés ellen, akkor megfertőződhet az egész társadalom. Sajnos, az előző kormányoknak nem volt érdeke érintettségük okán, hogy ebben az ügyben a megfelelő ellenlépéseket megtegyék, és megálljt parancsoljanak azon egyházi köntösbe bújtatott politikai tevékenységet folytató szektáknak. Ezért kell most módosítani a '90. évi IV. törvényt. Nem szabad, hogy elriassza a kormányt a törvény kétharmados volta.

Ha az SZDSZ és az MSZP nem hajlandó a kormánnyal együttműködni a törvényi korrekció folyamatában, akkor annak az lesz az üzenete, amit egyébként is sejt a társadalom, hogy a két ellenzéki párt együttműködik ezekkel a káros, hamis nézeteket terjesztő szektákkal. Ha a demokrácia egyik példaképének nyilvántartott Franciaországban lehet, akkor itt miért sértene emberi jogokat a vallásbűnözők megfékezése?

Tisztelt Ház! Kissé elkanyarodtam a költségvetést érintő kérdések taglalásától. (Kuncze Gábor: Hát el! - Mádai Péter: Kicsit!) Úgy vélem, hogy beszédemből is kitűnik, hogy egy-egy büdzséfejezet összeállítása sok komponensű. Nem elég csak szakmai vagy politikai indokokat figyelembe venni a tervezet elkészítésénél, hanem annak legfőképpen a társadalom elvárásainak kell megfelelnie. Úgy hiszem, hogy a világon nincs olyan ország, nincs olyan népcsoport, amely megszorításokat követelt volna saját maga számára, saját kormányától.

A magyar nép sem volt ilyen a Horn-Kuncze-éra alatt, és nem ilyen ma sem. Csupán a néptől, a nemzettől eltávolodott politikusok voltak azok, akik választási ígéreteiknek hátat fordítva, egyfelől két kézzel szórták a pénzt, másfelől pedig családoktól vontak el gyermektámogatásokat, és megalázó 50 forintos kegydíjemelésben részesítették a jobb sorsra érdemes nyugdíjasokat. (Kuncze Gábor: Ez is hazugság!)

Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! Szerencsére ezek az idők elmúltak. Ez a kormány nem ígér ingyen repülőjegyet a nyugdíjasoknak, nem ígér 3,60-as kenyeret, tejet, és nem tesz meg nem valósítható ígéreteket. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hű!) A gazdaság teljesítőképességének megfelelően a legnagyobb jószándékkal cselekszik, ad, és nem elvesz.

Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be rövid beszédemet, amivel kezdtem a költségvetés általános vitájában elmondott felszólalásomat. Könnyű a felelősség nehéz súlya nélkül a kívánatosról beszélni, elhitetni, hogy mi lenne jó a népnek, azonban másként kell értékelni mindent, ha emberek millióinak sorsáról kell a felelősöknek felelősséggel dönteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)